Pesti Napló, 1904. július (55. évfolyam, 181-211. szám)
1904-07-31 / 211. szám
211. szám Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1904. julius 31. 9 Szakítás a Vatikánnal, Budapest, julius 30. Ami előrelátható volt, ma megtörtént: a szakítás Franciaország és a Vatikán között teljessé lett. De Councel francia ügyvivő egy, Merry del Vallal való utolsó tanácskozás után elutazott Rómából, Lorenzelli nunciusnak pedig Delcassé külügyminiszter tudtára adta, hogy Párisban való tartózkodása tárgytalanná vált. Megtörtént tehát a hivatalos formák legutolsó lépése is és a világ érdeklődve várja ennek a legújabb, s valóban páratlanháborúdnak a fejleményeit. Távirataink itt következnek: Paris, julius 30. Lorenzelli nunciust ma értesítik a minisztertanács tegnapi határozatáról s egyúttal át fogják neki adni útlevelét. A nuncius tegnap nem utazott el, hanem Versailles mellett a De la Vouillie-kastélyban tartózkodott. De Gourcel báró vatikáni francia ügyvivő ma utazik el Rómából. A francia kormány a konfliktusról sárga könyvet fog kiadni. A kormány ezenkívül elhatározta, hogy szigorú eljárást fog megindítani azok ellen a szerzetek ellen amelyek a két püspök ellen agitálnak. Róma, július 30. De Courcel báró, a vatikáni franca nagykövetség titkára, ma délelőtt a Vatikánba ment, még ma elutazik. Paris, július 30. A Vatikánnal való szakítás szükségszerű következéséről azt írja a «Figaro», hogy a miniszterelnök a rövid idő óta üresedésben lévő püspöki székeket a Vatikán megkérdezése nélkül fogja betölteni. Az újonnan kinevezett püspököktől nem vesztt a zokon, ha utólag kérik a szentszék helybenhagyását. A «Figaro» azt véli, hogy a Vatikán ezennúl fokozott mértékben fogja figyelmét a keleti francia protektorátus felé fordítani, mert Franciaország már nem vehető alkalmas protektorszámba. Róma, július 30. De Courcel vatikáni francia ügyvivő este háromnegyed 9-kor Parisba utazott. Délelőtt húsz percig tartó tanácskozása volt Merry del Valla. Mihelyt visszatért a nagykövetségre, De Gourcel megparancsolta, hogy az elutazásra való előkészületeket megtegyék. Mikor De Courcel a Vatikánból távozott, a pápa Merry del Valt magához hivatta, hogy a De Courcellel folytatott értekezéséről informálódjék. Róma, július 30. (Saját tudósítónktól.) De Courcel francia vatikáni ügyvivő ma mejelent Merry del Val államtitkárnál is adta a kormány jelentését. Az audiencia körübelül háromnegyed óráig tartott. A kihallgatásról semmi sem szivárgott ki. De Gourcel ezután megtette az intézkedéseket a követség személyzetének elutazása és a diplomáciai irodák bezárása céljából. A szakítás csak diplomáciai természetű, amelylyel nem kell szükségképpen együtt járnia a konkordátum felbontásának. A Vatikánban erre is el vannak készülve. A Vatikánon kívül nagyon közönyösen nézik a bonyodalom fejlődését. Pius pápa ma reggel megtette szokott sétáját s délben kihallgatást adott; vidám és szeretetreméltó, mint rendesen s környezetének azt mondotta, hogy hite rendíthetetlen ügyének igazságában és bízik a győzelemben. Senki sem hiszi a Vatikánban, hogy Franciaország felmondja a konkordátumot, amiből Franciaországra nézve nagyobb károk származnának, mint a katolikus egyházra. Paris, július 30. (Saját tudósítónktól) A minisztertanács tegnapi határozatáról semmi félhivatalos közlés nem jelent meg, mert a kormány be akarja várni a pápai szentszék válaszát. Lorenzelli nuncius, aki néhány nap óta távol volt Páristól, ma visszatért ide. A kormány nem foga átnyújttatni a nunciusnak útlevelét, hanem notifikálni fogja a minisztertanács határozatát. A notifikálás holnap fog megtörténni, azután a kormány be fogja várni a vatikáni francia diplomáciai ügyvivő jelentését a jegyzék átnyújtásáról. Paris, július 30. Delcassé külügyminiszter délután a pápai nunciushoz jegyzéket intézett, amelyben kijelenti, hogy a Franciaország és a Vatikán közötti diplomáciai összeköttetés megszakítása következtében az ő missziója Párisban tárgytalanná vált. Paris, július 30. Combes miniszterelnök a dijoni püspökhöz átiratot intézett, amelyben kijelenti, hogy a püspök a konkordátumot súlyosan, megsértette azáltal, hogy a kormány felhatalmazása nélkül elhagyta megyéjét. A miniszterelnök közölte a püspökkel, hogy illetményei attól a naptól fogva, amelyen megyéjét elhagyta, beszántnek tekintetnek. Róma, július 30. Az «Osservatore Romano» mai esti lapja a következő jegyzéket közli: A francia kormány jónak látta azt a körülményt, hogy néhány püspöknek Franciaországban tisztán fegyelmi természetű hivatalos közlést küldöttek, a konkordátum megsértésének tekintse. Ennek következtében a francia kormány elhatározta, hogy a hivatalos érintkezést a szentszékkel megszakítja. Ezt a határozatot a francia kormány ma reggel a bíboros államtitkárral közölte. Berlini Jovrd. (Az udvarias németek. — Tudósok fegyverszünete. — A fegyelem szentsége. — Ferszrtellenes tekintet — Harc a sablon ellen! — A papa egészsége.) — Saját levelezőnktől. — Berlin, julius végén. Lezárultak a königsbergi por aktái. A német udvariasság, amely Oroszország nagyobb dicsőségére német államipolgárokat akart súlyos börtönbe vetni, kénytelen megelégedni néhány napi fogházzal. Még ehhez a parányi büntetéshez is lesz a Reichsgerichtnek szava, s addig — mint az egyik védőügyvéd nyilvános közgyűlésen megígérte — minden szociáldemokrata lelkiismertesen fogja megőrizni és buzgón terjeszteni az inkriminált orosz nyomtatványokat. Hogy pedig a «titkos szövetség» paragrafusára a legkétségbeesettebb államügyész se gondolhasson: az egész dolgot előre bejelentik a birodalmi kancellárnak. Ezt az eredményt aligha sejtették az u. n. mértékadó körök, — de végre is az udvariasságban a szándék a fő. S hogy a német kormány mennyi jó szándékával van az orosz menekültek pokla kikövezve, szépen illusztrálja a legújabb «eset». A berlini egyetem egyik orosz növendékét, Silberfard Mózes orvostanhallgatót a rendőrség ez év március 16-án minden ok, sőt minden ürügy nélkül kiutasította Poroszországból. A fiatalember másnap reggel távozási bizonyítványt kért az egyetemen, hogy tanulmányait máshol folytathassa. Az ilyen bizonyítvány az erre vonatkozó miniszteri rendelet értelmében csak azt tanúsítja, hogy tulajdonosa mikortól meddig volt az illető egyetem kötelékében. Silberfarb esetében azonban eltértek az egyhangú szokástól s távozási bizonyítványába dátum helyett e kitétel került: «Poroszországból az itteni rendőrség által történt kiutasításáig». Ez az egy mondat egyenesen lehetetlenné tette, hogy Silberfarb más egyetemen jelentkezzék, s így ügyvédje útján kérelmezett az egyetemi tanácsnál újabb, szabályszerű távozási bizonyítványt. Most látott napvilágot az a hivatalos aktacsomó, amely e kérvény elintézését tartalmazza. Az egyetemi tanács előbb minden indokolás nélkül, majd azzal az okadatolással, hogy a távozási bizonyítvány «Minő időpontig?» rovatának ilyen kitöltése magától értetődik, elutasította az orosz fiatalember kérelmét. Amint a határozat külön lu...gsúlyozza: egyhangúlag Utasította el. Pogány ember, akit ez a látvány sem hat meg. Tudósok, akik különböző fakultásokon különböző világfelfogást hirdetnek; tudósok, akik rendszerük legapróbb Homousion vagy Homoiusonjáért egymás ellen késhegyre marnék: ebben a kérdésben, amely csak egy orosz ifjú jövőjét döntötte el, nem ismernek nézetkülönbséget.. Hiába, Németországban mintaszerű a fegyelem. A kieli hadbíróság a napokban újból megmutatta, hogy ebben az egy dologban nem ismernek tréfát. Heesch wattenbeki kőműves az ellenőrző szemlén az egyetlen tartalékos katona volt, aki valami másik korosztályba került. Az őrnagy a front elé szólította és megmagyarázta ékes szóval «raj katonai viszonyának kötelességeit». Eközben az elvetemedett Heesch «merev tekintettel» nézett felebbvalójára, aki — saját vallomása szerint — majdnem elvesztette beszéde fonalát Végül arra a kérdésre, hogy megértett-e mindent, «túlságos hangosan» felelt: «Zu Befehl!» — és «katonásnál katonásabb fordulat» után ment a heyére vissza. (Nem lehet pontosan lefordítani: «Übermilitärische Wendung».) A derék őrnagy mégsem ragadtatta el tettlegességre magát, hanem csak panaszszal fordult a hadbírósághoz. A köteles tisztelet megsértése... Három heti szigorú áristom... Ezt csak a szocialista lapok írták meg. A «liberális» újságok alaposan megrostálják a híreiket, a büszke jelzőt tulajdonképen csak a hirdetési rovatuk érdemli meg. A Berliner Tageblatt egyik kishirdetése így egy érdekes adatot szolgáltat a sablon elleni harc történetéhez. Az már nagyon régi, elkoptatott szokás, hogy a gyermeke születését jelentse valaki. Minthogy pedig — szerencsére — a gyermekek szaporábbak, mint az ötletek: már az sem elmés és eredeti, ha az újszülött maga adja tudtuk hogy e nyomorúságos földgolyóbisra megérkezett. így kerülhetett az említett újság családi jelentései közé ez a hirdetés:«Ma egy nagy, édes fivérkénk született. Mama, papa egészséges. Hendelsohn Irma és Erich». Nagyon érthető, hogy a huszadik század három vagy négy éves gyermekei a gólyát nem emlegetik többé. De miért hangsúlyozzák ezek a csöppségek, hogy — a papa egészséges?... E. J. Mik legyünk? * Azt, hogy mik vagyunk, körülbelül tudjuk. Hiszen meg vagyon írva, hogy:isapai és chomuv vogymuk. De már azt, hogy mik legyünk, nehezebben állapíthatjuk meg. Kivált azóta, amióta minden szakmabeliek azt üzenik az embertársaiknak, hogy a világért se válaszszuk az ő mesterségüket. Kapacitálják a szülőket, hogy ne adják a gyermekeiket az ő szakmájukra. Mert a mesterségükben nehéz a boldogulás, gyilkos a tolongás, keserves a versengés. Márpedig mégse hagyhatjuk a gyermekünket életpálya nélkül. Csak az éjjeli menedékhely lakói lehetnek meg mesterség nélkül, hanem erre a pályára, a szabad csavargásra, nem igen szánjunk a csemetéinket. A csavargót kiengíti az a tudat, hogy csakis kortárs. Egyébre nem vágyakozik. Tulajdonképpen szép dolog is kortársnak lenni, amikor a kor csupa nagyszerű forrongás és izgalmas kialakulás. Csakhogy ennek a paszsziónak, hogy az ember kortárs, és semmi egyéb, a kiélvezése csakis akkor lehetséges, ha az ember vagy csavargó, vagy milliomos. Amannak nem szánjuk gyermekünket, emennek pedig hiába szánjuk. Mert a milliomosságba nem lehet beletanulni. A milliomosságról ugyanis megmondta egy hozzáértő szakember, hogy nem kell hozzá több, csak a kezdő százezer forint. Ritka az olyan ember, gyermeke jövendőjén gondolkozó ember, aki a fiának azt mondhatja, hogy nesze százezer forint, lépj a milliomos pályára. A közönséges ember vagy megfigyeli a gyerek hajlandóságát, vagy pedig körültekintget, hogy merre is boldogulhatna legjobban a csemetéje? De a gyermek hajlandósága rossz útmutató. Hiszen, ha a szülők komolyan vennék, minden ember vagy kocsis volna, vagy tűzoltó. A generáliság iránt is nagy a gyerek hajlandósága, de eleintén, mielőtt még a célszerűség tudata félrevezeti, a gyermeket az igazi hajlandósága a kocsispályára tereli. Van olyan gyerek, aki nem is kocsis, hanem egyenesen jó akarna lenni. Már most mit csináljon ezzel a gyermekével az olyan apa, aki a gyermeke jövendőjét a gyerek hajandós ágára akarja alapítani? Hiszen igaz, hogy bármilyen mes-