Pesti Napló, 1905. január (56. évfolyam, 1-31. szám)
1905-01-17 / 17. szám
é Budapest, seela ________PESTI NAPLÓ._________ 1905. január 17. 17. szám ♦ fedett, gróf Apponyi Albert emelkedett szólásra. Erre ismét kitört a lelkesedés. Apponyi a nagy éljenzéstől percekig nem jutott szóhoz. Apponyi azzal kezdte beszédét, hogy ezúttal másodízben van Iglón. De nem azért jött el, hogy Günthert támogassa, mert Günthernek erre a támogatásra szüksége nincsen. Mikor Günther az iglói ellenzék jelöltségét elvállalta, komolyan nem számított a megválasztásra, amit tett, csak a zászló becsületéért tette. Most azonban, látván az iglói polgárok e nagy lelkesedését, most már komolyan bízik Günther megválasztásában. Azután arról beszélt, hogy a kormány milyen hihetetlen pressziót gyakorol a hivatalnokokra, de szentül hiszi, hogy a Tisza-kormány nem sokáig fog már presszionálni. Apponyi tót nyelven fejezte be nagyhatású beszédét, melyben Günthert melegen ajánlotta az iglóiaknak. A gyűlés után lakoma volt, melyen többen mondtak pohár köszöntőt. Lakoma után gróf Apponyi Albert visszautazott Budapestre. Kortesvacsora a Ferencvárosban. *" A kilencedik kerület szabadelvű pártja ma este a Ferencvárosi Kaszinó dísztermében vacsorát rendezett, melyen Plósz Sándor igazságügyminiszteren kívül ott volt gróf Tisza István miniszterelnök is. Az első felköszöntőt Tolnay Lajos miniszteri tanácsos mondta Tisza Istvánra, aki nyomban válaszolt. Tisza ismét a zsákutcára való reflekcióval kezdte, amelybe az ország jutott. Most van az utolsó alkalom — mondta — hogy megszilárdítsák az alkotmányos intézményeket. Mi lesz a magyar nemzetből, hogy ha a krízisét a bonyodalom pillanatában egy diszkreditált, magamagával meghasonlott és a nemzet előtt hitelét vesztett parlament védelmezi? Elmondja, mennyi kár származott eddig is a parlament munkaképtelenségéből és milyen nagy baj lett volna, ha a kormány a maga felelősségére nem intézkedik a kereskedelempolitikai kérdésekben. A parlament elfajulása «miazmáit terjeszti a perverz felfogásoknak, közéletünkben és társadalmi életünkben, megmételyezi a fiatalságot, erkölcsileg üres, elfajult és értéktelen irányokba tereli a magyar fiatal nemzedék gondolkodását.» A miniszterelnök ezután kifejtette, milyennek óhajtaná ő a képviselőket, majd elmondta, hogy csak mosolylyal fogadhatja azt, hogy az alkotmánysértés és alkotmányellenes erőszak vádját az ő fejéhez vagdossák. A nemzet joga a parlamentben a többség szavazása által nyilvánul meg, s ezt egy csekély töredék nem akaszthatja meg. Nálunk most egyenesen a magyar nemzetnek, mzintolyannak tételéről van szó. Ezért nem tekint sem jobbra, sem balra, hanem az előtte levő akadályokat akarja leküzdeni és megcsinálni — a házszabályrevíziót. Ezt kell neki tenni, ha becsületes magyar ember akar maradni. Miután pedig a magyar társadalom szine-java körülötte van, biztos a győzelmében. Ezután Springer Ferenc köszöntötte fel Plósz Sándort, aki többek közt a következőket mondta: A kormány a harcot önzetlenül, érdek nélkül, tisztán a közügyre való tekintetből folytatja és nem a hatalom megtartásának vágya vitte erre. Volt alkalmasabb idejük is a kérdés megbolygatására, de nem tették, mert nem vezette őket egyéb, csak a kötelességérzet. Ezután még több felköszöntőt mondtak. Hieronymi a demokraták ellen. Ma este nyolc órakor a Terézvárosi Kaszinó földszinti nagyéttermében népes pártvacsora volt Heronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek, mint a Terézváros képviselőjelöljének tiszteletére. A vacsora hangulatát negyedkilenc óra tájban incidens zavarta meg. A kaszinó bejárata előtt mintegy hatvan fiatalember gyűlt össze, aki abcugolták a minisztert. A rendőrség azonban közbelépett és eltávolította az illetőket. Egy Hieronymipárti választó azonban mégse kerülte el, hogy, midőn a pártvacsorára igyekezett, agyba-főbe ne verjék. A rendőrség természetesen nyomban közbelépett. Fél kilenc óra tájban érkezett meg Hieronymi Károly miniszter, akit elsőnek a biztos győzelem reményében Radocza János köszöntött fel, rátérve a kerület ama érdemének méltatására,melyet az egyházpolitikai harcok alatt kifejtett. Ezután Hieronymi Károly szólalt fel. Arról akar beszélni, hogy a pártharcok tulajdonképppen micsoda jelszavak alatt folynak ez idő szerint a VI-ik kerületben, ő maga a szabadelvű párt rendíthetetlen ama párté, amely Deák Ferenc hive, hagyományait őrzi. Magyarország újjáébredésekor, 1825-ben Deák feladatának tekintette, hogy elsősorban helyreállítsa mindenkinek egyéni szabadságát, eltörölje a jobbágyságot, kiküzdje a törvény előtti egyenlőséget, a sajtószabadságot, esküdtbíróságot az önkormányzatot minden téren. Ezek voltak akkor a szabadevű párt jelszavai és mindezt elérve, a szabadelvű intézményeket a népképviselet intézményével tetőzték be. A szabadelvű párt tradícióihoz hű maradt és igyekezett 67 után ama különbségeket is elenyésztetni, melyek még akkor vallási és nemzetiségi tekintetben fenmaradtak. S most sajnálattal konstatálja, hogy ez a törvény előtti politikai egyenlőség és politikai szabadság még nem biztosítja minden ember társadalmi szabadságát. A szabadelvű pártnak ez a jövő feladata, amit inézményekkel biztosíthat csak. Szóval a szabadelvű pártra még nagy feladatok várnak. Éppen ezért előtte az a jelszó, hogy demokrata párt bizonyos homályt jelent. A demokrácia ugyanis azt jelenti, hogy egyformán részt vesz mindenki az álam ügyeinek intézésében, hogy nincsnek az állam ügyei kivételes és kiváltságos osztályokra bízva. De hát a törvény előtt mindenki egyforma, választói jogát mindenki egyformán gyakorolja, nincsen a választói jog nemességhez vagy másféle kivánságokhoz kötve, a törvény előtt, az állami szervezet előtt egyenlőség van. Ezekhez a szociálpolitikai feladatokhoz pedig a demokráciának ma semmi köze. Hiába biztosítjuk a demokrácia intézményes kiépítését, ha ma egy tollvonással eltörlünk minden címet, minden rangot, azzal a szegény emberen cseppet sem segítünk. Nem az ország demokratizálása a feladat, hanem az ország munkás és védelemben kellően nem részesülő nagy rétegeit védelemben részesíteni, az ő szellemi és anyagi jvakat intézményeik által biztosítani. A miniszter után többen állottak fel szólásra, éltetve a minsztert. Ekkor a kisiparosok és kereskedők egy küldöttsége vonult be a terembe, üdvözölve a minisztert. Hieronymi megköszönve a bizalmat s a kisipar fontosságát méltatva, a kisiparosokra ürítette poharát. Majd megjelent a VI. ker. sütőmesterek küldöttsége, amelynek üdvözlésére szintén válaszolt a miniszter. Egy csomó ember mondott még felköszöntőt s miután Radócza megköszönte a miniszternek, hogy megjelent, a társaság fél 11 órakor szétoszlott. Gróf Andrássy Tivadar programmbeszéde: Gálszécs, január 16. (Saját tudóstónktól.) Gróf Andrássy Tivadar, a tőketerebesi választókerület képviselőjelöltje ma tartotta programmbeszédét Gálszécsen, a Nemzeti Szálló nagy termében. A programmbeszédet jelölő értekezlet előzte meg, melyen báró Fischer Gusztáv elnökölt. Hazafiságtól izzó beszédében rámutatott arra a fontos misszióra, mely most a választópolgárok vállaira nehezedik. Mint olyat, aki a választókerületet a küszöbön álló parlamenti küzdelmekben legméltóbban képviselheti, gróf Andrássy Tivadart ajánlja. A lelkes éljenzés elhangzása után küldöttség ment a jelöltért, kit a nagy számban megjelent választók rendkívül meleg ovációval fogadtak. Andrássy Tivadar a következőket mondotta: Nagy örömmel s hálával fogadom megtisztelő bizalmukat, melyet irányomban változatlan hűséggel most tanúsítanak. És köszönettel is, mert az önök bizalma lesz az a forrás, miből erőt meríthetek a heves és nagy küzdelemhez, amely előtt állunk s amelyből nekem is ki kell a részemet vennem. Még csak néhány hete annak, hogy ugyane helyen vázoltam a szomorú politikai helyzetet. Azóta — sajnos — a helyzet nem változott. Ma is csak egy kérdésről van szó: az alkotmány veszedelméről, melynek megmentésére az egyes pártok félretették külön törekvéseiket és amelynek megmentésére minden hazafinak önzetlenül s lelkesedéssel szövetkezni kell. Mert csak egyesült erővel akadályozhatjuk meg azt, hogy a kormány végzetes tervét megvalósíthassa. Mert ha terve sikerül, akkor Magyarország életében oly visszaesés következik be, amelyet évtizedek, vagy talán századok múlva lehet csak jóvátenni. Még soha oly komoly veszedelem nem fenyegette legszebb alkotásainkat, mint most Veszélyben van a jogfolytonosság,a veszélyben az a nagyelv, amelyre épült a múltban, a nemzeti önállóság hatalmas vára. Mi sem bizonyítja jobban a mai válság komolyságát, mint az, hogy megmozdult az egész ország. Talpon van az egész nemzet és sokan, kik még nem is oly régen a kormányt támogatták, ma mint egy ember tiltakoznak a kormány törvénytipró szándéka ellen. Pedig nem ők azok, kiknek politikai hitvallása változást szenvedett, mert ők továbbra is a szabadelvűség zászlaját lobogtatják, hanem akik még most is a kormányt támogatják, azok a hitehagyottak, azok szegték meg elvüket, mert hihetetlen konoksággal a nemzeti védbástyákon oly rést engednek ütni, melyet mások ellenük fognak felhasználni s mert szó nélkül engedik, hogy ezer és ezer ember jogi lelkiismeretén a nyers erőszak eszközeivel végiggázoljanak. Önök tehát, s velem együtt az a lelkes csoport, mely az igazi szabadelvűséget képviseli a nemzet tanácskozó termében, továbbra is régi zászlójukhoz hűek maradnak, midőn szivük egész melegével s hazafiságuk minden tüzével tiltakoznak az ellen, hogy Magyarországon legszentebb jogainkat lábbal tiporhassák s az erőszak uralomképességet nyerhessen. Ez ellen szives-lélekkel küzdeni kell. S mindaddig, mig ez a küzdelem a mi javunkra el nem dőlt, szó sem lehet építő munkásságról, reformokról, melyekre pedig az országnak oly nagy szüksége volna. Ismerem hazafiságukat. Tudom, hogy mikor a haza veszélyben van, önök legelsőknek kelnek a védelmére. E tudatban azt az ünnepélyes ígéretet teszem most, hogy e védőmunkában ott fognak találni engem is! A beszédnek igen nagy hatása volt. Percekig éljenezték a népszerű grófot, kinek egyhangú megválasztatásához szó sem fér. A vezérlő bizottság. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának tagjai közül ma Kossuth Ferenc, gróf Zichy Jenő, Tóth János, Szederkényi Nándor és Thaly Kálmán időztek fent a függetlenségi pártkörben és intézték a jelöléseket. A vidéki kerületek nagy részében már megtörténtek a jelölések. A vezérlő bizottság ma felhívást intézett a szövetkezeti ellenzék tagjaihoz, amelyben felkéri őket arra, hogy tartózkodási helyüket állandóan tudassák a bizottsággal. A fővárosi ügyvédeknek a választási visszaélések megvizsgálására alakult bizottsága, ma délelőtt dr. Mályus Arisztid vezetésével megkezdte a beérkezett visszaélések átvizsgálását. Az egyes panaszokat kiosztották, és a referensek azonnal megtették a szükséges lépéseket a megtorlásra. Gróf Apponyi Albert holnap reggel Kossuth Ferenc társaságában Jászberénybe utazik, ahol elmondja a beszámolóját. A nemzetiségek akciója. A román «nemzeti párt» Nagyszebenben már meg is alakította végrehajtó bizottságát, melynek elnökéül illyésfalvi Papp György nagybirtokost választották meg. A bizottság felhívást intézett a román választókhoz, melyben figyelmezteti őket, hogy a kezükben van «a román nemzet sorsa». Ezután hét pontban felsorolja a tanácsát. Figyelmezteti a választókat, hogy csak románokra szavazzanak s a jelölésekről szóló jelentéseket dr. Vlad Aurél cimére Szászvárosba küldjék. Olyan kerületekben, a amelyekben a román választók kisebbségben vannak, de más — nem magyar —• nemzetiségi jelölt lép föl, úgy erre adják a szavazatukat. A felhívás ezekkel a szavakkal végződik: «És most ama szent küzdelemre, melyre a haza és nemzetünk érdeke hív fel bennünket — előre az Isten nevében.» Tisza István tegnap kijelentette, hogy a legnagyobb szigorral lép fel a nemzetiségek ellen, ha azok újból szerveződnek. Ez a proklamáció, amelyet a román nemzeti párt végrehajtó bizottsága adott ki, túlontúl elég alkalmat és okot ad a tervezett közbelépésre. Itt írjuk meg, hogy ma ismertekké lettek a tót nemzetiségi jelöltek is. A turócszentmártoni lapok közlései szerint a következő jelöltek lépnek fel túlzó tót programmal: Szucsánban Madrony Pál, Nagyszombatban Kollár Márton, Szenicen Veszelovszky Ferenc, Verbón dr. Markovics Gyula, Vágbesztercén dr. Markovics Rudolf, Alsókubinban Pivko Iván, Puchón Skutcsák Ferenc, Kulpinban Kodzsa Milán, Stomján Bórák János, Morvaszentjánoson dr. Kubin?