Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-06 / 134. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1907. Junius 6. 134. szárrí !13 A Nemzeti Szinház az Antigonét újból előadván, sok tiszteletreméltó törekvést tanúsított. Nem érvényesült valamennyi. A kegyelet, a megértés és az ötletesség egymással birkózván, azokat a törekvéjeeket akárhányszor megöklelte. Az ötletesség diadalmaskodott és árnyalatokban akart remekelni. A szerencsétlen nüánsz-hajsza megint megrontott jóravaló színpadi igyekvéseket. A megrendítő egyszerűséget az elfinomult ügyesség tolmácsolta, ábrázolta. Ezt a következetlenséget a rendezés is, a szereplők is akárhányszor megsínylették. A hatalmas nagyvonalúság belefult a finom tónusokba, az ötletes részletekbe, a nagyszerű ritmus görcsvonalakba olvadt. Az előadás eszembe juttatta azt az érzésemet, amely akkor fogott el, amikor görög földön jártányban azt hallottam, hogy a cipőtisztítót Themistoklesnek, a pincért Aristidesnek, a hordárt Sokratesnek szólítják. Ez a mai előadás ilyen újgörög világ volt. És mégis örülök neki, s mégis szívesen köszöntöm érte a színházat. A görög tragédia megértését a színháztól csakis akkor reklamálhatom, ha a színház a görög tragédiát előadja. íme előadta. A rendezés a régi darabot s az új színházat öszszeegyeztette. A gazdag régi darabot s a szegényes Nemzeti Színházat. Az összeegyeztetésnek ez a szándéka bírta rá, hogy a kart földarabolja s dikcióját egyes tagjaival mondassa el. Ügyes fogás, de — szellemtelen. Az a kar nemcsak azért van, hogy a dikciója elmondassék. A kar a görög tragédia szerves része, a végzetnek nyomjelzője, a tragikumnak úgyszólván udvartartása. A nagy pátosz, a megrendítő hangulat, a megrázó megismerés a kar asszisztálásával érvényesül. Ma ez a kar úgy szerepelt, mint vén koldusok vagy elaggott semmittevők gyülekezése, amelyben hol az egyik, hol a másik morfondíroz vagy elmélkedik. Az öregek meglehetősen naturalisztikusan beszéltek, mert hogy a realisztikus új színdarabokban nem beszélnek legalább is ugyanolyan természetesen? A beszélő karbeliek szavait a kar hallgató tagjai fejbólintgatással s a helyeslés egyéb formájú nyilvánításaival kisérték. A kar társalgóknak csoportja volt, nem a tragikum utjának jelzője. Csak Mihályfi értékelte helyesen a kar szerepét. Nemes, egyszerű pátosza, mélységes komolysága, komor nyugodtsága sokat jóvátett. Mai játékára büszke lehet. Antigonét Paulai Erzsi játszotta. Dicséret igyekvésének, szorgalmának. És dicsőség szépségének. Néha remek Antigone-szobor volt, de a szobor egyre megelevenedett, mégpedig szertelenül megelevenedett. Patetikusan ideges volt. A végzettel való találkozásán csak idegesen nyugtalankodott. Részint iskoláján klasszikus, részint impresszionisztikusan újszerű volt. A tragikumot siránkozva fogadta, , de sírása nem volt elementáris elasszonyodás. Ki akarta pótolni ereje fogyatékosságát és ügyeskedett. Nem rendített meg, csak tetszett, mert lelkesen igyekezett. Kreont Bakó játszotta. Se nem görögösen, se nem méltóságosan, se nem tragikusan.. Csak kifejezett színjátszást produkált. Kitörései nem voltak megrázók. Illusztrálták Sophoiclesnek azt a mondását, hogy ,,a mély hallgatás gyakran veszélyt jelent“. A szertelen deklamáció nem jelent veszélyt. Már tudnillik olyant, amelylyel a végzet köszönt be. Csakis az erő és az akarat aránytalanságát jelenti. Ez pedig csakis baj, de nem katasztrófa. Beregi Haemonja, Pethes őre, Gál Gyula Tiresiasa kiváló színészi alkotások. Erő és mélység, tragikus hangulat és nagyszilűiség volt játékukban. A többi szereplő Ivánfy, Szacsvayné, Váradi Mariska se föl nem tűnt, se nem rontott. Egy-egy félreértést következetesen végig érvényesítettek. A tragédiát Mendelsohn—Bartholdi zenéjének néhány részletével tarkították. A közönség hol unatkozva, hol áhitatosan hallgatta az előadást. A nagyobb kitörések után Paulai Erzsinek, Bereginek és Gálnak lelkesen tapsolt. , Gerő Ödön. (*) Hubay Jenő kitüntetése. A király magyar nemességgel és a szalatnyai előnévvel tüntette ki Hubay Jenőt, a Zeneakadémia tanárát. Hubay Jenő egyik legérdemesebb, legderekabb művészünk, ki zenealkotói működésével, előadó művészetének kiválóságával és pedagógiai sikereivel egyaránt kiérdemelte ezt a jelentős kitüntetést, , (w) Az Operaházból. Az Operaházban holnap, csütörtökön Giordano Umberto dalműve, „André Chénier“ kerül előadásra új betanulással. Madelaint Vasquezné, a címszerepet Lunardi (ez alkalommal először), Gérardot Takács énekli. A többi szerepekben Ambrusne (Bersi), Berts (Coigny grófné), Valent (Madelon), Dalnoki (Roucher), Kornai (Fléville), Mihályi (Fouquier Tinville), Hegedűs (Mathieu), Déri (Incroyable), Piehler (Abbé), Ney B. (Schmidt) és Kárpát (Dumas) működnek közre. A dalművet Kerner István karmester vezényli.Ezen előadást jótékony célra a székesfővárosi államrendőrség tisztikarának nyugdíjpótló- és segélyező- egyesülete javára rendezik. (Rendkívüli bérletszünet XV. szám). — Szombaton, a koronázás negyvenedik évfordulóján az Operaház ünnepi előadást rendez. Szinre kerül „Nemo“, gróf Zichy Géza magyar történelmi dalműve, "Vasquezné, Takács és Arányi fellépésével a főszerepekben. Desalleurs marquist Pichler énekli ezúttal először. A dalmű előtt Poldini Edének ez alkalomra szerzett „Király-himnusz“-át adják elő, melynek szövege Jókai Mórtól való. A himnuszt az Operaház magánénekesei és teljes énekkara énekli zenekari kíséret mellett. (*) Szimmüvészeti Akadémia. Az Országos Szinművészeti Akadémián az évzáró vizsgálatok végetértek. Az előkészítők és az I. akadémiai osztály négy napra terjedő vizsgái után június 3-án az előkészítő osztály növendékei álltak a vizsgálóbizottság elé, melyben a kormány kiküldöttén, Huszka Jenő min. titkáron kivül az egész tanári kar részt vett. A növendékek nagy részét felvették az első akadémiai osztályba. A tanévet június 11-én az értesítők kiosztása fogja bezárni. (*) Képzőművészet. Az állam tulajdonát képező Történeti Képcsarnokot ma délben 12 órakor nyitotta meg gróf Apponyi Albert közoktatási miniszter a Magyar Tudományos Akadémia palotájában. A megnyitáson díszes, előkelő társaság gyűlt egybe. A minisztert a képtárnak igazgatója és rendezője, Kammerer Ernő min. tanácsos fogadta. Az üdvözlés után a miniszter megkezdette körútját és nagy figyelemmel nézte végig a képeket. A csarnok termei hetenkint háromszor, kedden, pénteken és vasárnap délelőtt 10 órától délután fél 2-ig állanak nyitva a nagyközönség részére. A Szépművészeti Múzeum magyar metszetkiállítását már beamelyen a legjelesebb európai mesterek műveit fogják bemutatni. A kiállítás junius 16-án, vásárfogja bemutatni. A kiállítás junius 16-án vasárnap nyílik meg. A kiállítás egész nyáron nyitva marad s azt őszszel a Reinbrandt-kiállitás követi. — A Konti-kiállitás, mely az „Uránia“ kigyóktéri szalonjában látható s „Az utolsó óra“ cimű nagy bibliai vásznát és változatait tartalmazza a fiatal művésznek, még csak ezen a héten lesz nyitva. (*) Mottl és Mahler: Münchenből jelentik, hogy az intendatura minden hivatalos cáfolatával szemben jó helyről vett értesülések alapján biztosan megállapítható, hogy Mottlnak e hónap másodikán beadott felmentési kérelmét kedvezően intézték el. Erről a közeli napokban Mottlt is értesíteni fogják. Hogy Schalk lesz-e Mottl utódja, ma még nagyon valószínűtlen. Zeneigazgatónak semmiesetre sem fogják kinevezni, legfeljebb karnagynak. Erre az állásra a legtöbb reménye Strausz Richárdnak és Weingartner Teliznek lehet. Mottl távozása elé nem gördül már több akadály és ezzel a bécsi Operaház igazgatóválsága befejeződött. — Mahler Gusztáv, mint Bécsből jelentik, lemondásának okairól tegnap a következőket mondotta egy újságírónak: „Mindenekelőtt teljesen valótlan, hogy engem valamilyen ,,affaire“-ek buktattak volna meg. Engem egyáltalában nem buktattak meg, én a magam jószántából megyek, mert el akarom érni a teljes függetlenséget. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy az opera olyan intézmény, amelyénl nem lehet sokáig megmaradni. S ha valahol lehet eredményesen működni, akkor mindenesetre a bécsi operaháznál lehetséges ez. És mégis elér az ember egy bizonyos holtpontra, amelyen túl nem juthat. Amit lehetett, azt úgy hiszem, keresztülvittem. A világnak egy színházát sem lehet olyan magaslaton tartani, hogy az előadások egyformán jók legyenek. Pedig én ezt szerettem volna elérni és minthogy tíz évi kemény munka után meggyőződtem ennek a lehetetlenségéről, elhagyom a helyemet. Mese az is, hogy az operaház deficitje nagyon megnövekedett és nekem ezért kell távoznom. Két évvel ezelőtt volt mintegy ötvenezer korona deficit, de ez már pótolva van. Ez idén pedig nem volt deficit, holott felemeltük a helyárakat. Az is valótlan, hogy a szerződésem lejárt volna, egyszerűen azért, mert nem volt szerződésem. Hogy mikor megyek el, az attól függ, hogy Mottl mikor foglalhatja el állá-*sát. Remélem nemsokára. Mottl meghívásáról pedig az a véleményem, hogy gratulálhatok magamnak is, az operaháznak is ilyen utódhoz.“ (*) Zenevizsga. A Nemzeti Zenede kamarazene-osztályának növendékei Gobbi Alajos igazgató vezetésével június 8-án, szombaton délután 4 órakor a "Vigadó kistermében tartják meg második évzáró vizsgálatukat.(*) Az „Ifjúság“ megnyitása. A Könyves Kálmán művészeti társaság Nagymező utcai szalonjának hat termében huszonöt magyar piktor művéből rendezett kiállítást. A vendégeket, akik közt több művészt, műbarátot, és nagyon sok szép hölgyet láttunk, Horváth Géza igazgató fogadta. A kiállítás holnaptól kezdve hétköznaponta reggeli 9-től esti 8 óráig , vasár- és ünnepnap reggel 1 9-től délután 1 óráig tekinthető meg díjtalanul. ('"') „Az ördög“ — huszonötödször. A Vígszínházban holnap, csütörtökön jubiláns előadás lesz. Huszonötödször kerül szinre „Az ördög“, Molnár Ferenc vígjátéka, amelynek a Vígszínház egyik legszebb sikerét köszönheti. A hat főszereplő, alá ennek a diadalnak részese, az összes eddigi előadásokban játszott és közülük Hegedűs Gyula, a címszerep kitűnő kreálója, vidéken is bemutatta ezt az alakítását. Vele együtt Varsányi Irén, Gazsi Mariska, Hegedűs Gyuláné, Fenyvesi Emil és SztrémyZoltán vesznek részt a holnapi jubilális előadásban is. „Az ördögi kedveltségire jellemző, hogy 'a vígjáték'egy hónap alatt már négy kiadásban jelent meg a könyvpiacon. . (“) Gounod szobra. Charles Gounodnak, a „Faust“ halhatatlan komponistájának, szobrot emeltek St.-Cloudban, Paris mellett. A minap volt a szobor leleplezése, melyen az ünnepi beszédet Saint Saens mondotta. A kormány nevében Dujar- din.Blaumetz szépművészeti államtitkár beszélt. (.) „A király házasodik.“ A Nemzeti Színházban szombaton lesz a reprize Tóth Kálmán „A király házasodik“ című vígjátékának, a következő szereposztásban: Erzsébet Róbert Károly özvegye: Jászai Mari, I. Lajos: Odry, Eiori hercegnő: T. Vízvári M., Magnificus Balbo: Gabányi, Doctissinus Guido: Gál, Kont Miklós: Szacsvay, István: Bartos, Erzsébet: Torok Irma, Kopjay Imre: Róemhegyi, Udvarmester: Mészáros, A császár követe: Hetényi, Fanni: Náday, Lőrinc: Abonyi, Francia követ: Garamsseghy, Angol követ: Balassa. (*) A párisi Beethoven-ünnep. Parisból táviratoztak: A Nagy Operában tegnap volt a párisi Beethoven-szobor javára rendezett díszelőadás, melynek bő és gazdag volt a műsora. A hangversenyen, mely négy óra hosszat tartott, a legnagyobb ünneplésben volt része Kurt Zelma bécsi operaénekesnőnek, aki ez alkalommal énekelt először a párisi közönség előtt. (*) Leoncavallo új operája. Páriából jelentik, hogy Leoncavallo Brisagóból levelet írt új kiadójának, Choudens-nak, amelyikben bejelenti, hogy „Maya“ című új operáját befejezte és legközelebb Parisba érkezik, hogy az operát eljátsza. Az opera a montcearlói színházban fog először színre kerülni. (*) Vizsga-előadás. A Pálfy Nina igazgatása alatt álló Sólymosi-féle színésziskola szombaton, június 8-án délután három órakor a Magyar Színházban tartja évzáró vizsgálati előadását. Színre kerül: „A falu rossza“ és a „Lili“ első és második felvonása. (*) Taberon Hírmondó előfizetőinek a m. kir. Operahiáz minden előadását közvetíti. KÖZOKTATÁS (Ipari főiskola Szegeden.) Szegedről te- tegrafálja tudósítónk: A Szegedre tervezett főiskola dolgában ma a kereskedelmi és iparkamarában nagy tanácskozás volt, amelyen Szeged városát dr. Lázár György polgármester és dr Gál Endre tanácsos, az államot Péterffy Lajos kereskedelmi miniszteri tanácsos és Torday Ferenc tanácsos, a kereskedelmi és iparkamarát Szarvas Lajos elnök és a titkár képviselték. A megállapodások lényege az, hogy az ipari főiskola meglesz Szegeden, mégpedig 2,200.000 korona költséggel. Az állam 1,400.000, a város 800.000 koronával járul az intézmény létesítéséhez. Ezenfelül a város adja a telket is. A főiskolának gépészeti és elektrotechnikai osztályai lesznek, továbbit különféle szaktanfolyamokat fognak tartani benne. A jelenleg meglévő fa- és fémipari iskola fémipari osztálya megszűnik. A faipari osztályt a város állami támogatással fentartja. Az iskolát 180—200 növendék befogadására tervezik, de az állam magára vállalta az intézet fejlesztését. A város tanácsa a megállapodást az e hónapi közgyűlés elé terjeszti, amely előreláthatóan elfogadja az előterjesztést. Főiskolája lesz tehát Szegednek, de ezzel körülbelül eldőlt a harmadik egyetem sorsa is, amelyet Szeged most már semmiképp sem kívánhat magának.