Pesti Napló, 1896. május (47. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-31 / 149. szám

8 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1896. május 31. 149. szám.­ ­ — Szinyei-Merse Pál ünneplése. A magyar festőművészek és szobrászok szine-java lelkes ovációban részesítette Szinyei-Merse Pált, a zseniális művészt, abból az alkalomból, hogy huszonöt évi visszavonultság után oly fényes művekkel szerepel a millennáris mű­­tárlaton. Péntek este gyűltek össze csaknem teljes számban Vampetics vendéglőjében a mester üdvözlésére. Szinyei­ Merse meghatottan köszönte meg a spontán, de annál melegebb ovációt és a társaság nagy lelkese­­dése között jelentette ki, hogy a kollegák elismerésén felbuzdulva, bizalommal veszi ismét kezébe az ecsetet. Nagy örömmel vették mindenfelé ezt a nyilatkozatot, mert Szinyei-Merse Pált, akinek munkaerejét sajátsá­gos körülmények bénították meg oly hosszú időre, mo­dern művészetünk egyik legzseniálisabb úttörőjének te­kinthetjük — Hubay Károly temetése. Dr. Hubay Károlyt, a Harmónia társulat vezérigazgatóját ma délután temet­ték. A beszentelésre előkelő gyászoló közönség gyűlt egybe a boldogulnak a városligeti fasorban levő villájába. Ott voltak többek között Bartay Ede, a­­Nemzeti Zenede igazgatója, gróf Festetics Andor, a Nemzeti Színház igazgatója, Vezdnay Károly, Ábrányi Emil, Már­kus Miksa írók, Lánczy Gyula egyetemi tanár, Szendy Árpád, Aggházy Károly, Somogyi Mór zongoraművészek, Major Gyula, Szentirmay Elemér zeneszerzők, Kornay István zeneakadémiai tanár, Szendrei operaházi tag, Grossmann volt operai karmester, Sekunda Vencel József, Kunosi Frigyes s a Harmónia-társulat tisztviselői teljes számban. A ravatalt, amelyet a villa szalonjában állítottak fel, szebbnél szebb koszorúk díszítették. A szertartást Stieber Vince apát, terézvárosi plébános vé­gezte. A beszentelés után a halottat a kerepesi teme­tőbe vitték. — Russzofil falragaszok. Belgrádban az orosz mámor a cári koronázás idején elérte tetőpontját. A russzofil urak nem érték be azzal, hogy hangosan hir­dették pánszláv érzelmeiket, hanem egy szép reggel névtelen falragaszokkal árasztották el a szerb főváros utcaszögleteit, melyeken gyűlésre hívták az összes diákságot, felszólítván őket, hogy az orosz követség elé vonuljanak és ott elénekeljék a szerb és orosz him­nuszt. A falragaszon a szöveg alá ez volt nyomtatva: Néhány főiskolai hallgató. A russzofil uraknak azonban nem sikerült ily módon beugratni a szerb főiskola diákjait egy oroszbarát tüntetésbe. A főiskola hallgatói ugyanis kijelentették, hogy az ő tudtuk nélkül jelentek meg ezek a falragaszok s nekik eszükbe se jutott ily­­fajta tüntetéseket rendezni, vagy azokban részt venni. — Vasúti szerencsétlenség. A páris-amster­­dami ünnepi különvonat, mint lapunknak Brüsszelből táviratozzák, egy tehervonattal nyilt pályán összeütkö­zött. Tizennégy utas súlyosan megsebesült. A közel levő állomásokról táviratilag orvosokat hivattak. A vasúti szerencsétlenségről egyéb részletek eddig elé nem érkez­tek Brüsszelből ... — A rózsák halottja. Egy nagyon szép és nagyon szellemdús hölgy mondta egy párisi társaság­ban: Valahányszor rózsát szagolok, gyönyörködöm az illatában, utána mindig lelkifurdalást érzek s azt hiszem, hogy bűnt követtem el . . . Pünkösd hajnalán meg­dobban a bimbó szive s bársonyos, pompás virággá fakad. Fiatal, délceg legények kábul­tan szívják az illatát s a lelkük is remeg a gyönyörűségtől. Nincs egyéb bűnük, csak ez a gyönyörűség s néha mégis olyan kegyetlenül meglakolnak értte, hogy az ember hajlandó a végzetben brutális zsarnokot látni... Noszvoj borsodmegyei községben történt, hogy három fiatal legény pünkösd éjjelén kiment az erdőre, virágot s lombot gyűjteni, hogy reggel földiszitsék vele kedveseik ablakát. A nosz­­voji leányok, ezek a hires, szép borsodmegyei rózsák, elvárják a galambjaiktól, hogy pünkösd reggelén zöld lombbal kocogtassanak az ablakukon. Holdvilágos májusi éj volt, amikor nyugtalanul, lázban reszket az erdő, s szerelemtől lihegnek a fűszálak és a vadvirágok. A há­rom délceg legény letérdelt az illatos virágszőnyegre s két kézzel tépdesték a leveleket s lombokat. A hold­fényben egyszerre puskacső csillant meg s a vén erdő­kerülő borízű hangja hallatszott: — Adjátok meg magatokat, haramiák! A legények felugrottak s futásnak eredtek. Kettő messze futott, s eldobta magától a virágokat. De a harmadikat megigézte a rét illata, s támolyogva botor­kált tovább. Nem dobta el a virágokat, de nem is felelt az erdőkerülőnek. Az erdőkerülő pedig fogta a puská­ját és lőtt. A délceg parasztlegény azután szépen végignyult a fűben s ott maradt a virágok közt, a szerelemtől lihegő, csillagos tavaszi éjszakában, hidegen és mozdu­latlanul .. . A faluban egy szép leány ablakában nem volt virág pünkösd reggelén, s délután, amikor a legényt temették, a falu összes lányai és legényei kisérték a koporsóját. Virággal hintették be s csókokat küldöttek utána ... A vén erdőkerülőt pedig elfogták a csendőrök. — Ezeregyéjszaka. A junius 2-ikán este a Hírlapírók Nyugdíjintézete és az Otthon­írók­ és Hír­lapírók Köre javára rendezendő Ezeregyéjszaka ünnep részletes műsora ez 1. Utcai énekesek. Előadják: Küry Klára, Szirmay, Kenedics és Tollagi, mint utcai énekesek, az olasz éne­kesek kíséretében. Bejárják az összes teákat és tere­ket s útközben megállanak minden színpadon. 2. Humoros harsona-kvartet. Előadja négy inkog­nitóban maradó úr (minden színpadon.) 3. Szlavjanszkiék tót fordításban. Előadják Ujváry Károly és a Népszínház többi tagjai. 4. Bigofon-riadó. Előadják Serig bigofon művé­szei. (Ezzel kezdődik az ünnep és bejárják az összes tereket és utcákat.) 5. A Mikad­óból a három leány jelenése. Előadják Veress Sándor, Eöry Szabó József és Szatmáry Árpád. (Minden színpadon.)­­6. Matróztánc. Előadják Öd­esi hajóskapitány cigánymatrózai. (Minden színpadon.) 7. Szóló­ énekek. 76 tagú ének- és zenekar kisé­­rettel. Előadják: Ábrányiné, Bárdossy Ilona, Zilahiné és Semsey Mariska. (Csak a Serly-pavillonban.) 8. Csipőtánc. Előadják szép és rut albán leányok albán zenekar­ kísérettel. (Sok helyen és minden szín­padon.) 9. Karrikadírák. Rajzolja Linek­ Lajos a két orfeumbeli színpadon. 10. Kuplé-egyveleg. Előadják: Ledofszky Gizella, Németh, Solymosi, Gyöngyi és Polgár Károly. (Minden színpadon és végül a két orfeumban.) 11. Cirkuszbeli akrobata. Előadja Kovács Mihály (a két orfeumbeli színpadon.) 12. Ripp-Ripphe­ a visszhangos kar. Előadja Veress Sándor és Serig kara. (Csak a király-pavillon erkélyén.) 13. Dob-koncert tíz dobon. Előadja Jencsik Adolf úr, a nagy dobművész. 14. Rossi-paródia. Előadja Niko Lina és Gyöngyi Izsó. (Minden színpadon.) 16. Dobos-takarodó. Előadja dob nélkül Kása Jó­zsef, az összes tereken, utcákon és minden színpadon. 16. Gordonk­a-szerenád gordonka nélkül, előadja Kása József úr minden színpadon. 17. Szerpentintánc mint magyar toborzó cigány­­kísérettel. Előadják Szatmáry Árpád, Szép Aladár, He­gedűs Gyula, Ráthonyi Ákos, Szerémy Zoltán, Sziklay Kornél. (Minden színpadon.) Színpaddá alakítják át a Serly pavillonját a Szentgyörgy-tér közepén és a mecsettéri zenepavillont. Színpadot állítanak a Templom-téren és a Dreher-féle sörcsarnok udvarán. Felhasználják a Korvin-téri nyílt színpadot és a királypavillon erkélyét. A villámfény mellé még ezer színes lampion jön. A színpadokon le­hetőleg minden programmpont színre kerül, hogy a közönség ne legyen kénytelen térről-térre vándorolni. Rossz idő esetén az ünnepet csütörtökön, június 4-én tartjuk meg — Zászlóavatás. A budapesti III. kerületi torna- és vívó egyesület holnap, vasárnap délután Ó-Budán a katonai ruhatár udvarán disztornázással egybekötött zászlóavató ünnepet rendez. Este nyolcadtól órakor a Korona-vendéglőben társas lakoma, utána pedig tánc­­mulatság lesz.­­ Hurcolkodó katonák. A katonai kincstár első­sorban a Valero-kaszárnyát bocsátja a főváros ren­delkezésére, amely dísztelen külsejével nem maradhat szomszédja az új parlament és a Kúria palotájának. A térparancsnokság utasította a kaszárnyában állomásozó zombori ezred parancsnokságát, hogy készülődjenek a hurcolkodásra. Az ezred a kaszárnya átadása után a pilis­csabai táborba megy, ahol hat hétig táborozik, aztán bevonul a a gubacsi dűlőben épült új kaszárnyába. — Földomlások. Gmundenból táviratozzák, hogy ott a tartós esőzések következtében sokat szenvedtek a közlekedési utak, így Traunkirchen és Ebefisee közt tegnap is oly sok földcsuszamlás és lavinaomlás esett meg, hogy úgy a gyalogösvények mint a kocsiközleke­désre való utak teljesen hasznavehetetlenekké váltak. Most e közt a két helység közt szünetel a postaközle­kedés. A rossz időjárás Cseh- és Morvaországban is sok kárt okozott. Tegnap este Gaya és Bisenc közt erős felhőszakadás volt, melytől a vidék folyói meg­dagadtak s elöntötték a földeket. A kár megközelíti az egy millió forintot. Gátszakadás következtében Gaya és Weseli s Bisenc és Pisek közt megszakadt a vasúti forgalom. — Új bábaképző intézet. Debrecen város nem­sokára új tanintézettel gyarapodik. A közoktatásügyi miniszter ugyanis értesítette a városi hatóságot, hogy kérelmére felállítja a bábaképző­ intézetet Debrecenben­ Tóth Lajos egyetemi tanár a miniszter megbízásából legközelebb Debrecenbe megy, hogy az ügyet rendezze. — Hét ember halála. Párisból jelenti egy táv­irat, hogy Youngban, Commercy mellett egy uj ház tizenhét méter hosszú fala beomlott. Hét embert a romok maguk alá temettek. — Uj kosárfonógyár a fővárosban. Az An­drássy-út temérdek csillogó kirakata, üzlethelyisége kö­zött is méltó feltűnést kelt a prága-rudniki kosárfonó­­gyár helyisége, amelyben a legkülönfélébb, úgyszólván művésziesen készített fonott, kosárneműek, gyermek­­kocsik vannak tarka összevisszaságban felhalmozva. Naphosszat nagy közönsége van a gyár fényes kiraka­tának. A prága-rudniki kosárfonógyárnak főtelepén kí­vül, amely ezernél több munkást foglalkoztat, Bécsben és a külföldön vannak fióktelepei, Magyarországon ez az első. Az Andrássy­ út 43. szám alatt berendezett fióktelep szállítja az egész országba a gyár kosárfonott bútorait,­­amelyek külföldön is nagyon el vannak ter­jedve.­­ A hangversenyid­ény vég­e. A Telefon Hírmondóban holnap délután lesz az utolsó hangverseny ez idényben. A nyári hónapok alatt minden este a Mikádó nyári helyiségében működő katonazenekart hall­gatják otthon az előfizetők és a kiállításon, valamint Ős-Budavárában a Telefon Hírmondó pavilonjainak látogatói. Ünnep- és vasárnapokon, mint az elmúlt évben, a déli órákban, matinék lesznek, a főváros ki­váló énekművészetek közreműködésével. Amint értesü­lünk, a gyermekesték sem fognak szünetelni, és mint eddig, ezentúl is minden csütörtökön délután 6 órakor külön hangversenyt rendeznek az apróságoknak. — Mágnások a Pokolban. A Pokol-körkép iránt napról-napra emelkedik az érdeklődés. A könyv­­kereskedőknél mindenki csak Dantet keresi s e nagy költő sfilom­világában gyönyörködik ma minden műveit ember. A Pokol-körképet megnézte tegnap báró Bán­ffy Dezső miniszterelnök is, s még aznap este megint visz­­szatért egy csoport mágnásasszonynyal s élénken ma­gyarázott el nekik minden alakot és jelenetet. Kívüle ott­ jártak még: Samassa József egri érsek, báró Eötvös Lóránt, Schlauch Lőrinc püspök, báró Naposa, Andrássy Aladár, Szapáry Géza és Széchenyi Sándor grófok csa­ládjukkal, báró Aczél Béláné, Ifindischgrätz herceg, gróf Wenckheim, Révay Simon, Lipthay Béla és Frigyes bárók nejükkel és báró Szentkereszty családjával. — Titokzatos asszony. A Plasticon palotája előtt, az Andrássy­ út 69. szám alatt úrifogat állt meg tegnap. Talpig gyászba öltözött asszony szállt ki a ko­csiból. Megváltotta ötven krajcárért a belépőjegyet és felsietett a Plasticon díszes termeibe. Először a Sixtiai Madonnát ábrázoló csoportozatot tekintette meg, aztán azt a fenséges jelenetet, mely királyasszonyunkat ábrá­zolja Deák Ferenc ravatalánál. Megható, mélyen meg­rendítő jelenet következett, mikor az úriasszony meg­látta a szerencsétlen véget ért László főherceg élethű szobrát. Könyei megeredtek s zokogva csókolgatta a főherceg kezét. Aztán elsietett. Ki volt a Plasticonnak ez a titokzatos látogatója, nem tudja senki. — Két érdekes fölfedezés történt Munkácsy Mihály legújabb nagy Krisztus-képén, az Ecce Hom­on. Az egyik az, hogy a nagy vászon, amelyre a mester ezt a remekét festette, meg van toldva, két darabból áll. A dolog úgy esett meg, hogy mikor a mester az Ecce Homo vázlatát a nagy vászonra átvitte, kicsinek találta az­­ udvart s minden habozás nélkül hozzávar­ratott a nagy vászon baloldalához egy tíz centiméteres szalagot, úgy hogy most már mind a nyolcvan alak igen kényelmesen elfér a nagy udvaron és egyik sem volt kénytelen a süvegét, vagy ruhájának, testének egy részét a képen kívül elhelyezni. Műtörténeti szempont­ból is érdekes ez a fölfedezés, mert így még könnyebb lesz a valódi Ecce Homot megtalálni akkor, ha minden­­féle ál-Munkácsy forog majd közkézen, és Rulszky Ká­roly sem jöhet majd zavarba, ha megbízzák azzal, hogy vegye meg a valódi Ecce Homot. A második fölfedezés az, hogy a Pilátustól jobbra (a nézőnek balra) elhelye­zett két római katona lóháton ül és az egyik lónak az egész nyaka és a fél feje, a másiknak meg a homloka és füle látszik ki a csoportok fölött. — Veszett disznó. Tisza-Szalók faluban egy földmivelőnek egy hízott disznaja megveszett s az ól közelében foglalatoskodó cselédleányt veszedelmesen megmarta. A leányt pedig felhozták a Pasteur-intézetbe. Most derült ki, hogy a bírót ezelőtt három héttel meg­marta egy veszett kutya s ét­től tört ki rajta a betegség. — Aforizma. Ha jövendőbelidet szemlélve, an­nak rózsás arcát, ragyogó szemeit és hófehér fogait csodálod, — ne gondold mindjárt, hogy ő angyal, ha­nem azt, hogy 9 órakor rendesen aludni megy, sok cotelettet eszik és hogy a fogait odollal ápolja. — Hirdető rovatunkat olvasó közönségünk szives figyelmébe ajánljuk. A moszkvai gyásznap. — 1138 ember halála. — Budapest, május 30. Szerencsétlen csillagzat alatt ment végbe a moszkvai koronázó ünnepnek épp az a része, amelyet a néptömegek fölvidítására szánt a cár kegye. Hallatlan katasztrófa zavarja meg az oroszok fényes államünnepét, oly balvégzet, amelyhez foghatóról alig ad hírt a szerencsétlen­ségek krónikája. A népünnepen, amelyen a koronás cár nevében az összesereglett százezrek kö­zött értékes emléktárgyak voltak kiosztandók, borzasztó tolongás támadt, a kapzsi tömeg oda tolult az ajándékok kiosztásának a helye felé, s a kincsekre éhes emberek szenvedélyének egész brutalitásával ezek a százezrek harcra keltek egymás ellen, élő tömkeleggé sodród­tak össze, amelyben ezer és ezernyi ember élt kíncs halált. Az eddigi jelentések szerint ezerszáz­­harmincnyolcra rúg az agyonny­omottak száma, föltehető tehát, hogy legalább is ötezer em­bernek kellett megsérülnie. Ezernél több emberélet! Egy vesztett csa­tának sem lehetne keservesebb ára. Igaz meg­döbbenéssel és mély részvéttel fog az egész világ erről a megrendítő szerencsétlenségről értesülni.

Next