Pesti Napló, 1904. október (55. évfolyam, 271-301. szám)

1904-10-23 / 293. szám

» * TÖRVÉNYSZÉK. Tisza István bankja. ! '­­ Reggel hat óra volt, amikor Zsitvay Leó elnök kihirdette Fényes László sajtópe­rében az ítéletet. A törvényszék az esküdtbíró­­ság verdiktje alapján Fényest háromhónapi fogházra és 360 korona pénzbüntetésre ítélte tizennyolc rendbeli rágalmazásért. Az éjszakai tárgyalás nagyon érdekes volt. Az esküdtek egyik-másikának olykor-olykor majd le­ragadt a szeme, mialatt az ügyvédek a bank­grün­­dolások csinját-bunját magyarázták. Természetesen az volt a legnagyobb szenzáció, amikor Tisza István beszélt. Beszéde azt az impressziót keltette, mintha a miniszterelnök be akarta volna bizonyítani, hogy nem igaz ám az, hogy a Magyar Ipar- és Keres­kedelmi Bank azért bukott meg, mert ő nem ér­tett a petróleum-ügyekhez. Oly szépen és olyan szeretettel tudott beszélni, a bankjáról, hogy az esküdtek, ezek a derék, de álmos polgárok nem­csak elhitték neki, hogy érti az üzletet, hanem meg is éljenezték. Szegény esküdtek persze a lelkese­désnek ebben az extázisában elfelejtették, amire pedig Zsitvay elnök a tárgyalás elején figyelmez­tette őket, hogy esküdtnek éljenezni nem szabad, mert ez s­e­m­m­i­s­é­gi o­k. A hallgatóságnak tetszett dr. Bródy Ernő temperamentumos és tartalmas beszéde, melynek hatását sem az ügyész, sem a főmagánvádlók képviselőjének a replikája nem tú­llett lerontani. Éjfél után három óra felé járt már az idő, amikor Zsitvay elnök megkérdezte Fé­nyes Lászlót, van-e valami mondanivalója. Fé­nyes László beszéde elején dr. G­e­g­u­ss Gusztáv kir. ügyész egy közjogi botlását igazította helyre. Három esztendő óta várt — úgymond — erre­­ a pillanatra, hogy elmondhassa, amit tud és bizo­nyíthasson. Ő csak azt látja, hogy az a sok szó­virág, amelyet itt elszórtak, azon óriási kampinai területen sem férne el, amely a 4 milliókat elnyelte. Az ügyész úr előadására nincs megjegyzése. Köz­jogi botlást követett el, mert azt hitte, hogy a ma­gyar nemzet a miniszterelnökben jegecesedik ki, az ő közjogában azonban a királyéban. Elmondja, hogy cikkeit úgy írta meg, hogy maga sem helyeselte azt­ a szót: gazember, de ilyen erős hangon kellett irnia, ha tisztázni akarta az ügyet. Rámutatott a bizonyítékra, megmondotta hol van, de hát nem vet­ték figyelembe. Ami a mérleg hamis voltát illeti, igen egyszerűen lehetett volna ezt is tisztázni, ha az elnök úr engedett volna kérdezni. Mert az, hogy a főkönyv adatai egyeznek a mérleg adataival, még nem bizonyít a valódisága mellett. Beszél azután a bank spekulációiról. Három év óta folyvást csak azt kéri, hogy engedjék bizonyítani, a főmagánvád pedig — és ez jellemzi egész eljárását — folyvást azt hajtogatta, hogy nemcsak enged bizonyítani, de maga is kéri. Ám mikor végre a bizonyításra ke­rülne a sor, azt mondja: «Hja, engedlek, de nem így!» Pedig a bizonyítékok megszabása azt illeti, aki valamit állít és csak a tárgyalás folyamán tűnik ki, hogy mennyit érnek a bizonyítékok. De ne üs­senek e­l a bizonyítékoknak még csak az előterjesz­tésétől is. Utalt ezután Fényes arra — s ezt a mérleg egy tételével bizonyítja, — hogy gróf Tisza az Iparbank 1902-iki, többször emlegetett közgyű­lésén «tudva valótlant» mondott a részvényeseknek, konstatálja, hogy a bank csak azután tette meg a fizetéseket, amikor az ő leleplező cikkei megjelen­tek. Igaz ugyan, hogy ezek a fizetések Bauer úr részére történtek, aki nyolc-tíz forintjával összevá­sárolta a részvényeket. Előadja ezután, hogy amikor a bank emberei tudták, hogy ő állás nélkül nyomor­ban él, folyvást a nyakára jártak, pénzzel akar­ták a száját betömni, különösen egy megbizottja volt iát banknak, aki ezt sürgette. Egyszer az or­szágúton támadtak rám és le akartak tiporni. Zsitvay: Hát hányan voltak? Fénye­s: A főmagánvádló annyi aforizmával élt itt, hogy egyet én is megengedhetek magam­nak. Csak egy úr volt és 1400 koronát húzott ki a zsebéből. Én azt mondtam, elfogadom a pénzt, de de csak közjegyző előtt, mert azt akartam, hogy bizonyíték legyen a kezemben. Fölmentünk Rohrer közjegyzőhöz, ott én átvettem a pénzt, és az itt kezem közt levő három nyugta szerint az egész összeget jótékony célra adtam. Hallom, hogy a fő­­magánvádlóék olyas­valamit állítanak, hogy ebbe a megvesztegetési dologba én őket beugrattam. De azt kérdem, ha ők ártatlanok, miért engedték ma­gukat beugratni? Akinek tiszta a lelkiismerete, az nem ugrik. Persze erről szó sincs, a bank kül­dözgetett nap-nap után hozzám, kikötvén magának, hogy a sajtópert visszavonják és én többet nem in­tézek a bank ellen támadást. Azért fogadtam el a pénzt, hogy corpus delicu­m legyen. De a pénzből egy fillért sem tartottam meg. Itt vannak róla a nyugták, hogy az egészet a budapesti és a szé­kesfehérvári rabsegítő egyesületek és a Budapesti Mentőegyesület közt osztottam meg. Még a Men­tőegyesület a köszönő levelét azzal végzi: «Kérjük más alkalommal is szíves küldeményeit.» Magam is belátom, hogy amit írtam, nem tudtam teljesen be­bizonyítani, mert nem engedték bebizonyítani. De amit írtam, azt most is föntartom, mert igaz. Négy órakor az esküdtek visszavonultak tanács­kozni. Háromnegyed órai tanácskozás után kihirdet­ték a verdiktet, mely Fényes Lászlót tizennyolc rendbeli rágalmazás vétségében bűnösnek mondta ki. A verdikt kihirdetése után Zsitvay elnök föl­hívta Fényes Lászlót, hogy terjeszsze elő az eny­hítő körülményeket. Fényes László erre kijelen­tette, hogy mentőkörülményeket nem terjeszt elő, s ezzel akarja dokumentálni, hogy vádjait most is föntartja. A bíróság erre visszavonult tanácskozásra. Reggeli hat óra lehet, amikor Zsitvay Leo újra megnyitotta a tárgyalást és kihirdette az ítéletet. Eszerint a bíróság az esküdtek marasztaló verdiktje alapján Fényes Lászlót három havi fogházra és 360 korona pénzbüntetésre, nemfizetés esetén to­vábbi tizennyolc napi fogházra és tíz korona per­költség megfizetésére kötelezte. A kiszabott pénz­­büntetés a lap óvadékát terheli. A vádlott köteles az ítéletet a «Székesfehérvár és Vidéke» címü lap­ban közzétenni. (Megjegyezzük, hogy a «Székesfe­hérvár és Vidéke» címü lap már megszűnt.) Az ítélet megokolása kiemeli, hogy tekintetbe kellett venni, hogy 18 rendbeli rágalmazást köve­tett el a vádlott s így bűnhalmazat esete forog fönn. Ezzel szemben enyhítő körülmények a vád­lott büntetlen előélete, továbbá az a kétségtelenül kiderült tény, hogy a vádlott támadásaival teljesen önzetlenül járt el s érte semmi anyagi hasznot nem kapott s nem fogadott el. Továbbá enyhítő körül­mény az is, hogy bár formailag 18 rágalmazást kellett megállapítani, lényegében a rágalmazás csak egységes s­­reg a­­kért cikk alapjain a vádlott csak két rágalmazást követett el. Mind­eket egybevetve, s tekintettel arra, hogy a sajtó útján elkövetett nyilvá­nos rágalmazás maximális büntetése egy évi fog­ház: a bíróság ,a három hónapi fogházat találta a jelen esetben kiszabandónak. ■ Az ügyész és a főtmagánvádlók­ megnyugodtak az ítéletben, a védő és a vádlott semmiségi panaszt, jelentettek be, . (§) Novemberi esküdtbírák. A budapesti büntetőtörvényszéken ma sorsolták ki a november hónapban bírói tisztet teljesítő esküdteket. Kisor­­soltattak a november 7-től november 14-ig terjedő rendkívüli esküdtbír­ósági ülésszakra. Rendes esküdtbírákul: Kéky Imre háztulajdo­nos, Rácz Ferenc háztulajdonos, Eckermann Béla háztu­lajdonos, Feld Salamon igazgató, Fehér Pál borbélyi Farkas Árpád papírkereskedő, Fischer Ignác háztulaj­donos, Barta Arnold bankigazgató, Balázs Ernő főv.­mér­nök, Baráth Endre szabó, Hugmayer József téglagyáros, Radanovits Dániel gyógyszerész, dr. Lipcsey Ádám ügy­véd, Lovas Sándor bognármester, Kellner Henrik divat­­árus, Zilzer Izidor üveges, Frey István bádogos, Dunkel Norbert háztulajdonos, Knopp Imre festőművész,­ Luka László kereskedő, Aggházy Gyula festőművész, Auer Béla nagykereskedő, Felföldy Dániel építőmester, Ku­­licska Antal órás, dr. Ferenczy Zoltán könyvtárigazgató, ifj. Hinterscheck Lipót háztulajdonos, dr. Komlós Ágost ügyvéd, Czettl Gyula nyomdatulajdonos, Altmann Lipót vőföskereskedő és Birkl Károly háztulajdonos. Póteskü­dtek lettek: Lukács Lajos magánhiva­­talnok, Kórődi Albert építész, Weisz Mór hajóügynök- Barta Sándor borkereskedő, Gelléri Mór igazgató, Kun Ákos igazgató, ifj. Divald Károly fényképész, Piazza Viktor asztalos, Mauthner Gyula borkereskedő, dr. Már­ton Sándor orvos. Kisorsoltattak a november 14-től november 28-ig terjedő rendes esküdtbírósági ülésszakra ren­des esküdtbirákós: Egri Ferenc kereskedő, Ebner Béla háztulajdo­nos, Fürst László nagykereskedő, Fehérváry István máv. felügyelő, Molnár Gyula építőmester, ifj. Lenz Ferenc bőrkereskedő, Hofhauser Ödön pénztáros, Kunz József mérnök, Gregersen György mérnök, Behul Mihály asztalos,­­Kern Emil János rézműves, Holtzbauer Gyula vasárus, Jobbágy László kereskedő, Frölich Vilmos nagykereskedő, Friedler Károly magánzó, Zboray Gyula telektulajdonos, Frummel József magánzó, Benedek Róbert földbirtokos,­­ifj. Heufel Lajos ékszerész, Fényi Géza szobafestő, Szen­tes Aurél háztulajdonos, Angyal Dezső kertészeti taninté­zeti igazgató, dr. Éber László múzeumi segédőr, Reinl József háztulajdonos, Rengi Ferenc magánhivatalnok, Franko Sándor lámpagyártulajdonos, Messinger Marcell posztókereskedő, ifj. Dobozi István fűszerkereskedő, Ze- Ima Lajos hentes és Ábrahám Gyula nyug. végrehajtó.­ Pótesküdtek lettek: Farkas Vilmos fűszeres, Eibach Ödön gyógyszerész, Nógrádi Károly tisztviselő, Eppinger Károly kereskedő, Weissmann Ignác gyáros, tószegi Freund Salamon vállalkozó, Hennefeld Ignác bá­dogosmester, Fleissig Sándor váltóüzlet tulajdonos, Fackh Pál vaskereskedő, Ráthonyi Zoltán állatorvos. (1) A brassói vasutasok felmentése. Bras­sóban, mint onnan jelentik, tegnapelőtt volt a vád­tanácsi tárgyalás azoknak a vasutasoknak az ügyé­ben, akiket a vasúti sztrájkból kifolyólag vád alá helyeztek. A vádtanácsi tárgyalás mindannyinnk fölmentésével végződött. (§) Főúri válóper. A Kúria érdekes válóper­ben döntött­ tegnap. Gróf Gyürky Viktor, gróf Gyürky Ábrahám fia 1893-ban nőül vette báró Solymo­ssy László leányát, Irmát. A házasság nem lehetett nagyon boldog, mert a fiatal házaspár anyagi okok miatt többször összezördült. A Gyürky­­család ugyanis a házasság megkötésekor szerződést nem kért az anyagiakról, hanem báró Solymossyra bízta, hogy miképp gondoskodik leányáról. Solymossy azonban — Gyürkyék állítása szerint — oly ele­nyésző csekélységet juttatott leányának, hogy gróf Gyürky Viktor a házasélet kiadását kénytelen volt a sajátjából fedezni. Időközben gr. Gyürky Ábrahám, a fiatal férj atyja, pénzzavarokkal küzdött, úgy hogy fiának kellett őt a csődbe kergetés elől megmenteni. 1899. év karácsony estéjén gr. Gyürky Viktor apósa palotájában felkereste feleségét, akivel már kissé haragban volt. Hogy mi történt ott, azt nem lehet tudni, egy azonban bizonyos, hogy gr. Gyürky Vik­tor éjfélkor elhagyta a palotát s neje — felszólítása dacára — nem akarta őt követni. Röviddel ezután a férj megindította felesége ellen a válópert s a törvényszék a h­ázastársakat el is választotta. A bu­dapesti Tábla s tegnap a kir. Kúria helybenhagyta az első biróság ítéletét. (§) Izgatás költeménynyel. D­i­a­n­i­c­s­k­a Gusztáv lakatossegéd egy tót újságban verset tett közzé, amelynek tartalma izgatás volt a magyarok ellen. Az ügyészség izgatás miatt perbe is fogta, az esküdtek azonban nem találták bűnösnek D­i­a­­m­i­c­s­k­á­t s igy a biróság is fölmentő ítéletet hozott. (§) Ártatlanul elitélt ember. Megírtuk, hogy a pestvidéki törvényszék esküdtbirósága 1903. évi szeptember 22-én tartott esküdtszéki főtárgyaláson rablás bűntettéért mint tettestársakat Horváth István és Mazurek Hugó facér mészároslegényeket elitélte és pedig Horváthot hatévi, Mazurek Hugót pedig ötévi fegyházra. Utóbb olyan jelenségek merültek föl, miből arra lehet következtetni, hogy az esküdtek M­a­z­ure­k Hugót ártatlanul találták bűnösnek s Horváth bűntársa nem Mazurek volt, hanem Cson­tos Mihály, így aztán a pestvidéki törvényszék ma délelőtt Mazurek ügyében elrendelte az újrafelvételt. 293.­ szám Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1904.­ október 23. 19 (*) Új síremlékek. Barabás Miklós festőnek és Jankó János karrikaturarajzolónak a Képzőmű­vészeti Társulat díszes síremléket állíttat a Kere­­pesi-úti sírkertben. Az előbbit Teles Ede, az utóbbit Kallós Ede mintázta s az emlékeket a jövő évben február 12-én, Barabás halálának évfordulóján fog­ják leleplezni. (*) Képkiállítás: Neogrády Antal az újabb időben festett akvarell képeiből gyűjteményes kiállí­tást rendez, amelynek megnyitását november elejére tervezi. (*) Az operaelőadásokat legújabb központi be­rendezésével lényegesen javított átvitellel közvetíti a Telefon Hírmondó. Az operaelőadásokon kívül min­den délután fél 5-től fél 7-ig az Elite-kávéházban és az Erzsébet­ téri kioszkban játszó katonai zenekarok hang­versenyét a kagylókon keresztül szintén élvezhetik a Telefon Hírmondó előfizetői. Negyedévi előfizetési díj — a Pesti Naplóval együtt — tíz korona. FŐVÁROS. * A húsz milliós kölcsön. A főváros, mint ismeretes, követésre húsz millió korona kölcsönt vesz fel. A kölcsön finanszírozására a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Magyar Jelzálog Hitelbank együttes ajánlatot adtak be. Az ajánlatot, mint értesülünk, a kölcsönügyi bizottság október 26-án tárgyalja. * A villamos világítás nem lesz olcsóbb. A fővárosnak a villamos áramot gyártó társaságok­kal kötött szerződése értelmében" ötévenkint joga van a tarifare­vízióra abban az esetben, ha az el­múlt öt év alatt az áramszolgáltatáshoz szükséges eszközök ára leszállt. Az öt év most novemberben jár le. A mérnöki hivatal azt jelentette, hogy a tarifarevízióra kikötött feltétel ugyan még nem kö­vetkezett be, de a város mégis kérte meg a villa­mos társaságokat, hogy szállítsák olcsóbban a ma­gánosoknak a villamos áramot. A villamos társasá­gok most azt válaszolták a főváros kérésére, hogy világító áramot most sem adhatják nyolc fillérnél olcsóbban, mert az áramszolgáltatásához szüksé­ges eszközök nemcsak hogy nem lettek olcsóbbak, hanem ellenkezőleg, például a szén és a munkabér drágább lett. * A «báb-akasztófa» nem tiltott játék. A belügyminiszter legutóbb egy konkrét esetből ki­folyólag kimondta, hogy a «báb-akasztófa»-játék nem tiltott játék, mert a betétösszeg ellenében ki­szolgáltatandó nyereménytárgy megszerzése nem tisztán a sors véletlen esélyétől, hanem főleg a játszótél ügyességétől és gyakorlatától függ.

Next