Pesti Napló, 1902. január (53. évfolyam, 1-30. szám)
1902-01-30 / 29. szám
6 Budapest, csütörtök PESTI TVRTPTKO. 1902. január 30. 29. számig, —..... Rakovszky István: Gyalázat ilyent mondani! Vázsonyi Vilmos : Ez tiszta műfelháborodás, nagyon jól tudja azt mindenki. Ami pedig a Királyutcára vonatkozó allúziókat illeti, erre azt mondhatom, hogy a Király-utca van olyan jó utca, mint a Só-utca, amelyben a Magyar Állam szerkesztősége van s amely úgy látszik, nem az attikai sóról van elnevezve. (Zaj.) Az elnök : Mielőtt áttérnénk az interpellációkra, állapítsuk meg a jövő ülés napirendjét. Javaslom a t. Háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre a mai ülés napirendjének folytatását tűzzük ki. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) A napirendet a Ház elfogadja. Rakovszky képviselő úr személyes kérdésben kíván szólni. (Nagy zaj.) A képviselő urak foglalják el helyeiket és méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. (Zaj.) Rakovszky István: Tisztelt Hír! Az előttem szólott azt mondta, hogy ő meg nem ugrott — és aki az ellenkezőjét mondja, hazudik — mikor azon sajnálatos tüntetések történtek, ahol az állampolgároknak vagyona károsítva lett, akik mai napig sem kaptak kárpótlást. Midőn az elnök úr rendreutasította, azt mondta, hogy a sajtóra értette, hogy hazudik és miután többek közülünk és én is azt mondtam, hogy megugrott, én ezt ezennel visszavonom. Nem ugrott meg, hanem elővigyázatosan, óvatosan meghúzta magát, megvonta magát és elbújt. (Nagy zaj.) Vázsonyi Vilmos : Nem igaz ! Rakovszky István : Minden más országban és eddig Magyarországon is úgy volt, hogy ha valaki egy mozgalmat inszcenál, ha a népet felhívja tüntetésekre, van bátorsága ott maradni. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon. Nagy zaj.) Tisztelt ház ! Én is álltam népmozgalmak élén, kitettem magamat annak a veszélynek, hogy az a baj, ami azt a népet érheti, amely mögöttem áll, elsősorban engem érjen. (Zajos helyeslés minden oldalról.) Aki magyar ember, az bátran megy előre s megmutatja a példát, de nem izgat alattomosan. (Zajos helyeslés minden oldalról. Élénk felkiáltások: Éljen Rakovszky ! Igaza van !) • Vázsonyi Vilmos: Én kérek szót személyes kérdésben. (Hosszantartó nagy zaj.) Az elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a helyükre menni! Vázsonyi Vilmos : T. Ház! Lengyel Zoltán : Ne innen beszéljen (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem kell ide! Menjen el Innen ! Zaj.) Vázsonyi Vilmos : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne innen beszéljen ! A baloldalon : Ki vele ! Ki vele !) De kérem ... (Hosszantartó nagy zaj.) Egyszerűen visszautasítom mindazt a valótlanságot, amit Rakovszky képviselő úr mondott. (Zajos felkiáltások a baloldalon : Ki vele !) Nem igaz, hogy elbújtam volna, nem is fogok elbújni soha, majd leszámolunk ! (Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Ki vele! Népbolondító! Folytontartó nagy zaj és nyugtalanság.) Az elnök : Tisztelt Ház ! Most már áttérhetünk az interpellációra. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Zboray Miklós képviselő úr fog interpellálni. Méltóztassék meghallgatni az interpellációt. (Folytonos nagy zaj.) Míg a csend helyreáll, az ülést felfüggesztem! Elhalasztott interpellációk. Zboray Miklós : Tisztelt Ház! (Halljuk ! Halljuk ! Nagy zaj és mozgás.) Tekintettel az idő előrehaladottságára és a kedélyek állapotára, úgy a magam, mint Nessi Pál tisztelt barátom és képviselőtársam nevében kérem a tisztelt Házat, engedje meg, hogy interpellációnkat holnap mondhassuk el. (Helyeslés: Zaj.) A Ház hozzájárul, mire az ülés két órakor véget ért, tartottak. Az ülésterem szenzációi egymást követték és lefoglalták az érdeklődést mindvégig, csak hazamenet állt meg egy csoport, rövid beszélgetésre, melynek tárgya a Vázsonyi-ügy volt. Csodálatosképpen a szász képviselő sértéseit, melyeket merészen az ország szemébe vágott, egykettőre elfeledték, minden figyelem az ülés második viharjára koncentrálódott. A függetlenségi pártiak a folyosón megoszlottak. Voltak teljesen intranzigensek, akik keveselték a történteket és tovább is akartak menni Vázsonyival szemben, de mások a leghatározottabban elítélték, hogy egy egész parlament rátámadjon egyetlen emberre, akiről azt sem tudhatta előre senki, hogy tulajdonképpen mit is akar mondani. Igazolnia magát, védekeznie a támadásokkal szemben mindenkinek szabad és ezt megakadályozni merénylet a jóízlés és a szólásszabadság ellen. Ezt hangoztatták azok közül is többen, akik Vázsonyinak sem elvileg, sem személy szerint nem barátai, de azért mégis rosszalták a történteket. A szabadelvű pártiak közül némelyek szintén indignálódtak a történteken és ezek között volt elsősorban Széll Kálmán miniszterelnök is. A miniszterelnök különben már az ülés folyamán nyíltan is kifejezést adott ennek a nézetének. Mikor ugyanis Rakovszky beszéde után a szabadelvű párt néhány fiatal tagja tapsolni kezdett, a miniszterelnök idegesen fordult hátra e szavakkal: — Ez már mégsem járja ! A szabadelvű párt fiatalabb tagjai közül néhányan azonban igen határozott formában mondtak véleményt az esetről, egy cseppet sem titkolva ellenszenvüket. Eközben természetesen sok elfogultság is megnyilatkozott. Kommentálták aztán az ügyet a pártkörökben is, de a többség, bár nem exponáltan, mégis abban a felfogásban találkozott, hogy sajnálatos dolog, ami történt és kétszeresen sajnálatos, ahogyan történt. Egyébként a folyosó ma nemsokára az ülés után teljesen elhagyatott maradt.* * * A függetlenségi és 48-as párt József körúti klubja rég volt olyan látogatott, mint ma este. A pártnak úgyszólván minden, a fővárosban levő tagja megfordult ma ott. A párttagok élénken tárgyalják a képviselőházban történteket s különösen a Vázsonyi-affér volt a beszélgetés majdnem egyedüli tárgya. Szóba került az a jelenet is, hogy Vázsonyit nem akarták a vele egy padban ülők maguk mellett megtűrni s hevesen tiltakoztak az ellen, hogy ismét az ő közelükben üljön le. A pártkörből kiszivárgó hírek szerint a párt követelni fogja teljes elkülönítését minden más párttól. A folyosó. A folyosó tudvalevően régtől fogva fokmérője a parlamenti hangulat temperaturájának. Bármi történik is a teremben, annak visszhangja támad a folyosón, ahol időnkint valóságos fiókülések keletkeznek, melyeknek közönsége sokszor még a rendes ülés látogatottságát is fölülmúlja. Természetesen ma sem volt másképpen, azzal a különbséggel, hogy a folyosói megbeszélések ezúttal csak kevés ideig A demokrata-körök állásfoglalása. A terézvárosi demokrata-körben ma este az öszszes fővárosi demokrata-körök és szervezetek gyűlést tartottak. A kör tagjai izgatottan tárgyalták a mai képviselőházi eseményeket. A gyűlést Bessenyei Ferenc nyitotta meg. Megnyitó beszédében előadta, hogy a képviselői szólásszabadságon és immunitáson ejtett csorbát a képviselőház egynéhány tagja. A sérelem, melyet elkövettek, szükségessé teszi, hogy a gyűlés megbotránkozásának adjon kifejezést az összes budapesti körök és szervezetek nevében. Javaslatot nyújt be, melynek elfogadását kéri. Dr. Tausz Jakab az erzsébetvárosi demokrata kör nevében kijelenti, hogy az, ami a képviselőházban történt, az nemcsak a demokraták képviselőjét, de az egész demokrata tábort érinti. Reméli, hogy a képviselőház már a holnapi ülésen meg fogja adni az elkövetett sértésért az elégtételt. Elfogadja az Erzsébetvárosi Kör nevében a javaslatot. Dr. Kozma László szerint az értekezlet nem tett eleget azzal, ha Vázsonyi Vilmosnak elégtételt ad s ragaszkodását fejezi ki. Meg kell mutatni — úgymond — a parlament néhány képviselőjének, hogy Budapest polgárságának zöme áll Vázsonyi mögött. Dr. Pollacsek Sándor elfogadja az elnök indítványát, de hozzáteszi, hogy amennyiben az elégtétel késni fog, ő maga lesz, aki javasolni fogja, hogy a demokraták vegyenek maguk elégtételt maguknak azoktól, akik a szólásszabadságot megsértették. Személyes támadásnak mondja az affért Endrey és Tóth János képviselők részéről, kik azért törtek ki a parlamentben Vázsonyi ellen, mert e két képviselő kerületében most szervezik a demokrata pártot. Elfogadja Bessenyei Ferenc indítványát, de megtoldja egy fejezettel. Felszólaltak még László Andor és Tüntetés. A demokraták ma nagy tüntetést vittek véghez a Vázsonyi képviselő ügyéből kifolyóan a főváros utcáin. Bejöttek erre a tüntetésre a városba a kültelki demokraták is, akik vagy 25—30 kocsin vonultak be a Nagymező utcai klubhelyiségükbe. Kilencedfél óra lehetett, mikor egy csoport demokrata elindult a központi kör épületéből, hogy a józsefvárosi demokrata körbe vonuljon. A Népszínház utca és József-körút sarkán levő helyiségben sok reformpárti egyetemi hallgató volt együtt. Javarészt ezek közül kerültek ki a tüntetés vezetői. Néhány izgató beszéd hangzott el, aztán a Népszínház utca 27. sz. háza elé vonult a tömeg. Rákosi Viktor orsz. képviselő lakik ott. Csöndes demonstráció volt ezen a helyen, gyönge abcugok szelték a levegőt s hamarosan visszafelé indultak, hogy a Budapesti Hírlap szerkesztősége elé menjenek. A Rökk Szilárd utcában már várta harminc gyalogos rendőr a menetet, mely ekkor mintegy hatszáz főnyi volt. A negyedik számú ház előtt, melyben a szerkesztőség helyisége van, a tömeg zsivaja egyszerre hatalmas dörgéssé erősödött. A nép messzehangzón abcugolta Rákosi Jenőt. — Le vele ! Jezsuita! — Éljen Vázsonyi! — Itt a hazug sajtó. Közben húsz példány Budapesti Hírlapot elégettek. Mint rendesen, ezúttal is idegen elemek vegyültek a demokraták, eleinte zárt s teljes rendben szervezett seregébe úgy, hogy a tüntető nép háromszorosan megszaporodott. Ezek az idegen elemek föl akarták használni az alkalmat s valaki elkiáltotta magát: — Be kell hatolni a házba! El kell verni a hazugokat! A demokraták erre azonnal tovább vonultak. Kénytelenek lettek volna külömben is megtenni ezt, mert az utcában levő Sánta-féle vendéglő udvarán tizenöt lovas rendőr volt elrejtve s ezek kivágtatva onnan, hajtani kezdték a tömeget. A tüntetők a Kerepesi-utra vonultak a Nemzeti Színház felé. Az Esterházy utcába befordulva, a Muzeum utca 19. számú házat tűzték ki célnak. Rakovszky István képviselő lakik abban a házban. Nagy zajjal, abcugolással folyt a demonstráció a néppárti képviselő ellen. Néhányan hólapdát dobáltak lakásának ablakaiba s ezt kiáltozták : — Jöjjön elő, ha mer! — Most Rakovszky búvik ! Nem minden humor nélkül való az aelenet, amely itt történt. Egyetlen rendőr volt a közelben, ■ a Múzeum-körút sarkáról a tüntetőkhöz sietett. Nagy bátran szónokolni kezdett, így: — Oszoljanak. Ne kényszerítsenek, hogy közbelépjek. A szegény emberen, aki egymaga akart elbánni a tömeggel, kinevették, de nem bántotta senki Reik Ferenc, végül pedig dr. Goldner Adolf, az utóbbi a budapesti szociáldemokrata pártvezetőség részéről. Biztosíthatja az értekezletet, — úgymond — hogy a munkásosztály tömött sorokban fog megjelenni, ahol szükség van rá. Az értekezlet ezután egyhangúlag a következő határozati javaslatot fogadta el: A demokrata pártkörök és szervezetek a legnagyobb megbotránkozással értesültek a képviselőház ez évi január 29-iki ülésében a szólásszabadság és a képviselői személybiztonságon ejtett azon sérelemről, mely Vázsonyi Vilmos képviselővel szemben elkövettetett. A parlamenti intézmény pallódiumát a szólásszabadság és a képviselői személybiztonság képezvén, melyet megóvni, tiszteletben tartani és tartatni a képviselőháznak magának áll legfőbb érdekében, a demokrata körök elvárják, hogy a képviselőház a szólásszabadságon és a képviselő személyi biztonságon ejtett sérelmet a parlamenti tekintélynek megfelelő módon torolja meg. Ehez a javaslathoz hozzávették még dr. Pollacsek Sándor javaslatát, amely így hangzik: Az összegyűlt demokrata körök és szervezetek megvetésüket fejezik ki azon képviselők iránt, kik szövetkezve összeesküdtek az egymagában álló dr. Vázsonyi ellen. Kimondja egyúttal az értekezlet, hogy Budapest polgárait vasárnap népgyűlésre hívja össze.