Pesti Napló, 1905. október (56. évfolyam, 271-301. szám)

1905-10-08 / 278. szám

16 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1905. október 8. 278. szám Kemén­y—Kl­a­d­i­v­k­o—S­z­e­r­é­m­i—S­c­h­i­f­f­e­r vonósnégyes négy hangversenyt rendez, bérletben a Ví­gadó kistermében, a következő napokon: I-ső november 13-án, n-dik november 27-én, III-dik december 13-án, IV-dik január 13-án. Bérletjegyek a «Harmonia» zenemű­­kereskedésben kaphatók­on) Operaelőadások a Telefon Hírmondóban. A Telefon Hírmondó a Magy. Kir. Operaház összes elő­adásait közvetíti előfizetőinek, akik így az előadásokat otthonokból élvezhetik a kagylókon keresztül. Az opera­­előadáson kívül minden délután fél 5-től fél 6-ig az Er­­zsébet-téri kioszkban játszó katonazenekar hangverse­nyét, valamint este az Opera után 11 óráig az «Emke»- és «Elite»-kávéházból cigányzenét közvetít szórakozásul. Előfizetési ára negyedévenként —­­ a «Pesti Naplóival együtt — tíz korona. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Az Akadémia elnökválsága. Művelődéstörténetünknek egyik legszebb ese­ménye volt a Magyar Tudományos Akadémia meg­alapítása. Akkoriban szinte példátlan összeköttetés­ben volt minden tudományos és irodalmi mozgalom a nemzeti élet törekvéseivel; a tudomány és az iro­dalom új felfogások, új eszmék és célok segítője volt haladásra vágyó elődeink körében. Az intézmé­nyek azonban megöregesznek, mint az emberek s hatásuk és hasznosságuk megszűnik, ha egykori ha­talmas eszméik, amelyek a maguk idején a hala­dást szolgálták, a megváltozott viszonyokkal nem törődő dogmákká változnak át. A dogmák mindig kerékkötői voltak a haladásnak, mely gyakran rom­bolásra is vágyik. Manapság, mint tudjuk, a nem­zeti életnek igen kis köre törődik a Magyar Tu­dományos Akadémiával, amely sok régi dog­mát őrizett meg a múltból s csak kevéssé simult hozzá a modern élet fejlődéséhez. Talán a hagyományok tiszteletben tartásának a tudomány­ival és az irodalommal szemben tanúsított közö­nyössége, talán a nagy átalakulásokat megelőző kul­turális és társadalmi forrongások is hatással vannak arra, hogy Akadémiánk napról-napra többet veszít régi hatalmából. Ma már ebben ugyan igazságtalan­ság is van — valóságos gúnynyal szokták emlegetni e tudományos intézményünk munkásságát, mely az é­l­ő tudománytól visszavonul az akadémikus tudomány falai közé. Régi rendszernek kell össze­dőlnie, hogy e kétféle tudomány között levő falon rés támadjon s az Akadémia ismét közösségbe jus­son az élettel, mint megalapításának első évti­zedeiben. Ma még nem is reméljük, hogy egyhamar meg­történhessék ez a rendszerváltozás, mert sok hagyo­mányt kellene emiatt méltó helyükre tenni, a tisz­tes emlékek közzé. Ilyesmihez azonban önálló egyé­niségű emberek kellenek, akikből vajmi kevés van tudósaink között. Az idő múlása majd kényszeríteni fogja őket az új viszonyokhoz való alkalmazkodásra: új nemzedék majd szét fogja vágni a kerékkötőt. Addig mi szomorúan nézhetjük, hogy nagyhivatású intézményünk miként ropeg-recseg, hogyan vonja magára a gúnyt és a boszank­odást. Mutatkozik ugyan forrongás jele az ősi falak között, de ez is csak a zavar növekedését idézte elő. Tudjuk, hogy az utóbbi években valóságos pártoskodás ütött ta­nyát a tudomány e csöndesnek nevezett csar­nokában s e miatt történt a főtitkárválság is. Most — mint tudjuk — báró Eötvös Lóránd sem kíván többé megmaradni a vezetőhelyen s már beadta lemondását elnöki tisztségéről. Maga ugyan azt mondja a lemondó levelében, hogy tudományos munkásságának kedvéért vonul vissza a vezetéstől, de az események tanúsága szerint a pártoskodásnak leh­ét ebben jó része. Ezt az igazi tudóst, ezt az ideális lelkű embert elkedvetleníthették a szeme előtt lefolyó villongások, s alkalmasint elkedvetlenítette Kautz Gyula alelnök nagy visszatetszést keltő beszéde is, amelyben — a Magyar Tudományos Akadémia pódiumáról — valósággal megtagadott minden életképességet a magyar tudományosságtól. Nagyobb veszteség nem érhette volna Akadémiánkat, mint ez a lemondás. Báró Eötvös Lóránd nemcsak európai hitű tudományos működésével, hanem ideális eszméktől megnemesedett egyéniségével is dísze volt az elnöki széknek, amelyen tizenhat esztendeig ült. Hogy ő sem tudta oda terelni az Akadémia munkásságát a­hova kellene, legjob­ban jellemezheti az Akadémia belső életét; talán­­ később sikerült volna ez neki s éppen ezért fájlalja nagyon az ő visszavonulását a magyar tudományos-­­ ság minden barátja. Hogy — mint lemondó levelé­ben megemlíti — egyéb állásairól is lemond, ez még nagyobbá teszi a veszteséget. Hír szerint a Semsey Aladár-féle pályázatok sikertelensége is el­kedvetlenítette a tudóst; rá akarták birni az alapít­vány rendelkezéseinek megmásitására s ez a szán­dék nagy nézeteltérést idézett elő közötte és a tagok egy-egy csoportja között. Most azzal felelt Eötvös Lóránd az akadémikusok pártvillongására, hogy el­távozott közülök s visszavonul laboratóriumába, ahonnan annyi európai hírű felfedezése került már ki. Az akadémikusok között nagy megdöbbenést keltett az elnökválság, amelyet a hétfői ülésen fog bejelenteni hivatalosan Heinrich Gusztáv főtit­kár. Remélik — s ezt mi is óhajtjuk — hogy rábír­hatják lemondásának visszavonására. Ha azonban ez nem sikerülne, a jövő nagygyűlésen új elnököt kell választania az Akadémiának. Hogy ki lehetne Eötvös Lóránd méltó utódja, ez már­is nagy gondot okoz az akadémikusoknak. S a nagygyűlésig az Akadémiát Kautz Gyula alelnök fogja vezetni, aki megtagadott minden életrevalóságot a magyar tudományosság­tól. Az elnökválságnak ez az epizódja is érdekesen jellemzi az Akadémia belső életének ferdeségeit. * (A Bólyai-díj.) A Magyar Tudományos Aka­démia a nagy magyar matematikusnak, Bólyai Jánosnak emlékére születése századik évfordulóján tudvalévően nagy nemzetközi Bólyai-díjat alapított, mely tízezer koronából és emlékéremből áll. Ezt a díjat az Akadémia minden ötödik évben annak ítéli oda, aki az utolsó öt évben a legjobb matematikai munkát írta. A díj bármely nyelven és bármily for­mában megjelent műnek ítélhető oda. A díj oda­ítélésére az Akadémia bizottságot küld ki, mely négy tagjából áll, két belföldi és két külföldi tag­ból. A bizottság az idén ül össze, még október hónap első felében és a díjat az idén ítélik oda, először az utolsó öt év alatt megjelent legjobb matematikai műnek. Az ítélő­bizottság tagjai König­­Gyula és R­a­d­o­s Gusztáv belföldi tagok és Darboux, meg Klein Félix külföldi tagok. A külföldi­­tagok európaszerte ismert nevű matematikusok. Darboux a francia Académie des Sciences örökös titkára, a Collège de France tanára Párisban, a francia tudo­mányok egyik legkiválóbb tagja. Klein a göttingai egyetem tanára és nemcsak elsőrangú tudományos dolgozataival tűnt ki, hanem mint a modern termé­szettudományi oktatás nagy reformerje ma a né­met tudományos életnek egyik középponti alakja. A porosz kormánytól öt gimnáziumot kapott, ahol az ő reformtervei szerint tanítják a természettudo­mányokat. Darboux is élénk részt vesz a tanítás ügyében és tagja a francia felső közoktatási tanács­nak. Mindketten a jövő hét elején érkeznek Buda­pestre, és a matematikai és fizikai társulatban a matematikai tanításról fognak előadást tartani. Szer­dán össze fognak ülni és a díj odaítéléséről tanács­kozni. A szakkörök az egész­ művelt világon nagy érdeklődéssel várják a döntést és nagy erkölcsi becset tulajdonítanak a Bólyai-jutalomnak. Szak­körökben két nevet adnak szájról-szájra, akik a díj odaítélésénél első­sorban tekintetbe jönnek. Az egyik a francia Poincaré, aki az utóbbi években filozófiai irányú kutatásaival a legszélesebb tudo­mányos körökben is feltűnést keltett; a másik Hil­berth­, a göttingai tudós, aki főleg az utolsó évek­ben mélyen járó és rendkívül kiterjedt matematikai vizsgálódásaival tűnt ki. * (Az Akadémiából.) A Magyar Tudományos Akadémia e hónap 9-én, hétfőn délután öt órakor összes ülést tart, melynek tárgyai: Folyó ügyek. Pályamunkák bejelentése. Az elnök lemon­dása. Az összes ülést az I. osztály ülése követi, melynek tárgyai: 1. Némethy Géza levelező tag: „A Messalához írt Panegyricus szerzőjéről“. 2. Petz Gedeon levelező tag: „A hazai idegen nyelvjárásokra vonatkozó tanulmányokról“. * (Egy jogtudományi újság jubileuma.) A ,Büntető Jog Tára“ című­ jogtudományi hetilap most töltötte be fennállásának huszonötödik évét. Ez­ al­kalomból Lányi igazságügyi ügyvivő levélben üdvö­zölte a lap szerkesztőjét, Németh Péter nyugal­mazott kúriai bírót. * (Az Ember.) Ez lesz a címe a Műveltség­­ Könyvtára II. kötetének, mely a kiadótársulat értesülése szerint október végére fog megjelenni. Ez a kötet, úgy mint a Műveltség Könyvtára I. kötete is, a műveit közönség igényeihez mért népszerű feldolgozásban fogja közölni a benne feldolgozott ismeretanyagot. Hazai tu­dósaink jeles gárdája egyesült arra a célra, hogy kiki a maga szakmájából előadja az emberről szóló tényeket és ismereteket, amelyek érdemesek arra, hogy a mű­­­veit laikus közönség tudáskörében helyet foglaljanak, és amelyek érdekességüknél fogva a közönség figyelmét is lebilincselhetik. A Műveltség Könyvtárának ez a kö­tete tárgyalni fogja az ember származását és helyét a természetben, az emberi test szerkezetét és működé­sét, az ember lelki életét, a szellemi munka természetét, a lelki rendellenességeket, az ember faji sajátságait és végül az egészségtan és a célszerű életmód törvényeit. Mindezek a nélkülözhetetlen fontos ismeretek nehézkes­ség nélkül, alapos, de amellett világos, könnyen ért­hető feldolgozásban kerülnek a magyar közönség kezé­hez. Az Ember című hézagpótlónak mondható munkát Alexander Bernát és Lenhossék Mihály egye­temi tanárok szerkesztik a legjelesebb szakférfiak bevoná­sával. A Műveltség Könyvtárának ezt a kötetét is, mi­ként az elsőt, sok száz szövegkép és színes műmelléklet fogja diszíteni. Az a páratlan fogadtatás, melyben a Műveltség Könyvtárának első kötete a magyar közön­ség részéről részesült, a kiadótársulatot a további kötetek minél fényesebb kiállítására serkenti. * (Uj Idők.) A magyar golgotát, Aradnak szo­morú mezőjét, ahol a szabadságharcnak tizenhárom már­tírja kiszenvedett, mutatja be az Uj Idők e heti száma egy külön műmellékletben. Báró Mednyánszky László festette meg a hely­színén az Uj Idők számára. Által lengi legújabb alkotását az a kesergő hangulat, amely minden magyar embert elfog, ha az aradi vértanúságról esik szó. Van ebben a számban még több emléke is október hatodikénak és bővelkedik érdekes elbeszélésekben, ver­sekben, kisebb-nagyobb cikkekben. Herczeg Ferenc foly­tatja benne új regényét. A magyar családnak lapjával, az Uj Időkkel aki megismerkedni óhajt, annak kívánságára küld a kiadóhivatal (Andrássy­ út 10.) mutatványszámot. c . — . . --­ FŐVÁROS. A város szegényei. A központi városháza második emeletén van egy termetes előszoba. Ez az előszoba minden hét­főn és pénteken délelőtt merevül megtelik rosszul táplált és rosszul öltözködött nőkkel és férfiakkal, akik összerezzenek minden ajtónyitásra. Ha a fo­lyosó felől új jövevény lép be az ajtón, a várakozók haragos tekintettel mérik végig. Ilyen gyűlölködő tekintettel csak a konkurrensét nézi az ember. Mit cifráztam a dolgot, ez a nagy előszoba Almády Géza tanácsosnak az előszobája. Almády Géza szőke­­szakálú, köpcös ember, egyenkint fogadja a vára­kozókat. Töviről-hegyire kikérdez mindenkit, mi járatban van, mi a gondja-baja és lehetőleg segít mindenkin. Ő a szegények tanácsnoka. Szegénynek lenni határozottan rossz dolog, de szegények tanácsnokának lenni sem kellemes. Em­berséges szív és sok türelem kell ahoz, hogy ennyi ügyes-bajos szegény, nyomorgó emberen segíthes­­sü­nk­. Akad néha köztük, akit talán az éhenhalástól menti meg az az öt forint, amit a szegényügyek tanácsosa segítségképpen ad. Almády Géza pedig szinte rászületett erre az állásra. Nálánál jobban a szegények dolgát senki nem intézhetné. A minap végighallgattam ilyen pénteki audien­ciát és megismertem egy sereg ember szomorú tra­gédiáját. — Mind ilyen szomoru­ — mondta Almády — csupa tragédia. Hajótöröttek, meghasonlott lelkű emberek... Az embernek olykor majd meghasad a szíve, ha hallja... Elmondta azután, hogy körülbelül kétezer ál­landó szegénye van a fővárosnak, de a főváros a rögtöni, meg a rendkívüli segítségekkel együtt kö­rülbelül négyszázezer koronát fizet ki. — Tudom, hogy a külföldi gazdagabb nagyvá­rosok többet adnak­, — mondta a tanácsos — de mi magunk is szegények vagyunk. A baj az, hogy sokan, akik igazán rászorulnának a segítségre, szé­gyenük megkeresni a hatóságokat. Inkább éheznek és nyomorognak s gyakran megesik, hogy véletlenül bukkanunk rá egy-egy nyomorgóra, épp akkor, ami­kor a segítségre legnagyobb szükség van. A segít­ségkérők között akad akárhány, aki híres és sze­replő emberek nevét viseli. Ki tudja, hogy a sors milyen megpróbáltatásain ment keresztül, míg hoz­zánk került? Egy híres negyvennyolcas tábornok fia minden hónap elsején eljön az öt forintjáért. A negyvennyolcas idők egyik sokat emlegetett írója özvegyének is a főváros ad segítséget. A házbérét szokta kifizetni. Akadnak aztán, akik nem is lenné­nek rászorulva a szegények pénzére, mégis bekopog­

Next