Pesti Napló, 1905. október (56. évfolyam, 271-301. szám)
1905-10-08 / 278. szám
16 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1905. október 8. 278. szám Kemény—Kladivko—Szerémi—Schiffer vonósnégyes négy hangversenyt rendez, bérletben a Vígadó kistermében, a következő napokon: I-ső november 13-án, n-dik november 27-én, III-dik december 13-án, IV-dik január 13-án. Bérletjegyek a «Harmonia» zeneműkereskedésben kaphatókon) Operaelőadások a Telefon Hírmondóban. A Telefon Hírmondó a Magy. Kir. Operaház összes előadásait közvetíti előfizetőinek, akik így az előadásokat otthonokból élvezhetik a kagylókon keresztül. Az operaelőadáson kívül minden délután fél 5-től fél 6-ig az Erzsébet-téri kioszkban játszó katonazenekar hangversenyét, valamint este az Opera után 11 óráig az «Emke»- és «Elite»-kávéházból cigányzenét közvetít szórakozásul. Előfizetési ára negyedévenként — a «Pesti Naplóival együtt — tíz korona. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Az Akadémia elnökválsága. Művelődéstörténetünknek egyik legszebb eseménye volt a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása. Akkoriban szinte példátlan összeköttetésben volt minden tudományos és irodalmi mozgalom a nemzeti élet törekvéseivel; a tudomány és az irodalom új felfogások, új eszmék és célok segítője volt haladásra vágyó elődeink körében. Az intézmények azonban megöregesznek, mint az emberek s hatásuk és hasznosságuk megszűnik, ha egykori hatalmas eszméik, amelyek a maguk idején a haladást szolgálták, a megváltozott viszonyokkal nem törődő dogmákká változnak át. A dogmák mindig kerékkötői voltak a haladásnak, mely gyakran rombolásra is vágyik. Manapság, mint tudjuk, a nemzeti életnek igen kis köre törődik a Magyar Tudományos Akadémiával, amely sok régi dogmát őrizett meg a múltból s csak kevéssé simult hozzá a modern élet fejlődéséhez. Talán a hagyományok tiszteletben tartásának a tudományival és az irodalommal szemben tanúsított közönyössége, talán a nagy átalakulásokat megelőző kulturális és társadalmi forrongások is hatással vannak arra, hogy Akadémiánk napról-napra többet veszít régi hatalmából. Ma már ebben ugyan igazságtalanság is van — valóságos gúnynyal szokták emlegetni e tudományos intézményünk munkásságát, mely az élő tudománytól visszavonul az akadémikus tudomány falai közé. Régi rendszernek kell összedőlnie, hogy e kétféle tudomány között levő falon rés támadjon s az Akadémia ismét közösségbe jusson az élettel, mint megalapításának első évtizedeiben. Ma még nem is reméljük, hogy egyhamar megtörténhessék ez a rendszerváltozás, mert sok hagyományt kellene emiatt méltó helyükre tenni, a tisztes emlékek közzé. Ilyesmihez azonban önálló egyéniségű emberek kellenek, akikből vajmi kevés van tudósaink között. Az idő múlása majd kényszeríteni fogja őket az új viszonyokhoz való alkalmazkodásra: új nemzedék majd szét fogja vágni a kerékkötőt. Addig mi szomorúan nézhetjük, hogy nagyhivatású intézményünk miként ropeg-recseg, hogyan vonja magára a gúnyt és a boszankodást. Mutatkozik ugyan forrongás jele az ősi falak között, de ez is csak a zavar növekedését idézte elő. Tudjuk, hogy az utóbbi években valóságos pártoskodás ütött tanyát a tudomány e csöndesnek nevezett csarnokában s e miatt történt a főtitkárválság is. Most — mint tudjuk — báró Eötvös Lóránd sem kíván többé megmaradni a vezetőhelyen s már beadta lemondását elnöki tisztségéről. Maga ugyan azt mondja a lemondó levelében, hogy tudományos munkásságának kedvéért vonul vissza a vezetéstől, de az események tanúsága szerint a pártoskodásnak lehét ebben jó része. Ezt az igazi tudóst, ezt az ideális lelkű embert elkedvetleníthették a szeme előtt lefolyó villongások, s alkalmasint elkedvetlenítette Kautz Gyula alelnök nagy visszatetszést keltő beszéde is, amelyben — a Magyar Tudományos Akadémia pódiumáról — valósággal megtagadott minden életképességet a magyar tudományosságtól. Nagyobb veszteség nem érhette volna Akadémiánkat, mint ez a lemondás. Báró Eötvös Lóránd nemcsak európai hitű tudományos működésével, hanem ideális eszméktől megnemesedett egyéniségével is dísze volt az elnöki széknek, amelyen tizenhat esztendeig ült. Hogy ő sem tudta oda terelni az Akadémia munkásságát ahova kellene, legjobban jellemezheti az Akadémia belső életét; talán később sikerült volna ez neki s éppen ezért fájlalja nagyon az ő visszavonulását a magyar tudományos- ság minden barátja. Hogy — mint lemondó levelében megemlíti — egyéb állásairól is lemond, ez még nagyobbá teszi a veszteséget. Hír szerint a Semsey Aladár-féle pályázatok sikertelensége is elkedvetlenítette a tudóst; rá akarták birni az alapítvány rendelkezéseinek megmásitására s ez a szándék nagy nézeteltérést idézett elő közötte és a tagok egy-egy csoportja között. Most azzal felelt Eötvös Lóránd az akadémikusok pártvillongására, hogy eltávozott közülök s visszavonul laboratóriumába, ahonnan annyi európai hírű felfedezése került már ki. Az akadémikusok között nagy megdöbbenést keltett az elnökválság, amelyet a hétfői ülésen fog bejelenteni hivatalosan Heinrich Gusztáv főtitkár. Remélik — s ezt mi is óhajtjuk — hogy rábírhatják lemondásának visszavonására. Ha azonban ez nem sikerülne, a jövő nagygyűlésen új elnököt kell választania az Akadémiának. Hogy ki lehetne Eötvös Lóránd méltó utódja, ez máris nagy gondot okoz az akadémikusoknak. S a nagygyűlésig az Akadémiát Kautz Gyula alelnök fogja vezetni, aki megtagadott minden életrevalóságot a magyar tudományosságtól. Az elnökválságnak ez az epizódja is érdekesen jellemzi az Akadémia belső életének ferdeségeit. * (A Bólyai-díj.) A Magyar Tudományos Akadémia a nagy magyar matematikusnak, Bólyai Jánosnak emlékére születése századik évfordulóján tudvalévően nagy nemzetközi Bólyai-díjat alapított, mely tízezer koronából és emlékéremből áll. Ezt a díjat az Akadémia minden ötödik évben annak ítéli oda, aki az utolsó öt évben a legjobb matematikai munkát írta. A díj bármely nyelven és bármily formában megjelent műnek ítélhető oda. A díj odaítélésére az Akadémia bizottságot küld ki, mely négy tagjából áll, két belföldi és két külföldi tagból. A bizottság az idén ül össze, még október hónap első felében és a díjat az idén ítélik oda, először az utolsó öt év alatt megjelent legjobb matematikai műnek. Az ítélőbizottság tagjai KönigGyula és Rados Gusztáv belföldi tagok és Darboux, meg Klein Félix külföldi tagok. A külfölditagok európaszerte ismert nevű matematikusok. Darboux a francia Académie des Sciences örökös titkára, a Collège de France tanára Párisban, a francia tudományok egyik legkiválóbb tagja. Klein a göttingai egyetem tanára és nemcsak elsőrangú tudományos dolgozataival tűnt ki, hanem mint a modern természettudományi oktatás nagy reformerje ma a német tudományos életnek egyik középponti alakja. A porosz kormánytól öt gimnáziumot kapott, ahol az ő reformtervei szerint tanítják a természettudományokat. Darboux is élénk részt vesz a tanítás ügyében és tagja a francia felső közoktatási tanácsnak. Mindketten a jövő hét elején érkeznek Budapestre, és a matematikai és fizikai társulatban a matematikai tanításról fognak előadást tartani. Szerdán össze fognak ülni és a díj odaítéléséről tanácskozni. A szakkörök az egész művelt világon nagy érdeklődéssel várják a döntést és nagy erkölcsi becset tulajdonítanak a Bólyai-jutalomnak. Szakkörökben két nevet adnak szájról-szájra, akik a díj odaítélésénél elsősorban tekintetbe jönnek. Az egyik a francia Poincaré, aki az utóbbi években filozófiai irányú kutatásaival a legszélesebb tudományos körökben is feltűnést keltett; a másik Hilberth, a göttingai tudós, aki főleg az utolsó években mélyen járó és rendkívül kiterjedt matematikai vizsgálódásaival tűnt ki. * (Az Akadémiából.) A Magyar Tudományos Akadémia e hónap 9-én, hétfőn délután öt órakor összes ülést tart, melynek tárgyai: Folyó ügyek. Pályamunkák bejelentése. Az elnök lemondása. Az összes ülést az I. osztály ülése követi, melynek tárgyai: 1. Némethy Géza levelező tag: „A Messalához írt Panegyricus szerzőjéről“. 2. Petz Gedeon levelező tag: „A hazai idegen nyelvjárásokra vonatkozó tanulmányokról“. * (Egy jogtudományi újság jubileuma.) A ,Büntető Jog Tára“ című jogtudományi hetilap most töltötte be fennállásának huszonötödik évét. Ez alkalomból Lányi igazságügyi ügyvivő levélben üdvözölte a lap szerkesztőjét, Németh Péter nyugalmazott kúriai bírót. * (Az Ember.) Ez lesz a címe a Műveltség Könyvtára II. kötetének, mely a kiadótársulat értesülése szerint október végére fog megjelenni. Ez a kötet, úgy mint a Műveltség Könyvtára I. kötete is, a műveit közönség igényeihez mért népszerű feldolgozásban fogja közölni a benne feldolgozott ismeretanyagot. Hazai tudósaink jeles gárdája egyesült arra a célra, hogy kiki a maga szakmájából előadja az emberről szóló tényeket és ismereteket, amelyek érdemesek arra, hogy a műveit laikus közönség tudáskörében helyet foglaljanak, és amelyek érdekességüknél fogva a közönség figyelmét is lebilincselhetik. A Műveltség Könyvtárának ez a kötete tárgyalni fogja az ember származását és helyét a természetben, az emberi test szerkezetét és működését, az ember lelki életét, a szellemi munka természetét, a lelki rendellenességeket, az ember faji sajátságait és végül az egészségtan és a célszerű életmód törvényeit. Mindezek a nélkülözhetetlen fontos ismeretek nehézkesség nélkül, alapos, de amellett világos, könnyen érthető feldolgozásban kerülnek a magyar közönség kezéhez. Az Ember című hézagpótlónak mondható munkát Alexander Bernát és Lenhossék Mihály egyetemi tanárok szerkesztik a legjelesebb szakférfiak bevonásával. A Műveltség Könyvtárának ezt a kötetét is, miként az elsőt, sok száz szövegkép és színes műmelléklet fogja diszíteni. Az a páratlan fogadtatás, melyben a Műveltség Könyvtárának első kötete a magyar közönség részéről részesült, a kiadótársulatot a további kötetek minél fényesebb kiállítására serkenti. * (Uj Idők.) A magyar golgotát, Aradnak szomorú mezőjét, ahol a szabadságharcnak tizenhárom mártírja kiszenvedett, mutatja be az Uj Idők e heti száma egy külön műmellékletben. Báró Mednyánszky László festette meg a helyszínén az Uj Idők számára. Által lengi legújabb alkotását az a kesergő hangulat, amely minden magyar embert elfog, ha az aradi vértanúságról esik szó. Van ebben a számban még több emléke is október hatodikénak és bővelkedik érdekes elbeszélésekben, versekben, kisebb-nagyobb cikkekben. Herczeg Ferenc folytatja benne új regényét. A magyar családnak lapjával, az Uj Időkkel aki megismerkedni óhajt, annak kívánságára küld a kiadóhivatal (Andrássy út 10.) mutatványszámot. c . — . . -- FŐVÁROS. A város szegényei. A központi városháza második emeletén van egy termetes előszoba. Ez az előszoba minden hétfőn és pénteken délelőtt merevül megtelik rosszul táplált és rosszul öltözködött nőkkel és férfiakkal, akik összerezzenek minden ajtónyitásra. Ha a folyosó felől új jövevény lép be az ajtón, a várakozók haragos tekintettel mérik végig. Ilyen gyűlölködő tekintettel csak a konkurrensét nézi az ember. Mit cifráztam a dolgot, ez a nagy előszoba Almády Géza tanácsosnak az előszobája. Almády Géza szőkeszakálú, köpcös ember, egyenkint fogadja a várakozókat. Töviről-hegyire kikérdez mindenkit, mi járatban van, mi a gondja-baja és lehetőleg segít mindenkin. Ő a szegények tanácsnoka. Szegénynek lenni határozottan rossz dolog, de szegények tanácsnokának lenni sem kellemes. Emberséges szív és sok türelem kell ahoz, hogy ennyi ügyes-bajos szegény, nyomorgó emberen segíthessünk. Akad néha köztük, akit talán az éhenhalástól menti meg az az öt forint, amit a szegényügyek tanácsosa segítségképpen ad. Almády Géza pedig szinte rászületett erre az állásra. Nálánál jobban a szegények dolgát senki nem intézhetné. A minap végighallgattam ilyen pénteki audienciát és megismertem egy sereg ember szomorú tragédiáját. — Mind ilyen szomoru — mondta Almády — csupa tragédia. Hajótöröttek, meghasonlott lelkű emberek... Az embernek olykor majd meghasad a szíve, ha hallja... Elmondta azután, hogy körülbelül kétezer állandó szegénye van a fővárosnak, de a főváros a rögtöni, meg a rendkívüli segítségekkel együtt körülbelül négyszázezer koronát fizet ki. — Tudom, hogy a külföldi gazdagabb nagyvárosok többet adnak, — mondta a tanácsos — de mi magunk is szegények vagyunk. A baj az, hogy sokan, akik igazán rászorulnának a segítségre, szégyenük megkeresni a hatóságokat. Inkább éheznek és nyomorognak s gyakran megesik, hogy véletlenül bukkanunk rá egy-egy nyomorgóra, épp akkor, amikor a segítségre legnagyobb szükség van. A segítségkérők között akad akárhány, aki híres és szereplő emberek nevét viseli. Ki tudja, hogy a sors milyen megpróbáltatásain ment keresztül, míg hozzánk került? Egy híres negyvennyolcas tábornok fia minden hónap elsején eljön az öt forintjáért. A negyvennyolcas idők egyik sokat emlegetett írója özvegyének is a főváros ad segítséget. A házbérét szokta kifizetni. Akadnak aztán, akik nem is lennének rászorulva a szegények pénzére, mégis bekopog