Pesti Napló, 1900. március (51. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-09 / 67. szám
67. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1900. március 9. 11 — magyar parasztok a Dobrudzsában. Az a páratlanul rossz aratás, melyben Romániának tavaly tudvalévően része volt, földönfutóvá tett sok szegény parasztot, aki a jobb megélhetés reményében csak pár évvel ezelőtt telepedett le az országban. A tulceai osztrák-magyar konzuláris ügynökség tavalyi jelentése ebből a szempontból különösen a Dobrudzsát tünteti föl kedvezőtlen színben. Sok délmagyarországi paraszt, aki 1897-ben a tiszavidéki áradások miatt tönkrement és a messze idegenbe költözött, még szegényebben ismét elhagyta a Dobrudzsát. De csak egynéhányan tértek vissza Magyarországba, a legtöbben Románia más vidékein keresték boldogulásukat. A magyar parasztokon kívül sok török, tatár, orosz és német is világgá ment a Dobrudzsból. Egy részük Kisázsiában próbált szerencsét, ahol a török kormány a telepeseknek ingyen földeket bocsátott rendelkezésükre. A német parasztok többnyire Amerikába mentek, ahová már régebben előreküldték családjukat. — Ingyenes fürdő a vérbajos gyermekeknek. A lipiki gyermekgyógyintézet igazgatósága szegény gyermekeknek is módot akar nyújtani arra, hogy a vérbajok ellen jónak bizonyult meleg jódifirdőket használhassák. Azért pályázatot hirdet az 1900. év folyamán betöltendő kedvezményes intézeti helyekre. Folyamodhatnak a szegénysorsú gyermekek gondozásával foglalkozó egyesületek, testületek, hatóságok és alapítvány-kezelőségek, a vagyontalan szülők, tisztek, tisztviselők, lelkészek és tanítók, továbbá a gyakorló orvosok 2—12 év között levő gyermekeik számára. Az előjegyzést március 25-ig kell kérni Bővebb felvilágosítást ad a Szanatórium igazgatósága Lipiken. — A kivándorlás moloodja. A központi statisztikai hivatal Havi közleményei beszámolnak róla, hogy január hónap folyamán Magyarországon 6389 külföldi útlevelet adtak ki. Ez a száraz adat a maga ridegségében azt jelenti, hogy Magyarország legalább 6000, jórészt szorgalmas, munkabíró embert vesztett el egy hónap lefolyása alatt. Az útlevelek közül ugyanis 3290 Amerikába, 1700 Romániába szólott, tehát oly kivándorlóknak, kik többé aligha térnek vissza hazájukba. E megdöbbentő emberadóhoz, melyet viszonyaink mostohasága és társadalmunk közömbös nembánomsága folytán szed tőlünk a külföld, nagyobbrészt a felvidéki és az erdélyi határszéli megyék járulnak hozzá. A hivatalos kimutatás szerint legtöbb útlevelet adtak ki Szepes (540), Ung (469), Zemplén (436), Sáros (345), Abaúj-Torna (420), Gömör (268), Árva (134), Szabocs (100) vármegyékben, ahonnan Amerika ígéretföldje csábítja magához a kivándorlókat; továbbá Szeben (421), Háromszék (383), Nagy-Küküllő (265), Brassó (502), Fogaras (162), Csik (152) vármegyékben, hol a szomszédos Románia vonzóereje érvényesül; végül Bács-Bodrog megyében, honnan az ínség és a munkahiány Németországba űzi a föld népét. Horvát-Szlavonországokban a lakosság kisebb számát tekintve, még nagyobb a kivándorlás, mint a tulajdonképpeni Magyarországon. A hivatalos kimutatás szerint a társországokban január hónapjában 3520 külföldi útlevelet adtak ki. Nagyon figyelemre méltó, hogy nem Amerikába, hanem Bosznia-Hercegovinába kérték a legtöbb (1568) útlevelet. A horvátok, úgy látszik, jóval többre becsülik Kállay civilizatórius működésének «áldását», mint maguk a bosnyákok, kik évek óta Montenegróba és Törökországba szökdösnek előle. — Iskolai matiné. A hatodik kerületi felső kereskedelmi iskola ifjúsága e hónap 18-án délelőtt tíz órakor érdemes igazgatója, Lengyel Sándor nevenapja alkalmából a VI—VII. kerületi kör nagytermében matinét rendez. — A halál után. A zsombolyai adótárnok, Korek Ernő, sikkasztott a rábízott állami pénzekből. De ő szerencsésebb, mint szigetvári kartársa, akiről tegnap irtunk e helyen, mert az 5 bűne csak a halála után tudódott ki. E hónap 5-ikén halt meg hirtelen a hatvannégyéves öregember. A haláleset miatt megtartották a szokásos pénztárvizsgálatot és akkor tűnt ki, hogy kerek 33.000 forint hiányzik. Az adótárnok holttestét most exhumálják és megvizsgálják, vájjon nem maga emésztette-e el magát méreggel, hogy a leleplezés és a börtön elől ezen a módon meneküljön. — A «reklám» és az Akadémia. Néhány lapban a minap az a hír jelent meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot hirdetett a reklám szó legjobb magyar kifejezésére. Ettől fogva az Akadémia főtitkári hivatalába tömegestől jöttek jeligés levél kíséretében a pályaművek. Lapok is közölték a «reklám» szó egyik-másik magyar kifejezését, ami meg azt vonta maga után, hogy még többen pályáztak az akadémiai babérra. Ámde a pályázók, mint az akadémiai pályázók rendesen, ezúttal is meg fognak csalódni, a díjat egyiküknek sem fogják kiadni, mégpedig abból az egyszerű okból, mert az Akadémia ily fajtájú pályakérdést nem, is tűzött ki. Erről értesít ma bennünket a főtitkári hivatal, újabb bizonyságául annak, hogy az Akadémia még ilyen értelemben is távol áll a reklámtól. — Egy napszámos merénylete. A soroksári utaspódium-gyár vegyésze, dr. Messinger Károly ellen merényletet követett el egy Müller Ferenc nevű napszámos, kit a minap bocsátottak el a gyárból. Messinger mit sem sejtve lépett ki a gyár kapuján, mikor Müller késsel megtámadta és a halántéka felé szúrt. A seb szerencsére cak jelentéktelen. Dulakodás közben több munkás segítségére sietett a vegyésznek s kiszabadította a dühöngő ember kezéből. A merénylőt letartóztatták. Kihallgatáskor azt vallotta, hogy azért akarta elpusztítani Messingert, mert elbocsátásának ő az okozója. — A halálfejes orvosság. Az orvosoknak, kiket félünk és tisztelünk s a legtöbbször szeretünk és áldunk, van egy átkozottul rossz szokásuk: krudálisan szarkaláb-irással vetik papirosra recipéjüket, melytől nem egyszer élet és halál sorsa függ. Egy ilyen boldogtalan recipének lett halottja Bezdánban Frigyes főherceg egyik erdésze. Valami könnyű betegsége ellen az orvos cascara-pasztillákat rendelt neki. Stutz Béla gyógyszerész azonban corvosin-pasztillának olvasta a kusza írást. Az erdész neje a rendkívül erős mérget az előírt adagban beadta férjének. A mérget jelző halálfő, amit a gyógyszerész kötelességszerüen ráragasztott az üvegre, nem keltette fel az asszony figyelmét s igy történt, hogy az erdész háromnapi rettenetes szenvedés után belehalt a mérgezésbe. . . — A székely legény öngyilkossága. Baczoni Jenő géplakatos ma reggel aláírásán, a Rózsautca 76. számú házban szíven lőtte magát és rögtön meghalt. A jobb sorsra érdemes fiatalember, kinek szülei valaha vagyonosak voltak, a Székelyföldről került a fővárosba azzal a székely csapattal, melyet a magyar kormány hozatott föl a fővárosba és helyezett el egyes gyárakban. A fiatalember a Magyar Államvasutak gépgyárában kapott alkalmazást és igen jól ment a sora. Tegnap levelet kapott anyjától, hogy kis házikójuk, a vagyonkájuk utolsó maradványa, leégett. Ez annyira elkeserítette Baczonit, hogy ma öngyilkossá lett, bák serényen folynak és már ezekből is megállapítható az est várható nagy sikere. A végleges műsor a következő: Személyeskedő felolvasás, tartja Rákosi Viktor. Operaáriák, énekli Szilágyi Arabella. Egy szó, drámai jelenet. Irta ifj. Bokor József. Személyek: Rendező —Balassa Jenő, Margit — Nógrádi Jolán. Történik a színházi főrendező szobájában. Dalok, énekli Bojár Teréz. Operaáriák, énekli Gábor József. Kupiék, előadja Kovács Mihály. Az élet olyan, mint a Lánchíd: Vadregényes opera I. felvonásban, írta Balla Miklós. Személyek : Feleség — Bojár Teréz, Férj — Kovács Mihály, Udvarló — Gyöngyi Izsó, Inas — Győző Lajos, Karnagy ifjabb Bokor József. — Előadás után cukrász és hideg buffé és tea. Éjfél tájt kezdődik a táncmulatság, melyhez a zenét Balogh Károly, az Otthon háziprímása szolgáltatja. A kotillont és négyest Mazzantini, az Opera volt balletmestere rendezi. Az estre szóló, még meglévő jegyek átvehetők az Otthon helyiségében (Dohányutca 76.) naponkint délután 2—3 óra közt. A mulatság napján semmi körülmények közt nem adnak ki jegyeket. Böjti mulatságok. A Nemzeti Hajósegyesület táncestéje. A farsangi elitbálok előkelő közönsége a hajósok böjti mulatságán szokott egymásnak találkozót adni, mielőtt végképp elbúcsúznék a farsangtól. Ugyanazok a szép lányok, ugyanazok az előkelő asszonyok és ugyanaz az úri társaság gyűlt ma este is egybe a Nemzeti Hajósegyesület estéjén a Terézvárosi Kaszinóban, melyet az atléták, a turisták bálján és a többi elitmulatságokon látunk. Még a rendezőség is ugyanazokból a báli gavallérokból került ki, kiknek frakkján minden előkelő mulatságon ott látjuk a rendezői jelvényt. A mai estére a táncmulatság színhelye meglepően szép díszt öltött. Az előcsarnok és a táncterem az egyesület színeivel díszített evezőlapátokkal volt ékesítve. A táncrend is a klub címerét viselte és igen csinos volt. Fővárosi tisztviselők táncestéje. A régi fővárosi bálok fényét és pompáját akarja visszaállítani a Fővárosi Tisztviselők és Hivatalnokok Otthona, mely ma este rendezte első bálját a Vigadó termeiben. Ez a derék egyesület, mely oly sokat tesz a fővárosi tisztviselők erkölcsi és anyagi érdekeinek a föllendítésén, szerény kezdetből ma már a legelső ilynemű egyesületek közé emelkedett. Mai mulatságán részt vettek a fővárosi tisztviselők mind, élükön Márkus főpolgármesterrel. Az Otthon Írók és hírlapírók körének vasárnapi mulatsága iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Az egyes művészi számokból apró FŐVÁROS. * A Jövő évi képviselőválasztók. A központi választmány ma délután Halmos polgármester elnöklésével ülést tartott és megtette az intézkedéseket a jövő évi képviselőválasztók összeírására. Az ülésen a polgármester felolvastatta a belügyminiszter rendeletét, melyben a kúriai bíráskodás következtében életbe léptetett új összeírási rendet ismerteti. A választmány elhatározta, hogy a rendeletnek mindenben eleget tesz, függőben csak egy kérdés maradt. Nevezetesen az új rend értelmében a választási névjegyzékekből négy példányt kell készíteni, melyek egyike az illető kerület közjegyzőjénél lessz letéve. Budapesten azonban néhány kerületben több közjegyző működik, így most el kell dönteni a kérdést, mi módon tegyen e kerületekben a főváros eleget a törvény rendeletének. Ezután megállapították az összeírás határidejét és elhatározták, hogy a Terézvárosban és az Erzsébetvárosban az eddigi három összeíró küldöttség mellé egy negyedik küldöttséget is szerveznek. A választók összeírása március 19-ikén kezdődik és a hónap végéig tart. Azután a küldöttségek végleg megállapítják a választók névsorát, és azt a központi választmány elé terjesztik. Április 15-ikén a központi választmány megkezdi a névjegyzék kiigazítását, azt még áprilisban befejezi, május 5-ikén pedig tizennégy napra közszemlére teszik a jegyzékeket, hogy a polgárság is megtehesse a maga észrevételeit. Végül a választmány az összeíró küldöttségek tagjait választotta meg, kik vasárnap teszik le az esküt a polgármester kezeibe. * A mezőrendőri törvény és a katonaság’. A főváros egyik mezőőre rajta ért egy katonát, amikor a köztulajdont alkotó fákat és ültetvényeket rongálta. A mezőőr feljelentette a katonát. Miután azonban a mezőrendőri törvény szerint a katonákat nem lehet polgári bíróság elé állítani, a katonai parancsnokság vezette a vizsgálatot, amely a tettest nem tudta kinyomozni. A tanács ma elhatározta, megkéri a földmivelésügyi minisztert, módosítsa a mezőrendőri törvényt olyanformán, hogy mezőrendőri kihágások esetén a katonákat is a polgári hatóság vonhassa felelősségre. * Vasúti Ügyek. A közlekedésügyi bizottság ma délután Rózsavölgyi alpolgármester elnöklésével ülést tartott. Az ülésen Arnstein Henrik megsürgette az Erzsébet királyné úti villamos vasút kiépítését, Kollár Lajos pedig több kikötő híd létesítését kérte, mert most a csavargőzösök percekig kénytelenek vesztegelni, míg kiköthetnek. Ezután a bizottság a lánchídfői és a rudasfürdői közúti vasúti vonalak összeköttetésének terveit tárgyalta és azokat módosítás nélkül elfogadta. Ezúttal elhatározta a bizottság azt is, hogy a budai átszállóforgalom végleges rendezését arra az időre halasztja, amikorra ez az összekötő vonal felépül. * A községi választás. A jövő évi községi választások ügyében a polgármesternél ma bizalmas értekezlet volt, melyen azt a kérdést vitatták meg, nem volna-e célszerű a községi választókerületek új beosztására vonatkozólag a közgyűlés elé javaslatot terjeszteni. Az értekezlet előzménye az, hogy a közgyűlés még 1897-ben Polónyi Géza indítványára utasította a tanácsot, hogy a községi választókerületek uj beosztását tegye tanulmány tárgyává és a polgármester most, az uj választások küszöbén akarta e bizalmas értekezleten az új kerületi beosztás alapelveit megállapítani. Az értekezlet azon-