Pesti Napló, 1905. január (56. évfolyam, 1-31. szám)

1905-01-22 / 22. szám

22. szám, Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1905. január 22. 13 T — Befagyott a Duna. Az utóbbi napok tar­­tós hidege következtében a Duna mind erősebb zajlásnak indult. A folyam két partján széles jég­­perem képződött s az óriási jégtáblák mind lassab­ban úsztak lefelé a keskenynyé vált vizszinen. Ma délben pont tizenkét órakor a jég a fővárosban megállott, s most a két part közt hatalmas jégpán­cél borítja a Dunát. A dunaparti rendőrség éber figyelemmel őrködik, hogy senki a jégre ne menjen, mert a zajló jég nem egyenlegen állott be s az egyik partról a másikra való átkelés a legnagyobb mértékben veszedelmes. — A bécsi orosz katonai attasé kártya­afférja. Bécsből jelentik, hogy a «Wiener Allge­­eine Zeitung» szenzációs kártyaafféről ad hírt. E szerint a bécsi Jockey-Clubban két hét óta rendkí­vül nagy kártyaveszteségei vannnak ,­a­k­o­v Siugen orosz katonai attasénak. Egyes estéken vesztesége meghaladja a 90.000 koronát. Az attasé eddig állí­tólag másfélmillió koronát veszített. — József főherceg verbunkosának halála. Kecskemétről jelentik, hogy Szabó László nyu­galmazott Palatinus-huszárezredbeli kapitány, vár­­gedei fö­dbirtokos, kilencvenkétéves korában Vár­­gedén meghalt. Mint az egykori híres Palatínus­­huszárezred toborzó-parancsnoka, 1845-ben ő tette József főherceg fejére Jászberényben a huszár­csákót az egész ezred­e­­t. József főherceg nagy szeretettel emlékezett meg róla mindég s meg is látogatta őt várgedei magányában. — Orvosszakértők Syveton haláláról. Fá­mból jelentik, hogy a Syveton ha­­la ügyében megejtett orvosi vizsgálatról szóló je­lntések már Boucard vizsgálóbírónál vannak, aki azokat terjedelmes előterjesztésbe foglalta egybe. Az or­vosi vélemények, amelyeket Pouchet, Bor­dás, O­g­i­e­r, G­i­r­a­d és J­o­c­q­u­e­t terjesz­tettek elő, csaknem egybehangzóan azt mondják, hogy a haláleset bekövetkezése olyan körülmények között, mint Syveronné előadta, nincs ugyan ki­zárva, de nem valószínű. Az illetőnek, aki száját a gázkályha csövére teszi, míg a kiömlő géz meg­öli, valósággal elképzelhetetlen lelkierőt kell ugyanis kifejteni, mely szinte felüláll az emberi akaraterő határain. Syveton boncolása alkalmával vérében 17­6 százalék szénoxidot állapítottak meg, ami azt bizonyítja, hogy halálát majdnem teljesen tiszta világítógáz beszívása okozta. S­weton hagyatékára vonatkozólag azt jelentik Brüsszelből, hogy az igaz­­ságügyminiszter rendeletére ma délután titkos ülés­ben fogják eldönteni azt a kérdést, hogy a Sweton vasszekrényében talált iratokat a francia hazafias ligának kiszolgáltassák-e? — Elsülyedt hajó. Hamburgba távirat érke­zett, amely kin­ is hozta, hogy az «Elisabeth Abda» hajó az Északi tengeren elsülyedt és egész személy­zete a tengerbe veszett. — Házasság:. M o r e 11 i Gusztáv, a hírneves fametszőnek s a m. kir. iparművészeti iskola ta­nárának leányát, M­a­r­g­i­t­o­t, eljegyezte P­a­c­h­­m­a­n­n István. Gombik Lajos ma vezeti oltár elé özv. Takács Antalné leányát irmát, Budapesten. A következő családi jelentést kaptuk: Wetzel Gyula dr. a szabadalmi tanács elnöke és neje V­a­­­g­a Katalin tudatják, hogy György link eljegyezte néhai meszléni M­e­s­z­l­é­n­y Lajos volt országgyűlési képvise­ő és neje eörményesi és karánsebesi F­i­á­t­h Mária leányát M­á­r­t­h­á­t, Francois Cézár pezsgőgyáros ma délelőtt tartotta esküvőjét K­n­a­us­z Fanny kisasszonyával. Keleti Henrik postatakarékpénztári tisztvi­selő, cs. és kir. tartalékos hadnagy, eljegyezte özv. Herzfelder L. Lajosné leányát, Olga kis­asszony. — Zirzon Janka emlékezete. A Mária Dorottya­ Egyesület tanítónői szakosztálya ma este fél hat órakor az Andrássy-úti felsőbb leányiskola dísztermében ünneplés üléssel áldozott Z­i­r­z­e­n Janka emlékezetének. Az élesen jelen volt dr. Ber­­z­e­v­i­c­z­y Albert vallás- és közoktatásügyi minisz­ter, Molnár Viktor miniszt­eti tanácsos, L­á­­zárné Kasztner Janka, az «Erzsébet» állami nőiskola igazgatója, C­s­i­k­y Ká­ménné, dr. H­a­­v­a­s­s­y Gyuláné, T­o­r­d­a­y Grail Erzsi, özvegy Hérics Károlyné, s a tanügyi világnak még szá­mos előkelősége és nagy és díszes közönség. S­e­­b­estyénné Stetina Lona elnöki megnyitója után a Budai Tanítóképző dalárdája a «Himnusz»-t énekelte, majd Berta Ilona mintegy háromne­­gyedórai nagyérdekű előadásban domborította ki Z­rzen Janka egyéniségét és ecsetelte nagy hord­erejű működésének legjellemzőbb vonásait attól az időtől kezdve, amidőn 1840-ben, mint tizenh­atéves leány, hazánk nőnevelésének úttörőjévé szegődött, több mint félszázados, nemes buzgalomra örökifjú munkásságának legvégéig, amelylyel részesévé vált báró Eötvös József halhatatlanságának, ak­iek a nemzeti nőnevelésre vonatkozó eszméit ő vitte győ­zelemre. A szép előadás végeztével Berzeviczy Albert miniszter volt az első, aki üdvözölte az elő­adót. A dalárda végül egy gyászdalt, majd a „Szózat»-ot énekelte, amivel a kegyeletes ünnep véget ért. — A kinyilatkoztatás. Berlinnek szenzációs vallási vitája van. Fischer D. lelkész a német protestánsgyű­lésen előadást tartott és azt fejtegette, hogy a kinyilatkoztatást pragmatikus értelemben nem lehet akceptálni és elvetendőnek jelentette ki a Krisztus-imádást is. E nyilatkozataiért az ortodox körök intrikájára a konzisztórium a hatvanéves lelkészt mint valami iskolásgyermeket megleckéz­tette, lepiszkolta, azt mondva a többi közt, hogy éretlen felfogású. Ekkor egy nagy egyházi liberális felfogású gyülekezet magáévá tette Fischer ügyét és követelte, hogy Fischer felfogásának teljes joga legyen érvényesülni az evangélikus egyházban. Állás­foglalásáról az egyházi gyülekezet nyilatkozatot is adott ki és ebben a többi közt ezeket mondja: Meg vagyunk győződve, hogy a méltatlan agi­­táció kevésbbé irányul Fischer lelkész ellen, mint inkább a teológiai véleménynyilvánítás szabadsága ellen és célja, hogy megfoszsza függetlenségétől a lelkészeket tudományos kutatásukban és ennek nyil­­vánosságra hozatalában. Síkra kell szállanunk a tu­dományos kutatás függetlenségének és szabadságá­nak érdekében. Mert sem az úgynevezett it­­erális, sem az úgynevezett pozitivista vallási felfogás nem­ ér semmit, ha az parancsszóra történik. A szabadság jegyében kell születnie és a lelkészi kar szellemi függetlenségére soha sincs nagyobb szükség, mint mostanában. A lelkészi karra mint valami átok nehezedik a hazugság, ez a magyarázata részben annak, hogy az emberek elfordulnak az egyháztól. Követeljük jogunkat, hogy az evangélium tudományos felismeréseit a szószé­ken és vallásoktatásban szabadért hirdethessük és azoknak, akik előtt az összes vallások elemei két­ségessé vá­tak, hirdethessük a dogma és a vallás közt való külömbséget, azt, amiben a múló külső­ség az örök igazságtól külömbözik. Ezt kötelessé­günknek ismerjük és ebből nem engedhetünk. Nem tehetünk ezt igazság ellenére, hanem az igazság ér­dekében. Az ortodoxokat valósággal megdöbbentette e radikális felfogású á­lásfoglalás és lapjaikban heves harcot folytatnak a felvilágosult tábor ellen, azt mondva, hogy ezeknek nincs helyük többé az evan­gélikus egyházi karban. — Sikkasztás a bártfai takarékpénztárban. Bánfáról jelentik . A lapokban megjelent ama hírrel szemben, hogy a bártfai takarékpénztár 200.000 korona erejéig megkárosíttatott volna, a bártfai takarékpénztár igazgatósága kijelenti, hogy az összes kár 100,000 korona az összeg azonban az igazgató vagyonából teljesen megtérül s így az intézet tényagi kárt nem szenved. A betevők fele atoll kedélye csnl­apulóban van. — Az eltoloncolt királyné. Mikor néhány hétlel ezelőtt a szász király volt neje, Montignoso grófnő h­irte­en megjelent Drezdában, de kényszerí­­tették az elutazásra. Keil szocialista képviselő a fenti cím alatt cikket írt a «Schwäbische Tag­­wacht»-ba. Az ügyészség felségsértés büntette miatt a képviselő kiadását kérte a képviselőháztól, mely a megkeresést kiadta a mentelmi bizottságnak. Megtörténik-e a kiadás vagy sem, mellékes, a dolog érdekessége, hogy az ügyészség megkeresése mellett a szász királynak, Frigyes Ágostnak s­a­j­á­t k­e­­zűleg írott vádindítványa feküdt, amiből kitetszik, hogy a király a felségsértési ügye­ket sajátkezű­en kezeli és indíttatja meg. — A szenátor fia, Párisból jelentik, hogy a világhétté egyik legkiválóbb harcosának, D’E­sto­ur­nel­lo szenátornak tizenhétesztendős fia, tegnap a Versailles—párisi vonalon főbelőtte magát és a homlokán könny sebesülést szenvedett. Tettének okát nem mondja meg. — Tűz egy petróleumgyárban. A középponti tüzőrségen naiy rial­­­mat okozott ma délben az a hír, hogy a külső soroksár,­utón levő petróleum­gyár ég. Csakhamar kivonult a tűzhöz az egész pesti tüz­őrség Blaschnek segédtiszt vezetésé­vel, de mire a tűzoltók az állítólag égő petróleum­­gyárhoz érkeztek, minden veszedelem elmúlt, s kiderült, hogy maga a tűz, amely oly nagy ijed­sé­­g­et okozott, égi szén jelentéktelen volt. A Budapesti Ásványolajgyár részvénytársaság soroksári­ úti tele­pén ugyanis egy kazánban csőrepedés következtében a nyersolaj meggyulladt és elégett. A tüzet azon­ban a gyár munkásai lokalizálták s a tűzo­lóknak úgyszólván semmi dolga sem akadt. A tűzoltók erre azonnal vissza is fordultak s csupán a IX. kerületi tüzérség egy kocs­ia marad ott őrségnek. Automobilon kivonultak a mentők is a tűzhöz, de szerencsére rájuk sem volt szükség. — Kikkel barátkozhatik az orvos. A drezdai orvosi becsületbíróság furcsa kís­ügygyel foglalko­zott minap. Dr. F­rank frankensteini orvost a freiburgi orvos egyesület ezer márka pénzbüntetésre ítélte, mert bűnösnek találta abban, hogy egy be­­tegsegítő pénztárral kötött szerződését nem terjesz­tette az orvosegyesület elé, továbbá, hogy egy olyan beteget vizsgált meg, aki már egy másik orvos kezelése alatt állott. A harmadik és legsúlyosabb vád azonban az orvos ellen az volt, hogy dr. Frank »családi érintkezést tart fen az ő tásadalmi állásához képest mélyen álló személyekkel és ezzel megsér­tette az orvosi rend tekintélyét.» Az ítéletnek e furcsán hangzó indokolása ellen az or­vos felfolyamodással élt a drezdai orvosi becsület­­bírósághoz. Ez a büntetést le is szállította a fejére, következőket hozva indokolásul: — Ami ama vádat illeti, hogy dr. Frank az ő társadalmi állásához képest mélyen alul álló csa­ládokkal baráti érintkezésben állott, a becsületbiró­ság kijelenti, hogy a német népnek nincs oly rendje, amelylyel való családi érintkezés egy orvos részéről az orvosi rend tekintélyét sértené. A német nép minden rétegéből származtak tehetséges és be­csülésre méltó orvosok és mindenesetre az érintke­zés módjától függ, hogy ez a tisztességes határok közt mozog-e, annak vizsgálatába a becsületbíróság nem bocsátkozik bele. Ezután az együgyűség után még csak az hiány­zik, hogy a drezdai orvosi becsületbíróság abba is beleavatkozzék, hogy kiből lehet orvos és hogy az orvos kit vehet feleségül. Mert e két körülménynél még tágabb tere nyílik az orvosi rendi állás vizs­gálg jának. — Leégett vasúti raktár. Nagy tűz pusztí­tott tegnap, január 19-én éjjel az Államvasutak Kapronca állomásán, mely eddig ismeretlen okból, éjjel fél tizenkettőkor az áruraktárban keletkezett. Az állomásfőnök azonnal a tízpercnyi közelségben fekvő horvátok lakta községbe küldött segítségért, de a horvátok azzal a megokolással, hogy az állo­más és közvetlen környéke magyar föld, a segítsé­get megtagadták. Az állomás csekélyszámú alkal­mazottai tehetetlenül nézték a tüzet, melynek két vasúti kocsi és az egész áruraktár áldozatául esett. A kár busz—harmincezer korona. — A postamesterek sérelmei. E címmel­ közöltünk egy hozzánk beküldött felhívást, mely a postamesterek helyzetének rosszabbodásáról panasz­kodik. Illetékes helyről arról értesítenek bennünket, hogy az a felhívás egész tévesen tárgyalja a posta­mesterek helyzetének rendezését. Az ilyen téves fel­fogások eloszlatása végett a következőkben ismertetik a rendezés lényegét: A magyar postamesteri kar múlt évben azt kérte, hogy járandóságait ne úgy, mint eddig, a hivatal jö­vedéke, hanem forgalma alapján szabályozzák. Ez a ké­relem méltányos volt, mert tény, hogy a jövedék, melyet más hivatalok rovására mesterkélten is lehet növelni, a járandóságok szabályozására nem teljesen megbízhat­ó alap annyiban, hogy nem emelkedik mindenhol egyenlő arány­ban a forgalommal. A posta vezetősége arra a meggyő­ződésre jutott, hogy a forgalom viszonylag a leghelye­sebb kulcs, melyet a postamesterek járandóságainak sza­bályozásánál alkalmazni lehet. Ez alapra helyezkedve, ez évi P. T. R- T. 1. számában közzétett 73079/904. számú rendelettel intézkedett, hogy a postahivatalok forgal­mukról januártól kezdve egész éven át adatokat gyűjtse­nek. Az új alapon való első rendezés tehát az 1905. évi forgalom alapján csak 1906. év elején tör­ténik, előbb nem is történhetik, mert hiszen a szabá­lyozást az alapul szolgáló adatok rendszeres gyűjtése kell, hogy megelőzze. Az 1906. évi szabályozásnak azon­ban visszaható ereje is lesz 1905-re. Az a rendelkezés, hogy az eddigi különböző illetmények januártól kezdve egy összegben, egyelőre csupán felfelé kikerekítve utal­­ványoztattak, csak ideiglenes, átmeneti jel­legű, ez a rendelet kifejezetten körülír­ja-A postamesteri illetményeknek együttes összegben történt utalványozá­sánál egyetlen egy postamester sem szenvedett rövidsé­get, ellenkezőleg, dacára az intézkedés átmeneti jellegé­nek, főképpen a legkisebb javadalmazó postamesterek helyzete javult azáltal, hogy a járandóságok minimuma 600 koronában állapíttatott meg. A postamesterek eddig a rendes évi járandóságukon kívül mellékilletményeket is élveztek, aminek voltak a fiókbérek, a csomagok és pénzeslevelekért felszámított értesítési díjak, az után­vételes levelekért és postai megbízásokért megállapított beszedési díjak stb. A postamesteri illetményeknek a célba vett alapon való szabályozásából folyólag szük­ségesnek mutatkozott, hogy a postamesterek e mellék­járulékai, melyek különben is a postának tarifális be­vételeit képezik és a bruttó költségvetés elvénél fogva rendes elszámolást kell, hogy nyerjenek, megszűnjenek. Ezzel szemben azonban a postamesterek teljes kár­pótlást nyernek. Mivel a postamesteri mellékilletmé­­nyekről eddig előjegyzéseket nem vezettek, s így a kár-

Next