Pesti Napló, 1898. május (49. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

JL2£­« szám, Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1898. május 1. 11 Honnan pótolja ezt az egyesület? Megkísértette már — sajnos, hogy kevés eredménynyel — a kéregetésnek különféle nemeit is, de úgy látszik, hogy a mi közönségünk már el van tompulva az efféle szirénhangok iránt! A múlt évben végül megkönyörült a pénzügyminiszter az egyesületen és tárgy sorsjátékot engedélyezett ja­vára. Ennek alapján az egyesület egykoronás sors­jegyeket bocsátott ki és nyereménytárgyul 150 da­rab négyszáz korona értékű kerékpárt vásárolt. A nyereménytárgyak összértéke tehát 60.000 korona. Azonban — ki hitte volna? — a fővárosi közönség nem pártolta a sorsjátékot, nagyon kevés sorsjegy kelt el, úgy, hogy a múlt esztendő december 27-ére hirdetett húzást meg sem lehetett tartani, hacsak nem akarta az egyesület öregbíteni a deficitjét. El­halasztotta tehát május 27-ére. Az emberszeretet kérdése, hogy a Mentő-Egyesület e vállalkozása sikerüljön. Hogy biztosítva legyen egy időre fönnállása és tovább folytathassa áldásos mű­ködését. Aki ezt megérti és belátja, könnyen rá­szánja majd magát arra az áldozatnak nem is mondható lépésre, — mert hisz rá is mosolyoghat a szerencse — hogy megveszi a Mentő-Egyesület sorsjegyét és fillérjeivel hozzájárul, hogy szenvedé­sen könnyítve legyen.­­ — Budavár bevétele. A negyvennyolcas öreg honvédek Budavára bevételének május 21-iki év­fordulóját kegyelettel ülik meg az idén is. Az ünnep részleteinek megállapítása végett a budapesti hon­védegyesület választmánya legközelebb ülést tart. — Szocializmus a Sárréten. Lukács főispán és Fábry Sándor alispán sorra látogatták a sárréti községeket, hogy személyes tapasztalásokat szerez­zenek a szocializmus ottani állásáról. Füzes­ Gyarmat mutatkozik a szocializmus legveszedelmesebb fész­kének, amennyiben az ottani mezei munkások máig sem vállaltak semmiféle munkát. — Pályázat a katonai iskolákba. A honvéd főreáliskolába és a Ludovika akadémiába pályázók kérvényeit az új felvételi szabályzat értelmében a honvédkerületi parancsnokságokhoz, a honvédhad­­apródiskolákba pályázókét pedig­ a honvédhadapród­iskolák parancsnokságához kell benyújtani. Ezt a szabályt azonban a szülők legtöbb esetben figyel­men kívül hagyják és pályázati kérvényüket köz­­vetetlenül a honvédelmi minisztériumhoz­ nyújtják be. Miután ezáltal az ügy késedelmet szenved, a szülők saját érdekükben cselekesznek, ha kérvényüket az előírt utón adják be. — A cirkusz megnyitása. Az állatkerti cir­kusz hatalmas nézőterét szorongásig megtöltő nagy­közönség előtt nyitotta meg Wulff Ede, cirkusz­igazgató az idei nyári szezont. Mióta Wulff magyar állampolgár lett, népszerűsége is mintha megnöve­kedett volna, mert valósággal tüntettek mellette, valahányszor megjelent a porondon. Erre külömben rászolgált kitűnő társulatával és mindvégig élveze­tes műsorával. Lóállományának alig van párja, lovarnői, lovasai, egytől-egyig­­ megállják helyüket, harminckét tagból álló bab­etkara meg valósággal szenzációt keltő, ügyesek és szépek. Az előjelekből ítélve, Wulffnak bővebb aratása lesz a nyáron, mint a magyar gazdáknak. A Balatoni Hírlap lesz a címe annak az új lap­nak, amely május 15-én indul meg Veszprémben. Rész­vénytársaság adja ki a Balaton-kultusz érdekében és a fürdőhelyek propagálására. A társaság élén dr. Láczy Lajos egyetemi professzor áll, a lap szer­kesztője pedig Csolnoky Viktor lesz. — Új őrültek háza Kolozsvárott. Kolozs­várott új ispotályt építenek az elmebajosok számára. Az építendő kórház pavillonrendszerű lesz. Az építési és berendezési költség félmilliónál többre rúg. Az emberiesség és a közegészségügy érdekeinek szem­pontjából nézve, örömmel üdvözöljük az építkezést. Mert van-e a nagyközönségnek fogalma arról, hány család kerül koldusbotra csak azért, mert elmebajossá vált betegének hely hiánya miatt szakszerű orvosi kezelésben nem lehet része? Határozottan nincs. Évente ezer meg ezer elmebeteg lesz öngyilkossá, holott még meg lehetett volna gyógyítani, vagy baja gyógyíthatatlanná válik, mert elhanyagolták. Elpusztul így a kenyérkereső, vagy mérhetetlenül megnehezíti a család exisztenciáját. Aztán mennyi gyújtogató, tolvaj sőt családgyilkos kerül ki ez őri­zetlen­­elmebetegekből! A kolozsvári építkezés, mely­nek e sorainkban hírét adjuk, örvendetes lépést jelent emberbaráti intézményeink fejlesztésében. . . Bem nővérei. A magyar szabadság híres hősének két nővére maradt. Az egyik fényben és gazdagságban élt és unokája, Garneki Plenzner al­tábornagy még Lembergben meglátogatta a Bem- Petőfi-körképet. Mikor hosszú ideig nézte, így szólt Styka festőhöz, a körkép tervezőjéhez: — Uram, Bem tábornok nagyanyám testvér­­bátyja volt, gratulálok önnek ehez a sikerült al­kotáshoz. Bem másik nővére még most is él Lembergben, de sajnos, hogy aggkorára szegénység sújtotta. A körképtársaság a bejáratnál perselyt helyezett el és aki szivében szükségét érzi, hogy a nagy szabadság­hős nővérével jót tegyen, könnyen kielégítheti szive vágyát. . — Jubiláló főtisztviselő. Eisler Benő, a Ma­gyar Általános Hitelbank főtisztviselője, ma ünne­pelte szolgálatának huszonötéves jubileumát. A jubilánst kartársai meleg ovációkban részesítették. — A hódoló díszfelvonulás nagy festményét már átszállították a Mexikói-úton fekvő óriási mű­teremből a városligeti körképpalotába, s a művé­szek, élükön a festmény megalkotójával, Eisenhut Ferenccel, már itt dolgoznak azon, hogy a millená­ris ünnepek legnagyobbszerű emléke méltóképpen megfeleljen ama nagy várakozásnak, melyet hoz­zája a közönség fűz. A közönség várakozását rész­ben azzal demonstrálja, hogy rendkívül sokan ér­deklődnek a festmény iránt, de másrészt rendkívüli az a támogatás is, amelyben az egész nagyközön­ség részesíti a művészeket. Nagyméltóságú és ke­gyelmes urak, főrendiek és képviselők, előkelő úr­­hölgyek, polgárok és legfőbb rangú katonatisztek a legnagyobb előzékenységgel engednek a művészek felszólításának s diszöltönyükben, egyenruhájukban lefestetik magukat, hogy a hódoló diszfelvonulás festménye minél tökéletesebb, megragadóbb legyen, mindenképpen méltó visszatükrözése, megörökítése a millenáris ünnepségek legszebb, legérdekesebb mozzanatának.­­ Az évszázadok óta fennálló, világhírű ké­nes fürdőt, Trencsin—Teplitzet (Felső-Magyarorszá­­gon) az idén is ellátták hidegvízgyógyintézettel, mely május 15-től áll a közönség rendelkezésére. * A nagyjános-utcai alkirály. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 30. A szomáli alkirály ő fensége, kinek viselt dol­gairól minapi közleményünkben adtunk hírt, még mindig ott lakik a Nagy János-utcai csinos nyaraló­ban és vitézi rejtelmes ügyeit, melyek most már a rendőrséget is nagyban foglalkoztatják. Erre vall az a körülmény, hogy Szombatfalvy detektivfelügyelő két legügyesebb emberét, Kassai és Haluska dete­c­­tiveket bízta meg, hogy úgy az alkirályt és kí­séretét állandóan tartsák szemmel. Inger Szolimán, a szomáli alkirály úr ő fensége kíséretének tagjai egytől-egyig érdekes emberek, épp úgy mint, uruk maga, akivel hogy minő alá­rendeltségi viszonyban vannak, azt ma még a titok borúja fedi. Budapestre nem egyszerre érkeztek, hanem egyenként. Az első közülök egy öreges né­met ur volt. Megérkezése után szobát nézett, még pedig bútorozottat, de nem magának, hanem két másik ur számára. A Sziv-utca 14. számú ház föld­szintjén talált is alkalmas szobát, egy csinos öz­vegy menyecskénél. Árát kialkudta húsz forintra és foglalóul adott is mindjárt öt forintot, ő maga eltávozott, helyette azonban éjszaka beállított két másik­at csekélyke podgyászszal. Az egyik a beje­lentőlapra a következő nevet írta: Malomfalvi Szász Gyula magánhivatalnok, volt honvédfőhadnagy. A másik, aki csak franciául beszélt, — és akit, mint a későbbiekből kitűnik, dr. Kifiottinak hívnak — nem akarta magát bejelenteni, mert, így szólt, úgyis nemsokára elutazik. Dr. Kifiotti, ér­kezése után ötödik napra csakugyan kiköltözködött, de jött helyette egy német úr, aki ezt írta a beje­lentő lapra: Lachman Hermann magánhivatalnok Romániából. A két ur keveset volt odahaza, a nap leg­nagyobb részét a házon kívül töltötte. Házbért azonban nem fizettek. Ha háziasszonyuk kérte a járandóságát, állandóan igy biztatták: — Ő fensége, a mi urunk, nemsokára meg­érkezik és kifizet mindent. Mert tudja meg, hogy a mi urunk, uralkodó és ha megjön, magát is be fogjuk neki mutatni. A biztatás sovány volt ugyan, de a jó asszony kénytelen volt vele megelégedni. Közben sűrűn érkeztek a levelek Konstanti­nápolyból, még pedig poste-restante. Hogy tartal­muk nem érdektelen, jellemzéséül itt közöljük az egyiket: «Kedves Szász! Értesítem, hogy e napokban elhagyom Konstanti­nápolyt és vagy Bécsbe, vagy Budapestre érkezem Béreljen ki számomra vagy a főváros környékén, vagy valamely külvárosban egy 4—5 szobából álló bútorozott lakást. Hogy a dolog feltűnő ne legyen, mondja, hogy én egy exotikus fejedelem vagyok, vagy talán a kairói herceg. Figyelmeztetem, hogy mindent a legnagyobb titokban tartson is mindenben utasí­tásom szerint járjon el. Ügyünk érdekében lépjen érintkezésbe Betsek Mohamed Károly­ körúti szi­­vacskereskedővel. Sok bizalmam ugyan nincs hozzá és talán többet érne Ibrahim, aki szintén szivacs­kereskedő. Összes leveleimet poste restante fogom önnek küldeni. Sokszor figyelmeztettem már és most újból figyelmeztetem, hogy újságíróval ne érintkezzék, külömben el vagyunk árulva. Szolimán. A két úr közben sűrű megrendeléseket tett mindenfelé, írtak a többi közt a steyri fegyver­­gyárnak, melytől megkérdezték, van-e készletben nagyobb mennyiségű Mannlicher-puskájuk, akár nyolc-,­ akár tizenegy milliméteres kaliberű, mert rendelni akarnak. Azonkívül lovassági karabélyok és más fegyverek iránt tudakozódtak. A levelen Captain Gr. Szász volt aláírva. Laehmann úr egy szép napon letette a civilisált Európában divatos fekete kemény kalapját és fezben kezdett járni. Csodálkozó háziasszonyának csak eny­­nyit mondott: — Ezentúl ebben fogok járni, mert uram, az alkirály már megérkezett. Inger Szolimán csakugyan megérkezett és az említett nagyjános-utcai villába ment lakni. A sziv-utcai lakásadónőnek is örömet hozott a fonso­­dós úr, mert másnap már megkapta a lakáspénzre hátralékos 15 forintot és most már közeledett­­ idő, mikor a csinos asszonyt és egy még csinosabb barátnőjét bemutatják az uralkodónak, aki hajlandó mindkettőjüket Afrikába is magával vinni. Közben a két úr mindenféle katonai könyveket és nyomtatványokat vitetett haza és Szász Gyula, ki tényleg honvédfőhadnagy volt Kolozsvárott, so­kat tanulmányozta Bronsart v. Schellendorfhak Dienst des Generalstabes című könyvét. A társaság különben már útra készül, csak azt várják, míg a megrendelt portékákat megkapják. Háziasszonyuknak is kijelentették, hogy csak né­hány ládát várnak és azután utaznak. Úgy látszik, lovakat is akarnak magukkal vinni, mert Lachman sokat jár a Tattersallban, ahol lovakra alkuszik. De hitelbe eddig még nem kapott. A két szobaúr most csak éjjel van otthon, a nappalt a nagyjános­ utcai villában töltik. Egy­mással igen jó viszonyban vannak, csak néha hal­latszik ki az éj csöndjében Lachman szentori hangja: — Ne türelmetlenkedjék­! Úgy látszik, ön egy­szerre milliomos akar lenni! FŐVÁROS. Az új Belváros — Saját tudósítónktól — Budapest, áprlis 30. A főváros fejlődésére óriási befolyással volt az eskütéri híd építése. Az a terv, hogy a Kerepesi­­úton át a Kossuth Lajos­ utca meghosszabbításaképp egyenes út vezessen Budára, rövidesen megvalósul s ma már a régi Belváros apró-ezeplő utcéi és terei közül egy egész sereg áldozatául esett ennek a városrendezésnek. Az eskütéri híd építésének megkezdése csak sietteti ezt a munkát s az összes fórumok oda törekesznek, hogy három esztendő múlva, mikorra az uj híd elkészül, hatalmas pa­lotasorok között meglegyen az egyenes út Budára. Erre az időre felépül majd az a két hatalmas bérpalota is, amit Klotild főhercegasszony emeltet a főváros kellő közepén, s ez, reméljük példaadásul fog szolgálni, hogy az az új Belvárosban csupa világvárosi paloták épüljenek.

Next