Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)

1897-01-14 / 14. szám

6 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1897. január 14. 14. szám — A legszebb okirat. A hivatalos akták között, amelyekkel a magyar csinov­­nikok — orosz felfogás szerint mindenki csinovnik, aki valaha a miszerint­et leírta — a laikus emberiséget boldogítani szokták, különösen három olyan okirat van, amelyet a legtöbb ember fia szívesen fogad: a) a minisz­teri tanácsosságról, kúriai bíróságról vagy titkos tanácsosságról szóló kinevezés; b) az az értesítés, hogy egy Máj­er nevű ismeretlen nagybácsink háromszázezer fo­rintnyi készpénzt s kétezer holdnyi termő­földet hagyott ránk ; és végül, c) a honvédelmi minisztériumnak az a bizonyítványa, hogy a hadsereg, amely oly szerető szívvel ragaszko­dott hozzánk, s a mi erős korunktól várta, hogy az országot a külső ellenségek ellen megvédel­mezzük, mindörökre lemond arról a szerencsé­ről, hogy bennünket a magáénak nevezhessen. A három okirat közül — érthetetlen és mégis így van — a harmadik a legszívesebben látott vendég és a háromszázezer forintról meg a kétezer holdról szóló örökhagyó le­vélnél talán minden fiatalember többre be­csüli azt a rövid bizonyítványt, hogy a had­sereg nem reflektál többé a szolgálataira. Mert a klasszikus írók bármit is zengjenek a hábo­rús élet szépségei felől, Petőfi bármilyen fen­séges szárnyalással énekeljen a hazaszeretet olthatatlan tüzéről, a kaszárnya-élet­­­mi taga­dás, terhes és egyhangú élet. A csaták ádáz viharaiban robogni a kibontott zászló nyomá­ban, a mámor szent lángolásával tenni kockára ezerszer az életet: ez még ma is lelkesíti azo­kat az ifjú magyarokat, akikben az apáik vére buzog. De hattól tizenkettőig szünetlenül fél­balra és féljobbra fordulni a kaszárnya udvarán, tisztára súrolni a legénységi szobát és húsz kilométert cél nélkül gyalogolni, mikor a nap izzó sugarától ég a kopár szik sarja, ebben nem igen talál gyönyörűséget a szegény ma­gyar, akire a katonadoktor a tanglikot ki­mondta. Pláne, amikor otthon egy szőke vagy barna kis leány várja türelmetlenül ama vég­­hetetlen 1095 nap lepörgését, amely az újon­cot a obsitostól elválasztja. Az obsit, amely a szegény fiút ismét visszaadja a családjának és a rózsájának, még akkor is a legis legszebb okmány volna, ha szürke konceptus papírra imák, hát még milyen szép lesz abban az új, díszes formájában, amelyet most eszeltek ki a honvédelmi minisztériumban. Az új elbocsátó levél, amelylyel Fehérvárt, az ő búcsúzó fiait megajándékozza, még százszor kedvesebb lesz, mint a régi. A cirádáit, a díszítéseit Kimnach László festőművész rajzolta, s a szövegét hi­tes kalligrafusok írják bele a minisztérium iro­dáiban! — Tudományos színház. A külföldön vannak érdekes színházak, ahol nem drámák, hanem a termé­szettudományok kerülnek színpadra. Ilyen tudományos színházat akarnak, mint röviden megírtuk, építeni most Budapesten is. A kezdeményezés a tudományos és fő­rangú világ előkelőségeinek kezében van, akiknek élén gróf Csáki­ Albin áll. Az eszme Eötvös Lóránttól és Kövesligethy Radótól ered. Az uj vállalatnak Univerzum lenne a neve. Az új színház létesítése 400.000 forint költséggel járna. A színpad a tudományos előadások szemléltető formájának lehető legtökéletesebb kifej­lesztésére a kellő területtel és gépezeti berende­zéssel fog bírni. Ily berendezés mellett az összes előadásokat megfelelő színpadi díszletek és változa­tok, valamint szkeptikonnal vetített képek fogják élén­kíteni. Hogy az ily látványosságok azonban tényleg megfelelhessenek komoly tudománykedveltető és isme­retterjesztő hivatásuknak, azokat mindig élőszóbeli ma­gyarázattal fogják kísérni, s emellett minden látogató beléptekor egy az előadást részletesen és szakszerűen ismertető szövegkönyvet fog díjtalanul, vagy esetleg csekély külön díj ellenében kapni. Az ismeretterjesztés egyik eszközéül az Univerzum ugyanilyen cím alatt népszerű tudományos folyóirat kiadását tervezi. A pénzügyi terv is már teljesen ki van dolgozva s már most csak az szükséges, hogy a vállalat financiroztas­­sék, ami esetleg részvény­társulat alakításával fog megtörténni. — Monsieur et Madame Rigó eluta­zása. Chimay hercegné és Rigó János ma este háromnegyed nyolc órakor a Déli Vasút gyors­vonatával elutazott Budapestről. A­­Rém-szálló­ban nem hagyták meg, hogy hol szállnak ki. Itt maradt azonban a hercegné komornája, hogy várja be a még ideérkező leveleket s sürgönyöket és csak azután kövesse őket. A hercegné röviden az elutazás előtt Chicagóból táviratot kapott, amelynek tartalma roppant mód felizgatta és hozzájárult elutazása siette­téséhez. —­ Halálozás. Kolozsvárról telegrafálják, hogy gróf Béldy Ferencné, gróf Béldíj Ákos főispánnak anyja, meghalt. Kolozsmegye közigazgatási bizottsága ma részvétét fejezte ki a főispánnak. — Gyufa-monopólium és gyufa-adó. A képviselőház mai ülésén gróf Benyovszky azt a tanácsot adta a pénzügyminiszternek, hogy hozza be a gyufa-monopóliumot, ami­nek segélyével azután szerinte egynémely adóterhen segíteni lehetne. Az eszme ugyan nem új, de akadhat még pénzügyminisz­ter, aki majd hasznára fordítja azt, hogy a Háznak azon az oldalán, ahonnan ez az aján­lás történt, kevesellik már azt a monopóliumot, ami van, és azon gondolkoznak, honnan ve­gyünk újabbakat. Eredetibb ennél az, amit a német birodalmi biztosító­intézetek egyesülete a szövetségtanácshoz intézett beadványában kérelmez. Az a kívánságuk, hogy birodalmi törvénynyel hozzák be a gyufa használatának megadóztatását, s ezzel azt akarják elérni, hogy a közönség gondosabban és takarékosab­ban bánjon ezzel a tűzveszélyes szerrel. Hogy a biztosító­társaságok ennek valami hasznát látnák, azt már csakugyan bajos elhinni. — A dinamitkirály végrendelete. Stockholmi jogászok Nobel Alfrédnek, a dinamit híres feltalálójának végrendeletében formahibát találtak. A végrendelet­­hagyó ugyanis figyelmen kívül hagyta, mi történjék a kétszázezer koronával, ha valamely évben a tudomány szenzációs fölfedezéssel nem gazdagodott, ha kiváló idealisztikus irodalmi alkotás nem lát napvilágot, vagy senki a világbéke ügyében nagyobb szolgálatot nem tesz? Azt hiszik, hogy ily esetben az állam veszi majd át az összeget s az örökösökkel tárgyalni fog. A béke előmozdítói részére hagyott kétszázezer koronát a norvég storthing, amely afölött határoz, Bájer Ferenc volt dán képviselőnek, a világbéke-egyesület alapítójá­nak és jelenlegi elnökének fogja kiadni. — A sírok világából. Csak a regényekben üldözik egymást síron túl a békétlenkedő testvérek. Az életben kiengesztel a halál és a családi kripta ismét egy födél alá hozza a szétszakadt famíliát, így járt a szegény gróf Károlyi Gábor is, akinek emlékét szere­tettel istápolja minden igaz demokrata. Amíg élt, a rokonság hátat fordított ennek a nemcsak elveiben, hanem érzelmeiben is radikális grófnak, de holta után számára is megnyílt a kaplonyi sírbolt mázsás vas­ajtaja. És hogy még nyugodtabbak legyenek álmai, mától fogva mellette porlad tizenkét esztendős fiának teteme. A Károlyi-család hazahozatta Párisból a kis koporsót s a gothai Almanachban ott szerepel majd ezután a Károlyi grófok sorában a tizenkétesztendős gróf Károlyi Endre is, aki a család számára akkor szü­letett, amikor meghalt ... — Temetés. Hild Gyula altábornagyot ma dél­után három órakor temették Üllői­ út 10. szám alatt levő lakásáról. A temetésen megjelentek Lobkovits her­ceg hadtestparancsnok, Fejérváry honvédelmi miniszter, Bernolák altábornagy, mint a fényes temetési menet vezetője. Kísérletképpen három század lovasság, meg­felelő gyalogság és tüzérség volt kivezényelve. A be­­szentelést nagy segédlettel a józsefvárosi plébános tel­jesítette. A koporsót aztán a babérkoszorúkkal díszített halottas kocsira emelték és a vízivárosi katonai teme­tőben helyezték örök nyugalomra. — A kerékpár halottja. Nizzában ma dr. Kreith orvos kerékpárjáról olyan szerencsétlenül esett le, hogy agy­velőrázkódást szenvedett s rövid szenvedés után meghalt. Dr. Kreith most tanult biciklizni és éle­tében harmadszor ült kerékpáron. . . A bécsi bombamerénylet. A bécsi tör-­­ vényszék ma kezdte tárgyalni Fock János mekanikus­­ perét. Fock Jánost ugyanis kedvesével, Basch Márkusné­­val együtt azzal vádolják, hogy ő küldte Basch Márkus lakatos tábor-strassei műhelyébe azt a bombát, amely ott a múlt évi augusztus 1-én fölrobbant s Oerstman János inasnak halálát okozta. Ehn Rudolf és Schick Hugó inasokat pedig megsebesítette. A bomba kartonba volt takarva s véletlenül nem Basch kezébe jutott, pe­dig az asszony és szeretője neki szánták. Huszka nap­számos, aki a bombát a műhelybe vitte, ráismert Focisra s a rendőrség a legapróbb részletekig rájuk bizonyította a merényletet. Fock és kedvese a vizsgá­lat során mindent tagadott. Az ügyészség Fock ellen a vagyon, egészség és emberélet ellen robbanó­anyagok használatával elkövetett merénylet, Baschné ellen pedig felbujtás és részesség miatt emelt vádat. Ma délelőtt a vádlevelet olvasták föl. — Öngyilkos százados. Belovárról táviratoz­zék, hogy Janicsek­ százados, a 16. gyalogezred egyik századparancsnoka, tegnap este hét órakor szolgálati revolverével agyonlőtte magát. Az öngyilkosság okáról minden közelebbi részlet hiányzik. — Páter Sztojalovszky a szocialisták közt. Az Erzsébet-körúti Continental-kávéházban közel kétszáz, a szocialista munkáspárthoz tartozó egyén gyűlt össze, hogy Sztojalovszky Szaniszló pátert körükben üdvözöl­hessék. A lengyel menekült hosszabb beszédet intézett a jelenvoltakhoz, amelyben kijelentette, hogy ővele Magyarországon semmiféle sérelem nem esett meg. Elfogatása osztrák üldözői megkeresésére történt, amiért a magyar hatóságok nem tehetnek semmit. Ő Magyarországnak csak hálával tartozhatik. Ez a beszéd, úgy látszik nem elégítette ki a szocialistákat, akik a lengyel paptól kirohanást vártak. Ezért aztán Sztoja­lovszky beszéde után nem is történt semmi és a gyűlés a legnagyobb rendben oszlott széjjel. — Robinson szigete. San­ Franciscoból táviratozzák, hogy Robinson szigete, egy vul­kanikus kitörés folytán elsülyedt. Voltaképpen Juan Fernandez e szigetnek a neve s arról ne­vezetes, hogy Selkvik Sándor, a skót matróz e szigetre vetődött volt s olyan módon tengette életét, ahogy Defoe Dániel, Robinson címü híres regényében leírta. Robinson modellje Selkvik Sándor volt, aki maga beszélte el Defoenak, hogy mi mindent élt át 1704-től 1709-ig a lakatlan Fernandez szigetén. Defoe regénye 1719-ben jelent meg s az írót nem­sokára azzal vádolták, hogy ami a regényében jó, az nem annyira tőle, mint inkább Selkvík­­től való. Defoe irigyeinek nem volt igazuk. Robinson Grusoe több mint kalandos regény és sokkal jelentékenyebb, mint Selkvik Sándor kalandos históriája. Robinson egyfelől a gyar­matosító angol típusa, a szívós, okos, hig­gadt elméjű angolé, másrészt a regény ér­dekes rajza az ember és a természet kö­zött való szakadatlan harcnak. Persze, hogy van egy igen nagy hibája, hogy nincs benne nő, aminek azonban a tanférfiak igen örülnek, mert így a Robinson Crusoe igazán fiatal diákoknak való olvasmány s még csak át sem kell dolgozni az ifjúság külön haszná­latára. Defoe könyve nemsokára kétszáz esz­tendős lesz. Túlélt ezer meg ezer könyvet, túlélte a kort, amelyből fakadt s túlélte azt a szigetet is, amely nélkül talán soha létre sem jött volna. Robinson modellje rég elporladt, most a szigete is elsülyedt az óceánban, de a Robinson könyve dacol az idővel és dacol minden áradattal, sőt még busás hasznot is hajt a könyvkiadóknak. — A juhász, a végzet és a habzó tenger. Egy vidéki kollégánk, a Békésmegyei Közlöny szerkesz­tője, levelet irt hozzánk, s a levélben egy elhunyt paraszt költő, Varga Mihály karcagi juhász kiadandó verskötetére hívja föl a közönség figyelmét. A juhász­költő versei a legközelebb külön kötetben jelennek meg, s ha a kiadásból marad valamely jövedelem, azt a szegény Varga Mihály hátrahagyott, kiskorú gyermekeinek ajándékozzák. Ez a cél sokkal szebb és igazabb, mint az a költemény, mely a levélhez mutat­ványul mellékelve van. A juhász-költő, az este szomo­rúságairól írván, ekképp énekel a költemény ötödik strófájában: Oh mert a Végzet engem most is űz Az élet vészes, habzó tengerén, S bár mennyit küzdök, fáradok. Nyugodt és boldog sohasem leszek én! Kegyetlen, gyalázatos civilizáció, amely a karcagi immár juhásznak olyan sorokat adott az ajkára, mint az alsó-zsilipvölgyi telekkönyvi iktatónak, aki az Alsó- Zsilipvölgy heti csarnokában ír verseket a könyörtelen postamester-kisasszonyhoz. Régente, ha valaki a végze­tet meg a vészes és habzó tengert emlegette a karcagi juhász előtt, az leemelt kalappal válaszolta: — Instálom, nem tudok ám németül! Most már a kondás — aki bizonyára szintén népköltő — a kedélyt és a nedélyt rímelteti a nép­dalaiban, a gulyás pedig minden bizonynyal ilyen so­rokat ír le subájára dűlve, a puszták holdvilágos csöndjében: 10ly szép vagy, mint a fakadó korány S úgy hallasz, mint a bájdalus zenét, Szép rózsaszálam, eszmedús leány Talán a szemembe tekintenél!“ A bugaci csikós pedig ekképp írja át a Kis sze­keres, nagy szekeres címü népdalt: ,Kis kocsivezető, nagy kocsivezető, Mind elpurcolja, amit keres ő, Míg a phaetonja ide-oda jár, Egy-két-kilenc részvénynek végire jár.“ A szegény Varga Mihály költeményeire, amelyek­­ben a népiesség nem nagyon tobzódik, mégis érdemes előfizetni, mert az ember négy elhagyott kis árván segít azzal a csekély 40 krajcárral, amibe a könyv kerülni fog. A kis pénzt Werner László kollégánkhoz, a Békésmegyei Közlöny szerkesztőjéhez kell küldeni Békés­ Csabára. — Századvégi könyvelő. Temesvárról táv­iratozza levelezőnk, hogy a nagy­szentmiklósi serfőző könyvelője Feldmár Sándor csekkek hamisítása és több rendbeli sikkasztás után megszökött. A kedélyes sik­kasztó barátainak levelet irt, amelyben tudtukra adja, hogy Fenyő Sándor néven Parisban a Hotel du Con­­tinentalban tartózkodik. Üldözésére mindeddig még nem tettek lépéseket. — A Jótékony Röntgen-sugarak. Wtlmar bajor birodalmi képviselő, mint Münchenből írják, az utóbbi időben sokat szenvedett egy régi sebétől, ame­lyet még a porosz-francia háborúban kapott volt. A napokban Röntgen-sugarak segítségével vizsgálták meg a képviselő sebét s kiderült, hogy az alsó lábszárában négy darab idegen anyag van s ezek alatt éppen a feltört seb mellett egy laposra nyomott golyó.

Next