Pesti Napló, 1907. november (58. évfolyam, 259-284. szám)

1907-11-07 / 264. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ.__________ 1007. november 7. 264. szám­o t­ ­eszti a kiegyezési műbe ezeknek integráns alkat­része gyanánt. Szóló ezt az álláspontot a leghatá­rozottabban visszautasítja és a 14. szakaszszal való visszaélés felelősségét teljesen azokra hárítja, akik annak idején ezeket a hírhedt rendeleteket kiad­ták. Sürgősen kéri a miniszterelnököt, hogy a po­litikát ne tekintse csupán személyi kérdésnek, ha­nem fogja fel programmkérdés gyanánt és mutassa meg a képviselőknek azt az utat, amelyen nem­csak egyes akarnokok, hanem független és meg­győződésükhöz hű férfiak is haladhatnak. Schlegel képviselő az összes, a kiegyezési tár­gyalások folyamán kötött megállapodások megis­mertetését kéri, valamint felvilágosítást kér arról, váljon az osztrák képviselőház elé terjesztett tör­vényjavaslatok szövegei azonosak­ a magyarral, és hangsúlyozza, hogy az osztrák államfőinek joga van a korona és a koalíció között kötött­­paktum, tartal­mát ismerni és végül kijelenti, hogy a kiegyezési törvényjavaslatok komplexumába a bank és kato­nai kérdéseket is be kellett volna vonni. Akár el­fogadjuk, akár visszautasítjuk a kiegyezést, ez ká­ros. Hogy melyik a kisebb baj, azt szóló csak ak­kor tudná eldönteni, ha a kormány különböző, a részletes vitára fentartott kérdésekre feleletet fog adni. Auersperg herceg beszéde után a tárgya­lásokat­ félbeszakítják. A következő ülés holnap délelőtt 11 órakor. A válság. Bécs, november 6. A német nemzeti szövetség ma összeült a poli­tikai helyzet megbeszélése céljából. Egy kommü­niké szerint Prazek képviselőnek földmivelésügyi miniszterré való kinevezését a német pártok szem­pontjából általában elfogadh­atatlannak tartották. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben az összes cseh törekvéseket, tekintet nélkül a németekre, a kormány teljesíti illetőleg azok teljesítését kilá­tásba helyezi, a kiegyezés politikai természetűnek látszik, amely a német pártok állásfoglalását a ki­egyezéssel szemben, amely objektív megítélés mel­lett, nem talált volna oly heves ellentállásra, jelen­tékenyen megváltoztathatná. A szövetség elhatá­rozta, hogy a kilences bizottságba választandó de­legátusok megválasztásakor a keresztényszocialis­­tákkal szövetkezik egységes állásfoglalás céljából. A­z elnököt megbízták, hogy a német miniszterekkel és a­­ miniszterelnökke­l érintkezésbe lépjen és a végleges döntés esetén a német nemzetiségi érde­keket fogja irányadókul tekinteni. Bécs, november 6.­­(Saját tudósítónktól.) Báró Beck miniszter­i­nök ma egész nap tanácskozott a cseh és a német pártok vezéreivel, de a tárgyalások egyelőre nem vezettek eredményre. Politikai körökben általános az a vélemény, hogy a válság e hét folyamán el fog simulni. Elsősorban arról van szó, hogy Prezek vegye át a cseh nemzetiségi minisztériumot, a ke­reskedelmi tárca pedig az újcsekélynek jusson. Dél- órán némileg javult a helyzet, amelyet, legjobban ő­sként lehet jellemezni,, hogy cseh pártválság van, de parlamenti, vagy kormányválságról szó sem lehet. Bécs, november 6. (Saját tudósítónktól.) A válság állandó, mert a cseh agráriusok ragaszkodnak hozzá, hogy elnö­kük, Prazek legyen a földművelési miniszter, vi­szont a német pártok körmük szakadtáig ellen­állást fejtenek ki. Báró Beck miniszterelnök rá akarná venni a cseheket, hogy Prazek vegye át a cseh nemzetiségi minisztériumot és az ifjú csehek jelöljék ki kebelükből a vasúti minisztert. A német pártok­ kilences bizottságának mai gyűlé­sén nagy felháborodással beszéltek arról, hogy a miniszterelnök megint háttérbe szorítja a némete­ket és a konferencián jelen volt német miniszterek, Harricet, Trade és Derschat­a nem tudták lecsen­­desíteni a kedélyeket. Bécs, november 6. ■ A képviselőház keresztényszocialista pártja ma este Lueger elnöklésével három órás ülést tartott, amelynek elején Snieger jelentést tett a klubnak, majd a­ kiegyezés kérdését tárgyalták. A vitát hol­nap folytatják. Prazek, Bécs, november 6. (Saját tudósítónktól.) Prazek, a cseh agráriu­sok pártjának elnöke, aki most komoly jelült a kereskedelmi, vagy a földművelési mi­niszterségre,­­ alacsony sorból küzdötte fel­­magát. A 31. gyalog­ezred katonai zenekarában muzsikus volt és a káplárságig vitte. Előbb Bécsben szolgált, majd­­ Nagyszebenbe került ezredével. Egyik legjobb ba­rátja, akivel most is szívesen van együtt, a közokta­tási minisztériumban hivatalszolga. Az is a 31. gya­logezredben katonáskodott s azóta tegeződik a mi­niszterjelölt és a minisztériumi szolga.­ ­ A birodalmi kancellár pöre, — Brandot más/elévi fogságr­a itélte/c. —. Budapest, november 6. Ma folyt le Berlinben Bülow herceg pöre. A birodalmi kancellárt egy Brand nevű hisz­térikus röpiratgyártó olyan üzelmekkel vá­dolta, amelyek gróf Moltke-val derültek ki a legutóbbi szenzációs perben. De a Bailow— Brand-pör nem volt bű pendantja a Moltke— Starden-pörnek. Amíg az előbbiben a vádló bukott el, addig ma a kancellár becsületsértő­jét más­félévi fogságra ítélték, sőt a tárgyalás végén azonnal letartóztatták­. A pert ezúttal nem a Schöffengericht ve­zette, hanem a Landesgericht. Sokkal szigo­rúbban kezelte ez a bíróság a vádlottat, mint a múltkor a Schöffenbirák Hardent. Ami könnyű is volt. Ma nem egy Harden állt a bíróság előtt, csak egy Brand. Gyáva, dadogó, beteg ember, aki egyetlen bizonyítékot nem tudott felhozni. Egyetlen mentsége volt csak, hogy a barátai félrevezették, no meg az, hogy ő maga is abban a bajban szenved, amelyet röpiratában Bülowról konstatált. A törvény­szék­ természetesen egyik mentséget sem fo­gadta el. ■­ A tárgyalás menete nem volt oly izgal­mas, mint a Harden-peré. A legérdekesebb alak a birodalmi kancellár volt, aki tanúval­lomásában erős, férfias vádbeszédet mondott. Érdekes tanú volt még Eulenburg herceg. A herceg, aki betegen jött el a tárgyalásra, val­lomásában nem annyira a Bülo­w-pörrel, mint inkább azokkal az ódiumokkal foglalkozott, amelyek a Harden-pörből rá­­áramlottak. Ki­hallgatták még Schee­for­­titkos tanácsost, akit a röpirat Bülow erotikas társának mondott, azután a kancellár unokaöcscsét, házmesterét, meg egy pamfletistát. Egyik kihallgatás sem vett különös érdekes. A tárgyalásról, amely­nek legnagyobb szenzációja bizonyára az íté­let, következő távirataink számolnak be: A tárgyalás: Berlin, november 6. Az országos törvényszék második büntető ta­nácsa előtt ma kezdték tárgyalni Bülow herceg birodalmi kancellárnak Brand Adolf író ellen becsületsértés miatt tett panaszát.. A tárgyalás nagyszámú érdeklődő közönséget csüdített egybe. .Rendőrük és törvényszéki szolgák csak nehezen tartják fenn a rendet. Sok a német és külföldi újságíró, akik külön asztaloknál foglalnak helyet. Igen sok jogász is van a hallgatóság soraiban, többek közt Bachler főügyész is. A tárgyalást dr. Busch, a Lar­desgericht igazgatója vezeti, a közvádat dr. Preuss első államügyész, a védelmet dr. Arnau berlini ügyvéd képviseli. Az elnök tizedfél órakor nyitotta, meg a tár­gyalást s felhívta a tanukat. A többi közt meg­jelentek Uolstein Frigyes titkos tanácsos, Scheef­­fer titkos kormánytanácsos, I­rschfeld Magnusz, dr. Schmidt Károly, Schwuls magánzó s kissé el­késve Eulenburg Fülöp herceg, aki két szolgára támaszkodva lép be a terembe. Bülow herceg tíz órára ígérte megjelenését. Gróf Wedel és gróf Schulenburg Günter nem jelent meg. Gróf Ho­henau Vilmos és gróf Lynar, akik szintén tanú­ként voltak megidézve, nem jöttek el. Az ügyész felolvasott egy táviratot, amely szerint gróf Lynar elkül­ö-'ött lakásából s nem tudják, hogy most hol tartózkodik. A tanuk közül még nem jelent mm.­­Kleichhammer kereskedő és Brulins Pál szerkesztő. Az ügyész: A vádlott az utolsó pillanatban számos tanút jelentett be, akiknek legnagyobb része Rómában lakik. Magától értetődik hogy le­hetetlen volt ezeket a tanúkat megidézni. Távirat­ban fordultam a római rendőrigazgatósághoz s az onnan érkezett választ az iratokhoz odatolom. A tárgyalásra olasz tolmácsot is berendeltem. A védő: Nem bizonyos, hogy a vádlott kiáll­­hatja-e a tárgyalás fizikai izgalmait. A vádlottnak tegnap többször ájulási rohama volt. Nem indítvá­nyozom a tárgyalás elnapolását, mert a vádlott ki­jelentette, hogy minden körülmények között meg­jelenik a bíróság előtt. Csak arra kérem a tör­vényszéket, hogy a vádlott egészségét a törvényszék­ orvossal vizsgáltassa meg. Az elnök: Nagyon is értem a vádlott ideges­ségét s csak arra k­érem, hogy izgatottságát csilla­pítani igyekezzék. El fogom hivatni a törvényszéki orvost, hogy a vádlott egészségét megvizsgálja. Különben megengedem a vádlottnak, hogy védője mellett foglaljon helyet. A védő: A törvényszék megítélésére bízom, vajjon van-e értelme a tárgyalás megkezdésének, amikor a legfontosabb tanuk egy része nem jelent meg a tárgyaláson, így a többi között nincs itt gróf Schulenburg Günter. A vádlott természetesen nem magából vette azt, amit közölt, hanem beava­tott körökből szerezte értesüléseit s éppen ezekből a körökből való gróf Schulenburg, aki nagyon sok dologról tudna fölvilágosítást adni, amelyről a tár­gyalás folyamán szó lesz. Más tanuk, akik abból az időből tudnának vallani, amikor Bülow herceg Rómában, mint nagykövet működött, Rómában élnek s ezek megidézéséről semmikép sem tudnék lemondani. Körülbelül tizenkét tanúról van szó. Az ügyész: A vádlott e nélkül is hamarosan meg fog győződni róla, hogy mily könnyelműen ment a jégre. Brand: Az elnök ezután megállapítja, hogy a Vádlott harminchárom éves, hogy már többször volt bün­tetve, így a többi közt erkölcstelen iratok terjesz­tése miatt két hónapi fogsággal, becsületsértés miatt két hónapi fogsággal, ugyancsak becsület­­sértés és nyilvános erőszakoskodás miatt egy évi fogsággal, erkölcstelen iratok terjesztése miatt két­száz márka pénzbüntetéssel, a közrend ellen való vétség miatt három hónapi fogsággal. A vádlott az elnök további kérdésére kijelenti, hogy szeminarista volt, aztán könyvkereskedő lett és a szabadgondolkodókhoz csatlakozott.­­ Később munkatársa lett a Lichtstrahlen Cirill folyóirat­nak s mint hogy ő maga is homoszexuális diszpozí­ciójú ember, azokhoz csatlakozott, akik a büntető törvénykönyv 175. szakaszának megszüntetéséért fáradoznak. Homoszexuálizmus alatt nem azt érti, hogy azok, akik ráh­ajtanak, homoszexuális cseleke­deteket követnek el, hanem a barátnak a baráthoz való nagy ideális lelki vonzódását. Az ügyész: Nagyon sok kényes dologról lesz itt szó s fentartja magának, hogy szükség esetén a nyilvánosság kizárását indítványozza. _ Az elnök megállapítja, hogy abban az időben, amikor becsületsértés és nyilvános erőszakoskodás miatt egy évi fogságra ítélték, két kegyelmi kér­vényt vitt a császárnak, amelyekben előadta, hogy azelőtt anarkista és ateista volt, de a börtönben megtalálta az Istenben való hitet s monarkista lett. A vádlott előadta, hogy abban az időben, amikor anarkista volt, az volt az álláspontja, hogy az egyén jogát feléje­ kell helyezni az állam jogának, most azonban az a meggyőződése, hogy a monarkia leg­jobban védelmezi meg az egyén szabadságát. Ebben a pillanatban belépett a terembe Stifz­­ner törvényszéki orvos, aki a vádlottat egy mellék­­szobába vitte, hogy ott megvizsgálja. Az elnök negyedórára fölfüggeszti a tárgyalást. Ezalatt meg­jelent Bülow herceg. Egy rezervált szobába ment s ott várja be fölhívását. Eulenburg herceg is egy számára föntartott szobában foglal helyet. Negyed óra múlva folytatják a tárgyalást s az ügyész föl­olvasta gróf Wedel táviratát, amelyben azt mondja, hogy a távirati idézést csak tegnap este,kilenc óra­kor kapta meg s hogy ennélfogva nem jelenhetett meg a tárgyaláson. Ezután felolvassák a vádiratot és az inkrimi­nált röpiratot, amelyet a Pesti Napló már keddi számában ismertetett. . A vádlott előadja, hogy cikkében a kancellárt homoszexuális hajlandóságúnak mondta. Ez nem lehetett sértő szándékú, mivel vádlott maga is a 175. szakasz eltörléséért és a baráti szeretet szo­ciális újjászületéséért küzdött. Csak oly tényt akart konstatálni, amely minden népnél előfor­dul és a . . . Az ügyész: Ha ilyen hangnemben folytatja a vádlott, akkor — bár nem szívesen — kénytelen leszek a nyilvánosság kizárását kérni. Az elnök: Felszólítom a vádlottat, hogy fejezze ki magát általánosabban. Az a felfogás, hogy a homoszexualitás vádja nem sértő, hiszen ön is az, lehet az ön véleménye, de köztudomású, hogy a homoszexuális­­ természetű­eket megvetéssel illetik. A vádlott: Én csak tényeket konstatáltam.

Next