Pesti Napló, 1906. február (57. évfolyam, 31-58. szám)
1906-02-14 / 44. szám
Budapest, szerda 1906. február 14. 44. szám 9 PESTI NAPLII__________ — Leányszöktető vállalat. A modern szerelmi romantikának nyugat felé ma már elengedhetetlen kelléke az — automobil. Az ifjú házasok automobilon kezdik meg a nászutazást, ha pedig a szerelmesek egyesülése elé akadályok gördülnek, megint csak az automobil az, amely kisegíti a szerelmeseket. A régi világban a megoldás úgy történt, hogy a szerelmes ifjú lóháton megszöktette kedvesét, utóbb a kényelmesebb kétlovas kocsihoz folyamodtak, de ma már az automobil dominál. A szerelmesek egy hatvan-nyolcvan lóerejű automobilra ugranak, az automobil őrült vágtatással megindul és a szerelmesek boldogan idézhetik a népmeséből: köd előttem, köd utánam. Parisban például nem egy szerelmi históriát így oldottak meg — automobillal. Ezt egy élelmes hölgy — mint Párisból jelentik — ki is aknázta oly módon, hogy direkt szerelmesek szöktetésére automobilvállalatot létesített. Ügynököket tart, akik kinyomoznak minden szerelmi történetet és a kellő időben megjelenik a gondviselésszerű — automobil. Ilyen eset történt a minap is. Egy legfelsőbb körökből való ifjúnak egy hasonló leánynyal való eljegyzését a két család közt kitört villongás miatt a leány szülei felbontották. Az automobil-vállalat tulajdonosnője azonnal felkereste az ifjút és kellő magyarázatok után rendelkezésére bocsátotta az automobilt. Az ifjú kitűnőnek találta az eszmét, sikerült találkoznia szerelmesével s rábeszélte a szökésre. Az ifjú és a leány az automobilba ültek és elvágtattak. Néhány nap múlva a szülők bizonyára leghelyesebbnek fogják tartani, ha az ügyet közönséges polgári módon , házassággal befejezik. A tulajdonosnő természetesen busás honoráriumot kap az ideáért és az automobilért, de az üzlet üzlet és ennek reklám kell. Erről is gondoskodott a kitűnő hölgy, amennyiben a nagy lapok szerkesztőségeivel előre tudatta, hogy X. Y. szerelmesek ekkor és ekkor szöknek meg X. asszony automobilján. A lapok reportereiket küldték a helyszínére, akik végignézték a szökést, fényképfelvételeket is készítettek és a csinos ügy fejében készséggel csinálnak reklámot X. asszony automobiljeinek. Az üzlet kitűnő, mert mindenki csak nyer rajta, a szerelmes ifjú megkapja szive választottját, a lapok kitűnő riporthoz jutnak és az automobil-vállalat egyre jobban virágzik. — Az „elcsapott alispán.“ Fogarast és vidékét — mint Brassóból jelentik — a minap egy uriasan öltözött idősebb férfi járta be, a fügetlenségi érzelmeikről hires fogarasi iparosokat sorba meglátogatta s mindenhol a „kormány által elcsapott alispánnak“ mutatkozott be s hamis okmányokkal a nemzeti ellenállásra pénzt gyűjtött. Sokan nagyobb összeget adtak a szélhámosnak. Később gyanakodni kezdtek az „elcsapott alispánra“ s jelentést tettek az esetről. A rendőrség nyomozza a szélhámost, aki eltűnt a környékről. — Per egy hercegi gyermekért. Drezdából jelentik, hogy az ottani felsőbíróság végsőfokon rendkívül érdekes előzményű perben hoz legközelebb ítéletet; arról van szó, hogy az 1903-ban elvált Schönburg-Waldenburg hercegi pár jelenleg negyedféléves fia a szülők közül melyiknek jusson. A herceg 1895-ben, két évvel házassága előtt, szakítva családja tradícióival, a katolikus hitre tért át. Ezért akkor családja megvonta tőle az apanázst, mire a herceg, hogy súlyos pénzügyi kellemetlenségeitől legalább egy időre megszabaduljon, összeköttetésbe lépett a magyar pénzügynökökkel. Kölcsönöket vett fel és titkárt szerződtetett, akinek annak fejében, hogy a kedvéért eredeti foglalkozását abba hagyta, 50.000 korona kártalanítást kötött ki az esetre, ha elküldené. Nemsokára ezután a herceg olaszországi útjában megismerkedett Donna Aliciával, Don Carlos ifjabb leányával és nőül is vette Velencében. Az esketősi szertartást Sarto patriarcha, a mostani ,V. Pius pápa végezte. E házasság után a herceggel kibékült családja és rendezte zilált pénzügyi viszonyait. A kibékülésnek első áldozata a titkár volt, aki kártérítési pert indított a herceg ellen. A herceg válaszul zsarolással és sikkasztással vádolta egykori titkárát, aki azonban megnyerte a pert. Még folyt ez a per, amikor a herceg válópert indított a drezdai biróság előtt felesége ellen A házasságot két év előtt a bíróság fel is bontotta és az akkor másféléves egyetlen fiúgyermeket az apánakítélte oda. A gyermekért folyik most a harc és ebben kell ítélnie a drezdai felsőbíróságnak. A per érdekesnek, sőt szenzációsnak mondható, mert az anya, hogy gyermekéhez jusson, azt állítja, hogy a gyermek törvénytelen, azaz nem a hercegtől származik, mig a herceg ennek az ellenkezőjét vitatja. Ha a gyermekért folytatott per a Bourbon herceg hátrányára dőlne el , a hercegnő a válás kimondásakor lemondott a Schönburg hercegnői címről és rangról — a gyermek az elvált férj szüleihez, a gróf Stollberg-Wernigerode Helénával házasságban élő Schönburg-Waldenburg Ernő herceghez kerül nevelésbe. — Esküvő helyett halál. Egy Debnár József nevű házaló visszatért Oroszországból Ruttkára, hogy ott jegyesével, Brunner Paulinával egybekeljen. A visszatérés örömére a vőlegény, menyasszony és ennek húga dáridót csaptak s ittas állapotban aludni tértek, miután a kályhát jól teletömték szénnel. A jegyespárt másnap a szobában halva találták, a menyasszony húga is veszedelmesen meg van mérgezve. — Póruljárt szélhámos. A budapesti rendőrség ma délben veszedelmes szélhámost fogott el Greiner József személyében, akit a bécsi és gráci rendőrség is körözött. Greiner predingi születésű tizenkilencéves postagyakornok. A gráci postahivatalban dolgozott és üzelmeit ott kezdte meg, majd Budapesten is folytatta. Greiner hamisított postautalványok alapján több ezer korona erejéig károsította meg a gráci postahivatalt, azután megszökött. Bécsbe ment, ahol ugyancsak hamisított postautalványnyal több száz koronát csalt ki a bécsi postahivataltól. Onnan Magyarország felé vette az útját. Néhány napot Szombathelyen töltött, majd Budapestre utazott és itt a Filme-szállóban bérelt szobát. A szélhámos ifjú ellen a gráci és bécsi rendőrség körözőlevelet is adott ki, sőt ötszáz korona jutalmat tűzött ki annak, aki a szélhámost elfogja. Greiner pedig felbuzdulva eddigi sikerein, Budapesten nagyobb arányu vállalkozásba fogott. Tegnap délben megjelent a főpostán a IV. számú hivatalban, a pénzesutalványok „poste restante“ osztályán, ahol bemutatta magát. — Fritzkoffler János a nevem és Admon-ból várok 1000 koronát Fritzkoffler névre. Nagy bőbeszédűséggel eladta, hogy a pénz már megérkezett, de mert a postautalványt az admoni postamesternő elfelejtette lebélyegezni, a budapesti posta viszaküldte az utalványt Admondba lebélyegzés végett. Felmutatott egy levelet, amely igy hangzik: „Értesítem önt, hogy a budapesti posta által hozzám visszaküldött pénzesutalványt lebélyegeztem és ezen értesítéssel egy főben expediáltam. Szarek Hedvig, admoni postamesternő.“ A főpostán utána néztek a dolognak, de az utalványt nem találták. Ekkor azt mondották a fiatalembernek, hogy jelentkezzék ma, kedden délben egy órakor. A fiatalember ezzel eltávozott. Tegnap este a főpostára érkezett egy levél, amelyen admoni bélyegző volt és a főpostának volt címezve. Fölbontották és abban találtak egy postautalványt Fritzkoffler névre kiállítva, amely 1000 koronáról szólott, továbbá a következő levelet: „Postautalványt lebélyegezve viszaküldöm. Tisztelettel Szarek Hedvig postamesternő.“ A dolog rendben lett volna, de egy körülmény felkeltette a gyanút. A levél bélyegzéséből megállapították, hogy az admoni bélyegzővel ellátott levelet tulajdonképpen Budapesten a Keleti pályaudvar mellett levő levélszekrénybe dobták és a levélgyűjtők innen vitték a Keleti pályaudvar postahivatalába, ahol ráütve a budapesti posta bélyegzőjét, a főpostára került, jobban megvizsgálták az admoni bélyegzőt úgy a levélen, mint a postautalványon és konstatálták, hogy a bélyegző hamisított. Táviratoztak Admonba, ahol megkérdezték, adtak-e ott fel ezer koronát Fritzkoffler névre. A válasz tagadó volt. A főposta igazgatósága nyomban feljelentést tett a rendőrségen, ahol Sándor László rendőrfogalmazó megállapította, hogy a szélhámos nem lehet más, mint Greiner József. Ma délben a főpostán lesbe állott Krisztián István detektív, aki fél kettőkor letartóztatta a pénzért jelentkező csalót. Greiner a rendőrségen beismerte a bűnét. Megvallotta, hogy postabélyegzőket, utalványokat hamisít és mint volt postás ismeri az eljárás módját, könnyen ment a dolog. A szélhámos előkelő modorú fiatalember. Cilindert, lakkcipőt, Ferenc József-kabátot, drapp, angol télikabátot visel. Hullámos, fekete haja, pirospozsgáss arca van. Arany orrcsiptatót hord. Választékos német nyelven beszél. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy még több hasonló szélhámosságot követett el. — Agyonszurta a gazdatisztjét. Ohabaforgácson — mint Temesvárról jelentik — Drinova István földbirtokos, a vidék nábobja gazdatisztjét, Karlic Vazult a minap agyonszurta. A halálos végű összetűzés — hir szerint —■ nő miatt történt. — Lázadás az akasztott ember ellen. A zemplénvármegyei Sajókerennyében a minap öngyikos kísérletet követett el Bibi Mihály gazda. A szerencsétlen embert családi viszonyai tették életunttá. Rendkivül bogaras természetű volt s különös szokásaival annyira gyötörte első feleségét, hogy az asszony végre is elvált tőle. Biki Mihály a válóper befejezése után egy fiatl leányt vett feleségül, akinek szintén sokat kellett szenvednie öreges férjétől. A menyecske azonban boszút állt rajta, mégpedig úgy, hogy a maga nevére íratta a férje vagyonának a felét, aztán odébb állt. Biki Mihályt szerfölött bántotta a vele megesett csúfság. Elkeseredésében a minap felgyújtotta a házát, aztán bement a szobájába s ott egy szögre felakasztotta magát. Az égő ház hamarosan összecsődítette a falubelieket, akik a tűz elharapózásától félvén, éktelen dühre lobbantak, átkozták, szidták a halállal küzködő öregembert, de a kötélről levágni senki sem akarta. — Hadd égjen oda! — kiabálták többen. Ekkor érkezett oda Rombauer Edgár szerencsi királyi aljárásbíró, aki véletlenül éppen akkor tartott a faluban egy bűntett dolgában vizsgálatot. Amikor látta, hogy mi történik, azonnal bement az égő házba s néhány mellette álló emberre rá parancsolt, hogy vágják le a kötélről Bikit, mert különben őket teszi felelőssé Biki haláláért. Az egyik paraszt engedelmeskedett, de amikor aztán kivitték Bikit a szabadba, a nép nekiesett az áléit embernek, ütötte, rugdosta és többen meg akarták fojtani. Az aljárásbirónak nagynehezen sikerült Bikit kimenteni s elvitetni a községházára ahol a szerencsétlen embert nagynehezen életre térítették. A nép magatartása azonban olyan fenyegető volt, hogy az albíró lovas embert küldött Tiszalucra csendőrökért. Két órai várakozás után azonban karhatalom helyett az a válasz jött, hogy nincs csendőr, mert a tiszaluci csendőröket is berendelték Sátoraljaújhelyre Kispál alispánhelyettes őrizetére, a csendőrkaszárnyában pedig csak egy szál katona van. Rombauer aljárásbíró az esetről sürgős jelentést tett a belügyminiszternek. — öngyilkos úriasszony, Laschó Gyula volt takarékpénztári igazgató felesége, született Szenczer Júlia a múlt éjszaka egyesztendős Jenő fiával karján leugrott a József utca 23. számú házának első emeletéről. Holtan terült el az udvar kövezetén, míg csecsemőjének alig történt baja. Az úriasszonyt családjának anyagi romlása kergette a halálba. Lascho Gyula két évvel ezelőtt még igazgatója volt a nagykikindai takarékpénztárnak, amely azonban Eremits Pál képviselő meggyilkolása után csődbe került s a bukás miatt az igazgató nemcsak állását veszítette el, hanem vagyonkájának jelentős részét is. Lascho az anyagi katasztrófa után feleségével és tizenhétéves Tilda nevű leányával feljött ide a fővárosba. Először a Népszínház utcában béreltek lakást, onnan azonban a múlt évi augusztusban elköltöztek a József utcai kétszobás kis lakásba. Nagyon visszavonultan éltek. A család feje mindenfelé járt állás után, de nem tudott keresethez jutni. Közben egyre fogyott a két év előtti bukásban megmentett pénzecske s a családot a jövő nagy nyomorúsággal fenyegette. Lasehoné fájó szívvel látta, hogy a keserves napok egyre közelednek. Sokat busult, főleg amióta megszületett fiacskája, a most egyéves kis Jenő. Az asszony azonban bánatát, amely napról-napra jobban erőt vett rajta, titkolta az ura előtt, aki a megélhetés gondjaival küzködve, nem vette észre, hogy felesége lassan szinte buskomorrá lesz már. Lasehoné, amikor látta, hogy elmúlik a tél s még sincs semmi remény, hogy sorsuk jobbra fordul, végleg kétségbeesett s a minap elhatározta, hogy megöli magát, meg egyéves fiát is, semhogy nyomorúságba jussanak. E szörnyű tervet is el tudta titkolni s végrehajtását ma éjszaka határozta el. A család tegnap este tizenkettedfél óra tájban tért nyugalomra. Éjféltájban a kisfiú sírni kezdett, édesanyja elcsitította, aztán ismét csönd lett. Úgy két óra felé a ház lakói egyszerre borzasztó zuhanást hallottak. Elsőnek Mohrenger János házmester futott ki az udvarra. Ott találta vérében fekve Laschonét s mellette feküdt siránkozva egyéves fiacskája. A boldogtalan asszony, anélkül, hogy valakit fölébresztett volna, fölkapta gyermekét, kiszökött a lakásból s gyermekét magához szorítva, leugrott az első emeletről az udvarra, ahol agyonzúzta magát. Semmiféle levelet sem hagyott hátra, csak az éjjeli szekrényen négyszáz koronát s egy papírszeletet ezzel a felírással: A temetési költségekre. A gyászos rendeltetésű összeget a háztartási pénzből takarította meg s talán valamikor más, jobb célra szánta. A tragikus sorsú úriasszony holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. A férjet rendkivül lesújtotta a borzasztó csapás. Ő nem sejtett semmit, a felesége nem mutatta előtte a szörnyű fájdalmat, amit szívében hordott. Oly lelkiereje volt annak az asszonynak, hogy még ő vigasztalta az urát, ha csüggedni kezdett. Az öngyilkosságot pedig nagy elszántsággal hajtotta végre. Végső órájában felöltözött, gyermekét is felöltöztette, ékszereit összerakta s az éj sötétjében úgy indult csöndben az örök sötétségbe.