Pesti Napló, 1907. december (58. évfolyam, 285-308. szám)
1907-12-01 / 285. szám
10 Budapest, vasárnap PESTI NAPlÓ. 1907. december 1. 285. szám I , mely ábrándjait veszti, a világ birája, a történelem itélőszéke előtt korcs és erkölcsileg halott. Nem itt a helye annak a bölcs mérsékletnek méltatására, mely az ábrándot, a vágyakat az élet viszonyaival, a világ konstelláció követelményeivel is kiegyenlíteni tudja; itt csak azon társadalmi hivatásról szólhatunk, melyet kaszinónk is betölteni hivatva van. Kaszinónk keletkezése összeesik boldogult Tisza Kálmán, a nagy magyar államférfi működésének idejével, mely működés a magyar állameszme hatalmas térfoglalását gyakorlatilag ápolta, s midőn a régebbi, úgynevezett polgári elem ennek a hatalmas eszmének szolgálatába állva, anyagi és szellemi téren harcosává vált a kulturális, financiális, szóval a nagy állami feladatok teljesítésének támogatásában. A nagy magyar liberális harcosok pedig nemcsak a sokszor igaztalanul kigunyolt magyar doktrinerek, hanem a gyakorlati elmék, egy Széchenyi, egy Deák szellemi hagyatékának ragyogó tolla hiűségese, Raik Miksa (óriási taps és éljenzés.) a tudás, a nagy koncepciójú ipar és kereskedelem faktoraiból alakult ezen kaszinó élére állítva, kaszinónk tekintélyben is mindinkább öregbedett, egy, hogy bátran állíthatjuk, hogy a kas sajka, dagadt vitorlákkal haladva, mai nap társadalmi faktor, sőt a magyar produktív elemnek, tehát az ország szellemi, anyagi jólétét előmozdítani hivatott úgynevezett honoratiorok országos társadalmi gyülhelye. (Úgy van!) Ilyképp erősödve mindenkor kivette a maga részét a kulturális fejlődés előmozdításában, a nemzet szívét érintő minden mozzanatokban. Midőn első elnökünk a korral járó nyugalom vágyával visszavonult s rövid időn át a magyar klasszicitás ékes képviselője Dóczy Lajos állítatott a kaszinó élére. — kaszinónk a társadalmifeladatokat megvalósítani nemcsak meg nem szűnt, de azokat még nagyobb és fokozottabb mérvben is ápolni igyekezett, mert teljes tudatában van annak, hogy Európa szívében elszigetelten csak egységes nemzeti társadalom képes a magasabb szellemi és magyar nemzeti feladatok megvalósítására; a szétforgácsolásra törekvés a hazánkat sajnos, oly sokszor ért erkölcsi sülyedés korszakát készíti elő. Úgy tartjuk, minden mozzanatot meg kell ragadnunk, mely az egységes magyar nemzeti állam kialakulására vezet. Ennek a nagy eszmének buzgó harcosa jelenlegi elnökünk. Csak nagy vonásokban óhajtottam vázolni a Kaszinó által keletkezése óta követett irányelveket, egy rövid felszólalás keretében nem sorolhatom fel a kaszinónak az irodalom, a művészet, a humanizmus pártolása körül kifejtett tevékenységét, az évi jelentések ezekről mindenkor beszámoltak. Tisztelt diszközgyűlés! Huszonöt év nem valami nagy idő az intézmények életében, de jól kihasználva, — tiszteletet gerjeszt. A világ igaz tanúságot tehet róla, nem szorítkozunk egyedül a szórakozások, a kényelmi szempontok kielégítésére, nagyobb célok sarkaltak mindig, jeléül annak, hogy kaszinónk, bár című budapesti-lipótvárosi, — már alakulása legelső zsengéjén a helyi vagy kerületi érdekek gondozásán túlment, sőt sokszor szóba jött, nem kellene-e a kaszinó címét, jellegének megfelelően módosítani. A huszonötéves évforduló nem képez pihenőt. Haladni fogunk a társadalmi amalgamizáció nagy munkájában tovább is az ország, a nemzeti társadalom, a magyar nemzeti állam kialakulása érdekében, az eszme buzgó vezérének céltudatos vezetése alatt. Ha ellankadnának az utódok, k* .tekintsenek amaz arcképre, hogy enyhüljön a zsüggedés, reményt keltsen a jövő. Átadjuk a képet a kaszinó birtokába. Őrizze Ensérgel. Isten áldása lengjen kaszinónkon. Isten áldja a hazát. (Percekig tartó éljenzés és taps.) A bünket. A diszközgyülés után lakoma volt. Az első felköszöntőt dr. Fried Vilmos mondta és Bánffy Dezsőt köszöntötte föl. Bánffy Dezső megköszönte a rendkívül meleg ovációt, amelyben részesítették. Azt hiszi, hogy az ő személyéhez fűzött ünneplés határkő akar lenni a kaszinónak történetében arra, hogy a kaszinó eddigi sikereiből és munkálkodásának eredményéből a jövőre biztatást és reményt nyerjenek. A kaszinó munkálkodására, annak sikerére emeli poharát. (Zajos éljenzés.) Dr. Jarcobi Andor Lánczy Leót éltette. (Zajos felkiáltások: Halljuk Eötvöst!) Eötvös Károly nagy figyelemmel fogadott beszédében foglalkozott a kaszinó feladataival, amelyek közé a polgári osztály értékének és befolyásának emelése a társadalmi beolvadás lehetővé tétele és a magyar kultúra emelése tartozik. A kultúrában előre kell haladnunk, azonban ennek magyar jellegét mindig meg kell őriznünk. (Lelkes éljenzés.) Dr. Kovács József az Adria főtitkára elmészel köszöntőjében Eötvös Károlyt éltette, különösen írói érdemeit és működését emelve ki. Ezután Lánczy Leó főrendiházi tag szólott. A kaszinó huszonötéves munkásságára visszatekintve úgy találja, hogy sem a társadalmi beosztás, sem a kultúra fejlesztése terén nem a kaszinónkra vár a döntő feladat, ellenkezőleg az utóbbi idők jelenségei amellett bizonyítanak, hogy a kaszinók egy bizonyos excluzivitást vesznek magukra. Az, amit a Lipótvárosi Kaszinó alapításánál szem előtt tartottak s amely működésük határozottan sikeres és eredményes, a polgári osztály öntudatának erősítése és kifejlesztése, amely olyan tényező lett ebben az országban, hogy ma már azzal mindenkinek számolnia kell. E polgári öntudat fejlesztése, ébresztése képezze a kaszinó feladatát a jövőben is, mert ezirányú törekvése eddig sem volt meddő, annak, hogy a fővárosi polgárság oly erősen és impozánsan kifejlődött, az érdem oroszlánrésze a Lipótvárosi Kaszinót illeti. A kaszinó továbbra is teljesítse e téren nagy nemzeti feladatát; adjon irányt és példát arra, hogyan kell az ország polgárságát öntudatossá tenni, megerősíteni és tényezővé emelni, hogy az ország sorsára való befolyást ne csupán excluzív klikkek vagy kiváltságos osztályok, de az öntudatos polgárság egész zöme és így a hazának tulajdonképpen legdöntőbb és legfontosabb fentartó eleme gyakorolja. Erre üríti poharát. (Zajos éljenzés és taps.) Marczali Henrik egyetemi tanár élénk tetszés mellett báró Bánffyt aposztrofálja. Dr. Márton Miksa Rust Józsefet, a kaszinó egyik alelnökét köszönti fel, aki mindenkor buzgalommal, önzetlenséggel és lelkesedéssel törekszik a kaszinó feladatainak megvalósításra. (Éljenzés.) Rust József zajos tetszéssel fogadott beszédében a magyar sajtót köszöntötte fel- Rust azt mondta, hogy erre az intim családi ünnepre nem hívtak idegen vendéget, csak a sajtót. De a sajtó nem idegen. A kaszinó annyit köszönhet neki, a kaszinó kulturális munkájában annyit segített a sajtó, hogy tiszteletüknek, hálájuknak alkalmasabb kifejezést nem adhattak volna, minthogy meghívták a sajtót erre a családias ünnepre. A sajtóra emeli poharát. A társaság derült hangulatban még nagyon sokáig maradt együtt. Kényes kérdések — Saját levelezőnktől. — Zürich, november 27. Oportet, ut fiant seaudala. Botrányok rendszerint az üdvös hatások akkora sorát váltják ki, hogy ezek sokszor fölérnek az árnyoldalakkal, sőt néha preponderálnak. A botrány különös nagy és üdvös jelentőséggel van a sajtóra nézve. Félreérté-ek elkerülése végett jó lesz előrebocsátani, hogy nem a botrányokon élősködő sajtóról van szó, hanem arról a sajtóról, amely a mai társadalom egyik fontos szerve, a közvélemény kifejezése s a közvélemény alkotása kettős és kölcsönös hatású hivatásával. És főleg ott van a botránynak a sajtóra jelentősége, ahol kényes kérdésekről van szó. Olyanokról, amelyeket a sajtó közönsége iránt való különböző tekintetekből rendszerint nem mer megemlíteni, szóvá tenni, megvitatni. A botrány, a többé-kevésbbé nyilvános, feloldja a sajtót e tartózkodás kötelezettsége alól, nevezzük azt a tartózkodást akár prüdériának, álszeméremnek, akár gyávaságnak, aggódó meghunyászkodásnak, akár a közönség felfogása előtt való lojális meghódolásnak, akár jóizlésnek, illemtudásnak, tapintatos, tisztes komolyságnak. A nyilvános botrány nemcsak hogy fölmenti a sajtót e tényleges vagy vélt kötelesség alól, de valósággal kötelességévé is teszi szokott tartózkodása mellőzését. A közönség határozottan megkívánja, hogy ha pl. a Moltke-Harden-per s a vele kapcsolatos botrányok nyilvánosak, a sajtó foglalkozzék velük, foglalkozzék a napilapok hasábjain máskor — általánosságban legalább — —.".műzött kérdéssel: a homoszexualitás problémájával. És itt van a botránynak egyik üdvös hatása. A sajtónak ürügye és alkalma van foglalkozni oly fontos kérdésekkel ,amelyeknek szóvátételét máskor bizonyos tekintetek tiltják. A homoszexualitás kérdése, különösen büntetőjogi oldala az utóbbi időben a legfontosabb és legaktuálisabb kérdések közé került s a nagy nyilvánosság előtt, amely nem vesz tudomást a szakkutatás ez ülő körben tárgyalt eredményeiről, mégis csak elvétve esik szó ez öt érdeklő kérdésről s és a hivatottabbak tartózkodásából következik, hogy azokat a szavakat, amelyek a nyilvánosság előtt e kérdésben mégis elhangzanak, nem mindig a legtisztességesebb szándék sugallja. A homoszexualitás kérdése a közelmúltban lefolyt két berlini per által semmivel sem vált közérdekűbb, aktuálisabb, égetőbb problémáva , mégis szükség volt erre a botrányra, hogy a napi sajtó számára is megnyíljanak bizonyos tekintetek emelte gátak. A fontosabb érdekre való tekintet előbbre való kicsinyes tekinteteknél. Illemből vagy jóizlésből nem szabad nemzedékeket fenyegető nyavalyákat vagy másrészről középkori tudatlan előítéleteken alapuló justizmordokat agyonhallgatni. Az egyik propaganda, amelyben a napisajtó a Harden- és Brand-pörök nyomán kiterjesztett gondolatszabadság védszárnyai alatt részt vesz, a homoszexualitás büntetőjogi üldözése ellen irányul. A mozgalom nem új, csak a napisajtóban az. E propaganda érvei egy részt természettudományi, másrészt büntetőjogi megfontolásból erednek. Anélkül, hogy a kérdéshez közelebb lépnénk, elég lesz megemlítenünk, hogy az utóbbi évtizedekben a természettudományok legkiválóbb képviselői közül legtöbben, különösen jeles orvosok, pszichopatológusok új tudományos világot derítettek a konkrét nemi érzések problémájára. Ezek kutatásaiból számos modern kriminológus levonta a büntetőjogi konzekvenciákat. Akit a kérdés érdekel, figyelemmel kísérheti a „természetellenes fajtalanságról“ szóló paragrafusok eltörlésére irányuló mozgalmat. A német 175. szakasz ellenségeinek régiós száma. A francia törvényhozás kivégezte büntető kódexének idevágó rendelkezését. Svájc jogtudósai most dolgoznak egy az egyes kantonális büntetőjogokat fölváltó egységes büntető törvénykönyvön. A törvénytervezet már készen van, a homoszexualitás üldözésének semmi nyoma. A tervezet arra az álláspontra helyezkedik, hogy felnőtt férfiaknak a közszemérmet és mások érdekeit nem sértő önkéntes cselekedeteihez semmi köze sincsen. A közönség körében egy jellemző balleit van elterjedve, amely hozzájárul annak az ellenszenvnek táplálásához, amelylyel széles körökben a németi 175. szakasznak, a magyar 186. szakasznak és társaiknak eltörlésére irányuló törekvések iránt viseltetnek. Ha e paragrafusokat eltörlik, mindenki ki lesz téve a botránysajtó támadásainak, amely batravakra le fog leplezni homoszexuálisokat, anélkül, hogy a rágalmazás vádjától kellene tartania. Ez a szterotipikus hiedelem azon a tévedésen alapszik, hogy büntetőjogilag csak az rágalmaz, aki valakiről azt állítja, hogy büntetendő cselekményt követett el. Minden büntető törvénykönyv bünteti azt is, aki valakiről oly tényeket állít, amelyek alkalmasak arra, hogy őt „közmegvetésnek tegyék ki.“ Az pedig kétségtelen, hogy a 175. szakaszfélék eltörlését nem fogja követni legalább is nem mindarra nézve nem éppen kedvező kollektív ítéletnek megváltozása. Ez a mozgalom a homosexualitás büntetőjogi mentessége érdekében — mint mondtuk — nem új. De az utóbbi pörök és botrányok— különösen a politikailag jelentéktelen Brand-pör — olyan új szempontokat tártak fel, amelyeknek okvetlenül egy egészséges társadalmi reakciót kell eredményezniük. A homosexuálisok propagandájáról van szó, amely napról-napra növekszik, ma talán még nem mutatkozik egész veszedelnességében, holnap talán már legdivatosabb, de legnyavalyásabb szellemi epidémiájává válik szenzitív kultúránknak, amely oly könnyen hajlik nagystílű kerítések szavára. Az utóbbi években a homszexuálisok, különösen ott, ahol nagyobb számban vannak, világvárosokban, így elsősorban Berlinben, mindinkább növekvő propagandát űznek. Akik az említett büntetőjogi reform hívei, hallgatólagosan tűrték ezt a propagandát és nem látván tisztán a propaganda céljait» tudattalan bűnrészeseivé lettek. „Bűnrészest“ mondtunk, mert a homoszexuálisok propagandája határozottá:* bűnösnek minősítendő, Itt megszünik mm*