Pesti Napló, 1902. január (53. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-30 / 29. szám

29. szám. Budapest, csütörtök a———<—————»m—m—an—i—ca— M — —l■ ecsöletes indulatától ösztökélve a népképvise- 5t valamely tagját terrorizmussal a kötelessé- ei és jogai teljesítésében megakadályozni? rre a kérdésre csak egyetlen felelet van. (eg fogja-e adni a Ház elnöke, a népjog feesszóló hirdetője, a parlamentarizmus régi ires fanatikusa ? Hozzá kell fordulnia fele­ltért a közvéleménynek, mert a mai ülést szelő alelnök zavartsága, erélytelensége lehe- ivé tette, hogy a parlamentben a fékevesztett fülölség és az ügyesen rendezett szenve- Myesség a népnek egyik képviselőjét bru- ilisan megfenyegesse, megfélemlítését megki- írelje. Az alelnök ur meg lehetett rémülve, 3 az elnök a távolból nyugodtan elmél- “dhetik. Elmélkedése eredményét nem a ki- incsiság lesi, hanem a közvélemény megdöb- mése. És bizonyosra vehető, hogy a parla- entárizmus ellen elkövetett inzultus megtor- 3át éppen az elnök fogja magára vállalni, xnoly szóval, az elméket megvilágító, a té- lygöket és elfogultakat kötelességükre intő, a ^képviselet fenségét hirdető, a parlamentá- :must passzióiknak és terveiknek alárendelő- t komoran megrovó beszéddel. Mert nem izsonyi Vilmos igazáról, hanem Vázsönyi Imosnak, a népképviselőnek megtámadott »aról van sző. A parlamentárizmust, a szó­szabadságot ne lássa veszélyeztetve a nép, mert :ony irgalmatlan Ítéletet ül a veszélyeztetői ott. Budapest, január 29. Minisztertanács. Ma délután miniszter- rács volt, melyen a kabinetnek a fővárosban iző valamennyi tagja résztvett és amelyen yó ügyeket intéztek el. A L'épviaeloház holnap, csütörtökön dél­it tíz órakor ülést tart, melyen folytatja a tségvetés tárgyalását. Holnap fogják elmon- ai interpellációjukat Nessi Pál és Zboray dós, de valószínű, hogy napirend előtt szóba ül a mai Vázsonyi-ügy is, mely esetben :bb izgalmak várhatók, ügy hallatszott, hogy y István szóvá akarja tenni a dolgot. Tisza Kálm&n összeférhetetlensége. Tisza máénak, mint egyházkerületi főgondnoknak tag- i jogosultsága van a főrendiházban. Minthogy za Kálmánt képviselőnek választották, a mai e az öreg — hogy száz esztendő előtt, idenik Modoroson egyformán öntőit ki az s akkor csináltatta a két modorosi földesur, k testvérek voltak, a faluk határára a két forma Szent Jánost. Csakhogy a felsö- dorosi testvér jó ember volt, az alsó-modo- i pedig irigy- és hitetlenkedő természetű s a két Szent Jánost egy mesterember csi- ta és teljesen egyformák voltak, azért az y testvért szebbnek találta a másikat s egy :aka kicseréltette a szenteket. Az Isten pe- megharagudott ezért s azóta önt ki alsó- ioroson a viz, felsőn pedig sohasem. Ha it valaki kicserélné a szenteket, akkor meg- litva öntene ki a viz és az alsó-modorosi ■sereknek nem kellene minden esztendőben ,'siratni a vetésüket. Csal a Máté úgy elbámult erre a beszédre, V a pipa is kiesett a szájából s a szive m erősen dobogott, mint két év előtt, mikor iz a saját szemeláltára ragadta el a két it s ö nem tudott rajtuk segíteni. Egy kis g még csak szólni sem tudott, hanem in lelökte magáról a bundát, talpra ugrott Kaszó fiút is fölrántotta az egyik kezével. — Gyurka ! — szólt, vállon ragadva a fiút rősen a szeme közé nézve — tudsz te gatni ? — Tudok — felelte keményen a tömzsi, 'ár kinézésű fiú. — De tudsz-e hallgatni, hogyha kerékbe tek, akkor sem szólsz ? A fin megretöleg mosolygott. — Engem ugyan törhetnek, ha nem akarok sni! — Na hát, akkor fiú, ellopjuk együtt egy ülésen a« elnök bejelentette, hogy a mandátuma igazolása után Tisza Kálmán a főrendiházi tagság­ról le fog mondani. Mohay Sándor államtitkár. Vörös­marty Béla kúriai másodelnökké történt kine­vezése óta az egyik igazságügyi államtitkári állás betöltetlen volt. Ma, mint értesülünk, egész estig tartó minisztertanács tárgyalt és ebből az alkalomból megállapodtak az uj igazságügyi államtitkár személyében is, aki Mohay Sándor, Gyulafehérvár országos kép­viselője. Az igazságügyi államtitkárságra két jelölt jött kombinációba: Rohonvi Gyula és Mohay Sándor, akik közül a mai miniszter- tanács már véglegesen az utóbbiban állapodott meg. Mohay kinevezését a hivatalos lap egyik közelebbi száma fogja közölni. Életrajzi adatai röviden összefoglalva a következők: 1851. junius 3-án született Maro&vdsdrhehjtt Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron, jog" tanulmányait pedig 1873-ban a budapesti Tudományi Egyetemen végezte. 1875-ben jogtudori s ugyanezen- érben ügyvédi oklevelet nyert s ez időtől kezdve Gyulafehérváron mint gyakorló ügyvéd működött. Mint ilyen 1876. óta az erdélyi püspöki uradalom­nak, később a gyulafehérvári római katolikus káp­talannak is jogtanácsosa lett s képviselővé válasz- tatásáig a gyulafehérvári ügyvédi kamara titkári tisztét viselte. Tagja Aisó-Fehérmegve törvényható­sági és közigazgatási bizottságának, stb. 1883— 1893-ig az erdélyi római katolikus siáiusgyiiléseken az ügyek előkészítésére kiküldött bizottság "előadója, 1899. óta pedig a státus igazgatótanácsának tagja. 1886. január hónapban a gyulafehérvári kerület egyhangúlag választotta képviselőiévé s azóta mindig e kerületet képviseli szabadelvű programmal. Tagja és több ízben előadója is volt a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságoknak. .Jegyzője az igazságügyi bizottságnak. Több igazságügyi javaslat elkészítésében része volt. Tagja a bányatörvény kodifikációjára kiküldött szakbizottságnak. Élénk részt vett a kormány által bányajogi és erdélyi birtokrendezési kérdésekben, nemkülömben a bün­tetőtörvény módosítása és polgári perrendtartás tervezetének megvitatása céljából összehívott ssak- tanácskozmányokon. 1894. óta tagja a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak. Fártértebezletek. Az országgyűlési szabadelvű párt szombaton este fél nyolckor értekezletet tart, amelyen megejtik a kijelöléseket az üresedésben levő bizottsági tagsági állásokra. Az értekezlet előtt este 7 órakor a kijelölő bizottság tart ülést. — A Szederkényi Nándor elnöklete alatt álló függetlenségi és 4S-as párt holnap, január 30-án este 8 órakor értekezletet tart. _________PESTI INAPLo,________ A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma délelőtt ülést tartott, melyből a véderő-provizóriumról és az éjszaka a íeiső-modorosiak Szent Jánosát s a m1 szentünket teszszök a helyére. Senki sem fogja észrevenni a cserét, a két Jánosnak egy anvia lehetett, olyan egyformák, rosszat se teszünk vele, csak a magunk tulajdonát hozzuk el. Ezt az álmot az Isten sugalta neked, fiam! Na, kezet rá Gyuri! ... Azután megtörtént az újkori csoda. Alsó-Modoroson három év óta nem öntött ki az Olt, de annál jobban kiöntött Felső-Modo­roson. S ettől fogva a két falu gyilkos ellen­sége lett egymásnak. Azt mondta, a viz elön­tött falu a másikra, hogy megrontották őket, hogy a vályogvetö cigánytól a papjokig mind kuruzsló, boszorkány az alsó-modorosi ember s ilyenfajta gyűlöletből verekedett össze Kaszó Gyuri is azzal a. legénynyel, akit verekedés közben agyonütött És míg most már az alső-modorosiak gya­rapodtak jólétben, addig a felsö-modorosiak szegényedlek el. Csak Csuk Mátét érte egyik csapás a másik után s amint ott hull a bönye erős, fekete ujjain keresztül le az illatos fűbe, azon gondolkodik, hogy nem-e jobb volna an­nak az átkozott folyónsk a bűneit még meg- szaporiiani egygyel s helefeküdni, odaadni ma- gát neki, hadd fojtsa, hadd szorítsa öt agyon. Akkor aztán hiába várja Kaszó Gyuri hétfőn reggel a feszület előtt.. . És egy idő múlva felállt Csata Máté, össze­szedte a kaszáját, a. fenőkövét, a tarisznyáját és elindult azon az utón, amerre előbb a Ka szó fin ment. lenn a vasúti töltésen, a fiirész- raalorn mellett, csakhogy ő itt jobbra fordult, ahol a legmélyebb és legsebesebben folyik a viz. idei ujoncmegajánlásról szóló törvényjavaslatokat, továbbá az önkéntesek tiszti vizsgájáról, a honvéd­séghez való tiszti áthelyezésekről és az öngyilkossá­gok kimutatásáról szóló jelentéseket elfogadták. Ezután pedig letárgyalták a megyei és községi pénztárak ellátásáról szóló törvényjavaslatot is, amivel az ülés véget ért. A tanítói fizetések rendezése. A leffilleiéke- sebb helvről ma megerősítették minapi fairünket, hogy az állami elemi iskolai tanítók fizetésrendezé­sét az állami tisztviselők fizetésrendezéséről készülő törvénybe mindenesetre fel fogják venni. Cáfolat. Egyik fővárosi lapnak valamely állami beruházási kölcsönre vonatkozó közlése, * mint a Búd. 2nd. illetékes helyről értesül, egészében és részleteiben minden alap nélkül való. A beruházá­sok céljaira netalán fölveendő állami kölcsön iránt tárgyalások egyáltalán nem folynak. !902. ianuár 30. 3 Vihar a képviselőházban. Budapest, január 29. Oivan üiése volt ma a magyar törvényho­zásnak, mely felkavarodott viharával emlékeze­tes marad mindvégig a parlamentárizmus tör­ténetében. Egy teljesen ártatlan, majdnem unalmas kezdet az indulatok és szenvedélyek féktelen tombolásává nőtte ki magát, melyből majdnem mindenki, a máskülömben higgadtak is bőségesen kivették a maguk lármás részét. A vihar magvát Hortoványi József vetette el egy megjegyzésével. Vázsönyi Vilmos de­mokrata képviselőre célozva visszautasította a régi nemesi osztály ellen elhangzott vádakat. Először történt — úgymond — hogy a nemes­ség emlékét a Király-utcából hozott sárral do­bálták. Ez a megjegyzés volt az, mely később Vázsönyi Vilmos rektifikációja alkalmából, föl­szabadította a szenvedélyeket. Előbb azonban egy rendkívül kínos jelenet játszódott le Lindner Gusztáv szász képviselő beszéde folyamán, aki következetesen provokáló hangon szerencsésen megteremtette a botrány prelúdiumát. Lindner a szász népprogramm ismertetésé­vel kezdte. A többi között nagy kegyesen elis­merte, hogy a szász programm elismeri az állam nyelvét, de a nemzetiségi törvény korlá­táival. Leírhatatlan lárma támadt e szavak nyomán, melyhez a függetlenségi párt szolgál­tatta az orkesztrumot. A néppárt némán ült, a szabadelvű párt idegeskedett, a padok egyre teltek. Pichler Győző kiállt a terem közepébe és a gyorsírói asztal mellől vitázott a szászok­kal, akik folyton szították a tüzet. — Nem csak a maguké ez az ország ! — hangzott többször a soraikból. Dániel Gábor, aki időközben elfoglalta Apponyi helyét az elnöki székben, tehetetlenül nézte a csillapodni nem akaró viaskodást. Két­szer is rendreutasitotta Pichlert, aki még ma- kaesabb lett és már az elnököt sem kímélte: — Bánom is én! Tessék huszon'otszor is rendrentasitani. Aki pedig mindezt tudatosan előidézte, a szász képviselő, nyugodtan állt helyén és várta, mikor folytathatja elfogult kritikáját erről az országról, mely végtelen türelmében olyannyira kíméletes néha, mint amennyire kíméletlenül igazságtalan tud lenni máskor, ha a hangulat változott. Tizenöt percig tartott az izgalom, mely idő alatt csak ugv röpködtek a megjegy­zések a. levegőben. — Ez az ember tanította Kolozsvárott a Jcözjoqot, — háborodott föl a függetlenségi párt, mint egy ember. Mikor aztán a tűz már javában égett, Lindner Gusztáv ugyanabban a tónusban foly­tatta: Nem imponált neki az egész Ház ha­ragja. nyíltan kivágta: — Nem ismerem el a magyar dem szupre- mádáját e hazában. Erre aztán az egész Ház fölzugott. Az elnök rendreutasitotta Lindnert, akiből hiányzott a józanság, hogy szavait visszavonja. Ilyen han­gon magyar parlamentben csak egyszer mertek beszélni, de akkor is nagyon rossz vége lett a szónoknak. Lindner csakugyan szégyenteljesen végzett. Miután nem engedték tovább be­szélni, leült, előbb megtagadta a költségvetést. Még saját pártjából a mérsékeltebbek is tilta­koztak a beszéd ellen, ellenben a tótok siettek gratulálni. Ami azután következett: végső eredményé­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék