Pesti Napló, 1896. július (47. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-19 / 197. szám

197. szám­i Budapest, vasárnap __________FESTI NAPLÓ.__________ 1896. julius 192­9 * Vígszínház. A Vígszínházban ma este hirte­len szerepváltozás történt. Iánczy Ilka gyöngélkedése miatt Haraszthy Hermin játszotta A­z államtitkár ur­ban Susanne szerepet azzal az intelligens felfogással és rutinnal, amelyet a Vígszínház e kiváló tagjánál már megszoktunk. A közönség sokat tapsolt a művésznőnek. * Suppé Ferenc szobra. Egy bécsi szobrász műtermében már elkészült az a szobor, amelyet özve­gye Suppé Ferencnek, az elhunyt operett-szerzőnek, sírjára állíttat. A zeneszerző bronz-mellszobra négy méter magas márvány-obeliszken áll. Az oszlop fölött egy kis lebegő Ámor babérkoszorút tart a zeneszerző feje fölé. A talapzaton két allegorikus kis alak a zenét és az éneket jelképezi. A szobrot legközelebb helyezik Suppé sírja fölébe. * Leoncavallo új művei. Leoncavallo ez idő szerint Brissagoban, Svájcban a Lago Maggiore mellé­kén tartózkodik. De a Villa Giovanelliben, ahol lakik, éppenséggel nem pihen, hanem a legnagyobb vissza­­vonultságban dolgozik. Egy berlini barátjához írt leve­lében igy szól: «Roppant erősen dolgozom, mert föltét­lenül szükséges, hogy a La Bohéme ezen a télen színre kerüljön, a jövő télre pedig Rolandnak kell el­készülnie. Akkor azután kipihenem magamat.»­­ A Városligeti Színkörben holnap, vasárnap két előadás lesz. Délután négy órakor fél helyárakkal a Potyafráter, este hét órakor pedig rendes helyárak­kal A vigécek kerül színre. Hétfőn lesz a Méltóságos csizmadia bemutató előadása.­­ A Telefon Hirmondó hangversenye. Alig van magyar művész, aki részt ne vett volna a Telefon Hirmondó hangversenyein és mégis érdekes hangver­senyeket — most nyáron matinékat — tud rendezni a Telefon Hírmondó, így holnap, vasárnap délben tizenkét órakor kezdődő matinéján részt vesznek: Já­szai Mari, Zilahy Singhoffer Vilma, Bárdossy Irén, Csongori Mariska, Mihályfi Károly, Zilahy Gyula, Spr­st­eg Adolf, Raskó Géza és Lányi Géza.­­ Színházak műsora. Nemzeti színház. Hétfőn: A komédiások, kezdete 7 órakor. Kedden: Rejtett bol­dogság. Szerdán: Az apósok. Csütörtökön: A nők ba­rátja. Pénteken: Charitas. Szombaton: Az idegesek. Új betanulással először. Vasárnap ugyanaz. Magyar Királyi Operaház. Hétfőn nincs előadás. Kedden: A­­valkür. Szerdán nincs előadás. Csütörtökön: Siegfried. Pénteken nincs előadás. Szombaton: Az iste­nek alkonya. Vasárnap: Parasztbecsület, Korrigán. Népszínház. Vasárnap, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap: Ezer év. A budai krisztinavárosi nyári színház. Hétfőn: Üdvöske. (Komáromy Mariska utolsó vendégjátéka.) Ked­den: Az aranyember. Szerdán: Fanchon asszony leánya. Csütörtökön: A trapezunti hercegnő. Pénteken: Csak párosan. Szombaton: A madarász. Vasárnap: Lumpacius Vagabundus vagy a három jó madár. Frenologikus arcképek. — Báró Nopcsa és Vízvári. — Budapest, julius 18. Akárki akármit mond is, a koponya- és arcisme­­tudomány nem bolondság! Miután Lavater nem sajnálta a fáradságot és paragrafusokba szedte, — a németek mindig nagy kodifikátorok voltak! — azóta sokan kul­­tiválják ezt a tudományt meglepő eredménynyel. Csak a minap voltam fültanuja egy trafikban a következő párbeszédnek, mely egy koponya- és arcisme­­tudós meg a trafikos kisasszony közt lefolyt. A tudós így kezdte: (Megjegyzem, hogy a kisasz­­szony nagyon csinos volt.) — Kicsikém, maga nagyon rosszul teszi, hogy silány dohánylevelek közt vesztegeli a napjait. — Én is azt tartom, de az apám nem hagyott rám húszezer forintot, hogy férjhez mehetnék. — Nem is akarom rábeszélni, hogy férjhez menjen. . . . Kegyedre nagy jövő várakozik a szín­padon. — A színpadon ? — Igen, az Opera színpadán! A kis trafikosleány elnevette magát. ■— Ugyan ne tréfáljon! Annyi hangom sincs, mint egy szúnyognak. — Az lehetetlen! — Én csak tudom. — • Ismétlem, hogy lehetetlen. Kegyednek feno­menális énekhangjának kell lenni. A koponya- és az arcisme-tan . . . — Miféle tan? •— Hogy jobban megértse: Lavater tana szerint, kegyednek remek mezzo-szopránjának kell lennie, kü­­lömb koloratúrával, mint amilyen a Pattié volt dicső­sége tetőpontján. — Nem ismerem ezt az asszonyságot, de még egyszer biztosítom . . . — Hiába biztosít: a tudomány, az tudomány! A kegyed koponyájának — kérem, a saját hajából van­­nak-e huncutkái, vagy csak fru-fru? •— ... a koponyá­jának ebből a szabályosan ovális formájából csalhatatla­nul következik, hogy gyönyörű fejhangjai vannak, nya­kának ez a hattyúszerű hajlása és állának tojásszerű gömbölydedsége, . . . megengedi, hogy a tudományos kísérletezés szempontjából egy pillanatra megérintsem,... kétségtelenné teszi a leghibátlanabb mezzo-szopránt. Lehetséges, hogy ez a mesés kincseket érő hanganyag el van rejtőzve kegyedben, de múlhatatlanul ott van valahol magában és csak meg kell találni. A jövő hét­től fogva több időm lesz tudományos kutatásokra és akkor, ha megengedi, majd együtt fogjuk keresni. . . Azóta minden este ott látom a jeles frenológust a trafikos­ boltban s gyakran találkoztam vele, amint a bolt bezárása után bizalmasan összedugott fejjel kisérte haza a kis trafikos­ leányt. Olykor nagyon közel hajolt az ajkához is, nyilván a hangját keresi. De hogy milyen eredménynyel, ezt bizony nem tudom !­ * A lavateri tudományról szóló ezt a tanulságos történet­ét előre kellett bocsátano­­­, mielőtt elmonda­nám ezt a kis esetet, amely szintén azt az általam elüljárójában felállított tételt bizonyítja, hogy a koponya és arcisme-tudomány nem bolondság. Nemrégiben történt. Akkor, amikor a nemzetközi hírlapíró kongresszusra ide sereglett külföldi újságírók­hoz volt szerencsénk. Az idegen hírlapírók közt volt Säckerhets-Tändstickor Olaf hirlapirótársunk is Svéd­ országból. Ezt különben fölösleges is volt tán meg­jegyeznem, úgyis kitalálták volna a neve után. Roppant nagy rokonszenvvel viseltetett irántunk, magyarok iránt­i közoktatási intézeteinken kívül, külö­nösen a budapesti szép asszonyok tetszettek neki. Eze­ket még tökéletesebbeknek találta közoktatási intéze­teinknél is. Hanem azért kiterjesztette figyelmét mindenre és igazi svéd hidegvérrel fotografált mindent, ami a szeme elébe került. — Meg akarom ismertetni a hazámban a lova­­gias magyar nemzetet. Alaposan meg akarom ismer­tetni és bő anyagot viszek magammal a képes újsá­gaink számára is. És ezt én annál inkább megtehetem, mert én mindent a frenológus szemével nézek. És akárhol megfordult, örökösen jegyzett és örö­kösen fotografált és örökösen emlegette a frenológiát. Egy este együtt voltam vele Ős-Budavárában s miután minden nevezetesség benne volt a jegyző­könyvében és a kis amatőr-fotografáló masinájában, éppen zsebre akarta tenni mind a kettőt, amikor meg­ragadtam a karját: — Még egy pillanatig ne . . . Két tipikus kis alak haladt előttünk. Karonfogva mentek és kedélyesen diskuráltak. — Ha ön már minden magyar nevezetességet hazavisz magával Svédországba, íme bemutatom önnek a Magyar Királyi Opera kitűnő intendánsát, báró Nopcsa Eleket és az ország legelső komikusát, Vízvári Gyulát, aki még a haldoklót is megkacagtatja. Kitűnő svéd barátom nekik irányította a kis ma­sináját és két magyar jelessel több volt benne. — Tudja, mondta azután a svéd kolléga, — az intendánsról nem beszélek, mert ennek az állásnak nin­csenek semmiféle különös ismérvei, hanem a komikus, az más! .. . Értek valamit az arcisméhez és mondha­tom önnek, hogy ha ön nem mondta volna, akkor is felismertem volna a két úr közül a kiváló kémikust. Csak egy pillantást kell rá­vetni és felismeri az ember. A komikum klasszikus ismérvei rajta vannak minden porcikáján. Külön cikket fogok írni róla a szerkesztésem alatt megjelenő képes újságban. — Lesz szíves elküldeni, kolléga úr, ezt a szá­mot? Örömet akarok szerezni vele kitűnő művé­szünknek. — Szívesen elküldöm. Säckerhets-Tändstickor Oláf kitűnő svéd barátom be is váltotta ígéretét s a mai postával megkaptam a Christianiában megjelenő Svedenborg Rewiew című képes újságot, amely két arcképet közöl: a Magyar Királyi Opera intendánsáét meg a Nemzeti Színház kitűnő komikusáét. Az arcképek olyan kitűnőek, hogy sötétben is meg lehetne ismerni őket. Hanem hát . . . Hanem hát Nopcsa Elek úgy szerepel benne, mint a Nemzeti Színház kitűnő komikusa, Vízvári Gyula pedig mint a Mag­yar Királyi Opera intendánsa. Eleinte azt hittem, hogy a kitűnően szerkesztett svéd képes újságot a nyomdai eltördelés koboldja tréfálta meg, de csakhamar beláttam, hogy nem így van. Az arcképekhez írott magyarázó cikkben a követ­kező sorokat olvasom: «Magyarországon még egyes, ősrégi hagyomá­nyokon alapuló, különös szokások uralkodók. Ilyen különc szokás, hogy az Opera intendánsának, mi­helyest megkapja kinevezését, le kell borotvál­­tatni a szakállát és a bajuszát. Épp olyan különös szokás az is, hogy a komikus színészeknek bajuszt és monoklit kell viselniük. A két jeles magyar férfiú arcképét különben kitűnő fénykép reprodukcióban közöljük.» R. v. W. Tudomány és irodalom. (*) A pokol. Dante halhatatlan művét, A pokolt prózában fordította le, illetőleg irta át Cs. Papp József tanár. A fordítás maga is érzi, hogy amit cselekszik, az mentségre szorul. A Divina Commeta terzináit pró­zába átültetni, bizony csaknem crimen laesae majes­­tatis. Hogy az ifjúságra hivatkozik, amelynek könyvét szánta, mentségnek nem mentség. Éppen az ifjúság­nak kell, hogy Dantet az eredeti versformákban olvassa. Mindenesetre elmondhatja a fordító, hogy m ilynemű munka nincs a nagy Dante-irodalomban.» Ez azonban kétes dicsőség. De hogy az érdemnek megadjuk az el­ismerést, készséggel emeljük ki, hogy fordító igen becses magyarázatokkal látta el az «isteni» művet. (*) Az Osztrák-Magyar Monarkia Írásban és Képben című vállalatnak közelebb megjelent 255. fü­zetében két érdekes közlemény van. Az első cikkben Felső-Magyarország általános áttekintését olvassuk György Aladár tollából. A második , «Felső-Magyar­ország ősrégészeti emlékei» című közleményt Kubinyi Miklós írta kiváló szakavatottsággal és vonzó előadás­sal. A dolgozatok becsét huszonegy rajz emeli, amelyek részint egyes tájak sikerült ábrázolásai, részint régé­szeti tárgyak képei. Az igen csinos rajzok mind Dörre Tivadartól valók. Egy-egy füzet ára 30 krajcár. Közoktatás. (A nagybecskereki gimnázium ügye.) Nagy­­becskerek városának egy küldöttsége tisztelgett ma Wlassics közoktatási miniszternél, Krstics János polgár­­mester vezetése alatt. A város küldöttjei, akiket Demko Pál országgyűlési képviselő mutatott be a miniszternek, azzal a kérelemmel járultak a kormány elé, hogy a városi főgimnáziumot, melynek évről-évre szaporodó költségeit a város alig győzi már, miután úgyis 100 százaléknál több pótadót fizet, vagy államosítsa vagy pedig nagyobb államsegélyben részesítse. Ez utóbbi terv talál a lakosságnál is nagyobb helyeslésre, miután a közönség a piaristák által 50 év óta vezetett gimná­ziummal eddig is nagyon meg volt elégedve. Wlassics miniszter a küldöttséget nagyon szívesen fogadta s an­nak előrebocsátása mellett, hogy úgy az ügyet, mint Nagy-Becskerek városának mostoha anyagi viszonyait ismeri, megígérte, hogy szívesen teljesíti a város mél­tányos kérelmét, amennyiben a pénzügyminiszter ilyen tételt a költségvetésbe felvenni képes. A küldöttség azután Klamarik miniszteri tanácsosnál járt, szintén figyelmébe ajánlva a város kérelmét. (Tanítók gyűlése.) A Szepes megyei Római Katolikus Tanító­ Egyesület a minap tartotta közgyűlé­sét Podolinban Gallasz I. plébános és egyházkerületi tanfelügyelő elnöklete mellett. Vollay S. lublói tanító érdekes értekezése és Vebovszky L. podolini tanító próbaelőadása után Hobor .1. pénztáros számolt be. Az egyesület vagyona 953 forint. A közgyűlés több tanító­nak segítséget szavazott meg. — Ungvármegye Általá­nos Tanító-Egyesületének közgyűlése Nagy-Bereznán volt Torma János elnöklete alatt. Takács László jegyző az egyesület kérdéséről, Oberle Ján­os pénztáros a segítő pénztár és a könyvtár állapotáról adott számot. A tiszti jelentések után Budai István, zavatkai állami tanító felolvasást tartott. (Beiratás a leánygimnáziumba ) Az első ma­gyar nőgimnáziumban, amely internátussal van össze­kötve, július 20-ikától fogva megkezdődik a beiratás. Felvilágosítással és tervekkel készségesen szolgál a Kerepesi­ út 65. szám 1. emeleten levő igazgatósági iroda Egyesületek.­ ­ A Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjegyesülete tegnap választmányi ülést tartott. A titkári jelentés szerint az ó­budai, diósgyőri, zombori, miskolci, apatini, resicabányai és szolnoki fiókegyesüle­tek örvendetesen gyarapodnak, s fiókegyesületek alakí­tása iránt Székesfehérvárott, Nagyszalontán, Szeghal­mon, Dunaföldvárott és Török­ Bálinton, egy-egy lelkes munkás buzgalmából, megtörtént az első lépés, amely talán még ez évben eredményre fog vezetni. Beiratkoz­tak a nevezett városokból 10—10-en, ezenkívül Lo­soncról 2, Koskáról (Szlavónia) 3, Debrecenből 1, Tisza- Polgárról 1, a Pannónia-szálló személyzetéből 20 tag. A tagok száma ezekkel 2740.­­ A választmány fel­kéri a hátralékos tagokat, hogy ügyeiket augusztusig rendezzék, különben tagsági jogaikat vesztik. Fizetésnél a tagsági könyv okvetetlenül felmutatandó. Bővebb fel­világosítást az egyesület helyiségében VIII. József­ körút 68. szám alatt adnak.­­ A honvédegyesületekhez. Péchy Tamás, a honvédegyesületek országos központi elnöke fürdőbe utazott. Kérik azért a honvédegyesületek elnökségeit és az egyes honvédtársakat, hogy leveleiket a honvéd­­egyesületek központi­­irodájába (Haltér­ utca 5. szám) Mikár Zsigmond címére küldjék. A Budapesti Honvéd­egyesület holnap, vasárnap délután öt órakor a régi városháza tanácstermében közgyűlést tart. +. Jótékony adomány. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter 50 forintot küldött a Fehérkereszt Országos Lelencház-Egyesületnek s ezzel az alapí­tó tagok sorába lépett. Törvényszék:­ ­ Költözködik a Kúria. A királyi Kúria a Ferenciek­ terén levő ócska, rozoga épületből költözkö­dik az új parlamenttel szemben épült igazságügyi pa­lotába. Az akták csomagolását már megkezdték és vagy hatvan bútorszállító kocsi szállítja az óriás mennyi­ségű irathalmazt, amely az irattárban, a kiadóhivatal­ban és a többi segédhivatalban van elhelyezve. A régi Kúria, amely már nem felelt meg a mai igényekne

Next