Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)

1897-07-15 / 195. szám

19. szám Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1897. julius 15. 11 től támasztottak, minek folytán a Lajos-szénási és Pálmatéri majorokból el is bocsátották őket.» A jelen­tést a bizottság egyhangúlag tudomásul vette. Még Lukács főispán jelentette, hogy a szocializmusnak lehető mérséklésére főleg az orosházai járásban, javaslatokat dolgozott ki és azt a kormánynak bemutatta. Kivitelünk Svájcba. Lapunk legutóbbi számá­ban emlékeztünk meg arról, hogy a magyar élelmisze­rek kivitelének elősegítése érdekében az Államvasutak igazgatósága jelentékeny tarifakedvezményeket enge­délyezett. Ugyanerre vonatkozik genfi konzulátusunk­nak ma érkezett jelentése, amely szerint a b­olt harom­nak szállítása Magyarországból Svájcba egyre tart, azonban a csomagolás módja ellen számos kifogás me­rül fel. A forrás-küldemények is ritkán érkeznek meg jó állapotban. Az 1896. évben több budapesti cég aszalt szilvával, különösen pedig boszniai áruval jó üzletet csinált. N­ágytoll­­is sok érkezik Magyar­­országból, a küldeménynek azonban kevésbbé kielé­gítők. A fehér lúdtoll ára kilogrammonként 3,25—5 frank, a fehér pehelyé 6—12 frank, a szürke pehelyé 3—10 frank és a kínai kacsatollé­ 1,80—3 frank. — A magyarországi kerékpárok kedvezően fogadtattak és némi árleengedés mellett nagyobb eredményt lehetne tőlük elérni. Az 1696. évben a donga-, valamint a parkettának való cser- és bükkfa-bevitel Magyarország­ból ismét nagyobb mérvű volt. Elemi csapások. A földmivelésügyi gazdaság tudósítóktól az időjárási viszonyokról a következő jelen­tések érkeztek: Az ország több vidékén, főképpen július első napjaiban kisebb-nagyobb károkat okozott a kedve­zőtlen időjárás. Emiatt a folyamatban levő aratást is több helyen félbe kellett hagyni s csak a követ­kező napon lehetett újból folytatni. Elemi csa­pás okozta károk miatt panaszkodnak: Baranya vár­megye hegyháti és szent­lőrinci, Fejér vármegye moóri és vaáli, Somogy vármegye igali, körmendi, marcali és szigetvári, Tolna vármegye völgységi és dombóvári, Vas vármegye szent­gotthárdi és kanizsai, Bács- Bodrog vármegye bajai, bácsalmási és topolyai, Cson­­grád vármegye tiszáninneni, Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye középtiszai, Szatmár vármegye fehérgyar­mati és szatmári, Zemplén vármegye sátoralja­ujhelyi, Arad vármegye borossebesi, kisjenői és nagyhalmágyi, Csanád vármegye battonyai, nagylaki és makói, Temes vármegye vingai és perjámosi, Krassó-Szö­­rény vármegye resicai, bogsáni és karánsebesi, To­rontál vármegye zsombolyai, Alsó-Fehér vármegye Gyulafehérvár város, továbbá a kis-enyedi, nagy­­enyedi és alvinci, Brassó vármegye felvidéki, Hu­nyad vármegye maros-illyei, alsó-marosi, Torda- Aranyos vármegye alsó-járai és végül Nagy-Kü­­külő vármegye nagysinki és kőhalmi járásaiban. Csekélyebb károk, voltak ezenfelül még Pest, Szeben, Szepes, Árva és Fogaras vármegyékben. Budapesti gyapjuárverések. Az állami fel­ügyelet alatt működő budapesti gyapjuárverések ezidei második sorozatát szeptember 1. és 2. napjára tűzték ki. Ezekre az aukciókra, mint értesülünk, már­is tete­vekkel és faragványokkal voltak díszítve és igazán sajnálom, hogy nem volt módunkban azokat onnan elszállítani. Hajdan bizonyára egy hatalmas palota bejáratai voltak, amely palotának nyomait lelhettük volna a domb alatt. Ugyanazt az utat járták meg, amelyet minden e világon követ! Mint a nemes urak­nak és hölgyeknek, akik bennük laktak, a városoknak is voltak dicsőségteljes napjaik s most olyanok mint Babylon és Ninive, amilye­nek egykor majd London és Paris, Bécs és Berlin is lesznek. Minden elmúlik: ez a kér­lelhetetlen világtörvény. Férfiak és asszonyok, birodalmak és városok, trónok, fejedelemségek és nagy hatalmasságok, hegyek, folyók, fene­ketlen tengerek és rejtelmes világok — mind­egyiknek eljön a maga napja, amikor pusz­tulnia kell. Az elfeledt romváros minden gon­dolkodó előtt az örök végzetet jelképezi, me­lyet mi sem állíthat meg rohanásában. A vég­zet, ez a szigorú rendőr, űz, hajt bennünket előre, mindig előre, hegyen át, völgyön át, erdőn, mezőn keresztül. Fáradt lábaink nem lelnek pihenőhelyet, míg végre minket is elnyel az örvény s a véges lét partjairól egy ugrással az örök lét tengerébe jutunk. Chartaban nagy veszekedésünk támad a podgyászvivők vezetőjével, akiket eddig fogad­tunk föl s akik most jelentékeny különdíjazást akartak tőlünk kicsikarni. Végül azzal fenye­getett, hogy nyakunkra küldi a hozaikat, akik­ről később fogok beszélni. Éjjel aztán majd minden emberével együtt elszökött s termé­szetesen a podgyászunk nagy részét is ellopta. A fegyvereinket, lőszereinket és a legtöbb szükségleti tárgyat azonban szerencsére meg­hagyta nekünk, nem ugyan kíméletből, hanem, Inert ezeket a jószágokat az öt wakwafi őrizte. (Folytatása következik.) mes gyapjúmennyiségeket jelentettek be újra. A június havi kedvezőtlen időjárás következtében sokan elkéstek a nyírással, s így nagyobb készletek maradtak eladat­lanul a vidéken. Bejelentéseket a szeptember havi kaucióra augusztus 15-ig fogadnak el. Festi Hazai Első Takarékpénztár. Az egye­sületnél betéti könyvecskékre elhelyezett tőkék 1897. junius havi forgalmi kimutatása a következő: Betétek álladéka 1897. junius 1-én 110,704.749 68 forint. Új betétek júniusban. A központban 2.137,111*87 forint, a terézvárosi fiókpénztárnál 1.022,509*65 forint, a józsef-ferencvárosi fiókpénztárnál 1.504,010*68 forint, a lipótvárosi fiókpénztárnál 873,634*81 forint, a budai fiókpénztárnál 245,613*21 forint, az erzsébetvárosi fiók­­pénztárnál 997,943*19­­­6.780,823*41 forint, össze­sen: 117.485,573,09 forint. Visszafizetések június hóban: a központban 2.335,974*24 forint, a terézvárosi fiók­pénztárnál 1.075,001,92 forint, a józsef-ferencvárosi fiókpénztárnál 1.747,924-94 forint, a lipótvárosi fiók­­pénztárnál 642,158-05 forint, a budai fiókpénztárnál 206,255-46 forint, az erzsébetvárosi fiókpénztárnál 776,857*60 — 6.784,172-21 forint. — Betétek álladéka 1897. junius hó 30-án 110.701,400-88 forint. Liszt-szükséglet Szalonikiban. Malmainkat kétségkívül érdekelni fogja az a hir, hogy Szaloniki­­ben — mint ottani főkonzulátusunk jelenti — a hely­beli malmok a hadsereg számára történt nagy szállí­tások következtében a szükségletnek teljesen megfe­lelni nem tudtak s igy kisebb lisztmennyiségeket Ro­mániából és Marseilleből szereztek be. Gazdasági tudósítók. A földmivelésügyi mi­niszter Fleischer Antal monostori lakost Krassó-Szörény vármegye bégai járására nézve, Boday Dezső bodai lakost Veszprém vármegye devecseri járására nézve, Barényi János trencséni lakost Trencsén vármegye trencséni járására nézve, Veszelinovits Koszta felső­­kovili lakos postamestert Bács-Bodrog vármegye tetesi járására nézve, Bartha Lajos aranyos-gyéresi lakost Torda-Aranyos vármegye tordai járására nézve az ál­landó gazdasági tudósitói tiszttel bizta meg. Kettős sínpár a ferncki vonalon. A budapest-bruck-bécsi vasútvonal második sín­­párának kiépítését máig Baross Gábor tervbe vette, de a tervét elejtette,amikor a marcheggi vonalat államosította. Azóta a Bécscsel való forgalom annyira gyarapodott, hogy a mar­cheggi vonalon ki kellett építeni a második sínpárt. Ma pedig a forgalom fejlődése már olyan stádiumban van, hogy még ez a három sínpár sem képes kielégíteni a közlekedési igényeket , ezért a kereskedelmi miniszter el­határozta, hogy a budapesti kracht vonalon ki­építteti a második sínpárt. Mint értesülünk, a miniszteri rendeletére a Magy. Államvasutak igazgatósága máris kiírta a pályázatot az övégből létesítendő munkálatok vállalatba adása iránt, még­pedig egyelőre a kelenföldi bicskei vonalrészre nézve. Téli kikötő Pozsonyban. A dunai hajózásnak szervezése érdekében a kereskedelemügyi miniszter tudvalévően elhatározta, hogy Pozsonyban téli kikötőt létesít. E célra 100.000 forint van a miniszter rendel­kezésére s ez összeget fölhasználandó, a miniszter most fölhívta Pozsony városát a szükséges területek átengedésére, amire a város magát már régebben kö­telezte volt. A nagyszabású kikötőnek nagy szerepe lesz kivált akkor, amikor a duna-oderai csatorna kiépül. A mezőgazdasági kísérletügy. A földmivelés­ügyi miniszter megalakította a mezőgazdasági kísérlet­­ügyi bizottságot. Ennek az intézménynek hivatása az, hogy együvéhozza a kísérletezéssel foglalkozó intézetek szellemi vezetőit, irányítsa működésüket, javaslatokat tegyen a kísérleti ügy szervezésére és fejlesztésére. A miniszter a bizottság tagjait is kinevezte, új vasút-tervek. A kereskedelemügyi minisz­ter legújabban a következő vasúttervekre adott elő­munkálati engedélyt: az Apáimtól Kupuszinán át a Magyar Államvasutak Zombor állomásáig és innét Csonoplya, Kernyája, Ó-Moravica, Pacsér és Csantavér községek érintésével a Bács-Bodrog vármegyei helyi­érdekű vasutak Zenta állomásáig vezetendő keskeny­­vágányú, esetleg rendes távolságú gőzmozdonyu helyi­érdekű vasútvonalra; a budapest-cinkotai helyiérdekű, vasút Cinkota állomásából esetleg a nevezett vasút egyéb alkalmas pontjából kiágazólag a Kis-Szent-Mihály­­telepre vezetendő és közforgalomra berendezendő rendes, esetleg keskenyvágányú láfogatú helyiérdekű vasútvonal­ra; Esztergom szabad királyi város területén tervezett villamos közúti vasútvonal folytatásaként a «Mária Va­léria» Duna-híd jobbparti feljárójától a h­ídon át Pár­kány községig vezetendő keskeny sintávolságú közúti vasútvonalra, a Zólyombrezó-Breznóbánya-Tiszolci He­lyiérdekű Vasút Bikás-vasgyár állomásától Benyus, Po­­lonka és Ilelpa községek érintésével Pohorello-vasgyárig esetleg Vereskőig vezetendő gőzmozdonyu helyiérdekű vasútvonalra; a Szamosvölgyi Vasút Részvénytársaság­nak, a deés-besztercei vonalának Bethlen és Somkerék- Udvarhely állomások közötti valamely alkalmas pontjá­ból kiágazólag Kocs, Magasmart, Virágos-Berek, Ma­­gyar-Nemegye, Mititei, Szálva, Naszód, Kis-Rebra, Neposz és Földfa községek érintésével Kis-Ilyáig vezetendő szab­ványos távolságú helyi érdekű gőzmozdonyú vasútvonalra; a tervezett varjas-vingai helyiérdekű vasútvonal folyta­tásaként Vingától Szécsány és Murány érintésével a temesvár-lippa-radnai helyiérdekű vasút Bruckenau állomásáig vezetendő helyiérdekű gőzmozdonyu vasút­vonalra; a nagyszeben-fogarasi helyiérdekű vasút Foga­ras állomásából kiágazólag Mundrán át Sárkány köz­ségig s innen vagy Ohába, Sinka és Almásmező érin­tésével, a brassó-három­széki helyiérdekű vasút Ó-Tohán állomásáig, vagy pedig Persány, Vledény és Szúnyog­­szék községek érintésével a tervezett feketehalom­­brassóbertalani helyiérdekű vasút Feketehalom állomá­sáig, esetleg Feketehalmon és Vidombákon át Brassó- Bertalan állomásig vezetendő helyiérdekű gőzmozdonyú vasútvonalra és végül a Magyar Államvasutak Nyíregy­háza állomásától kiindulólag Nyíregyháza rendezett tanácsú város belterületén át a Sóstói fürdőig veze­tendő helyiérdekű szabványos esetleg­­keskenyvágányu villamos vasútvonalra. Szerelem és barátság. — Regény. — (20) Irta: Th­euriet André. A fiatalembernek nem igen volt ínyére ez a látogatás. Tartott attól, hogy valamelyik barátjának eszébe jutott a délutánt odakünn tölteni. Először tehát bement egyedül s ki­kutatta a környéket. Mikor meggyőződött, hogy senki sincs ott, bevezette Sylviát, aki addig az után várakozott. A fiatal asszony el volt ragadtatva s mindjárt nagyon otthonosan érezte magát. — Hisz egy kissé otthon is vagyok! monda Jacquesnak, aki boldog volt, hogy e helyen együtt van azzal, akiről a hársfák alatt annyit álmodozott. Sylvia levetette a keztyűjét, levette a kalapját, a fátyolát egy ágra akasztotta s gyermekes kíváncsisággal kezdte vizsgálni a kis birtokot: a házikót, a konyhakertet, a fasort és a bozótot. Könnyű lábbal szökdécselt az ösvényeken, hajlongott, bukdácsolt a fák földig érő ágai alatt, tépdesve a harasztot, bokrétába kötve a mezei virágokat. Mikor jól teleszedte magát, visszatért a pajtába, az asz­talra teregette virágait s úgy állította őket össze, közben kéjjel hempergetve meg rózsás arcát az illatos virágfürdőben. Aztán odanyuj­­totta a csokrot Jacquesnak, hogy csókolja meg. — Mihelyt hazaérek, vízbe teszem s a szalon legszebb helyére állítom, igy leg­alább nálam is lesz egy darab a Virágos erdőből. Mialatt a bokrétát kötögette, egyszerre tompa menydörgés rezegtette meg a levegőt, amitől Sylvia módfelett megijedt. Jacques kiment a pajtából és az eget vizsgálta. A központi vásárcsarnok hivatalos árjegy­zése, julius 14. (Nagybani árak.) Hús: Marhahús I. oszt. 1 q 51—55 írt, II. oszt. 46—49 írt, III. oszt. 42—45 frt. — Borjúhús I. oszt. 1 q 48—56 írt, II. oszt. 46—50 írt. — Birkahús I. oszt. 1 q 36—44 frt, iI. oszt. 34—40 frt. — Bárány 1 db —.— —.— frt. — Sertéshús magyar (nyers) 1 . —.—-----­frt, füstölt 60—64 frt, sertéshús szerb - .-----.— frt. Baromfi. Elő: Tyúk 1 pár —95.—1.15 frt, csirke 60—1.10 frt, kappan hízott —.-----.— frt, sovány 1.00—1.30 frt, réce hízott 1.------2.40 frt, sovány 0.55— 1.40 frt, lúd hízott 4.------5150 frt, sovány 2.00—3.— frt, pulyka hízott 1.50—3.50 frt, sovány,—.------.— idei liba —.-----.— frt. Gyümölcs, Fajalma 1 . —-------frt, közönsé­ges alma 8—25.— frt, fajkörte —------frt, dió­­ké­— Csúnya förgeteg lesz. Sietnünk kell, különben megázunk. Sylvia gyorsan magára kapta holmiját s aztán majdnem futva hagyták el a Virágos erdőt. Az országúton nem mehettek, nagyon so­kan jártak arra, így hát az erdő fái közt kel­lett tovasietniök, hogy mielőbb elérjék a felsővároshoz vezető utat. De alig mentek egy negyed órát, amikor az eső megeredt s a fák sűrü lombozatán át egyre nagyobb esőcseppek hullottak alá. — Ugy látszik nagy zápor vagy jégeső közeledik! kiáltott föl nyugtalanul Jacques; csak legalább jobb menhelyet találnánk, mint ez a kevés oltalmat nyújtó lombozat itt!.. . Épp tovább akart beszélni, mikor két domb között egy kis viskót pillantott meg, amelynek ajtaja tárva-nyitva állott. — Meneküljünk oda! — monda Jacques. A kunyhó kevés kényelmet nyújtott s úgy látszott, hogy régóta elhagyatva áll. De a te­teje vízálló volt s egyik sarokban jó csomó száraz széna volt fölhalmozva. Oda telepedtek az illatos szénára s a viskó ajtaján nézték a csapkodó esőt s hallgatták az egyre közelebb­ről hangzó menydörgést. — Hogyan fogsz hazamehetni, édesem? — sóhajtotta Jacques, akit boszantott ez az alkalmatlan záporeső. — Sebaj! Aztán hiába volna minden gyöt­rődés! És mért gondoljunk most erre? Tető alatt, jó helyen vagyunk s biztosra vehetjük, hogy ilyen időben senki sem fog bennünket megzavarni. Újra kényelembe helyezte magát, ledobta a fátyolát, meg a kalapját és mosolygó szőke fejét a szénára hajtotta. A gyors menés pirosra hevitette arcát, a szemei tüzesen ragyogtak s a haja tele volt azokkal a virágokkal, amelyek Vásári tudósítások.

Next