Pesti Napló, 1904. október (55. évfolyam, 271-301. szám)
1904-10-23 / 293. szám
» * TÖRVÉNYSZÉK. Tisza István bankja. ! ' Reggel hat óra volt, amikor Zsitvay Leó elnök kihirdette Fényes László sajtóperében az ítéletet. A törvényszék az esküdtbíróság verdiktje alapján Fényest háromhónapi fogházra és 360 korona pénzbüntetésre ítélte tizennyolc rendbeli rágalmazásért. Az éjszakai tárgyalás nagyon érdekes volt. Az esküdtek egyik-másikának olykor-olykor majd leragadt a szeme, mialatt az ügyvédek a bankgründolások csinját-bunját magyarázták. Természetesen az volt a legnagyobb szenzáció, amikor Tisza István beszélt. Beszéde azt az impressziót keltette, mintha a miniszterelnök be akarta volna bizonyítani, hogy nem igaz ám az, hogy a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank azért bukott meg, mert ő nem értett a petróleum-ügyekhez. Oly szépen és olyan szeretettel tudott beszélni, a bankjáról, hogy az esküdtek, ezek a derék, de álmos polgárok nemcsak elhitték neki, hogy érti az üzletet, hanem meg is éljenezték. Szegény esküdtek persze a lelkesedésnek ebben az extázisában elfelejtették, amire pedig Zsitvay elnök a tárgyalás elején figyelmeztette őket, hogy esküdtnek éljenezni nem szabad, mert ez semmiségi ok. A hallgatóságnak tetszett dr. Bródy Ernő temperamentumos és tartalmas beszéde, melynek hatását sem az ügyész, sem a főmagánvádlók képviselőjének a replikája nem túllett lerontani. Éjfél után három óra felé járt már az idő, amikor Zsitvay elnök megkérdezte Fényes Lászlót, van-e valami mondanivalója. Fényes László beszéde elején dr. Geguss Gusztáv kir. ügyész egy közjogi botlását igazította helyre. Három esztendő óta várt — úgymond — erre a pillanatra, hogy elmondhassa, amit tud és bizonyíthasson. Ő csak azt látja, hogy az a sok szóvirág, amelyet itt elszórtak, azon óriási kampinai területen sem férne el, amely a 4 milliókat elnyelte. Az ügyész úr előadására nincs megjegyzése. Közjogi botlást követett el, mert azt hitte, hogy a magyar nemzet a miniszterelnökben jegecesedik ki, az ő közjogában azonban a királyéban. Elmondja, hogy cikkeit úgy írta meg, hogy maga sem helyeselte azt a szót: gazember, de ilyen erős hangon kellett irnia, ha tisztázni akarta az ügyet. Rámutatott a bizonyítékra, megmondotta hol van, de hát nem vették figyelembe. Ami a mérleg hamis voltát illeti, igen egyszerűen lehetett volna ezt is tisztázni, ha az elnök úr engedett volna kérdezni. Mert az, hogy a főkönyv adatai egyeznek a mérleg adataival, még nem bizonyít a valódisága mellett. Beszél azután a bank spekulációiról. Három év óta folyvást csak azt kéri, hogy engedjék bizonyítani, a főmagánvád pedig — és ez jellemzi egész eljárását — folyvást azt hajtogatta, hogy nemcsak enged bizonyítani, de maga is kéri. Ám mikor végre a bizonyításra kerülne a sor, azt mondja: «Hja, engedlek, de nem így!» Pedig a bizonyítékok megszabása azt illeti, aki valamit állít és csak a tárgyalás folyamán tűnik ki, hogy mennyit érnek a bizonyítékok. De ne üssenek el a bizonyítékoknak még csak az előterjesztésétől is. Utalt ezután Fényes arra — s ezt a mérleg egy tételével bizonyítja, — hogy gróf Tisza az Iparbank 1902-iki, többször emlegetett közgyűlésén «tudva valótlant» mondott a részvényeseknek, konstatálja, hogy a bank csak azután tette meg a fizetéseket, amikor az ő leleplező cikkei megjelentek. Igaz ugyan, hogy ezek a fizetések Bauer úr részére történtek, aki nyolc-tíz forintjával összevásárolta a részvényeket. Előadja ezután, hogy amikor a bank emberei tudták, hogy ő állás nélkül nyomorban él, folyvást a nyakára jártak, pénzzel akarták a száját betömni, különösen egy megbizottja volt iát banknak, aki ezt sürgette. Egyszer az országúton támadtak rám és le akartak tiporni. Zsitvay: Hát hányan voltak? Fényes: A főmagánvádló annyi aforizmával élt itt, hogy egyet én is megengedhetek magamnak. Csak egy úr volt és 1400 koronát húzott ki a zsebéből. Én azt mondtam, elfogadom a pénzt, de de csak közjegyző előtt, mert azt akartam, hogy bizonyíték legyen a kezemben. Fölmentünk Rohrer közjegyzőhöz, ott én átvettem a pénzt, és az itt kezem közt levő három nyugta szerint az egész összeget jótékony célra adtam. Hallom, hogy a főmagánvádlóék olyasvalamit állítanak, hogy ebbe a megvesztegetési dologba én őket beugrattam. De azt kérdem, ha ők ártatlanok, miért engedték magukat beugratni? Akinek tiszta a lelkiismerete, az nem ugrik. Persze erről szó sincs, a bank küldözgetett nap-nap után hozzám, kikötvén magának, hogy a sajtópert visszavonják és én többet nem intézek a bank ellen támadást. Azért fogadtam el a pénzt, hogy corpus delicum legyen. De a pénzből egy fillért sem tartottam meg. Itt vannak róla a nyugták, hogy az egészet a budapesti és a székesfehérvári rabsegítő egyesületek és a Budapesti Mentőegyesület közt osztottam meg. Még a Mentőegyesület a köszönő levelét azzal végzi: «Kérjük más alkalommal is szíves küldeményeit.» Magam is belátom, hogy amit írtam, nem tudtam teljesen bebizonyítani, mert nem engedték bebizonyítani. De amit írtam, azt most is föntartom, mert igaz. Négy órakor az esküdtek visszavonultak tanácskozni. Háromnegyed órai tanácskozás után kihirdették a verdiktet, mely Fényes Lászlót tizennyolc rendbeli rágalmazás vétségében bűnösnek mondta ki. A verdikt kihirdetése után Zsitvay elnök fölhívta Fényes Lászlót, hogy terjeszsze elő az enyhítő körülményeket. Fényes László erre kijelentette, hogy mentőkörülményeket nem terjeszt elő, s ezzel akarja dokumentálni, hogy vádjait most is föntartja. A bíróság erre visszavonult tanácskozásra. Reggeli hat óra lehet, amikor Zsitvay Leo újra megnyitotta a tárgyalást és kihirdette az ítéletet. Eszerint a bíróság az esküdtek marasztaló verdiktje alapján Fényes Lászlót három havi fogházra és 360 korona pénzbüntetésre, nemfizetés esetén további tizennyolc napi fogházra és tíz korona perköltség megfizetésére kötelezte. A kiszabott pénzbüntetés a lap óvadékát terheli. A vádlott köteles az ítéletet a «Székesfehérvár és Vidéke» címü lapban közzétenni. (Megjegyezzük, hogy a «Székesfehérvár és Vidéke» címü lap már megszűnt.) Az ítélet megokolása kiemeli, hogy tekintetbe kellett venni, hogy 18 rendbeli rágalmazást követett el a vádlott s így bűnhalmazat esete forog fönn. Ezzel szemben enyhítő körülmények a vádlott büntetlen előélete, továbbá az a kétségtelenül kiderült tény, hogy a vádlott támadásaival teljesen önzetlenül járt el s érte semmi anyagi hasznot nem kapott s nem fogadott el. Továbbá enyhítő körülmény az is, hogy bár formailag 18 rágalmazást kellett megállapítani, lényegében a rágalmazás csak egységes sreg akért cikk alapjain a vádlott csak két rágalmazást követett el. Mindeket egybevetve, s tekintettel arra, hogy a sajtó útján elkövetett nyilvános rágalmazás maximális büntetése egy évi fogház: a bíróság ,a három hónapi fogházat találta a jelen esetben kiszabandónak. ■ Az ügyész és a főtmagánvádlók megnyugodtak az ítéletben, a védő és a vádlott semmiségi panaszt, jelentettek be, . (§) Novemberi esküdtbírák. A budapesti büntetőtörvényszéken ma sorsolták ki a november hónapban bírói tisztet teljesítő esküdteket. Kisorsoltattak a november 7-től november 14-ig terjedő rendkívüli esküdtbírósági ülésszakra. Rendes esküdtbírákul: Kéky Imre háztulajdonos, Rácz Ferenc háztulajdonos, Eckermann Béla háztulajdonos, Feld Salamon igazgató, Fehér Pál borbélyi Farkas Árpád papírkereskedő, Fischer Ignác háztulajdonos, Barta Arnold bankigazgató, Balázs Ernő főv.mérnök, Baráth Endre szabó, Hugmayer József téglagyáros, Radanovits Dániel gyógyszerész, dr. Lipcsey Ádám ügyvéd, Lovas Sándor bognármester, Kellner Henrik divatárus, Zilzer Izidor üveges, Frey István bádogos, Dunkel Norbert háztulajdonos, Knopp Imre festőművész, Luka László kereskedő, Aggházy Gyula festőművész, Auer Béla nagykereskedő, Felföldy Dániel építőmester, Kulicska Antal órás, dr. Ferenczy Zoltán könyvtárigazgató, ifj. Hinterscheck Lipót háztulajdonos, dr. Komlós Ágost ügyvéd, Czettl Gyula nyomdatulajdonos, Altmann Lipót vőföskereskedő és Birkl Károly háztulajdonos. Pótesküdtek lettek: Lukács Lajos magánhivatalnok, Kórődi Albert építész, Weisz Mór hajóügynök- Barta Sándor borkereskedő, Gelléri Mór igazgató, Kun Ákos igazgató, ifj. Divald Károly fényképész, Piazza Viktor asztalos, Mauthner Gyula borkereskedő, dr. Márton Sándor orvos. Kisorsoltattak a november 14-től november 28-ig terjedő rendes esküdtbírósági ülésszakra rendes esküdtbirákós: Egri Ferenc kereskedő, Ebner Béla háztulajdonos, Fürst László nagykereskedő, Fehérváry István máv. felügyelő, Molnár Gyula építőmester, ifj. Lenz Ferenc bőrkereskedő, Hofhauser Ödön pénztáros, Kunz József mérnök, Gregersen György mérnök, Behul Mihály asztalos,Kern Emil János rézműves, Holtzbauer Gyula vasárus, Jobbágy László kereskedő, Frölich Vilmos nagykereskedő, Friedler Károly magánzó, Zboray Gyula telektulajdonos, Frummel József magánzó, Benedek Róbert földbirtokos,ifj. Heufel Lajos ékszerész, Fényi Géza szobafestő, Szentes Aurél háztulajdonos, Angyal Dezső kertészeti tanintézeti igazgató, dr. Éber László múzeumi segédőr, Reinl József háztulajdonos, Rengi Ferenc magánhivatalnok, Franko Sándor lámpagyártulajdonos, Messinger Marcell posztókereskedő, ifj. Dobozi István fűszerkereskedő, Ze- Ima Lajos hentes és Ábrahám Gyula nyug. végrehajtó. Pótesküdtek lettek: Farkas Vilmos fűszeres, Eibach Ödön gyógyszerész, Nógrádi Károly tisztviselő, Eppinger Károly kereskedő, Weissmann Ignác gyáros, tószegi Freund Salamon vállalkozó, Hennefeld Ignác bádogosmester, Fleissig Sándor váltóüzlet tulajdonos, Fackh Pál vaskereskedő, Ráthonyi Zoltán állatorvos. (1) A brassói vasutasok felmentése. Brassóban, mint onnan jelentik, tegnapelőtt volt a vádtanácsi tárgyalás azoknak a vasutasoknak az ügyében, akiket a vasúti sztrájkból kifolyólag vád alá helyeztek. A vádtanácsi tárgyalás mindannyinnk fölmentésével végződött. (§) Főúri válóper. A Kúria érdekes válóperben döntött tegnap. Gróf Gyürky Viktor, gróf Gyürky Ábrahám fia 1893-ban nőül vette báró Solymossy László leányát, Irmát. A házasság nem lehetett nagyon boldog, mert a fiatal házaspár anyagi okok miatt többször összezördült. A Gyürkycsalád ugyanis a házasság megkötésekor szerződést nem kért az anyagiakról, hanem báró Solymossyra bízta, hogy miképp gondoskodik leányáról. Solymossy azonban — Gyürkyék állítása szerint — oly elenyésző csekélységet juttatott leányának, hogy gróf Gyürky Viktor a házasélet kiadását kénytelen volt a sajátjából fedezni. Időközben gr. Gyürky Ábrahám, a fiatal férj atyja, pénzzavarokkal küzdött, úgy hogy fiának kellett őt a csődbe kergetés elől megmenteni. 1899. év karácsony estéjén gr. Gyürky Viktor apósa palotájában felkereste feleségét, akivel már kissé haragban volt. Hogy mi történt ott, azt nem lehet tudni, egy azonban bizonyos, hogy gr. Gyürky Viktor éjfélkor elhagyta a palotát s neje — felszólítása dacára — nem akarta őt követni. Röviddel ezután a férj megindította felesége ellen a válópert s a törvényszék a házastársakat el is választotta. A budapesti Tábla s tegnap a kir. Kúria helybenhagyta az első biróság ítéletét. (§) Izgatás költeménynyel. Dianicska Gusztáv lakatossegéd egy tót újságban verset tett közzé, amelynek tartalma izgatás volt a magyarok ellen. Az ügyészség izgatás miatt perbe is fogta, az esküdtek azonban nem találták bűnösnek Diamicskát s igy a biróság is fölmentő ítéletet hozott. (§) Ártatlanul elitélt ember. Megírtuk, hogy a pestvidéki törvényszék esküdtbirósága 1903. évi szeptember 22-én tartott esküdtszéki főtárgyaláson rablás bűntettéért mint tettestársakat Horváth István és Mazurek Hugó facér mészároslegényeket elitélte és pedig Horváthot hatévi, Mazurek Hugót pedig ötévi fegyházra. Utóbb olyan jelenségek merültek föl, miből arra lehet következtetni, hogy az esküdtek Mazurek Hugót ártatlanul találták bűnösnek s Horváth bűntársa nem Mazurek volt, hanem Csontos Mihály, így aztán a pestvidéki törvényszék ma délelőtt Mazurek ügyében elrendelte az újrafelvételt. 293. szám Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1904. október 23. 19 (*) Új síremlékek. Barabás Miklós festőnek és Jankó János karrikaturarajzolónak a Képzőművészeti Társulat díszes síremléket állíttat a Kerepesi-úti sírkertben. Az előbbit Teles Ede, az utóbbit Kallós Ede mintázta s az emlékeket a jövő évben február 12-én, Barabás halálának évfordulóján fogják leleplezni. (*) Képkiállítás: Neogrády Antal az újabb időben festett akvarell képeiből gyűjteményes kiállítást rendez, amelynek megnyitását november elejére tervezi. (*) Az operaelőadásokat legújabb központi berendezésével lényegesen javított átvitellel közvetíti a Telefon Hírmondó. Az operaelőadásokon kívül minden délután fél 5-től fél 7-ig az Elite-kávéházban és az Erzsébet téri kioszkban játszó katonai zenekarok hangversenyét a kagylókon keresztül szintén élvezhetik a Telefon Hírmondó előfizetői. Negyedévi előfizetési díj — a Pesti Naplóval együtt — tíz korona. FŐVÁROS. * A húsz milliós kölcsön. A főváros, mint ismeretes, követésre húsz millió korona kölcsönt vesz fel. A kölcsön finanszírozására a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Magyar Jelzálog Hitelbank együttes ajánlatot adtak be. Az ajánlatot, mint értesülünk, a kölcsönügyi bizottság október 26-án tárgyalja. * A villamos világítás nem lesz olcsóbb. A fővárosnak a villamos áramot gyártó társaságokkal kötött szerződése értelmében" ötévenkint joga van a tarifarevízióra abban az esetben, ha az elmúlt öt év alatt az áramszolgáltatáshoz szükséges eszközök ára leszállt. Az öt év most novemberben jár le. A mérnöki hivatal azt jelentette, hogy a tarifarevízióra kikötött feltétel ugyan még nem következett be, de a város mégis kérte meg a villamos társaságokat, hogy szállítsák olcsóbban a magánosoknak a villamos áramot. A villamos társaságok most azt válaszolták a főváros kérésére, hogy világító áramot most sem adhatják nyolc fillérnél olcsóbban, mert az áramszolgáltatásához szükséges eszközök nemcsak hogy nem lettek olcsóbbak, hanem ellenkezőleg, például a szén és a munkabér drágább lett. * A «báb-akasztófa» nem tiltott játék. A belügyminiszter legutóbb egy konkrét esetből kifolyólag kimondta, hogy a «báb-akasztófa»-játék nem tiltott játék, mert a betétösszeg ellenében kiszolgáltatandó nyereménytárgy megszerzése nem tisztán a sors véletlen esélyétől, hanem főleg a játszótél ügyességétől és gyakorlatától függ.