Pesti Napló, 1900. január (51. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-18 / 17. szám
PESTI NAPLÓ, 17. szám, Budapest, csütörtök 1900. január 18. . . 13 csak hímeztetik, hanem sokszor bevésetik, így különösen karperecekre. Ha egy amerikai hölgy karperecet kap, belevéseti a monogrammját, azután odaadja barátnőjének, hogy ő viszont a saját monogrammjával díszítse. A karperec azután tovább vándorol barátnői körében s amikor visszakapja, akkor már tele van monogrammal. Akkor aztán elteszi emlékül többi ékszerei közé. A legjobb barátnő monogrammja persze első helyre kerül a karperecén. Nem ritkán két karperecet is szerez, az egyiket férfiismerőseinek, a másikat nőismerőseinek monogrammja számára. Ilyenkor aztán bal karján viseli a férfiak, jobbkarján az asszonyok monogrammjával ellátott karperecét. □ Talált kincs. Temesvár gyárvárosi részében értékes leletre bukkant két munkás. Régi aranypénzeket találtak a föld mélyében. A munkások ugyanis egy korhadt fát ástak ki, miközben negyvenkét darab aranypénzt találtak. A pénzdarabok, mint megkopott köriratuk mutatják, a tizenhatodik századból valók és törökveretűek. Nagyságuk hasonlít a koronához, csak sokkal vékonyabbak ennél. □ Halálos megbántás. Chicagóban történt a következő tragikus eset: Egy Florence Owens nevű tizennyolc esztendős leány, ki egy áruházban volt alkalmazva, mint könyvelőnő, nemrég a raktárban foglalatoskodott valami küldemény megvizsgálásával, amikor egyszerre megölelte és megcsókolta egy férfi. A leány visszarohant az irodába s a legnagyobb felindulással panaszolta el az esetet a társnőinek, de beszédközben egyszerre ájultan rogyott össze, úgy vitték haza zárt kocsiban szüleinek lakására, hol nagynehezen eszméletre hozták. Állapota azonban óráról-órára rosszabbodott s végre kitört a szerencsétlen teremtésen az elmezavar, úgy hogy szanatóriumba kellett szállítani. Ott azután néhány nap múlva meghalt. Hogy ki volt az a férfi, aki a szemérmességében megsértett leány vesztét okozta, nem sikerült kideríteni. □ Oroszország tüzelőanyag nélkül. Oroszországban, különösen a déli részében már évek óta fogytán van a tüzelőanyag; ez idén különösen sokat szenved e miatt a lakosság s az orosz közlekedésügyi miniszternek rendkívüli intézkedésekhez kellett nyúlnia. Erős kiviteli vámot vetett a nyers naftára, a petróleum és nafta lepárlási termékeire, ellenben kedvezményekben részesíti a bevitelt olcsó szállítási és vámtarifa által. Kijev, Varsó, Szevasztopol, Nikolajev stb. városok külön kérvényben kérték a külföldről rendelt tüzelőanyagok vámkedvezményét, mert a belföldi produkció távolról sem fedezi a szükségletet. Ennek folytán a délorosz vasutak utasítást kaptak, hogy a kérvényező városok számára érkező sziléziai és angol szenet vámmentesen vihessék be, kedvezményes tarifával, külön pedig a közszükséglet számára még tizenhét millió pad szenet rendeljenek. A kikötővárosokban szintén leszállott a szénhozatal tarifája, hogy a megdrágult tüzelőanyag beszerzése lehetővé legyen. □ A rab-madarak színváltozása. A rab-madarak tollazatának színe, mint tudjuk, nagy változáson megy át. Ennek pedig az az oka, hogy a tollazatot nem érik a nap sugarai, melyek a pompás színeket elővarázsolják. Dr. Medveczky István az Aquila új füzetében így foglalta össze a fogságba került éneklő madarak színváltozását: A karminpiros sárgásveressé lessz a tengerben, szürkésbarnává a kis és nagy csőrű és a barna zsezsén és a kenderikén; a skarlátveres bágyadt, sokszor fehéresveressé lessz a süvöltőn ; a cinóberveres bágyadt narancssárgává lessz a keresztcsőrűn; a minium és téglaveres élénk sárgává lessz a szalagos keresztcsőrűn; a vöröses sötét szürkésveressé lessz az erdei pintyen; a rózsaszín majdnem egészen szürkévé lessz a pásztormadáron ; a sárgásveres bágyadttá lessz a vörösbegyen; a rozsdaveres fehéres rozsdaveressé lessz a kerti rozsdafarkún és a kövirigón, majdnem fehéresszürkévé a kékhegyen; a rozsdabarna sárgásbarnává a csaláncsúcson; a gesztenyebarna sötétebb lessz a meggyvágón; a világossárga fehéressárgává lessz a kék és széncinegén ; az aranysárga nagyon világossá lessz a tengelicen és zöldikén, sárgásszürkévé a sárga rigón, eltűnik a királykán ; a narancssárga fehéressárgává lessz a hegyi pintyen; a zöldessárga világossárgává lessz a csízen ; a zöld szürkészölddé lessz az erdei pintyen, sárgássá a zöldikén és keresztcsőrűn; a világoskék megszürkül a kékcinegén; a hamukék megszürkül a kövirigón és a házi rozsdafarkún ; a sötétkék elhalványul a szajkón és eltűnik a kékbegyen; a kékesfekete részű kék játékából a házi és kerti rozsdafarkún és a hegyi pintyen; a fehér aránylag keveset változik; a szürke mindinkább fehéressé lessz a poszátán és a fülemilén; a szürkebarna majdnem fehérré lessz a keresztcsőrű elsőrendű evező tollain; a fekete aránylag legállandóbb, megtartja még a fémfényét is például a meggyvágó evező tollain, nyer színben és fényben a csízen. A teljes és a fajnak megfelelő színpompa tehát csakis a szabad természet ölén jöhet létre a madarak tollazatán. □ Mennyibe kerül a háború ? Egy katonai szakember kiszámította, hogy háború esetén mennyi volna a hármas szövetség és a a kettős szövetség napi kiadása. E számítás szerint Németország 2,550.000 katonájának napi kiadása 25 és félmillió frank, Ausztria-Magyarország 1,304.000 katonájának napi kiadása 13 millió frank, Olaszország 1,281.000 katonájának napi kiadása 12,800.000 frank. Egy napi háború tehát a hármas szövetségnek több mint 50 millió frankjába kerülne. Franciaország háború esetén 2 millió 554.000 katonát állít fel, akiknek napi kiadása 25 és félmillió frank, Oroszország 2.800.000 katonát szerel föl s elkölt naponkint 28 millió frankot. A két szövetséges állam tehát háború esetén naponkint ötvenhárom és félmillió frankot költene el. □ Egy különös nő hagyatéka. Bécsben meghalt a minap egy Fischer Franciska nevű matróna, kikoplalva, nyomorogva töltötte az életét egy parányi szobában, habár lett volna hozzá módja, hogy jól éljen. Halála után derült csak ki, hogy mennyi pénze volt. A konyhájában ugyanis ráakadtak egy eldugott zacskóra, melyben negyvenezer forintnyi készpénz és értékpapír volt összegyömöszölve. Mindezt egy szegény unokája örökli. □ A poloska. A lakásoknak legkellemetlenebb vendége a poloska, mely különösen melegebb éghajlat alatt s a nagy városokban annyira elszaporodik, hogy kiirtása alig lehetséges. Kohaut Rezső a Természet új füzetében érdekes adatokat közöl erről a kellemetlen állatról, mely Budapesten is annyira ismeretes. A poloskát — írja — már az ókorban ismerték; a görögök kőris-narc, a rómaiak cimex-nek nevezték. Plinius szerint a mérges kígyók csípései ellen használták . Aristoteles azt hitte, hogy a verejtékből keletkezik. Eredeti hazája Kelet-India. Mikor és hogyan terjedt el közép és nyugati Európában, nem tudni, annyi azonban beigazoltnak látszik, hogy csak a XI-ik században mutatkozott először Strassburgban és hogy a menekülő hugenottákkal jutott Londonba. Manapság az emberekkel együtt majdnem az egész föld kerekségén el van terjedve. Hogy ágyak, kép- és tükörkeretek, de egyéb bútorok is, valamint fagerendák, tapétásfalak kedvenc búvóhelyei, eléggé ismeretes. Azonkívül tyúkólakban és galambdúcokban, a fecskék fészkeiben, valamint a denevérek odúiban is található. Nappal csendesen pihen rejtekhelyeiben, de éjjel megtámadja az alvó embert s vérét szívja. A nőstény március, május, július és szeptemberben mindannyiszor körülbelül 50 petét rak, melyből az apró poloskák kibújnak; ezek mindjárt hasonlók az anyaállathoz, tehát átalakulás nélkül fejlődnek. A szeptemberi ivadék azonban rendesen tönkre megy s csak fejlettebb állatok telelnek át; teljes kifejlődésére körülbelül tizenegy hónap szükséges. Kiirtásuk azért is oly nehéz, mert nagy hideget képesek eltűrni és félesztendeig is ellehetnek élelem nélkül, amikor aztán papírvékonyságúvá s majdnem átlátszóvá válnak. □ Járvány a halak között. Morvaországban a haltenyésztők nagy rémületére járványos betegség ütött ki a pontyfélék között. A járványt apró gombák okozzák, amelyek először a szájban mutatkoznak, később átmennek a szemekre, majd elterjednek az egész testen s megakadályozzák a rendes életműködést, minek következtében a hal elpusztul. A bajt először Prossnitzban észlelték, ahol a tavakban levő pontyok huszonhárom százalékát néhány nap alatt elpusztította. Később már átterjedt a baj Reschitzbe, Pohrlitzba és Magyar- Bródba, hol szintén tetemes károkat okozott, s mikor a szegénység napjaira s arra az életre gondolt, melybe férje vissza akarja kényszeríteni. Ilyen parancsolgató, zsarnoki természetű ember most már nem illik hozzá. Bár bizonyos, hogy Lawrence sem vette komolyan, megérdemelné, hogy Madeline a szaván fogja. Az a gondolat, hogy okos ember csakugyan elhagyhasson olyan asszonyt, mint ő, eszébe sem jutott. Hadd menjen csak Lawrence! Hanem a gyerekkel másképp áll a dolog, az az ő egyetlen kedves kis babája volt és az is marad. Soha, de soha nem volt közte és Lawrence között veszekedés, békétlenség s most egy egyszerű magyarázkodás és pár rosszkedvűen kimondott szó elég volna arra, hogy mint Lawrence mondta, örökre elszakadjanak egymástól ? Nos hát, ha kell, legyen úgy! — Ha kell, legyen úgy — ismételte hangosan s kihúzva a mellén hordott kis aranyláncot, leakasztotta arról jegygyűrűjét és beledobta a vígan lobogó lángba, melyet apja olyan jól felszított, anélkül, hogy sejtette volna milyen, célra fog szolgálni. Aztán a szobájába sietett Madeline, sietve öltözéket váltott s még éppen idejében lett kész, hogy az ebédre hivó harang szavát szokott pontossággal követhesse. Evés után lázas jókedvet mutatott, melyet ő maga tökéletesen igazinak és természetesnek vélt. Hisz eltűnt a Damokles-kardja, mely annyi ideig függött egy hajszálon a feje fölött. Aztán a zongorához ült és énekelt. Egymás után énekelte az érzelmes dalokat, mert mindenek ellenére is úgy érezte, hogy tennie kell valamit mindinkább tűnő magabizásának s gyorsan elröppenő bátorságának megerősítésére és újból való felélénkitésére. HARMINCADIK FEJEZET. Az ebéd felségesen ízlett az öreg urnak. Olyan étvágyat tanúsított, mely közel állt nagyság tekintetében leánya jókedvéhez, nem gyötörte Madelinet alkalmatlan kérdésekkel s korán nyugalomra tért. Leachné is, azzal a kifogással, hogy fáradt, valójában azonban azért, hogy belemerülhessen egy francia regény élvezésébe, visszavonult szobájába s a házikisasszonyt a saját gondolatai társaságában magára hagyta. Madeline egy darabig még énekelt, aztán a kandalló mellett leült egy karszékbe s hosszas magánbeszédet tartott, melylyel megkísérelte lelkiismeretét megnyugtatni és saját magát meggyőzni arról, hogy jól és helyesen cselekedett. Hogy az utolsó kétségtől is megszabaduljon, elhatározta, hogy másnap reggel kirándul a Holt-majorba, meglátogatja Harryt és komolyan megbeszéli a dolgokat Holméval. Apja nem kelt fel tizenkét óra előtt, Leaciné pedig ritkán jelent meg előbb, mint csak a villásreggelire. A pálya tehát szabad volt, Madelinenek nem kellett semmiféle akadálytól félnie. Tervét meg is valósította a legkisebb részletekig s az egyik reggeli vonattal utazva. Holtné óriási bámulatára már röviddel tíz óra után megérkezett a majorba, egyikén azoknak a kis kocsiknak, melyek az állomáson szokták várni az utasokat. Beható kérdezősködéseire Holtné biztosította, hogy bár Harry nem oly erős, tagbaszakadt fickó, mint a béres gyermekei, de azért egészen egészséges, csak a fogzással szenvedett meg egy kicsit, de most már kinn vannak a szemfogai is és anyjának semmiféle aggodalomra sincs oka. A jó Wynne úr csak képzelődik. Az elmúlt héten kétszer is itt járt, hogy a kicsike után tudakozódjék, de mindig csak hiábavaló aggodalmat szerzett magának. — Wynne úr.. . Wynne úr ... kezdte Madeline izgatottan, száraz torokkal. A hangja majd fölmondta neki a szolgálatot, de iparkodott erőt venni magán, világosan belátva azt, hogy amit mondani akar, azt előbb-utóbb úgyis szóba kell hoznia s hogy ha ő méri az első csapást, az ütközetet már azzal is félig-meddig megnyeri. Azért szemeit az ablakra meresztve s fülig pirultan, de mégis nagyobb önuralommal igy folytatta : — Wynne ur között s köztem igen komoly magyarázkodásokra került a sor, s elhatároztuk . . . elhatároztuk, hogy elválunk egymástól. — Te szent Isten! — kiáltott Holtné, ki a karjain tartott kis Harryt majd elejtette ijedtében. — Ugye, nem jól hallottam ? Nem, nem, kedves Wynnené asszony, ez lehetetlen, ez nem történhetik meg. Ugye, csak tréfál velem ? (Folytatása következik.)