Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám)

1907-06-06 / 134. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ,­ 1907. Junius 6. 134. szárrí !­13 A Nemzeti Szinház az Antigonét újból előad­ván, sok tiszteletreméltó törekvést tanúsított. Nem érvényesült valamennyi. A kegyelet, a megértés és az ötletesség egymással birkózván, azokat a törekvé­­je­­eket akárhányszor megöklelte. Az ötletesség diadal­maskodott és­­ árnyalatokban akart remekelni. A szerencsétlen nüánsz-h­ajsza megint megrontott jó­­ravaló színpadi igyekvéseket. A megrendítő egysze­rűséget az elfinomult ügyesség tolmácsolta, ábrá­zolta. Ezt a következetlenséget a rendezés is, a sze­replők is akárhányszor megsínylették. A hatalmas nagyvonalúság belefult a finom tónusokba, az öt­­letes részletekbe, a nagyszerű ritmus görcsvonalakba olvadt. Az előadás eszembe juttatta azt az érzése­met, amely akkor fogott el, amikor görög földön jártányban azt hallottam, hogy a cipőtisztítót The­­mistoklesnek, a pincért Aristidesnek, a hordárt Sokratesnek szólítják. Ez a mai előadás ilyen új­­görög világ volt. És mégis örülök neki, s mégis szí­vesen köszöntöm érte a színházat. A görög tragédia megértését a­ színháztól csakis akkor reklamálha­tom, ha a színház a görög tragédiát előadja. íme előadta. A rendezés a régi darabot s az új színházat ösz­­szeegyeztette. A gazdag régi darabot s a szegényes Nemzeti Színházat. Az összeegyeztetésnek ez a szándéka bírta rá, hogy a kart földarabolja s dik­­cióját egyes tagjaival mondassa el. Ügyes fogás, de — szellemtelen. Az a kar nemcsak azért van, hogy a dikciója elmondassék. A kar a görög tragé­dia szerves része, a végzetnek nyomjelzője, a tra­gikumnak úgyszólván udvartartása. A nagy pátosz, a megrendítő hangulat, a megrázó megismerés a kar asszisztálásával érvényesül. Ma ez a kar úgy szerepelt, mint vén koldusok vagy elaggott semmit­tevők gyülekezése, amelyben hol az egyik, hol a másik morfondíroz vagy elmélkedik. Az öregek meglehetősen natur­alisztikusan beszéltek, mert hogy a realisztikus új színdarabokban nem beszél­nek legalább is ugyanolyan természetesen? A beszélő karbeliek szavait a kar hallgató tagjai fejbólintga­­tással s a helyeslés egyéb formájú nyilvánításaival kisérték. A kar társalgóknak csoportja volt, nem a tragikum utjának jelzője. Csak Mihály­fi értékelte helyesen a kar szerepét. Nemes, egyszerű pátosza, mélységes komolysága, komor nyugodtsága sokat jóvátett. Mai játékára büszke lehet. Antigonét Paulai­ Erzsi játszotta. Dicséret igyek­­vésének, szorgalmának. És dicsőség szépségének. Néha remek Antigone-szobor volt, de a szobor egyre megelevenedett, még­pedig szertelenül megelevene­dett. Patetikusan­­ ideges volt. A végzettel való találkozásán csak idegesen nyugtalankodott. Ré­szint iskoláján klasszikus, részint impresszioniszti­­kusan újszerű volt. A tragikumot siránkozva fo­gadta, , de sírása nem volt elementáris elasszonyo­­dás. Ki akarta pótolni ereje fogyatékosságát és­­ ügyeskedett. Nem rendített meg, csak tetszett, mert lelkesen igyekezett. Kreont Bakó játszotta. Se nem görögösen, se nem m­éltóságosan, se nem tragiku­san.. Csak kifejezett színjátszást produkált. Kitö­rései nem voltak megrázók. Illusztrálták Sophoic­­lesnek azt a mondását, hogy ,,a mély hallgatás gyakran veszélyt jelent“. A szertelen deklamáció nem jelent veszélyt. Már tudnillik olyant, amely­­lyel a végzet köszönt be. Csakis az erő és az aka­rat aránytalanságát jelenti. Ez pedig csakis baj, de nem katasztrófa. Beregi Haemonja, Pethes őre, Gál Gyula Tiresiasa kiváló színészi alkotások. Erő és mélység, tragikus hangulat és nagyszilűiség volt játékukban. A többi szereplő Ivánfy, Sza­cs­­vayné, Váradi Mariska se föl nem tűnt, se nem rontott. Egy-egy félreértést következetesen végig érvényesítettek. A tragédiát Mendelsohn—Bartholdi zenéjének néhány részletével tarkították. A közönség hol unatkozva, hol áhitatosan hallgatta az előadást. A nagyobb kitörések után Paulai­ Erzsinek, Beregi­nek és Gálnak lelkesen tapsolt. , Gerő Ödön. (*) Hubay Jenő kitüntetése. A király magyar nemességgel és a szalatnyai előnévvel tüntette ki Hubay Jenőt, a­ Zeneakadémia tanárát. Hubay Jenő egyik legérdemesebb, legderekabb művé­szünk, ki zenealkotói működésével, előadó művésze­tének kiválóságával és pedagógiai sikereivel egy­aránt kiérdemelte ezt a jelentős kitüntetést, , (w) Az Operaházból. Az Operaházban holnap, csütörtökön Giordano Umberto dalműve, „André Chénier“ kerül előadásra új betanulással. Made­­laint Vasquezné, a címszerepet Lunardi (ez alka­­­­lommal először), Gérardot Takács­ énekli. A többi szerepekben Ambrusne (Bersi), Berts (Coigny grófné), Valent (Madelon), Dalnoki (Roucher), Kornai (Fléville), Mihályi (Fouquier Tinville), Hegedűs (Mathieu),­­ Déri (Incroyable), Piehler (­Abbé), Ney B. (Schmidt) és Kárpát (Dumas) működnek közre. A dalművet Kerner István kar­mester vezényli.­Ezen előadást jótékony célra a szé­kesfővárosi államrendőrség tisztikarának nyugdíj­­pótló- és segélyező- egyesülete javára rendezik. (Rendkívüli bérletszünet XV. szám). — Szomba­ton, a koronázás negyvenedik évfordulóján az Ope­raház ünnepi előadást rendez. Szinre kerül „Nemo“, gróf Zichy Géza magyar történelmi dalműve, "Vas­quezné, Takács és­ Arányi fellépésével a főszere­pekben. Desalleurs ma­rquist Pichler énekli ezúttal először. A dalmű előtt­ Poldini Edének ez alkalomra szerzett „Király-himnusz“-át adják elő, melynek szövege Jókai Mórtól való. A himnuszt az Opera­ház magánénekesei és teljes énekkara énekli zene­kari kíséret mellett. (*) Szimmüvészeti Akadémia. Az Országos Szinművészeti Akadémián az évzáró vizsgálatok végetértek. Az előkészítő­k és az I. akadémiai osz­tály négy napra­ terjedő­ vizsgái után június 3-án az előkészítő osztály növendékei álltak a vizsgáló­­bizottság elé, melyben a kormány kiküldöttén, Huszka Jenő min. titkáron kivü­l az egész tanári kar részt vett. A növendékek nagy részét felvették az első akadémiai osztályba. A tanévet június 11-én az értesítők kiosztása fogja bezárni. (*) Képzőművészet. Az állam tulajdonát ké­pező Történeti Képcsarnokot ma délben 12 órakor nyitotta meg gróf Apponyi Albert közoktatási minisz­ter a Magyar Tudományos­ Akadémia palotájában. A megnyitáson díszes,­ előkelő társaság gyűlt egybe. A minisztert a képtárnak igazgatója és rendezője, Kammerer Ernő min. tanácsos fogadta. Az üdvöz­lés után a miniszter megkezdette körútját és nagy figyelemmel nézte végig a képeket. A csarnok ter­­mei hetenkint háromszor, kedden, pénteken és vasárnap délelőtt 10 órától délután fél 2-ig álla­nak nyitva a nagyközönség részére. A Szépművé­szeti Múzeum magyar metszetkiállítását már be­­amelyen a legjelesebb európai mesterek műveit fogják bemutatni. A kiállítás junius 16-án, vásár­­fogja bemutatni. A kiállítás junius 16-án vasár­nap nyílik meg.­ A kiállítás egész nyáron nyitva marad s azt őszszel a Reinbrandt-kiállitás követi. — A Konti-kiállitás, mely az „Uránia“ kigyóktéri szalonjában látható s „Az utolsó óra“ cimű­ nagy bibliai vásznát és változatait tartalmazza a fiatal művésznek, még csak ezen a héten lesz nyitva. (*) Mottl és Mahler: Münchenből jelentik, hogy az intendatura minden hivatalos cáfolatával szemben jó helyről vett értesülések alapján biz­tosan megállapítható, hogy Mottlnak e hónap másodikán beadott felmentési kérelmét kedvezően intézték el. Erről a közeli napokban Mottlt is érte­síteni fogják. Hogy Schalk lesz-e Mottl utódja, ma még nagyon valószínűtlen. Zeneigazgatónak semmiesetre sem fogják kinevezni, legfeljebb kar­nagynak. Erre az állásra a legtöbb reménye Strausz Richárdnak és Weingartner Teliznek le­het. Mottl távozása elé nem gördül már több aka­dály és ezzel a bécsi Operaház igazgatóválsága be­fejeződött. — Mahler Gusztáv, mint Bécsből jelen­tik, lemondásának okairól tegnap a következőket mondotta egy újságírónak: „Mindenekelőtt telje­sen valótlan, hogy engem valamilyen ,,affaire“-ek buktattak volna meg. Engem egyáltalában nem buktattak meg, én a magam jószántából megyek, mert el akarom érni a teljes függetlenséget. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy az opera olyan in­tézmény, amelyénl nem lehet sokáig megmaradni. S ha valahol lehet eredményesen működni, akkor mindenesetre a bécsi operaháznál lehetséges ez. És mégis elér az ember egy bizonyos holtpontra, amelyen túl nem juthat. Amit lehetett, azt úgy hiszem, keresztülvittem. A világnak egy színházát sem lehet olyan magaslaton tartani, hogy az elő­adások egyformán jók legyenek. Pedig én ezt sze­rettem volna elérni és m­inthogy tíz évi kemény munka után meggyőződtem ennek a lehetetlensé­géről, elhagyom a helyemet. Mese az is, hogy az opera­ház deficitje nagyon megnövekedett és ne­kem ezért kell távoznom. Két évvel ezelőtt volt mintegy ötvenezer korona deficit, de ez már pó­tolva van. Ez idén pedig nem volt deficit, holott felemeltük a helyárakat. Az is valótlan, hogy a szerződésem lejárt volna, egyszerűen azért, mert nem volt szerződésem. Hogy mikor megyek el, az attól függ, hogy Mottl mikor foglalhatja el állá-*­sát. Remélem nemsokára. Mottl meghívásáról pe­dig az a véleményem, hogy gratulálhatok magam­nak is, az operaháznak is ilyen utódhoz.“ (*) Zenevizsga. A Nemzeti Zenede kamara­zene-osztályának növendékei Gobbi Alajos igaz­gató vezetésével június 8-án, szombaton délután 4 órakor a "Vigadó kistermében tartják meg máso­dik évzáró vizsgálatukat.­­(*) Az „Ifjúság“ megnyitása. A Könyves Kál­mán művészeti társaság Nagymező­ utcai­ szalonjá­nak hat termében huszonöt magyar piktor művé­ből rendezett kiállítást. A vendégeket, akik közt több művészt, műbarátot, és nagyon sok szép höl­gyet láttunk, Horváth Géza igazgató fogadta. A kiállítás holnaptól kezdve hétköznaponta reggeli 9-től esti 8 óráig , vasár- és ünnepnap reggel 1 9-től délután 1 óráig tekinthető meg díjtalanul. ('"') „Az ördög“ — huszonötöd­ször. A Vígszín­házban holnap, csütörtökön jubiláns­ előadás lesz. Hu­szonötödször kerül szinre „Az ördög“, Molnár Ferenc vígjátéka, amelynek a Vígszínház­ egyik legszebb sikerét köszönheti. A hat főszereplő, alá ennek a diadalnak részese, az összes eddigi előadá­sokban játszott és közülük Hegedűs Gyula, a cím­szerep kitűnő kreálója, vidéken is bemutatta ezt az alakítását. Vele együtt Varsányi Irén, Gazsi Mariska, Hegedűs Gyuláné, Fenyvesi Emil és Szt­rémy­­Zoltán vesznek részt a holnapi jubilál­is elő­adásban is. „Az ördögi kedveltségire jellemző, hogy 'a vígjáték'egy hónap alatt már négy kiadásban je­­lent meg a könyvpiacon. . (“) Gounod szobra. Charles Gounodnak, a „Faust“ halhatatlan komponistájának, szobrot emeltek St.-Cloudban, Paris mellett. A minap volt a szobor leleplezése, melyen az ünnepi­ beszédet Saint­ Saens mondotta. A kormány nevében Dujar-­ din.Blaumetz szépművészeti államtitkár beszélt. (.) „A­ király házasodik.“ A Nemzeti Színház­ban szombaton lesz a reprize Tóth Kálmán „A ki­rály házasodik“ című­ víg­játékának, a következő szereposztásban: Erzsébet Róbert Károly özvegye: Jászai Mari, I. Lajos: Odry, Eiori hercegnő: T. Vízvári­ M., Magnificus Balbo: Gabányi, Doctissi­­nu­s Guido: Gál, Kont Miklós: Szacsvay, István: Bartos, Erzsébet: Torok Irma, Kopjay Imre: Ró­­emhegyi, Udvarmester: Mészáros, A császár követe: Hetényi, Fanni: Náday, Lőrinc: Abonyi, Francia követ:­ Garamsseghy, Angol követ: Balassa. (*) A párisi Beethoven-ünnep. Parisból táv­iratoztak: A Nagy­ Operában tegnap volt a párisi Beethoven-szobor javára rendezett díszelőadás, melynek bő és gazdag volt a műsora. A hangverse­nyen, mely négy óra hosszat tartott, a legnagyobb ünneplésben volt része Kurt Zelma bécsi opera­­énekesnőnek, aki ez alkalommal énekelt először a párisi közönség előtt. (*) Leoncavallo új operája. Páriából­ jelentik, hogy­ Leoncavallo Brisagóból levelet írt új kiadó­jának, Choudens-nak, amelyikben bejelenti, hogy „Maya“ című új operáját befejezte és legközelebb Parisba érkezik, hogy az operát eljátsza. Az opera a montcearlói színházban fog először színre ke­rülni. (*) Vizsga-előadás. A Pálfy Nina igazgatása alatt­ álló Sólymosi-féle színésziskola szombaton, június 8-án délután három órakor a Magyar Szín­házban tartja évzáró vizsgálati előadását. Színre kerül: „A falu rossza“ és a „Lili“ első és második felvonása. (*) Taberon Hírmondó előfizetőinek a m. kir. Operahiáz minden előadását közvetíti. KÖZOKTATÁS (Ipari főiskola Szegeden.) Szegedről te- tegrafálja tudósítónk: A Szegedre tervezett főiskola dolgában ma a kereskedelmi és ipar­kamarában nagy­ tanácskozás volt, amelyen Szeged városát dr. Lázár György polgár­mes­ter és dr Gál Endre tanácsos, az államot Pé­­terffy Lajos kereskedelmi miniszteri taná­csos és Torday Ferenc tanácsos, a kereske­delmi és iparkamarát Szarvas Lajos elnök és a titkár képviselték. A megállapodások lé­nyege az, hogy az ipari főiskola meglesz Sze­geden, még­pedig 2,200.000 korona költség­gel. Az állam 1,400.000, a város 800.000 ko­ronával járul az intézmény létesítéséhez. Ezenfelül a város adja a telket is. A főisko­lának gépészeti és elektrotechnikai osztályai lesznek, továbbit különféle szaktanfolyamo­kat fognak tartani benne. A jelenleg meg­lévő fa- és fémipari iskola fémipari osztálya megszűnik. A faipari osztályt a város állami támogatással fentartja. Az iskolát 180—200 növendék befogadására tervezik, de az állam magára vállalta az intézet fejlesztését. A város tanácsa a megállapodást az e hónapi közgyűlés elé terjeszti, amely előrelátha­tóan elfogadja az előterjesztést. Főiskolája lesz tehát Szegednek, de ezzel körülbelül el­dőlt a harmadik egyetem sorsa is, amelyet Szeged most már semmiképp sem kívánhat magának.

Next