Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)

1906-06-12 / 159. szám

8 159. szám Budapest, kedd PESTI NAPLÓ. 1906- június 12. tályú szolgabirák lettek­: Vécsey József, Tóth Kál­mán, dr. Halász Móric, Romeiser Vilmos és dr. Katona Lajos. Másodosztályú szolgabirák: Szuper Géza, Förster Lajos, Radó Dezső, dr. Holló Béla és­­Asztalos István. Tehát Csapó Lóránt pomázi fő­szolgabíró, aki Fejérváryék alatt alispán-helyettes volt, s most ismét pályázott a szolgabíróságra: ki­bukott. Törvényadta hatalmánál fogva a főispán tisz­teletbeli főjegyzőknek kinevezte: Hajós Kálmánt, Marschalkó Bélát és Szabó Gézáit.­ Tiszteletbeli fő­ügyésznek: Szabó Mártont. Tiszteletbeli főorvosok­nak: dr. Kétly Károlyt, dr. Bársony Jánost, dr. Terray Pált, dr. Kuzmik Pált és dr. Mayer Árpá­dot. Ezenkívül nyolc tiszteletbeli megyei ügyészt, egy tiszteletbeli megyei orvost és két tiszteletbeli szolgabírót nevezett ki a főispán. A közgyűlés után banker volt a ,,Hungáriában.“ A lakomán Quiner Gyula főispán felköszöntötte a királyt s felköszöntőjét ezzel végezte: — Adja az ég, hogy felséges királyunk éljen még soká s minél hamarabb érje meg Magyarország függetlenségét. Pohárköszöntöt mondtak még: Holló Lajos, Tóth Zsigmond, Szegedi György, dr. Babó Mihály, báró Prónay Dezső, Agorasztó, Szabó és Keglevich Gábor. Itt említjük meg, hogy Jász-Nagykun-Szol­­nok megye tisztikara, ma, a tisztújítás alkalmából, lelkes hangú táviratban üdvözölte Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye tisztikarát. A távirat szövege a következő: „Pest vármegyének a nemzeti küzdelem­ben sokat szenvedett hazafias, derék tisztikarát szeretettel és barátsággal üdvözöljük és hálásan kö­szönve meghivástokat, kívánjuk, hogy a mai tiszt­­ujitástok derűs, boldog időknek kezdő napja legyen.“ — "(Monor díszpolgárai.­ Monor nagyközség­nek husztagú küldöttsége járt ma a vármegyehá­zán Szemere Huba országgyűlési képviselő elnöklete alatt, hogy báró Prónay Dezsőnek, Fazekas Ágos­ton alispánnak s Szabó Géza tiszteletbeli főjegyző­nek átnyújtsák a­ nagyközség díszpolgári levelét. Szemere képviselő beszéde után báró Prónay Dezső mondott köszönetet a megtiszteltetésért.­­ (Jegyzőválasztások.) Temesszlatinai körjegyzővé Fürstner Rezső, a körjegyzőség vezetésével megbízott se­gédjegyzőt, sárfalvai jegyzővé pedig Török Árpád nagy­­szentmiklósi segédjegyzőt választották meg. Hegyi Aranka temetése, Budapest, junius 11. Már a föld alatt, koporsóban fekszik örök némaságra szorított ajakkal Antónia . . . Fölcsendült a barkarola: a nagy feketeség megtelt egy édes-bús, fájdalmas és szerelmes han­gulattal, a nehéz, fojtó levegőt keresztül-kasul járta virágok és rózsák részegítő illata, libegtek­­lobogtak a kandeláberek sárga lángjai. Hegyi Aranka körül utoljára zokogott ma a közönség a Népszínházban. Húsz lépésnyire a színpad és félórányira a temető . . . Nem is lehet­ ezt elhinni. Zeng a zene, bug a kórus és mint kalapácsütések koppannak a szavak, a szép szavak, melyek mind őt siratják, őt ma­gasztalják, tőle búcsúznak-És míg szól a zene, a kórus és a gyászbeszéd, húsz lépésnyire, a színpadon, kékes gőzkörben, összefogódzva, kéz a kézben, szállnak-szállonga­­nak, hajladoznak, nevetnek, énekelnek és tánczol­­nak Briquet Rózsi, Fiametta, Euridika, Olympia, Antónia, Szaffi, Lili, Lancelot és Paris . . . Az­után taps is hangzik fel: zugó, tapsorkán és babér meg virág röpül a színpadra. . . .Vagy nem így volt ? . Hangzottak a gyászbeszédek, zengett a zene, búgott a kórus és a koporsó körül zokogott a kései fájdalom. Eltemették Hegyi Arankát. » , * •A Népszínház környékét már kora délután óriási embertömeg özönlötte el. A Kerepesi-uton, a­ Körúton, a Népszínház és Rókus-kórház­ közötti térségen ember-ember hátán tolongott. A villa­mosok csak nagy nehezen közlekedtek, a rendőrök pedig csak hosszabb időközökben bocsátották út­nak a négyfelől jövő fogatokat, kocsikat. A Népszínház előcsarnokában állították föl Hegyi Aranka ravatalát. De nyoma sem volt ott semmiféle gyászdrapériának. Hegyi Aranka utolsó óhaja volt, hogy ne legyen gyászos külsőségeiben az a hely, ahonnan utolsó útjára viszik. A ravatal sarkainál nagy kandeláberekben viaszgyertyák ég­tek. A ravatalon csak az elhunyt gyermekeinek és családjának koszorúi feküdtek; ismerőseinek, ba­rátainak, pályatársainak koszorúi valóságos virág­erdő gyanánt lepték el az egyszerű ravatal kör­nyékét. Koszorút küldöttek a többi közt: Blaha Lujza, Payer Irma, Raskó Géza és neje, Rőser és családja, Stoll Károly és neje, Vi­­dorné, Rákosi Szidi, Dock bácsi, Stojanovics és neje, Komlóssy Emma, Pálffy Nina, Reitter Fe­­rencz, Baán Irma, Küry Klára, Pásztor Árpád, Krecsányi és társulata, Kis Színház, Országos Színiakadémia növendékei, Király-színház, Nép­színház, Népszínházi bizottság, Magyar Színház, Vígszínház, Karczag Vilmos, Balla igazgató Mis­kolcról, Feld Zsigmond és társulata, Evva Lajos, Porzsolt Kálmán, Rákosi Jenő, Nemzeti Színház, Váradyék és Operaház. A holttest hatalmas erczkoporsóban pihent a ravatalon. Legutolsó szerepének a Katalin cár­nőnek jelmeze van rajta. Arcán visszatükröződnek a hosszú halálküzdelem nyomai. A koporsó előtt, a kendeláberek között, kis asztalkán fekete fátyol­lal átkötve feküdtek Hegyi Aranka híres szere­pei: a bűbájos Lancelot, az igéző Coralie, a forró leheletű Paris, a bűbájos, szomorú Lili, Olympia, Antónia, Stella, Szaffi . . . A ravatal mellett kettős díszőrség állt. Az előcsarnok bejárója mellett, kívül az utcán he­lyezkedett el Rácz Laci bandája. Egy órakor a rendőrség elzárta a Népszín­ház környékét. A rendőri kordonon keresztül csak az elhunyt családtagjai, művészek és hírlapírók juthattak. A temetési szertartás három órakor kezdő­dött. Az előcsarnok oly szűk volt, hogy a koszo­rúk illatától terhes levegőben, a gázkandeláberek perzselő lángja mellett a leirhatatlanul összezsú­folt embertömeget szinte életveszedelem fenye­gette. Mikor a hárfák szomorú pengése jelezte, hogy a szertartás megkezdődött, zokogásban tört ki mindenki, aki ott állt a­ koporsó mellett. S ami­kor „Hoffmann meséi­nek a Barbarólája fel­hangzott, alig volt ember, aki száraz szemmel nézte volna a koszorúktól ellepett koporsót. A szertar­tást Haypál Benő ev. ref.. lelkész végezte. A Barbarola után a Népszínház énekesei el­énekelték a „Mért oly borús“ című gyászdalt, majd Vidor Pál búcsúztatta a Népszínház ha­lottját. „A Népszínház személyzete — úgymond — napok óta elfojtott lélegzettel leste a híreket, melyek egy halállal vivődő, szeretett pályatárs be­tegágya mellől keltek időnkint szárnyra, remény és kétségek közt várakozva, hogy lángra gyűl-e még egyszer művészlelke elszunnyadásban levő fáklyája, vagy kialszik belőle az életnek utolsó szikrája is. Hiába reménykedtünk, csak kétségünk változott igaz valósággá: a fáklya megtörött. Le­hullt a függöny, a játék véget ért. — Fejede­lemnő voltál a színpadon,­ a múzsa felkent feje­delem asszonya, elföldelésednél megilletett a ki­rályi palást. És most édes Arankám elviszünk az örök nyugalomra, hol a királyi palást békén ta­karja be vágyakozástól megtört szivedet; nevedet pedig átadjuk a magyar színpad történetének, hol pályafutásod fényes lapokra leszen bevésve. Drága halottunk, Isten veled!“ Az utcán a zenekar eljátszotta a Katalin románcát, a Népszínház tagjai eközben vállukra emelték a koporsót s kivitték az utcára, ahol a négylovas halottaskocsira helyezték a halottat. A bejárat előtt felállított gyászba vont tri­bünről Szirmai Imre búcsúzott el e szavakkal a halottól: „Olympia! Antónia! Stella! Ébredj! — mon­dotta. — Hiába minden . . . Vége a mesének . . . Elnémult, a dalos ajak! Megszakadt egy sokat zak­latott, meleg szív! Meghalt a mesekirálynő! Ural­kodott sziveken és elméken, élt, szeretett, szen­vedett, alkotott és meghalt. Alkotott nemeset, szépet és jót. Lánglelkének forrása kiapadhatat­lan volt, mint művészetének kristálytisztasága. Leborulunk a mindenható jósága előtt, hogy ne­künk adta őt, hogy ihletet meríthettünk művészi nagyságának varázsából, költői egyéniségének su­garával világítva meg azon utat, amelyen halad­nunk kellett! Bele kell nyugodni a végzetbe! Lelkünkkel kövessük mindvégig! Isten veled Aranka!“ Ezután megindult a végtelennek látszó gyászmenet, amely öt óra tájban ért a Kerepesi­­temetőbe. A nyitott sír előtt Haypál Benő református lelkész imát mondott. Utána pedig dr. Fodor Osz­kár a Népszínház titkára búcsúztatta Hegyi Arankát. „Oh engedd meg nagy halottunk — úgy­mond hogy elgyöngült, kihűlt tetemed fölött téged elsirassunk. Oh engedd meg, hogy ennél a határállomásnál tőled örökre elbúcsúzzunk,­­ hogy utoljára megmagasztaljunk azokért a fényes és nagy szolgálatokért, amiket a magyar művészet dicsősége, népszerűsítése és hírneve érdekében kifejtettél, os engedd meg, hogy utoljára felírhas­suk fejfádra hódolatunkat irántad, ki a magyar színészet történetében oly előkelő helyet biztosí­­tottál magadnak, mert hiszen a Népszínháznak fennállása óta napjainkig minden ember java része a te nevedhez volt hozzákötve. Ezren és ezren csodálták művészetedet, temérdek dicsőség osztályosa lettél és most vége szakadt a te csodás, gyönyörű, megbűvölő, lebilincselő, magával ra­gadó hatalmas nagy művészetednek. De kényünk hiába hull harmatként a te sírodra, nem éledsz fel többé, s nekünk válni kell örökre, de amidőn eltávozunk sírodtól, hogy tovább folytassuk küz­delmeinket a magyar művészet előbbrevitelén, hí­vek leszünk emlékedhez, mely túlnövi az időt. Hegyi Aranka legyen alvásod nyugodalmas!“ A búcsúztató után lebocsátották a dísz­sírba Hegyi Arankát. Esőre hajló, fekete felhős időben, szomo­rúan, sírva jött vissza az óriási gyászmenet a magyar operett-színpad büszkeségének beföldelt sírjától.A Hegyi Aranka síremlékére már megindult a gyűjtés. Vidor Pálné, a Népszínház igazgatójának a neje, az elhunyt művésznő hölgyismerősei és tisz­telői közt gyűjtőí­veket osztott ki, amelyekre máris tetemes összeget­ jegyeztek. A síremlék tervezésével Márkus Géza építőművészt bízták meg. TÁVIRATOK Olasz nyilatkozat a hármasszövetségről. Róma, június 11. (Saját tudósítónktól.) Tekintettel a kicsínylésre, amelylyel itt-ott a szövetséges nagyhatalmak közt váltott táv­iratokat magyarázták, az olasz kamarában nyilatkozat fog történni a béke fentartá­sáról és a hármasszövetség bensőségéről. Az orosz események: Varsó, június 11. A hadbíróság négy politikai foglyot múlt éjjel halálra ítélt. Megállapították, hogy a szeszegyedárusági raktárak szétrombolásá­­nál tegnap este hatan meghaltak és 18-an megsebe­sül­tek. Eupatoria, június 11. Nagyszámú munkanél­küliekből álló tömeg ma megtámadott egy Eupatória közelében levő gépgyárat, továbbá egy gőzmalmot. A közeli falvak lakosai kocsiszámra hordták a liszt­tel teli zsákokat. A malmot felgyújtották. Miután a rendőrség tehetetlen volt, a rend helyreállítására egy század katonaságot rendeltek ki. Az okozott kárt 100.000 rubelre teszik. Varsó, június 11. Bialosztokban a rendőrfő­nököt nyilt utcán lelőtték. Pétervár, június 11. Az ülés elején újebb in­cidens történt. Vozovics képviselő a napirendhez szólott és ■ azt indítványozta, hogy a duma ülését mindaddig ne rekeszsze be, míg az agrárkérdés tár­gyában törvényt nem hozott. Elnök kijelenti, hogy ezen indítványt házszabályszerű után kell beterjesz­teni­, a mai ülés napirendjére nem tűzhető. Szó­nok azután eltávozott a szónoki emelvényről a nél­kül, hogy beszédét befejezte volna. A ház áttér a napirendre. A haderő csökkentése­. London, június 11. A „Daily Tele­graph“ jelentése szerint a kormánynak az a szándéka, hogy az ez évi flottaprogra­mban előirányzott páncéloshajó építésének tervét elejti. A „Standard“ jelentése szerint a had­ügyminiszter elhatározta, hogy a gyalogság számát 10.000 emberrel, a tüzérséget 48 üteg­gel csökkenti. Ez esetben azonban az önkén­tes tüzérség létszámát jelentékenyen fel­emelnék. Páris, június 11. Thomson hadügyminiszter­nek Destourneiles szenátorhoz intézett nyilatkozata tárgyában, amely szerint a kormány kijelentése a flottakiadások csökkentésével is foglalkozik. A par­lamenti körökben azt beszélik, hogy az egyesült szocialisták elhatározták, hogy a legközelebbi inter­­pellációs vita folyamán kérdést intéznek az általá­nos leszerelés tárgyában. Orosz főkonzul Tokióban, ■ ■ •­r London, június 11. A „Times“ tokiói jelentése szerint Oroszország hozzájárult ahoz, hogy a mikádó megadja az orosz főkonzulnak az enequa­­turát. Japán-német verseny a tengerem Bangkok, június 11. A Nippon, Tusen Kaisha japán gőzhajózási társaság Bangkok

Next