Pesti Napló, 1903. február (54. évfolyam, 32-58. szám)

1903-02-20 / 50. szám

50. szám Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1903. február 20. 4 A félhivatalos Bud. Tud. a párbaj lefolyását és előzményeit a következőképpen mondja el: A báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter és Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő között fölmerült lovagias ügy lefolyására vonatkozólag egyes lapok köz­léseivel szemben helyreigazításképpen közölhetjük, hogy a kihívás Lengyel Zoltán részéről Kubik Béla és Bartha Ferenc országgyűlési képviselők után úgy történt, hogy bíró Fejérváry Géza vagy kérjen bocsánatot vagy pe­dig adjon fegyveres elégtételt. Báró Fejérváry Géza segédei, gróf Hadik János és gróf Andrássy Tivadar országgyűlési képviselők erre kijelentették, hogy a mi­niszter semmiféle további magyarázatokba nem bocsát­kozik és magától értetődik, hogy bocsánatkérésre sem hajlandó, ha tehát Lengyel Zoltán nem elégszik meg azzal, ami a Házban történt, akkor a miniszter kész megadni a fegyveres elégtételt. Erre azután a felek segédei megállapították a párbaj ismeretes fólia­idéit. A párbaj ma délelőtt történt meg és az első ösz­­szecsapásnál báró Fejérváry Géza jobb kezén kisebb vágásokat kapott, aminek konstatálása után a párbajt folytatták, s a felek még kétszer csaptak össze. A harmadik összecsapás után báró Fejérváry Géza se­gédei megállapították azt, hogy az első összecsapás al­kalmával a felük által kapott vágások befolyásolják a kard tartó­atását és forgathatását; kijelentették tehát, hogy a párbaj további folytatása esetén felük határozott hátrányban volna. Ezt Lengyel Zoltán segédei tudomásul vették, amire aztán a párbajt közmegegyezéssel beszüntették. Kibé­külés nem történt. Végül Lengyel Zoltán ezt a­­nyilatkozatot teszi közzé. A képviselőház keddi ülésén azt mondottam, hogy­­ a november 7-iki beszédemben említett nagyváradi ka­tonai esetek elmondása alkalmával R­­­m­­­e­r Károly nagyváradi polgármester úr, aki a karzatról hallgatta a beszédet, Barabás Béla képviselőtársam útján gra­tulált. Ezennel mindkét féllel együtt megállapítva a tényállást, kijelentem, hogy Barabás Béla képviselőtár­sam így hozta le nekem az üzenetet, azonban Rimler polgármester úr nyilatkozata csak az volt, hogy ő me­legen érdeklődik a dolog iránt, mint Nagyváradon tör­tént dolog iránt és lekötötte figyelmét, hogy én oly készültséggel tudtam azon dolgokat, amelyek Nagyvára­don abban az időben közszájon forogtak. Lengyel Zoltán: Temesvárról táviratoztak: Báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert­, Temesvár város országgyűlési képviselőjét, Telbisz Károly polgármester a vá­ros közönsége nevében táviratban üdvözölte pár­baja alkalmából. Rákóczi szobrára. Budapest, február 19. Mai kimutatásiikban két takarékpénztár neve is szerepel, amelyek adományt küldtek Rákóczi szobrára, a Hegyalja—Mádi Takarék­­pénztár 20 koronával, a Somorjai Takarékpénz­tár és Hitelintézet r.-t. pedig 10 koronával mutat követésre érdemes példát. Jelentéke­nyebb összeget gyűjtött össze a budapest­­jobbparti üzletvezetőség vontatási osztályá­nak tisztviselői között Kalós Sándor hivatal­nok, aki hazafias sorok kíséretében küldte be gyűjtését. Kolozsvárról is kaptunk ma adományt, Fuhrmann Károly fűszerkereskedőtől, aki ismerősei körében gyűjtötte össze a beküldött összeget. • Kimutatásunk itt következik. .. A Budapest-jobbparti üzletveze­tőség vontatási osztályának tisztviselői Kalós Sándor hi­vatalnok utján 39 kor. — fill. A Hegyalja-Mádi Takarékpénz­tár 20 » — » A Somorjai Takarékpénztár és Hitelintézet­ Részvénytársaság 10 » — » Fuhrmann Károly fűszerkeres­­kedő gyűjtése, Kolozsvár 11 »' 20 » Összesen: 80 kor. 20 fill. Hozzáadva a tegnap kimuta­tott : . 31,632 » 68 » Eddigi gyűjtésünk: 31.712 kor. 88 fill. * A Budapest-jobbparti üzletvezetőség vontatási osztályának tisztviselői Kalós Sándor hiva­talnok útján, Budapest: Markos György 3 kor., Kun Viktor 2 kor., Lazsánszky József 2 kor., Hajdú Géza 2 kor., Petényi Sándor 2 kor., Beniczky Pál 5 kor., Fallenbüchel Károly 2 kor., Jánoska Tivadar 2 kor., Settyei Sándor 2 kor., Kalós Sándor 2 kor., Somogyi Gusztáv 2 kor., Komáronty Gyula 1 kor., Tergina Péter 1 kor., Wickmann József 1 kor., Földváry Gyula 2 kor., Schmiedt Mihály 2 kor., Spiegel Zsigmond 2 kor., Kriegsau Emil 2 kor., Lipt­hay Károly 2 kor. Össze­sen 39 korona. Fuhrmann Károly fűszerkereskedő gyűjtése, K­o- l o z s v­á­r : J­a­­mann Károly 2 kor., Halász Gábor 60 fill., Lengyel János 40 fill., Bauer József 40 fill., Bogdánffi János 1 kor., N. N. 50 fill., Lövi Ignác 50 fill., Genke Antal 50 fill., Fuhrmann Albert 2 kor., Fuhrmann Mariska 1 kor. 30 fill., Janky 1 kor., Fried­mann Albert 1 kor. Összesen :11 korona 20 fil­lér, i■ V --W ■*-V--—‘—-» Jókai jubileuma. Budapest, február 19. Hetvennyolcadik születése napját érte ma meg Jókai Mór. Ezt az évfordulót a Nemzeti Színház azzal ünnepelte meg, hogy­­ szinte­­hozta az Aranyembert századszor. A jubiláris előadást ünneplő közönség nézte végig. Ün­nepi hangulat volt az egész házban, s az ősz költőt könyekig meghatotta az a nagy sze­retet, amelylyel előadás előtt a színpadon összegyűlt meghitt tisztelői, előadás közben pedig a nagyközönség üdvözölték. A jubiláris előadás koronája volt a mai ünneplésnek. De ünnepelték a költőkirályt ma országszerte, s számtalan levél, üdvözlő táv­irat és hódoló küldöttség tolmácsolta az őszinte szívből fakadó jó kivánatokat. Jókai Mór mindannyiunk szerető üdvöz­lésére a következő szavakkal válaszol: A hetvennyolcadik és a századik. Legnagyobb örömöm és megnyugaszta­­lásom a mai emlékezetes napon az, hogy e nagy késő születésnapomon írótársaim új nemzedéke ugyanazzal a szeretettel vesz körül, amivel a régi. És hogy az új közön­ség, mely költői művemet mai nap századik előadásban fogadja, irántam most is a ré­ginek a hagyományosa. Kiváló adománya Istennek a költői te­hetség. De nehéz jóslat van hozzá kötve: «Élsz, amíg költészeted él!» Hogyne sietnének a költők meghalni? Hogyne bo­rulnék le én az irgalmas Isten előtt, aki megengedte, hogy még éljek. És a költé­szetnek éljek. Hogy születésem napján ne a magát túlélt, de az ujja elevenült író új­évét ünnepelhessem. De ezt azoknak köszönhetem, akik any­­nyira szeretnek. Addig éljek, amig mind sze­retnek. Budapest, 1903. február 19. Dr. Jókai Mór: Üdvözlő küldöttségek. A Kisfalud­y-T­ár­saság elnöksége ma délelőtt felkereste Jókai Mórt, hogy születésnap­jának alkalmából a társaság nevében üdvözölje. A küldöttségben voltak: Beöthy Zsolt elnök, Ber­­zeviczy Albert alelnök, Vargha Gyula főtitkár és Kozma Andor másodtitkár. A jókívánságokat Beöthy Zsolt tolmácsolta lendületes, meleg beszéd­ben, mire Jókai nagy barátsággal, szeretettel és hálával felel, szívből fakadt köszönetet mondva a megemlékezésért. Félórai időzés után hagyták el a Kisfaludy-Társaság vezetői a költőfejedelemnek ereklyemúzeumszerű lakását. Az Országos Nemzeti Szövetség kül­döttsége délelőtt tisztelgett a nagy regényírónál, hogy 78-ik születésenapján üdvözölje. Balás Ár­pád ig. elnök meleg szavakban köszöntötte Jókait, aki elismerőleg méltatta a szövetség működését s örömének adott kifejezést, hogy tagja lehet a szö­vetségnek. Ezután Zseni József mondotta el, hogy amerikai útjában honfiúi büszkeséggel töltötte el lelkét az a tapasztalat, hogy a költőkirály regényei angol fordításban mily nagy elterjedésnek örven­denek. A newyorki Wanamaker-féle nagy áruház­ban szárakra menő kötetekben találta Jókai mű­veit, mely közül a «Kőszívű ember fiai» és a «Sze­gény gazdagok» regények egy példányát diszkötés­­ben adta át Jókainak, aki megölelte a kedves fi­gyelemért. Az Arany ember századszor: «Bánk bán», «Az ember tragédiája» és az «Arany ember»: ez a három magyar darab emlékezetes ar­ról, hogy száz előadást ért a Nemzeti Színház­ban. Az első kettő már csak a szerző halála után került színre, a harmadiknak premierjén és szá­zadik előadásán ott volt a megalkotója, a magyar irodalomnak dicsősége, Jókai Mór. Emlékezetes előttünk az 1884. év december harmadika. Majdnem egy évtized után először vitte ismét Jókait dicsőségövezte ösvénye a színpadra, még­p­edig olyan időben, amikor a francia szellem erősen kiszorította onnan a magyar drámát. Dumas és Sardo­u voltak a Nemzeti Színház legkedveltebb írói — akkor még senki sem hitte volna róluk, hogy alig­­két évtized múlva ők is odakerülnek a «vieux jeux» múzeuméba — s velük versenyezni, az egy Csikyn kívül, egyetlen magyar író sem tudott, de nem is­mert. Jókai visszatérése a színpadhoz, jelezte a for­dulatot. Az «Aranyember» ragyogó romantikája és hatásos meséje a közönséget hódították meg, a pom­pás szerepek pedig meggyőzték a Nemzeti Szín­ház vezetőségét és művészeit arról, hogy magyar talajból is fakadhat a siker és a babér... Jó gondolat volt tehát Somló igazgatótól, hogy a mai, századik előadáson szétoszttatta a közönség között a bemutató-előadásnak facsimile-ben készült színlapját. Érdekes ereklye volt az, és kegyele­te® megemlékezés azokra is, akik akkor hódítottak tehetségükkel és ma már odamentek, ahonnan nin­csen visszatérés. Nagy Imre, Szathmáryné és Szigeti Imre em­léke felújult. Egy ürömcsepp az örömök kelyhében, hogy a századik előadásnál nem működtek közre, de itt van Jókai és a magyarok Istenének jóságát bizonyítja, hogy friss egészségben, testi és szellemi épségének teljében megérhette ezt a napot ő, aki mint egyik ünnepi szónok hangoztatta: «már a negyedik generációt oktatja a honszeretetre és a szépnek, a nemesnek kultuszára». Íme, az első előadás színlapja hű másolatban: mintha figyelmeztetne arra, hogy «emlékezzünk a régiekről és hódoljunk a szivünk legforróbb ér­zésével annak, aki hetvennyolcadik születésenapján is lélekben, szívben és ragyogó tehetségben a legifjabb közöttünk». NEMZETI |||j|| SZÍNHÁZ. Évi bérlet 149. sz. Havi bérlet 2. sz. Budapest, szerdán, 1884. december 3-án. Először: AZ ARANYEMBER. . Eredeti dráma 5 felvonásban,előjátékkal. Irta: Jókai Mór, Személyek: Tímár Mihály, (ké­sőbb Levennezy) Nagy Imre Trikálisz Euthym (Ali Gsorbadzsi) Egressy Tímea, a leánya Fai Sz. Kadis­a, mérnök kari tiszt ...................Kőrösmezei Teréza ....................Jászai M. Noémi, a leánya ... P. Márkus E. Brazovics Athanáz, gazdag gabonake­reskedő ..............Szigeti Imre Fabula hét fia. Granicsárok. Színhely: Magyarhon egy kereskedelmi városa, a Senki szigete a Duna ágai közt, és a Balaton melléke. Idő: a század XX-as évei, a 2-ik felvonás egy évvel később az előjátéknál, a 3-ik felvo­nás öt évvel később. Az új díszleteket festette Spanraft Antal, a Nemzeti Színház festője. Kezdete 7 órakor, vége 10 után. . . . Mielőtt századikszor kiszállt volna a szín­padra, a közönség elé az Aranyember, össze­gyűltek azok, akik családi körben óhajtották ün­nepelni a költőt: a Nemzeti Színház tagjai, az irodalmi társulatok, az egyetem és a középisko­lák küldöttségei, valamint a Lipótvárosi Kaszinó és a Keleti Akadémia deputációja. Sorban járultak szó­nokai a költő elé és mindegyiknek ajkán fordulatos, meleg érzéstől áthatott kifejezésre talált az a nagy szeretet, amelyet minden ember érez Jókai iránt. A Nemzeti Színház érzését Somló Sándor igazgató tolmácsolta, a Petőfi-társaság nevében a gyermeki szeretet hangján szólalt meg Herceg Ferenc, a Lipótvárosi Kaszinó hódolatát Lichtenberg Kornél fejezte ki és sorban jöttek azután a többiek is: mindegyik hozott­­virágot és szerzetet a költő­nek. Jókai röviden válaszolt és ő, a beszédnek mes­tere, aki a parlamenti küzdőtéren egykor nagy szónoki csatákban győzte le politikai ellenfeleit, csaknem legyőzetett a saját érzése által. Halkan, csaknem mélabúsan folyt ajkáról a szó és hangja reszketett a megindulástól, amikor kifejtette, hogy a sors csak addig engedi élni a költőt, amíg a tehetsége is él és tán azért halnak meg olyan ifjan a poéták. Áhitat rezgett a szavaiban, amikor köszönetet mondott a Gondviselésnek, hogy meg­engedte neki négy nemzedék szivébe beirni a ne­vét. Forró köszönetet mondott mindazoknak, akik virágot hoztak neki a mai estére és a virágnál is szebb érzést !- • - * • -Szaibaváryité Helvey L. Náday Hetényi Latabar Sántha Újházi Pinicz Zsófia, a neje........ Athália, a leánya...­­Krisztyán Tódor ... Grapicsár tiszt....... 1-ső) ’-ik)csempész Fabula János, hajós kormányos ........ Galambos, halász...

Next