Pesti Napló, 1905. január (56. évfolyam, 1-31. szám)

1905-01-17 / 17. szám

é Budapest, seela ________PESTI NAPLÓ._________ 1905. január 17. 17. szám ♦ fedett, gróf Apponyi Albert emelkedett szó­lásra. Erre ismét kitört a lelkesedés. Apponyi a nagy éljenzéstől percekig nem jutott szóhoz. Ap­ponyi azzal kezdte beszédét, hogy ezúttal másod­ízben van Iglón. De nem azért jött el, hogy Günthert támogassa, mert Günthernek erre a támogatásra szüksége nincsen. Mikor Günther az iglói ellenzék jelöltségét elvállalta, komolyan nem számított a megválasztásra, amit tett, csak a zászló becsüle­téért tette. Most azonban, látván az iglói polgárok e nagy lelkesedését, most már komolyan bízik Günther megválasztásában. Azután arról beszélt, hogy a­ kormány milyen hihetetlen pressziót gya­korol a hivatalnokokra, de szentül hiszi, hogy a Tisza-kormány nem sokáig fog már presszionálni. Apponyi tót nyelven fejezte be nagyhatású be­szédét, melyben Günthert melegen ajánlotta az i­glóiaknak. A gyűlés után lakoma volt, melyen többen mond­tak pohár köszön­tőt. Lakoma után gróf Apponyi Albert visszautazott Budapestre. Kortesvacsora a Ferencvárosban. *" A kilencedik kerület szabadelvű pártja ma este a Ferencvárosi Kaszinó dísztermében vacsorát ren­dezett, melyen Plósz Sándor igazságügyminiszteren kívül ott volt gróf Tisza István miniszterelnök is. Az első felköszöntőt T­o­l­n­a­y Lajos miniszteri ta­nácsos mondta Tisza Istvánra, aki nyomban vá­laszolt. Tisza ismét a zsákutcára való reflekcióval kezdte, amelybe az ország jutott. Most van az utolsó alkalom — mondta — hogy megszilárdítsák az alkotmányos intézményeket. Mi lesz a magyar nem­zetből, hogy ha a krízisét a bonyodalom pillanatá­ban egy d­iszkreditált, magamagával meghasonlott és a nemzet előtt hitelét vesztett parlament védel­mezi? Elmondja, mennyi kár származott eddig is a parlament munkaképtelenségéből és milyen nagy baj lett volna, ha a kormány a maga felelősségére nem intézkedik a kereskedelempolitikai kérdések­ben. A parlament elfajulása «miazmáit terjeszti a perverz felfogásoknak, közéletünkben és társadalmi életünkben, megmételyezi a fiatalságot, erkölcsi­leg üres, elfajult és értéktelen irányokba tereli a magyar fiatal nemzedék gondolkodását.» A miniszterelnök ezután kifejtette, milyennek óhajtaná ő a képviselőket, majd elmondta, hogy csak mosolylyal fogadhatja azt, hogy az alkot­mánysértés és alkotmányellenes erőszak vádját az ő fejéhez vagdossák. A nemzet joga a parlament­ben a többség szavazása által nyilvánul meg, s ezt egy csekély töredék nem akaszthatja meg. Ná­lunk most egyenesen a magyar nemzetnek, mzint­­olyannak tételéről van szó. Ezért nem tekint sem jobbra, sem balra, hanem az előtte levő akadá­lyokat akarja leküzdeni és megcsinálni — a ház­­szabályrevíziót. Ezt kell neki tenni, ha becsületes magyar ember akar maradni. Miután pedig a magyar társadalom szine-java körülötte van, biztos a győ­zelmében. Ezután Springer Ferenc köszöntötte fel Plósz Sándort, aki többek közt a következőket mondta: A kormány a harcot önzetlenül, érdek nélkül, tisztán a közügyre való tekintetből folytatja és nem a hatalom megtartásának vágya vitte erre. Volt alkalmasabb idejük is a kérdés megbolygatására, de nem tették, mert­­ nem vezette őket egyéb, csak a kötelességérzet. Ezután még több felköszöntőt mondtak. Hieronymi a demokraták ellen. Ma este nyolc órakor a Terézvárosi Kaszinó földszinti nagy­­éttermében népes pártvacsora volt H­­­e­r­o­nymi Károly kereskedelemügyi miniszter­nek, mint a Terézváros képviselőjelö­ljének tisztele­tére. A vacsora hangulatát negyedkilenc óra tájban incidens zavarta meg. A kaszinó bejárata előtt mintegy hatvan fiatal­ember gyűlt össze, ak­i ab­­cugolták a minisztert. A rendőrség azonban közbe­lépett és eltávolította az illetőket. Egy Hieronymi­­párti választó azonban még­se kerülte el, hogy, midőn a pártvacsorára igyekezett, agyba-főbe ne verjék. A rendőrség természetesen nyomban közbelépett. Fél kilenc óra tájban érkezett meg Hiero­­n­y­mi Károly miniszter, akit elsőnek a biztos győ­zelem reményében R­a­d­o­c­z­a János köszöntött fel, rátérve a kerület ama érdemé­nek méltatására,melyet az egyházpolitikai harcok alatt kifejtett. Ezután Hieronymi Károly szólalt fel. Ar­ról akar beszélni, hogy a pártharcok tulajdonkép­­ppen micsoda jelszavak alatt folynak ez idő szerint a VI-ik kerületben, ő maga a szabadelvű párt rendíthetetlen ama párté, amely Deák Ferenc hive, hagyományait őrzi. Magyarország újjáébredésekor, 1825-ben Deák feladatának tekintette, hogy első­sorban helyreállítsa mindenkinek egyéni szabadsá­gát, eltörölje a jobbágyságot, kiküzdje a törvény előtti egyenlőséget, a sajtószabadságot, esküdtbíró­­ságot az önkormányzatot minden téren. Ezek vol­tak akkor a szabade­vű párt jelszavai és mindezt elérve, a szabadelvű intézményeket a népképviselet intézményével tetőzték be. A szabadelvű párt tradí­cióihoz hű maradt és igyekezett 67 után ama kü­­lönbségeket is elenyésztetni, melyek még akkor vallási és nemzetiségi tekintetben fenmaradtak. S most sajnálattal konstatálja, hogy ez a törvény előtti politikai egyenlőség és politikai szabadság még nem biztosítja minden ember társadalmi szabadsá­gát. A szabadelvű pártnak ez a jövő feladata, amit inézményekkel biztosíthat csak. Szóval a szabad­elvű pártra még nagy feladatok várnak. Éppen ezért előtte az a jelszó, hogy demokrata­ párt bizo­nyos homályt jelent. A demokrácia ugyanis azt jelenti, hogy egyformán részt vesz mindenki az á­lam ügyeinek intézésében, hogy ninc­snek az ál­lam ügyei kivételes és kiváltságos osztályokra bízva. De hát a törvény előtt mindenki egyforma, választói jogát mindenki egyformán gyakorolja, nincsen a vá­lasztói jog nemességhez vagy másféle kivá­nságok­­hoz kötve, a törvény előtt, az állami szervezet előtt egyenlőség van. Ezekhez a szociálpolitikai felada­tokhoz pedig a demokráciának ma semmi köze. Hiába biztosítjuk a demokrácia intézményes kiépíté­sét, ha ma egy tollvonással eltörlünk minden címet, minden rangot, azzal a szegény emberen cseppet sem segítünk. Nem az ország demokratizálása a feladat, hanem az ország munkás és védelemben kellően nem részesülő nagy rétegeit védelemben ré­szesíteni, az ő szellemi és anyagi j­vak­at intézmé­nyeik által biztosítani. A miniszter után többen állottak fel szó­lásra,­­ éltetve a min­sztert. Ekkor a kisiparosok és kereskedők egy küldöttsége vonult be a terembe, üdvözölve a minisztert. Hieronymi megköszönve a bizalmat s a kisipar fontosságát méltatva, a kis­iparosokra ürítette poharát. Majd megjelent a VI. ker. sütőmesterek küldöttsége, amelynek üdvözlésére szintén válaszolt a miniszter. Egy csomó ember mondott még felköszöntőt s miután Radócza meg­köszönte a miniszternek, hogy megjelent, a társaság fél 11 órakor szétoszlott. Gróf Andrássy Tivadar programmbeszéde: Gálszécs, január 16. (Saját tu­dós­­­t­ónkt­ól.) Gróf Andrássy Tivadar, a tőketerebesi választókerület képviselő­­jelöltje ma tartotta programmbeszédét Gálszécsen, a Nemzeti Szálló nagy termében. A programmbeszédet jelölő értekezlet előzte meg, melyen báró Fischer Gusztáv elnökölt. Haza­fiságtól izzó beszédében rámutatott arra a fontos misszióra, mely most a választó­polgárok vállaira nehezedik. Mint olyat, aki a választókerü­letet a küszöbön álló parlamenti küzdelmekben leg­méltóbban képviselheti, gróf Andrássy Tivadart ajánlja. A lelkes éljenzés elhangzása után küldöttség ment a jelöltért, kit a nagy számban megjelent vá­lasztók rendkívül meleg ovációval fogadtak. Andrássy Tivadar a következőket mondotta: Nagy örömmel s hálával fogadom megtisztelő bizalmukat, melyet irányomban változatlan hűség­gel most tanúsítanak. És köszönettel is, mert az önök bizalma lesz az a forrás, miből erőt meríthetek a heves és nagy küzdelemhez, amely előtt állunk s amelyből nekem is ki kell a részemet vennem. Még csak néhány hete annak, hogy ugyane he­lyen vázoltam a szomorú politikai helyzetet. Azóta — sajnos — a helyzet nem változott. Ma is csak egy kérdésről van szó: az alkotmá­ny vesze­delméről, melynek megmentésére az egyes pár­tok félretették külön törekvéseiket és amelynek megmentésére minden hazafinak önzetlenül s lel­kesedéssel szövetkezni kell. Mert csak egyesült erő­vel akadályozhatjuk meg azt, hogy a kormány vég­zetes tervét megvalósíthassa. Mert ha terve sikerül, akkor Magyarország életében oly visszaesés következik be, amelyet év­tizedek, vagy talán századok múlva lehet csak jóvátenni. Még soha oly komoly veszedelem nem fenye­gette legszebb alkotásainkat, mint most Veszély­ben van a jogfolytonosság,a veszélyben az a nagyelv, amelyre épült a múltban, a n­e­m­­zeti öná­llóság hatalmas vára. Mi sem bizonyítja jobban a mai válság komoly­ságát, mint az, hogy megmozdult az egész ország. Talpon van az egész nemzet és sokan, kik még nem is oly régen a kormányt támogatták, ma mint egy ember tiltakoznak a kormány törvénytipró szán­déka ellen. Pedig nem ők azok, kiknek politikai hitvallása változást szenvedett, mert ők továbbra is a sza­badelvűség zászlaját lobogtatják, hanem akik még most is a kormányt támogatják, azok a hitehagyot­­tak, azok szegték meg elvüket, mert hihetetlen ko­­noksággal a nemzeti védbástyákon oly rést enged­nek ütni, melyet mások ellenük fognak felhasználni s mert szó nélkül engedik, hogy ezer és ezer em­ber jogi lelkiismeretén a nyers erőszak eszközeivel végiggázoljanak. Önök tehát, s velem együtt az a lelkes cso­port, mely az igazi szabadelvűséget képviseli a nemzet tanácskozó­ termében, továbbra is régi zász­lójukhoz hűek maradnak, midőn szivük egész mele­gével s hazafiságuk minden tüzével tiltakoznak az ellen, hogy Magyarországon legszentebb jogainkat lábbal tiporhassák s az erőszak uralomképességet nyerhessen. Ez ellen szives-lélekkel küzdeni kell. S mind­addig, mig ez a küzdelem a mi javunkra el nem dőlt, szó sem lehet építő munkásságról, reformokról, melyekre pedig az országnak oly­ nagy szüksége volna. Ismerem hazafiságukat. Tudom, hogy mikor a haza veszélyben van, önök legelsőknek kelnek a védelmére. E tudatban azt az ünnepélyes ígéretet teszem most, hogy e védőmunkában ott fognak ta­lálni engem is! A beszédnek igen nagy hatása volt. Percekig éljenezték a népszerű grófot, kinek egyhangú meg­választatásához szó sem fér. A vezérlő bizottság. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának tagjai közül ma Kossuth Ferenc, gróf Zichy Jenő, Tóth János, Szederkényi Nándor és Thaly Kálmán időztek fent a függetlenségi párt­körben és intézték a jelöléseket. A vidéki kerületek nagy részében már megtörténtek a jelölések. A vezérlő bizottság ma felhívást intézett a szö­vetkezeti ellenzék tagjaihoz, amelyben felkéri őket arra, hogy tartózkodási helyüket állandóan tudassák a bizottsággal. A fővárosi ügyvédeknek a válasz­tási visszaélések megvizsgálására alakult bizottsága, ma délelőtt dr. M­á­­l­y­u­s Arisztid vezetésével meg­kezdte a beérkezett visszaélések átvizsgálását. Az egyes panaszokat kiosztották, és a referensek azonnal megtették a szükséges lépéseket a megtorlásra. Gróf Apponyi Albert holnap reggel Kos­suth Ferenc társaságában Jászberénybe utazik, a­­hol elmondja a beszámolóját. A nemzetiségek akciója. A román «nemzeti párt» Nagyszebenben már meg is alakította végrehajtó bizottságát, melynek elnökéül illyésfalvi Papp György nagybirtokost vá­lasztották meg. A­ bizottság felhívást intézett a román válasz­tókhoz, melyben figyelmezteti őket, hogy a kezük­ben van «a román nemzet sorsa». Ezután hét pontban felsorolja a tanácsát. Figyelmezteti a vá­lasztókat, hogy csak románokra szavazzanak s a jelölésekről szóló jelentéseket dr. Vlad Aurél ci­­mére Szászvárosba küldjék. Olyan kerületekben, a amelyekben a román választók kisebb­ségben vannak, de más — nem magyar —• nemzetiségi jelölt lép föl, úgy erre ad­ják a szavazatukat. A felhívás ezekkel a sza­vakkal végződik: «És most ama szent küzdelemre, melyre a haza és nemzetünk érdeke hív fel ben­nünket — előre az Isten nevében.» Tisza István tegnap kijelentette, hogy a leg­nagyobb szigorral lép fel a nemzetiségek ellen, ha azok újból szerveződnek. Ez a proklamáció, ame­lyet a román nemzeti párt végrehajtó bizottsága adott ki, túlontúl elég alkalmat és okot ad a terve­zett közbelépésre. Itt írjuk meg, hogy ma ismertekké lettek a tót nemzetiségi jelöltek is. A turócszentmártoni la­pok közlései szerint a következő jelöltek lépnek fel túlzó tót programmal: Szucsánban M­a­d­r­o­n­y Pál, Nagyszombatban­ Kollár Márton, Szenicen Veszelovszky Fe­renc, Verbón dr. Markovics Gyula, Vágbesz­­tercén dr. Markovics Rudolf, Alsókubinban Pivko Iván, Puchón Skutcsák Ferenc, Kulpin­­ban Kodzsa Milán, Stomján Bórák János, Mor­­vaszentjánoson dr. Kubin?

Next