Pesti Napló, 1906. február (57. évfolyam, 31-58. szám)

1906-02-14 / 44. szám

Budapest, szerda 1906. február 14. 44. szám 9 PESTI NAPLII__________ — Leányszöktető vállalat. A modern szerelmi romantikának nyugat felé ma már elengedhetet­len kelléke az — automobil. Az ifjú házasok auto­mobilon kezdik meg a nászutazást, ha pedig a sze­relmesek egyesülése elé akadályok gördülnek, me­gint csak az automobil az, amely kisegíti a szerel­meseket. A régi világban a megoldás úgy történt, hogy a szerelmes ifjú lóháton megszöktette ked­vesét, utóbb a kényelmesebb kétlovas kocsihoz folyamodtak, de ma már az automobil dominál. A szerelmesek egy hatvan-nyolcvan lóerejű auto­mobilra ugranak, az automobil őrült vágtatással megindul és a szerelmesek boldogan idézhetik a népmeséből: köd előttem, köd utánam. Parisban például nem egy szerelmi históriát így oldottak meg — automobillal. Ezt egy élelmes hölgy — mint Párisból jelentik — ki is aknázta oly módon, hogy direkt szerelmesek szöktetésére automobilvál­lalatot létesített. Ügynököket tart, akik kinyomoz­nak minden szerelmi történetet és a kellő időben megjelenik a gondviselésszerű — automobil. Ilyen eset történt a minap is. Egy legfelsőbb körökből való ifjúnak egy hasonló leánynyal való eljegyzé­sét a két család közt kitört villongás miatt a leány szülei felbontották. Az automobil-vállalat tulajdo­nosnője azonnal felkereste az ifjút és kellő magya­rázatok után rendelkezésére bocsátotta az automo­bilt. Az ifjú kitűnőnek találta az eszmét, sikerült találkoznia szerelmesével s rábeszélte a szökésre. Az ifjú és a leány az automobilba ültek és elvágtat­tak. Néhány nap múlva a szülők bizonyára leg­helyesebbnek fogják tartani, ha az ügyet közönsé­ges polgári módon , házassággal befejezik. A tu­lajdonosnő természetesen busás honoráriumot kap az ideáért és az­­ automobilért, de az üzlet üzlet és ennek reklám kell. Erről is gondoskodott a ki­tűnő hölgy, a­mennyiben a nagy lapok szerkesztő­ségeivel előre tudatta, hogy X. Y. szerelmesek ek­kor és ekkor szöknek meg X. asszony automobilján. A lapok reportereiket küldték a helyszínére, akik végignézték a szökést, fényképfelvételeket is ké­szítettek és a csinos ügy fejében készséggel csinál­nak reklámot X. asszony automobiljeinek. Az üz­let kitűnő, mert mindenki csak nyer rajta, a sze­relmes ifjú megkapja szive választottját, a lapok kitűnő riporthoz jutnak és az automobil-vállalat egyre jobban virágzik. — Az „elcsapott alispán.“ Fogarast és vidé­két — mint Brassóból jelentik — a minap egy uriasan öltözött idősebb férfi járta be, a fügetlen­­ségi érzelmeikről hires fogarasi iparosokat sorba meglátogatta s mindenhol a „kormány által elcsa­pott alispánnak“ mutatkozott be s hamis okmá­nyokkal a nemzeti ellen­állásra pénzt gyűjtött. So­kan nagyobb összeget adtak a szélhámosnak. Ké­sőbb gyanakodni kezdtek az „elcsapott alispánra“ s jelentést tettek az esetről. A rendőrség nyomozza a­ szélhámost, aki eltűnt a környékről. — Per egy hercegi gyermekért. Drezdából je­lentik, hogy az ottani felsőbíróság végsőfokon rend­kívül érdekes előzményű perben hoz legközelebb ítéletet; arról van szó, hogy az 1903-ban elvált Schönburg-Waldenburg hercegi pár jelenleg ne­­gyedféléves fia a szülők közül melyiknek jusson. A herceg 1895-ben, két évvel házassága előtt, szakít­va családja tradícióival, a katolikus hitre tért át. Ezért akkor családja megvonta tőle az apanázst, mire a herceg, hogy súlyos pénzügyi kellemetlen­ségeitől legalább egy időre megszabaduljon, össze­köttetésbe lépett a magyar pénzügynökö­­kkel. Kölcsö­nöket vett fel és titkárt szerződtetett, akinek an­nak fejében, hogy a kedvéért eredeti foglalkozá­sát abba hagyta, 50.000 korona kártalanítást kö­tött ki az esetre, ha elküldené. Nemsokára ezután a herceg olaszországi útjában megismerkedett Don­na Aliciával, Don Carlos ifjabb leányával és nőül is vette Velencében. Az esketősi szertartást Sarto patriarcha, a mostani ,V. Pius pápa végezte. E házasság után a herceggel kibékült családja és rendezte zilált pénzügyi viszonyait. A kibékülésnek első áldozata a titkár volt, aki kártérítési pert indított a herceg ellen. A herceg válaszul zsaro­lással és sikkasztással vádolta egykori titkárát, aki azonban megnyerte a pert. Még folyt ez a per, amikor a herceg válópert indított a drezdai biró­­ság előtt felesége ellen A házasságot két év előtt a bíróság fel is bontotta és az akkor másféléves egyetlen fiúgyermeket az apának­­ítélte oda. A gyermekért folyik most a harc és ebben kell ítél­nie a drezdai felsőbíróságnak. A per érdekesnek, sőt szenzációsnak mondható, mert az anya, hogy gyermekéhez jusson, azt állítja, hogy a gyermek törvénytelen, azaz nem a hercegtől származik, mig a herceg ennek az ellenkezőjét vitatja. Ha a gyer­mekért folytatott per a Bourbon herceg hátrányá­ra dőlne el , a hercegnő a válás kimondásakor lemondott a Schönburg hercegnői címről és rang­ról — a gyermek az elvált férj szüleihez, a gróf Stollberg-Wernigerode Helénával házasságban élő Schönburg-Waldenburg Ernő herceghez kerül ne­velésbe. — Esküvő helyett halál. Egy Debnár József nevű házaló visszatért Oroszországból Ruttkára, hogy ott jegyesével, Brunner Paulinával egybe­keljen. A visszatérés örömére a vőlegény, meny­asszony és ennek húga dáridót csaptak s ittas ál­lapotban aludni tértek, miután a kályhát jól tele­tömték szénnel. A jegyespárt másnap a szobában halva találták, a menyasszony húga is veszedelme­sen meg van mérgezve. — Póruljárt szélhámos. A budapesti rendőr­ség ma délben veszedelmes szélhámost fogott el Greiner József személyében, akit a bécsi és gráci rendőrség is körözött. Greiner predingi születésű tizenkilencéves postagyakornok. A gráci postahiva­talban dolgozott és üzelmeit ott kezdte meg, majd Budapesten is folytatta. Greiner hamisított postautalványok alapján több ezer korona erejéig károsította meg a gráci postahivatalt, azután megszökött. Bécsbe ment, ahol ugyancsak hamisított postautalványnyal több száz koronát csalt ki a bécsi postahivataltól. Onnan Ma­gyarország felé vette az útját. Néhány napot Szom­bathelyen töltött, majd Budapestre utazott és itt a Filme-szállóban bérelt szobát. A szélhámos ifjú el­len a gráci és bécsi rendőrség körözőlevelet is adott ki, sőt ötszáz korona jutalmat tűzött ki annak, aki a szélhámost elfogja. Greiner pedig felbuzdulva ed­digi sikerein, Budapesten nagyobb arányu vállalko­zásba fogott. Tegnap délben megjelent a főpostán a IV. számú hivatalban, a pénzesutalványok „poste restante“ osztályán, ahol bemutatta magát. — Fritzkoffler János a nevem és Admon-ból várok 1000 koronát Fritzkoffler névre. Nagy bőbeszédűséggel ela­dta, hogy a pénz már megérkezett, de mert a postautalványt az ad­­m­oni postamesternő elfelejtette lebélyegezni, a bu­dapesti posta viszaküldte az utalványt Admondba lebélyegzés végett. Felmutatott egy levelet, amely igy hangzik: „Értesítem önt, hogy a budapesti posta által hozzám visszaküldött pénzesutalványt lebélyegeztem és ezen értesítéssel egy főben expediáltam. Szar­ek Hedvig, admoni postamesternő.“ A főpostán utána néztek a dolognak, de az utal­ványt nem találták. Ekkor azt mondották a fiatal­embernek, hogy jelentkezzék ma, kedden délben egy órakor. A fiatalember ezzel eltávozott. Tegnap este a főpostára érkezett egy levél, amelyen admoni bé­lyegző volt és a főpostának volt címezve. Fölbontot­ták és abban találtak egy postautalványt Fritzkoff­­ler névre kiállítva, amely 1000 koronáról szólott, továbbá a következő levelet: „Postautalványt lebélyegezve viszaküldöm. Tisztelettel Szar­ek Hedvig postamesternő.“ A dolog rendben lett volna, de egy körülmény felkeltette a gyanút. A levél bélyegzéséből megálla­pították, hogy az admoni bélyegzővel ellátott levelet tulajdonképpen Budapesten a Keleti pályaudvar mellett levő levélszekrénybe dobták és a levélgyűjtők innen vitték a Keleti pályaudvar postahivatalába, ahol ráütve a budapesti posta bélyegzőjét, a főpos­tára került, jobban megvizsgálták az admoni bé­lyegzőt úgy a levélen, mint a postautalványon és konstatálták, hogy a bélyegző hamisított. Táviratoz­tak Admonba, ahol megkérdezték, adtak-e ott fel ezer koronát Fritzkoffler névre. A válasz tagadó volt. A főposta igazgatósága nyomban feljelentést tett a rendőrségen, ahol Sándor László rendőrfogal­mazó megállapította, hogy a szélhámos nem lehet más, mint Greiner József. Ma délben a főpostán lesbe állott Krisztián István detektív, aki fél ket­tőkor letartóztatta a pénzért jelentkező csalót. Grei­ner a rendőrségen beismerte a bűnét. Megvallotta, hogy postabélyegzőket, utalványokat hamisít és mint volt postás ismeri az eljárás módját, könnyen ment a dolog. A szélhámos előkelő modorú fiatal­ember. Cilindert, lakkcipőt, Ferenc József-kabátot, drapp, angol télikabátot visel. Hullámos, fekete haja, pirospozsgáss arca van. Arany orrcsiptatót hord. Választékos német nyelven beszél. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy még több hasonló szélhá­mosságot követett el. — Agyonszurta a gazdatisztjét. Ohabaforgá­­cson — mint Temesvárról jelentik — Drinova Ist­ván földbirtokos, a vidék nábobja gazdatisztjét, Karlic Vazult a minap agyonszurta. A halálos vé­gű összetűzés — hir szerint —■ nő miatt történt. — Lázadás az akasztott ember ellen. A zemp­lénvármegyei Sajókerennyében a minap öngyi­kos kísérletet követett el Bibi Mihály gazda. A szeren­csétlen embert családi viszonyai tették életunttá. Rendkivül bogaras természetű volt s különös szo­kásaival annyira gyötörte első feleségét, hogy az asszony végre is elvált tőle. Biki Mihály a válóper befejezése után egy fiatl leányt vett feleségül, aki­nek szintén sokat kellett szenvednie öreges férjétől. A menyecske azonban boszút állt rajta, még­pedig úgy, hogy a maga nevére íratta a férje vagyonának a felét, aztán odébb állt. Biki Mihályt szerfölött bántotta a vele megesett csúfság. Elkeseredésében a minap felgyújtotta a házát, aztán bement a szo­bájába s ott egy szögre felakasztotta magát. Az égő ház hamarosan összecsődítette a falubelieket, akik a tűz elharapózásától félvén, éktelen dühre lobbantak, átkozták, szidták a halállal küzködő öreg­embert, de a kötélről levágni senki sem akarta. — Hadd égjen oda! — kiabálták többen. Ekkor érkezett oda Rombauer Edgár szerencsi ki­rályi aljárásbíró, aki véletlenül éppen akkor tartott a faluban egy bűntett dolgában vizsgálatot. Amikor látta, hogy mi történik, azonnal bement az égő házba s néhány mellette álló emberre rá parancsolt, hogy vágják le a kötélről Bikit, mert különben őket teszi felelőssé Biki haláláért. Az egyik paraszt en­gedelmeskedett, de amikor aztán kivitték Bikit a szabadba, a nép nekiesett az áléit embernek, ütötte, rugdosta és többen meg akarták fojtani. Az aljárás­­birónak nagynehezen sikerült Bikit kimenteni s el­vitetni a községházára ahol a szerencsétlen embert nagynehezen életre térítették. A nép magatartása azonban olyan fenyegető volt, hogy az albíró lovas embert küldött Tiszalucra csendőrökért. Két órai várakozás után azonban karhatalom helyett az a válasz jött, hogy nincs csendőr, mert a tiszaluci csendőröket is berendelték Sátoraljaújhelyre Kispál alispánhelyettes őrizetére, a csendőrkaszárnyában pedig csak egy szál katona van. Rombauer aljárás­bíró az esetről sürgős jelentést tett a belügyminisz­ternek. — öngyilkos úriasszony, Laschó Gyula volt takarékpénztári igazgató felesége, született Szen­­czer Júlia a múlt éjszaka egyesztendős Jenő fiával karján leugrott a József­ utca 23. számú házának első emeletéről. Holtan terült el az udvar kövezetén, míg csecsemőjének alig történt baja. Az úriasszonyt családjának anyagi romlása kergette a halálba. Lascho Gyula két évvel ezelőtt még igazgatója volt a nagykikindai takarékpénztárnak, amely azon­ban Eremits Pál képviselő meggyilkolása után csődbe került s a bukás miatt az igazgató nemcsak állását veszítette el, hanem vagyonkájának jelentős részét is. Lascho az anyagi katasztrófa után fele­ségével és tizenhétéves Tilda nevű leányával feljött ide a fővárosba. Először a Népszínház­ utcában bé­reltek lakást, onnan azonban a múlt évi augusztus­ban elköltöztek a József­ utcai kétszobás kis la­kásba. Nagyon visszavonultan éltek. A család feje mindenfelé járt állás után, de nem tudott kereset­hez jutni. Közben egyre fogyott a két év előtti bu­kásban megmentett pénzecske s a családot a jövő nagy nyomorúsággal fenyegette. Lasehoné fájó szív­vel látta, hogy a keserves napok egyre közelednek. Sokat busult, főleg amióta megszületett fiacskája, a most egyéves kis Jenő. Az asszony azonban bána­tát, amely napról-napra jobban erőt vett raj­ta, titkolta az ura előtt, aki a megélhetés gondjaival küzködve, nem vette észre, hogy felesége lassan szinte buskomorrá lesz már. Lasehoné, amikor látta, hogy elmúlik a tél s még sincs semmi remény, hogy sorsuk jobbra fordul, végleg kétségbeesett s a minap elhatározta, hogy megöli magát, meg egyéves fiát is, semhogy nyomorúságba jussanak. E szörnyű ter­vet is el tudta titkolni s végrehajtását ma éjszaka határozta el. A család tegnap este tizenkettedfél óra tájban tért nyugalomra. Éjféltájban a kis­fiú sírni kezdett, édes­anyja elcsitította, aztán ismét csönd lett. Úgy két óra felé a ház lakói egyszerre borzasztó zuhanást hallottak. Elsőnek Mohrenger János házmester futott ki az udvarra. Ott találta vérében fekve Laschonét s mellette feküdt sirán­kozva egyéves fiacskája. A boldogtalan asszony, anélkül, hogy valakit fölébresztett volna, fölkapta gyermekét, kiszökött a lakásból s gyermekét magá­hoz szorítva, leugrott az első emeletről az udvarra, ahol agyonzúzta magát. Semmiféle levelet sem ha­gyott hátra, csak az éjjeli szekrényen négyszáz ko­ronát s egy papírszeletet ezzel a felírással: A te­metési költségekre. A gyászos rendeltetésű összeget a háztartási pénzből takarította meg s talán vala­mikor más, jobb célra szánta. A tragikus sorsú úri­asszony holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. A férjet rendkivül lesújtotta a borzasztó csa­pás. Ő nem sejtett semmit, a felesége nem mutatta előtte a szörnyű fájdalmat, amit szívében hordott. Oly lelkiereje volt annak az asszonynak, hogy még ő vigasztalta az urát, ha csüggedni kezdett. Az ön­­gyilkosságot pedig nagy elszántsággal hajtotta végre. Végső órájában felöltözött, gyermekét is fel­öltöztette, ékszereit összerakta s az éj sötétjében úgy indult csöndben az örök sötétségbe.

Next