Pesti Napló, 1898. december (49. évfolyam, 332-361. szám)

1898-12-01 / 332. szám

8 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1898. december 1. 382. szám utazik, hol este kivilágítják a hegyeket és december 1-én este hét órakor a környéken levő 35 faluban 230 örömtüzet fognak gyújtani. Wallseeben mosta­nában Stefánia özvegy trónörökösnő és leánya, Erzsébet főhercegnő is időzik. A bécsi egyetem átadta ő felségének az egyetem történetét a császár uralkodása alatt. Az egyetemi tanács december 3-án díszülést tart. A zsidó hit­község elöljárósága művésziesen írott hódoló felira­tot adott át a kabinetirodában. — Eulenburg gróf német nagykövet és Moltke katonai attasé­ba nyúj­tották át Ferenc Józsefnek a német császár aján­dékát. A király nagy tetszéssel nézegette a rendkí­vül művészies porcellánkészletet, melyet II. V­ilmos parancsára a porosz királyi porcellángyárban egye­nesen erre az alkalomra készítettek. A külföldön is, különösen Németországban, meg­­ünneplik a császári jubileumot. Drezdában decem­ber 2-án a katolikus udvari templomban hálaadó istentisztelet lesz, melyen jelen lesznek a királyi ház tagjai és az osztrák - magyar nagykövet­ség személyzete. Ugyancsak a király parancsára díszebéd lesz a királyi kastélyban. München város közönsége művésziesen kiállított hódoló feliratot küldött Ferenc József császári uralkodói jubileuma alkalmából. A Riedel József polauni cég ő felsége jubileuma alkalmából 100.000 koronás alapítványt tett azoknak a munkásainak aggkorra való biztosítá­sára, akikről eddig még nem gondoskodtak. — A pápa. Rómából jelentik, hogy ott nagy feltűnést keltett a tegnapi szigorúan titkos kon­­zisztóriumon a pápa orvosának, dr. Lapponinak meg­jelenése. Az allokáció, melyet a pápa mondott, rendkívül rövid volt. — A német császár Berlinben. Vilmos német császár, mint nekünk táviratozzék, a Szentföldről való visszatérése óta holnap megy először Potsdam­­ból Berlinbe. A bevonulás a császár saját kívánsá­gára ünnepies jellegű lesz. Az állatkerti kaputól a brandenburgi kapuig s onnan a császári palotáig a berlini, spandaui és charlottenburgi helyőrségek fognak sorfalat állani. A brandenburgi kapu előtt a tábornokok és az admirálisok üdvözölni fogják a császárt, aki lóháton fog menni, míg a császárné díszhintón vonul be a fővárosba. A városi tanács elhatározta, hogy a brandenburgi kapunál szintén küldöttséggel üdvözli a császárt. — A király új vadászterülete. Vácról jelen­tik : A kincstár 75.000 forintért megvásárolta a váci püspöktől a Gödöllő szomszédságában levő Puszta- Szent-Antalt. Hatalmas erdőségek kerítik be a pusz­tát, az erdőkben nagy a vadállomány s mától kezdve ez a királynak uj vadászterülete. — Kitüntetett tudós. A király dr. Pauer Imre budapesti tudomány-egyetemi nyilvános rendes ta­nárnak és a budapesti állami polgári iskolai tanító­képző, valamint a budapesti állami felső nép- és polgári iskolai tanítóképző-intézet és a vele kapcso­­atos felsőbb leányiskola gondnokának, a miniszteri tanácsosi címet adományozta. — Megerősítés. A király dr. Szamosi János egyetemi tanárnak az Erdélyi Múzeumegyesület al­­elnökévé történt megválasztatását megerősítette.­­ Gladstone fiai Budapesten. A nyáron el­hunyt nagy angol államférfiú két fia ma Budapesten volt.­ Gladstone Henry és Gladstone Herbert tegnap este értek Budapestre atyjuk barátja, James Kitsen angol főrendiházi tag társaságában. Oroszországon, Kis-Ázsián át mentek Konstantinápolyim s onnan a keleti expressz-vonattal jöttek Budapestre és ugyan­csak ezzel a vonattal utaznak holnap reggel tovább Bécs felé. Utazásuknak nincs más célja, mint egy darab világ megismerése. Tagbaszakadt angol típus raind a kettő. Henry, mint jó paphoz illik, arcát borotválja. Vagy negyvenesztendősnek látszik. Modor­ban, viseletben túlságosan szerény. Zajosabb mulatságokban nem vesz részt, az élet örömeit inkább öcscsének engedi át, ki valamivel fiata­labb és ki most Angolországban a közmunkák főfelügyelője. Herbert bajuszt és szakállt visel. Ma már korán reggel talpon voltak és megkezdték szem­léjüket a városban. Útjukban mindenütt Pichler Nándor, a Hungária-szálló tolmácsa kísérte őket. Első­sorban is az Esterházy-képtárt nézték meg az Akadémiában, majd mindjárt utána a múzeumi képtárt. Megtekintették a parlamenti palotát, a Kúria épületét. Mindkettőt csodálatosan szépnek ta­lálták. A két Gladstone ekkor Bánffy miniszter­­elnököt akarta látni, s a múlt heti zajos ülések hőseit megismerni. Oda is hajtottak a képviselőház elé, de már zárva találták. A képviselőház előtt aztán a Hentzi-szoborról kezdtek beszélni és el­mondatták maguknak a szobor történetét, a sok küzdelmet, mely fönnállása óta körülé lefolyik, el­vitelének történetét és csak ennyit feleltek: — The Hungarians are all right! (A magyarok­nak teljesen igazuk van !) Délután a városban kocsikáztak, megtekintettek minden látnivalót, este pedig az orfeumban voltak. — A hármas­ szövetség keletkezése. Tegnap jelent meg Bismarck háromkötetes emlékirata: a Gondolatok és emlékezések, melynek második köteté­ben érdekesen világítja meg a hármas­ szövetség megteremtője ennek a szövetségnek a keletkezését, az okokat, melyek annak megkötését Németország­nak javallották és azokat a nehézségeket, me­lyeket I. Vilmos császár a szövetség ellen támasz­tott. Vilmos császár mindent érzelmi szempontból ítélt meg. Barátja és unokabátyja volt III. Sándor cárnak s ezért hallani sem akart egy Ausztria- Magyarországgal való szövetségről, melynek éle nyilvánvalóan Oroszország ellen irányulna. Bismarck Gasteinból, Bécsből és Berlinből egész értekezése­ket küldött a császárnak. Napnál világosabban bebi­zonyította, hogy III. Sándor cár nagyon befolyásol­ható s ezért megbízhatatlan uralkodó, kire Német­ország nem épithet, hogy Ausztria-Magyarországot le kell kötni, mert külömben Franciaországgal köt esetleg szövetséget stb. Mindez nem használt. Végre is Bismarck kénytelen volt a kabinet­kérdést föl­vetni. Vilmos császár erre aláírta a szövetségi szerződést, de kijelentette, hogy csak azért te­szi, mert nem akar kancellárváltozást s nem azért, mintha a szövetség politikai szükséges­ségét belátta volna. Bismarck egyúttal csodála­tos történelmi pillantással és gondolatgazdagsággal kifejti, hogy egy erős, független osztrák-magyar m­onarkia életföltétele Németországnak. Közben a legnagyobb lelkesedéssel szól királyunk kiváló eré­nyeiről , bölcseségéről, megbízhatóságáról és hű­ségéről, melyek a szövetségnek legbiztosabb záloga a nemzetiségi h­arcok-dúlta osztrák-magyar mon­­arkiában. — Viharok az Óceánon. Az a szörnyű vihar, amely mostanság végig zúgott minden világrészen, beláthatatlan pusztítást és vesze­delmet okozott a tengereken. Szinte lehetetlen áttekinteni, hogy mekkora a pusztulás és azt sem lehet tudni, hány ember halt a hullá­mokba, mert sok hajó még útban van és ezek­nek sorsa is kétséges. New­ Yorkból táviratoz­tak, hogy a kikötőbe sok hajó futott be el­­sülyedt halászbárkák legénységével. Legalább harminc hajó sü­hyedt el, hatvan zátonyra futott s azonkívül Boston kikötőjében harminc hajó erősen megrongálódott. Eddig negyven ember halála bizonyos. Arról a nagy katasztrófáról, amely, mint mai lapunkban olvasható, a Port­land gőzhajót érte, eddig újabb hir nem ér­kezett.­­ Az adventisták. Fogarasról írja levelezőnk : Néhány hónap előtt megtelepett itt egy I. F.Huener­gardt nevű hamburgi férfi, aki úgy mutatta be ma­gát, mint A hetedik napi adventisták német egyesüle­tének főügynöke. Más szóval azt jelenti ez, hogy Huenergardt it­ egy vallásszekta érdekében aposto­­loskodik és toboroz híveket az erdélyi szászok közt. A harminc éves, herkulesi külsejű, megnyerő modorú férfiú sok ügyességgel és szerencsével kezdte meg tü­­dését. Az itteni nazarénus szektának egy töredékét csakhamar megnyerte a maga eszméinek ama nyil­vános és hatósági előadásaival, melyeket hetenkint kétszer-háromszor rendezett nagyszámú hallgatóság előtt. A vándorapostol népszerű előadásainak az a célja, hogy az ó- és új testamentumbeli próféták ta­nulmányozását és megértését előmozdítsa az evan­géliumi tanok szellemében. Az adventisták dogmája és liturgiája egyébként sok tekintetben a zsidó val­láshoz simul. Zsoltárénekeik az imaházban, étkezési módjuk és főképpen a szombati napnak rendkívüli szigorral való megtartása eléggé bizonyítják , mily szilárdan ragaszkodnak az adventisták az ó­testa­mentum tanaihoz. És a fogarasi új hívek, valameny­­nyien szász nemzetiségű volt evangélikusok, többé már nem a vasárnapot ünnepük meg, hanem a szombatot, még­pedig olyképpen, hogy péntek dél­utántól kezdve tartózkodnak minden munkától, be­vásárlástól és pénzkezeléstől. A vándorapostol át­­rándult Nagy-Szebenbe is s ott is tartott előadásokat azzal a kijelentéssel, hogy Németországban, Német­alföldön, Romániában, Bulgáriában és Szerbiában már sok hívet számlál az új szekta. Huenergardt úr külömben —­ mint hírük — legközelebb egy fogarasi adventista család leányát feleségül veszi. — A magántisztviselők pártfogói. Örven­detes jelenség, hogy a magyar tisztviselők nagy társadalmi osztálya iránt való érdeklődés immár nemcsak a közvetetten érdekelt körökben nyilvánul, hanem a társadalom minden körében. Legutóbb a bécsi Rothschild báró is a Magántisztviselők Orszá­gos Nyugdíjegyesületének alapítótagja lett és az ala­pítványi összeget a Magyar Általános Hitelbank utján átutalta. A legutóbbi napokban nagyobb összeget adományoztak a nevezett egyesületnek: dr. Samassa József egri érsek, a zirci apátság, Sárkány Sámuel ev. püspök, d­r. Zalka János győri püspök, Metianu János aradi g. k. püspök, a váci káptalan, Szabó János szamosujvári püspök, báró Harkányi Frigyes, báró Harkányi Károly, báró Harkányi János, gróf Kornis Károly, báró Inkey József, Lukács Antal főrendiházi tag, dr. Weinmann Fülöp kir. tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank. — Császár és ezredes. Berlinből táviratoztak nekünk. Az idevaló körökben nagy feltűnést kelt haim aacheni ezredes váratlan nyugdíjaztatása. Vilmos császár még hazautazása közben a Hohen­­zollern fedélzetéről táviratban felszólította az ezre­dest, hogy adja be nyugdíjazásáért való kérvé­nyét. Azt hiszik, hogy Kaim, ki a legjobb tisztek egyike volt és aki a minősítési táblázat szerint a legfelső vezetői állásokra is alkalmazható, ka­tonai irodalmi munkáival vonta magára a császár haragját. — Égő szeszgyár. Egekig szálló láng­kévék és sűrű fekete füst jelezte ma éjjel, hogy a külső Váci-úton nagy tűz pusztít. Az éjfél csendjét a tűzoltók hangos kürtszava za­varta meg és akit az éjszaka még nem talált ágyban, sietett a Váci­ útra, hol az Engel Bemnelt és társa szeszgyára égett. Éjfél előtt keletkezett a tűz, hogy miképpen, még nem tudható és egy órakor lángokban állott már a telep törköly­özője és szeszfinomítója. A veszedelem óriásinak mutatkozott, mert mindenfelé sok spiritusz volt fölhalmozva hordókban. Em­beri erőt meghaladó munkával sikerült a sok szeszt kicipelni a raktárakból az ud­varra és most már hozzáfoghattak az oltás­hoz tűzoltóink, kik ma is, mint mindig, derék munkát végeztek. A központi őrség, a V. ke­rületi őrség és az önkéntes tűzoltóság dolgo­zott vállvetve a nagyobb veszedelem elhárítá­sán, ami sikerült is nekik. A telep két épülete azonban, a törkölyfőző és szeszfinom­ító a lán­gok martalékává lett. Leégett mindkettő porig. Az oltásnál ketten meg is sebesültek. Ezek : Madár István éjjeli­őr és Komecskó Károly munkás. Mindkettőt a mentők kötözték be és vitték a Rókusba. A kárt, amit a két épület leégése okozott, mintegy 20.000 forintra teszik.­­ A hajófékező feltalálása. A tengeri ka­tasztrófák igen nagy része a hajók összeütközése kö­vetkeztében történik, és már számosan megpróbál­koztak vele, miképpen lehetne a hajóknak hirtelen megállításával az összeütközések számát a mini­mumra szállítani. Az eddig ismert kísérletek úgy­szólván semmiféle eredményre sem vezettek. Most végre, mint Fiuméból írják, egy kiváló eszéki mér­nök fáradságának sikerült egy olyan fékező meg­szerkesztése, melynek alkalmazása alig fél perc alatt megállítja a gyors menetben levő hajót. No­vember 21-én már kísérletet is tettek az új szerke­zetű fékkel, melyet ideiglenesen a tengerészeti ható­ság csavargőzösén, a Klotild-on alkalmaztak. Neve­zett napon Fiuméban összejött egy bizottság, mely­­nek tagjai voltak: a kormányzó képviselője, a ten­gerészeti hatóság, a tengerészeti akadémiák, az osz­trák Ard-társaság és az Adria kiküldöttei és számos tengerésztiszt. A Klotild-ot még elindítása előtt elátták a fékkel, még­pedig úgy, hogy a mozgását minden irányban megakadályozzák. A kapitány parancsára a csavart működésbe hozták és legnagyobb meglepetésre, dacára a nagy gőz­erőnek, a hajó meg sem mozdult helyéről. Kevés idő múlva kikapcsolták a fékezőt, mire a Klotild órán­­kénti tíz mértföldnyi sebességgel indult a kikötő ki­járata felé. Útközben azután többször visszakapcsol­ták a fékezőt és mindannyiszor meglepő volt az eredmény: a kis hajó fél percen belül mozdulatlanul állott. Csodálatos, hogy a fékező alkalmazása és a hajó megállásáig eltelt idő alatt a Klotild mindössze tíz méter hosszú utat tett meg. Megállapították azt is, hogy a fékező működésbe hozatala folytán a gép legcsekélyebb sérülést sem szenvedett. A meg­ejtett ellenpróba is a fékező előnyére dőlt el. A teljes erővel járó hajó hirtelen fellengőzi adóit, de a Klotild az előbbi sebességgel haladt to­vább és csak mintegy száz méternyi út hátra­hagyása után állott meg. A fékező lényegéről és összetételéről az egyes államokkal most­­folyó sza­badalmi tárgyalások miatt feltalálója Cvetkovics De­meter eszéki mérnök eddig mit sem árult el. A lá­tottak és tapasztaltak után csak annyit tudnak, hogy az egész készülék roppant egyszerű és a hajó farára öv alakban alkalmazzák és az egész után azon a helyen marad. Egyetlen egy rántással az egész hajón végigvonuló zsinórral működésbe lehet hozni, aminek az az óriási előnye van, hogy bár­mely pillanatban nemcsak a parancsnok, hanem a hajó utasai közül is bárki, aki a veszedelmet előbb észreveszi, meghúzhatja és ezzel a hajót megállít­hatja. A víznek a hajó járására való ellenállásának szellemes kihasználásával, a fékező lehetségessé teszi a hajómozgásnak ellenkező irányban való szabá­lyozását tetszés szer­int. Tengerészeti körökben nagy kíváncsisággal néznek a további kísérletek elé", melyek hivatva lesznek e nagyfontosságú találmány megbízhatóságát minden tekintetben megállapítani.

Next