Pesti Napló, 1903. március (54. évfolyam, 59-89. szám)

1903-03-18 / 76. szám

76. szám Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1903. március 18. 7­ ­ Rákosi Jenő: Szóval előbb az apákról kellett volna gondoskodni. Dr. Goldner Adolf: Természetes, mert Mi­­lémben igaza van Csernoch arnak, hogy ez a sza­bályrendelet meg fogja támadni éppen azt a csalá­dot, amelyet az intéző körök megvédelmezendőnek tartottak. Adatokat sorol fel a gyermekhalandóság­ról, amelyek azt bizonyítják, hogy azokban az álla­mokban csökkent a gyermekhalandóság legin­kább, a­melyekben a munkások szervezettsége, a gyülekezési és egyesülési szabadság leginkább ki­fejhetett. A 2. §. intézkedését határozottan helyesli. Ha az állam a gyermektől adóalanyt, katonát vár, kö­telessége elismerni a gyermekek legelemibb jogát, az élethez való jogot. Puchs Malvin: Magyarországon 50 társadalmi egyesület működik a szóban forgó ügy előmozdítá­sán, amelyeknek működése azonban nagyrészt azok költséges szervezete miatt legfeljebb tízezer gyer­mekre terjedhet ki. Az állam és a társadalom együt­tes munkája helyes, gazdaságos berendezkedéssel, az egyesületek állami segítése útján könnyen is­meretlenné tehetné Magyarországon az elhagyott gyermek fogalmát. A szervezet részleteiről szólva, nem tartja helyesnek a gyakori választást. (Élénk tetszés és éljenzés.) Luk­ács György főispán, mint oly megye ad­m­­inis­ztrác­iójának vezetője, ahol az agrárszocializ­mus a legakutabb állapotban van, Goldnerrel szem­ben hangsúlyozza, hogy egész komplexumára töre­kedett mindig és törekszik folyton az oly intézke­déseknek, amelyek a gyenge megvédését célozzák az erőssel szemben. A józan, az okos szocializmust látja lefektetve a javaslatban, a támogatást addig a mértékig, amíg az egyenlőség terén az egyén már maga is megállhat. Ezen keretek azok, ame­lyek között a tervezet mozog és azért azt örömmel elfogadja. Elismeri, hogy fenforog az a veszedelem, hogy a család köteléke lazíttassék, de az ellen bölcs prevenciót lát abban, hogy a tervezet sze­rint az elhagyottnak minősítés tekintetében nem szabad könnyelműen eljárni, ő megtoldaná e kan­­telát azzal, hogy a 2. §.-t módosítani kell. Abban a «jog» van kodifikálva. (Fölkiáltások: Ez a helyes!) Igen, a jogász előtt ez a helyes. De jogot akkor kell kodifikálni, amikor van egy fórum, amely előtt a jogot érvényesíteni lehet Az állammal szemben a gyermeknek nincs fóruma. Azt kell mondani, hogy a gyermekek az állami védelemben része­süljenek. Bokányi Dezső nem zárkózik el az elől, hogy elismerésre méltó már az is, amikor az állam a szabad erők játékába avatkozik és a gyengébb fél védelmére kel, de egészben Goldner felfogásához csatlakozik oly értelemben, hogy a tervezet, amint itt kontemplálva van, ha azt kellő szociálpolitikai intézkedések nem előzik meg, nem fog beválni, vagyis legalább nem oly eredményesen, mint aminő siker reményét fűzik hozzá. A 2. §-ban felállított helyes elvvel ellentétben állónak látja a 3. §-t, különösen annak azon intézkedését, amely a 12 éven aluli gyermeknek is megengedi, hogy mint cseléd vagy iparos-tanonc szolgáljon. A gyermekről 14 éves koráig, míg a négy elemi, vagy­ iparos, vagy középiskolát elvégezte, tartozzék az állam gondos­kodni. (Élénk helyeslés a hölgyek körében.) Ez a 14 esztendő a kereskedelmi miniszter eddigi ren­delkezéseiben is benne van. A 3. §. törlését kí­vánja. Visontai Soma örömmel üdvözli ez akciót, örül, hogy Bokányi némileg eloszlatta azon félre­értéseket, amelyeket dr. Goldner felszólalása kel­teni alkalmas volt. Igazat ad a szocialistáknak abban, hogy szociálpolitikai téren igen nagy feladatok vár­nak még az államra, de nem helyezhet akkora súlyt a sorrendre, hogy örömmel ne üdvözölné már m­ost a gyengék oltalmára tett ezt a lépést is. Szőts András örömmel üdvözli a tervezetet, bár a részleteknél lesznek megjegyzései. Katona Béla koronaü­gyész-helyettes szintén melegen fogadja a tervezetet, mely ellen mégis van­nak aggályai a gyermek, a család és a társada­lom szempontjából. Sok olyan esetet tud, mikor a renyhe valódi vagy nem valódi szülő a serdü­letlen gyermek keresményéből él. Intézkednie kellene a rendeletnek, hogy a rendőrség az ilyen személyek hatalmi köréből a gyermeket kivonhassa. A család szempontjából hiánya a tervezetnek az, hogy mi sem állja útját annak, hogy az államilag védett és tartott gyermek saját szülőjéhez adassák gondo­zásba. Ebben a tekintetben h­atározott tilalom sta­­tuálását kéri. Sándor János főispán örömét fejezi ki, hogy a tervezet a köziigazgatás külső szerveire jelentés­­kieny feladatokat ró. Ezután Katona koronaü­gyész­­helyettes szavaira reflektál és rámutat arra, hogy a hatóságok képviselői a gyermekvédő-egyesületek­nél nem mint rendelkező, h­anem­ mint mellérendelt faktorok fognak működni. Azt az eszmét pendíti meg , amelynek következetes keresztülvitelére majd a részleteknél tesz indítványokat — hogy ter­jesszük ki a gyermekvédelmet a külföldön levő el­hagyatott magyar gyermekekre is. (Helyeslés.) Ro­mániában százezrei vannak a székely népnek, amely gyermek ott elhagyatott ma­rad, az elvesz nemcsak a családra, de a nemzetre nézve is. Mentsük meg ezeket is, nyújtson módot a szabályzat ezek védelmére is. (Tetszés.) Glück Frigyes gyakorlati szempontból kívánja a szabályzatot bírálni és a gyakorlati keresztülvitel garanciáját abban látja, hogy a miniszterelnök ki­jelentette, hogy sem bürokratikus szervezetet, sem szimekuiákat nem kér. Széll Kálmán miniszterelnök elnök, ezután, minthogy szólani senki sem kivin, az általános vi­tát bezárta. Figyelemmel fog meghallgatni minden felszólalást — mondotta — minden észrevételt és azt a maga értéke és érdeme szerint fogják mér­legelni. A miniszterelnök indítványára az értekezlet a részletes tárgyalást holnap délután négy órára tűzte ki. A holnapi ülésen a tanácskozást hihetőleg be is fejezik. Tarrasch első, Maróczy második, Budapest, március 17. Hat heti kemény küzdelem után ma véget ért a montekarlói sakktorna, amelyet hazánk­ban országszerte állandóan nagy érdeklődéssel kísértek a sakk nemes művészetének barátai, főleg azért, mert részt vett benne Maróczy Géza mesterünk is, aki, mint a tavalyi monte­karlói verseny győztese, az idén is nagy re­ménynyel indult a küzdelembe. Maróczy a hozzáfűzött reményt az idei versenyben is be­váltotta, újra dicsőséget szerzett a külföldön a magyar névnek és a magyar szellemi erő­nek. A világ annyi jeles sakkmesterével foly­tatott küzdelemből győztesen került ki, 26 partiból 19 egységet hozva össze, megnyerte a verseny második díját. Az első dí­jat dr. Tarrasch Siegbert nyerte meg, aki 20 egységre tett szert. Ma reggel még bi­zonytalan volt a verseny eredménye. Ma ke­rült össze ugyanis Maróczy és Tarrasch, s ha a magyar mesternek sikerült volna erős el­lenfelét megverni, még első is lehetett volna. Maróczynak azonban igen kényes volt a hely­zete. Ha nyerésre játszik, kockáztatja azt, hogy elveszti a partit és utóléreti magát Pillsbury­val. Tarraschnak ellenben csak remisre volt szüksége, hogy első legyen, így tehát a célsze­rűség azt diktálta, hogy a döntő párti remis legyen. Bizonyos is, hogy mind a két mester azzal a szándékkal ült le ma a sakktábla mellé, hogy remist csinálnak. Erre vall legalább k­i­­küldött tudósítónk következő távirata a verseny mai utolsó napjáról: A M a r ó c­z y—T­arrasch vezércsel­játszmája mindkét fél rendkívül óvatos és korrekt játéka következtében már 18 lépés után remisvel végződött. Remis lett még: a T­e­i­c­h­m­a­n­n—W­o­l­f-féle spanyol párti 32 lépés után és Taubenhaus —M­a­r­c­o spanyol partija 32 lépés után. Schlechter szicíliai partiban finom pozíció­­játékkal 37 lépésben megverte Miesest. P­­ 1t­s­b­u­r­y szicíliai partiban 47 lépés után után legyőzte Moreau ezredest. Reggio Marshall ellen spanyol partit kez­dett, a középjátékban Marshall tisztet áldozott, ál­dozata azonban nem volt korrekt. Reggio ügyesen kivédte az ellenfél támadását és végül 64 lépés után meg is nyerte a partit. Mason spanyol partiban megverte Albint, aki ma igen gyengén játszott és a 36-ik lépés után fel is adta a reménytelen partit. A verseny végleges eredménye tehát a következő: Első lett dr. Tarrasch 20, második Maróczy 19, harmadik Pillsbury 18V2, negyedik Schlechter 17, ötödik Teich­­m­an­n 16V2, hatodik Marco 10V2, hetedik Wolf 14, nyolcadik Mieses 13 egységgel; ezután következnek: Marshall 12, Tau­benhaus és Mason 101­2, Albin 8V2, Reggio 7 egységgel és Moreau huszonhat nullával. Maróczy eredménye azért méltó az elis­merésre, mert mint tudósításainkból kitet­szett, a magyar mester a torna első felében rendkívüli indiszpozícióval küzdött. Oka ennek az volt, hogy teljesen tréning nélkül indult a versenybe, s azonkívül úgy utazott, hogy­ éj­jel érkezett, s korán reggel már meg is kellett kezdenie a harcot. Ez okozta, hogy a verseny első napján Taubenhaus, aki sokkal kisebbrangú játékos nála, megverte. Ezt a vereséget Ma­róczy nem volt képes pótolni. Ez kedvét is vette eleinte, ami az egész első turnus alatt meglátszott játékán. A második turnusban azonban már tel­jesen kifejtette rendkívüli tehetségét. Csak­nem csupa rövid partit játszott és egyetlen­egy játszmát sem veszített. Míg az első turnus­ban 13 partiból hatot nyert, négy remist csi­nált és hármat elveszített, a második turnus 13 partijából kilencet nyert, négy remist csi­nált és egyet sem veszített. Szembeállítjuk itt egymással az első turnus eredményét a máso­dikkal, annak bizonyságául, hogy Maróczy csak a második turnusban szólt bele magához mél­tóan a versenybe. Az első turnus végződött február 28-ikán a következő eredménynyel: Pillsbury 91/1, Teichmann és Tarrasch 9, Marco és Schlechter 87­', Maróczy 8, Mieses 7, Marshall 61h, Mason, Taubenhaus, Wolf 512, Albin 5, Reggio 3­72, Moreau 0. A második turnus eredménye pedig a kö­vetkező: Maróczy, Tarrasch 11, Pillsbury 9, Schlechter, Wolf 8V2, Teichmann Vk, Marco 7, Mieses 6, Marshall SW, Mason, Taubenhaus 5, Albin, Reggio SV­, Moreau 0. Csak egy kissé nagyobb diszpozícióra lett volna tehát szüksége Maróczynak az első tur­nusban, s az idén is első győztesül került volna ki a küzdelemből. Dr. Tarrasch Siegbert, a verseny győz­tese, 1862-ben született. Németországnak talán a legkiválóbb sakkmestere, aki számtalan versenyben győzött már. 1885-ben Hamburgban a 2­6 díjat megosztotta, 1889-ben Boroszlóban első lett, 1890- ben Manchesterben első lett, 1892-ben Drezdá­ban első, 1894-ben Lipcsében első, 1895-ben Has­­tingsben negyedik, 1896-ban Nürnbergben megosz­totta a 3. és 4. dijat, 1898-ban Bécsben első lett, 1902-ben Montekarlóban megosztotta az 5., 6. és 7. dijat, 1903-ban Montekarlóban első. Csak egy olyan versenyen vett részt, amelyen nem nyert dijat: 1896-ban Budapesten. Egyébként gyakorló-or­vos Nürnbergben. Maróczy Géza 1870-ben született Szegeden,­­tehát még fiatal ember. 1895-ben nyerte el a mesteri címet Hastingsben. 1896-ban Nürnbergben második dijat nyert, 1896-ban Bécsben megosztotta a 8. és 9. dijat, 1899-ben Londonban megosztotta a 2., 3. és 4. dijat, 1899-ben Bécsben első dijat nyert, 1900-ban Párisban megosztotta a 3. és 4. dijat, 1900-ban Münchenben harmadik díjat nyert, 1902- ben Montekarlóban első lett, 1903-ban Montekarló­ban második lett. A lefolyt montekarlói versenyen tudva­levőleg csak két dij volt: az első 4500 frank, a második 3000 frank. A többi mester egység­száma arányában részesül tiszteletdijban. Az 500 frankos szépségdijról, s a verseny egyéb dijai felől a versenybizottság holnap fog dön­teni. 1 Megyék és városok. — (Polgármesterek a miniszterelnök­nél.) Huszonkét törvényhatósági joggal felruházott város volt képviselve abban a küldöttségben, mely ma délelőtt a miniszterelnöknél járt a szóban levő városok pénzügyi helyzetének rendezése tárgyában. A küldöttség útján való kérvényezést a polgármes­tereknek tavaly Szegeden tartott országos gyűlése határozta el. A városoknak az a panasza, hogy sok­kal nagyobb, több állami funkciót végeznek minden rekompenzáció nélkül, mint az ugyanezen teen­dőkért állami segítségben részesülő megyék. A kormányelnök a képviselőház minisztertaná­csi termében fogadta a küldöttséget, amelynek tag­jai voltak a többi közt: Zechmeister Károly, Pálffy Ferenc, Telbisz János, Brolly Tivadar, Szvacsina Gyula, Münster Tivadar, Domány János, Kada Elek,­­Institóris Kálmán, Szitnyay, Kovács József, Riemler Károly, Hajke, Weif­fert, Papp, Biró, Majorossy Imre, Melianovics, Hegedűs, Bernárdy János pol­gármesterek, Reichentau­er Béla, Kmetykó Pál fő­jegyzők; továbbá Fabiny Teofil, Hieronymi Károly,­­Lázár György, Barabás Béla, dr. Fischer Sándor, Bedőházy János, Thaly Kálmán, Erreth János, Mor­lecz Dani, Heintz Hugó, Bakonyi Samu, Malatinszky György, Endrey Gyula, Tuba János, Polczner Jenő,­­Salacz Gyula, Hilbert­ Károly országgyűlési képvi­selők, stb. Zechmeister Károly királyi tanácsos, Győr, város polgármestere üdvözölte a belépő miniszter­­elnököt lelkes éljenzés közepette. Felemlíti röviden a városokra háramló kultu­rális, gazdasági, katonai vonatkozású állami terhe­ket­, amelyeknek elviseléséhez a vagyoni viszonyok rendezése immár mellőzhetetlen előfeltétel. A vá­

Next