Pesti Napló, 1905. április (56. évfolyam, 91-119. szám)

1905-04-30 / 119. szám

119. szám Budapest, vasárnap _______PESTI NAPLÓ.________ 1905. április 3ü. 15 Izidtek visszavonultak igazmondásra, a közönség pedig a fülledt levegőjű teremben maradt és szo­rongva várta vissza az esküdteket. (Halálos ítélet.) Másfél óráig tanácskoztak­ az esküdtek. Fél­­tizenkettő volt, amikor ismét megjelentek a tár­gyalóteremben. Az esküdtek főnöke néma csöndben olvasta föl az eredményt. Eszerint az esküdtek ki­lenc szóval három ellenében bűnösnek találták Klein Franciskát az orvul elkövetett rablógyilkosságban. Arra a kérdésre, hogy bűnös-e Klein Henrik az orvul elkövetett rablógyilkosságban való tényleges közreműködésben, az esküdtek egyhangúlag n­e­m­­mel feleltek­. Ezután a törvényt alkalmazó bírák vissza­vonultak tanácskozásra. Pont éjfél volt, amikor a bíróság ismét megjelent a teremben és báró Pisát­el kihirdette az ítéletet, mely Klein Franciskát kötélhalálr­a, Klein Hen­­riket pedig nyolc évi súlyos bör­tönre ítélte. *%) A villamos vasúti hálán 7­8 hatósági közeg. Ezt az elvi határozatot hozta a büntető bíróságoknak valamennyi fóruma. Két évvel ezelőtt történt, hogy a Budafokról Budapestre induló villa­mos kocsira két fiatalember szállt fel, akik jegy vál­tig közben szóvitába elegyedtek a kalauzzal. A he­ves szóváltásnak az lett a vége, hogy az egyik utas torkon ragadta, a másik pedig esernyőjével fejbe ütötte a kalauzt. A pestvidéki királyi törvényszék a két vádlottat, hatóság elleni erőszak cí­mén, mint tettestársakat 1—1 napi fogházbüntetésre ítélte. A budapesti ítélőtábla a vádlottak büntetését három-három napra emelte föl. A Kúria — mint az Ügyvédek Lapja írja — a minap foglalkozott az ügygyel s a benyújtott semmiségi panaszokat eluta­sította, megerősítvén egyúttal az alsóbíróságok azon felfogását is, hogy a kérdéses villamos vasút köz­forgalomban levő vasút, amelynek felügyelő és ke­zelő személyzete hatósági közegnek te­kintendő. (§) A váci rablógyilkosok. A váci letartóz­tatott rablógyilkosok bűnügyében dr. A­c­z­é­l vizs­gálóbíró szünet nélkül folytatja a kihallgatásokat. A tegnapi és a mai napon Barna Lukácsot vallatta. A letartóztatott haramiák közül Ol­á­h-S­i­m­k­ó István, Ol­á­h-S­i­m­k­ó Istvánná szül. Számos Ka­talin, továbbá B­ó­n­i Ferenc és Mogyoródi József a mai napon dr. Vázsonyi Vilmost kérték fel védőjükül. Dr. Vázsonyi elvállalta a védelmüket s amennyiben a bűnperben ez a négy terhelt érdek­­összeütközésbe nem jut viselt dolgaik tekintetében egymással, úgy mind a négynek védője fog maradni. (§) Gróf és balletm.33ter. A múlt év de­cember 16-án reggel Guerra Miklós, az Operaház balletmestere az Opera felé tartott. Az Oktogon­­téren elébe állott egy úr, aki izgatott hangon kér­dezte tőle: — Wollen Sie mit mir duelliren? A balletmestert meglepte a kérdés. — Kihez van szerencsém? Az ismeretlen átadta névjegyét, melyen ez állott: «Gróf Csáky Géza». Mikor a balletmester a névjegy után nyúlt, a gróf a tőrös botjával kétszer végigvágott Guerra arcán. Az inzultált balletmester büntető följelentést tett gróf Csáky Géza ellen. Ma tárgyalta az ügyet ,a büntető járásbíróságnál dr. R­a­d­i­c­h járásbíró. Guerra Miklós az ügy előz­ményeiül előadta, hogy a múlt év december 14-én volt a «Sylvia» című hallétnek reprize az Opera­­házban. Ezen az előadáson történt, hogy Balogh Szidi prímaballerina azzal a kéréssel fordult hozzá, mint rendező balletmesterhez, hogy engedje meg, hogy a nézőtérről kapott virágait a hivó tapsokra kivihesse a függönyök elé. Ő azonban ezt a kérel­met megtagadta annyival is inkább, mert virágok­kal megjelenni a bécsi operában, ahol nyolc évig működött, a hivó tapsokra a függönyök előtt szin­tén tilos, mert megtörténhetik, hogy egy elhullott virágszirmon vagy viráglevélen könnyen elcsúsz­hatnak a táncoló ballerinák. Ezzel ő semmi sértést sem követett el Balogh Szidivel szemben. Másnap gróf Csáky Géza az Oktogon-téren inzultálta. Ezután gróf Csáky Géza kihallgatása követ­kezett. A bíró kérdéseire előadta, hogy kassai szü­letésű, 26 éves, mezőhegyesi gazdasági gyakornok, vagyonos, 2000 hold földbirtok tulajdonosa. — Be­ismerem, hogy megsértettem a panaszos urat s azóta már több ízben megkíséreltem, az elégtétel minden módját fölajánlani a panaszos urnak, de nem fogadta el. Kijelentem most is, hogy sértő szán­dékom nem volt, csak meg akartam senyíteni Guerra urat. A bíró ezután felfüggesztette rövid időre a tárgyalást, hogy a felek a kibékülés módozatait megbeszélhessék egymás között. A békítési kísér­letek eredménytelenek maradtak. A panaszos ügy­védje több szemtanú beidézését kérte, amit azon­ban a védő­ ellenzése után a bíróság mellőzött. Dr. KÖZOKTATÁS (A középiskola reformja.) A Társadalomtu­dományi Társaság tegnap folytatta a húsvéti ünnepek miatt félbeszólatott vitasorozatát a középiskolai re­form kérdéséről. Az előadások sorozatát ezúttal dr. Schaffer Károly idegorvos, egyetemi tanár nyitotta meg. Kifejtette, hogy a középiskola mai szervezetében szem elől téveszti sajátos hivatását. Ahelyett, hogy ál­talános műveltséget nyújtana, szaktudósokat nevel. A tanulók túl vannak terhelve nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is, mert az egyes tantárgyak nagymérvű specializálása következtében sok oly dolgot kell tanul­­niok, amire az életben soha nincsen szükségük. Különö­sen áll ez a klasszikus nyelvek oktatásáról. Jobb sorsra érdemes gyermekeket megbuktatnak azért, mert nin­csenek eléggé beavatva az accusativus cum inf­initivo és az ablativus absolutus misztériumaiba. A klasszikus nyel­vek helyett inkább modern nyelveket kellene tanítani, a természettudományokat pedig intenzívebb módon kel­lene oktatni. Egyúttal a testi nevelésre is nagyobb gond fordítandó, mert korunk idegessége nem üres frázis, de komoly valóság. Dr. Schuschny iskolaorvos például megállapította, hogy az V. kerületi reáliskola 200 ta­nulója közül 100 ideges gyermek van. A mi közép­iskoláink csak a tudomány követelményeire vannak te­kintettel, a gyermekek idegéletét figyelmen kívül hagy­ják. A tanterv által megkövetelt anyaggal a kiválóbb tanulók talán megbirkózhatnak, de a kevésbbé eszesek — és ezek vannak többségben — csak nagy erőmegfeszí­­téssel képesek kötelességeiknek megfelelni; ezekből lesz­nek az ideges gyermekek, a szellemi kimerülés a közép­iskola felső osztályaiban kezdődik s az érettségi vizsga előtt gyakran akut neuraszténiában végződik. A szülők büszkék gyermekeik szorgalmára s nem veszik észre, hogy gyermekeik mind sápadtabbakká lesznek, hogy ál­matlanságban, ideges depresszióban,, emésztési zavarok­ban, koncentráció hiányában kezdenek szenvedni. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha az iskola a szellemi és testi kiképzést jobban tartja összhangban és figyelem­mel van az idegek ökonómiájára is. Ez előadással lezáródtak az idegorvosok előadá­sai és az iskolaorvosok jutottak szóhoz. Az iskola­orvosok szakbizottságának elnöke, dr. Schuschny Henrik érdekes statisztikai adatokkal világította meg a túlterhelés kérdését. Gondos vizsgálódások alapján megállapította, hogy az alsóbb osztályokban a középiskolai tanulók 46.4, a felsőbb osztályokban 57 százaléka ideges. Főfájásban az alsóbb osztályok tanulói közül 18.4, a felsőbb osztályok­ban 46.5 százalék szenved. Ezek az állapotok nemcsak az iskolaorvosokban, de a pedagógusokban is felkeltették már azt a meggyőződést, hogy a középiskola mai mód­szere hibás. Sok tanár csak feladja és kikérdezi a leckét, s ebben áll egész tevékenysége. A legfőbb bajok egyike a túl sok memorizálás, ami által az agy kombináló-ké­­pessége szenved. Nagy baj az is, hogy a tanár nem ismeri eléggé a tanulókat, ami, tekintettel arra, hogy egy-egy osztályban 60—70, összesen 200—300 tanulóval van dolga, nagyon érthető is. Amellett minden tanár a saját szakmáját tartja legfontosabbnak, s túlságos követelményekkel lép fel. A vizsgák, kivált az érettségi vizsgák, valóságos mártíriumot képeznek a gyermekekre nézve. Rengeteg fölösleges anyag tudását kívánják meg a gyermekektől és e mellett azt állítják: non schöbe, sed vitae discimus. Ami a klasszikus nyelvek oktatását illeti, a szőlő nem törölné el a latin nyelvet, de igenis annak túlságos grammatikai művelését. E részben leg­helyesebben járnak el a leánygimnáziumok, ahol a latint csak az V. osztálytól kezdve tanítják, bár a végzett növendékek tudnak annyit latinul, mint a fiuk, akik a latinnal nyolc éven keresztül foglalkoztak. A gyer­mekeket megtömik matematikával, töméntelen történelmi évszámmal, földrajzi és csillagászti adatokkal, de nem tudják, hogyan kell védekezniük a tífusz, a tuberkulózis s más betegségek ellen. A tanítás oly művészet, mely­hez csak kevés tanár ért. Jó volna a tanárok számára gyakorló gimnáziumokat nagyobb számban felállítani. A tornatanítást ki kellene terjeszteni. Az egyes tanórák közt 15—20 perces szüneteket kell behozni, a vasár­napi pihenőt pedig nem szabad házi feladatokkal meg­rontani. Egyáltalában szükséges volna a középiskolát kö­zelebb hozni az élethez. Ezután dr. J­u­b­a Adolf iskolaorvos szólalt föl. Azt hiszi, hogy a gyermekek idegességét nem kell szükségképpen túlterhelésre visszavezetni. A tan­órák száma nálunk nem több, mint más országokban, sőt Németországban több a tanóra, és a tanév sem hosszabb, mint másutt. Mindenesetre erősen redukálan­­dónak tartja a latin nyelv oktatását. A görögöt egészen el kellene hagyni s pótolni kellene a vegytan, a rajz, az egészségtan, és a slörd oktatásával. Akik teológiai vagy tanári pályára mennek, azok részére lehetne külön­­ tanfolyamokat tartani. Az érettségi vizsga záros hatá­rait enyhíteni kellene. Az egyéves önkéntesi kedvezményt pl. meg kellene adni azoknak, kik gimnáziumot végez­tek, tekintet nélkül arra, hogy tettek-e érettségit vagy nem. Németországban sem követelnek az önkéntesektől érettségi bizonyítványt, csak hat középiskolai osztály elvégzését. Hogy leendő postahivatalnokoknak, jegyzők­nek stb. miért legyen szüksége érettségire, azt nehéz belátni. Baj az is, hogy nálunk valóságos mániává fej­e­lődött a gimnáziumba járás. Az összes gimnáziumi tanulók száma Magyarországon 1895-ben 45.800 volt, 1903-ban a gimnáziumi tanulók száma 61.000-re rúgott. Sokszor hibásak különben a szülők is, kik gyermekeiket magán­­tanulmányokkal még inkább megterhelik. Az előadásokat nagy tetszéssel fogadták. Tekin­tettel a vita nagy anyagára, a társaság ezentúl he­­tenkint kétszer fog ülést tartani, még­pedig kedden és pénteken este 6 órakor a Kereskedelmi és Ipar­kamara nagytermében (Szemere­ utca 6.) Az orvosok előadásai véget érvén, most a társaság előkelő laiku­sok nézetét fogja meghallgatni, mielőtt átadná a szót a szakbeli paedagógusoknak. (Tankönyvpályázat) című közleményünkre dr. B­á­r­c­z­y István tanácsos, a székesfőváros tanügyi osztályának vezetője a következő levelet küldte ne­künk, amely megerősíti a tankönyvpályázatra vonat­kozó információnkat: Igen tisztelt Szerkesztő úr! A „Pesti Napló“ húsvéti számában az iskolakönyvekre kiírt pályázat­ról szóló közleményre a következő megjegyzésem van: A cikkíró az illetékes helyről értesült arról, hogy az országos közoktatási tanács az elemi nép­iskolai tantervre vonatkozó tárgyalásait teljesen befe­jezte , hogy javaslatát most terjeszti föl a közokta­tásügyi miniszter úrhoz. Miután ilyenformán az új tanterv valószínűen mihamar kibocsátható lesz, kér­dést intézett hozzám, vájjon ilyen körülmények kö­zött nem találnám-e szükségesnek az iskolakönyvekre kiírt pályázatot elhalasztani. Erre azt feleltem, hogy ez idő szerint semmiféle intézkedést nem tartok szükségesnek, azonban ha a tanítási terv a közelebbi jövőben tényleg kibocsáttatnék, az esetben szándé­komban van a pályázati határidők némi kitolását javasolni. Hogy a tankönyvpályázat kiírása a tantervi munkálatok befejezését siettette volna, az lehet a cikkíró úr egyéni véleménye, de a tények nem bizo­nyítják.. A közoktatási tanács, tudomásom szerint, idevonatkozó tárgyalásait éppen akkor fejezte be, amikor e pályázatot kiírtuk. Még kevésbbé lehet oko­zati összefüggésbe hozni a tankönyvpályázattal a tan­terv kibocsátását. Ami a bírálati díjak elengedését illeti, nem úgy értettem, hogy valamennyi kéziratban pályázónak el fogjuk engedni a bírálati díjakat, ha­nem hogy hajlandó vagyok szegénysorsú tanítókat — amennyiben kéziratban levő jó könyvvel pályáz­nak — a bírálati díj fizetésének kötelezettsége alól fölmentetni, helyesebben szólva erre nézve hajlandó vagyok előterjesztést tenni a fővárosi tanácshoz. Tisztelettel dr. B­á­r­c­z­y István. (Az ifjúsági nagygyűlés.­ Megkértek bennün­ket e sorok közlésére. Az ifjúsági diáknagygyűlés ügyében kötelességemnek tartom­­, minden félre­értés elkerülése végett a következőket kijelenteni: Az Egyetemi Kör új alapszabályainak kidolgozására Z­s­i­t­v­a­y Tibor, az Olvasócsarnok vezetője, . kért föl engem és O­h­e­g­y­i Lajost, azt mondván, hogy minket hármunkat bízott meg az Egyetem Rector Magnificusa ezzel a munkával. Én a rám bízott mun­kát , a köri választásokra vonatkozó alapszabály­tervezetet és annak megokolását el is készítettem s a Rector Magnifikusnak át is nyújtottam. A tervezet ott fekszik az egyetem irodájában, bárki megtekint­heti. Ilyképen én elvégeztem a rám eső munkát, melyért sem anyagi, sem erkölcsi rekompenzácziót azonban nem is kértem, nem is kaptam , s rám nézve igazán harmadrendű kérdés volt, hogy az alap­szabályok többi részét hogy és ki készíti el A Rector Magnificus tegnapi kijelentését tehát, hogy a nagy­gyűlés megtartását a mostani körülmények lehetet­lenné teszik, tisztelettel tudomásul vettem, azzal a kijelentéssel, hogy tanulmányaim befejezése különben sem engedi, hogy jövőben a diákélet ügyeiben akár­­miyen csekély részt is vegyek. Ami különben, a je­lenlegi viszonyok közt, igen hálátlan feladat, s egye­dül azt eredményezi, hogy az ifjúság vezérei sorra buknak a szigorlatokon, sőt akad olyan is, ki már négy év óta próbálkozik ezzel, de még mindig nincs a próbával készen. Én pedig nem kívánom e tár­saimnak példáját követni. Kiváló tisztelettel ifjabb Hampel József. (Tanítók tisztújító közgyűlése.) A Bu­dapesti (hivatalos) Tanítótestület, melynek tagjai közzé minden fővárosi tanító és tanítónő tartozik,­ április 11-én zajos közgyűlést tartott. Okot az akkori formára az adott, hogy a testület elnöksége, mely­nek mandátuma még ez év elején lejárt, azzal az előterjesztéssel fordult a közgyűléshez, hogy az el­nökség mandátumát, a tervezett munkálatok vég­rehajtása érdekében, hosszabbítsa meg néhány hó­napra. A közgyűlés azonban nem fogadta el az elő­terjesztést, hanem utasította az elnökséget, hogy legközelebb tisztújító közgyűlést hívjon egybe. Trajtler Károly elnök ennek folytán mára hívta egybe a testület közgyűlését az Újvárosháza nagy­termébe. A közgyűlés előtt nagy korteskedés folyt a mindkét nembeli tanítók között, mert e testület­ben a nőknek is van szavazó­joga. A közgyűlést, melyre mintegy 1200 tag jelent meg, a távollevő elnök helyett Moussong Géza alelnök nyitotta meg, felkérvén a megjelenteket higgadtságra. Majd­ feltette azt a kérdést, hogy, ,a közgyűlési a szava- Spett Ferenc ügyészi megbízott szólalt föl s ki­jelentette, hogy a kih. bkv. 41. §-ára alapított élet­­veszélyes fenyegetés címén emelt vádat elejti. — Mit hozhat föl még védelmére? — kérdezte a biró a grófot. — Nagyon izgatott voltam. A biró ezután könnyű testi sértés vétségéért 300 korona fő- és 20 korona mellék­pénzbüntetésre ítélte gróf Csáky Gézát.

Next