Pesti Napló, 1896. július (47. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-05 / 183. szám

18& m tti msjjm, FfcSl*I NAPLÓ. i­896. ju­lius 8. tö bb telekügy és pénzbeli fedezetkimutatás kerül tár­gyalásra. * Adókivetés. A fővárosi adókivető-bizottságok július 6-án, hétfőn, a következő III. osztályú keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni: A IV. kerületben a föld—609 helyrajzi számig, az V. kerületben: a) a 776—779 helyrajzi számig, az V. b) kerületben a külön meghívottakat, a VI. a) kerületben a 3881—3887 helyrajzi számig, a VI. b) kerületben a 4060/4—4092 helyrajzi számig, a VII. b) kerületben a 4607—4641 helyrajzi számig, a VIII. a) kerületben a 7280—7281 helyrajzi számig, a VIII. b) kerületben a 7273 helyrajzi számot és a külön meghívottakat, a IX. kerületben a 9581—9614 helyrajzi számig. Színház és zene I . A színészek a tanügyi kongresszuson. Az országos tanügyi kongresszus napirendjén helyet kapott a színésztanítás kérdése is, ami nagyon helyes­ és nagyon örvendetes. Nagyon jeles és érdemes dolgok kínálkoztak a hallgatóságnak: Várady Antal elnöki be­széde, Lázár Béla előadása a színésziskolák reformjáról és Solymosi Elek értekezése a színészet tanításáról. Ez a dolog sok embert érdekelt, akinek tulajdonképpen csak akkor van köze a színészethez, ha megnéz egy mű­vészt, vagy egy darabot, — de akiket’ semmiképpen ' se érdekelt az egész vitatkozás, tanácskozás, az maga a színészgárda, amelynek egyetlen egy tagja se fáradt el a kongresszusra. Az urak akár a színpadon vannak, ■akár nem, roppant megkívánják, hogy érdeklődjenek a dolgaik iránt. Talán kissé túlságos is ebben az irány­ban a kívánságuk és a nyilvánosság hajlandósága. De a színészet sokat hangoztatott nagy érdekei könnyen hidegen hagyhatják a világnak a színpadon kívül eső részét, ha ezekkel az érdekekkel nyomban nem törődik a színész maga, mihelyt nem jár érte taps, meg éljen. Azokra, akik ma a kongresszus színészeti szakosztályának tanácskozásait végighallgatták, a le­hető legrosszabb hatást tette a budapesti színházak tagjainak és a színésziskolák növendékeinek távolmara­dása. Az urak semmiképpen sem feleslegesek mind­azokon a helyeken, a­hol nem imák róluk. A szakosz­tály ülését különben Várady Antal nyitotta meg tar­talmas, szép, lelkes beszéddel. Utána Lázár Béla tar­totta meg előadását. Védelmébe fogta a Színművészeti Akadémiát és a Színiiskolát az ellenük intézett tá­madások ellen, sürgetett az akadémia számára új helyiséget, új nagyobb házi színpadot, utazási ösz­töndíjakat, színházi tanszer-múzeumot, a növendékeknek Önkéntességi jogot a katonaságnál és a színházlátogatás előmozdítását. Mindezekben az előnyökben részesítendők szerinte a nyilvános magániskolák is. A rendezés gyön­­geségét hangsúlyozza és e téren is új nemzedék neve­lését sürgeti. A tanítás, a fegyelem és az erkölcsi magaviselet ellenőrzésére az összes színésziskolák szá­mára felügyelő rendelendő ki. Ily értelmű határozati javaslatot nyújtott be. Az élénk helyesléssel fogadott ha­tározati javaslathoz Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő szólt hozzá, aki az országos felügyelői állás helyett azt kívánja, hogy a minisztériumban külön ügyosztály szerveztessék a színészet ügye számára. A színészeti zugiskolákat el kell törülni. (Élénk helyes­lés.) Várady Antal és Solymossy Elek felszólalásai után a határozati javaslatot elfogadták. Ezután Solymosi Elek, a kitűnő művésztanár ismertette a saját rendszerét, amelyet a tanításban követ. Nagyérdekű előadását lapunk más helyén mutatjuk be. Erről a módszerről, amely teljesen az övé, önálló köte­tet is írt Solymosi Elek. Éppen ma jelent meg a könyv maga is. Minden részletében kifejti, megismer­teti azt a metódust, amelyet Solymosi a saját intézetében követ, amelyet nagy általánosságban mai előadása is meg­rajzol és amelyet önállóságánál, nagy alaposságánál és a gyakorlatban produkált sikereinél fogva fordulópontnak jelezhetünk a színészet tanításában. A jövő e rendszer számára meg fogja hódítani mindazokat, akik a maguk egyéniségének megóvásával akarják a színészetet meg­tanulni és a maguk egyéniségének az oktrojálása nél­kül akarják a színészetet tanítani. * Opera. Ma Goldmark remek operájában, a Sába királynéjában. Dauczkay kisasszony énekelte Su­­lamith nagy, drámai szerepét. A fiatal énekesnő, aki az iskola porát, csak most rázta le a saruiról, kezdő voltánál fogva mindenesetr­e enyhe bírálatot érdemel. Érdekes de­­­­bütjét nem mérhetjük a Wilmné, vagy ama kiváló művész­nők alakításához, akik nálunk ezt a megkapó szerepet be­mutatták Danczkay Sarolta kisasszony szopránja tagad­hatatlanul szép és csengő. Sulamith szerepének nemcsak a magánrészeit énekelte sikerrel, hanem az ensemble-okban is erővel és hatással érvényesítette fiatal hangját. Hogy ez a hang idővel még tartalmasabbá és a játéka is drámailag kifejezőbbé lesz, ebben még most kár volna kételkednünk. A fiatal énekesnőt, aki egyelőre csak szerény fizetésű ösztöndíjas tagja az Operának, a szép számú közönség minden fölvonás után többször kitap­solta. D. Handel Berta kitűnő volt a címszerepben s épp oly jeles a többi közreműködő: Broulik, mint Assád, Takáts, mint Salamon király, Ábrányink, mint Astaroth és Szendrei, mint főpap. A zenekart Mader Raoul kifogástalanul vezette. * Nemzeti Színház. Shakspere A szentivánéji álom című tündéri vígjátékában, amely új betanulással holnap, vasárnap kerül színre harmadszor, Zuboly ta­kács szerepét Vízvári fogja játszani. — Sudermann Rejtett boldogság című három felvonásos színművének első előadása pénteken, 10-én lesz. — A legközelebb újdonság augusztus elején Kazaliczky Antal Garasos alispán címü háromfelvonásos vígjátéka lesz, amelyből a próbákat a jövő héten kezdik meg. — Az igazgató­ság elfogadta előadásra Gabányi Sámuel király címü történeti színművét, amely valószínűleg már szeptem­berben színre kerül. * Hegyi Aranka Budán. Azok a primadonnák, akik a Népszínházban sokat játszanak, ahányszor Bu­dára kerülnek, a budaiaknak játszanak. A pestiek azt­ mondják: hagyjuk élvezni a szegény budaiakat is.* Hegyi Aranka — Eva tudja miért — a Népszínház­ban nagyon keveset játszik és ahányszor Budán fellép, a pestieknek játszik. Mert a pestiek utánamennek Bu­dára és kiszorítják a színházból a budaiakat. Ma is csupa a pesti Hegyi-rajongó volt a budai szellős múzsacsarnokban. Meglátszott ez azokon a viharos tapsokon és riadó éljeneken, újráztatásokon, amelyek a művésznő dalait nyílt színen idehaza is követik. Bokor József operettjének, a Kis alamuszinak címszerepét játszotta azzal a finom művé­szettel, amely a magyar operett-színpadon egyedül Hegyi Aranka tulajdona. A szép számban megjelent közönség egész este folytonos ovációkban részesítette a művésznőt, akinek a felvonások után ötször-hatszor kellett a tapsokat megköszönnie. Ledovszky Mariska, Krecsányi Vera, Kovács és Giréth is jelesen játszottak. («• ••) * A potyafráter. A potyafráter egy szeretetre­méltó gézengúz, akire még az sem haragudhatik meg, akit megpumpol. Pedig Sobolcs Tódor, a jókedvű potya­­fráter, sokakat meghúz s jó médium neki mindenki: ifjú vagy öreg ember, szép leány, élemedett úrhölgy, szobaleány, pincér. Hűséges útitársával, Kamizol szol­gájával éppen akkor vetődik Baranov orosz városába, amikor a kormánybiztost várják. Ott azután akaratlanul is előidézi azt a nagy felfordulást, ami egy operetthez szükséges. A meglepett léha községi szervezet a kor­mányzótól a postamesterig őt gondolja az inkog­nitóban megérkezett kormánybiztosnak s minthogy Sobolesnek egy kopekje sincsen*, és Kamizol cim­borájával együtt nagyon éhes, nem bánja már, akármilyen kaland árán’jut is egy jó ebédhez. Ünne­pelteti magát, elfogadja a Szibériától remegő hivatal­nokok rubeljeit, kiüti a nyeregből a kormányzó leá­nyának a vőlegényét, érte tukarja az igazi kormány­­biztost s hogy a nagy­ kavarodásból megmenekül­jön, már-már elszöknek­ a kormányzó belebolondult vén feleségével,­­ amikor végre leleplezik. De akkor sem görbül meg egy hajaszála sem. Apja jó barátja a kormánybiztosnak, akit arra a szívességre kért meg egy levélben, hogy vigye vissza Pétervárra az ő Baranovban grasszáló könnyelmű, de jószívű fiát. A darab Bécsből került az Arénába s óriás siker híre előtte, amit Feld direktor sietett is jelezni a színlapon. De az óriás siker Budapesten csak közepesre vált be. A Horst és Stein librettója Bécsben úgy látszik kapósabb volt Neumann Sándor zenéjével, amely csak itt-ott közelíti meg a jó operett-muzsikát. Egy-két dallamosabb számon kivül csak a keringő számíthat népszerűségre. Feld Zsigmond be­váltotta az ígéretét, az operettet csakugyan fé­nyes kiállításban mutatta be. Uj kosztümöket ké­szíttetett s néhány­ uj díszletet is, köztük egy havas városrészletet, úgy hogy a darabnak csak­ugyan volt orosz hangulata. Az előadók feladatát sokszor megakadályozta a zenekar, amely kalan­dozó hajlandóságot mutatott, de azért a szereplők szép eredményt értek el. Inkey Gizella a kormányzó leánya szerepében több szép kosztümjával tűnt ki s különö­sen a második felvonásbeli kettősben énekelt szépen. Három bokrétát és egy koszorút kapott. Slatvanine ma is a szokott módon kedves volt a tűzről pat­tant Nadesa szerepében, s derültséget keltett Lángh Etel, mint a kormányzó felesége, aki Nyilassi Mátyással, a maszkban pompás kormányzóval egy szerelmi paródiát komédiázott el a lovagkorból. A címszerepet Nyáray An­tal, ez a jeles színész adta, aki azonban kissé el volt fogadva, mert a zenekar megboszantotta. Jók voltak: Horváth Arnold, Hatvani Ede, Szentes János, Irányi Antal, Urváry Ottó és Feld Mátyás mint Ramizol. A közönség hívta Makai Emilt is, aki a darab ügyes átdol­gozásával szerzett érdemet. (H.6.) * Új olasz operák. A milánói operában az új olasz dalművek egész serege vár előadásra az őszi szín­házi évadban. Ezek közt vannak Boito Nérója, Puccini Toscája, Leoncavallo Bohémeje és Mascagni új japán tárgyú operája. Ezeken kívül még Franchetti is új operát irt A képzelt beteg cím alatt, Moliére vígjátéka után készült szövegre. * Az újpesti Zene­konzervatórium amely Erkel Gyula igazgatása és dr. Nádasdy Béla elnöksége alatt már több év óta érdemes kulturális hivatást tel­jesít a főváros közelében, a napokban tartotta igen si­került évzáró zeneelőadását az intézet termeiben, amely zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel, amely a tizen­hat számból álló műsor minden számát élénk tapsaival tüntette ki. Volt zongora-, hegedű-, gordonka-, ének­es cimbalomelőadás. Ezek a tantárgyak mind alapos oktatásban részesülnek az intézetben, amely évről-évre gyarapszik és emelkedik. Kiváló tetszésben részesültek Schi­arcz Viktória zongoratanítónő növendékei közül magánelőadásaikkal főleg: Leiner Ilona és Hendl Fiola. Az énekosztályból (Bleuer Andorin vezetése alatt) Bella Alma, a hegedűosztályból pedig­­tanár: Friedmann Si, Kocsány Gyula, Czeizing Lajos és Jolán tűntek ki. Méltó elismerésben részesültek még Keller Antalné és Fodor Napóleonná tanítványai is.­­ Új magyar férfikarok. Legújabban az Apáik kargyűjtemény tizedik évfolyamának utolsó füzete jelent meg vezérkönyv alakban s külön négy szólammal. Tar­talma: 1. 198-ik kar: Barcarolle, Gáll Jánostól (a Fiu­mei Magyar Daloskörnek ajánlva).; 2. 199-ik kar: Annya­­nyelvem, Engelsberg S. A.-tól;­ 3. 200-ik kar: Millen­niumi himnusz, Langer Viktortól, 500 koronával kitün­tetett pályamű. Az Apolló című kargyűjtemény, ame­lyet Erkel Sándor és Gáll János szerkesztenek, csakis kiváló eredeti magyar férfikarokat és a külföldi kariro­dalom gyöngyeit közli.­­ Angol bohózat a Vígszínházban. A Víg­színház igazgatósága megszerezte Gobbins Ralphnak Léthe című háromfelvonásos angol bohózatát, amelynek úgy Londonban, mint több német színpadon nagy sikere volt. A darabot Márkus József kollegánk fordítja. * A Schiller-dij. Hauptmann Gerhartnak.­­ '•Takácsok szerzőjének, egy régebbi darabja, Hannele­­ mint Berlinből táviratoztak, elnyerte a Schiller-dijat amelyet hat év óta nem adtak ki. A dijat minden há­rom évben ítéli oda a bizottság annak a műnek, amely a legnagyobb sikert érte el a három év alatt. 1893-ban Fulda Lajos Talizmán című darabját érte a kitüntetés csakhogy Vilmos császár nem erősítette meg a bizott­ság ítéletét és így a díjat nem adhatták ki. A Ham­mele nyerte meg ez évben a bécsi Grillparzer-díjat is . Színházak műsora. Nemzeti Színház­. Hétfőn Ibolyájáig. Kedden A nagyon szép asszony. Szerdán Aranyember (Kezdete 7 órakor). Csütörtökön Széchy Mária. Pénteken Rejtett boldogság (Először). Szombaton Rejtett boldogság. Vasárnap Rejtett boldogság. Operaház­. Hétfőn nincs előadás. Kedden Alár Szerdán A crem­onai hegedűs, Sylvia. Csütörtökön a navarrai lány, Naila. Pénteken nincs előadás. Szomba­ton A bolygó hollandi. Vasárnap Tannhäuser. Népszínház. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtököt pénteken, szombaton és vasárnap Ezer .év. Budai Nyári Színház­. Hétfőn (Hegyi Aranka vendégjátéka) Lili. Kedden Keresd a szived. Szerdát (Hegyi Aranka vendégjátéka) Lili. Csütörtökön Csal párosán. Pénteken (először) Megfigyelés alatt. Szomba­ton Megfigyelés alatt. Vasárnap A trapezunti hercegnő Három egyfelvonásos. — A kék könyv. Irta: Labiche­, fordította: Márkus József Apuska politikai elvei. Irta: Gondinet­, fordította: Szécs­ Ferenc. A fecske. Irta: Grangé, Bernard és Busnach, fordí­totta: Komor Gyula. — Budapest, július 4. A három egyfelvonásos vígjáték közül, amelynek ma este volt a bemutatója a Vígszínházban, torony­­magasságnyira emelkedik ki társai közül a második helyen előadott, Gondinet-féle kis jellemvígjáték: Apuska politikai elvei. Moliéres megfigyeléssel és szellemmel meghrott kis darab ez, amely a klasszikus becset súrolja , ritkán láttunk színpadi apróságot, amelyben jobban megfigyelt és finomabbul megrajzolt alakra akadnánk, mint ami­lyen Flavignac képviselő úré, akinek belső és külső világa a kis darabban elénk tárul. Ha a pszichológus író úgy végigboncolgatná az európai parlamentek padsorait betöltő honatyákat, egy fó seregét találná benne a Flavignacoknak, a magyar par­lamentben éppúgy, mint a spanyolban vagy a portugál­ban, és ez adja meg a Gondinet-féle kis vígjáték igazi irodalmi értékét. Flavignac képviselő úr nem csupán egyéniség, hanem típus­­típusa a politikai stréberségnek, elvtelen­­ségnek, üres póznak és nagyratörő, de annál üresebb hiúságnak. A kis vígjáték, mint ilyen, igazi politikai szatírának is beillik, amelynek mindig meglesz az aktuális hatása is, mert a modern parlamentarizmus a legjobb melegágya a Flavignac-féle embereknek. A kis vígjáték voltaképpen nem is egyéb, mint ennek az egy jellemnek a finom, klasszikus rajza s a körülötte forgó alakok csak arra valók, hogy ez a jel­lem annál jobban kidomborodjék. Flavignac az igazi politikai stréber s a minden­kori politikai helyzethez képest változtatja a meggyő­ződését. Előbb a Flechinel-párthoz tartozik, azután a Sam­bis-párthoz s végül megalakítja a magamaga párt­ját, a Flavignac-pártot, amelyhez egyesegyedül csak ő maga tartozik. Flavignac úrnak ez az egyre váltakozó politikája pedig nagy bajt okoz a leánykájának, Martin­nak és Chamboret Alcidenak, aki a volt ellenjelöltjének a fia. A leány azzal biztatja a fiatalembert, hogy csat­lakozzék a puskája politikai elveihez s akkor ők egy­máséi lehetnek majd. A fiatalember, aki éppenséggel nem törődik a politikával, megtanulja a Flechinel-párt elveit, de mire megtanulja, Flavignac már a Sam­bis­­párthoz tartozik s Alcide ennek a pártnak az elveivel sem jár szerencsésebben. A darab becsét még egy má­sik pompásan megrajzolt jellem is emeli, a Grenoux apóé, a vidéki választóé, aki beszállásolja magát Fla­­­vignac úr lakásán s annak a fejében, hogy képviselője, még azt is elvárja tőle, hogy egy kis örökösödési peré­ben hamis tanúságot tegyen a törvényszék előtt. A kis darabnak a háttere egy francia miniszter­

Next