Pesti Napló, 1899. február (50. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-12 / 43. szám

20 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1899. február 12. 43. szám. Trónról tehát nem parancsolt az asszony önöknél, de — mint egyik írójuk udvariasan kifejezte magát — a fejedelem szivét kezében tartotta. A fejedelem fiatal volt, az ő szivére még lehetett hatni, de hol van az a szikra, mely gyújtana egy öreg akadémikus szívében ? Pedig hiába védekeznek, hiába tiltakoznak. Az önök hazájában találták ki a közmondást: Ce que femme veut, Dieu le veut (amit az asz­­szony akar, Isten is ugyanazt akarja) és eljön nemsokára az idő, mikor a negyven halhatat­lan soraiban megjelen majd az asszony és hirdeti a tant, hogy a lángésznek nincs neme és az előítélet az asszonyokkal szemben na­gyon kopott, nagyon elavult. Lehet, hogy mi­kor ez megesik, az összes parókák összes mes­terséges hajszálai égnek állanak, de az ég nem fog ettől megijedni, valamint akkor sem ijedt meg, mikor anno 1795, az önök szentelt csar­nokában detronizálták az Istent és helyébe az ész istennőjét ültették trónusra egy hajdani ballettáncosnő személyében, ki nagyon szép volt és nagyon ostoba. Az is igaz, hogy pár hónap múlva elcsap­ták ismét az ész istennőjét törvényhozói után és visszahelyezték jogaiba a régi jó francia istent, de ezzel már világosan kimutatták, hogy az önök konzekvenciája sajátképpen csak csökönyösség és hogy szükség esetén paktálni is tudnak. Ha tehát a feminizmus legújabb támadása elég szívós lesz és a vár ostromlói nem fáradnak bele egykönnyen a nehéz mun­kába, még megérjük talán, hogy Bonheur Rózsa, vagy valamely más női lángész elfoglal magá­nak egy egész, bársonynyal bélelt támlásszé­ket abban a palotában, mely hajdan Maza­­riné volt. Föltéve, hogy azon a napon a palota osz­lopai össze nem dőlnek, az összes parókák hirtelen meg nem kopaszodnak, vagy egyéb intő csoda nem történik, még megérhetjük, hogy nálunk is bebocsátják a nőket az aka­démiába. Mert tetszik tudni, hogy a jó példa nagyon hat, de a rossz még inkább. Semper Idem. A négy évszak. — Sturm. — Szerelemnek tavasza, Bájos, tarka rét! Látjuk az égboltozat Fényes kék űrét. Gyönyörökkel szövöd át A nap perceit, végét. Az ő szülei szegény munkásemberek voltak, nekik elég sok bajuk volt azzal is, hogy kenyeret keressenek gyermekeiknek, nemhogy még iskolába is járatták volna a kicsinyeket. Lám, ő már taníttatta a fiát. — Elemér! . . . sóhajtotta. — Ki tudja, hol van? S hazajött a férj este, munka után. — Mi újság? — kérdezte csak úgy meg­szokásból, mert hisz tudta, hogy az ő szegé­nyes házukban semmi újság sincs ... — Levelünk jött! .. — Levelünk ? .. Ugyan ki irhat nekünk le­velet ?.. Hol van ? .. Kezébe vette a levelet, megnézte a címet és a következő pillanatban minden csöpp vére a fejébe szállott. . . — Hisz ez Elemér írása!.. És a szegény asszony, ki éppen vacsorá­hoz terített, ijedten ejtette ki kezéből a tányért és remegve hebegte : — Ha . .. hogyan!.. Elemér írása! .. — Az! Az! És egymásra borulva, sirni kezdtek s az anya zokogva töredezte: — Én én mindig gondoltam, hogy vissza fog jönni. Az öreg pedig felbontotta a levelet s resz­kető hangon olvasni kezdte: Édes szüleim! Bocsássatok meg, hogy bánatot és gondot okoztam nektek. Kíváncsiságom hozott bát­rátok és kíváncsiságom büntetett meg engem. Mert sok szomorú pillanatban gondoltam haza s szerettem volna édes anya keblére borulva elsírni . . . — Szegény fiú! — sóhajtotta az anya! ... — Hajh ! De homályos ez a pápaszem! — szólott az öreg és levéve pápaszemét, meg­törülte könyező szemét . . . — Hol is hagytuk el ? . . . — Borulva elsírni . . . — Igaz. . . Borulva elsírni — olvasta to­vább — minden bánatomat. De külömben víg életem van. Az «Aeolus» angol hajó véletlenül magával vitt és én most már matróz vagyok. Nagyon megszerettem a tengert s tengerész leszek. Megszerettem ezt a hatalmas, ringó vizet, a váltakozó partokat s csodálkozásomnak, ál­­mélkodásomnak vége se szakadt. Hány fajta embert láttam ! . . . Sárgaarcu, ferdeszemü kínait, olajbarna malájt és fekete szerecsent. A hegyek felnyúlnak az égboltozatig, de az én gondolatom túlszállt a hegyek fölött, es vala­merre messze Fiumébe. Hajónk tovasiklott a partok mellett s én láttam a hatalmas ligeteket, melyekben elefán­tok tanyáznak s éjjente a hajófedélen üldögélve, elnéztem a csillagfényes, tündöklő égboltozatot, a sűrűn becsillagzott tejutat s végig nézve a csillagok millióit, újra csak ti jutottatok eszembe. Ha valami jó csillagzat már engem is haza vinne! Megtanultam sok mindenféle hasznos dol­got, beutaztam sok országot, de a szivem mindig visszahúzott hozzátok. Most Bombay­­ban vagyok s ha a jó Isten is úgy akarja, egy hónap múlva újra odahaza kötünk ki. Bocsás­satok meg a ti szeleburdi Elem­eknek. . . , Hogy megbocsátottak-e ?.. . Csókolva mutogatták a levelet mindenkinek, ime, még az újságba is belékerült. S éjjel arany álmoknak Rózsaszála nyit. Szerelemnek nyárszaka, Mily bőven adod A munkát, az örömet És a bánatot. Óh, minő víg élet ez ! Az asztal körül, Mint megrakott olaj­ág, Víg gyermekraj ül. Szerelemnek esze te, Oh mily enyhe vagy ! Teljesedett a remény, A vágy abba hagy, S bár sok pompás virágot A vihar leszed,­­ Csak az érett, jó gyümölcs Vidítja szived. Szerelemnek a tele, Csöndes,­lágy avar ! Közömbös a gondolat, Véred nem zavar. Elérve im­már a cél­t szerető szivek Elindulnak oda, ahol — Örök a kikelet. Feleki Sándor. Ruha-kódex dióhéjban. — Az angol divat szerint. — Látogatás délelőtt, vagy matinéé. Fekete jaquet. Fekete kétsoros mellény. Sötét csikós nadrág. Cilinder. Színes ing (fehér alap vé­kony csíkkal). Fehér, lehajtott sarkú, álló gallér. Szí­nes kézelő (olyan mint az ing). Fehér v. világos hosszú nyakkendő. Világos barna glacékertyű. Ma­gas gombos lakkcipő. Ebéd. Fekete «redingot» (Ferenc József-kabát). Fekete kétsoros mellény. Világos csikós cheviot-nadrág. Cilinder. Fehér sima, v. redősmellű ing. Fehér zárt állógallér. Fehér, sarkos kézelő láncgombbal. Színes hosszú nyakkendő, v. hosszúra kötött echarpe. Sárga chevreaukeztyü. Gombos lakkcipő. Látogatás d. u. 3—6-ig. Fekete jaquet. Fekete kétsoros mellény. Sötét csikós nadrág. Cilinder. Fehér, redős mellű ing. Fehér, zárt, álló gallér. Fehér kézelő. Fehér v. vilá­gos, széles v. hosszú nyakkendő. Sárga chevreau­­keztyü. Gombos lakkcipő. Színház vagy hangverseny. Fekete «redingot.» Fekete, kétsoros mellény. Világos csikós nadrág. Cilinder v. claque. Fehér, sima mellű ing. Fehér, elől kissé kihajtott gallér. Sarkos, fehér kézelő láncgombbal. Fehér v. vilá­gos, széles v. hosszú nyakkendő. Sárga, vagy közép­szürke színű chevreauh­ertyű, gombos lakkcipő. Klubestély, vagy piknik. Fekete «smoking.» Egysoros fekete mellény. Fe­kete nadrág. Fekete kemény kalap. Fehér, redős, piquetmellű ing, 2 gyöngygombbal. Fehér, magas, lehajtott gallér. Fehér, gömbölyűsarkú kézelő­­­gombbal. Fekete atlaszcsokor. Galambszürke glavé­­kertyű keskeny fekete kivarrással. Gombos lakkcipő. Eljegyzés, vagy polgári esküvő. Fekete «redingot.» Fekete kétsoros mellény. Szürke csikós c­eviotnadrág. Cilinder. Fehér, sima, piquetmellű ing. Fehér, magas állógallér. Fehér, sarkos kézelő láncgombbal. Fehér echarpe hosszúra, vagy széles formára kötve. Sárga chevreau-keztyű. Gombos lakkcipő. Menyegző. Frakk. (Vékony chevrotkamgarnból.) Egysoros fekete, vagy kétsoros fehér piquetmellény. Fekete nadrág. Cilinder. Fehér, sima, vászonmellű ing 2 gyöngygombbal. Fehér, magas, zárt gallér. Fehér, sarkos kézelő láncos gyöngygombbal. Fehér batiste­­csokor (kézzel kötött.) Fehér glacékertyü fehér ki­varrással. Magas, egészen lakk, gombos cipő. Estély, premier vagy bál. Frakk. Egysoros fekete v. kétsoros fehér piquetmel­­lény. Fekete nadrág. Cilinder vagy claque. Fehér redős vagy sima piquet-mellű ing két gyöngygombbal. Fehér, magas, egészen zárt gallér. Fehér, sarkos kézelő láncgombbal. Fehér, francia piquet-csokor (Pappillon). Galambszürke keztyű szürke kivarrással. Gombos lakkcipő. Üzleti vagy délelőtti viselet. Egy vagy kétsoros sacco (divatszövetből). Ugyan­oly egysoros v. színes mellény. Nadrág ugyanoly divatkelméből, mint a kabát. Kemény fekete v. barna kalap. Színes ing. Fehér gallér. Színes kézelő. Színes, csokorra kötött nyakkendő. Sötétbarna kutyabőrkertyü. Fényezett v. sárga cipő (bőr­talppal.) Kerékpározás. Egy, vagy kétsoros kockás, vagy egyszinü cheviot­­kabát. Színes mellény. Kockás, vagy egyszinü «knicker»-nadrág. Puha barna kalap v. sapka. Színes flanell- v. oxford­ing. Fehér vászon, magas, lehajtott gallér. Színes flanell- vagy oxford-kézelő. Színes foulard-nyakkendő. Vastag szarvasbőr v. antilopbőr­­kertyű. Sárga félcipő (bőrtalppal). Skót lábszár. Sport. Könnyű fehér v. színes flanell-kabát. Selyem öv. Könnyű fehér v. színes flanell-nadrág. Sport-sapka. Színes flanell- v. oxford-ing. Puha, magas áthajtott gallér rávarrott két gyöngyházgombbal. Színes fla­nell- v. oxford-kézelő. Tarka foulard-nyakkendő (klub-szinek). Selyem- v. cérnakeztyű. Sárga félcipő gummitalppal. Mangold Béla Kolos. Egészség. Az influenzáról. Az influenza olyan fertőző betegség, mely jár­­ványszerűleg lép föl. Minden valószínűség szerint infekció útján terjed és bacillusok okozzák. Ezeket a mikroszkópikus parazitákat azonban még ez ideig nem ismeri teljesen az orvosi tudomány. A betegség többnyire egészen váratlanul lepi meg azokat, kik beleesnek. Általános gyengeség és levertség szállja meg a betegeket. Ehez járul később borzongás, főfájás, a test hőmérséklete né­­­hány óra alatt 40 fokra (Celsius szerint) felszökik, s a végtagokban az az érzés támad, mintha a beteg valamely nagy megerőltetés folytán teljesen kime­­­rülne. A fejfájás néha szerfelett heves, fájdalmas .

Next