Pesti Napló. 1897. szeptember (48. évfolyam, 243-272. szám)

1897-09-23 / 265. szám

IO Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1897. szeptemberiél Száz,szára. '-r* ■ ’ -----------------------,-------—---------------------•---.......—-------r -minim-r... ' ■’ - ' " — — „■.,----,--rr--------- ' ___________ .*VA Magántisztviselők Országos Ifjjág- Síjegyesülete szeptember 24-én igazgatósági ülést • tárt a s egyesület saját helyiségeiben (VII., 'Kére* %ésDu%8.) Közoktatás. A Műegyetem megnyitása. —. Saját tudósítónktól. — Budapest, szeptember 22. Az ország egyetlen technikaifőiskoláján, a József Műegyetemen ma délelőtt nyitották meg az ötvenedik tanévet.Az alsóbbrendű kis ipariskolából ötven év alatt modern és európai színvonalon álló főiskola fejlődött. Különösen a legutóbbi évtized alatt fejlődött rohamosan a Műegyetem, amelynek ennélfogva a gyors növéssel járó betegségeken is természetesen át kellett esnie s különösen az utóbbi években gyakran fölpanaszolták, hogy a József Műegyetem nem fér el helyiségeiben. Végre segíteni fog a kormány ezen a bajon is, úgy hogy egyetlen műegyetemünket ani sem fogja akadályozni természetes fejlődésében. Az új tanév ünnepies megnyitása ma délelőtt tíz órakor volt, ezúttal már az újonan épült nagyteremben, amely egészen tele volt a Műegyetem hallgatóival. Az első sorban Wlassics Gyula kultuszminiszter, Hollán Ernő nyugalmazott altábornagy, Szili Kálmán akadémiai főtitkár, Herczegh Mihály, a Tudományegyetem rektora és Konkoly-Thege Miklós országgyűlési képviselő foglalt helyet. Az emelvény piros bársonyból készült baldakinja alatt Wartha Vince műegyetemi rektor, Ilosvai Lajos, Klein Gyula és Asbóth Emil dékánok ültek, mindannyian disanagyarban. A megnyitó ünnepnek csupán egy tárgya volt: Wartha Vincének, az újból megválasztott rektornak beszámoló- és megnyitó-beszéde. A lefolyt tanévre esik ötven esztendeje annak, hogy a József Műegyetemet, bár csak mint szerény ipariskolát alapították. Hogy miért maradt el hazánk egyetlen műszaki főiskolájának 50 éves jubileumi ünnepe, azt e helyen nem akarja fejtegetni, csupán rövid betekintést akar venni az intézet múltjába. Mindenütt a szükség okozta kényszer bírta kormányzatokat a technikai intézmények megalapítására. Midőn Rákóczi György 1646-ban Tokaj vidékén a Tiszát kezdte szabályozni, azt csak hollandi és velencei mérnökökkel tehette, mert akkor magyar mérnök mégsem létezett. A folyamszabályozás szüksége volt elsősorban oka annak, hogy II. József császár a budai egyetemmel kapcsolatban mérnöki intézetet alapított. Ez, a budai egyetemen 115 évvel ezelőtt alapított és a filozófia fakultásba bekebelezett mérnöki intézet a legrégibb technikai intézetek egyike. Mi tehát már 1882-ben ünnepelhettük volna a magyar mérnöki intézet százéves jubileumát. A jelen század harmincas éveiben kezdtek nálunk egy különálló műszaki egyetem szervezéséről gondoskodni. E törekvés az 1844. június 20-ikán kelt legfelsőbb rendelettel nyert befejezést, amelylyel ugyan nem műszaki egyetemet, hanem egy ipartanodát szerveztek. Az ipari tanoda 1846. augusztus 27-ikén kelt udvari rendelettel József nádor Ő fensége nevével diszittetett és 1846. november 1-én meghyittatott. Az 1850. szeptember 29-én kelt legfelsőbb rendelet kimondja, hogy az ipartanoda műegyetemmé emelendő, de ez tényleg csak 1857-ben következik be. De az intézet helyzete műegyetemi rangra emelésével sem sokkal különb. 1860-ban, a legelső szabadabb szerbfuralom megtöri a letargiát és a tanári testület első felszólalásában — a magyar tannyelvet kéri vissza. Ez időtől kezdve javaslat javaslatot ér, és1882-ben a mű be van fejezve és a hosszú küzdelem, méltó jutalmat nyer, az elért fényes eredmény-ben. Majd a lefolyt év eseményeire tér vissza. Megmúlékszik az elhunyt tanárokról, a tanári testületben beállott változásokról, a tanárok és hallgatók külföldi tanulmányutairól, a hallgatók növekedő számáról, a szigorlatok eredményéről, és ösztöndijat élvezett tanulókról. Ezzel megnyitottnak nyilvánítja az 1897—98-iki tanévet. A hallgatóság lelkes éljenzéssel fogadta a megnyitó-beszédet s éljenzésekkel kísérte a távozó minisztert és tanárokat. REGÉNY. Fiatal házastársak. — Regény egy kötetben. — (3} Irta: Marriot Emil. Fanni ijedten fölriadt. — Te vagy, Ágnes ? kérdezte gyorsan. — Nem. Én vagyok felette Sándor és az ágyhoz közeledett. — Hol van Ágnes? Elment? kérdezte az asszony leplezetlen aggodalommal. —■ Még itt van és nálad fog aludni. — Az ágy szélére ült és a párnákra támaszkodó nőt egyik karjával átölelte. Csinos pár volt. Ez a két ember szinte egymásnak termett és egymást kiegészítette. A férfi nagy volt, karcsú, a férfias erőnek igazi képe. Nem volt valami szép, de sovány, intelligens arca energiára és nagy önérzetre vallott. Haja sötétszőke, érdes és sűrű volt; ilyenforma volt hosszú bajusza is, amely szép, kissé duzzadt és érzéki szájára vetett árnyékot. Szeme világosszürke, nézése éles. Nagyjában olyan volt a megjelenése, hogy az ember azt gondolta róla: — Ez aférfiú arra született, hogy megvédelmezzen egy asszonyt. Az ereje és talán az akarata is megvan hozzá.. És ezt az erőt, meg ezt az akaratot éppen oly jól, arra is használhatja, hogy megtörjön egy asszonyt ... És a fiatal asszony, aki egyenesen ült az ágyában, nem látszott olyan teremtésnek, akit csak nehezen lehetne megtörni. Fiatal, még csak tizenhét éves, telt gyermekarccal, pillantása félénk, szája ritkán takarta el egészen a fehér, szabályos fogócskákat, hanem minduntalan meg-megremegett, mintha félénken kérdezne valamit. Édes arca volt, semmi esetre sem klasszikus szépségig de a kissé pisze orr, a finom homlok és mosolygó gödröcskék vonzóvá tették. Szép volt nagy, sötét, szinte mélázó szeme is, éjsötét, fénytelen, migyen sűrű haja és csodálatosan formás, karcsú teste, amelynek tiszta, lányias vonalai élesen kirajzolódtak a vékony paplan alatt. Nagyon sápadt volt az arca, ajkát elperzselte a láz forrósága, gyönyörű szeme alatt sötét karika feketélett. Ilyen volt Fanni ... És fiatal férjét a nő ifjú bája, a gyámoltalansága és a fájdalmas arca annyira meghatotta, hogy minden keserűségéről megfeledkezne, szorosabban átkarolta és édes arcát gyöngéd csókokkal borította. .. — Haragszol rám, Fanni? súgta csinos fülecskéjébe. — Rossz fát tettem a tűzre? Ma este nagyon boszus voltala... — Dehogy is! vágott Fanni a szavába.— És ha az lettél volna, elég okod lett volna rá. — Megörvendeztette és megnyugtatta aggódó szivecskéjét, hogy férje ismét gyöngéden bánt vele ...Már ezer nyugtalan gondolata támadt hogy Sándor megváltozott, hideg viselkedése miatt. De a férfiú csókjai, amelyek mindegyre szilaj a hiúik lettek, egyúttal új aggodalmat keltettek benne. Oly különös, oly megfoghatatlan dolog volt előtte, hogy ez a férfiú, akit kevéssel ezelőtt még nem is ismert, megcsókolhatja, ahogy csak kedve tartja.. A nőcskének bizony még némiképpen nehezére esett, hogy tegezze az urát. Ha megszólította és valamit kért tőle, vagy ha éppen ellenkezni mert urával és parancsolójával, — amikülönben eléggé ritkán esett — önmaga is csodálkozott a merészségén. És ez a férfiú semmin sem csodálkozott . .. Mindenbe beleszokott, mintha mindig olyan lett volna az élete, mint amilyen most..., Ez nagyon csodálatos dolog volt. Most is ijedten bámulva nézte, cirógatását sem nem viszolyozta, sem el nem hárította magától, hol elt, pirult, hol elsápadt ... — Ugyan mi a bajod? kérdezte incselkedve Sándor, aki észrevette a zavarát. —•Nem akarsz te is megcsókolni? Vagy akarsz? Engedelmesen, közeledett a férjéhez és félénken, szinte lopva megcsókolta. — Eredj, kis bolond, kötekedett vele Sándor. — Hisz még nem is tudsz csókolni! Az asszony elpirult és úgy segített zavarán, hogy arcát férje kebléhez szorította. Nagykönnyebbségére volt, hogy Ágnes épp ekkor lépett a szobába... Amikor meglátta a gyöngéd párt, mindjárt vissza akart vonulni. De Sándor észrevette és kacagva tartóztatta: — Csak maradj itt! Jól tetted, hogy za-vartál. Fanninak le kell feküdnie, és ha nem jösz, tudj’isten, hogy meddig maradok nála. Megvetették az ágyamat? Ágnes igennel válaszolt. Sándor búcsúzóul megcsókolta a fiatal asszonyt: — Jó éjszakát, gyermekem. Ha kell valami, csak keltsetek föl. Jó éjszakát, Ágnes! — Kezet fogott sógornőjével,, halk hangon pár utasítást adott neki, aztán távozott.—Nagyon hálás vagyok hozzád, Ágnes, hogy nem hagytál cserben, mondotta Panni, megszorítva testvére kezét, Ágnesnek kacagnia kellett. — Ha valaki meghallja ezt a beszédet, még azt hiszi, hogy talán gyilkos az urad. (Folytatása következik.) (A vallástanárok vizsgadíja. A közoktatásügyi miniszter intézkedett, hogy miután a vallástan rendes és kötelező tantárgy, ennélfogva a középiskolai vallástanárok is kapjanak ezentúl a vizsgálati díjból. Törvényszék. — Lazarovics a vádlottak padján. A szredistyei nábob tékozló fia, aki nemrégiben panaszosként állott a törvényszék előtt, egy szenzácis bűnügyben, most nemsokára a vádlottak padjára kerül. Váltóhamisításért indítottak vizsgálatot ellene, amelynek befejeztével az ügyészség okirathamisítás miatt emelt vádat. A könnyelmű fiatalembert, akit a gazdagsága vitt romlásba, most utoléri sorsa. Óriási vagyonát mesés gyorsasággal verte el, az uzsorások egész légiója segített neki ebben, s amikor végre mindenéből kifosztották, hasztalan szaladt fáhöz-fához, hogy újra pénzt szerezzen, amelylyel folytathassa tékozló életmódját. Egy, ékszerész adott neki hosszas utánjárása után jó váltók ellenében ezer forint értékű ékszereket, amiket persze Lazarovics hamar pénzzé is tett és még hamarább eltékozolt. Mikor aztán a váltó lejárati ideje elérkezett s ezer forintnyi tartozását nem tudta kiegyenlíteni, bemutatta az ékszerész a váltót adósa húgának, Lazarovics Olgának és sógorának, Bineth bárónak, akiknek aláírása mint kezeseké ott volt a váltón. Ezek azonban kijelentették, hogy az aláírás hamis. Az ékszerész most megtette Lazarovics ellen a bűnvádi feljelentést, a kihallgatás folyamán pedig ez azzal védekezett, hogy igaz ugyan, ő maga írta alá a váltót, , de húga...és sógora fölhatalmazták rája. Lazarovics Olga és férje azonban ezt is tagadták, máskülümben pedig ennek ,a védekezésnek a való voltát egyéb bizonyítékok is valószínűtlenné tették, így aztán az ügyészség Lazarovics Mihály ellen okirathamisítás miatt emelt vádat, amelylyel már legközelebb a törvényszék vádtanácsa is foglalkozik.. Kasics följelentései. Ezúttal a nyugalmazott miniszteri tanácsos írnak arról a följelentés-sorozatáról van szó, amelyet bííró Fejérváry miniszter ellen gyilkosság kísérlete, azután ,okirathamisítás és hivatalos hatalommal való visszaélés, miatt tett. Megírtuk,, hogy az ügyészség ezt a kapikus panaszt sem hagyta figyelmen kívül, hanem azt indítványozta, hogy a tör-vényszék indítsa meg az elő nyomozást. Erre aztán ki is rendelték Bakonyi Imre központi vizsgálóbírót. A tío- lagnak az a magyarázata, hogy az ügyészség nem is a gyilkosság kísérlete miatt kérte báró Fájérvárt miniszter ellen a nyomozást, de párbajra való kihívás vétsége miatt, amely ez esetben tényleg lön forog. A nyomozás egyelőre nem indult még meg, s nem is fog egyhamar megindulni, mert báró Fejérváryt, mielőtt kihallgathatnák, ki kell előbb kérni a képviselőháztól, a a Fiatal bűnös. Tizenkilenc éves sikkasztó állott ma a törvényszék előtt. Steiner Vilmos napidíjas volt a köponti postatakarékpénztárnál, ahol havonkint harminc forint volt a fizetése. A fiatalember azonban csakhamar rossz útra tévedt, költséges passziói támadtak, miket szerény fizetéséből nem tudott, kielégíteni. Ekkor aztán takarékpénztári könyvecskéket, majd személyi számlákat hamisított és igy rövid idő alatt 2400 forinttal károsította meg a postát. A törvényszék az eltévelyedett ifjút közokirathamisítás iién négy évi fegyházra ítélte. Az elítélt, és az ügyész is fölebbezett. A Szeged város sikkasztó!. Szegedről jelentik. A törvényszék ma mondott ítéletet több mint egy hétig tartó végtárgyalás után Huseka Lajos és társai bűnügyében. A vádlottak tudvalevőleg vétkes manipulációkkal ezerekre menő kárt okoztak a Városnak, úgy hogy a város részére szállított nyomtatványok számláit nagyobb tételekre javították ki. A törvényszék okirathamisításért Huszka Lajost három évi fegyházra, Engel Adolfot és Bába Sándort hat-hat havi börtönre, Friedmann Bernátot pedig négy havi fogházra ítélte. Az ítéletben Szeged város képviselője, minthogy a kár megtérült, megnyugodott, a vádlottak ,és az ügyész azonban fölebbeztek.. A múlt. A pusztaszentmihályi Anna-telep házépítőiegyesületnek Fehér József polgári iskolai tanító volt a lelke, az intézője. Egy tekintélyes párt azonban, amelynek élén Csomóssy Sándor kereskedelmi iskolai tanár állott, nem szívesen látta Fehért az egyesület élén, mert olyasféle rebesgetések hallatszottak, hogy a telkek megvétele körül Fehér nem éppen a legkorrektebbül járt el. A sokáig lappangó ellentétek végre a legutóbbi választmányi gyűlésen törtek ki nyíltan, mikor Csomóssy izgatottan szólt oda Fehérnek: — Ilyen emberrel szóbe se állok! — Miért ? kérdés Fehér elsápadva. — Mert önnek múltja van! — Hisz önnek is van múltja . . . — Van, — csakhogy az én múltam tiszta, az öné — nem ! Az izgatottszóváltás egy ideig minden következmény nélkül maradt, a két párt közt pedig a küzdelem tovább folyt, míg végre is Fehér leköszönt az elnökségről. Ekkor aztán följelentette Csomóssyt is ,rágalmazásért. Ma volt ebben az ügyben a tárgyalás a büntetőjárásbíróságnál Kürtig bíró előtti. A panaszosképviselője kijelentette,hogy füle ,kész bocsánatkéréssel Csomóssy részérő megelégedni, ez azonban csak abban az esetben volt hajlandó erre, ha alaptalan dolgokat, mondott volna. Kijelentette azonban, hogy Fehér elnöksége alatt csakugyan rendetlen volt a pénztár kezelése. Bár a panaszos ellenezte, a bíró helyt adott a vádlott kérelmének és tanúi kihallgatása végett új határnapot tűzött ki a tárgyalás folytatására. Előbb azonban kihallgatták Fehérnek a tabuit, névszerint Kis Károlyt, Vunkovics Szilárdot, Eisler Sándort és Doppler Jánost, akik mindannyian áldásosnak mondták az egyesületre Fehérnek működését s bár a könyvvezetésben volt is némi rendetlenség, panaszra ezért nem volt ok soha.