Pesti Napló, 1904. szeptember (55. évfolyam, 241-270. szám)

1904-09-16 / 256. szám

10 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ.____________ 1904. szeptember 10. 256. szám — Felhőszakadás Pécsett, Pécsről jelentik: Ma délután nagy felhőszakadás következtében a mélyebben fekvő utcákat métermagasságnyira ellepte a viztömeg, mely behatolt a pincékbe s a földszinti házakba, kisebb-nagyobb károkat okozva. A budai külvárosban Ő­r­­­e­l Jenő tizenkétéves fiú belekerült egy, a hegyről alászakadó eső által megduzzasztott vízárokba s a viz magával sodorta. Hulláját a te­mető mellett lévő vasúti őrháznál találták meg az iszap eltakarítása után. A szigeti külvárosban egy ház bedőlt. Az eső, mely estig tartott, a szőlő­hegyekben is nagy károkat okozott. — Csaló kereskedő. A rendőrség ma letar­tóztatta H­ö­n­s­c­h János volt kerékpárkereskedőt, akinek már rég nincs üzlete s mégis megrendelése­ket fogadott el s igy a megrendelők jóhiszeműségét kijátszotta. A csaló kereskedőt Brenner Gyula kocsifényező jelentette fel, akinek kerékpárját el­csalta azzal a kötelezettséggel, hogy bizonyos összeg ráfizetésével újat ad helyette. A kerékpárt azonban elzálogosította s a pénzt a ráfizetett összeggel együtt elmulatta. A lakás és foglalkozás nélküli embert a rendőrség átadta az ügyészségnek. — Elitélt párbajozó főhadnagy. A kieli tengerészeti hadbíróság ma ítélkezett Donner főhadnagy felett, aki N­i­e­m­a­y­e­r ügyvéddel pár­bajt vívott egy szerelmi kaland miatt. A hadbíróság három havi várfogsággal sújtotta a főhadnagyot. — Iskolásleánykák fosztogatója. Ábrán Marcella tizenkilencéves cseléd különös módját eszelte ki a pénzszerzésnek. Órákig elácsorgott az iskolák környékén, hol a kis leányokat azzal az ürügygyel, hogy a ruhájukat megigazítja, — a ka­puk alá csalta, ott aztán kilopta fülükből a fülbe­valókat és némelykor a kabátkáikat is lelopta tes­tükről. Tegnap egyik rendőrnek sikerült a kis­lányok rémét tetten kapni, amint éppen egyik kiszemelt ál­dozatának a függőit kapcsolta ki. A kerületi kapi­tányságra kisérték és azonnal zár alá tették. — Verekedés olasz parasztok és katonák között. R­ó­mából jelentik . A Stefani-ügynökség közli, hogy az a jelentés érkezett a belügyminiszté­riumhoz, hogy a Prapani mellett levő Castelluzzo­­ban tegnap este nyolc karabélyom és két más ka­tona a parasztszövetség tagjaival összeveszett és valószínűleg azért, mert azt látták, hogy körül van­nak véve, fegyverüket használták. Több paraszt megsebesült, hármat este a kórházba szállítottak, miközben az egyik meghalt. Részleteket nem tudni. A karabélyosok főparancsnokának rendeletére letar­tóztatták ama katonai személyeket, kik a vere­kedésben résztvettek. Az illetékes törvényszék és közigazgatási hatóságok a helyszínére mentek. — Megcsonkított milleniumi emlék. Nyit­­ráról jelentik a következő felháborító esetet: A vá­ros mellett a Zobor-hegyen levő millenáris emléket ma éjjel ismeretlen gonosztevők megcsonkították. A hegy tetején a millenium éve óta hatalmas gránit­oszlopon ülő négy turul-madár hirdette a magyar nemzet ezeresztendős fönállását. Ma éjjel a négy turul-madár fejét és nyakát ütötték le a vakmerő emlékcsonkítók. A rendőrség szigorú vizsgálatot indított, amelynek azonban még nincs ered­ménye. — A huszár halála. Érsekújvárról jelentik . Az érsekujvári honvédhuszárság gyakorlóterén M­i­­c­h­a­­­e­k Bálint közhuszár roham közben leesett lováról és az utána jövő lovasság átgázolt rajta. Michalek néhány óra alatt kiszenvedett. Temetésén a honvédhuszártisztek és a legénység teljes díszben jelentek meg. — Öngyilkos jegyzőségén. Aradral jelen­tik, hogy Takács Oszkár njaradi segédjegyző tegnap éjjel a jegyzői irodában agyonlőtte magát. Három levelet hagyott hátra, köztük egyet az apjá­nak. Tettének oka ismeretlen." — Sikkasztó gyakornok. A könnyelmű tár­saságok áldozata lett Klein Vilmos tizenhétéves irodai gyakornok, aki P­e­­­s­s­e­­ Henrik sörnagy­kereskedő irodájában foglalatoskodott. Ma följelen­tették a rendőrségen, hogy háromszáz koronát el­sikkasztott s megszökött. A rendőrség körözteti. — Küzdelem a vadkannal. Kassáról írják: Gromos József terebáni erdőőr tegnap reggel kiment tizenegyéves fiával a hegytetőre. Épp a forrásból vizet merített Gromos, amikor egy négy­éves vadkan támadt rá. A tizenegyéves gyerek do­ronggal ment az apja védelmére s szurkálta a dühös állat szemét. A vad megfutott ugyan, de az erdőőr súlyos sebekkel maradt a földön. Annyi ereje azonban még volt, hogy utána lőtt a vad­disznónak. Aztán összeesett Gromos és meghalt. Holttestét ma szállították be a városba.­­ Az első lépés. Ily címen megírtuk tegnap, hogy Spitzer Miksa ékszerész felmentette a rendőr­ségen Pataki (Auerbach) Vilmos középiskolai tanulót, ki tőle több értékes gyűrűt kicsalt és azután megszö­kött. Az ékszerész ma megjelent Török Miklós rendőr­fogalmazónál és kijelentette, hogy feljelentését «téve­dé­sb­ől» tette. — Sorsjegyek. B­é­c­s b­e­­­jelentik : A herceg Pálffy-sorsjegyek mai húzásán a 84.000 koronás főnyereményt­ az 51195 számú sorsjegygyel, a 8400 koronás második nyereményt a 17794 számú, a harmadik 4200 koronás nyereményt a 35377 számú sorsjegyével húzták ki. 840 koronát nyert a 23781 és 77030.' — Rabló cigányasszonyok. Gödről je­lentik, hogy H­a­v­a­­­c­s­i­k András veresegyházi földmivest, aki a budapesti vásárcsarnokból haza­felé tartott, Göd közelében négy cigányasszony meg­támadta. A cigányasszonyok addig ütötték Haval­­csikot, mig el nem ájult s ekkor elrabolták ötszáz koronáját, amelyet a vásárcsarnokban áruiért kapott. A csendőrség megindította a vizsgálatot. —_ Folyóvizeinkről. A földművelésügyi miniszté­rium vizrajzi osztályához érkezett jelentések szerint a Duna alacsony vízállás mellett Remetétől Komáromig emelkedik, egyebütt apad. — Budapesten a vízállás ma 157 cm., tegnap óta 1 cm.-t apadt. — A Tisza ala­csony vizállásu, Tokajnál emelkedik, másutt apad. — A Dráva allacsony vizállásu, Barcstól Dolnjimiholjácig emelkedik, másutt apad. — A Száva alacsony vizállásu, egész hosszában apad. — A többi folyó szintén alacsony vizállásu. — Gázlómélység a Dunán: Kapincénél 12 dm., Kereszturnál 13 dm., Szentgyörgynél 12 dm. — Rendőrségi kirsk. Torna Jozefin bécsi szü­letésű, harminckét éves varrónő, ma délelőtt­ Knezics­ utca 3. számú lakásán, öngyilkossági szándékkal, bal karján felvágta az ereit. Mielőtt elvérzett volna, a mentők a Rókus-kórházba szállították.­­ Tegnap a rendőrség­nél a következő eltűnéseket jelentették be: Hruschka József 44 éves asztalos (Vasvári Pál-utca 11.); Fock Gergely 57 éves cipész (Molnár-utca 42.); Varga Jenő 19 éves nyomdász (Visegrádi-utca 10.); Fejes Mária 21 éves cseléd (V­örösmarty-utca 13.); Vojcsekovics Ferenc 25 éves szerelő (Köztemető-út 12/B); Streit Károly 17 éves kereskedősegéd (Murányi­ utca 34.) és Jak­us Jolán 13 éves iskolásleány (Gróf Haller­ utca 52) . A szászsebesi rendőrség értesítette a budapesti főka­pitányságot, hogy T­h­­­e­s­s Móric, harmincnégyéves köny­velő onnan huszonegyezer korona elsikkasztása után meg­szökött. A sikkasztó termete alacsony, haja sötétbarna, bajusza és szakálla vörös, rövidlátó, szemüveget visel. A rendőrség intézkedett letartóztatása iránt.­­ Balázs Mari nyolcvannégy­ éves magynr­nő ma este, öngyilkossági szándékkal, életveszedelmesen hasbaszúrta magát. A men­tők még élve vitték a Rókus-kórházba. — Fővárosi Orfeum. Szeptember 16-án megvál­tozik az orfeum műsora, amennyiben hat, Budapesten nem látott új különlegesség lép föl. Az operette-társulat a «Mindenütt tolvajok» című énekes bohózatban mutat­kozik be. Új bah­ét is lesz. Az előadások pont nyolc órakor kezdődnek. Tarka krónika. (Az utolsó orosz. — Az utolsó magyar. — Kora vérbőség ellen.') **" Végigszaladt az egész világsajtón a cár szomorúan büszke mondása, hogy: — Addig abba nem hagyom a harcot, amíg a legutolsó orosz ember is életben van! Nem egészen bizonyos, hogy igazán mondta-e ezt, de a budapesti börzén kapva-kaptak rajta. Ott különben is Kisenev óta erősen oroszellenes a hangulat. Azt mondja az egyik börzei élcfaragó: — Hallottad, hogy a cár nem adja föl a har­cot, amíg a legutolsó orosz ember is meg nem hal ? — Igen! — Hát akkor bizonyos, hogy a cár nem fogja megélni ennek a háborúnak a végét! — Miért? — Mert ő az a­­ legutolsó orosz ember! * ) Külömben ennek az élcnek a variációját meg­csinálta Keszler József — már előbb. Egy előkelő társaságban csevegett, amikor egy ismert festőművészünk lépett be a szalonba. Ez a festőművész gyönyörű olajnyomat-szerű festménye­ket szokott pepecselni és ennek folytán fölötte ke­resett művész, ellenben a hozzáértők annál jobban lenézik. Büszke tartással lépett be, mint egy győ­zelmes imperátor, és ön tet­ten kérdezte: —­ Miről beszélnek, uraim? Keszler József fölállott és hódolatteljesen meghajolva válaszolta: — A magyar festőművészet hanyatlásáról... íme, itt van az utolsó magyar festőművész! * *­« Az orvos-egyetemen Korányi tanár kér­dezte a szigorlatozótól: — Tegyük föl, hogy egy ember jön önhöz, aki vérbőségben szenved. Mit csinálna ön? A szigorlatozó érezte, hogy úgy sem tudna megfelelni, elszántan mondta tehát: — Elrendelném neki, hogy két hétig alud­jék az én hónapos szobámban!... Két hét múlva nem szenvedne vérbőségben! ^ 'v' •- - színház és művészet. A mai színházi est. Az ébredező színházi szezonnak érdekes estéje volt a mai: az Operaháznak ma volt a megnyitó előadása, a Nemzeti Színházban «Pogány Gábor» érte meg a huszonötödik előadás jubileumát, a Király­­színházban Küry Klára és Fedák Sári e szezon­ban először léptek föl egy darabban, a Népszínház ez­­idei 2-dik estéjét pedig egy vendégszereplés külön­­­böztette meg a szürke hétköznapoktól. Munka­társaink az egyes színházakról az alábbiakban szá­molnak be: Az Operaház megnyitója. Ma volt az első, a szezont megnyitó előadás az Operában. Régi jó szokás szerint ezúttal is magyar szerző munkáját játszották az első estén. Erkel Ferenc «Bánk bán»-ját választották ki ez alkalomra, láz­t a művet, amelynek első felvonásával ezelőtt húsz évvel az intézetet megnyitották. Az Operaház állandó törzsközönsége úgy látszik, megunva a háromhavi pihenőt, teljes számban bevonult az előadásra, s bi­zonyos ünnepies hangulatban, áhitatos csendben hallgatta végig a legmagyarabb zeneköltő gazdagon színezett, sok szépségben ékes mesteroperáját, — habár az előadás éppenséggel nem volt alkalmas arra, hogy illúziót, elragadtatást keltsen a hallgató­ban. Valami zavaró bizonytalanság, kellemetlen disz­­tonálás mutatkozott az egész előadás folyamán, ami erősen megbontotta a zenekar és színpad egyetér­tését; különösen az első felvonás ensemble-jelene­­teiben és nagyszabású fináléjában hatott kirívóan ez a nézeteltérés, amely azonban ilyen rég betanult, sokszor műsoron lévő darabnál csak momentán in­­diszpozíciónak, «pech»-nek tulajdonítható. A cím­szerepet ezúttal Prevost énekelte, aki betanulta a szerep magyar szövegét. Fogyatékos játékát, ért­hetetlen szövegkiejtését, magyartalan frazírozását magas hangjának erejével, fényével enyhítette. Krammer Teréz kitűnő, poétikus Melindáját már régebben ismerjük, a többi szereplőkből Ney Dá­vid nemes Peturja, T­a­m­á­­­s érdekesen karakterizált Tiborca vált ki. Ottó herceget Kertész énnekelte, pihent orgánummal, kissé erőszakolt hangvétellel. Az előadást Benkő karmester vezette. «Pogány Gábor» jubileuma.­­ Csöndes jubileum volt a Nemzeti Színházban: Ferenczy Ferenc «Pogány Gábor» című színműve került huszonötödször előadásra. A darabot 1902. március havában adták először és így könnyű ki­számítani, hogy három színházi szezonra volt szük­sége, hogy ezt az utat megtegye. Hogy elérte mégis ezt a jubiláns számot, nem annyira a darab önérté­kének tudható be, mint a színház igazgatóságának és főleg a személyzetnek, kik nagy jóakarattal igye­keztek életet vinni e kék romantikájú darabba. Nagy­sikerű alakítást nyújtott Rákosi Szidi, Császár Imre, Török Irma, Mihály­fi és Gál. A szerző többször megjelent a lámpák előtt. Király-színház, Küty és Fedák megérkeztek nyaralásuk­ból , ez volt a mai este szenzációja a Király­­színházban, ahol az «Én, Te, Ő»-t játszották a ne­vezetes esemény tiszteletére. A nézőtér meg is telt zsúfolásig és a közönség zajos ovációval üdvözölte Kütyt és Fedákot. Nyomban utána meg is indul­tak a vizsgálódások, hogy ki mint használta a nyári üdülését. Konstatáltatott, hogy Küty sová­nyabb lett és Fedák teltebb, szóval a két pólus örvendetesen közeledik egymáshoz. Ám ez a darab nem igen alkalmas kerete a primadonna-ünnepségeknek. Oly elmés, oly szóra­koztató és előkelő nívója oly parancsoló, hogy — óh, szörnyűség! — a közönség majdhogy jobban nem mulatott a zseniális szerzők szellemességén, mint a primadonnák becsülésreméltó versengésén. Ám azért Küty ma is hajszálra nüanszoló, Fedák ma is szilaj és «temperamentumos» volt, szóval az elvesztett és nyert kilók érintetlenül hagyták művészetüket. Az előadás friss és mulatságos volt. Németh József, Papp Mihály, Ferenczy és Gyöngyi ma is éltető derűje voltak az estének.­ (II.)

Next