Pesti Napló, 1896. augusztus (47. évfolyam, 210-239. szám)

1896-08-17 / 225. szám

225. szám. Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 1896. augusztus 17. - as orosz cár ajándéka. — Rákóczi kardja. — Budapest, augusztus 17. A «Budapesti Közlöny» szombati száma a nem hivatalos részben két érdekes levelet közöl. Gróf Kap­nist orosz nagykövet értesíti az egyikben Goluchowski külügyminisztert, hogy az orosz czár a Magyar Nem­zeti Múzeumnak ajándékozza azt a híres Rákóczi-kardot, amely most a történelmi kiállításban olyan méltó fel­tűnést kelt ; a másik levélben viszont külügyminisz­terünk mond köszönetet az orosz cár becses ajándé­káért. Maga a cár ajándéka is dokumentálja, hogy II. Miklós c­ár mennyire rokonszenvez az ünneplő ma­gyarsággal, de azonfelül úgy az orosz­­nagykövet levele, mint a külügyminiszter köszönő sorai külön is hang­súlyozzák az orosz birodalom és a monarkia közt fenn­álló viszony szívélyességét. És ez a körülmény még fokozza az adományozás jelentőségét. Aki talán a nevezetes kardot még nem látta induljon el a történelmi kiállítás katalógusának út­mutatásán s meg fogja találni a renaissance-épület első emeletének XXXVI. termében, a­hol az erdélyi fe­jedelmek után fenmaradt emlékek vannak kiállítva. A 6273. számmal megjelölve találja a kardot s a 6293. szám alatt megtalálja a hozzá való hüvelyt is. Az er­délyi ötvösművészetnek érdekes emléke mind a kettő s annál becsesebb, mert a kardhüvelyen rajta van az ismeretes Rákóczi-címer is. Egyébként a két emléktárgyat, amelyet az orosz cár most a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, a katalógus (nem minden tévedés nélkül) így irja le: 6273. Kard, markolata aranyozott ezüst, korá­­lokkal kirakva, pengéjén: Georg Rákótzi II. 1643. aranynyal kirakva. (XVII. század.) Orosz császári fegyvergyűjtemény, Szent­pétervár, 6293. Kardhüvely, a 6273. számú kardhoz való. A katalógus megemlékezésében, amikor a penge felírását jelzi, vagy a római vagy az arabi szám téves. Mert ha II. Rákóczi Györgyé volt a kard, akkor nem lehet 1643-ból való, ha pedig az évszám helyes, akkor a kard I. Rákóczi Györgyé volt. S ez az utóbbi a való­színűbb. Talán egyszerű sajtóhiba az egész, de minden­esetre megtévesztheti az embert. Az ajándékozásról gróf Kapnisz orosz nagykövet a következő levélben értesítette Goluchowski külügy­minisztert: Nagyméltóságodnak bizonyára tudomása lesz arról, hogy a császári Hermitage múzeum Magyarország ezredéves nemzeti fennállása alkalmából egy értékes kardot, Rákóczy György egykori tulajdonát, állította ki Budapesten. Értesülve az élénk érdeklődésről, melylyel ezen történelmi emlék iránt Magyarország vi­seltetik, Császári Felséges Uram megbízott, hogy nevében ezt a kardot a pesti Nemzeti Múzeumnak felajánljam. Ezen adományozás által Ő császári Felsége azt akarja nyilvánítani, hogy mily magas fokra becsüli azon szívélyességet, mely az orosz császárság és az osztrák-magyar monarkia közti viszonyokat jellemzi. A császár parancsa folytán van szeren­csém a fentebbiekről Nagyméltóságodat, mint Ő császári és apostoli királyi Felsége közös külügyminiszterét, értesíteni azon kérelem kife­jezésének kapcsában, szíveskedjék ezen jegy­zéknek tartalmát a magyar királyi kormány tudo­mására hozni. Fogadja stb.» A császári és királyi közös külügyminiszter erre következő választ intézett a Bécsben székelő orosz nagy­követhez : «Nagyméltóságod volt oly kegyes aug. hó 7-én (julius hó 26-án) kelt jegyzéke által tu­domásomra hozni Ő Felsége Miklós császár iszon nagylelkű elhatározását, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumnak adományozza Rákóczy György kardját, azon szívélyesség jeléül, mely az orosz császárság és az osztrák-magyar mo­narkia közti viszonyokat jellemzi. ő Felsége a Császár és Király igen élén­ken lett érintve a gyengéd figyelem által, mely a nagykövet ur Felséges Urának ezen magas udvariassági tényét sugalmazta és legkegyel­mesebben megbízott, hogy a neki legőszintébb köszönetét nyilvánítsam Nagyméltóságod közvetítése útján. Igen szerencsésnek érzem magam, hogy ezen felséges megbízásnak a jelen sorok által eleget tehetek és nem fogom elmulasztani a magyar királyi kormánynak rögtön tudomására hozni azon leiratot, amelyet hozzám méltóz­­tatott intézni, amely leirat — már előre is biz­tosíthatom Nagyméltóságodat — élénk megelége­déssel és hálatelt érzelmekkel fog fogadtatni a magyar nemzet által. Fogadja stb.» Ezredéves kiállítás. □ A kiállítás látogatottsága. A szombati ünnepnapon eleven, mozgalmas volt a kiállítás, ismét olyan, mint junius emlékezetes napjaiban. A dalegye­sületek, a bécsiek, a tűzoltók, a vidéki tömeges felrán­­dulók adták a legnagyobb kontingenst, de tömegesen voltak a budapesti törzspublikumból is, a bérletjegye­sek, akik majd minden estét a kiállításon töltenek. Volt vagy negyvenezer a kiállítás területén s ezek közül napi érvényű jegyekkel jött a számláló­gépeken keresz­tül: összesen 29.318. 1885. augusztus 15-én 18.296 volt a látogatók száma. □ Jászok a kiállításon. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jászsági alsó járásából Cseh József főszolga­bíró, dr. Kiss Ernő szolgabíró és öt körjegyző vezetése mellett 524 jász földmives érkezett ma Budapestre a kiállítás megtekintésére. A különvonat, amely a derék jászokat hozta, délelőtt 9 óra 15 perckor robogott be a K­eleti pályaudvarba, ahol a kiállítás igazgatósága nevé­ben dr. Kovács Gyula üdvözölte őket röviden. A beszéd után sorakoztak s zászlók alatt a legszebb rendben be­vonultak a barakkokba s ott elfoglalták a részükre ki­jelölt szállást. Tizenkettedfél órakor ebédre gyűltek egybe s ennek elköltése­ után félegykor ugyancsak zászlók alatt, impozáns menetben a kiállítás területére vonultak. A tipikus magyar alakokból álló hatalmas tömeget, amerre elvonult, mindenütt megéljenezték, úgyszintén a kiállításon is, amikor megjelentek, szíves éljenek köszöntötték őket. □ Szászesztendős vendég a kiállításon. Ér­dekes vendége van most az ezredéves kiállításnak. Bie­­liczky Menyhért, volt csendbiztost betöltött száz esz­tendeje sem gátolta meg abban, hogy ezüstgombos magyar öltözetében feljöjjön a nemzeti kiállítás meg­tekintésére. Az öreg urnak elég érdekes múltja van. A szabadságharc alatt a bácskai szerbek fölkelő vezérét ő kisérte a kivégzés színhelyére, amiért azután a szer­­bek 1849-ben Vizkereszt napján agyonlőtték az édes­apját, aki 115 éves volt. Bieliczky Menyhért részt vett Perczel Mór seregével Szent-Tamás ostromában s ké­sőbb mint csendbiztosnak nagy szerep jutott neki abban a munkában, amely az alvidéket megtisztította a betyárbandáktól. Nem érdektelen, hogy Bieliczkijnek még egy bátyja és nénje is él. Úgy látszik, ez a hosszuélzűség örökletes a családban, mert Bieliczky öregatyja 120 évet élt s 113 éves korában házasodott meg — ötödször. □ Az idegenforgalom. A kettős ünnepet erősen megérezték a vasutak. Csak úgy özönlött a sok idegen és vidéki a fővárosba. A tűzoltók, határok, a bécsiek és mások érdekes tarkaságot hoztak az ünne­pekre. Mindenütt lehetett közülük egy-egy csoportot látni, amint a főváros nevezetességeit nézegették. A hatalmas idegenforgalmat legélénkebben mutatja a vasutak és a hajók statisztikája. A vasutakon a két napon összesen 49,030 i­degen jött a fővárosba. Az egyik nap 22,595, a másik nap 26,435. Azonkívül a hajókon is jött körülbelül húszezer ember, úgy hogy a főváros idegenforgalma a kettős ünnepen meghaladta a hetvenezret. A két napon a fővárosból összesen 37,134 ember utazott el. □ Robinson a kiállításon. A székelyudvar­helyi kő- és agyagipari szakiskola egyik növendéke, Pap Miska 14 éves oláh fiú Robinson módjára, minden bucsúzás nélkül odahagyta a szülői házat. A fiú, aki jól beszél magyarul, fejébe vette, hogy neki meg kell látnia a kiállítást és meg kell ismernie az alföldi ma­gyar népet, amely őt különösen érdekelte. Nyolc nap előtt tehát gyalog indult el hazulról, Kendi­ Lénáról és Bánffy-Hunyadról Nagyváradnak jött Komádin, Darva­son, Mezőtúron és Szolnokon keresztül egy darab ke­nyér és egy krajcár nélkül a zsebében. Még talán zsebe sem volt, de azért a jó emberek mindenütt el­látták eleséggel és szálassal.Végre ma ideérkezett Buda­pestre és egyenesen beállított a kiállításba, ahol az igazgató jóvoltából a barakkban úri kényelemmel látták el. Most sorba nézi a kiállítás összes pavillonjait s csak attól tart, hogy ha ismét hazamegy, az apja jól meg fogja cibálni a fejét. □ A Pesti Napló a kiállításon. A kiállítást látogató közönség kényelmére a kiadó­­hivatal intézkedett, hogy a Pesti Napló egyes számait a kiállítás területén lévő dohány­tőzsdékben is árusítsák. kerület városbírájának, a közügyek terén szerzett érde­mei elismeréseid a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Loyko Károly a nevezett minisztérium ajtónállójának pedig sok évi hű szolgálata elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — A cári pár Bécsben. A cári pár bécsi láto­gatásáról érdekes részleteket tesz közzé a Wiener Sa­­lonblatt. Tudvalevő dolog, hogy Miklós cár és Alexandra Teodorovna cárné csütörtökön, e hónap 27-én érkeznek Bécsbe, az északi pályaudvaron, ahol Ferenc József király, Erzsébet királyasszony s a Bécsben időző összes főhercegek és főhercegnők fogadják az orosz felségeket. A király orosz egyenruhát fog hordani, hasonlóképpen azok a főhercegek, akik orosz ezredeknek tulajdonosai. Az északi pályaudvartól egészen a Hofburgig, ahol a cári pár megszáll (tehát nem Schönbrunnban) a bécsi helyőrség fog sorfalat állani. A cári pár megérkezése napján díszebéd lesz, este pedig díszelőadás az udvari operaházban. Szinre kerül Puccini Manonja, nagyon megkurtított alakban és a Bécsi keringő. Pénteken, e hónap 28-án nagy katonai díszszemle lesz, amelyen az egész bécsi helyőrségen kívül részt vesz egy had­osztály több lovasezreddel. A díszszemlét maga a ki­rály fogja vezényelni, míg Miklós cár, az ő dragonyos­­ezredét mutatja be, amely jelenleg Marburgban van helyőrségen, s amely a díszszemlére meg fog érkezni. 28-án délután családi ebéd lesz a Canisi kastélyban, utána sétakocsizás a Canisi vadaskertbe, este pe­dig udvari hangverseny a Hofburgban. A hang­versenyen hír szerint Reichmann, Schrödter Fri­gyes, Mark Paula, Forster Ellen, Walker Edith és Mora Franciska fognak közreműködni. A kibővített udvari zenekart Richter János fogja dirigálni. Állítólag gordonka-hangverseny is lesz, mert a cár nagyon sze­reti e hangszert s maga is játszik gordonkán. A cárt pár szombaton e hónap 29-én délelőtt utazik el Bécs­­ből, ugyancsak az északi pályaudvarról. Galitzin her­ceg, az orosz főudvarmester már ma megérkezett Bécsbe. — Az olasz trónörökös háztűznézőben. Az olasz trónörökös, mint Antivariból táviratoztak, Dani­é montenegrói trónörökös kíséretében ma délelőtt 10 órakor Cettinjébe utazott. Minthogy a nápolyi herceg szigorúan őrzi inkognitóját, sehol sem lesz hivatalos fogadtatás. — A hercegprímás Budapesten. Vaszary Ko­los bíboros hercegprímás Balaton-Füredről való meg­­jövetele óta kitűnő egészségben, de a legnagyobb visszavonultságban tölti napjait budavári palotájában. A jövő héten még a fővárosban marad, hogy pontifi­­káljon a király születésnapi és Szent István-napja ünne­pén. A hónap végén azonban alkalmasint megint vissza­tér Balaton-Füredre. — Az egri mecset. A híres Egerben, ahol va­lamikor szép asszonyok és leányok is csatáztak a «hi­tetlenek» ellen, a török idők emlékét minaret is őrzi, amely azonban az utóbbi esztendők alatt pusztulásnak indult. A múlt évben az isten­ nyila is beleütött a ros­kadozó török alkotmányba, úgy hogy nemcsak magá­ban az épületben, hanem az épület körül való járás is életveszélyessé vált. Végre is a kormány intézkedett az iránt, hogy az érdekes emléket ismét jó karba helyez­zék s már meg is kezdődtek a restaurálási munkálatok Stéhlo Kornél vezetése mellett. A restaurált mecset csinosabb, díszesebb, sőt hat méterrel magasabb lesz a mostaninál. — Hazafias adomány. Lőcse szabad királyi vá­ros közönsége e hónap 14-én Szőnyey Kálmán polgár­­mester elnöklése mellett tartott közgyűlésén díszpolgá­rává választotta Hermann Gusztáv városi polgárt. A jótékonyságáról általánosan ismert polgárt a kitüntetés ama hazafias áldozatkészségéért érte, hogy a branyickói csata emlékére Lőcsén fölállított honvédszobor új gránit talapzatának költségeire 1000 forintot küldött a város polgármesterének s egyszersmind értesítette arról, hogy a célra esetleg még hiányzó összeget a sajátjából kí­vánja pótolni. Hermann már eddig mintegy 50.000 fo­rintot áldozott jótékony és hazafias célokra. — Trafikos hercegasszony. Párisban a minap temették el nagy pompával Leslo hercegasszonyt, aki­nek első férje Moray herceg volt, III. Napóleon féltest­­vére és kegyence. A herceg halála után a császár rá­ruházta az özvegyre az A­la elvette trafikot, amely a Theatre Française mellett van s amely minden ha Páris legelső trafikosboltja volt. A hercegné bérbe adta a trafikot és évenkint negyvenezer frankot kapott érte. Mindaddig rendelkezhetett a trafikkal, amíg jegyet nem váltott Sesto spanyol herceggel. E házasság által Moray hercegné megszűnt francia állampolgárnő lenni s le kellett mondania a trafikról, mert már interpellációra készültek a parlamentben. Azóta a trafik busás jöve­delmeiben előkelő államhivatalnokok özvegyei része­sülnek. — Esküvők. Fényes Sándor a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank tisztviselője jövő hónap 8-ikán vezeti oltárhoz a Selmecbányai evangélikus templomban Pri­­viczky Emma kisasszonyt. — Kunitzer Alfréd aradi gyártelepigazgató e hónap 23-ikán köti meg házassá­gát Politzer Olga kisasszonynyal. Az egyházi szertartás a szegedi izraelita templomban lesz. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, augusztus 17. — Személyi hírek. Gróf Badeni osztrák minisz­terelnök ma délelőtt Bruckból Lembergbe érkezett, ahonnan délután utazott vissza Bécsbe. Bécsi távirat szerint a miniszterelnök ma este megérkezett az osztrák fővárosba.­­ Báró Jósika Samu,­a király személye körüli miniszter ma erdélyi birtokára utazott, ahonnan csak e hét vége felé utazik vissza Bécsbe. — Herceg Hohenlohe, birodalmi kancellár nejével és leányával ma délelőtt Velkibe (Oroszország) utazott. — Faure elnök ma nyári tartózkodásra Havreba utazott. — Kitüntetések. A király a személye körüli magyar miniszter előterjesztésére dr. Grossich Antal, a fiumei városi közkórház főorvosának, a közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet; Hampel Sándor a budapest-székesfővárosi II.

Next