Pesti Napló, 1904. január (55. évfolyam, 1-31. szám)
1904-01-22 / 22. szám
“22. szám Budapest, péntek PESTI NAPLÓ. 15 1904. január 22. TÖRVÉNYSZÉK. Rendes foglalkozás. — Budapesti bűnügyi korrajz. — i ! A minap egy svéd kriminál-szociológus járt fővárosunkban. Tanulmányúton volt s ebben a minőségében meglátogatta a budapesti királyi ügyészség vezetőjét, Geguss Gusztáv főügyészi helyettest. A kriminális társalgás során a svéd tudós azt az óhajtását fejezte ki hogy szeretne látni speciális budapesti bűnös típusokat. — Oh, ebben a tekintetben, — mondotta az udvarias főügyészi helyettes — nagyon érdekes specialitással szolgálhatok. Budapesten, magyarázta tovább, van egy egész izolált bűnös típus, az úgynevezett csibész. Ez tisztán budapesti eredetű, nem áll semmiféle nemzetközi vonatkozásban a többi nemzetek bűnöseivel. Azelőtt, mikor még tisztább volt a nyelvérzék, csirke fo gó-nak nevezték. De azelőtt ártatlanabb vonatkozásban is állott a kriminalisztikával. Az ős-csirkefogó tényleg csirkéket fogott a Dunaparton. A kofák csirkéit. Az egész inkább egy orvvadászathoz hasonlított. Mihelyt a csirke kiszabadult a ketrecből, a csirkefogó utána vetette magát s megfogta. Utóda, a csibész, már sokkal veszedelmesebb bűnügyi karakter. Lop, csal, rabol s néha késel. — Nagyon szeretnék néhányat látni e típus képviselőiből, — mondotta a svéd tudós. — Ennél mi sem könynyebb, — udvariaskodott a főügyészi helyettes. — Ha parancsolja, levezetem a fogházba. i • i ■ • i' : ■ • i : ! — Nagyon lekötelez. — Kérem, rendelkezzék, a fogház tele van csibészekkel .... Lementek az alkotmány-utcai fogházban, s a főügyészi helyettes, ki a» gondjaira bízott rabokat szinről-szinte ösmeri, bőséges felvilágosítással tudott szolgálni. — Az az érdekes öreg úr, a császárszakállas gondolkozó homlokkal, előkelő kereskedő volt. Négyszázezer korona passzívával bukott meg. Persze csalárd bukás ... Az a másik a sarokban, szintén csalárd bukás miatt van letartóztatva, az a harmadik ellenben az... igen, az szintén csalárd bukás. A második, harmadik, negyedik cellában kevés változatosság mutatkozott. A csalárd bukások szomorú hőseit sikkasztók s váltóhamisítók tarkították. Kivételesen akadt egy-egy pénzhamisító Újpestről, két-három szilenciumos ügyvéd, néhány szerelmi drámai hős, de a vezető szerep a csalárd bukók és sikkasztók kezében maradt. A svéd urnak feltűnt ez a jelenség. Szóvá tette, a főügyészi helyettes kimerítő magyarázatokkal szolgált. — Ez a szociális állapotokból származik. Pangó kereskedelmi és ipari viszonyaink között még a legagilisebb küzdők is csak csalárd bukással és sikkasztással tudnak rendes keresethez jutni. Ami például a sikkasztást illeti, annak egyik alfája: a kauciósikkasztás epidémikus karaktert öltött. Statisztikailag tudom igazolni, hogy az el nem sikkasztott kaució a ritka kivételek közé tartozik. A svéd tudós ezt kitűnő bonmónak találta s mosolylyal honorálta. De mikor a főügyészi helyettes tovább vezette néhány cellába, meghőkölt. Húsz megszólított vizsgálati fogoly közül húsz vallotta magát kauciósikkasztónak. A legérdekesebb a huszonegyedik fogoly volt. — Ön kauciósikkasztásért van letartóztatva, ugye? — Igen. — Hogy is történt az a dolog? A vizsgálati fogoly bánatosan magyarázta el szomorú esetét. — Egy pénztárosi állást kínáltak. Négyezer korona kaució kellett hozzá. Minthogy pénzem nem volt, másoktól vettem fel kauciót ... — Nos? — A pénzt letettem kauciónak. — S mi történt? — Elsikkasztották, s igy én is .... A svéd úr kínosan sziszszent fel. Ilyet nem hallott sehol. Aztán folytatták a szemleutat. Mikor az utolsó cellából is kijöttek, a tudós látogató a legártatlanabb arccal mondotta: — Most talán azokat a csibészeket nézzük meg. A főügyészi helyettes zavartan köhécselt. i ■— A csibészeket? Hm ... igaz .: | jf]-' '■'i! — Minthogy szives volt megígérni ... 1 ! 1 — Igen, persze, de sajnálom, nem válthatom be ígéretemet. . . . j i . j j j*i .! ; ! i - Miért? ' • fH'FT1 ~!Y1 m/1 n;i ' '• — Mert úgy látszik, egy sincs letartóztatva. — Egy sincs? — csodálkozott a svéd tudós. — Hogy lehet az? — Hogy lehet? Nagyon egyszerűen. Törvényeink értelmében senkit sem lehet, a nagy bűnösöket kivéve, vizsgálati fogságba helyezni, ha az illetőnek rendes foglalkozása van. — Értem, — mondotta a derék svéd atyafi. De ezt csak udvariasságból mondta. Egyáltalában nem értette. ■ :| :: 1 i.-l M - i ;i ! i (§) A lajosmizsei vasút. Most két éve a kecskeméti «Függetlenség» című újság külön kiadásban Weber Ede kecskeméti birtokos elpanaszolta, hogy a lajosmizsei vasút építését nem őrá bízták, noha az ő ajánlata jóval olcsóbb volt, hanem egy budapesti vállalkozóra. Wéber Ede nem csinált titkot abból sem, hogy a fővárosi vállalkozónak Nagy Mihály országgyűlési képviselő járta ki a megbízást, ugyanaz, aki 1897-ben neki is fölajánlotta a szolgálatát, amelyet ő, Wéber felháborodással utasított vissza, mert a képviselő a városi tanács két tekintélyes tagjának megvesztegetésére háromezer forintot kért. Nagy Mihály a cikk miatt sajtópert indított Wéber ellen, melyet ma tárgyalt a budapesti esküdtbíróság Agerasztó Péter elnöklésével. Az elnök: Mi indította arra, hogy ezt a cikket megírja? A vádlott: A cikket azért írtam, mert meg voltam győződve, hogy megkárosítják a várost azzal, hogy nem építik meg a vasutat, s mert a vállalkozók aránytalanul sokat kértek az építésért. A másik ok, ami engem a cikk megírására késztetett, az volt, hogy Nagy Mihály képviselő úr, akiről tudtam, hogy az ügyvédi tisztességgel meg nem egyező módon szerez magának jövedelmet, részt vesz a vállalkozásban. Febinger brünni gyáros, aki Kecskeméten egy konzervgyárat akart fölállítani, maga beszélte nekem, hogy Nagy Mihály tőle tízezer forintot kért a koncesszió megszerzéséért, azonkívül .. Az elnök: Ez nem tartozik ide. Arról beszéljen, hogy igaz-e az, hogy Nagy Mihály öntől háromezer forintot kért két tanácsos megvesztegetésére? — Ez igaz, s bizonyítani is tudom. Nagy Mihály beismerte ezt Zombory Lajos tiszti ügyész előtt, aki, fájdalom, azóta elhunyt. Ezután kihallgatták Baghy László főjegyzőt, Kada Elek polgármestert, Katona József gyógyszerészt, Szokolay Mihály bankigazgatót és Szegedy György tanácsost, akik nem tudtak a háromezer forintról. Dr. Okolicsányi Géza védelme után az esküdtek a rágalmazásban mondták ki vétkesnek a vádlottat, mire a törvényt alkalmazó bíróság ezerkétszáz korona pénzbüntetésre ítélte Weber Edét. (§) Dr. Soós Kálmán bűnügye. Rónay Kamil ítélőtáblás bíró, a pestvidéki törvényszék elnökhelyettese, ma február 8-ik napjára tűzte ki dr. Soós Kálmán büntetőtörvényszéki bíró megvesztegetési ügyében a főtárgyalást. A tárgyaláson, mely előreláthatólag, két, esetleg három napot vesz igénybe, Rónay Kamill táblai bíró fog elnökölni. Mint szavazóbírák K. Nagy Sándor és Sz. Kiss Gyula bírák vesznek részt az ítélő tanácsban. A vádat dr. Magyar István kir. ügyész fogja képviselni. Soós Kálmán bírót dr. Vasz Sándor, Schwarcz Ábrahámot pedig dr. Nessi Pál fogja védeni. A tárgyalásra mintegy 30 tanú idéztetett be, nagyobbrészt ügyvédek, gyárosok. (§) Egy művészpár válópöre. Körülbelül hat esztendővel ezelőtt Beck Vilmos, az Operaház baritonistája feleségül vette Kertész Ellát, aki abban az időben került ki a szini akadémiából. Kertész Ella férjhezmenetelekor búcsút mondott a színpadnak, s a művészházasság az első években zavartalanul boldog volt. Kertész Ellát azonban vonzotta, vissza a színpad, s emiatt heves családi jelenetek támadtak a házaspár között. Beck Vilmos ugyanis hevesen tiltakozott ellene, hogy felesége ismét visszatérjen a művészethez, amely édessége mellett is sok keserű csalódást kínál. Időközben történt, hogy a Vígszínház vendégszereplésre hívta meg Kertész Ellát. A férj tiltakozott ellene, de eredménytelenül. A fiatal asszonyka bizony föllépett, sikert aratott, s mihamar szerződést is kötött a Vígszínházzal. Ettől kezdve a házasfelek útja kettévált. Kertész Ella elhagyta a férjét, aki erre hűtlen elhagyás címen megindította a válópert. A budapesti törvényszék el is választotta a művészpárt, s ma Skoff Iván bíró előadásában a budapesti kir. ítélőtábla is jóváhagyta ezt az ítéletet. Mondják, hogy a művésznő, mihelyt a Kúria is elválasztja az urától, felesége lesz a Vígszínház egyik előkelő művészének. (§) Veszelovszky képviselő pere, Nyitráról táviratozzák. A Veszelovszky-per mai folytatólagos tárgyalásán terhelően vallott Matuai Vilmos igazgató-tanító. Azt állítja, hogy Weszelovszky programmbeszédében azt mondta: — Ide ajánlottak engem előkelő katolikus, evangélikus papok, itt léptem fel. A mi jó öreg császárunk elrendelte a tiszta választásokat Követelni fogom a polgári házasság eltörlését, az elkobzott tót tanintézetek visszaadását. Mi már ezer év előtt voltunk itt, de a magyarok elnyomtak. Nincs más jogunk, mint az adófizetés. Most van alkalom ezeknek megdöntésére. Beszéde végén kijelentette, hogy a néppárt jelöltje. Tanú fentartja a vizsgálatkor mondott minden szavát. Tanú azt állítja, hogy Weszelovszky beszéde után egész forradalmi hangulat volt, a nép azt kiáltotta: — Éljen a tót nemzet és pusztuljanak a magyarok! A tanút felszólították, hogy távozzék, mert külömben leütik. Tót izgató nótákat énekeltek , és a magyarokra köveket dobáltak. Az iskolát bepiszkították és a gyermekek magyar könyveit széttépték. Tanút, állítása szerint, ez annyira bántotta, hogy sírt. A következő tanú, kit Matulai megesketése után kihallgattak, Zsilinszki Ciprián tanító, ki szintén terhelően vallott. Délután a vádlott és védője semmiségi panaszt jelentettek be a közvádló által utólag előterjesztett tanúkihallgatások ellen. A délutáni tárgyalás során Czocher Tivadar közgyám a programmbeszéd későbbi hatását vázolta, megemlítvén, hogy a magyar államnyelv ellen való kifakadások napirenden voltak. Vádlott gyanúsítja a tanút, hogy bizonyos pénzekkel nem számolt el, ami ellen a közvádló erélyesen tiltakozik. Siegner Bernát tanú Sándortal hallotta a programmbeszédet, az inkriminált kifejezéseket megerősíti. Védő ellenzése dacára a tanút megesketik. A tárgyalást holnap folytatják. — Itt jegyezzük meg, hogy a mai tárgyalás folyamán az elnök zárt levelet kapott a «Krestyán» című tót lap egy példányával, amely Eremits meggyilkolásának képét hozta. A lap ilyen széljegyzetekké volt ellátva: «Memento mori! Me ne Tekel Madaroni! Ad circulandum per totul regnum!» A furcsa fenyegető levelet az iratokhoz csatolták. (§) A kivándorlók uzsorása. Hasztalanul agitálunk az amerikai kivándorlás ellen, mert a tengerentúlról érkező csengő dollárok minden ékesszólásnál kellemesebben hangzanak. Smiljovics Berkó máramarosi földmívesnek is az volt a legszentebb meggyőződése, hogy ha Amerikát nem fedezték volna föl, akkor föl kellene födözni, mert vagyonát az újvilágnak köszönhette. Ő maga ugyan világéletében nem járt a dollárok hazájában, de azért meggyőző ékesszólással tudott a rusznyákoknak arról a földi paradicsomról mesélni, ahol arany terem és sült galamb, ahol a legszegényebb napszámos is mindennap hússal lakik jól és külömb ágyban hál, mint idehaza a pap. A szegény rusznyákok szentírásnak vették minden igéjét. Különösen fölös számmal levő adósainak tudott a lelkükre beszélni. Ha nem volt úti költségük, szívesen előlegezett nekik emberséges százas kamatra. Rendesen százötven forintot adott, amiből az útiköltség a «nagy vízig» és azon át kifutotta. Az adóslevelet azután a kölcsönadott pénz háromszorosára állította ki s aláíratta a kivándorlók tehetősebb rokonaival. Ilyenformán kellő módon biztosítván magát, egyik darab föld a másik után az ő kezére került. A máramarosszigeti törvényszék kilenc hónapi fogházra és ezer korona pénzbüntetésre ítélte a kivándorlók uzsorását, akinek semmiségi panaszát ma a Kúria harmadik büntetőtanácsa Katona Béla helyettes koronaügyész indítványára visszautasította. (§) Mikor szabad a tanítónőnek ütni ? A Kúria ma Sebestyén Mihály elnöklete alatt egy elvi jelentésű ítéletet hozott. Tausz Leontin sárkányi tanítónő ugyanis 1902. december 2-án Bajor Irma 11 éves iskolsleányt amiatt, mert leckéjét nem tudta, hátba akarta vágni, de a leányka védekezve megfordult s igy az ütés szemét érte. A sértés oly súlyos volt, hogy Bajor Irma 8 napnál tovább volt kénytelen az ágyat őrizni. A leányatya könnyű testi sértés miatt perelte be a tanítónőt, akit azonban a sárkányi járásbíróság felmentett a vád alól, mert a tanítónőnek testi fenyíték alkalmazása meg volt engedve. A brassói törvényszék jóváhagyta az ítéletet. A Kúria ma kimondta, hogy a tanítónőnek csak az esetben van joga testi fenyítéket alkalmazni, ha a tanítvány magaviselete kényszeríti arra, de nincs joga a tanítónak erre, ha a tanítvány leckéjét nem tudja. Ez alapon a Kúria Tassy Pál koronaügyész-