Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám)

1907-06-07 / 135. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ* 1907. junius 7. 135. szám­o­ t­­ fekvő 1903. évi költségvetésben 483.900 K. vol a­­ hitel (hírlapok, folyóiratok, valamint hirdetési átalány) alatt felvéve. Midőn a minisztérium veze­­tését 1903-ban átvettem, egy litografált kimutatást vettem át, melyet a bizottság a kereskedelmi mi­nisztériumtól beszerezhet, mely az 1903. és 1904. évre rendelkezésre álló 483.900 K miként felhasz­nálásának tervezetét tüntette föl és amely szerint abból az összegből 200.000 K külön rendeltetéssel adatott át és ez az összeg, melyet sajtó célokra a miniszterelnök úrnak átutaltam. Ezt az átutalást,­ mindaddig, míg a számvevő­szék az 1905. évi zárószámadásról szóló jelentésében azt nem kifogásolta, sem a mostani kormány, sem a számvevőszék nem tartotta szabályellenesnek, mert köztudomású, hogy a mostani kereskedelmi miniszter hasonlóan járt el és bizonyos összegeket a miniszterelnöknek átutalt. De az 1903. és 1904. évben általam tett átuta­lásokat a számvevőség nem kifogásolta. Az első 150.000 K összeget 1903 november hónapban utal­tam át a miniszterelnöknek. Ha a számvevőszék ezt az átutalást kifogásolandónak tartja, miért nem közölte velem kifogásait 1903-ban vagy 1904-ben, midőn a második átutalás történt? Az elnök: Megköszönöm excellenciátoknak szíves felvilágosításait. Bátor vagyok kérdezni, hogy abban az esetben, ha a bizottság egyes tagjai kér­­­dést intéznének, lennének-e szívesek felelni? Gróf Tisza István: Amennyiben tehetem, szí­vesen ! Az elnök: Először R­akovszky őnagyméltósága kíván szólani. (Az állami számvevőszék elnöke) Rakovszky István az állami számvevőszék el­nöke: Mindkét oldalról aposztrofált­attam­, köteles­­ségem tehát egész röviden nyilatkozni. Először is általánosságban azt vagyok bátor fel­hozni, hogy, bár ez nem tartozik a jelen esetre, ha az állami számvevőszék valamit a maga csekély lét­­számával nem kifogásol, ez nem annyit jelent, hogy szankcionálja. Ez azonban erre az eljárásra nem alkalmazható és én teljesen osztom, amit mélt­ózta­t­­tak mondani. Azért nem tartottam észrevételezendőnek, mert a költségvetésbe fel volt véve és a költségvetés indo­kolásában külön pontban volt említve, hogy ezek a hirdetési általányok és lapszubvenciók nem elégsé­gesek, azokat fel kell emelni. Tehát az állami szám­vevőszéknek, mikor erre történt az utalás, nem is volt oka, nem is volt joga ebbe kapaszkodni, mert a jogcím megvolt, költségvetési jogcím alapján lett utalványozva, tehát nem volt ok észrevételre. De ez nem azt jelenti, hogy szankcionálta azt a másik eljárást, amelyről nekem nem volt tudomásom, hogy az összegek a rendelkezési alapba utaltattak be. Az utalványozási jegyzék szerint az összegek hirdetési átalányra utaltattak ki, ezt nem volt semmi okom kifogásolni. Mikor kifogásoltam, 1905-ben olvastam először írásban, hogy ez a rendelkezési alapba utal­­tott, tehát erről felvilágosítás nem adatott. A rendelkezési alapba az én felfogásom szerint mást, mint ami megszavaztatott erre a célra, utal­ványozni nem lehet. Itt van a diferencia tulajdon­képp. Csak betűkülönbség, akár erről az oldalról adják ki, akár arról az oldalról. De arra a címre, hogy rendelkezési alap, sem a vasúttól, sem mástól az én jogi felfogásom szerint nem lehet utalvá­nyozni semmit. Maga az utalványozás, amint az utalványozási jegyzetekben volt, az én felfogásom szerint teljesen megfelelt a jogcímnek. Azért nem jóváhagyás volt ez, nem szankcionálás, hanem egyszerűen az volt az oka hogy én nem tekintettem a rendelkezési alapba utaltnak hanem a költségvetési cím és rovat sze­rint a hirdetés átalány és szubvenció rovatba, amire nézve a kormánynak joga volt. (Tisza és Rakovszky.) Gróf Tisza István: Szabad egy szót megje­gyeznem? Az elnök: Méltóztassék! Gróf Tisza István - Polémiába bocsátkozni nem akarok, nincs is jogom, csak egyszerűen konstatá­lom azt, hogy az eljárás a mi kettőnk részéről töké­letesen ugyanaz volt 1903-ban, 1904-ben és 1905-ben és azért ma is talány ez, örökre talány marad előttem, hogy miért tekintette törvénytelennek a szomszéd 1905-ben azt, amit nem tekintett annak 1903-ban és 1904-ben. Rakovszky István: 1903-ban és 1904-ben nem volt az, hogy a rendelkezési állományba utalványoz­­.teltotte. Hieronymi Károly: Mi soha semmit a ren­delkezési alap számára nem utalványoztunk. Gróf Tisza István: Egyszerűen a miniszterel­nöki segédhivatali igazgató vette fel az összeget. Az elnök: Éber Antal! (Éber kérdez.) Éber Antal: Azt méltóztatott mondani, hogy általánosan érzett baj volt, hogy a rendelkezési alap­ra annyi közszükséglet kiegészítése volt utalva, hogy a költségvetésben megszavazott összegek erre­­ nem voltak elegendők s ennek enyhítésére szolgált ez az átutalás. Méltóztatik-e tudomással bírni nagyméltóságodnak arról, hogy 1903 előtt, mielőtt tehát nagyméltóságod a kormányzatot átvette, mi­ként az állami számvevőszék hivatalosan jelentette, ilyen átutalások az Államvasúttól a miniszterelnök­ségnek, egyáltalában a rendelkezési alap céljaira nem történt, igy tehát méltóztat­ tudni arról és mivel méltóztatik azt indokolni,, hogy ez az általá­nosan érzett baj, csak akkor jelentkezett, aokol nagyméltóságod a kormányt átvette? Gróf Tisza István: Hogy az általánosan érzett bajon ugyanezen módon elődeink próbáltak-e segí­teni, azt én sohasem kerestem, ez utóvégre nem is tartozott reám, és amennyiben konstatáltatok, hogy ugyanezen eljárás nem követtetek, az ellen mi szavam sem lehet. Ez az általánosan érzett hiány nagyon régi keletű és ezt érzik hiszem, ma is azok, akik m­a felelősek azokért a fontos érdekekért, melyeket bizalmi természetű kiadási eszközökkel fedezni nem lehet. Éber Antal: Méltóztatik tudni arról, hogy mindhárom kiutalás olyan időben történt, mikor az illető év költségvetése még megszavazva nem volt Az 1903. november 24-iki kiutalás akkor tör­tént, mikor még nem­ volt 1903. évi költségvetés, az 1904-ik évi március 26-iki kiutalás akkor tör­tént, mikor még nem volt 1904. évi költségvetés és az 1905. február 3-iki kiutalványozás akkor törént, mikor még nem volt 1905-ik évi költségvetés. Ezt azért vagyok bátor kérdezni, mert azt méltóztatik mondani, hogy a hitelek terhére történtek az utal­ványozások, ezek azonban ezekre az évekre akkor még nem léteztek. Gróf Tisza István: Általában mindazok az anomáliák, melyek az exlex-állapot­tal összefüggtek, kiterjedtek az egész államháztartás vitelére. Éber Antal: Miután pedig méltóztatott hivat­kozni az azóta történtekre, jelesül a jelenlegi kor­mány alatt történt kiadásokra, amelyekről úgy mél­tóztatott nyilatkozni, hogy azok bizalmas politikai célokra adattak ki, bátor vagyok felvetni azon kér­dést, hogy miután a­zon bizalmas politikai célokra olyan nyilvánosan történtek a kiadások, hogy azok­ról mindenki tud, vajon azokat a közcélokat nem volna-e azon helyzetben megjelölni, amelyekre ez az 550.000 korona fordittatott.­ ­.Tisza a pénzek h­ováfordításáról.) Gróf Tisza István: Én azt hiszem, hogy hatá­rozottan kötelességet mulasztanék, ha e tekintetben magyarázatokba mennék bele. Utó végre az nagyon egyszerű játék volna a dolgokkal és a szavakkal az én részemről, hogy kihasítsak bizonyos dolgokat, me­lyek a rendelkezési alapból teljesíttettek, és azt mondtam, hogy ezeket fedeztem ezen összegből. Ez nem volna komoly dolog, nem volna helyes dolog, mert a rendelkezési alapot mint összefüggő egészet kell tekinteni. Másfelől én hivatalos esküm által is kötelezve érzem magamat arra­, hogy a rendelke­zési alapra vonatkozó felvilágosításokat megta­gadjam. (Tisza és Wekerle.) Éber Antal: Még egyet volnék bátor kérdezni. A lapoknak egyik február havi számában megje­lent közlés szerint a „Magyar Távirati Iroda“ azt jelentette, hogy gróf Tisza István február 7-dikén látogatást tett Wekerle miniszterelnök úrnál és ez alkalommal beszélgetés közben oda nyilatkozott, hogy jóhiszeműleg igénybe vette a 200.000 koronát, mert úgy tudja, hogy ez korábban is szokásban volt, de amennyiben a kiutalványozás törvénytelen­nek jelentetnék ki és a követelés csak azért nem ér­­vényesíttetnék, mert báró Kejérváry Géza által a felmentés kieszközöltetett, ő ezt a jogcímet nem fogadná el, hanem a 100.000 koronát visszafizetné. Tényleg tett-e ilyen kijelentést excellenciád ? Gróf Tisza István: Köztem és a miniszterel­nök úr közt teljesen bizalmas jellegű magánbeszél­getés folyt le, amely tudtom, hozzájárulásom és akaratom nélkül, a tényeknek nem teljesen meg­­felelő apokrif alakban került a lapokba. Én elvi álláspontomból kifolyólag semmiféle rektifiká­­ciókba nem mentem és nem is megyek bele, de ezt teljesen privát ügynek tekintem, amelyre nem felelek. Éber Antal: Még egy utolsó kérdésem van. Miután Hieronymi­onagyméltósága azt mondta, hogy a kérdéses összegeket nem a rendelkezési alapba utalta, beir-e a excellenciája arról tudomás­sal, hogy a segédhivatali főigazgató a kereskedelmi miniszteri átirat hátlapjára vezetett hivatalos fel­jegyzések szerint úgy látszik a kereskedelmi minisz­­ter úr tudta nélkül ezt a rendelkezés alapba véte­lezte be. Gróf Tisza István: Én természetesen a nyug­tát nem láttam, azt hiszem­­, barátom sem. A se­­gédhivatali főigazgató úr volt megbízva­, hogy vegye fel, ő tudta, hogy a rendelkezési alapba megy bele, tehát semmi kifogás alá az az eljárása nem esik, hogy ott feljegyezte. Az elnök: Hentz Károly! (Kié a felelősség !) Hentz Károly: És első­sorban három admi­nisztratív természetű, lényegileg azonban igen messze ide bele­vágó kérdésre volnék bátor exellen­­es adtól felvilágosítást kérni. Az akták azt mond­ják, hogy ez az egész eljárás, ennek a 200.000 és 150.000 koronának átutalása iránt hivatalból kez­dődött a kereskedelmi miniszter által. Volt-e nagy­, méltóságaitok közt szóbeli megállapodás arra nézve, hogy például exellenciád, mint miniszterelnök kez­­deményezze és a kereskedelmi miniszter átutalja? Gróf Tisza István: Úgy emlékszem, hogy én hoztam először t. barátomnál szóba, hogy a keres­kedelmi minisztériumnál kell olyan összegeknek lenni, melyek közcélokra felhasználhatók volnának. Mindenesetre ezért az egész tranzakcióért, miután tényleg én használtam fel azokat a pénzeket, a fele­­lősség teljesen engem illet. Hieronymi Károly: Szabad nekem is erre fö­lélnem. Én a volt közlekedési minisztériumban szolgáltam 1881—1882-ig. Azután, mint kereske­delmi miniszter 1903 novemberben léptem be újra. Az időközben történt belső kezelésekről természete­sen mit sem tudtam. Miként nyilatkozatomban meg is említettem, nekem ott a kereskedelmi miniszté­ - rium tisztviselői azt mondták, hogy erre a 200.000 koronára nézve az a megállapodás van a miniszté­riumban, hogy az átutalandó a miniszterelnökség­hez. Akkor hallottam én erről a dologról, tehát nem gróf Tisza István kezdeményezte a dolgot, hanem nekem az ottani tisztviselők mondták, hogy ez a dolog így áll. Az elnök: Tehát előzetesen valami nyomának kell ennek lenni? Hieronymi Károly: Igen, kell lenni! (Keresztkérdés.) Hentz Károly: Második kérdésem az volna, hogy minthogy általános gyakorlat az, — érni is voltam állami tisztviselő — hogy mikor a kor­mány, vagy a kormánynak valamely tagja utalvá­nyoz, ak­kor mindig megjelölik azt a célt, amelyre az utalványt kiadták, amelyre azt a bizonyos ösz­­szeget utalványozzák. Eben az esetben pedig ezek az utalványok nem jelölték meg azon célt, amelyre ezen összeg utalványoztatok. Arra volnék bátor tehát felvilág­osítást kérni, hogy tudatosan, tör­tént-e ez így, mert ha tényleg tudatosan történt volna, hogy nem jelölték meg a célt, amelyre a kereskedelmi miniszter ezen 200.000 koronát át­utalta, abban az esetben én mentve találnám az ál­lami számvevőszék eljárását, amennyiben ő látott egy utalványt maga előtt, amelyről jóhiszeműen vélhette, hogy olyan célra f°rdittatik, amely célra az a költségvetésben megszavaztatott. Minthogy utólag azután 1905. év folyamán arról győződött meg, hogy nem arra a célra fordíttatott, akkor tett ellene kifogást és azért az előző két év, amit excel­­lenciád mű­ tett, általam igazoltnak tekintendő. Másodszor ugyancsak azok, kik az utalványban jel­zett összeget felveszik, a nyugtában, melyet arról adnak, rendesen jelzik azt, hogy mire veszik fel azt a pénzt. Ebben az esetben ez sem volt jelezve a se­gédhivatali igazgató által, és excellencián azt mondja, hogy magára vállalja a felelősséget, azon­ban arról nem tehet, hogy a segédhivatali főigaz­gató oda írta, hogy a rendelkezési alap céljaira használandó fel. Hieronymi Károly: Bocsánatot kérek, a kér­dés első része énreám tartozik. Ennek most körül­belül négy esztendeje, én azóta természetesen azon aktákat nem láttam, nem is volt módomban bete­kinteni. Én úgy emlékszem és tessék utána nézni. Hentz Károly: Az akta így szól. Hieronymi Károly: De melyik utalvány? Hentz Károly: Mind a három egyformán szól. (Olvassa): Van szerencsém Nagyméltóságodat tisz­telettel értesíteni, hogy a m. kir. államvasutak igazgatóságát egyúttal utasítottam, hogy a hírlapi előfizetésekre, hirdetésekre stb. az 1904. évi költség­­vetési előirányzatba beállított összeg terhére 200.000 koronát Nagyméltóságod segédhivatali fő­igazgatójának bélyegtelen nyugtájára azonnal fi­zessen ki.“ Csak azt mondja, hogy minek a ter­hére, de hogy milyen célra, az nincs benne. Gróf Tisza István: Mert az csak a rovatban van. Itt némi ellentét látszik lenni a kérdésben, mert egyfelől kifogásolni méltóztatik azt, hogy az utalvány nem részletez, másfelől pedig azt, hogy a segédhivatali igazgató pedig a nyugtába beleírta, hogy a rendelkezési alap részére vette át. Hentz Károly: Nem írta bele, bocsánatot ké­rek: az aktának a hátuljára irta. Gróf Tisza István: Egy szóval, mégis ráírta. A nyugta ebben mindenesetre felvilágosítást nyúj­tott. Különben maga az a tény, hogy az az összeg a miniszterelnökséghez ment, azt hiszem, a szám­vevőszéket is tájékoztatta annyira, hogy a minisz­­­­terelnökség nem hirdet és az államvasutak nem hirdetési pausálét fizettek a miniszterelnökségnek, hanem sajtóügyi célokra utalta­tik át az összeg. Hentz Károly: A rendelkezési alapba utal­tatott ez a bizonyos összeg meghatározott részreg

Next