Pesti Napló, 1901. február (52. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-23 / 54. szám
54. szám. Budapest, szombat __________IFJESTI NAPLÓ._________ 1901. február 23. 7 — A F. M. K. E gyújtók. Néhány lapnak azzal a hírével szemben, hogy a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület gyújtói osztrák gyárból kerülnek ki, az egyesület elnöksége kijelenti, hogy meggyőződött arról, hogy a gyújtók a budafoki gyárban készülnek, hogy a gyárat magyar pénzintézet alapította és főbb részvényesei magyarok. A gyár gyújtói nem drágábbak, mint a hasonló hazafias és kulturális célt szolgáló egyesületek gyújtói. A F. M. K. E. gyújtók bruttó jövedelmének öt százalékát az egyesület kapja meg. — Tűzkatasztrófa. Brüsszelből táviratozzák. A múlt éjszaka hatalmas tűzvész támadt a Molenbeek külvárosban. Az Antwerpen-utcában számos épület pusztult el, köztük a margaringyár, a levélpapírgyár és az a raktár, melyben a Delamonnaisszínház díszleteinek egy része van elhelyezve. Egy tűzoltó odaégett, egy másik halálossérüléseket szenvedett. A kár két millió frank.. — «Hű szolgája — a hideg: Marosban.» Aradról jelentik: Földes Kelemen aradi gyógyszerész bejelentette a rendőrségnél, hogy Dobos József nevű szolgája tegnap eltűnt. Egy levelet hagyott hátra, melyben azt írja, hogy betegsége miatt öngyilkossá lesz. A levél igy szól: Kérem szépen tudatom, hogy én nem jövök vissza, mert betegségem miatt öngyilkos leszek. — Maradok megszokott hű szolgája a hideg Marosban, Jóska. A rendőrség keresteti mindenfelé a «megszokott hű szolgát», de eddig még nem találták meg. A Marosban sem akadtak nyomára. — Tűz. Tűzveszedeem fenyegette ma éjszaka a Ludoviceum egyik melléképületét. A törzstiszti tanfolyam helyiségének túlhevített kályhájától kigyuladt a kémény és erős füsttel égni kezdett. Hamarosan talpon volt az első ezred őrsége, de nem tehetett semmit, végre is a tűzoltóság fojtotta el a veszedelmet. A kőbányai Polgári Serfőzőből is tüzet jeleztek ma délután. A tizedik kerületi őrség kivonult, de nem égett más, mint a pintérmrhelyben két hordó szurok. Mire a hivatásos tűzoltóság odaérkezett, a gyár tűzoltói már minden veszedelemnek elejét vették. — Megölték a lakodalmin. Miskolcról táviratozzák. Ifjabb Szathmáry Józsefet, egy jómódú gazda fiát a saját lakodalmán két késszúrással megölték. Szathmáryt többen megtámadták, mire egy Petró János nevű ismerőse a segítségére sietett. Petró kést rántott Szathmáry támadóira, de a dulakodás hevében éppen Szathmáryt sebezte meg két halálos szúrással. A szerencsétlen vőlegény szörnyet halt. Rövid hírek. Ingyen kenyér. A Podmaniczkyutcai kenyérosztó-boltban tegnap 14.000 adag kenyeret osztottak ki. — Angol istentisztelet tessz vasárnap délelőtt tizenkettedfél órakor a hold-utcai református templomban. — Öngyilkos kereskedő. Demeter Dezső szamosuvári vagyonos fiatal kereskedő, ismeretlen okból agyonlőtte magát. Az eset városszerte feltűnést keltett. A magyar gyűjtó. — Történhetnék Belgrádiam — I. (Ebéd után. Sasa, a felesége és valaki, aki meg van cáfolva.) Sasa: Nagyon jó volt, különösen a töltött kecskevesés. Nem innál. Drágám, még egy pohárral? Valódi tokaji. A felesége: Ő nem, ártana annak, aki meg van cáfolva. Sasa : Ó te drága, mindig csak reá gondolsz. Bár csak ne kellett volna őt megcáfolni. Szegényke, csak két hónap múlva fog születni. Mikor én kéthónapos voltam, már régen meg voltam születve. Halló ! Gyufát! Inas : Parancsára! Sasa (zordonani: Mi ez? Inas : Gyufa, parancsára. Sasa : Milyen gyufa ? Inas : Valódi Emke, parancsára. Sasa : Parancsára ? Hát azt parancsolom, hogy aki ezt a gyufát vásárolta, vigye el fejét a hóhérnak. Inas: Nem lehet, parancsára. Sasa : Miért nem ? Inas : Az a fej bíróilag le van foglalva, parancsára, két líra erejéig. Sasa: Kifizetem a két lírát. Inas: Jelentem alássan, hogy az állampénztártárban csak negyvenöt centime van. Sasa: Mindegy, nem megmondtam, hogy egy szál gyufát sem szabad Magyarországból vásárolni? Inas: Parancsára, de úgy értettük, hogy a gyufát vásárolni lehet, csak megfizetni nem szabad. Parancsára, nem fogjuk megüzenni. II. (Néhány nappal később, ebéd előtt. Sasa és minisztere.) Sasa: Még mindig kegyeletien vagyok a magyaroknak? Mit akarnak még? A miniszter: Felség, ha ez így tovább megy, kint a lázadás. Sasa: Ugyan hol? A miniszter: A disznóólban, felség. A disznaink elszaporodnak és szalonnájuk az eleven testen megavasodik. Mit csináljunk mi annyi disznóval? Sasa: Hizlalják vele a disznókat. Nem bánom, hanem erről a pogány monarkiáról hallani sem akarok többet. A miniszter: Felség, még van jelenteni valóm. Sasa : Nos ? A miniszter: A lefolyt huszonnégy órában egyetlen kecskét sem loptak az országban. Sasa: Ez igen örvendetes jele a közerkölcsök javulásának. A miniszter: Engedelmével, ez szomorú jele a közgazdasági hanyatlásnak. Arra a hírre, hogy felséged bojkottálta még a magyar gyufát is, a kecskék árfolyama annyira hanyatlott, hogy még tolvajuk sem akad. Sasa: Ki kell tartani. Egy ideig kellemetlen a dolog, de tolvajaink majd csak teremtenek maguknak más piacot. A miniszter: Felség, Magyarország az egyetlen szomszédunk, ahol a kecskét nem lopják. Sasa: Akkor mit csináljunk? A miniszter: Rendeljünk tíz vagyon Emke-gyufát és a válság meg lesz oldva. Sasa : És a boszu ? A miniszter: Ha felséged boszut akar állani, akkor rendeljünk húsz vagyon Emke-gyufát. Sasa (sugárzó arccal): Igazad van. Rendeljünk harminc vagyonnal, mert boszum határtalan. És nemcsak gyuláról van szó, mivel Magyarország oly gáládul viselkedett velem szemben, ime parancsolom: minden cikket, érti? minden cikket Magyarországból kell beszerezni! Hitelbe természetesen, a kincstár kezessége mellett. Hungária (távolról): Jaj! Ompoly. SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. Főranguak műkedvelő előadása. A magyar nyelvnek alig van szava, amedik a «műkedvelő» szót felülmúlnák népszerűtlenségben. Kivált a színházi előadások közt a műkedvelő előadás az, ami a közönséget és mindenkit, aki műkedvelőt távol tart a színháztól. Az igazán nagy és ritka siker az, amikor ez a helyzet megváltozik. És a főrangú műkedvelők ma az Urániában bebizonyították, hogy lehet a műkedvelő eladást is érdekessé tenni, lehet azt is népszerűsíteni, ami — népszerűtlen. Csak kedv, szeretet, ügyesség kell hozzá — és a háttérben némi jótékony cél. Mind a négy megvolt ma az Urániában, úgy hogy azon kellett volna csodálkozni, ha nem aratnak olyan nagy sikert, aminőt valóban arattak a főrangú műkedvelők. Ott volt Budapest egész arisztokráciája. A pápolyok, a földszint sorait mind főranguak foglalták el. Köztük ott volt gróf Csáki Albin, gróf Széchenyi Imre, báró Dániel Ernő és közéletünknek sok kitűnősége. A rendezés élén gróf Csáky Albinné állt, aki két hét óta buzgólkodott az előadás sikerén és a segítő kezeknek egész seregével vezette sikerre főuraink társaságának vállalkozását. Molnár Viktor miniszteri tanácsos, az Uránia elnöke is mindent megtett, hogy biztosítsa a gróf Csáky Albinia védnöksége alatt tartandó előadást. Mindketten személyesen vezették a próbákat Hegedűs László festőművész rajzai szerint és személyes segédkezése mellett. Ezenfelül Kéméndy Jenő operaházi rendező beállítása és Náday Ferencnek az utolsó próbán való végső útmutatása az, amely a legkényesebb igényeket is kielégíthette. Tordai Grail Erzsi szavalata nyitotta meg a műsort s zajos tapsokat aratott. Majd gróf Pejacsevich Tódorné énekszámai következtek. A grófné olasz és francia dalokat énekelt bájjal és közvetetlenséggel. Nem is vonulhatott el a fekete függöny elől, mig énekszámait három ráadással meg nem toldotta. Tapssal senki se fukarkodott, és ha eddig bebizonyított tény volt, hogy az arisztokraták nem szeretnek tapsolni, ma az vált ténynvé, hogy egyedül ők tudnak lelkesen tapsolni. Buttykay Ákos Gounod—Liszt Jaliszt-keringőjét játszotta a nála megszokott virtuozitással, mely nagy hatást aratott. Fő érdekessége volt az előadásnak Tordai Grail Erzsi: «A nap négy szaka» című drámai jeleneteinek előadása, melyben ének, szavalat és élőképek váltakoztak. A hajnalt Csáky Ifi grófnő, a napot gróf Csáky Györgyné, az alkonyt Széchenyi Hanna grófnő, az éjt Lónyay Margit grófnő személyesítették. Szavalatuk közben felgördült a függöny és sorra következtek az élőképek. Az ébredéstől — a legsötétebb éjszakáig, a «bűnös éjjele»-ig. Mindegyiknek nagy hatása volt. Különösen tetszett a Munka után- jellemző csoport. A pásztortűztől a cigányzenéig képviselve volt benne minden, amit a nemzeti «szieszta» egyesít. A többi csoportosatoknak is — kosztümök a népvándorlás korától a XV. század olasz viseletéig — kijutott bőven a tetszésből és tapsból. Itt adjuk a képek teljes sorát: I. kép. Az ébredés. Népvándorlás korabeli jelmezekben. A pásztor (gróf Pejarsevich Elemér) a fához támaszkodva furulyázik, előtte ül Reglevich Léna grófnő és előtte áll Csáky Erzsébet grófnő. II. kép. A munka. XIII. századbeli jelmezek. Almássy Huberta grófnő rokka mellett ül. Teleki Edina grófnő régi renaissance jelmezben kenyeret oszt leányának, Kans Róza bárónőnek, távolabb a munka képviselői : báró Orczy Andor mint művész, gróf Teleki Géza mint tudós és Bollak Richárd mint asztalos. III. kép: Munka után. Magyar parasztjelmezek. Pejarsevich, Lili grófnő cigányleány, Degenfeld Katica grófnő, Eötvös Rolanda és Ilona bárónők, mint parasztleányok. Körülöttük hét fiatal főúr cigány és paraszt-kosztümben. IV. kén. A bölcső álma. XV. századi jelmezek, gróf Esterházy Károlyné ó-német jelmezben ül a bölcső mellett, körülötte az angyalok díszes csoportja (az Erzsébet-nőiskola növendékei). V. kén: Az ifjú álma. XV. századi olasz jelmezek. Gróf Teleki Pál páncélos vitéz megálmodja a csatatéren kedveséhez való visszatérését. A második színpadon a visszatérőt személyesíti gróf Wenckheim László és a márkája szerepét gróf Blaskovich Elemérné, mint velencei dogaressa. VI. kép. A bűnös éjjele. VII. századi jelmezek. A bűnös báró Radvánszky megálmodta családja nyomorát, amit a hátulsó színpadon Csáky Ilona grófnő és fia, gróf Pejacsevics Márk személyesítenek. Az angyalok itt is az Erzsébet-nőiskolából valók. VI. kép: Apotheozis- VIII. századvégi jelmezek. Szereplői Knas Clennnce bárónő fáz angyali, Széchenyi Viktorné grófnő (az anyai, Szentkereszty Janka bárónő (leánya), férfiszerepekben: Below- Schlattau Pál és gróf Cziráky László. A legfesztelenebb, legkedélyesebb hangulatban folyt le az egész előadás. Az élőképek alakjai kosztümben jelentek meg egyes páholyokban és a kollegialitás melegével köszöntötték a színpadon lévőket. De hát ahol ekkora az öröm és ekkora a fény, oda bele kell csöppennie az ürömnek és meg kell jelennie az árnynak. Meg is jelent. Szocialisták vonultak el a színház előtt, jogot és kenyeret követelve. Ez kissé nyomta a hangulatot, mert a tüntetéstől féltek. De ez nem következett be. Jól jósolta meg az aggódóknak egy ifjú mágnás: — A Népszava nem közölte a mai főrangú előadás programmját, és mert a szocialisták más lapot nem olvasnak, honnan is sejtenék, hogy az Uránia ma zsúfolva lessz az arisztokrácia tagjaival. A jóslat bevált, a tüntetők nem bántották az Urániát s mai közönségét, mely így már zavartalanul örvendhetett az előadás fényes sikerének. (*) Gróf Kegevich István intendáns olaszországi útjáról ma hazaérkezett és ismét megkezdte hivatalos működését.