Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-07 / 135. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ* 1907. junius 7. 135. számo t fekvő 1903. évi költségvetésben 483.900 K. vol a hitel (hírlapok, folyóiratok, valamint hirdetési átalány) alatt felvéve. Midőn a minisztérium vezetését 1903-ban átvettem, egy litografált kimutatást vettem át, melyet a bizottság a kereskedelmi minisztériumtól beszerezhet, mely az 1903. és 1904. évre rendelkezésre álló 483.900 K miként felhasználásának tervezetét tüntette föl és amely szerint abból az összegből 200.000 K külön rendeltetéssel adatott át és ez az összeg, melyet sajtó célokra a miniszterelnök úrnak átutaltam. Ezt az átutalást, mindaddig, míg a számvevőszék az 1905. évi zárószámadásról szóló jelentésében azt nem kifogásolta, sem a mostani kormány, sem a számvevőszék nem tartotta szabályellenesnek, mert köztudomású, hogy a mostani kereskedelmi miniszter hasonlóan járt el és bizonyos összegeket a miniszterelnöknek átutalt. De az 1903. és 1904. évben általam tett átutalásokat a számvevőség nem kifogásolta. Az első 150.000 K összeget 1903 november hónapban utaltam át a miniszterelnöknek. Ha a számvevőszék ezt az átutalást kifogásolandónak tartja, miért nem közölte velem kifogásait 1903-ban vagy 1904-ben, midőn a második átutalás történt? Az elnök: Megköszönöm excellenciátoknak szíves felvilágosításait. Bátor vagyok kérdezni, hogy abban az esetben, ha a bizottság egyes tagjai kérdést intéznének, lennének-e szívesek felelni? Gróf Tisza István: Amennyiben tehetem, szívesen ! Az elnök: Először Rakovszky őnagyméltósága kíván szólani. (Az állami számvevőszék elnöke) Rakovszky István az állami számvevőszék elnöke: Mindkét oldalról aposztrofáltattam, kötelességem tehát egész röviden nyilatkozni. Először is általánosságban azt vagyok bátor felhozni, hogy, bár ez nem tartozik a jelen esetre, ha az állami számvevőszék valamit a maga csekély létszámával nem kifogásol, ez nem annyit jelent, hogy szankcionálja. Ez azonban erre az eljárásra nem alkalmazható és én teljesen osztom, amit méltóztattak mondani. Azért nem tartottam észrevételezendőnek, mert a költségvetésbe fel volt véve és a költségvetés indokolásában külön pontban volt említve, hogy ezek a hirdetési általányok és lapszubvenciók nem elégségesek, azokat fel kell emelni. Tehát az állami számvevőszéknek, mikor erre történt az utalás, nem is volt oka, nem is volt joga ebbe kapaszkodni, mert a jogcím megvolt, költségvetési jogcím alapján lett utalványozva, tehát nem volt ok észrevételre. De ez nem azt jelenti, hogy szankcionálta azt a másik eljárást, amelyről nekem nem volt tudomásom, hogy az összegek a rendelkezési alapba utaltattak be. Az utalványozási jegyzék szerint az összegek hirdetési átalányra utaltattak ki, ezt nem volt semmi okom kifogásolni. Mikor kifogásoltam, 1905-ben olvastam először írásban, hogy ez a rendelkezési alapba utaltott, tehát erről felvilágosítás nem adatott. A rendelkezési alapba az én felfogásom szerint mást, mint ami megszavaztatott erre a célra, utalványozni nem lehet. Itt van a diferencia tulajdonképp. Csak betűkülönbség, akár erről az oldalról adják ki, akár arról az oldalról. De arra a címre, hogy rendelkezési alap, sem a vasúttól, sem mástól az én jogi felfogásom szerint nem lehet utalványozni semmit. Maga az utalványozás, amint az utalványozási jegyzetekben volt, az én felfogásom szerint teljesen megfelelt a jogcímnek. Azért nem jóváhagyás volt ez, nem szankcionálás, hanem egyszerűen az volt az oka hogy én nem tekintettem a rendelkezési alapba utaltnak hanem a költségvetési cím és rovat szerint a hirdetés átalány és szubvenció rovatba, amire nézve a kormánynak joga volt. (Tisza és Rakovszky.) Gróf Tisza István: Szabad egy szót megjegyeznem? Az elnök: Méltóztassék! Gróf Tisza István - Polémiába bocsátkozni nem akarok, nincs is jogom, csak egyszerűen konstatálom azt, hogy az eljárás a mi kettőnk részéről tökéletesen ugyanaz volt 1903-ban, 1904-ben és 1905-ben és azért ma is talány ez, örökre talány marad előttem, hogy miért tekintette törvénytelennek a szomszéd 1905-ben azt, amit nem tekintett annak 1903-ban és 1904-ben. Rakovszky István: 1903-ban és 1904-ben nem volt az, hogy a rendelkezési állományba utalványoz.teltotte. Hieronymi Károly: Mi soha semmit a rendelkezési alap számára nem utalványoztunk. Gróf Tisza István: Egyszerűen a miniszterelnöki segédhivatali igazgató vette fel az összeget. Az elnök: Éber Antal! (Éber kérdez.) Éber Antal: Azt méltóztatott mondani, hogy általánosan érzett baj volt, hogy a rendelkezési alapra annyi közszükséglet kiegészítése volt utalva, hogy a költségvetésben megszavazott összegek erre nem voltak elegendők s ennek enyhítésére szolgált ez az átutalás. Méltóztatik-e tudomással bírni nagyméltóságodnak arról, hogy 1903 előtt, mielőtt tehát nagyméltóságod a kormányzatot átvette, miként az állami számvevőszék hivatalosan jelentette, ilyen átutalások az Államvasúttól a miniszterelnökségnek, egyáltalában a rendelkezési alap céljaira nem történt, igy tehát méltóztat tudni arról és mivel méltóztatik azt indokolni,, hogy ez az általánosan érzett baj, csak akkor jelentkezett, aokol nagyméltóságod a kormányt átvette? Gróf Tisza István: Hogy az általánosan érzett bajon ugyanezen módon elődeink próbáltak-e segíteni, azt én sohasem kerestem, ez utóvégre nem is tartozott reám, és amennyiben konstatáltatok, hogy ugyanezen eljárás nem követtetek, az ellen mi szavam sem lehet. Ez az általánosan érzett hiány nagyon régi keletű és ezt érzik hiszem, ma is azok, akik ma felelősek azokért a fontos érdekekért, melyeket bizalmi természetű kiadási eszközökkel fedezni nem lehet. Éber Antal: Méltóztatik tudni arról, hogy mindhárom kiutalás olyan időben történt, mikor az illető év költségvetése még megszavazva nem volt Az 1903. november 24-iki kiutalás akkor történt, mikor még nem volt 1903. évi költségvetés, az 1904-ik évi március 26-iki kiutalás akkor történt, mikor még nem volt 1904. évi költségvetés és az 1905. február 3-iki kiutalványozás akkor törént, mikor még nem volt 1905-ik évi költségvetés. Ezt azért vagyok bátor kérdezni, mert azt méltóztatik mondani, hogy a hitelek terhére történtek az utalványozások, ezek azonban ezekre az évekre akkor még nem léteztek. Gróf Tisza István: Általában mindazok az anomáliák, melyek az exlex-állapottal összefüggtek, kiterjedtek az egész államháztartás vitelére. Éber Antal: Miután pedig méltóztatott hivatkozni az azóta történtekre, jelesül a jelenlegi kormány alatt történt kiadásokra, amelyekről úgy méltóztatott nyilatkozni, hogy azok bizalmas politikai célokra adattak ki, bátor vagyok felvetni azon kérdést, hogy miután azon bizalmas politikai célokra olyan nyilvánosan történtek a kiadások, hogy azokról mindenki tud, vajon azokat a közcélokat nem volna-e azon helyzetben megjelölni, amelyekre ez az 550.000 korona fordittatott. .Tisza a pénzek hováfordításáról.) Gróf Tisza István: Én azt hiszem, hogy határozottan kötelességet mulasztanék, ha e tekintetben magyarázatokba mennék bele. Utó végre az nagyon egyszerű játék volna a dolgokkal és a szavakkal az én részemről, hogy kihasítsak bizonyos dolgokat, melyek a rendelkezési alapból teljesíttettek, és azt mondtam, hogy ezeket fedeztem ezen összegből. Ez nem volna komoly dolog, nem volna helyes dolog, mert a rendelkezési alapot mint összefüggő egészet kell tekinteni. Másfelől én hivatalos esküm által is kötelezve érzem magamat arra, hogy a rendelkezési alapra vonatkozó felvilágosításokat megtagadjam. (Tisza és Wekerle.) Éber Antal: Még egyet volnék bátor kérdezni. A lapoknak egyik február havi számában megjelent közlés szerint a „Magyar Távirati Iroda“ azt jelentette, hogy gróf Tisza István február 7-dikén látogatást tett Wekerle miniszterelnök úrnál és ez alkalommal beszélgetés közben oda nyilatkozott, hogy jóhiszeműleg igénybe vette a 200.000 koronát, mert úgy tudja, hogy ez korábban is szokásban volt, de amennyiben a kiutalványozás törvénytelennek jelentetnék ki és a követelés csak azért nem érvényesíttetnék, mert báró Kejérváry Géza által a felmentés kieszközöltetett, ő ezt a jogcímet nem fogadná el, hanem a 100.000 koronát visszafizetné. Tényleg tett-e ilyen kijelentést excellenciád ? Gróf Tisza István: Köztem és a miniszterelnök úr közt teljesen bizalmas jellegű magánbeszélgetés folyt le, amely tudtom, hozzájárulásom és akaratom nélkül, a tényeknek nem teljesen megfelelő apokrif alakban került a lapokba. Én elvi álláspontomból kifolyólag semmiféle rektifikációkba nem mentem és nem is megyek bele, de ezt teljesen privát ügynek tekintem, amelyre nem felelek. Éber Antal: Még egy utolsó kérdésem van. Miután Hieronymionagyméltósága azt mondta, hogy a kérdéses összegeket nem a rendelkezési alapba utalta, beir-e a excellenciája arról tudomással, hogy a segédhivatali főigazgató a kereskedelmi miniszteri átirat hátlapjára vezetett hivatalos feljegyzések szerint úgy látszik a kereskedelmi miniszter úr tudta nélkül ezt a rendelkezés alapba vételezte be. Gróf Tisza István: Én természetesen a nyugtát nem láttam, azt hiszem, barátom sem. A segédhivatali főigazgató úr volt megbízva, hogy vegye fel, ő tudta, hogy a rendelkezési alapba megy bele, tehát semmi kifogás alá az az eljárása nem esik, hogy ott feljegyezte. Az elnök: Hentz Károly! (Kié a felelősség !) Hentz Károly: És elsősorban három adminisztratív természetű, lényegileg azonban igen messze ide belevágó kérdésre volnék bátor exellenes adtól felvilágosítást kérni. Az akták azt mondják, hogy ez az egész eljárás, ennek a 200.000 és 150.000 koronának átutalása iránt hivatalból kezdődött a kereskedelmi miniszter által. Volt-e nagy, méltóságaitok közt szóbeli megállapodás arra nézve, hogy például exellenciád, mint miniszterelnök kezdeményezze és a kereskedelmi miniszter átutalja? Gróf Tisza István: Úgy emlékszem, hogy én hoztam először t. barátomnál szóba, hogy a kereskedelmi minisztériumnál kell olyan összegeknek lenni, melyek közcélokra felhasználhatók volnának. Mindenesetre ezért az egész tranzakcióért, miután tényleg én használtam fel azokat a pénzeket, a felelősség teljesen engem illet. Hieronymi Károly: Szabad nekem is erre fölélnem. Én a volt közlekedési minisztériumban szolgáltam 1881—1882-ig. Azután, mint kereskedelmi miniszter 1903 novemberben léptem be újra. Az időközben történt belső kezelésekről természetesen mit sem tudtam. Miként nyilatkozatomban meg is említettem, nekem ott a kereskedelmi miniszté - rium tisztviselői azt mondták, hogy erre a 200.000 koronára nézve az a megállapodás van a minisztériumban, hogy az átutalandó a miniszterelnökséghez. Akkor hallottam én erről a dologról, tehát nem gróf Tisza István kezdeményezte a dolgot, hanem nekem az ottani tisztviselők mondták, hogy ez a dolog így áll. Az elnök: Tehát előzetesen valami nyomának kell ennek lenni? Hieronymi Károly: Igen, kell lenni! (Keresztkérdés.) Hentz Károly: Második kérdésem az volna, hogy minthogy általános gyakorlat az, — érni is voltam állami tisztviselő — hogy mikor a kormány, vagy a kormánynak valamely tagja utalványoz, akkor mindig megjelölik azt a célt, amelyre az utalványt kiadták, amelyre azt a bizonyos öszszeget utalványozzák. Eben az esetben pedig ezek az utalványok nem jelölték meg azon célt, amelyre ezen összeg utalványoztatok. Arra volnék bátor tehát felvilágosítást kérni, hogy tudatosan, történt-e ez így, mert ha tényleg tudatosan történt volna, hogy nem jelölték meg a célt, amelyre a kereskedelmi miniszter ezen 200.000 koronát átutalta, abban az esetben én mentve találnám az állami számvevőszék eljárását, amennyiben ő látott egy utalványt maga előtt, amelyről jóhiszeműen vélhette, hogy olyan célra f°rdittatik, amely célra az a költségvetésben megszavaztatott. Minthogy utólag azután 1905. év folyamán arról győződött meg, hogy nem arra a célra fordíttatott, akkor tett ellene kifogást és azért az előző két év, amit excellenciád mű tett, általam igazoltnak tekintendő. Másodszor ugyancsak azok, kik az utalványban jelzett összeget felveszik, a nyugtában, melyet arról adnak, rendesen jelzik azt, hogy mire veszik fel azt a pénzt. Ebben az esetben ez sem volt jelezve a segédhivatali igazgató által, és excellencián azt mondja, hogy magára vállalja a felelősséget, azonban arról nem tehet, hogy a segédhivatali főigazgató oda írta, hogy a rendelkezési alap céljaira használandó fel. Hieronymi Károly: Bocsánatot kérek, a kérdés első része énreám tartozik. Ennek most körülbelül négy esztendeje, én azóta természetesen azon aktákat nem láttam, nem is volt módomban betekinteni. Én úgy emlékszem és tessék utána nézni. Hentz Károly: Az akta így szól. Hieronymi Károly: De melyik utalvány? Hentz Károly: Mind a három egyformán szól. (Olvassa): Van szerencsém Nagyméltóságodat tisztelettel értesíteni, hogy a m. kir. államvasutak igazgatóságát egyúttal utasítottam, hogy a hírlapi előfizetésekre, hirdetésekre stb. az 1904. évi költségvetési előirányzatba beállított összeg terhére 200.000 koronát Nagyméltóságod segédhivatali főigazgatójának bélyegtelen nyugtájára azonnal fizessen ki.“ Csak azt mondja, hogy minek a terhére, de hogy milyen célra, az nincs benne. Gróf Tisza István: Mert az csak a rovatban van. Itt némi ellentét látszik lenni a kérdésben, mert egyfelől kifogásolni méltóztatik azt, hogy az utalvány nem részletez, másfelől pedig azt, hogy a segédhivatali igazgató pedig a nyugtába beleírta, hogy a rendelkezési alap részére vette át. Hentz Károly: Nem írta bele, bocsánatot kérek: az aktának a hátuljára irta. Gróf Tisza István: Egy szóval, mégis ráírta. A nyugta ebben mindenesetre felvilágosítást nyújtott. Különben maga az a tény, hogy az az összeg a miniszterelnökséghez ment, azt hiszem, a számvevőszéket is tájékoztatta annyira, hogy a miniszterelnökség nem hirdet és az államvasutak nem hirdetési pausálét fizettek a miniszterelnökségnek, hanem sajtóügyi célokra utaltatik át az összeg. Hentz Károly: A rendelkezési alapba utaltatott ez a bizonyos összeg meghatározott részreg