Pesti Napló, 1903. március (54. évfolyam, 59-89. szám)
1903-03-18 / 76. szám
76. szám Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1903. március 18. 7 Rákosi Jenő: Szóval előbb az apákról kellett volna gondoskodni. Dr. Goldner Adolf: Természetes, mert Milémben igaza van Csernoch arnak, hogy ez a szabályrendelet meg fogja támadni éppen azt a családot, amelyet az intéző körök megvédelmezendőnek tartottak. Adatokat sorol fel a gyermekhalandóságról, amelyek azt bizonyítják, hogy azokban az államokban csökkent a gyermekhalandóság leginkább, amelyekben a munkások szervezettsége, a gyülekezési és egyesülési szabadság leginkább kifejhetett. A 2. §. intézkedését határozottan helyesli. Ha az állam a gyermektől adóalanyt, katonát vár, kötelessége elismerni a gyermekek legelemibb jogát, az élethez való jogot. Puchs Malvin: Magyarországon 50 társadalmi egyesület működik a szóban forgó ügy előmozdításán, amelyeknek működése azonban nagyrészt azok költséges szervezete miatt legfeljebb tízezer gyermekre terjedhet ki. Az állam és a társadalom együttes munkája helyes, gazdaságos berendezkedéssel, az egyesületek állami segítése útján könnyen ismeretlenné tehetné Magyarországon az elhagyott gyermek fogalmát. A szervezet részleteiről szólva, nem tartja helyesnek a gyakori választást. (Élénk tetszés és éljenzés.) Lukács György főispán, mint oly megye adminisztrációjának vezetője, ahol az agrárszocializmus a legakutabb állapotban van, Goldnerrel szemben hangsúlyozza, hogy egész komplexumára törekedett mindig és törekszik folyton az oly intézkedéseknek, amelyek a gyenge megvédését célozzák az erőssel szemben. A józan, az okos szocializmust látja lefektetve a javaslatban, a támogatást addig a mértékig, amíg az egyenlőség terén az egyén már maga is megállhat. Ezen keretek azok, amelyek között a tervezet mozog és azért azt örömmel elfogadja. Elismeri, hogy fenforog az a veszedelem, hogy a család köteléke lazíttassék, de az ellen bölcs prevenciót lát abban, hogy a tervezet szerint az elhagyottnak minősítés tekintetében nem szabad könnyelműen eljárni, ő megtoldaná e kantelát azzal, hogy a 2. §.-t módosítani kell. Abban a «jog» van kodifikálva. (Fölkiáltások: Ez a helyes!) Igen, a jogász előtt ez a helyes. De jogot akkor kell kodifikálni, amikor van egy fórum, amely előtt a jogot érvényesíteni lehet Az állammal szemben a gyermeknek nincs fóruma. Azt kell mondani, hogy a gyermekek az állami védelemben részesüljenek. Bokányi Dezső nem zárkózik el az elől, hogy elismerésre méltó már az is, amikor az állam a szabad erők játékába avatkozik és a gyengébb fél védelmére kel, de egészben Goldner felfogásához csatlakozik oly értelemben, hogy a tervezet, amint itt kontemplálva van, ha azt kellő szociálpolitikai intézkedések nem előzik meg, nem fog beválni, vagyis legalább nem oly eredményesen, mint aminő siker reményét fűzik hozzá. A 2. §-ban felállított helyes elvvel ellentétben állónak látja a 3. §-t, különösen annak azon intézkedését, amely a 12 éven aluli gyermeknek is megengedi, hogy mint cseléd vagy iparos-tanonc szolgáljon. A gyermekről 14 éves koráig, míg a négy elemi, vagy iparos, vagy középiskolát elvégezte, tartozzék az állam gondoskodni. (Élénk helyeslés a hölgyek körében.) Ez a 14 esztendő a kereskedelmi miniszter eddigi rendelkezéseiben is benne van. A 3. §. törlését kívánja. Visontai Soma örömmel üdvözli ez akciót, örül, hogy Bokányi némileg eloszlatta azon félreértéseket, amelyeket dr. Goldner felszólalása kelteni alkalmas volt. Igazat ad a szocialistáknak abban, hogy szociálpolitikai téren igen nagy feladatok várnak még az államra, de nem helyezhet akkora súlyt a sorrendre, hogy örömmel ne üdvözölné már most a gyengék oltalmára tett ezt a lépést is. Szőts András örömmel üdvözli a tervezetet, bár a részleteknél lesznek megjegyzései. Katona Béla koronaügyész-helyettes szintén melegen fogadja a tervezetet, mely ellen mégis vannak aggályai a gyermek, a család és a társadalom szempontjából. Sok olyan esetet tud, mikor a renyhe valódi vagy nem valódi szülő a serdületlen gyermek keresményéből él. Intézkednie kellene a rendeletnek, hogy a rendőrség az ilyen személyek hatalmi köréből a gyermeket kivonhassa. A család szempontjából hiánya a tervezetnek az, hogy mi sem állja útját annak, hogy az államilag védett és tartott gyermek saját szülőjéhez adassák gondozásba. Ebben a tekintetben határozott tilalom statuálását kéri. Sándor János főispán örömét fejezi ki, hogy a tervezet a köziigazgatás külső szerveire jelentéskieny feladatokat ró. Ezután Katona koronaügyészhelyettes szavaira reflektál és rámutat arra, hogy a hatóságok képviselői a gyermekvédő-egyesületeknél nem mint rendelkező, hanem mint mellérendelt faktorok fognak működni. Azt az eszmét pendíti meg , amelynek következetes keresztülvitelére majd a részleteknél tesz indítványokat — hogy terjesszük ki a gyermekvédelmet a külföldön levő elhagyatott magyar gyermekekre is. (Helyeslés.) Romániában százezrei vannak a székely népnek, amely gyermek ott elhagyatott marad, az elvesz nemcsak a családra, de a nemzetre nézve is. Mentsük meg ezeket is, nyújtson módot a szabályzat ezek védelmére is. (Tetszés.) Glück Frigyes gyakorlati szempontból kívánja a szabályzatot bírálni és a gyakorlati keresztülvitel garanciáját abban látja, hogy a miniszterelnök kijelentette, hogy sem bürokratikus szervezetet, sem szimekuiákat nem kér. Széll Kálmán miniszterelnök elnök, ezután, minthogy szólani senki sem kivin, az általános vitát bezárta. Figyelemmel fog meghallgatni minden felszólalást — mondotta — minden észrevételt és azt a maga értéke és érdeme szerint fogják mérlegelni. A miniszterelnök indítványára az értekezlet a részletes tárgyalást holnap délután négy órára tűzte ki. A holnapi ülésen a tanácskozást hihetőleg be is fejezik. Tarrasch első, Maróczy második, Budapest, március 17. Hat heti kemény küzdelem után ma véget ért a montekarlói sakktorna, amelyet hazánkban országszerte állandóan nagy érdeklődéssel kísértek a sakk nemes művészetének barátai, főleg azért, mert részt vett benne Maróczy Géza mesterünk is, aki, mint a tavalyi montekarlói verseny győztese, az idén is nagy reménynyel indult a küzdelembe. Maróczy a hozzáfűzött reményt az idei versenyben is beváltotta, újra dicsőséget szerzett a külföldön a magyar névnek és a magyar szellemi erőnek. A világ annyi jeles sakkmesterével folytatott küzdelemből győztesen került ki, 26 partiból 19 egységet hozva össze, megnyerte a verseny második díját. Az első díjat dr. Tarrasch Siegbert nyerte meg, aki 20 egységre tett szert. Ma reggel még bizonytalan volt a verseny eredménye. Ma került össze ugyanis Maróczy és Tarrasch, s ha a magyar mesternek sikerült volna erős ellenfelét megverni, még első is lehetett volna. Maróczynak azonban igen kényes volt a helyzete. Ha nyerésre játszik, kockáztatja azt, hogy elveszti a partit és utóléreti magát Pillsburyval. Tarraschnak ellenben csak remisre volt szüksége, hogy első legyen, így tehát a célszerűség azt diktálta, hogy a döntő párti remis legyen. Bizonyos is, hogy mind a két mester azzal a szándékkal ült le ma a sakktábla mellé, hogy remist csinálnak. Erre vall legalább kiküldött tudósítónk következő távirata a verseny mai utolsó napjáról: A M a r ó cz y—Tarrasch vezércseljátszmája mindkét fél rendkívül óvatos és korrekt játéka következtében már 18 lépés után remisvel végződött. Remis lett még: a Teichmann—Wolf-féle spanyol párti 32 lépés után és Taubenhaus —Marco spanyol partija 32 lépés után. Schlechter szicíliai partiban finom pozíciójátékkal 37 lépésben megverte Miesest. P 1tsbury szicíliai partiban 47 lépés után után legyőzte Moreau ezredest. Reggio Marshall ellen spanyol partit kezdett, a középjátékban Marshall tisztet áldozott, áldozata azonban nem volt korrekt. Reggio ügyesen kivédte az ellenfél támadását és végül 64 lépés után meg is nyerte a partit. Mason spanyol partiban megverte Albint, aki ma igen gyengén játszott és a 36-ik lépés után fel is adta a reménytelen partit. A verseny végleges eredménye tehát a következő: Első lett dr. Tarrasch 20, második Maróczy 19, harmadik Pillsbury 18V2, negyedik Schlechter 17, ötödik Teichmann 16V2, hatodik Marco 10V2, hetedik Wolf 14, nyolcadik Mieses 13 egységgel; ezután következnek: Marshall 12, Taubenhaus és Mason 1012, Albin 8V2, Reggio 7 egységgel és Moreau huszonhat nullával. Maróczy eredménye azért méltó az elismerésre, mert mint tudósításainkból kitetszett, a magyar mester a torna első felében rendkívüli indiszpozícióval küzdött. Oka ennek az volt, hogy teljesen tréning nélkül indult a versenybe, s azonkívül úgy utazott, hogy éjjel érkezett, s korán reggel már meg is kellett kezdenie a harcot. Ez okozta, hogy a verseny első napján Taubenhaus, aki sokkal kisebbrangú játékos nála, megverte. Ezt a vereséget Maróczy nem volt képes pótolni. Ez kedvét is vette eleinte, ami az egész első turnus alatt meglátszott játékán. A második turnusban azonban már teljesen kifejtette rendkívüli tehetségét. Csaknem csupa rövid partit játszott és egyetlenegy játszmát sem veszített. Míg az első turnusban 13 partiból hatot nyert, négy remist csinált és hármat elveszített, a második turnus 13 partijából kilencet nyert, négy remist csinált és egyet sem veszített. Szembeállítjuk itt egymással az első turnus eredményét a másodikkal, annak bizonyságául, hogy Maróczy csak a második turnusban szólt bele magához méltóan a versenybe. Az első turnus végződött február 28-ikán a következő eredménynyel: Pillsbury 91/1, Teichmann és Tarrasch 9, Marco és Schlechter 87', Maróczy 8, Mieses 7, Marshall 61h, Mason, Taubenhaus, Wolf 512, Albin 5, Reggio 372, Moreau 0. A második turnus eredménye pedig a következő: Maróczy, Tarrasch 11, Pillsbury 9, Schlechter, Wolf 8V2, Teichmann Vk, Marco 7, Mieses 6, Marshall SW, Mason, Taubenhaus 5, Albin, Reggio SV, Moreau 0. Csak egy kissé nagyobb diszpozícióra lett volna tehát szüksége Maróczynak az első turnusban, s az idén is első győztesül került volna ki a küzdelemből. Dr. Tarrasch Siegbert, a verseny győztese, 1862-ben született. Németországnak talán a legkiválóbb sakkmestere, aki számtalan versenyben győzött már. 1885-ben Hamburgban a 26 díjat megosztotta, 1889-ben Boroszlóban első lett, 1890- ben Manchesterben első lett, 1892-ben Drezdában első, 1894-ben Lipcsében első, 1895-ben Hastingsben negyedik, 1896-ban Nürnbergben megosztotta a 3. és 4. dijat, 1898-ban Bécsben első lett, 1902-ben Montekarlóban megosztotta az 5., 6. és 7. dijat, 1903-ban Montekarlóban első. Csak egy olyan versenyen vett részt, amelyen nem nyert dijat: 1896-ban Budapesten. Egyébként gyakorló-orvos Nürnbergben. Maróczy Géza 1870-ben született Szegeden,tehát még fiatal ember. 1895-ben nyerte el a mesteri címet Hastingsben. 1896-ban Nürnbergben második dijat nyert, 1896-ban Bécsben megosztotta a 8. és 9. dijat, 1899-ben Londonban megosztotta a 2., 3. és 4. dijat, 1899-ben Bécsben első dijat nyert, 1900-ban Párisban megosztotta a 3. és 4. dijat, 1900-ban Münchenben harmadik díjat nyert, 1902- ben Montekarlóban első lett, 1903-ban Montekarlóban második lett. A lefolyt montekarlói versenyen tudvalevőleg csak két dij volt: az első 4500 frank, a második 3000 frank. A többi mester egységszáma arányában részesül tiszteletdijban. Az 500 frankos szépségdijról, s a verseny egyéb dijai felől a versenybizottság holnap fog dönteni. 1 Megyék és városok. — (Polgármesterek a miniszterelnöknél.) Huszonkét törvényhatósági joggal felruházott város volt képviselve abban a küldöttségben, mely ma délelőtt a miniszterelnöknél járt a szóban levő városok pénzügyi helyzetének rendezése tárgyában. A küldöttség útján való kérvényezést a polgármestereknek tavaly Szegeden tartott országos gyűlése határozta el. A városoknak az a panasza, hogy sokkal nagyobb, több állami funkciót végeznek minden rekompenzáció nélkül, mint az ugyanezen teendőkért állami segítségben részesülő megyék. A kormányelnök a képviselőház minisztertanácsi termében fogadta a küldöttséget, amelynek tagjai voltak a többi közt: Zechmeister Károly, Pálffy Ferenc, Telbisz János, Brolly Tivadar, Szvacsina Gyula, Münster Tivadar, Domány János, Kada Elek,Institóris Kálmán, Szitnyay, Kovács József, Riemler Károly, Hajke, Weiffert, Papp, Biró, Majorossy Imre, Melianovics, Hegedűs, Bernárdy János polgármesterek, Reichentauer Béla, Kmetykó Pál főjegyzők; továbbá Fabiny Teofil, Hieronymi Károly,Lázár György, Barabás Béla, dr. Fischer Sándor, Bedőházy János, Thaly Kálmán, Erreth János, Morlecz Dani, Heintz Hugó, Bakonyi Samu, Malatinszky György, Endrey Gyula, Tuba János, Polczner Jenő,Salacz Gyula, Hilbert Károly országgyűlési képviselők, stb. Zechmeister Károly királyi tanácsos, Győr, város polgármestere üdvözölte a belépő miniszterelnököt lelkes éljenzés közepette. Felemlíti röviden a városokra háramló kulturális, gazdasági, katonai vonatkozású állami terheket, amelyeknek elviseléséhez a vagyoni viszonyok rendezése immár mellőzhetetlen előfeltétel. A vá