Pesti Napló, 1902. január (53. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-30 / 29. szám

29. szám. Budapest, csütörtök a———m—————»m—m—an—i—ca— M — —l■ _________PESTI INAPLO,________ 1902. január 30. D ecsületes indulatától ösztökélve a népképvisel­et valamely tagját terrorizmussal a kötelessé­­gi és jogai teljesítésében megakadályozni e­rre a kérdésre csak egyetlen felelet van. Meg fogja-e adni a Ház elnöke, a népjog feelszóló hirdetője, a parlamentarizmus régi üres fanatikusa ? Hozzá kell fordulnia fele­k­ért a közvéleménynek, mert a mai ülést szelő alelnök zavartsága, erélytelensége lehe­­tvé tette, hogy a parlamentben a fékevesztett fülösség és az ügyesen rendezett szenvé­ Myesség a népnek egyik képviselőjét bru­­álisan megfenyegesse, megfélemlítését meghi­­írélje. Az alelnök úr meg lehetett rémülve,­­ az elnök a távolból nyugodtan elmél­­edhetik. Elmélkedése eredményét nem a ki­­vicsiság lesi, hanem a közvélemény megdöb­­bése. És bizonyosra vehető, hogy a parla­­entarizmus ellen elkövetett inzultus megtorá­sát éppen az elnök fogja magára vállalni, amoly szóval, az elméket megvilágító, a tö­­lyyöket és elfogultakat kötelességükre intő, a­­képviselet fenségét hirdető, a parlamentá­­­must passzióiknak és terveiknek alárendelő­­t komoran megrovó beszéddel. Mert nem Izsonyi Vilmos igazáról, hanem Vázsonyi Imosnak, a népképviselőnek megtámadott­járól van szó. A parlamentárizmust, a szó­szabadságot ne lássa veszélyeztetve a nép, mert hony irgalmatlan ítéletet ül a veszélyeztetés ott. Budapest, január 29. Minisztertanács. Ma délután miniszter­­rács volt, melyen a kabinetnek a fővárosban iző valamennyi tagja résztvett és amelyen jó ügyeket intéztek el. A k­épviselőház holnap, csütörtökön dél­it tíz órakor ülést tart, melyen folytatja a­tségvetés tárgyalását. Holnap fogják elmon­­ni interpellációjukat Nessi Pál és Zboray dós, de valószínű, hogy napirend előtt szóba ül a mai Vázsonyi-ügy is, mely esetben ,bb izgalmak várhatók, úgy hallatszott, hogy­­ István szóvá akarja tenni a dolgot. Tisza Kálmán összeférhetetlensége. Tisza máénak, mint egyházkerületi főgondnoknak tag­­i jogosultsága van a főrendiházban. Minthogy­ha Kálmánt képviselőnek választották, a mai e az öreg — hogy száz esztendő előtt, idenik Modoroson egyformán öntött ki az s akkor csináltatta a két modorosi földesura­k testvérek voltak, a faluk határára a két forma Szent Jánost. Csakhogy a felső­­dorosi testvér jó ember volt, az alsó-modo­­r pedig irigy- és hitetlenkedő természetű s a két Szent Jánost egy mesterember csi­­ta és teljesen egyformák voltak, azért az a testvért szebbnek találta a másikat s egy ,aka kicseréltette a szenteket. Az Isten­re­­megharagudott ezért s azóta önt ki alsó­­soroson a viz, felsőn pedig sohasem. Ha it valaki kicserélné a szenteket, akkor meg­­lrtva öntene ki a viz és az alsó-modorosi ■sereknek nem kellene minden esztendőben ,­siratni a vetésüket. Csal­a Máté úgy elbámult erre a beszédre,­­ a pipa is kiesett a szájából s a szive­m erősen dobogott, mint két év előtt, mikor ez a saját szeme láttára ragadta el a két it s ő nem tudott rajtuk segíteni. Egy kis­­ még csak szólni sem tudott, hanem m­ lelökte magáról a bundát, talpra ugrott Kaszó fiút is fölrántotta az egyik kezével. — Gyurka ! — szólt, vállon ragadva a fiút résen a szeme közé nézve — tudsz te gatni ? — Tudok — felelte keményen a tömzsi, pár kinézésű fiú. — De tudsz-e hallgatni, hogyha kerékbe telt, akkor sem szólsz ? A fiú megvetőleg mosolygott. — Engem ugyan törhetnek, ha nem akarok sni! — Na hát, akkor fiú, ellopjuk együtt egy ülésen az elnök bejelentette, hogy a mandátuma igazolása után Tisza Kálmán a főrendiházi tagság­ról le fog mondani. Mohay Sándor államtitkár, Vörös­marty Béla kúriai másodelnökké történt kine­vezése óta az egyik igazságügyi államtitkári állás betöltetlen volt. Ma, mint értesülünk, egész estig tartó minisztertanács tárgyalt és ebből az alkalomból megállapodtak az új igazságügyi államtitkár személyében is, aki Mohay Sándor, Gyulafehérvár országos kép­viselője. Az igazságügyi államtitkárságra két jelölt jött kombinációba: Rohonyi Gyula és Mohay Sándor, akik közül a mai miniszter­­tanács már véglegesen az utóbbiban állapodott meg. Mohay kinevezését a hivatalos lap egyik közelebbi száma fogja közölni. Életrajzi adatai röviden összefoglalva a következők: 1851. junius 3-án született Maro­odsdrhehszt Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron, jogi tanulmányait pedig 1873-ban a budapesti Tudományi Egyetemen végezte. 1875-ben jogtudori s ugyanezen­­évben ügyvédi oklevelet nyert s ez időtől kezdve Gyulafehérváron mint gyakorló ügyvéd működött. Mint ilyen 1876. óta az erdélyi püspöki uradalom­nak, később a gyulafehérvári római katolikus káp­talannak is jogtanácsosa lett s képviselővé válasz­­tatásáig a gyulafehérvári ügyvédi kamara titkári tisztét viselte. Tagja Alsó-Fehérmegye törvényható­sági és közigazgatási bizottságának, stb. 1883— 1893-ig az erdélyi római katolikus státusgyű­léseken az ügyek előkészítésére kiküldött bizottság­i előadója, 1899. óta pedig a státus igazgatótanácsának tagja. 1886. január hónapban a gyulafehérvári kerület egyhangúlag választotta képviselőjévé s azóta mindig e kerületet képviseli szabadelvű programmal. Tagja és több ízben előadója is volt a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságoknak. .Jegyzője az igazságügyi bizottságnak. Több igazságügyi javaslat elkészítésében része volt. Tagja a bányatörvény kodifikációjára kiküldött szakbizottságnak. Élénk részt vett a kormány által bányajogi és erdélyi birtokrendezési kérdésekben, nemkülönben a bün­tetőtörvény módosítása és polgári perrendtartás tervezetének megvitatása céljából összehívott szak­­tanácskozmányokon. 1894. óta tagja a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak. Pártértekezletek. Az országgyűlési szabadelvű párt szombaton este fél nyolckor értekezletet tart, amelyen megejtik a kijelöléseket az üresedésben levő bizottsági tagsági állásokra. Az értekezlet előtt este 7 órakor a kijelölő bizottság tart ülést.­­ A Szederkényi Nándor elnöklete alatt álló függetlenségi és 43-as párt holnap, január 30-án este 8 órakor értekezletet tart. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma délelőtt ülést tartott, melyből a véderő-provizóriumról és az éjszaka a felső-modorosiak Szent Jánosát s a mi szentünket teszszük a helyére. Senki sem fogja észrevenni a cserét, a két Jánosnak egy anyja lehetett, olyan egyformák, rosszat se teszünk vele, csak a magunk tulajdonát hozzuk el. Ezt az álmot az Isten sugalta neked, fiam! Na, kezet rá Gyuri! ... Azután megtörtént az újkori csoda. Alsó-Modoroson három év óta nem öntött ki az Olt, de annál jobban kiöntött Felső-Modo­roson. S ettől fogva a két falu gyilkos ellen­sége lett egymásnak. Azt mondta, a víz elön­tött falu a másikra, hogy megrontották őket, hogy a vályogvető cigánytól a papjukig mind kuruzsló, boszorkány az alsó-modorosi ember s ilyenfajta gyűlöletből verekedett össze Kaszó Gyuri is azzal a­ legénynyel, akit verekedés közben agyonütött És míg most már az alsó-modorosiak gya­rapodtak jólétben, addig a felső-modorosiak szegényedtek el. Csak Csák Mátét érte egyik csapás a másik után s amint ott hull a bönye erős, fekete ujjain keresztül le az illatos fűbe, azon gondolkodik, hogy nem-e jobb volna an­nak az átkozott folyónak a bűneit még meg­­szaporítani egygyel s belefeküdni, odaadni ma­­gát neki, hadd fojtsa, hadd szorítsa őt agyon. Akkor aztán hiába várja Kasza Gyuri hétfőn reggel a feszület előtt.. . És egy idő múlva felállt Csata Máté, össze­szedte a kaszáját, a­ fenekövét, a tarisznyáját és elindult azon az útón, amerre előbb a Ka­szó fia ment­ fenn a vasúti töltésen, a fű­rész­­raalom­ mellett, csakhogy ő itt jobbra fordult, ahol a legmélyebb és legsebesebben folyik a víz. idei újoncmegajánlásról szóló törvényjavaslatokat, továbbá az önkéntesek tiszti vizsgájáról, a honvéd­séghez való tiszti áthelyezésekről és az öngyilkossá­gok kimutatásáról szóló jelentéseket elfogadták. Ezután pedig letárgyalták a megyei és községi pénztárak ellátásáról szóló törvényjavaslatot is, amivel az ülés véget ért. A tanítói fizetések rendezése. A leg­illetéke­­sebb helyről ma megerősítették minapi fairünket, hogy az állami elemi iskolai tanítók fizetésrendezé­sét az állami tisztviselők fizetésrendezéséről készülő törvénybe mindenesetre fel fogják venni. Cáfolat. Egyik fővárosi lapnak valamely állami beruházási kölcsönre vonatkozó közlése, a­mint a Bud. 2nd. illetékes helyről értesül, egészében és részleteiben minden alap nélkül való. A beruházá­sok céljaira netalán fölveendő állami kölcsön iránt tárgyalások egyáltalán nem folynak. Vihar a képviselőházban. Budapest, január 29. Olyan ülése volt ma a magyar törvényho­zásnak, mely felkavarodott viharával emlékeze­tes marad mindvégig a parlamentarizmus tör­ténetében. Egy teljesen ártatlan, majdnem unalmas kezdet az indulatok és szenvedélyek féktelen tombolásává nőtte ki magát, melyből majdnem mindenki, a máskülömben higgadtak is bőségesen kivették a maguk lármás részét. A vihar magvát Hortoványi József vetette el egy megjegyzésével. Vázsonyi Vilmos de­mokrata képviselőre célozva visszautasította a régi nemesi osztály ellen elhangzott vádakat. Először történt — úgymond — hogy a nemes­ség emlékét a Király­ utcából hozott sárral do­bálták. Ez a megjegyzés volt az, mely később Vázsonyi Vilmos rektifikációja alkalmából, föl­szabadította a szenvedélyeket. Előbb azonban egy rendkívül kínos jelenet játszódott le Lindner Gusztáv szász képviselő beszéde folyamán, aki következetesen provokáló hangon szerencsésen megteremtette a botrány prelúdiumát. Lindner a szász népprogramm ismertetésé­vel kezdte. A többi között nagy kegyesen elis­merte, hogy a szász programm elismeri az állam nyelvét, de a nemzetiségi törvény korlá­taival. Leírhatatlan lárma támadt e szavak nyomán, melyhez a függetlenségi párt szolgál­tatta az orkesztrumot. A néppárt némán ült, a szabadelvű párt idegeskedett, a padok egyre teltek. Pichler Győző kiállt a terem közepébe és a gyorsírói asztal mellől vitázott a szászok­kal, akik folyton szították a tüzet. — Nem csak a maguké ez az ország ! — hangzott többször a soraikból. Dániel Gábor, aki időközben elfoglalta Apponyi helyét az elnöki székben, tehetetlenül nézte a csillapodni nem akaró viaskodást. Két­szer is rendreutasította Pichlert, aki még ma­­kacsabb lett és már az elnököt sem kímélte: — Bánom is én! Tessék huszonhötszor is rendreutasítani. Aki pedig mindezt tudatosan előidézte, a szász képviselő, nyugodtan állt helyén és várta, mikor folytathatja elfogult kritikáját erről az országról, mely végtelen türelmében olyannyira kíméletes néha, mint amennyire kíméletlenül igazságtalan tud lenni máskor, ha a hangulat változott. Tizenöt percig tartott az izgalom, mely idő alatt csak úgy röpködtek a megjegy­zések a­ levegőben. — Ez az ember tanította Kolozsvárott a k­özjogot, — háborodott föl a függetlenségi párt, mint egy ember. Mikor aztán a tűz már javában égett, Lindner Gusztáv ugyanabban a tónusban foly­tatta: Nem imponált neki az egész Ház ha­ragja, nyíltan kivágta: — Nem ismerem el a magyar dóm szupre­­máciáját e hazában. Erre aztán az egész Ház fölzúgott. Az elnök rendreutasította Lindnert, akiből hiányzott a józanság, hogy szavait visszavonja. Ilyen han­gon magyar parlamentben csak egyszer mertek beszélni, de akkor is nagyon rossz vége lett a szónoknak. Lindner csakugyan szégyenteljesen végzett. Miután nem engedték tovább be­szélni, leült, előbb megtagadta a költségvetést. Még saját pártjából a mérsékeltebbek is tilta­koztak a beszéd ellen, ellenben a tótok siettek gratulálni. Ami azután következett: végső eredményé­

Next