Pesti Napló, 1907. december (58. évfolyam, 285-308. szám)

1907-12-01 / 285. szám

10 Budapest, vasárnap PESTI NAPl­Ó. 1907. december 1. 285. szám I , mely­ ábrándjait veszti, a világ birája, a történe­lem itélőszéke előtt korcs és erkölcsileg halott. Nem itt a helye annak a bölcs mérsékletnek mél­tatására, mely az ábrándot, a vágyakat az élet vi­szonyaival, a világ konstelláció követelményeivel is kiegyenlíteni tudja; itt csak azon társadalmi hivatásról szólhatunk, melyet kaszinónk is betöl­teni hivatva van. Kaszinónk keletkezése összeesik boldogult Tisza Kálmán, a nagy magyar államférfi működésének idejével, mely működés a magyar állameszme ha­talmas térfoglalását gyakorlatilag ápolta, s midőn a régebbi, úgynevezett polgári elem ennek a ha­talmas eszmének szolgálatába állva, anyagi és szellemi téren harcosává vált a kulturális, finan­ciális, szóval a nagy állami feladatok teljesítésének támogatásában. A nagy magyar liberális harcosok­­ pedig nemcsak a sokszor igaztalanul kigunyolt magyar doktrinerek, hanem a gyakorlati elmék, egy Szé­chenyi, egy Deák szellemi hagyatékának ragyogó tolla hiűségese, Raik Miksa (óriási taps és éljen­zés.) a tudás, a nagy koncepciójú ipar és kereske­delem faktoraiból alakult ezen kaszinó élére állítva, kaszinónk tekintélyben is mindinkább öregbedett, egy, hogy bátran állíthatjuk, hogy a kas sajka, dagadt vitorlákkal haladva, mai nap társadalmi faktor, sőt a magyar produktív elemnek, tehát az ország szellemi, anyagi jólétét előmozdítani hiva­tott úgynevezett honoratiorok országos társadalmi gyülhelye. (Úgy van!) Ilyképp erősödve mindenkor kivette a maga részét a kulturális fejlődés előmozdításában, a nemzet szívét érintő minden mozzanatokban. Midőn első elnökünk a korral járó nyugalom vágyával visszavonult s rövid időn át a magyar klasszicitás ékes képviselője Dóczy Lajos állíta­tott a kaszinó élére. — kaszinónk a társadalmi­­feladatokat megvalósítani nemcsak meg nem szűnt, de azokat még nagyobb és fokozottabb mérvben is ápolni igyekezett, mert teljes tudatá­ban van annak, hogy Európa szívében elszigetel­ten csak egységes nemzeti társadalom képes a ma­gasabb szellemi és magyar nemzeti feladatok meg­valósítására; a szétforgácsolásra törekvés a hazán­kat sajnos, oly sokszor ért erkölcsi sülyedés kor­szakát készíti elő. Úgy tartjuk, minden mozzana­tot meg kell ragadnunk, mely az egységes magyar nemzeti állam kialakulására vezet. Ennek a nagy eszmének buzgó harcosa jelenlegi elnökünk. Csak nagy vonásokban óhajtottam vázolni a Kaszinó által keletkezése óta követett irányelveket, egy rövid felszólalás keretében nem sorolhatom fel a kaszinónak az irodalom, a művészet, a hu­manizmus pártolása körül kifejtett tevékenységét, az évi jelentések ezekről mindenkor beszámoltak. Tisztelt diszközgyűlés! Huszonöt év nem va­lami nagy idő az intézmények életében, de jól ki­használva, — tiszteletet gerjeszt. A világ igaz ta­núságot tehet róla, nem szorítkozunk egyedül a szórakozások, a kényelmi szempontok kielégíté­sére, nagyobb célok sarkaltak mindig, jeléül an­nak, hogy kaszinónk, bár című budapesti-lipótvá­rosi, — már alakulása legelső zsengéjén a helyi vagy kerületi érdekek gondozásán túlment, sőt sok­szor szóba jött, nem kellene-e a kaszinó címét, jellegének megfelelően módosítani. A huszonötéves évforduló nem képez pihe­nőt. Haladni fogunk a társadalmi amalgamizáció nagy munkájában tovább is az ország, a nemzeti társadalom, a magyar nemzeti állam kialakulása érdekében, az eszme buzgó vezérének céltudatos vezetése alatt. Ha ellankadnának az utódok, k* .tekintsenek amaz arcképre, hogy enyhüljön a zsüggedés, reményt keltsen a jövő. Átadjuk a képet a kaszinó birtokába. Őrizze Ensér­gel. Isten áldása lengjen kaszinónkon. Isten áldja a hazát. (Percekig tartó éljenzés és taps.) A bünket. A diszközgyülés után lakoma volt. Az első felköszöntőt dr. Fried Vilmos mondta és Bánffy Dezsőt köszöntötte föl. Bánffy Dezső megköszönte a rendkívül meleg ovációt, amelyben részesítet­ték. Azt hiszi, hogy az ő személyéhez fűzött ünneplés határkő akar lenni a kaszinónak törté­netében arra, hogy a kaszinó eddigi sikereiből és munkálkodásának eredményéből a jövőre bizta­tást és reményt nyerjenek. A kaszinó munkálkodá­sára, annak sikerére emeli poharát. (Zajos éljen­zés.) Dr. Jarcobi Andor Lánczy Leót éltette. (Zajos felkiáltások: Halljuk Eötvöst!) Eötvös Károly nagy figyelemmel fogadott beszédében fog­lalkozott a kaszinó feladataival, amelyek közé a polgári osztály értékének és befolyásának emelése a társadalmi beolvadás lehetővé tétele és a ma­gyar kultúra emelése tartozik. A kultúrában előre kell haladnunk, azonban ennek magyar jellegét mindig meg kell őriznünk. (Lelkes éljenzés.) Dr. Kovács József az Adria főtitkára elmés­zel köszön­tőj­ében Eötvös Károlyt éltette, különösen írói ér­demeit és működését emelve ki. Ezután Lánczy Leó főrendiházi tag szólott. A kaszinó huszonötéves munkásságára visszatekintve úgy találja, hogy sem a társadalmi beosztás, sem a kultúra fejlesztése terén nem a kaszinónkra vár a döntő feladat, ellenkezőleg az utóbbi idők jelen­ségei amellett bizonyítanak, hogy a kaszinók egy bizonyos excluzivitást vesznek magukra. Az, amit a Lipótvárosi Kaszinó alapításánál szem előtt tar­tottak s amely működésük határozottan sikeres és eredményes, a polgári osztály öntudatának erősí­tése és kifejlesztése, amely olyan tényező lett eb­ben az országban, hogy ma már azzal mindenkinek számolnia kell. E polgári öntudat fejlesztése, éb­resztése képezze a kaszinó feladatát a jövőben is, mert ezirányú törekvése eddig sem volt meddő, an­nak, hogy a fővárosi polgárság oly erősen és impo­zánsan kifejlődött, az érdem oroszlánrésze a Li­pótvárosi Kaszinót illeti. A kaszinó továbbra is teljesítse e téren nagy nemzeti feladatát; adjon irányt és példát arra, hogyan kell az ország pol­gárságát öntudatossá tenni, megerősíteni és ténye­zővé emelni, hogy az ország sorsára való befolyást ne csupán excluzív klikkek vagy kiváltságos osz­tályok, de az öntudatos polgárság egész zöme és így a hazának tulajdonképpen legdöntőbb és leg­fontosabb fentartó eleme gyakorolja. Erre üríti poharát. (Zajos éljenzés és taps.) Marczali Hen­rik egyetemi tanár élénk tetszés mellett báró Bánffyt aposztrofálja. Dr. Márton Miksa Rust Józsefet, a kaszinó egyik alelnökét köszönti fel, aki mindenkor buzgalommal, önzetlenséggel és lel­kesedéssel törekszik a kaszinó feladatainak meg­­valósításra. (Éljenzés.) Rust József zajos tetszéssel fogadott beszédé­ben a magyar sajtót köszöntötte fel- Rust azt mondta, hogy erre az intim családi ünnepre nem hívtak idegen vendéget, csak a sajtót. De a sajtó nem idegen. A kaszinó annyit köszönhet neki, a kaszinó kulturális munkájában annyit segített a sajtó, hogy tiszteletüknek, hálájuknak alkalma­sabb kifejezést nem adhattak volna, minthogy meg­hívták a sajtót erre a családias ünnepre. A saj­tóra emeli poharát. A társaság derült hangulatban még nagyon sokáig maradt együtt. Kényes kérdések — Saját levelezőnktől. — Zürich, november 27. Oportet, ut fiant seaudala. Botrányok rend­szerint az üdvös hatások akkora sorát váltják ki, hogy ezek sokszor fölérnek az árnyoldalakkal, sőt néha preponderálnak. A botrány különös nagy és üdvös jelentőséggel van a sajtóra nézve. Félreérté-­­ek elkerülése végett jó lesz előrebocsátani, hogy nem a botrányokon élősködő sajtóról van szó, ha­nem arról a sajtóról, amely a mai társadalom egyik fontos szerve, a közvélemény kifejezése s a közvélemény alkotása kettős és kölcsönös hatású hivatásával. És főleg ott van a botránynak a saj­tóra jelentősége, ahol kényes kérdésekről van szó. Olyanokról, amelyeket a sajtó közönsége iránt­ való különböző tekintetekből rendszerint nem mer meg­említeni, szóvá tenni, megvitatni. A botrány, a többé-kevésbbé nyilvános, felold­ja a sajtót e tartóz­kodás kötelezettsége alól, nevezzük azt a tartózko­dást akár prüdériának, álszeméremnek, akár gyáva­ságnak, aggódó meghunyászkodásnak, akár a kö­zönség felfogása előtt való lojális meghódolásnak, akár jóizlésnek, illemtudásnak, tapintatos, tisztes komolyságnak. A nyilvános botrány nemcsak hogy fölmenti a sajtót e tényleges vagy vélt kötelesség alól, de valósággal kötelességévé is teszi szokott tartózkodása mellőzését. A közönség határozottan megkívánja, hogy ha pl. a Moltke-Harden-per s a vele kapcsolatos botrányok nyilvánosak, a sajtó foglalkozzék velük, foglalkozzék a napilapok hasáb­jain máskor — általánosságban legalább — —.".m­­űzött kérdéssel: a homoszexualitás problémájával. És itt van a botránynak egyik üdvös hatása. A sajtónak ürügye és alkalma van foglalkozni oly­­ fontos kérdésekkel ,amelyeknek szóvátételét máskor­­ bizonyos tekintetek tiltják. A homoszexualitás kér­dése, különösen büntetőjogi oldala az utóbbi idő­ben a legfontosabb és legaktuálisabb kérdések közé került s a nagy nyilvánosság előtt, amely nem vesz tudomást a szakkutatás ez ülő körben tárgyalt ered­ményeiről, mégis csak elvétve esik szó ez öt érdeklő kérdésről s és a hivatottabbak tartózkodásából kö­vetkezik, hogy azokat a szavakat, amelyek­ a nyilvá­nosság előtt e kérdésben mégis elhangzanak, nem mindig a legtisztességesebb szándék sugallja. A homoszexualitás kérdése a közelmúltban lefolyt két berlini per által semmivel sem vált közérde­­kűbb, aktuálisabb, égetőbb problémáva , mégis szükség volt erre a botrányra, hogy a napi sajtó számára is megnyíljanak bizonyos tekintetek emelte gátak. A fontosabb érdekre való tekintet előbbre való kicsinyes tekinteteknél. Illemből vagy jóizlésből nem szabad nemzedékeket fenyegető nya­valyákat vagy másrészről középkori tudatlan előíté­leteken alapuló justizmordokat agyonhallgatni. Az egyik propaganda, amelyben a napisajtó a Harden- és Brand-pörök nyomán kiterjesztett gon­­dolatszabadság védszárnyai alatt részt vesz, a homo­szexualitás büntetőjogi üldözése ellen irányul. A mozgalom nem új, csak a napisajtóban az. E pro­paganda érvei egy részt természettudományi, más­részt büntetőjogi megfontolásból erednek. Anélkül, hogy a kérdéshez közelebb lépnénk, elég lesz meg­említenünk, hogy az utóbbi évtizedekben a termé­szettudományok legkiválóbb képviselői közül legtöb­ben, különösen jeles orvosok, pszichopatológusok új tudományos világot derítettek a konkrét nemi érzések problémájára. Ezek kutatásaiból számos mo­dern kriminológus levonta a büntetőjogi konzekven­ciákat. Akit a kérdés érdekel, figyelemmel kísér­heti a „természetellenes fajtalanságról“ szóló para­grafusok eltörlésére irányuló mozgalmat. A német 175. szakasz ellenségeinek régió­s száma. A francia törvényhozás kivégezte büntető kódexének idevágó rendelkezését. Svájc jogtudósai most dolgoznak egy az egyes kantonális büntetőjogokat fölváltó egysé­ges büntető törvénykönyvön. A törvénytervezet már készen van, a homoszexualitás üldözésének semmi nyoma. A tervezet arra az álláspontra helyezkedik, hogy felnőtt férfiaknak a közszemérmet és mások­­ érdekeit nem sértő önkéntes cselekedeteihez semmi köze sincsen. A közönség körében egy jellemző balleit van elterjedve, amely hozzájárul annak az ellenszenv­nek táplálásához, amelylyel széles körökben a németi 175. szakasznak, a magyar 186. szakasznak és tár­saiknak eltörlésére irányuló törekvések iránt visel­tetnek. Ha e paragrafusokat eltörlik, mindenki ki lesz téve a botránysajtó támadásainak, amely batra­­vakra le fog leplezni homoszexuálisokat, anélkül, hogy a rágalmazás vádjától kellene tartania. Ez a szterotipikus hiedelem azon a tévedésen alapszik, hogy büntető­jogilag csak az rágalmaz, aki valaki­ről azt állítja, hogy büntetendő cselekményt köve­tett el. Minden büntető törvénykönyv bünteti azt is, aki valakiről oly tényeket állít, amelyek alkal­masak arra, hogy őt „közmegvetésnek tegyék ki.“ Az pedig kétségtelen, hogy a 175. szakaszfélék el­törlését nem fogja követni legalább is nem mind­arra nézve nem éppen kedvező kollektív ítéletnek megváltozása. Ez a mozgalom a homosexualitás büntetőjogi mentessége érdekében — mint mondtuk — nem új. De az utóbbi pörök és botrányok­­— különösen a politikailag jelentéktelen Brand-pör — olyan új szempontokat tártak fel, amelyeknek okvetlenül egy egészséges társadalmi reakciót kell eredményez­niük. A homosexuálisok propagandájáról van szó, amely napról-napra növekszik, ma talán még nem mutatkozik egész veszedelnességében, holnap talán már legdivatosabb, de legnyavalyásabb szellemi epi­démiájává válik szenzitív kultúránknak, amely oly könnyen hajlik nagystílű kerítések szavára. Az utóbbi években a h­omszexuálisok, különösen ott, ahol nagyobb számban vannak, világvárosokban, így első­sorban Berlinben, mindinkább növekvő propagandát űznek. Akik az említett büntetőjogi reform hívei, hallgatólagosan tűrték ezt a propa­gandát és nem látván tisztán a propaganda céljait» tudattalan bűnrészeseivé lettek. „Bűnrészest“ mond­tunk, mert a homoszexuálisok propagandája hatá­rozottá:* bűnösnek minősítendő, Itt megszünik mm*

Next