Pesti Napló, 1899. február (50. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-12 / 43. szám

43. szám, Budapest, vasárnap ________FESTI NAPLÓ,_________ érzés jelentkezik azonfelül az egész testben, de külö­nösen a tarkóban, a derék táján és a végtagokban. A bőr forró, száraz, az arc lázasan nekipirul, a szemhéjak gyuladásosak, maguk a szemek pedig nedvesen fényesek és kényeznek. A nyelv száraz, a mandolák megduzzadnak és legtöbb esetben oltha­­tatlan szomjúság gyötri a betegeket, mihez még étvágytalanság is járul. A legtöbb ilyen megbetegedésnél négy vagy hat óra múlva a láz és a fejfájás csökken, miután a beteg erős izzadáson ment keresztül. Ha a láz meg­szűnik, egy nap lefolyása alatt a beteg meggyógyul. De van olyan eset is, hogy a láz napokig is eltart, minek folytán a beteg nagyon elbágyad. Az influenza többféle formában jelentkezik. Egyik gyakori alakja az ideges forma. Ilyenkor a beteg már a baj legelején nagyon heves fejfájásról panaszkodik, csaknem elviselhetetlen izombántalom gyötri, nagyon elgyöngül, nyugtalanság és szédülés fogja el, álmatlan és szörnyen izgatott. Sokszor oly­annyira levert a kedélye, hogy alig lehet megnyug­tatni, máskor folyton aludnék, sőt az is megesik, hogy deliriumba esik. A harmadik, vagy negyedik napon azonban beáll a hő izzadás, a láz megszűnik és a beteg gyorsan összeszedi magát. Az influenza másik formája a h­urutos. Egy, vagy két napig tartó bágyadtság, lankadtság után a hő­­mérsék 39 fokra felszökik. A derék táján és a vég­tagokban fájdalmak jelentkeznek, ezzel egyidejűleg nátha, köhögés és rekedtség. A köhögés gyakran görcsös, súlyosbítva fojtogató érzéssel és szaggató vagy szúró fájdalommal a mellkasban. Hozzájárulnak még a következő tünetek: orrvérzés, gyuladt szemek, és duzzadt szemhéjak. A láz háromtól öt napig (né­melykor hosszabb ideig is) eltart, de aztán foko­zatosan enged, míg egészen megszűnik. Az influenza harmadik alakja: a gasztrikus forma. Ennél a lélegzőszervek kisebb-nagyobb gyul­ladása mellett különösen az emésztő­szervek vannak megtámadva. Ilyenkor a láz többnyire hidegleléssel kezdődik, de csakhamar átcsap forró lázba. A fő­fájás, valamint a fájdalom a derékban és a vég­tagokban nagyon erős, minek folytán a beteg ke­délyállapota nyomott, kerüli az álom. A gyomorban nyomást érez, melyet hányási inger követ és erős hasmenés. Ez az állapot is eltarthat egy-két napig, sőt néha tovább is, de bizonyos idő múlva csökken a láz (föltéve, hogy egyébb komplikáció nem áll be) és a beteg csakhamar gyógyulásnak indul. Mert maga az influenza nem veszélyes betegség és ha a beteg gondos ápolásban és gyors orvosi gyógykezelésben részesül, néhány nap múlva talpra áll. De végzetessé válhat a baj, ha elhanyagolják és ennek folytán beáll komplikáció. Ilyen a tüdőgyu­­ladás, az agyhártyagyuladás, mindenféle fülbaj, vesebaj, hisztéria sőt elmebaj is. Nagyon tanácsos tehát, hogy nem engedjük a kisebb jelentőségű influenzát nagyra fejlődni és komplikálódni. Mihelyt érezzük föllépését, otthon maradjunk, óvakodjunk a hideg és nedves levegőtől, fordítsunk gondot a meg­felelő táplálkozásra (italnak jó bort és cognacot használjunk) és nem érintkezünk másokkal, mivel a baj ragályos természetű. Még jobban teszi az, aki ágyba fekszik, amint a betegség első tünetei nála jelentkeznek és azonnal orvosért küld. A hét humora. Börze-elégia. Őszi fal. Őszi égen magasan száll Darumadár, gólya — Hej, ha búzám kurzusa is Olyan magas volna! Se virág, se madár-ének — A táj kirabolva — Mintha csak a természet is Börzén játszott volna. Pereg a lomb . . . mintha fáról Arany-eső hullna — Hej, ha minden falevél egy Rente-coupon volna! Va­rjúcsapat szökell, károg, Tölgyfa ledült törzsén — 1899. február 12. 21 A Tűzhely postája. G. Cz. Ön a lelkiismeretünket egy nagy felelős­séggel akarja megterhelni, mikor kikéri tanácsunkat egy ilyen fontos, igazán életbevágó kérdésben. Vagy nagy bizalma van hozzánk, vagy pedig — s ezt valószínűbbnek tartjuk — előre el van már tökélve, hogy bármit mondunk is, a saját esze, vagy pedig a saját szive sugallatát fogja követni. Jobban sze­­retnők, ha a saját esze és szive után járna, mert akkor a mi tanácsunk csak akadémikus értékű volna, azaz olyan,­mit meghallgatnak, anélkül, hogy befolyásol­tatják magukat bármily irányban. Mert a mi tanácsunk­ fogadjon szót édesanyjának. Nem fogunk önnek arról prédikálni, ami sokkal magvasabban ki van fejezve a tíz parancsolatban: Tiszteld atyádat, anyádat, hogy hosszú életű lehessél a földön. De adjuk ezt a tanácsot két szempontból: először is, mert ön minden rajongása ellenére na­gyon okos kis leánynak látszik és azonfelül becsü­letes is minden izében. Kiviláglik ez abból a mon­dásából, hogy sohasem lesz modern asszony, ki mivelhogy férjét nem szereti, mással vigasztal­tatja magát. Akiben ez a szándék megvan, azt nem féltjük, ha nem is szereti eleinte igénytelen külsejű, szimpla modorú, de jó és becsületes lelkű férjét. Az olyan leány, ha asszony lesz, meg tudja bocsátani a forma hiányait a tartalom magvas voltáért. A második körülmény, ami biztat, hogy ellen­tétes természetűek. A legrégibb kortól a mai napig minden bölcsész megegyezett abban, hogy az ilyen elemekből lesz a legjobb és legboldogabb "há­zasság. Pedig a filozófok is értettek egy kicsit a dologhoz, legalább is annyit, mint a regényírók. A fiatal lányok szívesebben hallgatnak az utóbbiakra: legyen ön kivétel ebben a tekintetben. Miért nem maradhattál... ? Előleg érzés szó­lal meg azokban a sorokban, közvetetlenü­l a szívből fakadó. Csakhogy nem minden költészet ám, ami a szívből jön. Hogy azzá legyen, formaérzék is kell, nemkülönben a nyelvnek gazdagsága, változatos­sága és csillogása. Mindez nincs meg az ön versé­ben, melynek különösen a rímei meglehetősen gyen­­gék. Érje be azzal, hogy szépen kifejezte érzését és ne akarja költeményeit kiadni, minthogy azok még egyelőre nem a nyilvánosság elé valók. V. P. Budapest. Küldje be a «különvéleményét»,-" majd meglátjuk, van-e benne új szempont. G. B. Beküldött négy verset és azt kérdezi tő­lünk, hogy mondjuk meg, «homlokon csókolta-e önt a múzsa?» Az ilyesmit nem szokás kérdezni, de meg kell érezni. A versek külömben nem közöl­,­hetők. I Elena: Mint minden divat, a képes levelező­lapok divatja is el fog múlni. Különben ennek még van valami létjogosultsága, mert sok embernek ad kenyeret és gyönyörködteti a szemet. Volt olyan idő, midőn gombokat gyűjtöttek, aztán következett a le­vélbélyegek korszaka: ezeknél mindenesetre különült a képes levelezőlap. I­. G. Pécs. Ehez a kérdéshez nagyon bajos volna­­nyolc hét múlva hozzászólni. Hisz az olvasók leg­nagyobb része már el is felejtette az egészet. -­ ­ Hallottam ily zagyva lármát Elégszer a börzén. Mir­ádnyi mécstől izzik Fenn az égi ösvény — Hej, ha annyi ezüstpénzzel játszhatnám a tőzsdén! Erdő mélyin ezer manó Sóhajt, zizeg, dörmög — Hejh ! . .", csak azt a cudar-börzét Vinné el az ördög! Az iskolából. Tanító : _ Mi az, ami mindig ezzel a mondattal végződik : «És nagyon sokáig éltek még ezután bol­dogságban és örömben?» Tanítló : A politikai párbajok. Furcsa, ha egy háromszéki ember kétkedik s­ötöl-hatol » a tréfa kóser. Nem furcsa: ha a sirás megkönnyíti az ember fájdalmát, » egy tizedes tizedes­ törtekkel számol, » a takácsok szövetkeznek. (Borsszem Jankó.) A báró ur születésnapján. A báró: János, köszönöm a gratulációdat és ezennel neked ajándékozom mindazt, amit nálam loptál. János (meghatva): Oh, báró úr, ez igazán sok ! . . . Nem mindegy. Biró : Mi a foglalkozása ? Vén kisasszony: Hát, hát, századvégi lány vagyok. Biró: A múlt századvéget érti, ugyebár ? Bálban. — Kisasszony ! Szeret engem ? — Szeretem-e ? ... Kérek huszonnégy óra gon­­dolkozási időt! Leánygimnazisták között. Mici­. Mit szeretsz te legjobban az algebrában? Ella : Az ismeretlen­eket. És te ? Mici: Én a viszonyokat. (Kakas Márton.) Mire érti! Férj: Hallod-e kedvesem, a te varrónőd enge­­met egészen tönkre fog tenni. Feleség: Úgy? hát udvarolsz neki? Krónikás adoma. 1882 nyarán történt, hogy tolvajok törtek gróf Andrássy lakására, s onnan sok mindent elloptak, de megdézsmálták különösen drága rendjeleit. Akkori­ban Sokáig beszéltek erről a dologról, így egy fő­rangú társaság szalonjában sokan tréfálva fejezték ki részvétüket a gróf pótolhatatlan vesztesége fölött. Bokor a király, ki szintén jelen volt, meghal­lotta, hogy miről foly a diskurzus, mosolyogva mondá: — Elképzelem, mekkora volt a gróf kétségbe­esése, mikor a lopásról értesült. Az okát is meg­mondhatnám kétségbeesőnek és zavarának, de csak oly feltétel alatt, ha megígéri, hogy rossz néven nem veszi. Persze, hogy a gróf erre nézve mindjárt kész volt az ígérettel. — A legnagyobb zavarba és kétségbe bizonyára az ejtette a grófot, — folytatta a király, — hogy maga sem tudta, hány rendjele van, s­zóként, nem tudta a rendőrségnél bejelenteni, hogy a sok közül melyik ordait lopták el? És a király feltevése csakugyan helyes volt: gróf Andrássy tényleg nem tudta, hány" és minő rendjele van, és kénytelen volt egy hivatalos diplo­máciai sematizmus sejtségével leltározni azokat a rendjeleket, melyek kikerülték a tolvajok figyelmét, hogy megállapíthassa azokat, melyeket az éjjeli lá­togatók elvittek. (Üstökös.) Modern. — De, Wisz úr, hiszen az utolsó segédje is elegánsabban jár, mint ön. — Hja, az fizetést kap, de én csak főnök vagyok. A példa. Valami melékletességi egyesület fogott egy aggastyánt és tiszteletére lakomát rendezett. Az elnök beszédben méltatta az öreg érdemeit és végül lelkesen aposztrofálta a tagokat: — Íme a fényes példa! Ez az aggastyán, aki sohasem iszik szeszes italokat, 88 éves kort ért el ép egészségben. Az aggastyán feláll, bókol és dicseked­ve szól: — Hát még a bátyám! kilencven éves fickó, de még most is mindennap leiszsza magát a sárga , földig. Biztos hatás. — Higgye el, szomszédasszony, hogy reggel se-­­ hogyse bírom felébreszteni a férjemet. — Tegyen úgy, mint én, szomszédasszony. — Hát mit tesz, szomszédasszony ? — Reggel a sulyokkal néhányszor ráütök a dé­zsa oldalára, aztán megnyitom a vízvezeték csapját, akkor aztán mindjárt megszólal a férjem: Kérek egy kriglit abból a friss csapolásból ! , A legnagyobb csuda. Tanár : A rómaiak nagyságáról beszéltünk az előbb. Moodil csak, Blajor, mi volt a legbámulatra­­méltóbb tulajdonságuk ? Diák: Hogy jól tudtak latinul. Átlát a szitán. Menyecske: Az én férjem csúf ember, csak va­sárnap délután sétál velem az utcán. Anyós: No, talán nem ér rá máskor ? Menyecske: Dehogy, nem ! Bláskor azonban nyitva vannak a divatkereskedések és ékszerüzletek. Jó volna. Inas: Micsoda kínlódás ! Legjobb lenne meg­halni ! Mester (pofon üti): Persze, az kellene neked! Egész nap koporsóban feküdni és semmit sem csinálni. (Mátyás Diák.)

Next