Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-15 / 74. szám

74. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1899. március 15. 0 Szalonét a Pesti Napló előfizetői kedvezményes áron kaphatják meg, és pedig: egész évre 6 forint helyett 1 forinton, félévre 8 forint helyett 2 forinton, negyedévre pedig 1 forint 50 krajcár helyett 1 forinton. Az előfizetésilag a Pesti Napló előfizetésével egy utalványon beküldhető. I Ahmed Hasszán. A spiritusz familiáriszom a dalmát Vuk Bozsidár Petkovics, ki mindenütt jelen van, tehát pánszláv. Mert Vuk Bozsidár Petkovics épp tizenegy esztendeje üldöz a meggyfaszipkáival s nincs tengerszoros, amelyen át ne kelne, nincs hegyóriás, amelyet meg ne mászna, hogy engem utolérjen. A sivatag hajója, a vasút is hiába ragad a messzeségbe, sőt az udine-mestrei vonalon hiába áll ki a kupé párnáiból a lószőr, Vuk Bozsidár Petkovics utánam jön e a tüskés után. A Monte-Maggiore kúpján ő áll elébem a szirttetőn s a trieszti boschettóban az ő feje iihen a kőszáli tölgy alatt, mint a russula emetica, a vörös gomba. A riva degli schiavoni túlsó végén, továbbá ahol a madár sem jár, ő játszik a sánta velencés gyermekekkel,mert az mind sánta, mert mind leesett már a hároméles gázkandeláberekről) s hasonlóképpen, ha kitavaszodik, ismét ő lelhető fel itt a József-köruton is. «Vük, — mondom neki — Vük, te megint itt vagy?» Hát erre elsőbben is elmosolyodik, mert itt most egy ember vele rácul beszél és pedig szándékosan trokeusokban szól s azt a Vük Bozsidár elméje nem érti, de a szive azért érzi. «Hát, muszáj kereskedni» — mondja mosolyogva. «De Vük, a te orrod most görbe ?» « Görbe» — viszonozza ő trokeusban. «No, mitől görbe?» «No, — azt mondja •— a cattarói búcsún nekiröpült egy kancsó és szétzúzta a csontot. Vegyél, goszpodár, egy szipkát.» «Hát honnan röpült a kancsó ?» «Hát azt az Isten tudja. Vegyél goszpodár egy szipkát» Vük Bozsidár Petkovicsnak íme már csak a hajszáledényeiben van török vér, mert az ősök már a tizenhatodik században átkeltek a fekete hegyeken, de Vuk Bozsidár azért még mai nap sem kutatja, hogy kicsoda zúzta össze az orrát. Elég, ha azt az fatén tudja. Az isten mindent tud. Lám, még töredékeiben is ilyen szép a tőrök flegma. Hát még Ahmed Hasszánban, az igazi törökben, mekkora lehetett a török flegma?! . . . Mert tudják önök, ki volt Ahmed Hasszán ?! Ahmed Hasszán — ma, vagy tegnap írták a lapok — csempész volt és a magyar királyi pénzügyőrök őt hullámzavarzatu Werndl-fegyverek által agyonlőttékaz orsovai parton. Mivel ugyanis Ahmed Hasszán az éjfél sötétjében ereszkedett a Dunára s tíz méter mázsa kockacukrot akart áthozni az innenső partra s midőn a pénzügyőrök rajtaérték, nem állt meg nekik, hanem visszaevezett gyorsan. Hogy majd lőnek ugyan a magyar királyi lovas pénzügyi hadak, de ki tudja, találnak-e? — gondolta Ahmed Hasszán. Azt csak az Isten tudja. Az Isten mindfent tud gondolta Ahmed Hasszán — és amit az Isten előre tud, azt megváltoztatni úgysem lehet. Az ember csak szépen gugzsolva evez a csónakjában és ami sem törődik, hogy az egyik puska világánál célba igazodik a másik. Ilyképp érte is a golyó Ahmed Hasszánt, kit holtan sodortak haza Ada-Kalehba a habok. A kis szigetre, ahol Kunos Ignác tanúsága szerint ugyanazt, a török nyelvet beszélik, amelyet még a tizenhetedik században beszéltek a bégek és komparádzsik a budai Lógody-utcán. A kis szigetre, — mondom — ahol ártatlan törökök laknak, kik a szüretet avval pótolják, hogy mézes tésztákat sütnek és naiv népünnepségeket rendeznek a kalácsnak, dörmögő keleti nótákat énekelvén : Ürnegimi gerdim clurdum, > -isiuiemi kurdum durdum, Heti i;rkami topa vurdum. ide, a kis szigetre sodorta haza a hullám Ahmed Hasszánt s aztán gyaur kezek fogták ki a vízből. Komáromi vértüzérbakák, akik sivár életet élnek a szigeten, hölgyviszony nélkül és borúsan, mint Don Juan de Ponce a tenger partján. És aztán nyitott koporsóban vitték a bazár falai mögé Ahmed Hasszánt, akiben akkora vett a flegma, hogy fegyveres báláit hitti tőle. A flegma, a török flegma. Mert az lám, valóban nagy s a török igen jeleskedik benne. De mégis micsoda az igazsághoz képest a török ! Tud is a török olyan flegmatikus lenni, mint az igazság! Az igazságnak, felebarátaim, az igazságnak valóban nem okoz minden csekélység vérkeringési zavarokat. A jámbor Ahmed Hasszán a vámtarifa MMDLV-ik tétele szerint ime csak száz forintot akart elcsenni az államtól s ezért kivégeztetett, holott Csemegi azt mondja, hogy a legis legbetörőbb tolvajt sem lehet egyszerre ötévi fegyháznál nehezebb büntetésre ítélni... Haj, az igazság csupa flegma, nem szeret már körül sem nézni, mert meglátná az ilyesmiket. De bizonyos, hogy én sem fogom többé velencés üvegekkel telirakni a zsebemet a Calle Ridottoban. Mert fenyeget a határ. A vámügyből fegyvercsövek kukucskálnak elő s a világrend oly bölcs, hogy még azokban az országokban is, ahol el van törölve a halálbüntetés, minduntalan agyonlőnek egy szegény Ahmed Hasszánt. Nan-Kuen, Budapest, március 14. Ma közöljük a nan-kueni öböl és kikötő térképét dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanársegéd eredeti rajza szerint. A térképről is látható, hogy a nankueni öböl, melyet Ausztria-Magyarország állítólag el akart foglalni, nem éppen busás szerzemény. Az öböl bejárata szűk, nehezen hajózható, sziklás s a szeleknek egészen zárva áll. Maga a partvidék is csupa terméketlen sziklahegy, melyek elzárják a partvidéket a tartomány belsejétől s minden élénkebb kereskedelmi forgalmat megakadályoznak. Ez alkalommal megemlítjük, hogy Ausztria-Magyarországnak már volt egyszer gyarmata Ázsiában, melyet azonban csakhamar egészen feladtak. 1787-ben ugyanis II. József császár birtokába vette a bengáliai öbölben levő nikobári szigeteket. De halála után senki sem gondolt tovább arra, hogy e gyarmatot akár politikailag, akár kereskedelmileg kiaknázza. Nyugodtan nézték tehát, hogy az angolok ezeken a szigeteken is kikötöttek és birtokbavették őket az akkori kelet-indiai társaság részére. NAPI HÍREK A nagy idők jubileuma, 1819. március 15. A magyar kormány Perczel Mór tábornokot a Rács-Bánság visszafoglalására, s Péterváradnak ostrom alól fölmentésére küldi, mely célból Hadik ezredes helyére a 4. hadtest parancsnokává nevezi ki. " (Szer. 82.) Március tizenötödike Debrecenben. A honvédelmi bizottmány rendeletéből március lődike, melynek szent emléke előtt leborul a szabadság fia, országos népünneppé tétetvén, központi Városunkban megtartatott; nem fényével a külső háznak, nem fi lógtatásával az aranyos öltönyök, s drága készületi fogatoknak, melyeken azonban a nép vére szokott piroslani, hanem egyszerűen, minő az őszinte kebel becsületes hálája. Jókor reggel diszrendben álltak ki a Bocskay-huszárok, kiknek első s jól felszerelt és felfegyverzett, helyesen begyakorolt osztálya, minden percben készen áll indulni szabadságunk ellenségeinek tűzzel-vassali pusztítására; az 5-ik huszárezred tartalék-osztálya teljes díszben, melynek ezrede Olaszhonban kénytelen vérzeni a szabadságtiprók érdekében, s díjul oly nevet viselni, melynek hallatára elpirul a becsületes magyar ember s átkot mond rá az emberiség; egy század gyalogság fegyverben s egy osztálya a vadász-ezrednek fegyver nélkül. Végre a lelkes debreceni nemzetőrség gyalog- és lovas-zászlóalja. A kiváncsi nép, mint tenger hullámzott a főutcákon, mindnyája telhetőleg ünnepiesen öltözködve s szemeik tükröző vissza a lélek érzelmeit, melyek örömben és bánatban oszlanak föl; örültünk, hogy a végzet által mi választatánk nemzeti szabadságunk alapítóinak s elszomorodánk a végtelen gonoszságon, mely nyilván s alattomban űzetik önállásunk, függetlenségünk ellen. Reggel kilenc órakor a katolikus egyházban báró Bémer László nagyváradi püspök mutatá be március 15-ikének hálaemlékére a szentmise-áldozatot szabadságunk istenének. Az országos honvédelmi bizottmánytagjai, a nemzet képviselői, a felsőház tagjai, a minisztériumok személyzete teljes díszben vettek részt e hálaáldozaton, melyet jeles alkalmi beszéddel érdekesített a klérus. Innét az egész menet a református főegyházba vonult, hol Könyves Tóth Mihály egyikét tartotta ama jeles kidolgozatt beszédeknek, melyekre a magyar ember igen-igen jól érzi magát. Zsúfolásig volt a nagy egyház, minden szem a lelkes szónokon ; szavainak igazsgát mohón nyerte a hallgatóság, s ha a nagy tömegből lett volna valaki, kit ügyünk szentsége annak védelmére s az osztrák vérhad letiprására azelőtt nem serkentett. e beszéd hallatára bizonyosan mint töredelmes bűnbánó tért magához s felacélzotta akaratát szembeszállani bárkivel, ki mint ellenség közelit felénk. Az egyházi szertartás után következett a katonai szemle. A főegyház előtti téren a hadügyminiszter, Mészáros Lázár tábornok s a tábori kar előtt léptetett fel az egész kiállított dandár, mely menetet a harc dühétől megmenekült Zanim-zenekar tette érdekessé s a nép ezreinek éljenei lelkesítők. Közben a nemzet szabadsága ünnepét hangosan üdvözlő ágyuk dörögtek. Délután a kormány, a polgári és hadi tisztikar kocsikon, lovon és gyalog, magyar hölgyeink legszebb koszorúja, a képviselők, nemzetőrök s végtelen sokasága a népnek kivonult a város ligetébe, hol a fürdőház előtt a Zanini-kar a legszebb s válogatottabb darabokat művészi könnyűséggel játszszá s kellemes csoportozatát alakitá hölgyeinknek s ifjainknak; túl az árkon egy halom tetején osztogaták korsók és kulacsokban az ingyen jó bort, tömött embererdő fonta körül a bordót, mindenki inni akarván egészségére március leikének. A derék férfiak, kik az osztogatást kezelték, szörnyű népszerűséggel bírtak. A halom oldalán izmos fanyárson forgatva sütötték az alföldi kövér ökröt egész nagyságában, mit bámulók és melegedők álltak körül, mondva elmés észrevételeket, miképp ez is egyike azon édes kövér falatoknak, melyekért az édes kamarilla oly véres erőszakoskodással szeretne Debrecenben látogatást tenni. Balról ezen ökörsütő helyről, faállványról szónokolt a néphez egy s utána több népszónok, festve jelen politikai helyzetünket, nemzetiségi harcunkat, a kamarilla irtózatos bűneit, melyeket hallva a jó keresztény s becsületes embernek fel kell kiáltania: «Uram Jézus! ments meg a gonosztól !» Isteni félelemmel hallgatá a nép buzgó apostolait; egy része felmászott az ágakra, s mint a kimondott szent igének megtestesülése tűntek ott fenn. Az út tekervényeken ügyes lovaglások létettek, mely gyakorlatot egyesek még ügyesebb lepottyanása csak érdekesített. Az egész, dacára az igen hűvösen fúvó szélnek, jól és mulatságosan ütött ki. A nap egész nap folytán teljes fényében derengett; innét a félénkebbek is teljes bizonyossággal jóssák szent ügyünk diadalát. Alkonyatkor az egész ünneplő közönség víg társalgás közt vonult be a városba, mely esti nyolc órakor teljesen kivilágittatott; a kivilágításnak maga az idő is kedvezni látszott; a szél megállóit s az alkonyodó nap szeretettel küldő rónáinkra s házainkra búcsúzó csókját. Legmelegebb óhajtásunk, hogy április 15-ikét Budapesten ünnepeljük meg. (Közi 55.) A Nemzeti Színházban a Beuquahn című 3 felvonásos vígjáték került színre. — Napirend Szerda, műre. 15. Római katolikus Longin. — Protestáns: Longin.. — Görög-orosz (március 3.) Eutrop. — Zsidó: Nisan 4. — A nap két reggel 5 óra 58 perckor, nyugszik délután 5 óra 48 perckor. — A hold két reggel 7 óra 11 perckor, nyugszik: este 10 óra 45 perckor. — A horvát miniszter fogad délután 4—5-ig. — A Nemzeti Múzeum: Képtár, nyitva: délelőtt 9 órától 1 óráig. Többi tára, a néprajzi osztály is (Csillag utca 15.) megtekinthető 50 krajcár belépődíj mellett. — A Hondló diszelvonulás, Iusenhut Ferenc óriási körképe látható Városliget, Andrássy-út végén, reggel 9 órától 5 óráig. belépődíj 50 krajcár, gyermekjegy 30 kr.