Pesti Napló, 1907. szeptember (58. évfolyam, 208-232. szám)

1907-09-22 / 226. szám

2# _________PESTI NAPLÓ. 1907. szeptember 22- i26. szánt - bCC betevigye művelődéeünkb« az európai kultúra Iwtteszt. 'A* iádé* nemzellenét, a népség kultuszát hirdetdte , mint nyelvújító la ebben árulta el pro tátai küldetését Jellemző, amit a pályája kezde­tté« Kisfaludy Károly­nak iri: „örvendj eze­­mnenednek: a te magyarságod velős, te erőt sze­resvén a francia és német nyelveikben is, annál inkább meg fogod nemesíteni a honit, átalkozván k­if ■Tyultna.li a kényecségeket, de a mi szép nyel­­vrőnk­ virágairól el nem feledkezvén. Arra ennek nagy szüksége van, mart ez nem régóta művel te­lik, a »»né'n nyelv tanult a mások példáján. Az előbb-utóbb úgy is megtörténik, akármit ellenkez­zenek ie ortológusaink. Tisztelni kell a szokást és a grammatikát s jaj 'annak, aki törvényt nem is­mer, de az illés nem­ kevésbé szükséges és biztos vezér/* jfc: £1­veiért következetesen, példátlan akarat­erővel is kitartással küzdött fel századon keresz­tül a a körülötte támadó uj irodalomban mindig megtartotta imsérszerepét. A próféták fanatizmu­sával hitt elveinek diadalában. „Csak" várd " itt* Toldy Ferencnek — mi lesz nyelvünk, mi lesz litteratúránk, a maga konfesszionáriusai által.“ A küzdelemben sem a nyomorúság, sem az ellensé­gei miatt szenvedett­­ok keserűsége nem ingat­hatta meg. Hat esztendeig szenvedett börtönben, amikor a Martinovics -összeesküvés alkalmával őt is elfogtál­. A börtönben is folytatta munkásságát, betegen, megtörve, rozsda­festékkel, az ablak ón­jából készített irónnal s néha a saját vérével íro­gatott. Kiszabadulása után Széphalomról intézte az irodalom és a kultúra sorsát, jórészben levelei­vel, amelyeknek írásában fáradhatatlan volt fél­­századon keresztül. Levelezése, amelyet most ad ki vaskos kötetekben az Akadémia, valóságos kincse irodalomtörténetünknek. Az irodalom minden leg­csekélyebb jelenségére kiterjedt a figyelme­s korá­nak majdnem valamennyi jelentősebb alakjával le­velezett. ’ ' '■ ̇! 1 •'' Munkabírása emberfeletti volt. Ezt írja többi közt Toldynak, hatvannyolc éves korában, amikor ezer gond emésztette a lelkét: „Csaknem mindennap éjfélkor fekszem, virradatkor gyertyát gyújtok s dolgom alig halad. Egész halom levelek várják tőlem a választ . . E levelekben nyilat­kozik meg legjellemzőbben az ő agitátor­­egyéni­sége. Részt vett mindenben, ami a magyar kultú­rát előmozdította s mint a magyar szabadkőműves­ségnek egyik legkiválóbb tagja ott működött min­denütt, ahol nemzetünk haladásán és jóllétén fá­radoztak nemes szivü emberek. Nagy jóltevője volt nemzetünknek s az érsemjéni Kazinczy-ünnep a magyar kultúra ünnepnapja lesz. Londesz Elek: van benne valami * nagyobb témáktól való Szemér­mes — talán óvatos — tartózkodás is. Ez nem akar szemrehányás lenni. Kies Menyhértet talentuma tényleg ma egyszerű, közvetlen témák felé vonzza két-három strófás lírai apróságokban a legerősebb. Vannak hangulatai, szavai, a formákhoz is ért és legtöbb vers­ében ott lappang valami abból a rue­­kakelikuz szentimentalizmusból, ami nélkül talán ma egy könyvből nem lehetne eladni ötszáz pél­dányt. Család és szerelem­­— feh­ér szerelem — ezek azok * motívumok, amelyek közül Kiss Menyhért néhány bájos változatot irt, közben van néhány ter­mészetize­tő­ben és ezekben akart* * költő székely hazájának kegyei, erdői iránt érzett szeretetét le­róni. A könyvet Lányi László illusztrálta. Kár, hogy a szerző, aki önmaga iránt oly szigora volt, ezt a jótékony szigort nem gyakorolta illusztrátorával eszemben is, különben a könyv nem jelent volna meg oly fotoklicékkel, amelyek kedveltek lehettek ugyan a Gartenlaube hatvanas évekbeli évfolyamai­ban, de a modern könyvkiállítás korában nem volna szzabad, hogy egy tehetséges költő első kötetének ha­tását rontsák. A kötet Singer és Wolfner kiadásá­ban jelent meg. * (A bécsi tuberkulózis-kongresszus.')' Bécsből jelentik: A nemzetközi tuberkulózis-konferencia tagjait ma este banketten látta vendégéül Bécs vá­rosa. Az ünnepélyes fogadtatásért Leiden­­(Berlin)a delegátus mondott köszönetet, majd Neumayer al­polgármester emelkedett Szólásra s ő felségére és a kongresszuson képviselt országok uralkodóinak és államfőinek egészségére ürítette poharát. Fraenkel (Berlin) Bécs város szépségét és vendégszeretetét szép szavakban méltatta és a polgármestert köszön­tötte fel. Schroter beszéde után, aki a polgármes­ternek a szivés fogadtatásért mondott köszönetet, még számos beszéd hangzott el. Az ünnepség éjfél­kor ért véget. !'•• f *­v .V '■,! ■(l’íi'i ,ü * (Művészet) Szerkeszti Lyka Károly. Negyedik száma e kéthavonkint megjelenő folyiratnak vezető he­lyen néhai gróf Andrássy Tivadar művészetével foglal­kozik. Különös érdekességei azok a rajzok, amelyeket Rodin küldött a „Művészet" számára. Ezenkívül szá­mos művészeti tanulmányt, érdekes tárcát találunk e füzetben, mely színes mellékletül Rippl-Rónai József „Nyires" ciműl festményének reprodukcióját hozza sok eredeti rajzzal, tanulmánynyal és fejlécekkel. A „Mű­­vészet“-et Singer és Wolfner adja ki az Orsz. Képző­művészeti Társulat támogatásával. Előfizetési ára egy negyedévre 18 korona. A Képzőművészeti Társulat tagjai tagilletmény fejében kapják. * (úl Idők/ Szerkeszti Herczeg Ferenc. Az új szám egy csomó Linek-karrikatúrát közöl. A képek közt van még Kazinczy Ferenc szobra, a pestmestyei hadgyakorla­tok, Volf György emléktáblája stb. A szövegrészben be­végződik Farkas Pál regénye „A nagy hegyek mögött"( Novellát Tömörkény István és Pap Mariska írtak, cik­ket Cholnoky Viktor és Szerb Zsigmond, verset Endrődi Sándor és Madarász Emil. Ezt még kiegészíti a tartal­mas mindenféle rovat. Az Uj Idők előfizetési ára ne­gyedévre­­ korona. TÖRVÉNYSZÉK. . A gyep. — Jelenet a járásbiró előtt. — A bíró: Hatósági személy megsértésével van van vádolva. A vádlott: Lehet, hogy a tétel ez fog ellenem, de a természet joga, hogy az észjogot ne is említ­­sem, mellettem szól. A biró: Ön a jelen év szeptember havában sértő szarvakkal illette Gábor Flórián rendőrt A vádlott: Bocsánatot kérek, biró úr, a sértés nem reá, hanem boldogult nagyapjára vonatkozott. A biró: Ön a Tisza Kálmán-tér gyepjén aludt ez alkalommal. A vádlott: Csak szundítottam, olyan kellemes félálom, mely a valóságot az ábránddal, az életet az álommal egybeolvasztja. A biró: Ez a kitérés fölösleges. Ön olvashatta ír táblán, hogy a gyepre lépni tilos. A vádlott: Megvallom, biró úr, valahányszor e tilalmat olvasom, mindig fölháborodik a bensőm. Durvának, kegyetlennek ítélem ezt a tilalmat. Hát minek készítenek mesterségesen gyepet, ha arra lépni, vagy arra keveredni nem szabad? Lehet-e a gyepnek egyéb rendeltetése, mint hogy az ember puhás ágát, kellemes büfét érezze, ha rajta fekszik. Hát tisztán látnivalónak csinálják? Hisz akko­r sok­­fer­ figgwgrübb, b* jo­aa^imik­ gyeped. Ml Jg®_. kell gondozni, öntözni és őrizni. A gyepnek ős, eredeti rendeltetése nem lehet más. IA bíró: Ez nem tartozik ide. Ez rendészeti kér­dés. Tessék interpellálni a városházán. rA vádlott: Hiszen ha én városatya lennék ! Ak­kor nem volnék rászorulva a közgyepre, tikkor saját gyepemen heverném ki a semmittevést. De mint szegény proletár . . . . . ! "!'f A bíró: A szegénység ebben az esetben nem mentség. 'R# A vádlott: Ez a legnagyobb bírói tévédét. A­ szociológia kétségtelenül kimutatta, hogy a legtöbb eltévelyedést, vétséget, bűnt a szegénység termel. Vagyis azok a körülmények, melyek mint kompliká­ciók merülnek fel a szegénység nyomán. A szegény­ség első­sorban betegség ... A biró: Lehet, de ez Halé messze vezet. Odáig én önt nem követhetem. A tényállás az, hogy ön durván ráriyalt a kötelességét teljesítő rendőrre. A vádlott: Legyen. Maradjunk ennél. Elisme­rem, hogy nem azon a hangon válaszoltam, amelyen a rokokó idejében az udvari szépek beszéltek. De a megszólítás provokált rá.­­ A bíró: Hogy «ólitotta meg a rendőrt A vádlott: Azt mondta: hé keljen fel, ez nem legelő. Ezzel implicite azt fejezte ki, hogy én lege­lek, azaz barom vagyok. Arra én teljes tisztelettel azt válaszoltam: „Ökör volt az ön kedves nagy­papája, nem is lehetett már ilyen unoka után ítél­ve.“ Ez az egész. •«•■~$* - i * ' A biró fölmenti a vádlottat, miután beigazolást ny^x, hogy a rendőr provokálta a durvaságot. . . •— Ő felsége a király nevében fölmentem! — Ah, biró úr, jobb szerettem volna, ha a gye* pet mentette volna fel a hivatalos ostobaság alól ! ’’ Lucián. (§) A kadarkati nábob. Ismeretes Nagy Ákos somogymegyei földbirtokos bűnügye, akit jogerősen több évi börtönre ítéltek. Hogy meghalt nagybátyja kadarkuti és szlavóniai uradalmait megkap­ari­t­­hassa. Nagy Ákos hamis tanukat toborzott, akik hit alatt vallották, hogy a haldokló nábob őt tette meg általános örökösévé. A végrendelethamisító azonban, amikor az ítélet jogerőre emelkedett, * külföldre szökött s három világrészt bebarangolva* tavaly Londonból szarvusz kondaktusszal vissza­jött. Erősen reménykedett aban, hogy kijárja peré­nek megújítását, esetleg a királyi kegyelmet, de mivel számításában csalódott, újra elbujdosott. A­ hivatalos lap mai számában a kaposvári királyi törvényszék közhírré teszi, hogy az ismeretlen tar­tózkodásai Nagy Ákos volt kadarkút­ lakosi ellen felesége kérelmére tékozlás miatt a gondnokság alá helyezés eljárását megindította s a tárgyalás ide­jéül ez évi december huszonnyolcadik napjának délelőtti kilenc óráját tűzte ki. Fölhívja a törvény­szék az ismeretlen tartózkodású alperest, hogy erre a tárgyalásra jelenjék meg, esetleg a részére ki­rendelt ügygondnokot, Pohl László, kaposvári ügy­védet célszerű védelmére utasítsa, mert különben mulasztásának következményeit magának tulajdo­nítsa. A törvényszék végül közhírré teszi, hogy Nagy Ákos összes ingó és ingatlan vagyonára ,a követe­lésére az előleges zárlatot elrendelte.­­ (§) Elítélt román szerkesztő. A kolozsvári törvényszék mint esküdtbíróság tegnap 10 havi bör­tönre és 700 korona pénzbírságra ítélte Paeatianui Tivadart, a „Telegraful Roman“ szerkesztőjét sajtóvétség miatt. Érdekes, hogy Paeatianu már nyolc havi börtönt szenvedett Szegeden „Cartea de aur“ (aranykönyv) című­ műve miatt. (§) A bérletjegy. Egy bécsi cég tavaly elbo­csátotta szolgálatából Weisz Samu László ügynö­köt, akitől elbocsátásakor az éves vasúti bérletjegyet visszakövetelte, mert a jegy a cég tulajdona volt. Az elbocsátott ügynök ekkor az államvasutaknál bejelentette, hogy a jegyét elveszítette, mire egy másodlatot adtak neki. Mikor a másodlatot az ügy­nök megkapta, az eredeti jegyet visszaküldte a cég­nek, amely azonban nem tudta az eredeti jegyet új ügynökének nevére átíratni, mert az államvasutak megtagadták. Mikor a megtagadás okát a cég meg­tudta, csalás miatt följelentette Weisz Samu László ügynököt, akinek ügyét ma tárgyalta a büntető­­törvényszék dr. Sárkány bíró elnöklésével. A tár­gyaláson a vádlott azzal védekezett, hogy a céggel elszámoló viszonyban állott s a cégtulajdonos kö­vetelése fejében engedte át a vasúti jegyet. Bár, a panaszos cég a vádlott védekezését megcáfolta, a bíróság Weisz Samu Lászlót a csalás vádja alól fölmentette, mert a vádlott eljárásában nem látott megtévesztő szándékot. Az ügyész fölebbenett. (§) Melyik az igazi. A dánosi rablógyilkosok bűnügyében tegnap váratlan fordulat állott be. A váci csendőröm­ester táviratban tudat)» dr. 'Ac­ed * (Magyar tudós kitüntetése Oroszországban.^ Az orosz cár dr. Szendrei Jánost, a Magyar Tudo­mányos Akadémia tagját, az ős-orosz és ős-magyar kutatások terén szerzett érdemei elismeréséül a Szaniszló-rend II-ed osztályú keresztjével tün­tette ki. *’• i b * (A Kisfaludy-Tóraság felolvasó­ ülése.) A Kisfaludy-Társaság e hónap 25-ikén délután öt órakor felolvasó ülést tart az Akadémia heti ülés­termében, a következő tárgysorozattal: 1. Folyó ügyek. 2. Árpád a magyar irodalomban. Tanulmány Beöthy Zsolt rendes tagtól. 3. Árpád a mgyar mű­vészetben. Tanulmány Berzeviczy Albert rendes tagtól. 4. Költemény Kozma Andor rendes tagtól. 6. A Pancsatantra meséiből. Műforditás Fiók Ká­roly rende a tagtól. — Ezután zárt ülés lesz. * (Versek.) Irta Kiss Menyhért. Százhusz oldalas könyvecske ez, körülbelül hatvan-hetven költemény, a szerzőnek eddigi irodalmi munkás­sága. Kiss Menyhért nevét már több év óta ismeri az olvasóközönség a lapokban elszórtan megjelent munkáiból és hogy mégis csak esztendők után adott ki kötetet, a szerző ízlését és önbirálatát dicséri. Mert Kiss Menyhért szigorú lelkiismeretességgel válogatta össze verseit — nem nagyigényü, de egytől-egyig bájos apróságok — és nem esett a fiatal költők szokásos hibájába, akik mielőtt egy szalonba lépnek, megigazítják nyakkendőjüket, de első könyvük rendszerint oly borzas összevisszaság, mint egy bohémfrizura. Mindez hiányzik Kiss tírepyhéri könyvéből. Nincs benne vizánkodás, apt

Next