Pesti Napló, 1902. január (53. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-30 / 29. szám

6 Budapest, csütörtök PESTI TVRTPTKO. 1902. január 30. 29. számi­g, —­.....­­ Rakovszky István: Gyalázat ilyent mondani!­­ Vázsonyi Vilmos : Ez tiszta műfelháborodás, nagyon jól tudja azt mindenki. Ami pedig a Király­utcára vonatkozó allúziókat illeti, erre azt mondha­tom, hogy a Király-utca van olyan jó utca, mint a Só-utca, amelyben a Magyar Állam szerkesztősége van s amely úgy látszik, nem az attikai sóról van elnevezve. (Zaj.) Az elnök : Mielőtt áttérnénk az interpellációkra, állapítsuk meg a jövő ülés napirendjét. Javaslom a t. Háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tar­tandó ülésre a mai ülés napirendjének folytatását tűzzük ki. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) A napirendet a Ház elfogadja. Rakovszky képviselő úr személyes kérdésben kíván szólni. (Nagy zaj.) A képviselő urak foglalják el helyeiket és mél­­tóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. (Zaj.) Rakovszky István: Tisztelt Hír! Az előttem szólott azt mondta, hogy ő meg nem ugrott — és aki az ellenkezőjét mondja, hazudik — mikor azon sajnálatos tüntetések történtek, ahol az állampolgá­roknak vagyona károsítva lett, akik mai napig sem kaptak kárpótlást. Midőn az elnök úr rendreutasí­­totta, azt mondta, hogy a sajtóra értette, hogy ha­zudik és miután többek közülünk és én is azt mondtam, hogy megugrott, én ezt ezennel vissza­vonom. Nem ugrott meg, hanem elővigyázatosan, óvatosan meghúzta magát, megvonta magát és el­bújt. (Nagy zaj.) Vázsonyi Vilmos : Nem igaz ! Rakovszky István : Minden más országban és eddig Magyarországon is úgy volt, hogy ha valaki egy mozgalmat inszcenál, ha a népet felhívja tün­tetésekre, van bátorsága ott maradni. (Zajos éljen­zés és taps a baloldalon. Nagy zaj.) Tisztelt ház ! Én is álltam népmozgalmak élén, kitettem magamat annak a veszélynek, hogy az a baj, ami azt a né­pet érheti, amely mögöttem áll, első­sorban engem érjen. (Zajos helyeslés minden oldalról.) Aki magyar ember, az bátran megy előre s megmutatja a pél­dát, de nem izgat alattomosan. (Zajos helyeslés minden oldalról. Élénk felkiáltások: Éljen Ra­kovszky ! Igaza van !) • Vázsonyi Vilmos: Én kérek szót személyes kérdésben. (Hosszantartó nagy zaj.) Az elnök: Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek a helyükre menni! Vázsonyi Vilmos : T. Ház! Lengyel Zoltán : Ne innen beszéljen­­ (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Nem kell ide! Menjen el Innen ! Zaj.) Vázsonyi Vilmos : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne innen beszéljen ! A baloldalon : Ki vele ! Ki vele !) De kérem ... (Hosszantartó nagy zaj.) Egy­szerűen visszautasítom mindazt a valótlanságot, amit Rakovszky képviselő úr mondott. (Zajos fel­kiáltások a baloldalon : Ki vele !) Nem igaz, hogy elbújtam volna, nem is fogok elbújni soha, majd leszámolunk ! (Zajos felkiáltások a bal- és szélső­baloldalon : Ki vele! Népbolondító! Folytontartó nagy zaj és nyugtalanság.) Az elnök : Tisztelt Ház ! Most már áttérhetünk az interpellációra. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Zbo­­ray Miklós képviselő úr fog interpellálni. Méltóztas­­sék meghallgatni az interpellációt. (Folytonos nagy zaj.) Míg a csend helyreáll, az ülést felfüggesztem! Elhalasztott interpellációk. Zboray Miklós : Tisztelt Ház! (Halljuk ! Halljuk ! Nagy zaj és mozgás.) Tekintettel az idő előrehala­dottságára és a kedélyek állapotára, úgy a magam­, mint Nessi Pál tisztelt barátom és képviselőtársam nevében kérem a tisztelt Házat, engedje meg, hogy interpellációnkat holnap mondhassuk el. (Helyeslés: Zaj.) A Ház hozzájárul, mire az ülés két órakor véget ért, tartottak. Az ülésterem szenzációi egymást követték és lefoglalták az érdeklődést mindvégig, csak haza­menet állt meg egy csoport, rövid beszélgetésre, melynek tárgya a Vázsonyi-ügy volt. Csodála­tosképpen a szász képviselő sértéseit, melye­ket merészen az ország szemébe vágott, egy­kettőre elfeledték, minden figyelem az ülés má­sodik viharjára koncentrálódott. A függetlenségi pártiak a folyosón megoszlottak. Voltak teljesen intranzigensek, akik keveselték a történteket és to­vább is akartak menni Vázsonyival szemben, de mások a leghatározottabban elítélték, hogy egy egész parlament rátámadjon egyetlen emberre, akiről azt sem tudhatta előre senki, hogy tulajdonképpen mit is akar mondani. Igazolnia magát, védekeznie a támadásokkal szemben mindenkinek szabad és ezt megakadályozni merénylet a jóízlés és a szólássza­badság ellen. Ezt hangoztatták azok közül is töb­ben, akik Vázsonyinak sem elvileg, sem személy szerint nem barátai, de azért mégis rosszalták a történteket. A szabadelvű pártiak közül némelyek szintén indignálódtak a történteken és ezek között volt első­sorban Széll Kálmán miniszterelnök is. A miniszterelnök különben már az ülés folyamán nyíl­tan is kifejezést adott ennek a nézetének. Mikor ugyanis Rakovszky beszéde után a szabadelvű párt néhány fiatal tagja tapsolni kezdett, a miniszterel­nök idegesen fordult hátra e szavakkal: — Ez már mégsem járja ! A szabadelvű párt fiatalabb tagjai közül néhá­­nyan azonban igen határozott formában mondtak véleményt az esetről, egy cseppet sem titkolva ellenszenvüket. Eközben természetesen sok elfo­gultság is megnyilatkozott. Kommentálták aztán az ügyet a pártkörökben is, de a többség, bár nem exponáltan, mégis abban a felfogásban találkozott, hogy sajnálatos dolog, ami történt és kétszeresen sajnálatos, ahogyan történt. Egyébként a folyosó ma nemsokára az ülés után teljesen elhagyatott maradt.*­­ * * A függetlenségi és 48-as párt József­ körúti klubja rég volt olyan látogatott, mint ma este. A pártnak úgyszólván minden, a fővárosban levő tagja megfor­dult ma ott. A párttagok élénken tárgyalják a kép­viselőházban történteket s különösen a Vázsonyi-affér volt a beszélgetés majdnem egyedüli tárgya. Szóba került az a jelenet is, hogy Vázsonyit nem akarták a vele egy padban ülők maguk mellett megtűrni s hevesen tiltakoztak az ellen, hogy ismét az ő kö­zelükben üljön le. A pártkörből kiszivárgó hírek szerint a párt követelni fogja teljes elkülönítését minden más párttól.­ ­ A folyosó.­ ­ A folyosó tudvalevően régtől fogva fokmérője a parlamenti hangulat temperaturájának. Bármi törté­nik is a teremben, annak visszhangja támad a folyosón, ahol időnkint valóságos fiókülések kelet­keznek, melyeknek közönsége sokszor még a rendes ülés látogatottságát is fölülmúlja. Természetesen ma sem volt másképpen, azzal a különbséggel, hogy a folyosói megbeszélések ezúttal csak kevés ideig A demokrata-körök állásfoglalása. A terézvárosi demokrata-körben ma este az ösz­­szes fővárosi demokrata-körök és szervezetek gyűlést tartottak. A kör tagjai izgatottan tárgyalták a mai képviselőházi eseményeket. A gyűlést Bessenyei Ferenc nyitotta meg. Meg­nyitó beszédében előadta, hogy a képviselői szólás­­szabadságon és immunitáson ejtett csorbát a kép­viselőház egynéhány tagja. A sérelem, melyet elkö­vettek, szükségessé teszi, hogy a gyűlés megbotrán­kozásának adjon kifejezést az összes budapesti körök és szervezetek nevében. Javaslatot nyújt be, melynek elfogadását kéri. Dr. Tausz Jakab az erzsébetvárosi demokrata­ kör nevében kije­lenti, hogy az, ami a képviselőházban történt, az nemcsak a demokraták képviselőjét, de az egész demokrata tábort érinti. Reméli, hogy a képviselőház már a holnapi ülésen meg fogja adni az elkövetett sértésért az elégtételt. Elfogadja az Erzsébetvárosi Kör nevében a javaslatot. Dr. Kozma László szerint az értekezlet nem tett eleget azzal, ha Vázsonyi Vilmosnak elégtételt ad s ragaszkodá­sát fejezi ki. Meg kell mutatni — úgymond — a parlament néhány képviselőjének, hogy Budapest polgárságának zöme áll Vázsonyi mögött. Dr. Polla­­csek Sándor elfogadja az elnök indítványát, de hozzá­teszi, hogy amennyiben az elégtétel késni fog, ő maga lesz, aki javasolni fogja, hogy a de­mokraták vegyenek maguk elégtételt maguknak azok­tól, akik a szólásszabadságot megsértették. Személyes támadásnak mondja az affért Endrey és Tóth János képviselők részéről, kik azért törtek ki a parla­mentben Vázsonyi ellen, mert e két képviselő ke­rületében most szervezik a demokrata­ pártot. Elfo­gadja Bessenyei Ferenc indítványát, de megtoldja egy fejezettel. Felszólaltak még László Andor és Tüntet­­és. A demokraták ma nagy tüntetést vittek véghez a Vázsonyi képviselő ügyéből kifolyóan a főváros utcáin. Bejöttek erre a tüntetésre a városba a kül­telki demokraták is, akik vagy 25—30 kocsin vonul­tak be a Nagymező­ utcai klubhelyiségükbe. Kilencedfél óra lehetett, mikor egy csoport de­mokrata elindult a központi kör épületéből, hogy a józsefvárosi demokrata­ körbe vonuljon. A Népszín­ház­ utca és József-körút sarkán levő helyiségben sok reform­párti egyetemi hallgató volt együtt. Java­részt ezek közül kerültek ki a tüntetés vezetői. Néhány izgató beszéd hangzott el, aztán a Népszín­­ház­ utca 27. sz. háza elé vonult a tömeg. Rákosi Viktor orsz. képviselő lakik ott. Csöndes demon­stráció volt ezen a helyen, gyönge abcugok szelték a levegőt s hamarosan visszafelé indultak, hogy a Budapesti Hírlap szerkesztősége elé menjenek. A Rökk Szilárd­ utcában már várta harminc gya­­logos rendőr a menetet, mely ekkor mintegy hatszáz főnyi volt. A negyedik számú ház előtt, melyben a szerkesztőség helyisége van, a tömeg zsivaja egy­szerre hatalmas dörgéssé erősödött. A nép messze­­hangzón abcugolta Rákosi Jenőt. — Le vele ! Jezsuita! — Éljen Vázsonyi! — Itt a hazug sajtó. Közben húsz példány Budapesti Hírlap­ot el­égettek. Mint rendesen, ezúttal is idegen elemek vegyül­tek a demokraták, eleinte zárt s teljes rendben szervezett seregébe úgy, hogy a tüntető­ nép három­szorosan megszaporodott. Ezek az idegen elemek föl akarták használni az alkalmat s valaki elkiál­totta magát: — Be kell hatolni a házba! El kell verni a hazugokat! A demokraták erre azonnal tovább vonultak. Kénytelenek lettek volna külömben is megtenni ezt, mert az utcában levő Sánta-féle vendéglő udvarán tizenöt lovas­ rendőr volt elrejtve s ezek kivágtatva onnan, hajtani kezdték a tömeget. A tüntetők a Kerepesi-utra vonultak a Nemzeti Színház felé. Az Esterházy­ utcába befordulva, a Muzeum­ utca 19. számú házat tűzték ki célnak. Rakovszky István képviselő lakik abban a házban. Nagy zajjal, abcugolással folyt a demonstráció a néppárti képviselő ellen. Néhányan hólapdát dobál­tak lakásának ablakaiba s ezt kiáltozták : — Jöjjön elő, ha mer! — Most Rakovszky búvik ! Nem minden humor nélkül való az a­e­­lenet, amely itt történt. Egyetlen rendőr volt a közelben, ■ a Múzeum-körút sarkáról a tün­tetőkhöz sietett. Nagy bátran szónokolni kez­dett, így: — Oszoljanak. Ne kényszerítsenek, hogy közbe­lépjek. A szegény emberen, aki egymaga akart elbánni a tömeggel, kinevették, de nem bántotta senki­­ Reik Ferenc, végül pedig dr. Goldner Adolf, az utóbbi a budapesti szociáldemokrata pártvezetőség részéről. Biztosíthatja az értekezletet, — úgymond — hogy a munkásosztály tömött sorokban fog megjelenni, ahol szükség van rá. Az értekezlet ezután egyhangúlag a következő határozati javasla­tot fogadta el: A demokrata pártkörök és szervezetek a leg­nagyobb megbotránkozással értesültek a képviselő­ház ez évi január 29-iki ülésében a szólássza­badság és a képviselői személybiztonságon ejtett azon sérelemről, mely Vázsonyi Vilmos képviselő­vel szemben elkövettetett. A parlamenti intéz­mény pallódiumát a szólásszabadság és a kép­viselői személybiztonság képezvén, melyet meg­óvni, tiszteletben tartani és tartatni a képviselő­háznak magának áll legfőbb érdekében­­, a demokrata körök elvárják, hogy a képviselőház a szólásszabadságon és a képviselő személyi biz­tonságon ejtett sérelmet a parlamenti tekintély­nek megfelelő módon torolja meg. Ehez a javaslathoz hozzá­vették még dr. Polla­­csek Sándor javaslatát, amely így hangzik: Az összegyűlt demokrata­ körök és szerveze­tek megvetésüket fejezik ki azon képviselők iránt, kik szövetkezve összeesküdtek az egymagában álló dr. Vázsonyi ellen. Kimondja egyúttal az értekez­let, hogy Budapest polgárait vasárnap népgyű­­lésre hívja össze.

Next