Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)

1901-12-20 / 350. szám

6 Budapest^ péntek _________PESTI WAFLÓ,________ 19011 december 20. 350. szám.­­ olyan művészkarral dicsekedhetik, amely ilyen nagy munkát tudott végrehajtani. A berlini szobrászok olyan színvonalon állanak, aminen talán a reneszánsz­ kor művészei sem állottak. A szobrászat még ment a modern áramlatoktól. Ne hagyják el a régi nagy elveket! Az a művészet, amely az esztétikai törvényekkel nem törődik, gyári munka. Ha inkább technikai feladatok felé fordulnak, vétkeznek a művészet ősforrása ellen. A művészet­nek feladata továbbá, hogy a népet nevelje és az alsóbb osztályoknak kemény munka után eszmé­nyeket nyújtson. A német nemzetnek maradandó kincseivé lettek a nagy ideálok, míg a többi népnél többé-kevésbbé veszendőbe mentek. Csak a német nemzet maradt itt, amely első­sorban van hivatva arra, hogy ezeket a nagy eszményeket ápolja és folytassa. Ide tartozik a munkásosztályoknak a szép által való fölemelése is. Ea a művészet a nyomort még undokabbnak mutatja le, vétkezik a német nem­zet ellen. Az eszmények ápolása nagy kulturmunka és ha ebben példát akarunk adni a többi népeknek, az egész nemzetnek közre kell működnie benne. Ennek eszköze az a művészet, amely a népet föl­emeli, ahelyett, hogy leszállna a csatornába. A mestereknek erélyesebben kellene szembeszállaniuk az ilyen irányzatokkal. Követőik között bizonyára vannak törekvő jellemek. A művészek jogainak nincs szükségük piaci lármára. Görögország és Olaszország reneszánszának nagy példaképei nem ismerték a sajtó útján való mai reklámot. Alkottak, amint Isten sugallotta és nem törődtek az emberek beszédével. — A császár így fejezte be beszédét: Minden ember érzi, hogy mi fut, vagy szép. Ezt az érzést a népben ápolni, erre kellenek önök nekem és köszönöm önöknek, hogy a Sieges-Alleeban ilyen munkát végeztek. A Sieges-Allee hatalmas benyo­mást tesz az idegenekre. Mindenütt óriási tekintélye van a német szobrászoknak. Maradjon meg ezen a színvonalon, akkor azután népünk szeretni fogja a szépet, becsülni fogja az eszményeket.­­ A császár végül az összes jelenvoltak egészségére ürítette poharát és még egyszer megköszönte közreműkö­désüket. A beszédről és a beszéd hatásáról berlini tudó­sítónk a következőt táviratozza : A császár rögtö­nözte a beszédét. Művész- és írói körökben egyébről se beszélnek mostanság Berlinben, csak arról, hogy a császár a legélesebben elítélte a naturalizmust a művészetben és a drámairodalomban. Az ebéden negyvenhárman vettek részt, köztük a pénzügyi és a kultuszminiszterek, Lucanus és négy művész ki­vételével mindazok a szobrászok, akik a Sieges-Allee­ban műveikkel képviselve vannak. A kétórás ebéd után a császár carolet tartott, a császárné pedig az udvarhölgyekkel visszavonult. Vilmos császár egy kis asztalka mellett foglalt helyet, szivarra gyújtott és élénken társalgott az urakkal. — Tisztújitás bankett nélkül. Egy liptóvármegyei tisztviselő azt a felhívást intézte egész országbeli kollégáihoz, hogy most, a restauráció vigalmaiban ne feledkezzenek meg a szegényekről. Gondolják meg, hogy a tiszt­viselők voltaképpen a nép kedvéért választód­nak meg és ha a nép éhezik, akkor mégsem illő, hogy a tisztviselők bankettel ünnepeljék a megválasztatásukat. Azt indítványozza tehát, hogy a bankettek árát adják inkább az éhező szegényeknek, akik inkább rá vannak szorulva az ünnepi falatra, mint a megyei tisztviselő urak. Már ennyi ismertetés után is mindenki tisztában van vele, hogy ez feltétlenül ember­baráti gondolat és a kivihetetlen utópia. Ha már a megyei közigazgatás államosításához is évtizedek küzdelmes munkája kell, akkor annál nehezebb vállalkozás a restaurációból kitörülni az eszem-iszomot. Évszázadokba kapaszkodó gyökereket kellene kihuzgálni, hogy ezt az ősi magyar szokást eltüntessük. Restauráció — bankett nélkül! Még elgondolni és szédületes. De reméljük, hogy ez egyszer derék, nemes­­szivü megyei tisztviselőinkben erősebb lesz a humanizmus a megszokásnál is a liptómegyei szózatnak meglesz áldásos eredménye. — Jótékony hagyományok. A minap elhunyt Gorove Jánosné földbirtokosnő, gattájai Gorove László orsz. képviselő édesanyja, ki életében is sok jótékony adománynyal járult hozzá csaknem minden nemes intézményünk létesítéséhez, végren­­deletileg a következő jótékony célokra hagyományo­zott nagyobb összegeket: A Magyar Írók Segélyegye­sületének 2000 koronát, a budapesti vakok intéze­tének 1000 koronát, a Budapesti Nőképző Egyesü­letnek, a Magyar Gazdaasszonyok Orsz. Egyesületének és a betegágyasnő-kórodának egyenként 500 koronát. A budapesti gyermekkórháznak egy ágyalapítványra 400 koronát, a bereg­ surányi katolikus templom részére 400 koronát, Piskolt, Okány, Gattaja és Érmihályfalva községek szegényeinek községenkint 200 koronát. A hagyományokat most osztják ki a jótékony egyesületek közt. — Az egyetemi hallgatók tüntetése. Ma este ismét tüntettek az egyetemi hallgatók Buda­pest németnyelvű mulatói ellen. Ezúttal azonban egészen más természetű volt az akciójuk, mint az előző esetekben. Minden botrány nélkül, ha nem is zajtalanul, de higgadtan tiltakoztak több helyen is az ellen, hogy a magyar fővárosban német kuplé­vel és mókával mulattassák a népet. Ezen a módon el is érték a céljukat, mert vala­mennyi helyiségben, ahol impozáns tömegben meg­fordultak. Írásban kötelezte magát a tulajdonos, hogy ezentúl mindig magyar előadást rendez a kávéháza színpadán. Az egyetemi hallgatók napok óta készülődtek a tüntetésre s az előzetes szervez­kedés után ma este összegyűltek a Menza Akadé­­mika, a diákasztal helyiségében, ahol közös vacsora volt. Határozatban kimondották, hogy föl­keresik a főváros ama mulatóit, ahol német nyelven folyik az előadás. Először az Újvásár­ téren levő Wettheimer-féle énekes kávéházba vonultak nagy, rendezett tömegben. Lehettek vagy négy-ötszázan, a diákok minden pártjából összeverődve. Ezúttal ugyanis nemcsak a nemzeti párt, a kuruc-brigád, a Szemere-asztaltársaság tagjai vettek részt a fölvo­­nulásban, hanem a reform- és a radikálispár­tiak is. Tíz óra volt, mikor a népes sereg, mely mindenfelé nagy föltűnést keltett az utcá­kon, odaérkezett az újvásártéri mulatóba. Őtt a Rákóczi-indulóval fogadták őket. A tulajdonos lélekszakadva elibnek sietett, akadálytalanul bebo­­csátotta őket és páholyütéseket bocsátott rendelke­zésükre. A kis színpadon hire-hamva sem volt a német gajdolásnak sőt németellenes dalokat adtak elő, köztük egyet Bécs és Lueger ellen. Nem min­den humor nélkül való néhány egyetemi ifjúnak az a kijelentése, amit a Lugerről zengő kupia után tettek. Ezt, mondották a tulajdonosnak, hagyja ki a műsorból legközelebb. Ezek után az ifjúság vezetői felszólították a ká­vést, hogy írjon alá egy ilyen tartalmú nyilatko­zatot . Alulírott, mint a kávéház tulajdonosa ezennel kötelezően kijelentem, hogy nekem magyar közön­ségem lévén, ezentúl csakis magyar előadást fogok tartani. E kijelentésem szabad elhatározásom és hazafias meggyőződésem eredménye. A mulató tulajdonosa ezt készséggel alá is irta, két tanúval láttamoztatták s azután a tüntetők kivonul­tak a kávéházból, hogy egy másikban folytassák a megkezdett akciót. A Kerepesi-uton levő Wekerle­­kávéházba vonultak át. Itt meg éppen ünnepi be­széddel, díszelőadással fogadták őket. Veres Sándor, az ismert magyar dalos rázendített a Kossuth­­nótára, melyet aztán a diákok is énekeltek. Miután itt is aláírták a föntebb közölt nyilatkozatot, a Sport-kávéházba mentek át az egyetemi hallgatók. A Himnusz és zászlólengetés fogadta őket. Ettől az idő­től fogva mutatkozott rendőr­kíséret is. A Stefánia­­kávéháznál már egy rendőrkapitány állotta el a diáksereg útját. Kijelentette, hogy nem bocsáttatja be őket a tulajdonos, mert a helyiség tele van ven­déggel s a tüntetők betódulása következtében a kávésnak nagy kára lehet. Egy másik rendőr­­tisztviselő azonban kieszközölte, hogy öt egye­temi hallgató bejusson a kávéházba. Miután ezeket biztosították arról, hogy semmi bán­­tódásuk nem lesz, bementek a helyiségbe és aláírat­ták a nyilatkozatot. A tömeg aztán csenden, rend­ben, óriási rendőri kísérettel tovább indult, hogy fölkeresse a király­ utcai Tátra-kávéházat, ahol a minap az ismeretes verekedéssé fajult bot­rány történt. Ide is csak ötöt engedtek be először, később azonban valamennyi ifjú bejut­hatott. Az előadást beszüntették, a tulajdonos pedig fölállott egy székre és onnan bocsánatot kért a múltkori botrányért, amelynek — úgymond — ő nem volt okozója. A nyilatkozatot önként készség­gel aláírja. Ezután elvonultak egy másik király­ utcai mulatóhelyre, a Mandl-kávéházba, ahol ugyancsak azonnal teljesítették óhajtásukat. Itt véget ért a tüntetés. Miután a Himnuszt elénekelték, minden rendzavarás nélkül eloszlottak. A tüntetésnek a na­gyobb orfeumhelyiségekben folytatása következik, de csak a jövő hónapban. — Egy Petőfifordító feltüntetése. A hivata­los lap mai száma közli, hogy a király Neugebauer László írónak, valamint törvényes utódainak, magyar nemességük épségben tartása mellett, az naszódi­ előnevet, adományozta. — Neugebauer Lászlónak a magyar irodalomban való érdemei ismeretesek. Petőfi sikerült németre való fordításával legnagyobb költő-géniuszunknak útját egyengette a művelt nagy világba. Emez érdemeit a Petőfi-Társaság már ré­gebben azzal méltatta, hogy tagjai sorába válasz­totta. Most a király kitüntető méltánylása jutott ki neki. — Elakadt karácsonyi meglepetések, így karácsony táján megindulnak a főváros felé a cso­magok, amelyekben ugyan többnyire hideg ele­mózsia van, de amelyek mégis a szeretet melegét hozzák a hónapos szobákba. Nincs a cukrásznak, szakácsművésznek az a remeke, amely versenyre kelhetne velük. Ízesebbek, kelletőbbek és táplálób­bak, mert­­ hazulról jöttek. Az anya, aki odahaza féltő gonddal begöngyölgeti a magasütötte holmit, láthatatlan üdvözletét is odacsempészi és ezt nem ellenőrizheti se postás, se finánc, ezt csak az érzi meg, akinek szánva volt. Sokan vannak, akiknek nem hoz ily kedves küldeményt a karácsony. De a magyar királyi posta, amelynek bürokrata mundérja alatt melegen érző szív dobog, gondoskodott, hogy ezek is hozzájuthassanak a vidéki holmihoz, ha már nagyon rá éheztek. A csomagok egy bizonyos szá­zaléka ugyanis évről-évre megreked a raktárban a hiányos címzés miatt. E csomagokat — nehogy elromolják a tartalmuk — hamarosan elárverezik. Itt hát, ha már a jóságos sors nem juttatott vala­kinek rokoni elemózsiát, rálicitálhat egy porcióra. Még alig kezdődtek el a karácsonyi küldözgetések és a postaigazgatóság máris közhírré teszi, hogy az ilyképpen elakadt csomagokat e hónap 20-ikától, tehát holnaptól kezdve január 3-ikáig fogják elárve­rezni az Aréna­ út 2. szám alatt levő csomagnyo­mozó helyiségben. A Házasság: Dicker József havrei mérnök múlt vasárnap vette feleségül Moskovics Elzát, Moskovics Jakab városi tiszti főorvos leányát Kassán. Zala Mór e hónap 25-én vezeti oltár elé a dohányutcai izr. templomban özv. Kende Czinner Teréz leányát, Mariskát. Ivanich Ferenc posta- és távirótiszt Balassa* Gyarmaton eljegyezte Blázsik Terikét.­­ A második Nobel-pályázat. Még folynak az utólagos éleshangú kritizálások az első Nobel­­pályázat kitüntetettjeinek érdemes vagy érdemtelen voltáról s máris közhírré teszik, hogy pályázni lehet a jövő évben kiosztásra kerülő Nobel-díjakra. A díjazásnál azokat veszik figyelembe, akiket érdemes jelöltekként az ajánlásra jogosított egyének vagy testületek 1902. február elsejéig a norvég storthingnak bejelentenek. Ajánlási joguk van : 1. a norvég Nobel-bizottság tagjainak ; 2. a különböző államok kormányának vagy nemzetgyűlése tagjai­nak ; 3. az interparlamentáris bizottság tagjainak; 4. a nemzetközi békebizottság tagjainak; 5. az Institut de droit internacionalnak; 6. az állam- és jogtudományok, továbbá a történelem és filozófia egyetemi tanárainak, és végül 7. azoknak, akik már egy ízben Nobel-féle békedíjat nyertek. A díjra testületek és intézetek is pályázhatnak. — Nők az alkotmányban. Egész Norvégiában a községi választásokon tegnap végre a szavazó­urnához juthattak az emancipált norvég asszonyok. Nagy változásokat vártak ez első föllépésüktől. A radikális párt uralomra jutását biztosra vették, mert talán mondanunk sem kell, hogy az összes asszo­nyok radikális elveket vallottak, a férjekkel ellentét­ben, akik annál görcsösebben ragaszkodtak a­­ konzervatív elvekhez. De a szoknya ez első politikai szereplése nem vált be. Az asszonyok jelöltjei minden vonalon megbuktak, mert a ravasz bizott­ságok úgy osztották be a listát, hogy az asszonyok szavazatai szétforgácsolódtak. De jövőre annál he­vesebb harcra készül az asszonyok pártja. — A munkátalanok tüntető­ feölmenete. A budapesti munkátalanok elégedetlenek az ország­gyűlésen ügyükben folyt vitával. Sok a panaszuk a munkaközvetítővel szemben is. E két fórum maga­tartása ellen tiltakozni akarnak s ezért szombaton délután négy órakor nagy tüntető-körmenetet ren­deznek Budapest utcáin. A menet délután két óra­kor indul el a Lehel­ térről s a főbb utcákat bejárva a Petőfi-térre vonul, ahol szétoszlik. A körmenet érdekében már ma nagyban agitáltak a munkaköz­vetítő intézet előtt, a külső Váci-úton és a Kőbányai­­útón, a munkátalanok gyülekező­helyein.

Next