Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-26 / 203. szám
203. szám Budapest, csütörtök 1900. július 26. 13 város háziezrede. Háborús idők jártak akkortájt Itáliában is és a baranyai fiuk csodálatos hősiességgel tüntették ki magukat 1848-ban július 25-én a Custozza mellett vívott csatában. Károly Albert szardiniai király ellen kelt harcba a Gyulay-hadtest a kis talián falu mellett és már a szárdiniai katonáké volt a győzelem, mikor egy elszánt rohammal a Ferenc Károly-ezred bakái megszálltak egy exponált magaslatot és igy teljesen urává lettek a helyzetnek. A szárdiniai király hadai rémült futásban kerestek menedéket. A harc teljes dicsőséggel végződött, amelyben a baranyai fiukon kívül Radetzky bátorhuszárjai tűntek még ki. A magaslat megrohanásával a Ferenc Károly ezred 6-ik százada járt legelől és ekkor egy egyszerű őrvezető buzdította lelkesedésre bajtársait, aminek meg is lett a kellő sikere : fényes győzedelmet vívtak. Custozzában időzött ebben az időben egy Ralli nevű dúsgazdag trieszti kereskedő, aki mikor a baranyai fiuk hősi vitézségéről tudomást szerzett, azonnal elhatározta, hogy ennek emlékére egy alanítványt tesz a 6-ik század javára. Az alapítványi összeget át is adta az ezrednek. Ennek az alapítványnak 200 forintnyi kamatait osztották szét az 52. gyalogezred 6-ik századában. 120 frt jutott a századra. Minden ember 1 frt 46 frt kapott. A megmaradt 80 frtot két másik katona között osztották szét, akik maguk is részt vettek 48-ban a custozzai ostromnál. Ez az elaggott két katona jelenleg a budapesti honvéd menedékház lakója, □ Görgei Arturné naplója. A toporci sírkertben e hónap 23-án helyezték örök nyugalomra Görgei Artur elvált nejét, Aubouin Etelt. A temetésen a család számos tagja vett részt, köztük az elhunyt sógora, Görgei István, budapesti királyi közjegyző. A hetvenkét éves korában elhunyt matrónának regényes múltja van. Görgei Artur 1846-ban Prágában ismerkedett meg Aubouin Etellel. Amikor Prágába ment, mint főhadnagy, már elhagyta a katonai pályát, mert atyja meghalt. Prágába a kémiai ismeretek megszerzése végett ment, ahol Rettenbacher egyetemi tanárnak lett a segédje. Feleségével a gazdag Liskawetz német családnál találkozott, ahová Rettenbacher vezette be. Voltaképpen a családnak egyetlen leányát, Liebawetz kisasszonyt kérte feleségül, aki azonban kikosarazta őt. Ekkor — amint mondják, Koszuból — a házikisasszony francia származású társalkodónőjének, Aubouin Etelnek tett házassági ajánlatot, amit az el is fogadott. Az esküvő Prágában, 1848 február hónapban történt meg. A 48-iki törvények szentesítése után Görgei hazajött feleségével a Szepességbe. A szabadságharc vihara csakhamar magával vitte Görgeit felesége mellől. A világosi fegyverletétel után Görgeit Bécsbe internálták, ahonnan Klagenfurtba vitték. Ide csakhamar felesége is követte. A 67-iki kiegyezés után Görgei a fővárosba jött, innen azonban nemsokára Visegrádra költözött. Ebben az időben vált el a feleségétől, aki azután Lőcsére ment, ahol a francia nyelv tanításával foglalkozott. Görgei a kormánytól kapott nyugdíjából hónaponként 50 forintot küldött neki. Hogy mi volt a válás oka, nem tudni — azt mondják, hogy Görgei azért vált meg családjától, mert teljesen egyedül, elzárkózva akart élni. A házasságból két gyermek származott: Kornél és Berta. Görgei Berta a világosi kastély tulajdonosához, Bohus Lászlóhoz ment feleségül, kitől azonban elvált. Nemsokára egy Bubnane nevű gazdag angollal ismerkedett meg Bécsben, aki az Adria hajóstársulatnak londoni ügynöke s aki azután feleségül vette őt. Most Londonban élnek. Görgey Arturne néhány hónappal ezelőtt átadta éveken keresztül irt emlékiratait a család bizalmasának, Tipula Gyula 48-as honvédszázadosnak, aki Görgei Artur főhadsegéde volt. Az emlékirat németül van írva s két részből áll. Az első rész a Görgei Artúrral való ismerkedés idejétől kezdődik és befejeződik 1849. augusztus 11-ikével, a világosi katasztrófa napjával. A második rész az ezutáni idővel foglalkozik, leírva Görgeinek internálását és további életét. Az emlékiratról csak Görgei Artur fia, Görgey Kornél tudott eddig, aki azt mondotta Tipula honvédszázadosnak : — Vigyázzon az emlékiratra, mert ez az egyedüli örökségem ! Tinula azonban előbb Görgei Artúrnak és a család többi tagjainak mutatja meg a kéziratot s csak akkor bocsátja nyilvánosságra, ha ezek beleegyeznek. □ A vadkacsa öngyilkossága. Régi vadászlegenda az, hogy a vadkacsa, amikor halálos golyó éri, öngyilkosságot követ el, lebukik a víz alá, ott belekapaszkodik a csőrével egy nádszálba, melyet azután oly görcsösen szekít meg, hogy még akkor is a víz alatt marad, mikor már elszállt belőle az élet. A vadászok ebben keresik megfejtését ama tapasztalatuknak, hogy a meglőtt vadkacsát, ha már egyszer a víz alá bukott, ritkán lehet megtalálni. E vadászlegendára vonatkozóan érdekes tapasztalásáról ír most Kováts László dolgot a Vadászlap új számában. A múlt évben — úgymond — egy ízben keskeny ladikomon ültem lesben a nádszélben, s többi közt egy kacsám, mely éppen a nádszélre esett le, üldözve, a viz alá bukott. Kutyám belefáradt a keresésébe s magam is jó ideig kerestem, az evezővel piszkálva a nád szélét, de mert besötétedett, abba kellett hagynom a kutatást. Reggel azonban ismét kimentem keresésére s amint kezemmel a vízben tapogatódzam, egy puha testen akad meg figyelmem. A kacsa volt. Elvágva a vékony nádszálat, melybe csőrével kapaszkodva volt, kiemeltem a vízből. A madár csőréből alig tudtam kivenni a vékony nádszálat, egészen össze volt lapulva. Sebeit vizsgálva meggyőződtem, hogy feltétlenül halálosak és gyorsan ölök voltak, amennyiben két szem sörét a fejébe fúródott, egy pedig a bal lábszárcsontot zúzta széjjel. A fejen a belövési lyukon az agyvelő ki volt dudorodva. Azt hiszem, ennél gyorsabban ölő lövés csak a szívet érheti meg. És pedig sokkal gyorsabban öl, mint mielőtt a viz megfullaszthatta volna, mert arról, hogy a kacsa a viz alatt meddig birja ki anélkül, hogy levegőre jönne, csak a közel-múlt napokban győződtem volt meg, midőn kutyám jó három-négy percig keresett egy csak szárnyazva levő viz alá menekült kacsát, melyet végre is farkánál fogva emelt ki a vizből; egy jó erőset rántott azon, úgy tudta csak elszakítani a sástól, melybe megkapaszkodott volt. S midőn a kacsát lábamhoz tette, azon a kimerülés, mely a levegő hosszas nél-kfilözése folytán előállott volna, — csak csekély mértékben látszott meg. Arra, hogy a sebzett és üldözött kacsa — keresését abbanhagyva — megmaradna továbbra is öngyilkossági szándékában és ne jönne fel a levegőre, egyátalán nem tudok esetet. Tavaly az Ipoly kiöntéseiben és ingoványaiban kacsáztam szeptember elején, hol többi között egy gácsér csörgő kacsát lőttem, mely szintén szárnyazva volt és a ritka sás között a vizbe bukott a kutya előtt, ahonnan jó ideig nem tudta kihozni, amidőn is eredeti lebukása helyétől vagy öt méterre hirtelen kidugja csőrét és kigyó módra úszik a szomszédos sás közé, hol a kutya üldözése elől ismét a viz alá bukott s jó ideig ott is maradt, midőn ismételte előbbi továbbuszását a víz alatt. És pedig jó ideig maradt mindig a sásban fogódzva, de midőn a levegőből kifogyott, kénytelen volt tovább úszni, hogy a kutya észre ne vegye, amint a levegőre kidugja a csőrét. Tisztán életfentartási ösztöne működik, midőn a víz alatt marad, üldözői elől menekülve. E tapasztalatok engem teljesen meggyőznek arról, hogy a kacsa nem öngyilkossági célzattal marad a víz alatt, hanem pusztán életfentartási ösztönéből. □ A villám pusztításai Magyarországon. A múlt hónapban rendkívül sok pusztítást tett az országban a villám. Az erről szóló kimutatás, melyet az időjárás új füzetében ollasunk, így szól: Emberéletet az elmúlt hónapban 22 esetben oltott ki a villám, a később bekövetkezett halálesetek tekintetbevétele nélkül. Szarvasmarha 22, ló 9, juh 20, sertés 2, kutya 1 pusztult el villámcsapás következtében, azaz összesen 76 élőlény. 40 esetben gyújtott épületet és szalmakazalt a villám, ezek között 1 templom, 1 kastély, 5 szalmakazal, 1 jégverem és 32 vegyes épület van, nevezetesen nádfedelű házak, istálló, csűr, stb. 46 esetben rombolt épületet a villám, ezek között van 14 templom és 2 kastély. Fát 84 esetben pusztított el, ezek között van vad körte 1, tölgyfa 6, eperfa 1, bükkfa 1, barackfa 1, akácfa 4, topolyfa 2, hársfa 2, diófa 2, vadgesztenye 1, a többi 63 esetben a fa neme nem volt bejelentve. Távíró vezetékre 10-szer, ház kéményére 9-szer, telefonvezetékre 6-szor, villamos kocsira 1-szer, szőlőtőkére 1-szer, sziklára 1-szer, távíró-oszlopra 5-ször sújtott a villám. A felsorolt esetek összesen 279 villámcsapás okozta kárról tesznek tanúságot, amely az idei tavaszi villámcsapásokat (május végéig bezárólag) jóval felülmúlja. De ugyanakkor haragudni is kezdett volna. Elizára. Hogy lehet olyan ostoba, hogy szomorkodik, ha ő elmegy. Hisz rá nézve is nagy öröm lenne, ha ő szent ember lessz. Ez lessz donna Eliza jutalma, amiért elment Palermóba s elhozta őt magával. S ő maga mind hevesebben kezdett sírni, mig így magában vigasztalgatta donna Elizát, úgy sajnálta a nénjét, hogy az nem tudja megérteni, milyen jutalmat kap. Hiszen egyáltalán nem kell szomorkodnia. Csak tíz esztendeig akar Gaetánó ott élni a hegyen, aztán visszatér, mint a híres Fra Gaetánó remete. S aztán mikor áthalad Dramante utcáin, nagy embertömeg fogja követni, mint páter Gondót. S az utcákat felzászlózzák, a házakat szőnyeggel s koszorúval ékesítik fel. S aztán megáll donna Eliza boltja előtt s a nénje nem ismer rá, hanem térdre akar borulni előtte. De ez nem fog megtörténni: ő borul térdre donna Eliza előtt s kéri, hogy bocsásson meg neki, hogy tiz esztendővel ezelőtt megszökött tőle. — Gaetánó, — felelne akkor donna Eliza, s a fájdalom egy kis patakjáért az örömnek egész tengerével fizetsz. S én ne bocsátanék meg ? Gaetano maga előtt látta ezt a jelenetet sez oly gyönyörű volt, hogy mind hevesebben kezdett zokogni. Csak attól félt, hogy donna Eliza meghallja a zokogását, kijön és megtalálja. S aztán akkor nem ereszti el. Okosan kell vele beszélnie. Okozhatna-e neki egyáltalán nagyobb örömet, mint ha most elmegy ? S nemcsak donna Elizáról van szó, itt vannak Lukács és Pacifica is, akik épp úgy örvendenének, ha ő mint szent ember térne vissza. Vele mennének mindnyájan a piacra. Ott még több zászló volna kitűzve, mint az utcákon s Gaetánó a városház lépcsőjéről beszélne. S az emberek csak úgy özönlenének minden utcából, minden zugból. S aztán Gaetánó úgy beszélne, hogy mind a térdükre borulnának s felkiáltanának : — Áldj meg bennünket, Fra Gaetánó, áldj meg! S aztán nem menne el többé Diamanteből. Donna Eliza boltja előtt, a nagy lépcső alatt ütné fel tanyáját. S odahordanák hozzá a betegeket, s a megszomorodott szivüek elzarándokolnának hozzá. S ha a diamantéi szindákó arra haladna el, megcsókolná Gaetánó kezét. Donna Eliza pedig Gaetánó arcképét árulná a boltjában. S donna Eliza kis keresztleánya, Giannlla, meghajolna Gaetánó előtt s nem nevezné többé ostoba «barátgyerek»-nek. S donna Eliza olyan boldog lenne. . . Ah .... Gaetánó felébredt s felugrott. Világos regge! volt s donna Efiza és Pacifica, ott álltak előtte s nézték. Ott ült Gaetánó a lépcsőn, kezében a cipője, fején a kalapja, lábai előtt a batyuja. S donna Eliza és Pacifica sírtak. — El akart szökni! — mondták. — Miért ülsz itt, Gaetánó ? — Donna Eliza, el akartam szökni. Gaetánó jókedvű volt s olyan bátran beszélt, mintha a világon a legtermészetesebb, dolgot mondaná. — Elszökni? — ismételte Eliza. — Az Etnára akartam menni, hogy remete legyek. — S miért ülsz itt ? — Azt nem tudom, donna Eliza. Alighanem elaludtam. S most meglátszott, hogy donna Eliza mennyire szomorkodik. A szivére nyomta a kezét, mintha rettenetes fájdalmai volnának és keserves sírásra fakadt. — De most már itt maradok, donna Eliza." — szólt Gaetana. — Te maradsz itt? — kiáltott donna Eliza. — Miattam mehetsz ! Nézd csak Pacifica, ezt a hálátlan fiút! Ez nem Aragona ! Kalandor, vagy id A vér az arcába szökött Gaetanónak, fölemelkedett s öklével a levegőbe csapott, hogy donna Eliza csak elbámult. Ez a mozdulat közös volt az Alagona-nemzetség minden férfitagjánál. Az apja, az öregapja, mind használták ezt a mozdulatot. Az Alagona-törzs hatalmas férfiai f vére (Folytatása következik.)