Pesti Napló, 1900. november (51. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-22 / 321. szám

V6 Budapest, csütörtök , FESTI N VFT.6. 1900. november 22. "521. szánt 4 I­I — A szombathelyi püspök hagyatéka. 1 Szombathelyről táviratozzák . Most folyik a püspöki hagyaték leltározása. A leltározást Kálóczy Zoltán miniszteri osztálytanácsos, Marimovics kincstári­­ügyész, Aggházy miniszteri számellenőr és Illés­­Antal, a káptalani javak gondnoka vezetik. Az el­halt püspök irományai között tetemes összegű­­ pénzt és takarékpénztári betétkönyveket találtak. Vasárnap a zalaegerszegi és novai javakat leltároz­zák, azután az ingatlanokat becsülik meg. íi — A király háza. A királynak az Eskü-úton, a régebbi Kigyó-téren épülő háza már annyira ké­szen van, hogy a bokrétaünnepet is meg lehetett volna tartani. A falak már elérték a kellő magassá­got, csak a tető felrakása van még hátra. Ilyenkor ■fel szokták cicomázni és lobogózni az épületet, mely­nek tetejéről a köszöntő poharat a mélységbe dob­ják ősi kőműves szokás szerint. A palota tervezői tehát a legfelsőbb családi alapok főigazgatóságá­éhoz fordultak a kérdéssel, hogy miként kellene­­ezt az ünnepet megtartani. A főigazgatóság erre azt határozta, hogy az ósdi és fölösleges kiadásokat okozó ünnepet mellőzi és az erre szánt összeget a munkások közt szétosztatja, így az ünnep elmaradt, de a szegény embereket, akik máskor csak napi­bérük kétszeresét szokták a bokrétaünnep napján megkapni, ezúttal bérük ötszörösével jutalmazták meg. Azonkívül erkölcsi jutalomban is részesültek, mert a főigazgatóság felhatalmazta a palota ter­vezőit, hogy a palotán dolgozó összes munkásoknak buzgóságukért teljes elismerést fejezzenek ki. 1. — A poéta kérelme. A posta- és táviró-igaz­­gatóság a következő kérelemmel fordul az érdekel­tekhez : Már ismételten hirdette a posta, hogy az a­t irányító hivatalnak a keleti pályaudvaron történt­­felállításával megszűnt a főpostaépületben az úgy­nevezett spedició, mert ennek helyiségeit a levél­hordók foglalták el és a 4. számú hivatal (főposta­hivatal) levéltovábbítás dolgában ma nem több, mint bármely más nagyobb gyűjtőpostahivatal, sem helyi­sége, sem berendezése nem lévén, többé nagyobb mennyiségű postai nyomtatvány, áruminta, hírlap stb. feldolgozására nem alkalmas. E figyelmezteté­sek ellenére több kereskedő és az osztálysorsjáté­­kosok alkalmazottjai — valószínűleg a kapott uta­sítás ellenére — nem viszik ki a reájuk bízott tömeges levelezést (cirkulárét, hirdetményt) a gyors feldolgozásra berendezett keleti pályaudvari irányító ■hivatalba, hanem vagy lopva a főposta folyosóján, az ajtók küszöbén rakják le, vagy erőszakkal a gyűjtő­szekrényekbe gyömöszölik, minek következ­tében e küldemények nemcsak a gyorsabb továbbí­tás előnyétől esnek el, hanem a megsérülés, sőt elkallódás veszélyének vannak kitéve. Újból kérem a kereskedőket, az osztálysorsjáték elárusítóit és mindazokat, kik nyomtatványféléket tömege­sen szoktak feladni, szíveskedjenek alkalmaz­kodni az anyagi előnynyel járó új helyzethez és utasítsák szigorúan alkalmazottjaikat, hogy a szóban forgó tömeges anyagot ezentúl ne ■suttyomban a főpostára, hanem egyenesen a ke­leti pályaudvari irányító hivatalba vigyék, ahol hely, erő, eszköz és minden megvan a legnagyobb forgalmi igények gyors kielégítésére. Természetes, hogy az ajánlott levelezés felvételére továbbra is a főpostahivatal és a fiókhivatalok, nemkülönben a kisebb méretű és mennyiségű levelezés befogadás­­ára ezentúl is a gyüjtőszekrények szolgálnak,­ amelyeknek gyakori kiürü­lteére nagy gondot fordí­tanak. Csak az kívánatos, hogy a levélgyüjtő-szek- rényekbe oda nem való és bele nem férő anyagot bele ne tömjenek, valamint hogy a Zsibárus­ utcá­­ban levő szekrényekbe a helybe szóló, illetve to­­vábbmenő levelezések a felírásnak megfelelő szek­rényekbe jussanak. — Utcai élet. Nyirkos, ködös levegő nehezedik az utcára. Az eső egyre szemez. Esernyők alatt mozog egész Budapest. A prémes kabátok is ki­aludták már nyári álmukat, javában sétáltatják őket. Csak néhány makacs reformátor jár még min­dig norvég kosztümben, azaz hogy felső kabát nél­kül. Többnyire elegáns urak, kik hadat szentek a téli kabátnak. Példájukat e­zelőre csak azok a top­rongyos alakok követik, akiknek téli kabátjuk a nyakuk köré csavart vastag kendőből áll. Bár kö­dös eső ereszkedik a tájra, Budapest vidámságát mégsem rontja. Míg átvádolunk a síkos aszfalt vékony sarán, van nézdegélni való a cipőipar leg­újabb vívmányain, melyek így az életben sokkal szebbek, mint a kirakatban. De hirtelen összerez­zenünk. Valami megbődül a hátunk mögött, mintha valami soha nem hallott állati szörnyeteg közeledne felénk lihegő, rémes kiáltásával. Pillanat alatt utol­ért és már el is hagyott bennünket. Akkor látjuk, hogy a levélhordó új háromkerekű automobilja pöf­fögött el mellettünk. Alakja kissé furcsa még a szemnek, vastag, esetlen gumi­kerekével, benzinmo­torjával komikusan robog tova a köpcös kis gépkölyök. Amint egy-egy leveles láda előtt megáll, körülállja az utca népe és ugyancsak megcsodálja. Már kevesebb embernek tűnik fel az utca sarkán a színes táblácska, mely ezt a feliratot viseli: Jégpálya. Amint elol­vassuk, mintha metsző hideg szél járná át az utcát. Talán még eszünkbe se jutott, hogy küszöbön a tél, hacsak a gyermekek nem gondoltak rá a kará­csony miatt,­­ de azok már nyáron is erről áb­rándoztak. Jég, hó, fagy lessz itt, ahol most latyak és sár. A Városligetben a tavakat már tisztítják, vizét megszűrik, hogy hínártól, moszattól tiszta le­gyen. Nemsokára úgyis áll a hál. Pedig nemrég, mintha még nyár lett volna. — Az Otthon mulatságra. Az Otthon írók és hírlapírók körében nagyban készülődnek a téli mu­latságokra. A pompás díszteremben már felállították a színpadot, melynek új díszleteit Spanrafft szín­házi díszletfestő készíti. Az írókból, újságírókból és színművészekből álló vigalmi bizottság 23-án, pén­teken délután harmadfél órakor tartja az Otthon helyiségében alakuló gyűlését, melyre a kör vala­mennyi tagját ez után is meghívják. — Az első est december 9-én les­z. Sikere érdekében már most munkálkodnak. — A párisi világkiállítás költségre!. A fél­hivatalos M. Nemzet Írja: A párisi világkiállítás magyar osztályának deficitjét pengetik a Lajthán túl és néhány avatatlan még idehaza is. Hogy odaát a mi sikereinken, melyeket Párisban elértünk, nem valami nagyon lelkesednek, magától értődő dolog. Azonban sajnálatos, hogy a deficit meséjének ide­haza is akadnak terjesztői, holott abszolúte semmi igaz nincs a dologban. Lukács Béla kormánybiztos odaadással szolgálta ezt a fontos ügyet mindvégig s nem szolgált rá efajta támadásokra, annál is ke­­vésbbé, mert elejétől fogva kiváló gondot fordított arra, hogy a párisi kiállítás költségvetését egyáltalán ne terhelje túl. Az igaz, hogy ötszázezer korona túlkiadás van, azonban a végleges leszámolás bemutatása meg fog győzni mindenkit arról, hogy ezek mind olyan dologi kiadások voltak, amelyek elől kitérni nemcsak nem lehetett, de nem is volt szabad, hacsak a kiállítás sikerét kockáztatni nem akartuk, így e túllépés jelentékeny része szállítási díjakból áll, amit pedig megtakarí­tani nem lehetett, mert e költség megtakarításával egyszerűen csukva maradt volna a kiállítás. Hogy Lukács Béla minő minuciózus gondossággal kerülte a fölösleges költekezést, egyetlen adat fényesen igazolja. Még a Bánffy-kormány 70.000 koronát álla­pított meg reprezentálási költségeirül. Tudjuk, hogy a többi állam kiállításával kapcsolatban és annak érdekében micsoda nagy mulatságokat rendezett. A magyar kiállítás intézősége a legszükségesebbekre szorítkozott s ennek a következménye az, hogy Lukács Béla a reprezentálásra szánt 70.000 koro­nából 28.000 koronát megtakarított. Egyébként a dolog iránt való köteles érdeklődésünkre illetékes helyen azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a párisi kiállítás számadatai teljesen rendben vannak, s hogy azok kiállják még a legszigorúbb bírálatot is.­­ A Magyar Jogászegyesü­let e hónap 24-én délután hat órakor az Ügyvédi Kamara helyiségei­ben (Szemere­ utca 10. szám alatt) teljes ülést tart, melynek tárgya: dr. Gold Simon előadása a bizto­sítási törvénytervezetről. Vendégeket szívesen látnak. — Gyászrovat. Amberger Gyula, a szent Fe­­renc-rendi szerzet volt tartományi főnöke, szentszéki ülnök, a mária-radnai zárda főnöke, életének 55-ik és áldásos papi működésének 33-ik évében Buda­pesten­­elhunyt. Holttestét e hónap 20-án Mária- Radnán helyezték örök nyugalomra. Özvegy Apponyi Rudolfné született gróf Bencken­­­­dor­ff Anna csillagkeresztes és palotahölgyet ma he­lyezték örök nyugalomra a lengyeli családi sírbolt­ban. Az elhunyt kegyelmes asszonyt, ki 83 évet élt és kinek jótékonysága messze vidéken ismeretes volt, az Apponyi, Esterházy, Hoyos, Wenckheim grófi és Borghese hercegi családok gyászolják. Pápay Móric pestvidéki királyi törvényszéki biró 66 éves korában Budapesten elhunyt. Tröhlcc Tódor, a mosonvármegyei rajkai járás nyugalmazott főszolgabirója 76 éves korában meg­halt Rajkán. Varjú István, Komárom vármegye nyugalmazott főszámvevője 83 éves korában Kömlődön elhunyt. Gyenes János gyüdi jegyző neje, született Petro­­vits Julianna életének 58-ik, boldog házasságának 39-ik évében,elhunyt.­­ . .. Oláh Zoltán volt hírlapírót ma délután 3 órakor temették el a budapesti X. kerületi központi új te­mető halottasházából a római kat. vallás szertar­tásai szerint.­­ . . .­ , — Egyetemi párbajügyek. Az egyetemi ifjú­ság körében gombamódra szaporodnak a párbaj­­ügyek, melyek nagy részének Szundy Károly, a li­berális párt volt elnökjelöltje a főszereplője. A minap ugyanis Köpösdy Dezső, az Egyetemi Kör volt el­nöke és Szundy Károly között lovagias ügy kelet­­­kezett. Ebből a lovagias ügyből kifolyólag Köpösdy segédei: Horváth Zoltán és Posewitz Sámuel egy nyilatkozatban Szundyt diskvalifikálták. Ezért Szundy Posewitzet arculütötte, Horváthról pedig kijelentette, hogy csak azért nem inzultálta, mert nem találta meg. Tegnap este aztán Horváth felkereste Szun­dyt egy kávéházban, ahol kutyakorbácscsal arculvágta. Ezenkívül az Egyetemi Körben is volt verekedés ebben az ügyben. A liberális párt bizottsági ülésén egy régibb ügyből kifolyólag Atzél Géza orvostanhallgató megkorbácsolta Pacauer Kornél műegyetemi hallga­tót, Somló Endre pedig megverte Pacauert. Körül­belül tizenöt lovagias ügy támadt ilyenformán, me­lyek közül egyet ma fegyveresen intéztek el Szundy és Posevitz ma reggel pisztolypárbajt vívtak har­minc lépés távolságról, kétszeri golyóváltással. Se­besülés nem történt, a felek nem békültek ki. A többi lovagias ügyben folytatják a tárgyalásokat és valószínű, hogy nagyobb részüket békésen fogják el­intézni. Egyben mozgalom indult meg a párbaj ellen és az ifjúsági egyesületek csütörtökön ebben bizottsági ülést tartanak, melyen egyidejűleg szigorú határozatokat fognak hozni a rendzavarók ellen. — Nagy vihar Amerikában. New-Yorkból táv­iratozzák, hogy Kolumbia városában, Tenessee állam­ban tegnap este ciklon dühöngött, mely a város északnyugati részeit elpusztította. Az eddigi hirek szerint tizenöt ember vesztette életét. — A javadalmi bérlő kérése. Dick Mór fő­városi javadalmi bérlő arra kérte a fővárost, hogy a 430.000 korona bérösszegéből engedjen el 58.000 koronát. Az ügygyel ma délelőtt foglalkozott a közélelmezési és közgazdasági bizottság, s mivel méltányos okokat látott a bérleengedésben, abban állapodott meg, hogy bizottságot küld ki a bérlővel való alkudozások folytatására. — Egy Taaffe grófnő szerelmi regénye. Taaffe Ilona grófnő, ki felesége volt báró Mattend­oft Rikárdnak, tudvalevőleg válópert indított férje ellen, hogy nejévé lehessen egy kassai orvosnak, Feld­­mann Jakabnak. A Kassai Napló azt írja most, hogy a grófnővel még ez évben egybe­kel a kassai orvos. Feldmann Jakab a zsidó vallásról már áttért a református vallásra, bár a grófnő katolikus. Azért lett reformátussá, hogy a grófnő kívánságára ne csak a polgári anyakönyvvezető előtt, hanem a templomban is egybekelhessenek. Mert a katolikus egyház nem áldja meg az elvált nő frigyét, mig első férje életben van. — Birtokvásárlás. Nagy-Gájról Írják nekünk, hogy báró Dániel Ernő volt kereskedelemügyi mi­niszter megvette Winterberg Gyula 2760 kat. holdnyi nagy-gáji birtokát. — Házasság. Mehlenhoff May Alfréd nagybir­tokos ma vezette oltárhoz a deáktéri ág. ev. temp­lomban felsőbükki Nagy Saroltát, özv. felsőbükki Nagy Józsefné leányát, Purgly Sándor országgyű­lési képviselő unokahugát. Fazekas Árpád jószágigazgató, tartalékos had­nagy eljegyezte Jakabffy Annát Gyulafehérvárról. — Fürt lakomák. A belvárosi szabadelvű demo­­­krata kör, melynek elnöke Sacelláry Mihály mi­niszteri osztálytanácsos, holnap, csütörtökön este nyolc órakor diszlakomát tart a Nemzeti­ szálló nagytermében. — A községi választások befeje-­ zése alkalmából a belvárosi községi párt ma este vacsorát rendezett a Saskörben. A lakomán, melyen sok felköszöntő hangzott el, körülbelül háromszázan vettek részt.­­ A hálátlan konvertita, Szmrecsányi Pál szepesi püspökhöz beállított egy izraelita vallású nevelőnő és bejelentette, hogy áttér a katolikus hitre. A főpásztor szívesen fogadta a megtért bá­ránykát, sőt még gondoskodott is róla, hogy a ne­velőnő egy jómódú szepesváraljai özvegyasszonynál találjon szállást. A bárányka azonban nem felelt meg a beléje vetett bizalomnak, mert szállásadóját kirabolta. Feltörte az özvegyasszony szekrényeit és vagy 1200 korona értékű ékszert ellopott belőlük. A lopott jószággal elillant, de az abosi vasúti állomáson elfogták és a lőcsei központi­ fogházba kísérték. B­u~­.

Next