Pesti Napló, 1897. október (48. évfolyam, 273-303. szám)
1897-10-10 / 282. szám
© Budapest, Vasárnap 2PESTI N^'iPLOI * 1897. október 10. 232. szám: — Megőrült zeneszerző. Mint bécsi levelezőnk írja, Wolf Hugó zeneszerzőt tegnap az őrültek házába vitték. Wolf rendkívüli tehetséggel megáldott fiú volt, s a hetvenes évek elején, amikor Mahlerrel együtt a bécsi konzervatóriumban tanult, nagy jövőt jósoltak neki. Tanulmányait még be sem fejezte, amikor távoznia kellett a konzervatóriumból, mert rendkívül nyakas, összeférhetetlen természetű volt. Az iskolából kikerülve, tovább képezte magát, s zongoraórákat adott, hogy föntarthassa magát. Ifjúkora csupa nyomorúság volt, mert sehogy sem tudott megférni azokkal az emberekkel, akiket nem szeretett s a világért nem tanított volna zongorázni senkit, akiről azt hitte, hogy nincs zenei tehetsége. A bécsi Burgszínház egyik művésznőjének, akinek a leányát zongorázni tanította, egyszer ilyen levelet írt. Többé soha nem jövök az ön házába, mert meg fogja érteni, hogy méltóságomon alul való dolog volna, ha az ön hallatlanul tehetségtelen leányát még továbbra is zongorázni tanítanám. Mikor látta, hogy a zongoratanításból nem tud megélni, irogatni kezdett s igazán véresszáju zenei kritikákat közölt egy bécsi hetilapban. Majd a zeneszerzés terén akart föltűnni s néhány igen cinos dalt irt. Corregidor című operáját szép sikerrel adták elő a múlt évben Manheimban. Barátai és jóakarói, hogy az elzülléstől megmentsék, Bécsben, Berlinben és Stuttgartban «Wolf Hugó-egyesületet» alakítottak, amelynek az volt a célja, hogy Wolf zeneszerzeményeit értékesítse. A rendkívül ideges zeneszerzőn pár héttel ezelőtt rettenetes izgatottság vett erőt s már akkor látszott rajta, hogy lelkiállapota nagyon zavart. A minap meglátogatta a bécsi Opera egyik művészét, Winkelmannt s ezekkel a szavakkal köszöntött be hozzá: — Tudja már, hogy én lettem a bécsi Opera igazgatója ? Winkelmann eleinte azt hitte, hogy tréfál, de Wolf odahajolt hozzá és így szólt: — Mahlert már mellőzték. Elintéztem a dolgot a főudvarmesterrel, Liechtenstein herceggel. Az ön szerződését, kedves Winkelmann azonnal meg fogjuk njitani! Winkelmann most már látta, hogy őrülttel van dolga s a szerencsétlen zeneszerzőt hazakisérte. Tegnap reggel aztán Wolf dühöngeni kezdett, folyton azt kiáltozta, hogy ő a bécsi Opera igazgatója szört-zúzott mindent, úgy hogy meg kellett kötözni és az őrültek házába szállítani. — Murad bég levelei. Már ismételten megemlékeztünk az új törökök egyik vezéréről, Murad bégről, aki hosszú esztendőkig tartó számkivetés után viszszatért Konstantinápolyba s a szultántól kegyelmet kapott. Újabban azt beszélték Murádról, hogy eltűnt Konstantinápolyból. Ez azonban nem valószínű, mert a török fővárosban elterjedt hírek szerint, Murád oly szolgálatokat tett a szultánnak, hogy nem volt oka neki a szökésre. Murad ugyanis a hír szerint átadta a szultánnak volt forradalmi lapja előfizetőinek névsorát, valamint azoknak a neveit is, akikkel ő politikai ügyekben levelet váltott és akiktől politikai információkat kapott. Továbbá beszolgáltatta az új török bizottságnak leveleit is, amelyek abból az időből származnak, amikor ő a bizottság elnöke volt. Éppen ezért Konstantinápolyban nem Murád bég sorsa aggasztja az embereket, hanem az a körülmény, hogy Murád tényleg elárulta barátait s akkor legközelebb több szenzációs elfogatás várható. — Az ujfehértói csodarabbi temetése. Azt az öreg zsidó papot, aki a minap halt meg Ujfehértón, tegnap temették. Utolsó útján vagy hatezer ember kisérte, akik között tömérdek sok a külföldi és idegen, Debrecenből különvonatot indítottak a temetés napján. A környékbeli rabbik, lehettek vagy hatvanan, imádkoztak a koporsó körül, a szertartást a nánási öreg zsidó pap végezte. — Szocializmus az Egyetemen. Megnyílt a tanév és az Egyetem folyosói újra hangosak a diákság zajától. Délelőttönkint nagy csoportokban áramlanak, beszélgetve, vitatkozva, egyik teremből a másikba az ifjak. De ez idén új hang vegyül az Egyetem megszokott zajába. A szocializmus, amely ezideig leginkább a munkáskörökben terjedt el, tanyát vert az Egyetemen is és napról-napra több azoknak a száma, akik a Szocialista Egyetemi Ifjak Körébe beiratkoznak. A folyosókon a szocializmus nagy kérdéseit bolygatják; Lassalle és Marx nevét lehet hallani lépten-nyomon, egyik diák a másikat meghívja a vitatkozásra, amelyet délutánonkint tartani szoktak s boldogan mesélgetik, hogy már kétszáz tagja van szocialista körüknek. Mindegyik tag kötelességének tartja az ügy érdekében való agitálást s nincs messze az az idő, mikor az egyetemi ifjúság nagyobb fele tagja lesz az uj szocialista egyesületnek. — Táncmulatság. Pátria ifjak asztaltársasága október tizenhetedikén zártkörű táncestet rendez. Belépőjegy egy személynek ötven krajcár, családjegy előreváltva egy forint. — Katonai élelmező tisztek képzése. A közös hadügyminisztérium legújabb rendeletével tudtul adja, hogy december 1-én megint megnyitja Bécsben és Budapesten azt a kurzust, amelyben egyévi önkénteseket élelmező tisztté képeznek ki. Azok a most bevonult egyévi önkéntesek, akik élelmező tisztekké akarnak lenni, a közös hadügyminisztériumhoz címzett, sajátkezű, bélyeges folyamodásban kérhetik az egyik, vagy másik kurzusba való beosztásukat. A folyamodásokat csapattestenként október végéig juttatják az illető csapatparancsnokok a katonai térparancsnokságokhoz, amelyek azután legkésőbb november 8-ig valamennyit egyszerre a közös hadügyminisztérium elé terjesztik. A hadügyminisztérium rendelete szerint a pályázókat különösen kell figyelmeztetni, hogy a német nyelvet bírniük kell legalább is annyira, hogy az előadásokat megértsék. Azokat az egyévi önkénteseket, akiket felvesznek a kurzusba, a budapesti, illetve a bécsi katonai élelmezési raktárhoz osztják be, ahova november 28-án kell bevonulniok. — Öngyilkos főpolgármester, Berlinből jelentik nekünk, hogy dr. Funk titkos kormánytanácsos, Dessau városának főpolgármestere tegnap agyonlőtte magát. Egy bécsi újság azt jelentette ugyan, hogy dr. Funk szívszélhüdés következtében halt meg, de az «Anhaltischer Staatsanzeiger» ma megerősíti, hogy a főpolgármester öngyilkosságot követett el, amire gyógyíthatatlan idegbaja vitte. — Panaszközsyv. Anyai postával egy előfizetőnktől levelet kaptunk, amelyben elpanaszolja, hogy az Aradi-utcában a Magyar Aszfalt Részvénytársaság egész főzőtelepet állított fel, abból az alkalomból, hogy a szomszédos Eötvös utcát most aszfaltozzák. Hat katlanból száll föl reggeltől egész estig a lakásokba a szurkos, szemetcsípő füst, úgy hogy a lakásokat nem lehet szellőztetni, mert ha kinyitják az ablakot, még rosszabb levegő tódul be. A panaszos levél azt kérdi, hogy miért választ a társaság táborhelyül éppen ilyen szűk utcát, s ha már nem talál jobb helyet, miért nem állítja a katlanokat nagyobb távolságra egymástól, hogy a füstözön ne lepje el a lakásokat a drága házbért fizető lakók nagy bosszúságára. — Ötmilliós csalás. Hosszas keresés után a minap fogták el Poitienben Prat Emilt a Paris—lyoni vasuttársaság volt könyvvezetőjét, aki ötmilliót csalt ki a társaságtól. A csaló négy évvel ezelőtt, családi viszonyait adva okul, lemondott állásáról. Távozása után egyre-másra érkeztek esedékes szelvények a társasághoz, amely végre gyanakodni kezdett és megvizsgálta a könyveket. Ekkor aztán kiderült, hogy Prat a könyvekbe különböző nevek alatt olyan tételeket vezetett be, amelyeket tényleg be nem fizettek. Csak legutóbb is 25.000 frankot fizetett ki a társaság ilyen szelvényekért. Prat elfogatásakor bevallotta, hogy körülbelül öt millió frankot csalt ki ily módon a társaságtól. Csalási tervét rémregény olvasása közben eszelte ki. — Nizza felsülése. Vakmerő szélhámosok már az orosz-francia szövetséget is felhasználják szédelgésekre. Egy ilyennek most Nizza sok lakosa vallja a kárát. Párisi újságok írták nemrég nagy örömmel, hogy a cári család télire Nizzába jön. Orosz küldöttek már telket is vásárolnak ott. A telekre villát építenek az orosz cár számára, aki a télen hosszabb időt tölt a cári családdal együtt a híres üdülőhelyen. Most aztán kisült, hogy az egész históriát szédelgő költötte, aki jó darabig meg is élt belőle. Egy hónapja, hogy Nizzába jött, orosz mérnöknek adta ki magát s előbb burkoltan, majd határozottan terjesztette a hírt, hogy a cár megbízta, hogy telket vásároljon számára Nizzában. Ezen a címen diskrét kölcsönöket vett föl, amit persze boldogan adtak neki az orosz-barát franciák, akik azonkívül még egy álló hónapig fényesen meg is vendégelték a «cár megbízottját». A szédelgő egész bátorságosan folytathatta a csalást, mert bár a párisi sajtót nagy hangon kürtölte, senki se cáfolta meg a cárlátogatás hazug hírét. Végre aztán mégis kipattant a telekvásárlás titka. Azok, akiket az élelmes megbízott kölcsönkéréseivel megtisztelt, megunták a nagy tisztességet és az orosz konzulhoz fordultak felvilágosításért. konzul aztán úgy oldotta meg a csomót, hogy a sok panaszost hallgatásra kérte, a furfangos megbízottat meg Nizzából való gyorst távozásra hívta fel. — A Munkásképző megnyitása. Vasárnap este hét órakor nyitják meg ünnepiesen a Nemzeti Demokrata Munkáspárt Kálvária tér 6. szám alatti helyiségében a Munkásképzőt. Az ünnepen Meszlényi Adrienne, a Nemzeti Színház tagja, Erdélyi Gyulának erre az alkalomra írt költeményét fogja elszavalni, dr. Hódy Lajos az intézmény céljáról fog értekezni, Déri Gyula pedig humoros felolvasást fog tartani. Máthé István hegedű-, és Krúdy cimbalomművész előadásai után a Nemzeti Demokrata Munkáskör dalárdája zárja be az ünnepet énekkel. Az ünnepen szívesen látnak vendégeket. — Tolvaj vasúti hivatalnokok. Parisból jelentik nekünk. Az északi vasúttársaság három hivatalnokát ma reggel letartóztatták. A hivatalnokok a csomagoló és szállító osztályból alig néhány hónap alatt vagy húszezer franknyi árut loptak el. Villenare, a társulat egy negyedik hivatalnoka, aki szintén részese volt a tolvajlásokban, az elfogatás hírére lakásán agyon- lőtte magát. — A brüsszeli szenzáció. Lapunk mai számában megírtuk, hogy a brüsszeli rendőrség egy előkelő belga államhivatalnoknak a feleségét letartóztatta, mert rábizonyult, hogy lopott értékpapírokat vásárolt egy tolvajbandától, s a potom áron vett papírokat értékesítette. Mint Brüsszelből telegrafálják, a rendőrség egész véletlenül jött rá, hogy az előkelő úrnő orgazda. Pár héttel ezelőtt kiraboltak egy Dessalle nevű özvegy asszonyt, s a rablók egyikét elfogták. Tagadott mindent s nem nevezte meg a bűntársait. A vizsgálóbíró letartóztatta a rabló kedvesét is, aki beismert mindent, ráadásul még azt is, hogy az ellopott értékpapírokat egy előkelő állam hivatalnoknak a felesége értékesítette. A vizsgálatot ebben az irányban is megindították s kiderült, hogy a súlyos váddal illetett elő-, kelő asszony csakugyan tagja volt több tolvajbandának. Az ügyész elrendelte az előkelő űrbő letartóztatását. A rendőrség éppen akkor lépett be hozzá, amikor villájában fényes lakomát adott, amelyen az egész brüsszeli társaság jelen volt. A rendőrségnél az asszony könnyekre fakadt s beismerte, hogy ő értékesítette a lopott értékpapírokat. Azzal mentegeti magát, hogy előkelő háztartását a férje fizetéséből nem lehetett ellátnia, s ezért volt kénytelen tolvajokkal szövetkezni. — Gyászrovat. Grósz Antal vasúti tisztviselő meghalt Poprádon huszonhét éves korában. Polák Károly nyugalmazott királyi mérnök Podolinban hatvannégy éves korában elhunyt. Novák József plébános negyvennégy éves korában elhunyt Tolna-Ozorán. Báróti Szűcs János volt 48-as honvéd-zászlótartó hatvanhétéves korában Szegzárdon meghalt. — A rab halála. Bécsből jelentik, hogy Apputz Jakab, az odavaló börtön egyik lakója, tegnap öngyilkos lett. Egy őrizetlen pillanatban levetette magát a harmadik emeleti folyosóról a kövezett udvarra, ahol összetörte magát. A kórházban, ahová szállították, néhány óra múlva meghalt. Adutt sokat beszéltetett magáról annak idején, mikor két társával szövetkezve, hamis váltókkal károsította meg az Osztrák-Magyar Bank bécsi osztályát. A váltókból, amiket nagyatyjának, a Russo és társa cég főnökének nevére hamisított, 81.000 forint értékűt sikerült beváltania a banknál. Adott már négy esztendeje volt a börtön lakója. — Törvényszéki párbaj. Karánsebesen, mint a Sz. H. írja, az odavaló törvényszék két emberének, Sloffer Lajos aljegyzőnek és Gruber Géza albirónak pisztolypárbaja volt, szigorú feltételekkel. Koffer kétszer lőtt, de nem talált, Gruber nem sütötte el a pisztolyát. Az ellenfelek a párbaj után nem békültek ki. — Az aacheni kalandor, Behrend Emil kereskedősegédet, aki Ferenc Ferdinánd főhercegnek adta ki magát s egy esseni fiatal leányt megszöktetett, mint Berlinből telegrafálják, az altendorfi rendőrség tegnap letartóztatta s átadta az esseni ügyészségnek. A megszöktetett leány bátyjának, Huszmann Ferencnek vallomása szerint Behrend 1893. júliusban ismerkedett meg Huszmann Máriával. Pár nap múlva már újságból kivágott tárcacikkeket és költeményeket küldött neki, amelyek alá Baron Róbertnek, a nemrég elhunyt jeles költőnek a neve volt írva. Behrend azt mondta, hogy Baron Róbert az ő írói álneve s hogy azért kell álnevet használnia, mert uralkodó családokkal van rokonságban. Huszmann Mari hitt Behrendnek s titokban már ekkor jegyet váltott vele. Valahányszor Behrend elutazott Essenből, leveleit mindig Rómából, Nizzából és Londonból datálta, de a levélen mindig spaai, lüttichi, ostendei és düsseldorfi postabélyegek voltak. Egyszer azt is irta Huszmann Marinak, hogy fekete szolgájával, Bobbal Budába kell mennie, ahol tömeges kivégzés lesz. Leveleire mindig titokzatos bélyegzőket nyomott s megígérte Huszmann Marinak, hogy mindig meg fogja védelmezni. A múlt évben egy levelét igy írta alá: iYour faithful german prince: Emil.ro (Jóakaró német hercege: Emil.) A szerelmes pár augusztusban Spaaban találkozott s ott beszélték meg, hogy mikor fognak megszökni. — Behrendet csalás miatt is vád alá helyezik, mert januárban ezerötszáz márkát csalt ki Huszmannéktól, azt adva akul, hogy az esküvő után két évig félrevonulva kell élniök. Behrend mindig azzal dicsekedett, hogy uralkodókkal van rokonságban s a család azt hitte, hogy Behrend osztrák főherceg. 1896. november hónapjában Behrend egy étlapot adott át Huszmann Máriának, amelyre ez volt írva: F. F. főherceg. — Ezek után Huszmann Mária aligha fog nőül menni Behrend Emilhez. — Az anarkisták árvái. Madridból megható hírt kapunk, ami azoknak az anarkistáknak árván maradt gyermekeiről szól, akiket a szigorú spanyol törvény a halállal büntetett. Az ártatlan gyermekek elzüllenének, ha az emberek nem fogadnák maguk közé őket és kitaszítanák az utcára, ha alamizsnáért nyújták feléjük kezüket.A régenskirálynénak is megesett a szíve az ártatlanul bűnhődő gyermekeken. És ma kapjuk a hírét annak a rendeletnek, amelyben elrendeli, hogy azokat a szegény árvákat az ő költségén nevelőintézetekben helyezzék el és gondoskodjanak jövőjükről.