Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)

1901-12-06 / 336. szám

4 Budapest, pernek v­eszi­­vatos CO- vasutasokra. Annál súlyosabb az igazgatóság hibája, mert hiszen nagyon jól tudja, hogy kebelében már folyik a munkálat a vasutasok helyzetének javítására ; vájjon nem lett volna-e jobb, ha ezt tudomására adja a tisztviselők­nek ? Ezzel sokkal inkább biztosíthatta volna a nyugalmat s türelmet, mint a presszióval, úgy halljuk, hogy a miniszternek nem volt tudomása az igazgatóság sérelmes intézkedé­séről. Erre vall az is, hogy ő maga siet meg­nyugtató nyilatkozattal csillapítani azt a felhá­borodást, mit az igazgatóság keltett. Értesülé­sünk "Szerint a képviselőház holnapi ülése fog alkalmat nyújtani Hegedűs miniszternek, hogy a vasutasok helyzetének javításáról nyilat­kozzék. A vasutasok ügyének mai állásával foglal­kozik egyébként vezércikkünk. Werner Gyula mandátuma. Budapest, december 5. . A királyi Kúria ma délelőtt tárgyalta a második petíciót, azt, a­melyet Fleser Nikolaj és társai adtak be Werner Gyula­­magyar-igeni képviselő ellen. Fleser Nikolajék azon az alapon kérték a mandátum megsemmisítését, hogy Werner Gyula egyetlen vá­lasztási jegyzékbe sincs felvéve, ennélfogva nem is választható. A kérvényt a II. választási tanács tárgyalta Vavrik Béla elnökletével. előadó: Losoncit­ Ödön volt, szavazóbírák Kelemen Mór, Nagy Sándor és Asztalos Aba, jegyző Szentiványú A kérvényezők meghatalmazottja : Dr. Heiner János, Werner volt ellenjelöltjének, Heiner Zsigmondnak öcscse, a meg­támadott képviselőt dr. Sámuel Lázár védte. Vavrik elnök a tárgyalás megnyitása után min­denekelőtt megkérdezte a meghatalmazottakat, nincs-e a bírák ellenében valami érdekeltségi ki­fogásuk ? — Nincsen. Az elnöki Van-e alaki kifogása a választás védőjének ? Dr. Sámuel Lázár: Van­ először az, hogy a tör­vény előírja, hogy a kérvényt tíz választónak kell aláírni s aláírásukat hitelesíteni kell. A kérvény alá­írói erdélyi oláhok, ezek feljöttek Budapestre a kér­vényt aláírni s a közjegyző irodájában az ellen­jelölt testvére, dr. Berner János volt az egyik azonossági tanú. Őt ilyen tanúnak elfogadni nem lehet, s miután ezek szerint csak egy azonossági tanú van a kérvényen, az érvénytelen, azonfölü­l az okiraton ki kell tüntetni azt is, hogy annak tartalma az aláírók akaratát képezi, ez azonban csak a három írni nem tudó aláírásra vonatkozólag van kitüntetve a hitelesítési záradékban, a másik két aláírásra vo­natkozólag ez a kijelentés hiányzik s miután be tudom igazolni, hogy a tíz aláíró közül hét nem is tud magyarul s igy azt sem tudták, mit írtak alá, mert a közjegyző tolmácsot nem alkalmazott, a hitelesítés ennélfogva nem szabályos, nem tör­vényes; továbbá a kérvényben azt is igazolni kell, hogy a kérvényezők választók, a választókerü­let választói névjegyzékébe fel vannak véve, ámde a közjegyző csak azt tanúsítja, hogy az aláírók neve s nem a személye azonos a jegyzékben foglalt nevekkel, én pedig be tudom igazolni, hogy a magyarigeni választókerületben több olyan nevű választó van, mint a kérvény aláírói. A kérvényezők, úgy látszik, maguk is tudták, hogy a kérvény nem mindenben felel meg a törvényes kellékeknek, mert a képviselőházhoz is fordultak hasonló kérvénynyel, s miután kimutattam az alaki hiányokat az általam előadottak alapján, kérem a Kúriát, utasítsa vissza a kérvényt. Az elnök: A kérvényezők ügyvédjét hívom fel nyilatkozatra, tekintse meg az iratokat s addig föl­függesztem a tárgyalást. Kis szünet után az elnök újra megnyitotta a tárgyalást, amikor a kérvényezők ügyvédje volt soron. Dr. Heiner János kéri a kifogások elvetését. Fölhozta, hogy azok, akik a mandátum megsemmi­sítését kérik , megjelentek a maros­szentimrei bíró előtt, hogy az aláírásokat igazolta, ez megtagadta, a gyulafehérvári közjegyzőhöz sem mehettek, mert ennek a megtámadott választást megelőző időben tanúsított viselkedéséből kifolyólag nem lehetett reményük, hogy a közjegyző teljesíti kérelmüket. Az azonossági tanú tekintetében felhozott kifogásokra azt válaszolom, hogy a közjegyzői törvény meghatá­rozza, hogy ki az az érdekelt, akinek tanúskodása el nem fogadható. Reiner János testvére Remner Zsigmondnak, a volt jelöltnek, ámde ez az ügy nem a Remner Zsigmond ügye, hanem a választóké az azonossági tanú ebben az értelemben nem érde­kelt, hogy a kérvényt nem olvasták fel az aláírók előtt, ez sem hiba, mert a közjegyző nem vett fel közokiratot, csupán az aláírásokat hitelesítette s törvény nem rendeli, hogy ilyen esetben tanúsítsa a közjegyző, hogy az okiratot felolvasta; az a ki­fogás, hogy a hitelesítési záradékból az is hiányzik, hogy az aláírók nem tudtak magyarul, nem áll meg, mert a közjegyző csak azt tartozik bizonyí­tani, hogy a kérvényezők az okiratot aláírták. Az azonosság kérdésében felvetett kifogásnak sincs alapja, mert igaz, hogy több hasonló nevű lakos van a községben, ámde a kérvényben körülménye­sen meg van jelölve minden választó, közelebbről is meg van határozva, ki írta alá, az is, hogy a hasonló nevű választók közül ki írta alá a kérvényt. Ezek szerint az alaki kifogásoknak nincs alapja, kérem a Kúriát, utasítsa el ezeket a kifogásokat. A Kúria ezután tanácskozásra vonult vissza s a tanácskozás befejeztével Vavrik elnök kihirdette a határozatot, mely szerint a Kúria az alaki kifogá­sokat elutasította. Ezután dr. Heiner János előterjesztette Fleser Nikolaj és társai kérését. Arra kérte a Kúriát, hogy a magyar-igeni választást jelentse ki érvénytelennek, mert Tr­enter Gyula a választói névjegyzékben föl­­véve nincs. Dr. Sámuel Lázár azt felelte erre, hogy Werner Gyula föl van véve a nagyenyedi és egri kerület választói névjegyzékében. Kéri a Kúriát, hogy ezt a két névjegyzéket hivatalból szerezze be. Dr. Reiner János rögtön bemutatta az egri vá­lasztókerület névjegyzékét, melyből kiderül, hogy Werner Gyula abban fölvéve nincs. A nagyenyedi­­ben se fordult elő, úgymond, Werner Gyula neve. Kéri, hogy a Kúria ezt az utóbbi névjegyzéket rövid úton szerezze be a belügyminisztertől. A Kúria a nagyenyedi és egri kerület választási névjegyzékét maga fogja bekérni a belügyminiszter­től és ezért a folytatólagos tárgyalást december 21-ikére halasztotta. Poroszok és lengyelek. Budapest, december 5. Annak a tüntetésnek, melyet a legyelek a poroszok ellen Lembergben kezdtek s átvittek immár más tartományokba is, úgy látszik na­gyobb a politikai hullámverése, mint eleinte sejtették. A német birodalmi gyűlésen ma interpellációt is intéztek Bülow­ kancellárhoz, úgy hogy az ügynek szélesebb körű folytatása lesz. A mai fejleményekről ezek a táviratok szólanak: Berlin, december 5. Illetékes helyen is megerősítik, hogy Eulenburg herceg és gróf Goluchowsski közt tárgyalások folytak. Ezeket a tárgyalásokat még folytatni fogják, mert meg­állapodás még nem történt. Pétervárott is tár­gyalások lesznek a varsói tüntetések miatt. Ber­linben kü­lönben a lembergi tüntetésben nem lát­nak éppen porosz ellenes hangulat megnyilatko­zását, hanem tekintetbe veszik, hogy az 1830-iki lengyel politikai forradalomnak évfordulója nap­ján érthető izgalom fogta el a lelkeket. A Vossi­­sche Zeitung is csak Pienták lengyel miniszter ellen kel ki, aimert az «Ognisko» diákegyesület Mickiewicz-ünnepén részt vett. A lap fölidézi annak az epizódnak az emlékét, hogy mikor 1890 őszén Olaszországban Geismit-S­oda olasz pénzügyminiszter az osztrákellenes irredentis­­ták egy udinei bankettjén résztvett, Cr­ispi miniszterelnök ezt a minisztert táviratilag mondatta le tárcájáról. Ennek kapcsán az em­lített­­ jág azt kérdi: váljon gróf Golub­ovszk és Körber is így fognak-e most eljárni ? Berlin, december 5. A lengyelek a biro­dalmi gyűlés mai ülésén, a centrumpárti képvi­selők támogatásával a következő interpellációt nyújtották be : Van-e tudomása a birodalmi kancellárnak arról, hogy a wrescheni események nemcsak nálunk, ha­nem a külföldön is feltűnést keltettek, mely alkal­mas arra, hogy a német birodalom tekintélyét csorbítsa ? Mily álláspontot foglal el a birodalmi kancellár ebben az ügyben ? Lemberg­, december 5. (Saját tudósítónktól.) Ma megkezdődött az itteni egyetemen a rutén diá­kok szecessziója. Délelőtt kétszáznál több rutén egyetemi hallgató bejelentette a dékánnál kilépését és letették a kilépési bizonyítvány kiállításáért járó díjat, így most már alig száz rutén hallgatója ma­radt az itteni egyetemnek. Egy lembergi lap azt jelenti, hogy a görög-katolikus szeminárium rektora rutén növendékeinek az egyetemről való kilépése­­ miatt­­mond tisztségéről- 1901. december 10. 336. szám, ( Lemberg, december 5. A Galella Ltpowska azokat a jelentéseket, melyek szerint a középiskolai tanulók által tegnap megkisérlett tüntetésnél egy rendőrbiztos és emberei, midőn a tüntetőket szét­kergették, oldalfegyverüket használták és a tanuló ifjúsággal embertelenül bántak, részben alaptala­noknak, részben nagyon túlzottaknak jelenti ki. Hogy különben e tekintetben bizonyos állítások valóságát megvizsgálja, a rendőrfőnök, energikus vizsgálatot rendelt el. A német vámtarifa: Berlin, december 6. (Saját tudósítónktól.) A mai birodalmi gyűlé­sen Möller kereskedelmi miniszter szólalt föl, akit mint liberális embert üdvözöltek, amikor miniszter lett. Mai beszéde nagy csalódást keltett. Általános a vélemény, hogy amikor Möller a nemzeti szabad­elvű párt padjairól a szövetségtanács asztalához került, a kormányzat nem sokat nyert vele. A ke­reskedelmi miniszter ma személyes élű polémiába bocsátkozott Richter-rel, aki határozott győzelmet aratott a miniszteren szellemes riposztjával. A mi­niszter ironikus szavaiból kitetszett az a kénytelen­kelletlen beismerés, hogy két szék között a földre ült, de kiérzett beszédéből az a reménykedés is, hogy hamarosan feltápászkodik. Minden­esetre figyelemreméltó, hogy a kereskedelmi minisz­ter Gaprivi tarifaszerződéses politikájának szüksé­gességét hangoztatta és sokkal nyomatékosabban hangsúlyozza annak kedvező hatását, mint a szö­­vetségtanács asztala körül ülő többi szónokok tették. Az antisemita Vogel sivár beszéde és Nischler pa­raszt-képviselő rusztikus tréfái kellemetlenül hatot­tak. Természetesen mind a ketten magasabb agrár­vámokért léptek sorompóba. Bebel következett azután a sorban és teljesen lekötötte a törvényhozás figyel­mét magas színvonalon álló beszédével. Kiöntötte egész gyűlöletét, melyet a szociáldemokrácia régi idő óta gyűjtött az agráriusok ellen és szenvedé­lyes hangjától szinte meghökkent az ellentábor. Bebel beszédének ebben a részében a következőket mondotta: Az elnyomottak nevében teljes kíméletlenséggel fog beszélni. A legjobban szolgálunk Németország­nak, ha gondoskodunk arról, hogy a mostani keres­kedelmi szerződések fentartassanak. Az uj tarifával lemészárlási politikát akarnak keresztülvinni. Az idegen államok nem fognak habozni a represszáliak­­kal. Az új tarifa vámja által fel akarják szóralni az árakat. A mezőgazdaságra ebből 632 millió haszon fog származni. (Nevetés jobbról.) A gabonavám terhei mellett a szegényebb osztályoknak még 490 millió fogyasztási adót kell fizetniök. A mező­gazdasági vadvámok által az élelmiszerek termelé­sét monopolizálják. Nyílt harc és lázadás a követ­kezménye az ilyen politikának. A birtokárverések ke­­reskedése nem mutat válságra. Cáfolja az agráriusok állítását, hogy a földjáradék nem emelkedik. A vámtéte­lek, melyeket az agráriusok követelnek, a lehető leg­­mértéktelenebbek és legarcátlanabbak. (Nyugtalanság jobbról). Visszatérve Rosicke beszédére, annak ide­jén azt mondta, hogy Istenbe vetett szilárd biza­lommal harcolni akarunk a német rögért és a haza létéért. Bebel így kiált fel : Isten segítse győzelemre az önök uzsorastarifáit. Pfus­­ Gróf Bailestrem elnök a pfuj­ kifejezést iparla­­mentánsnak jelenti ki és kéri a szónokot, hogy mér­sékelje magát. Bebel­. Az agrár állammal a birodalmi kancellár nem csinálhat világpolitikát. Csak az iparállam szolgáltathat eh­ez eszközöket. Az elégületlenség ér­telme annyira elfogta a lakosságot, mint Németor­szágban még soha sem. Az uralkodó osztályok sa­ját simjukat ássák és a birodalmi kancellár közre­működik a fennálló viszonyok felforgatásában. (Derültség). Bailestrem elnök konstatálja, hogy Bebel Arnim közbekiáltására e szavakat használta : gyalázatosság és otrombaság, amiért Bebelt rendreutasítja. Rheinbaben pénzügyminiszter Bebel ellen fordul. Bebel lázadásról beszél. A szociáldemokraták tehát tizennégy nap alatt felkelést csinálhatnak az or­szágban. Gondoskodni fogunk arról, hogy Véres fejjel kerüljenek ki ebből az ügyből. (Bravókiállások jobbról. Derültség balról). Bebel panaszai alapta­lanok. (Nagy nyugtalanság). A vámtarifa elleni izga­tás mértéktelen. Németországnak mindenekelőtt tö­rekednie ke­l, hogy a külfölddel szemben megóvja gazdasági önállóságát. Bebel és Amim személyes kérdésben szólaltak fel. Bebel a kölni gyermekről beszélt, amely az égbe akart jutni, mert ott nem kell éhezni.

Next