Pesti Napló, 1899. szeptember (50. évfolyam, 242-271. szám)

1899-09-03 / 244. szám

244^ szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1890. szeptember 3. 21 korrekt öltözködés szempontjából pedig minden kö­rülmény mellette szól. Van egy neme az eleganciá­nak, mely el sem képzelhető a keztyü viselése nélkül. A keztyüt az ntcán, séta alkalmával, mikor láto­gatást teszünk, színházban és hasonló alkalommal mindig a kézen kell viselni, de első sorban a bál­terem az a hely, ahol keztyü nélkül megjelenni csaknem illetlenség-számba megy. A teljesen a kézhez inkább szoruló, semmint si­muló, túlságosan szűk keztyü nem elegáns, de amellett egészségtelen is. mert a szabad vérkerin­gést hátráltatja. Legyen a keztyü elég nagy, hogy könnyen felhúzhassuk és elég bő, hogy ne­hézség nélkül begombolhassuk. Lovak hajtásához és kerékpározáshoz pedig olyan bő keztyüt viseljünk, hogy az ujjak és a kézcsukló szabadon mozoghassanak. Férfiaknak kizárólag a bőrkeztyü való. A pa­mutból, cérnából, vagy selyemből szőtt keztyük nem szépek, de nem is célszerűek. A pamutkeztyü égeti a kezet, a legcsekélyebb izzadtságtól pedig átned­vesedik valamennyi. A szövött keztyü likacsain kc­­resztülszürődik a por, a keztyü maga pedig túlsá­gosan tágul, miáltal a kéznek otromba formát ad, pár napi használat után kopottá lessz a külseje, nem is emlitve azt, hogy a dohányosok nem hasz­nálhatják már azért sem, mivel nagyon is megérzik rajta a dohány és a szivar szaga. A keztyü színét meghatározza az alkalom, mely­nek szolgál. Sétához a sárga, vagy a vadgalambszin­­nél sötétebb szürke chevreau-keztyü a legalkalma­sabb. A kivarrás ugyanolyan szinü selyemből legyen, mint maga a keztyü, amely azonban kivarrás nél­kül is divatos. Ha redingotban vagy jaquetben va­gyunk, a sétához való keztyüt használhatjuk, még ha látogatást teszünk, vagy a színházba megyünk is. Smokinghoz a vadgalambszínű vagy fehér glaoó­­keztyü való, még pedig fekete selyem kivarrással. Frakkhoz kizárólag a tiszta fehér keztyü hasz­nálandó. Sacco-öltönyhöz az utcán legjobban illik a világosbarna, vagy sötétebb-szürke kutyabőr­­keztyű, mig ellenben hajtáshoz, lovaglás vagy kerék­pározáshoz vastagabb fajta vörös vagy más «driving»-keztyü a megfelelő. Mióta az annyira kedvelt «Mocca»-keztyük di­vatba jöttek, a férfiak a svéd keztvüket teljesen mellőzhetik. A szarvasbőr- és antilope-keztyü vise­leté csak hűvösebb napokon ajánlható, de utazás alkalmával — kivált vasúton — e két utóbbi fajta igen jó szolgálatot tesz. Ügyelni kell, mikor az uj keztyüt először Te tán nem is tudod, merre van az ? Sok száz mértföldnyire innen, túl a tengeren. Ma­dár elfárad, mig odarepiil, szellő kétszer is megpihen, mig odáig eljut, de az én lelkem naponta megteszi ezt az utat a honvágy szárnyain. —■ Tudom, tudom ! — rebegett a gazdag ember, — valamikor az én lelkem is odaszállt, mig az arany meg nem dermesztette. De most úgy érzem, mintha újból megnőnének a szárnyai. V. S megnőttek. A gazdag ember összeszedte kincseit, hajóra rakta és haza hozta magával a rég nem látott hazába. De nehogy félre értsetek. Kincsek alatt nem az aranyat értem, amit hosszú életében összeszedett, hanem azt a két gyermeket, ki meggyógyította szivét: az ifjút, ki a nótázó fát felállította és a leányt, ki a legszebb nótát elénekelte. Mind a kettő unokája volt, egyetlen leányá­nak gyermekei. Elindultak messze útra, hogy a nagyapjukat meggyógyítsák. S ami nem sikerült a sok hires orvosnak, a rengeteg tudománynak, megtette az egyszerű dal, a gyermeki szeretet. De nehogy azt higyjétek, hogy pusztán me­sét mondtam nektek. Tegnap láttam az egykor beteg embert. Az arca színe üde-piros, a szemefénye csillogó, a haja hófehér, a szive eleven és tele szeretettel, a lelke pedig olyan fiatal és ruganyos, hogy még a játékot is meg­kívánja, ha unokái részt vesznek abban. A «nótázó fa» az ö kis unokája, ki mindennap eldalolja neki: Szülőföldem szép határa Meglátlak-e valahára ? felhúzzuk, hogy az ügyetlen felhúzás folytán el ne veszítse formáját, amit utólag már nem lehet helyre­hozni. Kevesen értenek ehhez a mesterséghez, ami­nek az a következménye, hogy a keztyü felhúzás alkalmával gyakran elszakad, vagy túlságos tágitás és kihúzás által formátlan lessz. Mikor a keztyüt először felhúzzák, azt a részét, hol a gombok van­nak, ki kell fordítani és első sorban a négy ujjat kell a keztyübe bujtatni. Csak ha ez megtörtént, szabad a hüvelykujjat megfelelő helyére bujtatni. Ezután lesimitjuk a felhajtott részt, annélkül, hogy azt erősen meghúznék, még egyszer végigsimogat­juk az ujjakat és begomboljuk a keztyüt. A keztyü azon részét, mely a csuklót fedi, sohasem szabad erősen meghúzni, mivelhogy többnyire a leggyen­gébb bőrből való és könnyen elszakad. Glaoé-keztyüknél a varrás az ujjak külső részén van, miért is azok könnyebben feselnek, mint a duplavarrottak, melyeknél a kifeslés csaknem telje­sen ki van zárva. Lehúzásnál először is a hüvelykujjat, aztán pe­dig a többi négy ujjat kell egészen fent, az ujj­hegynél lazítani. Ha ez megtörtént, lassan lehúzzuk az egész keztyüt, olvformán, hogy annak belseje jélig kifordittassék. A keztyüvel úgy bánni ilyen al­kalommal, mintha az a kéz bőre volna, melyet barbár módon lenyúznak, se nem szép, se nem elegáns. Mangold Béla Kolos. Egészség. Nyaralás után. Közeledik a szeptember hava, amikor kezdődnek az iskolai beiratások. A fürdőzők és nyaralók már nagyban csomagolnak és készülnek hazafelé. A leg­több testileg és lelkileg megerősödve tér vissza az otthonába. A sápadt és beteges arcszin helyett, melylyel nekimentek a nyaralásnak, élénk, barna­piros szint hoznak vissza. Ruganyos a járásuk, ele­ven a tekintetük, jól alusznak, nem fáj a fejük, Vig a kedélyük, munkakedvűk pedig újból visszatért. A legüdvösebb változást persze a gyermekeken látjuk, akik lesülve, meggömbölyödve, szóval: csaknem át­alakulva kerülnek haza. Amily öröm tölti el az emberbarátot, mikor a nyaralókat visszaérkezésük alkalmával látja, épp annyira rosszul esik neki, ha két vagy három hónap elteltével ismét találkozik velük a főváros utcáin és látja, hogy a sápadt, vértelen szin újból kiült arcukra, járásuk ismét lomha és nehézkes, testtar­tásuk görnyedt, tekintetük tétovázó — egészen úgy, mint a nyaralás előtt. Vájjon mi okozza ezt a gyors visszaesést? Az, hogy a városba visszaérkező családok visszatérnek régi hibájukhoz és a célszerűtlen életmódhoz. Ahelyett, hogy naponkint legalább két vagy három, órán át a szabad levegőn tartózkodnának, elzárják magukat lakásukba. A fővárosi lakásokban pedig még szep­tember és október havában is nagy a hőség, sok a por és rossz miazmákkal teljes a levegő: éppen elég arra, hogy tönkretegye az emberi szervezetet és lerontsa azt, amit a nyaralás fölépített. A veres vérsejtek számát csökkenti, a vérkeringést lassítja, a gyomor- és bélmüködést renyhévé teszi ez az életmód. Innét van aztán, hogy a fővárosban oly gyorsan soványodnak és sápadtakká lesznek ismét azok, kiknek életteljes szint és gömbölyüséget szer­zett a nyaralás. De nemcsak a rossz levegő okozza ezeket a változásokat, hanem a mozgás hiánya is nagyban hozzájárul. A nyaralók és fürdőzők egész napon át a szabad levegőn járkálnak, nagyobb sétákat és kirándulásokat tesznek, a városban pedig ugyan­azok az emberek rendszerint egész napon át a szo­bákban kuksolnak. Holott mindenki tudhatná, hogy az ülő életmód nagy kárt tesz a vérkeringés­ben, a gyomor és a belek működésében. Azok, akik izmaikat máskülömben sem foglalkoztatják, nem veszik igénybe, biztosan lesoványodnak ilyen életmód mellett. Azt tanácsoljuk azoknak, akik az íldülésből és fürdőzésből most hazatérnek, hogy itthon is foly­tassák — legalább részben — előbbi életmódjukat. Sétáljanak itthon is legalább két vagy három órán át a szabad levegőn és amíg az időjárás megen­gedi, legalább kétszer hetenkint tegyenek nagyobb kirándulást a főváros környékén. A fürdőzők és üdülők azonfelül többnyire cél­szerűen is öltözködnek. A rekkenő hőségben könnyű ruhát viselnek, esős, szeles időben pedig melegebb ruhát öltenek. Itthon, sajnos, nem oly elővigyázato­sak az emberek. Mihelyt egy kis hűvös szellő leng az utcán, már otthon maradnak és semmi áron se mozdulnak ki a szobából. Ennek az életmódnak következménye azután, hogy ha esetleg mégis ki kell menniök az utcára, a kissé csípős levegőben gyorsan meghütik magukat és könnyen szereznek torokgyuladást, hörghurutot és más bajokat. Ami az iskolába járó gyermekeket illeti, ezekkel az iskolai év elején nagyon óvatosan kell bánni. Nem szabad őket egyszerre és minden átmenet nélkül munkára befogni. Lassan, fokozatosan kell őket új­ból hozzászoktatni a szellemet és a testet megeről­tető munkához. A gyermek eleinte, hacsak lehet, ne sokat tanuljon, de annál többet mozogjon a szabad levegőn. Az a szülő, aki eként jár el és nem szorítja gyermekét mindjárt az iskolaév beköszöntésével privát órákra, tapasztalni fogja, hogy a gyermeke meg sem érzi az átmenetet a nyári életből, a min­dennapi fővárosi életbe. De aki azonnal a haza­érkezés után a szobába zárja, tulhalmozza munkával — az ugyan hiába költött a nyaralásra és a für­dőzésre. A hét humora. Furcsa: ha a furvézer bakafántoskodik, » egy hires ember hirtelenkedik, » a nemes igenlő választ ad, » Csurgón nem esik az eső, » augusztus hava rémitően forró, » valaki állandóan fekszik, » valaki a lábbajokról kézi könyvet ir. Fenyegetés. Vendég. Mondja meg a gazdájának, hogy ha a kávé holnap is olyan rossz lessz, mint aminő ma, akkor ma voltam itt utoljára. (Borsszem Jankó.) Már ismeri. Bácsi: Láttál már medvét, Pista ? Pista : Nem. De tudom ám milyen. Bácsi: Ugyan honnan ? Pista : A mama mondta, hogy épp olyan, mint a bácsi. Logika. — Mi a véleményed Pistáról? — Egy smucig fráter. — Mit? Neked se adott kölcsön? Kérelem. — Szép tőled, hogy jogász létedre mégis érdek­lődői könyvek iránt. Adhatok valami hasznos könyvet ? — Igen. A takarékpénztári könyvecskédet. (Kakas Márton.) A klasszikus tanú. n Biró: Mennyire volt ön a tett szinhelyétől? Tanú: Az első lövéskor öt lépésnyire. Biró: És a második lövéskor? Tanú: Körülbelül ezer lépésnyire. A klinikán.. Tanár: Mi a foglalkozása? Beteg: Tragikus költő vagyok. Tanár: Nem a betegségét kérdeztem, hanem a foglalkozását. (Üstökös.) í Óvatos apa. — Elmenjünk ma a Vígszínházba az uj da-, rabhoz ? — Nem, mert abban sok eljegyzés fordul elő — és megfájulna leányunk szive. Otthon, Nő: Mily szeretetreméltó vagy ma. Férj: Az imént olvastam, hogy a siami király-; nak hatszáz felesége van. Belátom, hogy bele kell nyugodnom sorsomba. Igaza van. Ügynök: Vegyen tőlem egy könyvet, uram! Pél­dául ezt: «Egy boldog házasság». Papucshős : Sajnálom, nem olvasok tréfás olvas­mányokat. (Mátyás Diák. t

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék