Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)
1906-06-12 / 159. szám
8 159. szám Budapest, kedd PESTI NAPLÓ. 1906- június 12. tályú szolgabirák lettek: Vécsey József, Tóth Kálmán, dr. Halász Móric, Romeiser Vilmos és dr. Katona Lajos. Másodosztályú szolgabirák: Szuper Géza, Förster Lajos, Radó Dezső, dr. Holló Béla ésAsztalos István. Tehát Csapó Lóránt pomázi főszolgabíró, aki Fejérváryék alatt alispán-helyettes volt, s most ismét pályázott a szolgabíróságra: kibukott. Törvényadta hatalmánál fogva a főispán tiszteletbeli főjegyzőknek kinevezte: Hajós Kálmánt, Marschalkó Bélát és Szabó Gézáit. Tiszteletbeli főügyésznek: Szabó Mártont. Tiszteletbeli főorvosoknak: dr. Kétly Károlyt, dr. Bársony Jánost, dr. Terray Pált, dr. Kuzmik Pált és dr. Mayer Árpádot. Ezenkívül nyolc tiszteletbeli megyei ügyészt, egy tiszteletbeli megyei orvost és két tiszteletbeli szolgabírót nevezett ki a főispán. A közgyűlés után banker volt a ,,Hungáriában.“ A lakomán Quiner Gyula főispán felköszöntötte a királyt s felköszöntőjét ezzel végezte: — Adja az ég, hogy felséges királyunk éljen még soká s minél hamarabb érje meg Magyarország függetlenségét. Pohárköszöntöt mondtak még: Holló Lajos, Tóth Zsigmond, Szegedi György, dr. Babó Mihály, báró Prónay Dezső, Agorasztó, Szabó és Keglevich Gábor. Itt említjük meg, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye tisztikara, ma, a tisztújítás alkalmából, lelkes hangú táviratban üdvözölte Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye tisztikarát. A távirat szövege a következő: „Pest vármegyének a nemzeti küzdelemben sokat szenvedett hazafias, derék tisztikarát szeretettel és barátsággal üdvözöljük és hálásan köszönve meghivástokat, kívánjuk, hogy a mai tisztujitástok derűs, boldog időknek kezdő napja legyen.“ — "(Monor díszpolgárai. Monor nagyközségnek husztagú küldöttsége járt ma a vármegyeházán Szemere Huba országgyűlési képviselő elnöklete alatt, hogy báró Prónay Dezsőnek, Fazekas Ágoston alispánnak s Szabó Géza tiszteletbeli főjegyzőnek átnyújtsák a nagyközség díszpolgári levelét. Szemere képviselő beszéde után báró Prónay Dezső mondott köszönetet a megtiszteltetésért. (Jegyzőválasztások.) Temesszlatinai körjegyzővé Fürstner Rezső, a körjegyzőség vezetésével megbízott segédjegyzőt, sárfalvai jegyzővé pedig Török Árpád nagyszentmiklósi segédjegyzőt választották meg. Hegyi Aranka temetése, Budapest, junius 11. Már a föld alatt, koporsóban fekszik örök némaságra szorított ajakkal Antónia . . . Fölcsendült a barkarola: a nagy feketeség megtelt egy édes-bús, fájdalmas és szerelmes hangulattal, a nehéz, fojtó levegőt keresztül-kasul járta virágok és rózsák részegítő illata, libegteklobogtak a kandeláberek sárga lángjai. Hegyi Aranka körül utoljára zokogott ma a közönség a Népszínházban. Húsz lépésnyire a színpad és félórányira a temető . . . Nem is lehet ezt elhinni. Zeng a zene, bug a kórus és mint kalapácsütések koppannak a szavak, a szép szavak, melyek mind őt siratják, őt magasztalják, tőle búcsúznak-És míg szól a zene, a kórus és a gyászbeszéd, húsz lépésnyire, a színpadon, kékes gőzkörben, összefogódzva, kéz a kézben, szállnak-szállonganak, hajladoznak, nevetnek, énekelnek és tánczolnak Briquet Rózsi, Fiametta, Euridika, Olympia, Antónia, Szaffi, Lili, Lancelot és Paris . . . Azután taps is hangzik fel: zugó, tapsorkán és babér meg virág röpül a színpadra. . . .Vagy nem így volt ? . Hangzottak a gyászbeszédek, zengett a zene, búgott a kórus és a koporsó körül zokogott a kései fájdalom. Eltemették Hegyi Arankát. » , * •A Népszínház környékét már kora délután óriási embertömeg özönlötte el. A Kerepesi-uton, a Körúton, a Népszínház és Rókus-kórház közötti térségen ember-ember hátán tolongott. A villamosok csak nagy nehezen közlekedtek, a rendőrök pedig csak hosszabb időközökben bocsátották útnak a négyfelől jövő fogatokat, kocsikat. A Népszínház előcsarnokában állították föl Hegyi Aranka ravatalát. De nyoma sem volt ott semmiféle gyászdrapériának. Hegyi Aranka utolsó óhaja volt, hogy ne legyen gyászos külsőségeiben az a hely, ahonnan utolsó útjára viszik. A ravatal sarkainál nagy kandeláberekben viaszgyertyák égtek. A ravatalon csak az elhunyt gyermekeinek és családjának koszorúi feküdtek; ismerőseinek, barátainak, pályatársainak koszorúi valóságos virágerdő gyanánt lepték el az egyszerű ravatal környékét. Koszorút küldöttek a többi közt: Blaha Lujza, Payer Irma, Raskó Géza és neje, Rőser és családja, Stoll Károly és neje, Vidorné, Rákosi Szidi, Dock bácsi, Stojanovics és neje, Komlóssy Emma, Pálffy Nina, Reitter Ferencz, Baán Irma, Küry Klára, Pásztor Árpád, Krecsányi és társulata, Kis Színház, Országos Színiakadémia növendékei, Király-színház, Népszínház, Népszínházi bizottság, Magyar Színház, Vígszínház, Karczag Vilmos, Balla igazgató Miskolcról, Feld Zsigmond és társulata, Evva Lajos, Porzsolt Kálmán, Rákosi Jenő, Nemzeti Színház, Váradyék és Operaház. A holttest hatalmas erczkoporsóban pihent a ravatalon. Legutolsó szerepének a Katalin cárnőnek jelmeze van rajta. Arcán visszatükröződnek a hosszú halálküzdelem nyomai. A koporsó előtt, a kendeláberek között, kis asztalkán fekete fátyollal átkötve feküdtek Hegyi Aranka híres szerepei: a bűbájos Lancelot, az igéző Coralie, a forró leheletű Paris, a bűbájos, szomorú Lili, Olympia, Antónia, Stella, Szaffi . . . A ravatal mellett kettős díszőrség állt. Az előcsarnok bejárója mellett, kívül az utcán helyezkedett el Rácz Laci bandája. Egy órakor a rendőrség elzárta a Népszínház környékét. A rendőri kordonon keresztül csak az elhunyt családtagjai, művészek és hírlapírók juthattak. A temetési szertartás három órakor kezdődött. Az előcsarnok oly szűk volt, hogy a koszorúk illatától terhes levegőben, a gázkandeláberek perzselő lángja mellett a leirhatatlanul összezsúfolt embertömeget szinte életveszedelem fenyegette. Mikor a hárfák szomorú pengése jelezte, hogy a szertartás megkezdődött, zokogásban tört ki mindenki, aki ott állt a koporsó mellett. S amikor „Hoffmann meséinek a Barbarólája felhangzott, alig volt ember, aki száraz szemmel nézte volna a koszorúktól ellepett koporsót. A szertartást Haypál Benő ev. ref.. lelkész végezte. A Barbarola után a Népszínház énekesei elénekelték a „Mért oly borús“ című gyászdalt, majd Vidor Pál búcsúztatta a Népszínház halottját. „A Népszínház személyzete — úgymond — napok óta elfojtott lélegzettel leste a híreket, melyek egy halállal vivődő, szeretett pályatárs betegágya mellől keltek időnkint szárnyra, remény és kétségek közt várakozva, hogy lángra gyűl-e még egyszer művészlelke elszunnyadásban levő fáklyája, vagy kialszik belőle az életnek utolsó szikrája is. Hiába reménykedtünk, csak kétségünk változott igaz valósággá: a fáklya megtörött. Lehullt a függöny, a játék véget ért. — Fejedelemnő voltál a színpadon, a múzsa felkent fejedelem asszonya, elföldelésednél megilletett a királyi palást. És most édes Arankám elviszünk az örök nyugalomra, hol a királyi palást békén takarja be vágyakozástól megtört szivedet; nevedet pedig átadjuk a magyar színpad történetének, hol pályafutásod fényes lapokra leszen bevésve. Drága halottunk, Isten veled!“ Az utcán a zenekar eljátszotta a Katalin románcát, a Népszínház tagjai eközben vállukra emelték a koporsót s kivitték az utcára, ahol a négylovas halottaskocsira helyezték a halottat. A bejárat előtt felállított gyászba vont tribünről Szirmai Imre búcsúzott el e szavakkal a halottól: „Olympia! Antónia! Stella! Ébredj! — mondotta. — Hiába minden . . . Vége a mesének . . . Elnémult, a dalos ajak! Megszakadt egy sokat zaklatott, meleg szív! Meghalt a mesekirálynő! Uralkodott sziveken és elméken, élt, szeretett, szenvedett, alkotott és meghalt. Alkotott nemeset, szépet és jót. Lánglelkének forrása kiapadhatatlan volt, mint művészetének kristálytisztasága. Leborulunk a mindenható jósága előtt, hogy nekünk adta őt, hogy ihletet meríthettünk művészi nagyságának varázsából, költői egyéniségének sugarával világítva meg azon utat, amelyen haladnunk kellett! Bele kell nyugodni a végzetbe! Lelkünkkel kövessük mindvégig! Isten veled Aranka!“ Ezután megindult a végtelennek látszó gyászmenet, amely öt óra tájban ért a Kerepesitemetőbe. A nyitott sír előtt Haypál Benő református lelkész imát mondott. Utána pedig dr. Fodor Oszkár a Népszínház titkára búcsúztatta Hegyi Arankát. „Oh engedd meg nagy halottunk — úgymond hogy elgyöngült, kihűlt tetemed fölött téged elsirassunk. Oh engedd meg, hogy ennél a határállomásnál tőled örökre elbúcsúzzunk, hogy utoljára megmagasztaljunk azokért a fényes és nagy szolgálatokért, amiket a magyar művészet dicsősége, népszerűsítése és hírneve érdekében kifejtettél, os engedd meg, hogy utoljára felírhassuk fejfádra hódolatunkat irántad, ki a magyar színészet történetében oly előkelő helyet biztosítottál magadnak, mert hiszen a Népszínháznak fennállása óta napjainkig minden ember java része a te nevedhez volt hozzákötve. Ezren és ezren csodálták művészetedet, temérdek dicsőség osztályosa lettél és most vége szakadt a te csodás, gyönyörű, megbűvölő, lebilincselő, magával ragadó hatalmas nagy művészetednek. De kényünk hiába hull harmatként a te sírodra, nem éledsz fel többé, s nekünk válni kell örökre, de amidőn eltávozunk sírodtól, hogy tovább folytassuk küzdelmeinket a magyar művészet előbbrevitelén, hívek leszünk emlékedhez, mely túlnövi az időt. Hegyi Aranka legyen alvásod nyugodalmas!“ A búcsúztató után lebocsátották a díszsírba Hegyi Arankát. Esőre hajló, fekete felhős időben, szomorúan, sírva jött vissza az óriási gyászmenet a magyar operett-színpad büszkeségének beföldelt sírjától.A Hegyi Aranka síremlékére már megindult a gyűjtés. Vidor Pálné, a Népszínház igazgatójának a neje, az elhunyt művésznő hölgyismerősei és tisztelői közt gyűjtőíveket osztott ki, amelyekre máris tetemes összeget jegyeztek. A síremlék tervezésével Márkus Géza építőművészt bízták meg. TÁVIRATOK Olasz nyilatkozat a hármasszövetségről. Róma, június 11. (Saját tudósítónktól.) Tekintettel a kicsínylésre, amelylyel itt-ott a szövetséges nagyhatalmak közt váltott táviratokat magyarázták, az olasz kamarában nyilatkozat fog történni a béke fentartásáról és a hármasszövetség bensőségéről. Az orosz események: Varsó, június 11. A hadbíróság négy politikai foglyot múlt éjjel halálra ítélt. Megállapították, hogy a szeszegyedárusági raktárak szétrombolásánál tegnap este hatan meghaltak és 18-an megsebesültek. Eupatoria, június 11. Nagyszámú munkanélküliekből álló tömeg ma megtámadott egy Eupatória közelében levő gépgyárat, továbbá egy gőzmalmot. A közeli falvak lakosai kocsiszámra hordták a liszttel teli zsákokat. A malmot felgyújtották. Miután a rendőrség tehetetlen volt, a rend helyreállítására egy század katonaságot rendeltek ki. Az okozott kárt 100.000 rubelre teszik. Varsó, június 11. Bialosztokban a rendőrfőnököt nyilt utcán lelőtték. Pétervár, június 11. Az ülés elején újebb incidens történt. Vozovics képviselő a napirendhez szólott és ■ azt indítványozta, hogy a duma ülését mindaddig ne rekeszsze be, míg az agrárkérdés tárgyában törvényt nem hozott. Elnök kijelenti, hogy ezen indítványt házszabályszerű után kell beterjeszteni, a mai ülés napirendjére nem tűzhető. Szónok azután eltávozott a szónoki emelvényről a nélkül, hogy beszédét befejezte volna. A ház áttér a napirendre. A haderő csökkentése. London, június 11. A „Daily Telegraph“ jelentése szerint a kormánynak az a szándéka, hogy az ez évi flottaprogramban előirányzott páncéloshajó építésének tervét elejti. A „Standard“ jelentése szerint a hadügyminiszter elhatározta, hogy a gyalogság számát 10.000 emberrel, a tüzérséget 48 üteggel csökkenti. Ez esetben azonban az önkéntes tüzérség létszámát jelentékenyen felemelnék. Páris, június 11. Thomson hadügyminiszternek Destourneiles szenátorhoz intézett nyilatkozata tárgyában, amely szerint a kormány kijelentése a flottakiadások csökkentésével is foglalkozik. A parlamenti körökben azt beszélik, hogy az egyesült szocialisták elhatározták, hogy a legközelebbi interpellációs vita folyamán kérdést intéznek az általános leszerelés tárgyában. Orosz főkonzul Tokióban, ■ ■ •r London, június 11. A „Times“ tokiói jelentése szerint Oroszország hozzájárult ahoz, hogy a mikádó megadja az orosz főkonzulnak az enequaturát. Japán-német verseny a tengerem Bangkok, június 11. A Nippon, Tusen Kaisha japán gőzhajózási társaság Bangkok