Pesti Napló, 1905. április (56. évfolyam, 91-119. szám)
1905-04-30 / 119. szám
119. szám Budapest, vasárnap _______PESTI NAPLÓ.________ 1905. április 3ü. 15 Izidtek visszavonultak igazmondásra, a közönség pedig a fülledt levegőjű teremben maradt és szorongva várta vissza az esküdteket. (Halálos ítélet.) Másfél óráig tanácskoztak az esküdtek. Féltizenkettő volt, amikor ismét megjelentek a tárgyalóteremben. Az esküdtek főnöke néma csöndben olvasta föl az eredményt. Eszerint az esküdtek kilenc szóval három ellenében bűnösnek találták Klein Franciskát az orvul elkövetett rablógyilkosságban. Arra a kérdésre, hogy bűnös-e Klein Henrik az orvul elkövetett rablógyilkosságban való tényleges közreműködésben, az esküdtek egyhangúlag nemmel feleltek. Ezután a törvényt alkalmazó bírák visszavonultak tanácskozásra. Pont éjfél volt, amikor a bíróság ismét megjelent a teremben és báró Pisátel kihirdette az ítéletet, mely Klein Franciskát kötélhalálra, Klein Henriket pedig nyolc évi súlyos börtönre ítélte. *%) A villamos vasúti hálán 78 hatósági közeg. Ezt az elvi határozatot hozta a büntető bíróságoknak valamennyi fóruma. Két évvel ezelőtt történt, hogy a Budafokról Budapestre induló villamos kocsira két fiatalember szállt fel, akik jegy váltig közben szóvitába elegyedtek a kalauzzal. A heves szóváltásnak az lett a vége, hogy az egyik utas torkon ragadta, a másik pedig esernyőjével fejbe ütötte a kalauzt. A pestvidéki királyi törvényszék a két vádlottat, hatóság elleni erőszak címén, mint tettestársakat 1—1 napi fogházbüntetésre ítélte. A budapesti ítélőtábla a vádlottak büntetését három-három napra emelte föl. A Kúria — mint az Ügyvédek Lapja írja — a minap foglalkozott az ügygyel s a benyújtott semmiségi panaszokat elutasította, megerősítvén egyúttal az alsóbíróságok azon felfogását is, hogy a kérdéses villamos vasút közforgalomban levő vasút, amelynek felügyelő és kezelő személyzete hatósági közegnek tekintendő. (§) A váci rablógyilkosok. A váci letartóztatott rablógyilkosok bűnügyében dr. Aczél vizsgálóbíró szünet nélkül folytatja a kihallgatásokat. A tegnapi és a mai napon Barna Lukácsot vallatta. A letartóztatott haramiák közül Oláh-Simkó István, Oláh-Simkó Istvánná szül. Számos Katalin, továbbá Bóni Ferenc és Mogyoródi József a mai napon dr. Vázsonyi Vilmost kérték fel védőjükül. Dr. Vázsonyi elvállalta a védelmüket s amennyiben a bűnperben ez a négy terhelt érdekösszeütközésbe nem jut viselt dolgaik tekintetében egymással, úgy mind a négynek védője fog maradni. (§) Gróf és balletm.33ter. A múlt év december 16-án reggel Guerra Miklós, az Operaház balletmestere az Opera felé tartott. Az Oktogontéren elébe állott egy úr, aki izgatott hangon kérdezte tőle: — Wollen Sie mit mir duelliren? A balletmestert meglepte a kérdés. — Kihez van szerencsém? Az ismeretlen átadta névjegyét, melyen ez állott: «Gróf Csáky Géza». Mikor a balletmester a névjegy után nyúlt, a gróf a tőrös botjával kétszer végigvágott Guerra arcán. Az inzultált balletmester büntető följelentést tett gróf Csáky Géza ellen. Ma tárgyalta az ügyet ,a büntető járásbíróságnál dr. Radich járásbíró. Guerra Miklós az ügy előzményeiül előadta, hogy a múlt év december 14-én volt a «Sylvia» című hallétnek reprize az Operaházban. Ezen az előadáson történt, hogy Balogh Szidi prímaballerina azzal a kéréssel fordult hozzá, mint rendező balletmesterhez, hogy engedje meg, hogy a nézőtérről kapott virágait a hivó tapsokra kivihesse a függönyök elé. Ő azonban ezt a kérelmet megtagadta annyival is inkább, mert virágokkal megjelenni a bécsi operában, ahol nyolc évig működött, a hivó tapsokra a függönyök előtt szintén tilos, mert megtörténhetik, hogy egy elhullott virágszirmon vagy viráglevélen könnyen elcsúszhatnak a táncoló ballerinák. Ezzel ő semmi sértést sem követett el Balogh Szidivel szemben. Másnap gróf Csáky Géza az Oktogon-téren inzultálta. Ezután gróf Csáky Géza kihallgatása következett. A bíró kérdéseire előadta, hogy kassai születésű, 26 éves, mezőhegyesi gazdasági gyakornok, vagyonos, 2000 hold földbirtok tulajdonosa. — Beismerem, hogy megsértettem a panaszos urat s azóta már több ízben megkíséreltem, az elégtétel minden módját fölajánlani a panaszos urnak, de nem fogadta el. Kijelentem most is, hogy sértő szándékom nem volt, csak meg akartam senyíteni Guerra urat. A bíró ezután felfüggesztette rövid időre a tárgyalást, hogy a felek a kibékülés módozatait megbeszélhessék egymás között. A békítési kísérletek eredménytelenek maradtak. A panaszos ügyvédje több szemtanú beidézését kérte, amit azonban a védő ellenzése után a bíróság mellőzött. Dr. KÖZOKTATÁS (A középiskola reformja.) A Társadalomtudományi Társaság tegnap folytatta a húsvéti ünnepek miatt félbeszólatott vitasorozatát a középiskolai reform kérdéséről. Az előadások sorozatát ezúttal dr. Schaffer Károly idegorvos, egyetemi tanár nyitotta meg. Kifejtette, hogy a középiskola mai szervezetében szem elől téveszti sajátos hivatását. Ahelyett, hogy általános műveltséget nyújtana, szaktudósokat nevel. A tanulók túl vannak terhelve nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is, mert az egyes tantárgyak nagymérvű specializálása következtében sok oly dolgot kell tanulniok, amire az életben soha nincsen szükségük. Különösen áll ez a klasszikus nyelvek oktatásáról. Jobb sorsra érdemes gyermekeket megbuktatnak azért, mert nincsenek eléggé beavatva az accusativus cum infinitivo és az ablativus absolutus misztériumaiba. A klasszikus nyelvek helyett inkább modern nyelveket kellene tanítani, a természettudományokat pedig intenzívebb módon kellene oktatni. Egyúttal a testi nevelésre is nagyobb gond fordítandó, mert korunk idegessége nem üres frázis, de komoly valóság. Dr. Schuschny iskolaorvos például megállapította, hogy az V. kerületi reáliskola 200 tanulója közül 100 ideges gyermek van. A mi középiskoláink csak a tudomány követelményeire vannak tekintettel, a gyermekek idegéletét figyelmen kívül hagyják. A tanterv által megkövetelt anyaggal a kiválóbb tanulók talán megbirkózhatnak, de a kevésbbé eszesek — és ezek vannak többségben — csak nagy erőmegfeszítéssel képesek kötelességeiknek megfelelni; ezekből lesznek az ideges gyermekek, a szellemi kimerülés a középiskola felső osztályaiban kezdődik s az érettségi vizsga előtt gyakran akut neuraszténiában végződik. A szülők büszkék gyermekeik szorgalmára s nem veszik észre, hogy gyermekeik mind sápadtabbakká lesznek, hogy álmatlanságban, ideges depresszióban,, emésztési zavarokban, koncentráció hiányában kezdenek szenvedni. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha az iskola a szellemi és testi kiképzést jobban tartja összhangban és figyelemmel van az idegek ökonómiájára is. Ez előadással lezáródtak az idegorvosok előadásai és az iskolaorvosok jutottak szóhoz. Az iskolaorvosok szakbizottságának elnöke, dr. Schuschny Henrik érdekes statisztikai adatokkal világította meg a túlterhelés kérdését. Gondos vizsgálódások alapján megállapította, hogy az alsóbb osztályokban a középiskolai tanulók 46.4, a felsőbb osztályokban 57 százaléka ideges. Főfájásban az alsóbb osztályok tanulói közül 18.4, a felsőbb osztályokban 46.5 százalék szenved. Ezek az állapotok nemcsak az iskolaorvosokban, de a pedagógusokban is felkeltették már azt a meggyőződést, hogy a középiskola mai módszere hibás. Sok tanár csak feladja és kikérdezi a leckét, s ebben áll egész tevékenysége. A legfőbb bajok egyike a túl sok memorizálás, ami által az agy kombináló-képessége szenved. Nagy baj az is, hogy a tanár nem ismeri eléggé a tanulókat, ami, tekintettel arra, hogy egy-egy osztályban 60—70, összesen 200—300 tanulóval van dolga, nagyon érthető is. Amellett minden tanár a saját szakmáját tartja legfontosabbnak, s túlságos követelményekkel lép fel. A vizsgák, kivált az érettségi vizsgák, valóságos mártíriumot képeznek a gyermekekre nézve. Rengeteg fölösleges anyag tudását kívánják meg a gyermekektől és e mellett azt állítják: non schöbe, sed vitae discimus. Ami a klasszikus nyelvek oktatását illeti, a szőlő nem törölné el a latin nyelvet, de igenis annak túlságos grammatikai művelését. E részben leghelyesebben járnak el a leánygimnáziumok, ahol a latint csak az V. osztálytól kezdve tanítják, bár a végzett növendékek tudnak annyit latinul, mint a fiuk, akik a latinnal nyolc éven keresztül foglalkoztak. A gyermekeket megtömik matematikával, töméntelen történelmi évszámmal, földrajzi és csillagászti adatokkal, de nem tudják, hogyan kell védekezniük a tífusz, a tuberkulózis s más betegségek ellen. A tanítás oly művészet, melyhez csak kevés tanár ért. Jó volna a tanárok számára gyakorló gimnáziumokat nagyobb számban felállítani. A tornatanítást ki kellene terjeszteni. Az egyes tanórák közt 15—20 perces szüneteket kell behozni, a vasárnapi pihenőt pedig nem szabad házi feladatokkal megrontani. Egyáltalában szükséges volna a középiskolát közelebb hozni az élethez. Ezután dr. Juba Adolf iskolaorvos szólalt föl. Azt hiszi, hogy a gyermekek idegességét nem kell szükségképpen túlterhelésre visszavezetni. A tanórák száma nálunk nem több, mint más országokban, sőt Németországban több a tanóra, és a tanév sem hosszabb, mint másutt. Mindenesetre erősen redukálandónak tartja a latin nyelv oktatását. A görögöt egészen el kellene hagyni s pótolni kellene a vegytan, a rajz, az egészségtan, és a slörd oktatásával. Akik teológiai vagy tanári pályára mennek, azok részére lehetne külön tanfolyamokat tartani. Az érettségi vizsga záros határait enyhíteni kellene. Az egyéves önkéntesi kedvezményt pl. meg kellene adni azoknak, kik gimnáziumot végeztek, tekintet nélkül arra, hogy tettek-e érettségit vagy nem. Németországban sem követelnek az önkéntesektől érettségi bizonyítványt, csak hat középiskolai osztály elvégzését. Hogy leendő postahivatalnokoknak, jegyzőknek stb. miért legyen szüksége érettségire, azt nehéz belátni. Baj az is, hogy nálunk valóságos mániává fejelődött a gimnáziumba járás. Az összes gimnáziumi tanulók száma Magyarországon 1895-ben 45.800 volt, 1903-ban a gimnáziumi tanulók száma 61.000-re rúgott. Sokszor hibásak különben a szülők is, kik gyermekeiket magántanulmányokkal még inkább megterhelik. Az előadásokat nagy tetszéssel fogadták. Tekintettel a vita nagy anyagára, a társaság ezentúl hetenkint kétszer fog ülést tartani, mégpedig kedden és pénteken este 6 órakor a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében (Szemere utca 6.) Az orvosok előadásai véget érvén, most a társaság előkelő laikusok nézetét fogja meghallgatni, mielőtt átadná a szót a szakbeli paedagógusoknak. (Tankönyvpályázat) című közleményünkre dr. Bárczy István tanácsos, a székesfőváros tanügyi osztályának vezetője a következő levelet küldte nekünk, amely megerősíti a tankönyvpályázatra vonatkozó információnkat: Igen tisztelt Szerkesztő úr! A „Pesti Napló“ húsvéti számában az iskolakönyvekre kiírt pályázatról szóló közleményre a következő megjegyzésem van: A cikkíró az illetékes helyről értesült arról, hogy az országos közoktatási tanács az elemi népiskolai tantervre vonatkozó tárgyalásait teljesen befejezte , hogy javaslatát most terjeszti föl a közoktatásügyi miniszter úrhoz. Miután ilyenformán az új tanterv valószínűen mihamar kibocsátható lesz, kérdést intézett hozzám, vájjon ilyen körülmények között nem találnám-e szükségesnek az iskolakönyvekre kiírt pályázatot elhalasztani. Erre azt feleltem, hogy ez idő szerint semmiféle intézkedést nem tartok szükségesnek, azonban ha a tanítási terv a közelebbi jövőben tényleg kibocsáttatnék, az esetben szándékomban van a pályázati határidők némi kitolását javasolni. Hogy a tankönyvpályázat kiírása a tantervi munkálatok befejezését siettette volna, az lehet a cikkíró úr egyéni véleménye, de a tények nem bizonyítják.. A közoktatási tanács, tudomásom szerint, idevonatkozó tárgyalásait éppen akkor fejezte be, amikor e pályázatot kiírtuk. Még kevésbbé lehet okozati összefüggésbe hozni a tankönyvpályázattal a tanterv kibocsátását. Ami a bírálati díjak elengedését illeti, nem úgy értettem, hogy valamennyi kéziratban pályázónak el fogjuk engedni a bírálati díjakat, hanem hogy hajlandó vagyok szegénysorsú tanítókat — amennyiben kéziratban levő jó könyvvel pályáznak — a bírálati díj fizetésének kötelezettsége alól fölmentetni, helyesebben szólva erre nézve hajlandó vagyok előterjesztést tenni a fővárosi tanácshoz. Tisztelettel dr. Bárczy István. (Az ifjúsági nagygyűlés. Megkértek bennünket e sorok közlésére. Az ifjúsági diáknagygyűlés ügyében kötelességemnek tartom, minden félreértés elkerülése végett a következőket kijelenteni: Az Egyetemi Kör új alapszabályainak kidolgozására Zsitvay Tibor, az Olvasócsarnok vezetője, . kért föl engem és Ohegyi Lajost, azt mondván, hogy minket hármunkat bízott meg az Egyetem Rector Magnificusa ezzel a munkával. Én a rám bízott munkát , a köri választásokra vonatkozó alapszabálytervezetet és annak megokolását el is készítettem s a Rector Magnifikusnak át is nyújtottam. A tervezet ott fekszik az egyetem irodájában, bárki megtekintheti. Ilyképen én elvégeztem a rám eső munkát, melyért sem anyagi, sem erkölcsi rekompenzácziót azonban nem is kértem, nem is kaptam , s rám nézve igazán harmadrendű kérdés volt, hogy az alapszabályok többi részét hogy és ki készíti el A Rector Magnificus tegnapi kijelentését tehát, hogy a nagygyűlés megtartását a mostani körülmények lehetetlenné teszik, tisztelettel tudomásul vettem, azzal a kijelentéssel, hogy tanulmányaim befejezése különben sem engedi, hogy jövőben a diákélet ügyeiben akármiyen csekély részt is vegyek. Ami különben, a jelenlegi viszonyok közt, igen hálátlan feladat, s egyedül azt eredményezi, hogy az ifjúság vezérei sorra buknak a szigorlatokon, sőt akad olyan is, ki már négy év óta próbálkozik ezzel, de még mindig nincs a próbával készen. Én pedig nem kívánom e társaimnak példáját követni. Kiváló tisztelettel ifjabb Hampel József. (Tanítók tisztújító közgyűlése.) A Budapesti (hivatalos) Tanítótestület, melynek tagjai közzé minden fővárosi tanító és tanítónő tartozik, április 11-én zajos közgyűlést tartott. Okot az akkori formára az adott, hogy a testület elnöksége, melynek mandátuma még ez év elején lejárt, azzal az előterjesztéssel fordult a közgyűléshez, hogy az elnökség mandátumát, a tervezett munkálatok végrehajtása érdekében, hosszabbítsa meg néhány hónapra. A közgyűlés azonban nem fogadta el az előterjesztést, hanem utasította az elnökséget, hogy legközelebb tisztújító közgyűlést hívjon egybe. Trajtler Károly elnök ennek folytán mára hívta egybe a testület közgyűlését az Újvárosháza nagytermébe. A közgyűlés előtt nagy korteskedés folyt a mindkét nembeli tanítók között, mert e testületben a nőknek is van szavazójoga. A közgyűlést, melyre mintegy 1200 tag jelent meg, a távollevő elnök helyett Moussong Géza alelnök nyitotta meg, felkérvén a megjelenteket higgadtságra. Majd feltette azt a kérdést, hogy, ,a közgyűlési a szava- Spett Ferenc ügyészi megbízott szólalt föl s kijelentette, hogy a kih. bkv. 41. §-ára alapított életveszélyes fenyegetés címén emelt vádat elejti. — Mit hozhat föl még védelmére? — kérdezte a biró a grófot. — Nagyon izgatott voltam. A biró ezután könnyű testi sértés vétségéért 300 korona fő- és 20 korona mellékpénzbüntetésre ítélte gróf Csáky Gézát.