Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-15 / 74. szám

74. száza. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ. 1899. március 15. 7 iránt a nyomozó és az óvóintézkedések megtörtén­tek és a belügyminisztert felkérte, hogy az elkob­zást rendelje el.­­ (Hegedűs ünneplése a ref. egyháztanács­ban.) A budapesti református egyháztanács tegnap ülést tartott és tüntető ovációval lepte meg főgond­nokát, Hegedűs Sándort, miniszterré való kinevezése alkalmából. Szász Károly üdvözölte az egyháztanács kiváló fő­­g­ondnokát, mint aki egész élete működésével s most legutóbb a törvényes rend helyreállításában oly ki­váló szerepet töltött be. Örömének adott kifejezést, hogy Hegedűs miniszterré való kineveztetése után is megtartotta főgondn­oki méltóságát és továbbra is fentartja azt a szoros viszonyt, melyben a refor­mátus egyházzal eddi­g is volt. Kéri az egyházme­gye nevében, hogy támogassa a presbitériumot szel­lemi és anyagi ügyeiben egyaránt, ama nagy pol­gári és vallásos erényekkel, melyeknek áldásos ha­tását mindig éreztette. A lelkés éljenzés csillapultával Hegedűs Sándor felelk A meleg üdvözlet — úgymond — jól esik szivének. Amíg fizikai és erkölcsi ereje megengedi, sohasem lessz szándéka, hogy az egyház és a presbitérium iránt való kötelességei alól felmentse magát. Hogy itt műk­ödjék: lelki szüksége, mert valásosságának, erejének egyik forrását mindig ebben a körben kereste és találta. A szorgalom­nak és odaadásnak nemes példái világítottak neki itten, ha működésében egy percre ellan­kadt, most, hogy szélesebb körben, nehezebb feladatra vállalkozott, még csak nagyobb szük­sége van az egyháza iránt való kötelességé­nek terjedéséből fakadó vallás-erkölcsi érzelem meg­erősítésére, noha talán kevesebb fizikai ideje lessz rája. Lélekben azért mindig az egyházat fogja szol­gálni, mert a lelki erőnek legfőbb forrása mégis csak a hit. Anyagi dolgokkal, nemzetgazdasági fejlődéssel foglalkoztam, így végezte beszédét, egész életemben, de azért mégis mindig éreztem a vallás üdítő forrá­sának szükségét. Gyönyörű beszéde végén kérte, hogy ajándékoz­zák meg bizalmukkal továbbra is. Újult e­rő­vel hangzott föl a lelkes éljen e szép beszéd végén. Ezután pedig megkezdődött a napi­­rend­re kitűzött ügyek tárgyalása. —­­ Alispán-választás. 1 Fogarasmegye mai közgyűlésén az állásától felfüggesztett Kapocsány Mór alispán helyébe Beke Sándor megyei főjegyzőt választották meg helyettes-alispánná. Az uj alispán azonnal letette a hivatali esküt. A Nemzeti Szövetség Csabán. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 14. Az Országos Nemzeti Szövetség egy újabb er­­kelylyel gazdagította fiókjainak számát. A békés­csabai szövetség megalakítása azért fontos, mert tudvalevőleg a megyében itt ütötte fel először fejét a földosztásra irányuló szocialisztikus törekvés. A közigazgatás élén állók tapintatának köszönhető leginkább, hogy munkaadó és munkás között az egyetértés a legjobb s az erre irányuló békét semmi sem biztosítja jobban, mint az a valóban utánzásra méltó cselekedet, melyet a megye nagybirtokosai követnek akkor, midőn nagykiterjedésü birtoktestü­ket a legelőnyösebb feltételek mellett adják ki kis részletekben bérletbe­n szegényebb néposztályok között. A központi szövetség­ kiküldötteit dr. Herczegh Mihály elnök és dr. Barabás Béla országos kép­viselő, szövetségtanácsi tag vezette. A pályaháznál a város notabilitásai fogadták a küldöttséget Varságh Béla földbirtokos vezetésével, ki lendületes és haza­fias szellemű beszéddel üdvözölte a nagyszámban megjelenteket. Majd a vendégek bevonultak a városba, hol a lakosság tüntető szimpátiává­ fogadta őket. Délben a vendégek tiszteletére Varságh Béla, a szervező­bizottság elnöke vendégszerető házánál gyűl­tek egybe, hol a megye népszerű főispánja, dr. Lukács György és alispánja, dr. Fábry Károly is megjelentek. Innét délután 3 órakor a kaszinó­épület dísztermébe vonult a társaság, hol a város összes előkelő hölgyei, a megye és város törvény­­hatóságának tagjai s mintegy kétezerre menő mun­kás fogadta harsogó éljenzéssel. Ott volt a vármegye volt főispánja, Beliczey István nagybirtokos, az aradi nemzeti szövetség képviseletében Institorisz Kálmán elnök és Stojka József titkár, az oros­házai szervezőbizottság elnöke : Horváth Károly királyi közjegyző tíztagú küldöttséggel; a mező­­berényi szövetség elnöke : dr. Nádor Elemér; a békés­ gyulai szövetség képviseletében Wandhauer György; a szarvasi szövetség képviseletében elnöke : Stenka Gyula főgimnázium­ igazgató és társelnöke , Zsiliszsej Ötvén. Varságh Béla szövetségi elnök felkérte Herczegh Mihályt, hogy fejtse ki a szövetség célját. Herczeghet nagy figyelemmel hallgatták s lelkesen éljenezték, mikor a szövetség munkásügyi programmját fej­tette ki. A hatásos beszéd után az egyes csabai testüle­tek jelentették be a szövetségbe való belépésüket. Ezek után az egybegyültek Barabás Bélát kívánták hallani, ki gyújtó s hazafias beszédével elragadta a közönséget. Ezután következett a választás a követ­kező eredménynyel: Elnök: Varságh Béla. Társelnökök : Beliczey Géza földbirtokos és Rosenthal Ignác gőzmalom­­tulajdonos. Alelnökök: Nemeskey Andor, Haán Béla és dr. Reisz Miksa. Titkárok: Vermes László, dr. Margóczy Miklós. Pénztáros: Láng Gusztáv. Ellenőr: Panek­ József. Felügyelő-bizottsági tagok: Kőrössy László, Németh Lajos és Réthy Béla. Igazgatósági tagnak harmincan lettek megvá­lasztva. A hölgybizottság így alakult meg: Elnöknők: Beliczey Béláné és dr. Lőwy Lajosné. Alelnökök: Fejér Béláné és Friedmann Mórné. Jegyző dr. Urszinyi János lett és még egy husztagú választmány lett megválasztva. Este a csabai állandó színházban felerészben a főgimnázium tápintézete s felerészben a szövetség javára jótékonycélú díszelőadást rendezett az iparos olvasókör műkedvelői társasága. Almássy Tihamér «Tót leány»-a került színre, melyben különösen ki­tűntek : Bielik Pálné, Ballangó Karolin, Kollár Ju­liska, Fischer Erzsi stb. A díszelőadás után 180 terítékű banket volt, melyen számos köszöntőt mondottak. A banket után reggelig tartó tánc volt. Az alakulás alkalmából mintegy 30 üdvözlő távirat érkezett. A landold ínségesek. Budapest, március 14. Mikor legutóbb szóltunk a landokiak nyo­morúságáról, említettük, hogy az újabb éhenhalás­­ról szóló hírek dolgában hiteles és bővebb információ végett levélben fordultunk a Landok­­hoz közeli Szepei-Mótfalu körjegyzőjéhez, Cha­milla Miklós úrhoz. Ma megkaptuk válaszát, melyben elmondja a landoki állapotokat s mint a késmárki főszolgabirónak az adományokat nyugtázó levele, ez a levél sem említi, hogy éhenhalás történt volna, de egyszerű, kereset­len szavakban ezer ember holdin-nyomoruságá­­nak ijesztő képét tárja elénk. Itt adjuk egész terjedelmében a levelet: egy pusztuló község segélykiáltása ez az emberi szív könyörületes érzelmeihez. Szepes-Tótfalu, 1899. március 11. Tekintetes szerkesztő ur! Folyó hónap 9-én kelt becses felszólítására van szerencsém következő felvilágosítást adni: Landok község 1898. évi szeptember 4-én le­égett, és pedig 138 lakóház az összes melléképüle­tekkel együtt. Elpusztult a termés, elhamvadt a templom, haranggal és toronynyal, a parókia és az iskola. 147.000 forint 80 krajcár volt az összes kár, ebből 17.000 forint volt biztosítva, maradt te­hát a tiszta kár 130.000 frt. Az egész helységből harminc épület maradt fenn, a lakosok száma pedig ezeren felül van. Sokan közülök most már kivándo­roltak, a többiek pedig húsz-harmincával össze­zsúfolva egy szobában laknak. Valóságos csoda így, hogy eddig még csak néhány tiniszeset történt, de hogy mi rossz ezután? nem tudni. Itt még hideg tél van és hó borít mindent. A tűzkárosultaknak egyebük sincs, csak burgo­nyájuk, kizárólag azzal táplálkoznak, se zsírjuk, se tejül, s aggasztó a közeljövő, mert nemsokára a burgonya is elfogy. A legszomorubb az a dologban, hogy a beltel­­keket részint már szabályozták, részint még nem. Nem lehet tehát építkezni úgy, mint ezelőtt. A köz­ség Hohenlohe herceg és a római katolikus parókia birtokai közt van beékelve, semerre nem terjedhet, a herceg pedig drága pénzért sem akarja a szük­séges beltelket eladni, másnak pedig nincsen bel­­telke. Am­íg azonban nálunk a netáni kisajátítást elvégzik, oly sok idő, hogy addig a nép a mostani viszonyok közt nem várakozhatik, hanem kénytelen lessz kivándorolni. A virágzásnak indult, józan, munkás és takarékos lakosság közül azok is, akik biztosítva voltak s igy építkezhetnének, kötelesek volnának kőanyagból építeni; a többiek pedig csak fából építhetnének, de hol és mikor építsenek, mikor beltelek egyálta­lán nem kapható, azt csak a jó Isten tudja. Igaz, hogy a herceg 3000 forintot, a kormány állítólag 200 forintot adott a főszolgabírónak, de ebből őszszel élelmiszereket vásároltak. Nagy baj volt és van a templom és parókia újból való felépí­tésével. Ez ugyan biztosítva volt tűz ellen, de cse­kély összegre. És noha a templom csak rövid idő­vel ezelőtt jutott fedél alá, mégis kanonika vizitáció alapján köteles a szegény község anyagot és más munkát szolgáltatni. De mivel erre igavonó állatok hiányában nem képes, idegen községek lakosai a könyöradomány rovására fuvarozzák ezt nekik. Még fenyegetőbb a baj arra az időre, mikor a község felosztására fog kerülni a sor. Kivált ha beltelkeket is kell majd vásárolni. Bizony ezek­ből igen kevés juthat csak egy családra. Az is­kola fölépítéséről szó sem lehet, a tanító el is hagyta a helységet, az iskoláért pedig kapott a köz­ség 450 frt kárpótlást, mert az egész csak faépület volt. A herceg ígért 500 forintnyi segítséget és oda­ígérte leégett kastélyából, illetve annak egyik szeg­letéből a kőanyagot, de ez mind kevés egy iskolára, ahol két tanító kell, mert 95 gyermekóvóintézeti növendék, 185 mindennapi és 62 ismétlő tanköteles gyermek van. Csak állami iskola felépítése segít­hetne e bajon, külömben a nép elvadul — és min­den tönkre jut. Volt itten több zsellér, fa épületük volt a hercegi beltelken, de nem biztosították őket, és leégtek. Azok már többé nem építhetnek és minden­esetre családjaikkal együtt ki fognak vándorolni, de hová ? — pénz nélkül ? — Sürgős intézkedésre és se­gítségre van szükség, külömben a csángók sorsára jutunk. Eddigi támogatásukért a szegény tűzkárosultak nevében köszönetet mondva, maradtam kitűnő tisz­telettel Chamilla Miklós körjegyző. A katolikus lelkészek kongruája. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 14. A központi kongrua-bizottság háromhónapi szü­net után, mely idő alatt elkészült és királyi szente­sítést nyert a bizottság ügyrendje, ma tartotta, első ülését Samassa József érsek elnöklete alatt. A bi­zottság mai ülésén az új ügyrend értelmében meg­alakította osztályait és a központi előadó mellé tit­kárul megválasztotta Dedek-Crescens Lajost, az is­mert történetírót. A bizottság ülésén az elnökön kívül megjelen­tek Timon Ákos miniszteri tanácsos, központi elő­adó, Angyal József, Bakonyi Géza, Cseke Gábor, Daruváry Alajos, Dedek-Crescens Lajos, gróf Des­­sewffy Aurél, dr. Dunszt Ferenc, dr. Emmer Kornél, Ernuszt Kelemen, dr. Fenyvessy Ferenc, dr. Forster Gyula, dr. Gyürky Ödön, dr. Kammerer Ernő, Klo­­busitzky János, dr. Laurán Ágoston, gróf Majláth József, Mihályi Viktor, Németh Péter, Pallavicini Ede őrgróf, Rabár János, Rosos István, báró Rudnyánszky József, Ruffy Pál, gróf Serényi Béla, Spett Vince, Szabó Jenő, gróf Széchenyi Imre, dr. Széchenyi Miklós gróf, Széll Ignác, Szentivány Zoltán, Szm­re­­csányi Lajos, Toszt Gyula, dr. Tőry Gusztáv, Unger Alajos, dr. Várady L. Árpád, dr. Városy Gyula és dr. Vavrik Béla. A jegyzőkönyvet Wolf­ Nándor miniszteri segédfogalmazó vezette. Az ülés megnyitása után az elnöklő érsek föl­olvastatta a királyi leiratot, mely a lelkészi jövedel­mek megállapításánál szükséges kiigazításokról in­tézkedik. A leirat, melyet vasárnapi számunkban már ismertettünk, elrendeli, hogy az esketési szóla­díjakat, az anyakönyvi kivonatokból eredő jövedel­met a jövedelmi összeírásokból törölni kell, a ló­tartási átalányt 200 forintra kell emelni és káplán­tartás címén a jövedelemből 250 forintot kell tö­rölni. A királyi leiratot tudomásul vették. Ezután Timon Ákos számolt be a központi kongrua-iroda három­hónapos működéséről és ismertette, minő stádiumban van most a kisebb és nagyobb egyházi javadalmak jövedelmi összeírása. E jelentés szerint a mindkét szertartású katolikus plébániák számát 5317-re téve, beérkezett 5201, összesen hiányzik tehát még 117. Az eddig beérkezett jövedelmi összeírások közül felebbezés alatt van 567, tehát valamivel több, mint

Next