Pesti Napló, 1899. április (50. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-28 / 117. szám

117. szám. Budapest, péntek PESTI M­AJPLC, •/ 1899. április 28 . - v valamelyes ünnepi szint. Szivák Imre, az igaz­ságügyi bizottság előadója tartalmas, színes históriai és jogi méltatással eresztette vita alá a javaslatot, nagy figyelemmel és tetszéssel hallgatott beszédében reámutatva a bizottság­ban megejtett módosításokra is. Teljes ornátusban és teljes néppárti fegy­verzettel Molnár János szállt ezután síkra a javaslat amaz intézkedései ellen, melyek a vá­lasztásokon való papi izgatást tiltják. Termé­szetes, hogy leginkább vette ostrom alá a «kanzelparagrafust», amely külömben (hála az öreg Madarász magyarositó buzgóságának) már új nevet kapott: «szószéki szakaszának hív­ják. Molnár János nagy fölhevülésében egye­nest a római cézárok idejéből származtatta le ezt a szakaszt és másfél óra hosszat ez ellen ha­dakozott , mert általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot a néppárt is. Beszéde elején Molnár azt a szokatlan ígéretet tette, hogy csak tíz percig lessz száraz és unalmas, azután csípősebb dolgok jönnek. Sokan várták hát ezt az utóbbit, de hiába s ezért konstatálták, hogy a szónok az ígéretének csak első részét vál­totta be. A néppárt azonban nagyon meg volt elégedve, helyeslő­­ tetszéssel és végül tapssal tolmácsolta ezt. Magvas, komoly és nagy közjogi tudásra valló beszédet mondott ezután Mohay Sándor, a szabadelvű párt jeles tagja. Elfogulatlanul, meggyőző szónoki erővel foglalta össze mind­azt, ami a javaslatnak előnye és amit a parlamenti és közéleti viszonyok tesznek kívá­natossá; ebből szűrte le konlolúzióját, hogy el­fogadja a törvényjavaslatot. Az egész Ház figyelemmel, sürű­ tetszéssel kísérte a nagy­­érdekű­ és meggyőző erővel előadott fejte­getéseket és végül a hallgatók seregesen, meggratulálták a szónokot. Érdekes és derűs epizód volt e beszéd alatt, amikor Széli mi­niszterelnök,­­­ aki szintén figyelmes hallgatója volt, észrevette, hogy a szónok hangja fölfrissí­­tésére vizet kér és erre hamarosan átnyújtott neki egy­­ üdítő cukorkát. A szünet után még három beszéd volt. Madarász József fiatalos tűzzel okolta meg, hogy hajthatatlan ellenzéki létére miért nem fogadja el a javaslatot még általánosságban sem. Veszter Imre nagy lendülettel fejtette ki újra álláspontját, mely a közigazgatási bíróságot kívánja a Kúria helyett, Városy Gyula pedig, az Ugron-párti pap, az általános titkos választó-­ jogot sürgette. Az ülés végén éljenzéssel üdvözölte a Ház Horánszk­y Nándornak több mint 20 év óta első előadói szereplését: a házszabályt revi­deáló 21-es bizottság jelentésének benyújtása adott alkalmat­­ az előadónak e szimpatikus üdvözlésére. ■: ? r- - • A képviselőh­áz ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. —­­Perczel Dezső elnök: Felolvastatja s hitelesít­teti a jegyzőkönyvet. Előterjesztés nincs.­­ ■ - ■ A kúriai bíráskodás. Szivák Imre előadó: Ismerteti a javaslat törté­neti előzményeit, s utal rá, hogy 1872-ben merült fel a kúriai bíráskodás eszméje. Madarász József: Elég gonosz! Szivák Imre : A históriai méltatás után a javaslat új benyújtásának előzményeire mu­tat rá; a pártközi egyezmény a bizottságra a­ be­­végzett tények erejével hatott. (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) Barta Ödön : Elég hiba! Szivák Imre : Ismerteti a bizottságnak a javaslat körül kifejtett működését. Vannak igen sokan, kik nem nézik aggodalom nélkül a jövőt, amely ezentúl az eddig megszokott erőtényezőknek változott, vagy talán egészen megszüntetett közreműködésével fog ala­kulni és előállani. Mi ezeket az aggodalmakat azonban nem osztjuk, mert azt hiszszük, hogy bár­milyen legyen is ez az átalakulás, abban kétségte­lenül a magyar nemzet választói többségének aka­rata e törvény folytán tisztán fog kifejezésre jutni. Ez pedig ennek a nemzetnek, e nemzet létének kárára nem válhatik. Ajánlja a törvényjavaslatot általánosságban s részleteiben elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbról és a középen.) Molnár János : A Ház figyelmét kéri, mert csak 10 percig fog száraz és unalmas dolgokat beszélni, azután élénkebb, sőt csípősebb lessz. (Derültség.) Utal a béketárgyalások okmányaira, melyek szerint a­­néppárt elvben hozzájárult a kúriai bíráskodás­hoz, de kijelentette, hogy a kanzelparagrafust el­­lenzi, csak a javaslatnak kellő időben leendő tör­vényre emelését nem akadályozza. A néppárt soha­sem örülhet teljesen egy üdvös törvényjavaslatnak­, mindig van valami, ami megtámadja az erkölcsi alapot, melyen a néppárt áll. Ebben a javaslatban is vannak ilyen tövisek; első­sorban az a rendel­kezés, mely szerint a polgári házasság ellen agitálni nem szabad s a mandátum, amely ily agitálás eredménye, megsemmisítendő. Ez a rendelkezés jogilag sem állhat meg, az egyházi házasság mel­lett agitálni nem jelent többet, mint küzdeni a házasság mostani formája és nem jogi intézménye ellen. A 3. §. utolsóelőtti alienáját tehát nem fogad­hatja el egy katolikus pap sem. A kanzelparagrafus­­nak­, vagy hogy a szóló «Madarász Józsi bátyánk kedvében járjon», magyar néven szószéki szakasznak (Derültség.) régi a története.. Krisztus születése után harminc évvel a farizeusok kanzelparagrafust hoz­tak az apostolok ellen. De nem használt. A farizeus gyülekezetben csak egy okos ember volt, ki ezt helytelenítette. Gamaliel. Kálmán Károly : Várjon lesz-e a kormánypártban egyetlen okos ember? Molnár János: A kanzelparagrafus megjelent a római Caesarok rendeletében, a francia forradalom nyaktilójánál s 1849-ben a Haynau uralma alatt. Olay Lajos: Bár ma is olyan hazafiasak volná­nak a papok! Förster Ottó: Hazafiasak azok, sokkal hazafia­sabbak, mint sokan, akik magukról azt gondolják! (Élénk mozgás és zaj.) Olay Lajos: Mulatja a Kossuth-példa! (Nagy zaj a baloldal hátsó padjain. Molnár János: A mostani konzelparagrafust, aminek elődjét 1849-ben Haynau és Jellacsics alkal­mazták, most a Kossuth-párt akarja alkalmazni, fölbuzdulva Jellacsics példáján ! (Nagy zaj. Mozgás. Derültség.) A katolikus egyház nem engedheti meg, hogy az állam lépjen a szószékre és határozza meg: mit hirdessen a pap s mit ne hirdessen. Minél inkább akarja elnyomni a törvényhozás a katolikus papokat, annál szivósabban tart ki mel­lettük a föld népe. (Éljenzés és taps a néppárton.) Mohay Sándor: Olyan fontosnak tartja a javas­latot, hogy a dolog egészére kiterjedő megjegyzése­ket tenni szükségesnek tartja. (Halljuk! Halljuk !) Kifejti, hogy a maga részéről ellene van a választói jog minden lényeges kiterjesztésének. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Csak annyit tart, ha ez a kérdés napi­rendre kerül, megengedhetőnek, hogy a legkirívóbb egyenlőtlenségek, melyek különösen az úrbéri egy­negyedtelek adócenzusában fenforognak, kiküszöböl­­tessenek, és megelégszik egyelőre a választói jognak azzal a kiterjesztésével, melyet a jelen javaslat esz­közöl azáltal, hogy az adónak bizonyos időpontig való meg nem fizetését dijkvalifikálónak többé nem tekinti, ami a választók számát ha nem is száz­­ezerekkel, hanem bizonyára tízezrekkel szaporítani fogja. Épp úgy ellene van a választókerületek be­osztásában eszközlendő minden nagyobb változta­tásnak. Egyes aggodalmas hangokkal szemben rá­mutat, hogy nem tart attól, hogy e törvényjavaslat által biztosítandó tisztasága a választásoknak eset­leg az államfentartó elemmel nem mindenben kongruáló elemeket fog juttatni a Házba, és ennek ellenében a képviselőválasztó kerületek rendezését és olyképpeni beosztását, hogy a kisebb képviselő­küldési joggal felruházott helyeknek eme képviselő­küldési joga megszüntettetvén, az eképpen meg­üresedett helyek a népes magyar vidékek kö­zött oszlassanak föl, el nem fogadhatja. (Helyeslés.) A választási visszaélések megszüntetése, vagy lehe­tőleges korlátozása és a választási eljárás helyes­sége és ennek a helyességnek biztosítása azok a további fontos feltételek, melyek a valódi népakarat kifejezésrehozását biztosítják. És ezek a kérdések főképpen azok, amelyekkel a tárgyalás alatt levő javaslat kiválóan foglalkozik. Molnárral szemben bebizonyítja, hogy az általa kifogásolt szakaszok­nak nincs a katolikus egyház ellen való tendenciá­juk és részletesen megcáfolja Molnár aggodalmait. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A maga részéről a képviselőház szuverenitását minden téren fönn kí­vánja tartani, de a javaslatot mégis elfogadja, mi­vel szerencsésen áthidalja az­­ellenkező állásponto­kat, amennyiben a bíráskodást csak ideiglene­sen bízza a Kúriára s csak olyan esetekben, amelyek tényálladéka ezt megengedi. (Helyeslés.) Meg van győződve, hogy a helyzet a képviselővá­lasztások korrektsége, tisztasága tekintetében lénye­gesen fog javulni. Nem azért, mert a bíráskodást a képviselőház a saját kezéből kiadta, hanem fő­képpen azért, mert a választási visszaélések, a vá­lasztás érvénytelenségének esetei, az eljárás pregnáns megsértésének esetei oly kimerítően és oly szépen vannak körvonalazva, hogy mindenki óvakodni fog a választási visszaélések és szabálytalanságok elköv­­­vetésétől. Javulni fog a helyzet a politikai viszonyok változása folytán is, mely a pártok közötti harc­nak a vonalát sokkal szűkebbre vonta és ennek folytán a jövő választások tekintetében a békésebb, nyugalmasabb és helyesebb kibontakozás útját ké­szítette elő. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elfo­gadja a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és tetszés többfelől. A szónokot ámosan üdvözlik.) Az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet tdán szólt Madarász József. Két okból a javaslatot általánosságban sem fogadhatja , el. Első ok az, hogy a bíráló­ bizottságokat fentartha­tóknak többé nem, és teljesen törlendőknek tartja.­ Hanem tapasztalata szerint olyan esetek, midőn a Ház nyilvánosan igazolta képviselőit, a törvény, jog,­ igazság és méltányosságnak mindig megfeleltek. A második ok pedig az, hogy e törvényben bizonyos költségek törvényesíttetnek, tehát a választói jog megfizettetik­ a szóló, kinek mindig az volt a meg­győződése és ma is az, hogy aki jogot nyer, az teljesítse ezt a jogot megfizetés nélkül, ha pedig nem teljesíti, akkor érdemetlen arra. (Igaz! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) óvja ettől a képviselőket. A polgári jog megfizetésének törvényesítése előtte a legnagyobb veszedelmet tárja föl, ezért a törvény­javaslatot általánosságban sem fogadja el. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Veszter Imre: Mivel meggyőződése szerint a választási bíráskodásra a közigazgatási bíróság al­kalmasabb, mint a Kúria, a kompetenciát megszabó szakasz megszavazásától tartózkodni fog. Ezután polemizál Molnár Jánossal s bizonyítja, hogy a kanzelparagrafusra szükség van. A javaslatot álta­lánosságban elfogadja. (Helyeslés.) Városy Gyula: Molnár Jánosnak a kanzel­paragrafusra vonatkozó fejtegetéseit magáévá teszi. A szószéket azonban nem tartja arra valónak, hogy ott politikával foglalkozzanak; nem hiszi, hogy akadna katolikus pap, aki a kegyszerek megadásá­nál másként járna el, mint ahogy az egyház törvé­nyei megkövetelik. A kúriai bíráskodás csak a vá­lasztások hibájának kisebbik részén segít. Ki kell terjeszteni a választói jogot, a szavazást községen­­ként és titkosan kell végezni. A javaslatot általá­nosságban elfogadja, de egyes részleteket nem sza­vaz majd meg. (Helyeslés a néppárton.) Az elnök: A vita folytatását holnapra ha­lasztja. Horánszky Nándor előadó : Tisztelt Ház! A házszabályok módosítására kiküldött bizottság je­lentését van szerencsém benyújtani és kérem a tisztelt Házat, hogy ennek kinyomását és kiosztását elrendelni és tekintettel azokra a megállapodásokra,­ amelyek a politikai pártok közt létrejöttek," annak idején a napirendretűzés iránt intézkedni méltóztas­­sék. (Felkiáltások balfelől : Éljen az előadó! Élénk éljenzés.) Az elnök az ülést 1 óra 35 perckor bezárja. Harc a glagolicáért. — Saját levelezőnktől. — A Zágráb, április 27. Úgy látszik, hogy a dalmát püspökök minapi zárai konferenciája a szláv egyházi nyelv és írás,­ az úgynevezett glagolica föntartása mellett döntött. Az utolsó szót ebben a dologban Rómának kell ki­mondania, érthető tehát, hogy Dalmáciában akciót kezdtek a végből, hogy a kúria legfelsőbb döntésére befolyást gyakoroljanak. A dalmáciai horvát újságok a glagolica érdekében való energikus tüntetésre szó­lítják fel a népet. Minden község, minden plébánia — ezt írják — forduljon petícióval a kormányhoz és az egyház fejéhez, melyben a glagolitikus liturgia föntartását követeli. A mozgalom ne szorítkozzék Dalmáciára, hanem terjedjen ki Horvátország ama részére is, melyben a katolikus istentisztelet horvát nyelven történik, tudniillik a zenggi egyházmegyére. Kívánatos volna az is, hogy Horvátország, Szlavónia, Isztria és Krajna plébániái szintén a glagolica fön­tartását követelnék és ilyenformán tennének tanúsá­got a dalmáciai horvátokkal való szolidaritásuk­ról. A horvát újságok tanácsadása szerint ezekből a tüntetésekből annak kellene kitetszenie, hogy a­ horvátok inkább áttérnének a görögkatolikus vallásra, semhogy lemondanának a glagolita liturgiáról. :­­ Rómában tudvalévően van egy Sz. Jeromos­­kollégium, melyben fiatal horvát klerikusokat ne­velnek. Amióta a kollégium igazgató kanonokja, dr. Ancsics meghalt, az intézet élére nem neveztek ki új igazgatót és az a kísérlet, hogy a kollégiumot a délszlávok egyházi érdekeinek képviseletévé tegyék,­ teljesen félbenmaradt. Bacski kanonok, a zágrábi délszláv akadémia akkori elnöke, már egy évtized­del ezelőtt tervet készített az intézet újjászervezé-­ sére és Strossmayer és Stadler püspökök rajta vol­tak, hogy e terv megvalósításához kieszközöljék a kúria beleegyezését. De kárba veszett minden igyek­­vésük, mert az intézet még mindig csak egyszerű: papnevelő, melynek semmiféle politikai befolyása nincsen.­­­­ Az intézet részéről tehát a glagolica ügye nem várhat támogatást, de várhatná Strossmayer püspöki ismert befolyásától. A gyakovári püspök azonban eddig egy szóval sem nyilatkozott a glagolica ügyé­ről, bár jól tudja, hogy a horvátok türelmetlenül.

Next