Pesti Napló, 1905. május (56. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-30 / 148. szám

148. szám Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1905 május 30, 15 fogtechnikusok csupán a fogorvosok műszaki munká­sainak legyenek tekintendők. A miniszter olyan fel­hívással küldi le a kérvényt a főváros hatóságához, hogy értesítse a folyamodókat, hogy a kérelemben foglalt okok általában méltánylást érdemlők lévén, azoknak a jövőben követendő eljárásnál figye­lembevétele meg fog történni. — ,,Egy hercegnő élete.“ Parisból jelentik, hogy e címen ott tegnap szenzációt keltő röpirat jelent meg, írója Kóburg Lujza hercegnő, aki a röpiratban leírja egész élete történetét. — A budapesti Washington-szobor. Mint már megírtuk, az amerikai magyarok a budapesti Washington-szobor számára megfelelő hely kijelölé­sét kérték a székesfővárostól. A főváros a budai Bomba-teret szánta a szobor helyéül, mely éppen szemben van az új országházzal. A Nemzeti Szövet­ség alelnöke, Z­s­e­n­y József azonban javaslatot adott be, melyben azt ajánlja, hogy Washington szobrát a Városligetben, a Stefánia-út mentén állítsák föl. Egy­ben az amerikai szoborbizottságnak azt az indítványt tette, hogy ne mintáztasson új emléket, hanem Washington amerikai legjobb lovas­szobrának bronzba öntött mását küldje Budapestre, ahol a megfelelő ta­lapzatról gondoskodni fognak. A talapzaton dombor­műben megörökítik Kossuth Lajos washingtoni fo­gadtatását és a Nemzeti Szövetség amerikai látoga­tását, illetőleg a magyar zászló ünnepies átadását. — Silvela meghalt. Madridból táviratoztak, hogy Don Francisco Silvela spanyol államférfi ma este hét órakor ott, hosszú szenvedés­ után meghalt. Silvela régi szereplője volt a spanyol poli­tikai életnek és mindig a konzervatív párt szolgála­tában állt. Először 1899. március 1-én lett minisz­terelnökké, amikor a liberális Lagasta lemondott, mert a parlamentben nem volt biztos több­sége, az új választáshoz pedig a régenski­­rálynő nem adta meg a beleegyezését. Silvera alatt tört ki a szerencsétlen spanyol-amerikai háború, amelynek a következései 1901-ben megbuk­tatták a konzervatív minisztériumot. Ismét Lagasta alakított kabinetet, de 1902. decemberében belebu­kott az iskolai reformjavaslatba és ekkor december 6-án újból Silvelát bízta meg a király a kabinet­­alakítással. A múlt évben váltották fel a konzervatív uralmat megint egy időre a liberálisok s ekkor Sil­­vera félrevonult s a politikai küzdelmekben sem vett többé igen részt. Konzervatív meggyőződésű ember volt teljes életében és bár kormányrajutása előtt népszerűségi okokból kacérkodott a liberálisokkal is, amint a hatalom a kezébe jutott, egészen reakciós irányban vezette a spanyol politikát.­­— In­sbonne «ezredes». Párisi tudósítónk írja: A régi Páris egyik csodálatos, kalandos alakja, a Mont­­martrenak­ és a bohémvilágnak egyik hőse halt meg a vidéken, egészen elfeledve, homályban. Lisbonne Maxime hatalmas kövér alakja, vállátverő hosszú borzas haja, szenvedélyes délvidéki arca, sánta járása és riká­csoló hangja sok párisinak emlékezetében van még. Költő volt, katona, forradalmár és cabaret-direktor. Pályáját, mint matrózfia kezdte. A krími háború alatt besoroztatta magát, végigverekedte azután az olasz­­­­országi és szíriai háborút és végül dicsőségtől elborítva annyira elbizakodot­tá lett, hogy föb­brevalói számtalan fegyelemsértése miatt, kénytelenek voltak az afrikai büntető-garnizonba küldeni. Egy nagy tűzvesze­­delem alkalmával annyira kitüntette magát, hogy meg­kegyelmeztek neki. Ekkor kivált a hadseregből és szín­­házigazgatóvá lett. A Folies Saint Antoine nevű kis színházat vezette, de tönkrement. Biztosítási ügynök lett belőle. Majd kitört a francia-német háború és Lisbonne Paris ostroma alatt nemzetőr-kapitány volt. A k­ommün mozgalmaiba lelkesen belevetette magát és mint a kommün ezred­ese győzelmesen harcolt a kor­mánycsapatok ellen. Bal lábát golyó fúrta át és ekkor­­ foglyul esett. A lábát le kellett vágni és azóta falábbal rázuikálta végig kalandos életét. Az elfogott komrati­­nárdot halálra ítélték, de az ítéletet kegyelemből élet­fogytiglan való fogházra változtatták. Az általános am­nesztia neki is meghozta szabadságát és visszatért Pa­risba, ahol Lisbonne «ezredes» egymás után alapította excentrikus pabaretjeit. Néha igen sokat keresett, néha tönkrement, de a közönség nagyon megszerette az izzó fantáziájú, furcsa költőt. Egy időben nagy feltűnést kel­tett, mert két más forradalmi költővel, To­urnadé Ma­­rius-szal és Le Roy Achille-vel együtt dühös had­járatot indított az akadémikusok ellen. Szegényen és el­feledve halt meg F­e­r­t­é - Ar­e­­­s-ben, egy kis vidéki városkában, 67 éves korában.­­ Báró Rothschild Alfonz temetése, Pa­risból jelentik: Ma délelőtt 11 órakor temették el báró Rothschild Alfonzot a Rue Laffitte-on levő házából. Az elhunytnak az volt ugyanis a kívánsága, hogy ebből a házból temessék, amelyben született és amely a bölcsője volt a párisi Rothschild-család­­nak. Ebben a házban laktak az elhunytnak szülei is. Ebben a házban nyilt meg a XIX. század elején a­­ Rothschild-bankház s itt lett a szerényen megindított üzlet világhírű, sőt világjelentőségü faktorrá. A ház ma is a Rothschild-bankház üzleti helyisége s az elhunyt e házból a Rue St. Florinthrre tette át laká­sát egy palotába, amelyet az orleansi hercegi csa­ládtól vásárolt meg. Ebből a históriai palotából át­vitték a holttestet a Rothschildok fészkébe, a Laf­­fitte­ utcai szerény kis h­ázba, amely az idők folya­mán szintén történelmi nevezetességre tett szert. A külföldről nagyon sok küldöttség érkezett, eljöttek a Rothschild-családnak Parisban, Bécsben, Londonban, Frankfurtban lakó összes tagjai. Megjelentek a mi­niszterek majdnem teljes számmal, a diplomáciai testület, az arisztokraták és óriási közönség, amely­ben képviselve volt a társadalom minden rétege. Loubet elnök nem jelenhetvén meg, képviselőt küldött maga helyett. A gyászszertartás nagyon egy­szerű volt s a francia főrabbinus, Zadoc­hban végezte. A halottaskocsiba csak két ló volt befogva. Az egyszerű koporsón sem virág, sem koszorú nem volt. A menet óriási sokaságtól kisérve indult meg a Pere Lachaise-temetőbe, ahol a halottat örök nyuga­lomra helyezték. — A luteránia püspökválasztás. Az ág. hitv. evang. bányakerület kedden délelőtt féltíz óra­kor a Deák­ téri polgári iskola dísztermében rendkí­vüli közgyűlést tart Zsilinszky Mihály egyházkerületi felügyelő elnöklésével. A gyűlésnek főtárgya : „Intéz­kedés a püspökválasztás ügyében“. A gyűlést meg­előzőleg délelőtt kilenc órakor istentisztelet lesz a Deák­ téri evangélikus templomban. — Az utolsó bérmálások a fővárosban. Az utolsó bérmálások a fővárosban június elsején, áldozó csütörtökön a budavári koronázó Mátyás­­templomban lesznek, június 2-án, pénteken pedig az óbudai plébánia­templomban. A bérmálást mindkét helyen dr. Kohl Medárd püspök végzi. — A honvédség köréből. A honvédelmi minisz­ter kinevelte június 1-ével tartalékos hadapródokká a következő hadapród-jelölteket: Biber Dezsőt a budapesti 1. és Rusz Pátert a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred állományában római katolikus II. osztályú honvéd se­gédlelkészekké a tartalékban, Mészáros Bélát, szabadkai 6. honvéd gyalogezredbeli póttartalékos, a kalocsai ró­mai katolikus érsekséghez tartozó szabadkai káplánt, Bukna Józsefet, trencséni 15. honvéd gyalogezredbeli póttartalékos, az egri római katolikus érsekséghez tar­tozó maklári segédlelkészt, Fényes Lajos, pécsi 19. hon­véd gyalogezredbeli póttartalékos, a Csanádi római kato­likus püspökséghez tartozó segédlelkészt, ev. II. oszt. segédlelkészszé a tartalékban, Reif Pált, soproni 18. honvéd gyalogezredbeli póttartalékos, a bányai ágostai evangélikus egyházkerülethez tartozó budapesti (Ó-Bu­­dán) hitoktató segédet, görög-keleti II. osztályú hon­véd segédlelkészekké a tartalékban: Obradovic Jánost, károlyvárosi 26. honvéd gyalogezredbeli póttartalékos, a pakraci görög-keleti püspökséghez tartozó jurkova­­coni plébánost; Runkán Györgyöt, versed 7. honvéd gya­logezredben póttartalékos, a karánsebesi görög-keleti püs­pökséghez tartozó románcsiklováni káplánt; a tiszti rend­fokozatukról kért leköszönésüket elfogadta: Huppert Izi­dor, pécsi 19. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagy­nak; dr. Jeney Pál, pozsonyi 13. honvéd gyalogezred­­beli főorvosnak, nevezettnek egyúttal a tartalékos se­­gédorvos-helyettesi rendfokozat adományoztatván, a honvédség kötelékéből elbocsátotta, május 16-ikával, szolgálati kötelezettségének teljesítése után, tiszti rendfokozatának megtartása nélkül, saját kérelmére. Polereczky Kálmán, miskolci 10. honvéd gyalogez­redben tartalékos hadnagyot, a szolgálati kötelezettség teljesítése után, volt tiszti rendfokozatuk megtartása nélkül, saját kérelmükre: dr. harkai Schiller Ká­roly pozsonyi 13., dr. Gál Jakab, pécsi 19. hon­véd gyalogezredben tartalékos segédorvosokat, dr. Pe­remi Dezső, a budapesti I. honvéd kerületi parancs­nokság nyilvántartásában álló szolgálaton kívü­li vi­szonybeli főorvost, továbbá: Graffits Vilmos, nagy­szebeni 23. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilván­tartásában álló gyógyszerügyi gyakornokot, Rozvány György, nagyváradi 4. honvéd kiegészítő parancsnok­ság nyilvántartásában álló gyógyszerügyi gyakorno­kot; a szolgálati, illetve védkötelezettség teljesítése után, tiszti rendfokozatuk megtartása nélkül, saját ké­relmükre; Molnár Lajos, szabadkai 6. honvéd gyalog­ezredbeli tartalékos főhadnagyot. Molnár László, buda­pesti 1., Bayerl Győző, miskolci 10., Langseild Rezső, munkácsi 11., dr. Spierer Ignác, és Klimkó Gyula, tren­cséni 15., dr. Turjay Zoltán, besztercebányai 16., Szántó­székesfehérvári 17., Rónay József, pécsi 19., Czeh Ist­ván és dr. Marik Pál, nagykanizsai 20., Weisz Sámuel, brassói 24. honvéd gyalogezredben tartalékos hadna­gyokat, nagyrákói Rakovszky Albert, váci 6., Bodolla Ferenc, marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezredbeli tar­talékos hadnagyokat, Molnár Zsigmond, a székesfehér­vári V., Rácz Miklós, a kolozsvári VI. honvéd kerületi parancsnokság nyilvántartásában álló szolgálaton kívüli viszonybeli főhadnagyokat, dr. Győrffy Gyula és Klima Rezső,­­a budapesti I., Mészáros Lajos és Deli Ferenc, a szegedi II., Kajaba Lajos és Krausze Aurél, a székes­­fehérvári V. honvéd kerületi parancsnokság nyilvántartá­sában álló szolgálaton kivüli viszonybeli hadnagyokat. — Jegyzőválasztás., Ittvannok-Rogendorf köz­ség jegyzőjévé Treisz Béla zsombolyai segédjegyzőt választották meg. — A primadonna automobilja. A fővárosi közönség nagy gaudiumára napok óta egy hatalmas, virágos automobil száguldoz az utcákon. A vassze­keret F­e­d­á­k Sári kormányozza mosolyogni való kosztümben. A mosolyt a primadonna nem látja,­­ mert tudvalevő dolog, hogy Fedák Sári rövidlátó. A rövidlátástól minden nagytalentumú ne lehet kiváló primadonna, de jó kocsivezető ilyen szemmel még akkor se lehet, ha Fedák Sárinak hívják. És Fedák Sárinak mégis ambíciója, hogy kitűnő kocsikor­mányzó legyen. Amíg ezen az ambíción a főváros közönsége csak mosolygott, nem lehetett kifogásunk ellene. De ma már akadt olyan, aki megsiratja Fe­dák Sárinak ezt a szeszélyét. Ma megtörtént ugyanis, hogy a primadonna automobilja elgázolt az Üllői­­útón egy R­e­i­z­i­n­g­e­r Aladár nevű nyolcéves fiúcskát. Ebben az elgázolásban nincs semmi meg­lepő. A csodálatos az, hogy ma, amikor az automo­bil elgázolt valakit, azt olvassuk, hogy a vasszekér vezetőt cserélt. Ma a kormányrudat nem Fedák, de a gépész tartotta a kezében. Van-e ebben valami jóakarat a rendőri sajtóiroda részéről, mely az elgá­­zolásról szóló közleményt kiadta, nem tudjuk, de nem is keressük. De a rendőrség figyelmét mégis fel kell hívnunk arra, hogy a főváros utcáin avatat­lan kéz s rövidlátó szem vezet oly gépet, amely még akkor is veszedelmes, ha hozzáértő emberek vezetik és irányítják. — Gyászrovat. Báró Hrabovszky János altábornagynak, 1848-ban Magyarország budavári hadtestparancsnokának özvegye, született K­l­o­b­u-­­s­i­c­z­k­y Izabella tegnap a fővárosban 81 éves ko­rában elhunyt. Klobusiczky Izabella, aki 18 éves volt, mikor a már 63 éves altábornagy 1842-ben Nagyváradon nőül vette, igen érdekes naplófeljegyzé­seknek volt a birtokában, amiket férje fogságában irt. Az altábornagyot ugyanis, bár szigorúan a bécsi hadügyminisztérium utasítása szerint járt el, fe­lesége révén rebellis színében tüntették fel a J­M császár előtt s bár nem volt rá ok, Windischu elfogatta, haditörvényszék elé állíttatta és hallatlanul igazságtalan ítélettel várfogságra ítéltette. Felesége hiába járt közbe férje volt bajtársainál, akik elött térdre borulva csak annyi kegyet könyörgött, hogy az uralkodó személyesen hallgassa meg urát, nem volt kegyelem, Hrabovszkyt rangjától megfosztották s Olmützbe hurcolták, ahol a várfogságban meghalt. Két gyermeke maradt, egy 5 és egy 2 éves leány. Az egyik ma gróf C­s­á­k­y Gyuláné, a másik özvegy báró S­kerle­c­z Károlyné, báró Skerlecz Iván miniszterelnöki titkár édesanyja. E két család gyá­szolja az elhunytat. Özvegy szentimrei M­o­r­­­i­n Imréné, született Koch Emma Budapesten elhunyt. — Gyilkos villám. Szatmárnémetiből Írják : N­a­g­y­f­e­n­t­ő­s­e­n tegnap hatalmas zivatar közepette a villám lecsapott a gör. kát. templom tornyába, hol D­r­a­g­o­s Juon és Magossán Vaszalita éppen harangoztak. Min­dkettőjüket agyonsujtottta a villám, mely a templo­mon is nagy kárt okozott. A mezőn is áldozatot kö­vetelt a villám, ahol Albin Miklós a zivatar elől menekülve, egy tölgyfa alatt húzódott meg. A villám lesújtott és megölte. — A Marosba fojtott urileány- Megemlékez­tünk már W­e­i­c­h e­­­d Mariska tragikus esetéről. A szegedi ügyészséghez Nagylakról átküldött iratokból ugyanis az olvasható ki, hogy a fiatal leányt a Marosba ölték, mert a nyakán levő sállal nem bírták megfojtani. Szegedi levelezőnk most azt jelenti, hogy az aradi rendőr­ség az eddigi nyomozásról a következőket jelentette a szegedi ügyészség felhívására. Green Nándor rendőr­főkapitány megejtette a nyomozást és megállapította, hogy az elhunyt leány idegbajos volt, s már sokszor emlegette, hogy megválik az élettől. A holttesten ész­lelt sérüléseket úgy magyarázzák, hogy a leány holt­teste a vízimalmok kerekeibe akadt és a horzsolások ebből származhattak. A leány nyakán selyem sált ta­láltak, amikor a vízből kifogták. Ez valószínűleg onnan származik — véli az aradi rendőrség — hogy a Maros sebes hullámai a fején levő sált a leány nyakára so­dorták. A rendőrség még mindig nem fejezte be a nyo­mozást, de az eddigi jelekből azt következteti, hogy nem bűntény, hanem egyszerű öngyilkosság esete forog fenn. — Öngyilkos író. Ma délelőtt féltíz órakor a Király-fürdőben szívenlőtte magát Naményi La­jos ham­inckétéves képzőművészeti író, aki a Lipót­­körút 3. száma alatt lakott. Holttestét elszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. Naményi levelet hagyott hátra a rendőrség címére. Ebben azt írja, hogy gyógyíthatatlan betegség miatt megy a halálba. Nem akar terhére lenni hozzátartozóinak. Kéri a rendőrséget, hogy ne boncolják fel. Naményi rend­kívül exaltált természetű ember volt s mostanában már elmebaj jeleit kezdték rajta észlelni. Legutóbb az aradi ereklyemuzeumban volt alkalmazva, ott azonban összeveszett E­d­v­i Illés vezetővel és röpiratot is akart ellene kiadni. A szerencsétlen ember, amíg baja hatalmába nem kerítette, sokat dolgozott és több értékes munkát is alkotott.

Next