Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)

1908-02-05 / 32. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1908. február 5. 32. szám 7­ ­l­apján, amelyeket a „Daily Mail“ kapott, újabban a következőket jelentik a gyilkosságot követő jelenetekről: Amália királynét katona­ság és rendőrök őrizték, mikor az arzenálba ment a holttesteket megnézni. A király és a trónörökös arca nem tükrözött vissza haláltu­sát. Még szombaton este a két holttest mellett nitrát állítottak fel s időről-időre udvari papok misét mondtak. A miniszterek és az udvari méltóságok közvetlenül a merénylet után meg­nézték a holttesteket. A bebalzsamozásnál csak orvosok lehettek jelen. Lisszabon, február 4. A király és a trónörökös holttestének be- Balzsamozásával reggel 6 órára készültek el. Minthogy a király holttestét az elkészített ko­porsóba nem lehetett elhelyezni, ideiglenes ko­porsóba helyezték. A ravatalokat holnaptól kezdve péntekig a közönség is megtekintheti. A részvét: Bécs, február 4. Az osztrák delegáció külügyi bizottságában Dzieduszicky elnökhelyettes állva meghallgatott beszédben a legélesebb elítélés hangján emlékezett meg a lisszaboni szörnyű bűntettről és felkérte a külügyminisztert, hogy a portugál követnél a bi­zottságnak az ifjú király és az özvegy királyné iránti részvétét tolmácsolja. Báró Aehrenthal kül­ügyminiszter megígérte e kérelem teljesítését. Róma, február 4. A községtanácsban tegnap a lisszaboni község­­tanácshoz intézendő részvéttávirat fölolvasásánál viharos jelenetek folytak le. Egy köztársasági köz-­ségtanácsos azt mondta, hogy a portugál király és a trónörökös halála szomorú dolog ugyan, de az okosság megköveteli, hogy a részvéttáviratban ha­tározottan megjelöljék azokat az okokat, amelyek a katasztrófát előidézték. Madrid, február 4. A szenátus és a kamara elhatározta, hogy részvéttáviratokat intéznek a portugál királyi csa­ládhoz és a portugál nemzethez és a gyász jeléül berekesztették üléseiket. A szenátusban a külügy­miniszter bélyegezte meg az aljas merényletet. Athén, február 4. A kamara a portugál király és trónörökös meg­gyilkolásán érzett gyász jeléül berekesztette ülését. Az udvar három heti gyászt fog tartani. Az összes hivatalos látogatásokat lemondták. A kormány Amália királynénak és a portugál kormánynak részvétét fejezte ki. A lapok a legélesebben elítélik a királygyilkosságot. London, február 4. Az alsóház tegnapi ülésén Asquith lord pénz­ügyi kancellár közölte, hogy a miniszterelnök ma feliratot fog a király elé terjeszteni, amely felirat­ban kifejezésre fog jutni a ház részvéte a szövet­séges portugál király és az angol király barátja megöletése miatt. A felsőházban Papon lord kö­zölte, hogy a mindkét ház részéről holnap a király­nak előterjesztendő részvéttávirattal egyidejűleg kérni fogják a királyt, hogy Manuel királynak ,a parlament nevében tolmácsolja részvétét a portugál királyi család és a portugál nép ellen való borzal­mas merénylet miatt. Cettinje, február 4. A fejedelmi pár részvéttáviratot intézett Mária Pia, Amália királynékhoz, valamint az oportói her­­ceghez. A montenegrói kormány részvétét fejezte ki a portugál kormánynak. Bukarest, február 4. A portugál király és trónörökös halála követ­keztében hat heti udvari gyászt rendeltek el. Róma, február 4. A portugál király és trónörökös temetésén az olasz királyt a turini gróf fogja képviselni. Pétervár, február 4. A duma mai ülésén elnök indítványára egy­hangúlag elhatározta hogy részvétét fejezi ki a pétervári portugál követnek. A meggyilkolt portu­gál király és trónörökös emlékét felállással tisztel­ték meg. A külügyminiszter kijelentette, hogy a kormány csatlakozik a ház egyhangú határozatát. 7. A miniszter beszédét helyesléssel fogadták. A rész­vét-nyilatkozat tárgyában tartott beszédek alatt a szociáldemokraták és munkáspártiak nem voltak az ülésteremben. Brüsszel, febru­ár 4. (saját tudósítónktól.) A képviselőházban Cooremann elnök és Davignon hadügyminiszter melegen parentálták el a portugál királyt. A kép­viselők két szociáldemokrata kivételével a gyász jeléül felállottak. Van der Velde a szociáldemokra­ták nevében azt mondta, hogy pártja csatlakozik a gyász kifejezéséhez, de nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a király és a trónörökös lett áldo­zata annak, hogy az uralkodó szembekerült népével, hanem mások is meghaltak, mert a diktatúra, az alkotmány és a parlamenti kormány ellen harcol­tak. Azzal végezte felszólalását, hogy meghajlik a holtak emléke előtt, de üdvözli az élőket. Berlin, február 4. (Birodalmi gyűlés.) Noschke védi a szociál­demokraták magatartását, akik tegnap a portugál király és trónörökös elparentálásától eltávoztak. Pártja, úgymond, minden gyilkosságot elítél, de ha előfordulnak esetek, hogy a népre lőnek, olyan eseteket is meg kell érteni, amikor az elnyomott nép visszalő. Pártja a portugál népnek rokonszen­­vét fejezi ki. Róma, február 4. A kamara ma újból megkezdte ülését. Elnök azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a kamara érzelmeinek vélt tolmácsa lenni, amidőn a külügy­miniszter javaslata révén a portugál király özve­gyének részvétét fejezte ki.­­(Helyeslés.) Giolitti miniszterelnök a kormány nevében csatlakozik e részvéthez és felháborodásának ad kifejezést a lisz­­szaboni véres tett felett. Az olasz és portugál ki­rályi család közt fennálló kötelék kétszeresen fáj­dalmassá teszik a szomorú esetet. (Élénk helyeslés.) Chiesa köztársasági utal arra, hogy szokás ugyan, hogy a törvényhozó testületek részvétüket fejezik ki, egy másik katasztrófa által sújtott állam par­lamentjének. A jelen esetben azonban, amikor a portugál törvényhozást erőszakkal elnyomták (közbeszólások) kötelességének tartja, hogy a por­tugál népet pártja rokonszenvéről biztosítsa. (Közbeszólások és mozgás a centrumban.) Giolitti miniszterelnök tiltakozik az ellen, hogy más állam belpolitikájába beavatkozás történjék. (Élénk he­lyeslés és taps.) Elnök hangsúlyozza, hogy nem szabad ítéletet mondani, mert ez a történelem fel­adata. (Élénk helyeslés.) Petőfi-emlékek. * „A legszeretettebb atya és anya“ sírját ma­ holnap meg fogják bolygatni. A nagyvá­ros terjeszkedik, s rászorul a Kerepesi-úti te­mető helyére. Nem kímélheti meg Petőfi Sán­dor szüleinek sírját sem. A Petőf-Társaság a két koporsó számára díszsírhelyet kér a fő­várostól. Egész kriptára valót, hogy Petőfi feleségének és fiának tetemeit is odatemet­hesse. A főváros a kérést teljesíteni fogja és Petőfi Sándor családi kriptája számára méltó helyet fog adni. Magát a kriptát is méltón kell megépíteni. Nemesen és egyszerűen. A síremlékben el kell helyezni azt a kopottas vörös márványsírkövet is, amelyet Petőfi Sándor állított ,­a legszeretettebb atya és anya a sírja fölé. A művészetnek érdekes föl­adata lesz ennek a síremléknek megalkotása. A Petőfi­ Társsá­grnek bizonyára nincs rá pénze, hogy azt a síremléket ahoz a gondolat­hoz méltón készíttesse el, hogy olyanoknak a sírját fogja jelezni, akiknek véréből való vér­­ volt Petőfi Sándor, s aki az ő véréből való vér volt. De a magyar nemzetnek van pénze. Annyija van, hogy belőle sok mindenre fe­­lik. Kell,­ hogy erre a síremlékre is teljék. Ezt a síremléket az országnak kellene állí­tani, úgy gondolkozván, hogy magának Petőfi Sándornak sírját nem ismerjük, s hogy ham­vairól azt valljuk, amit egyszer Jókai Mór mondott róluk: jó, hogy a szél szerteszórta őket, mert így legalább minden magyar em­bernek jutott belőlük egy-egy porszem. Az ő földi maradványai nyugvóhelye fölé nem építhettük az emlékezés templomát, de szülei­­ és fia az ő vérének vére voltak, s hitvese az ő lelkének szentsége volt. Mintha egyenesen neki állítanánk síremléket, úgy kellene a Ke­­repesi-úli temetőben Petőn Sándor családi kriptáját megépíteni. Az ország pénzéből, a nemzet kegyeletéből, a művészet áhítatával. Talán arról el lehetne gondolkozni, hogy vájjon meg kell-e bolygatni azokat a sírokat, de a városrendezésnek gazdasági és esztétikai szempontjai vannak. Az a nagy sírdomb, amelyben Petőfi öregei porladnak, s a reája boruló fűzfa, a kopottas márványkő, s a hozzá abroncsolt deszkatábla rossz helyütt áll és nem szép. Csakis poétikus, talán még attól is, hogy a sírdombot kinőtte a fa és a gyom. A temetőt rendezni kell, dísztemetővé alakítják, s az ilyen temetőben a síroknak parádésan szépeknek kell lenniök. Petőfi Zoltán sírja a maga fehér márványkövével rideg, s ilyen Szendrey Júliáé. A sírkőnek egyetlen betűje sem emlékezik meg róla, hogy a sírban por­ladó Petőfi Sándor felesége volt. Arról sem, hogy férje halála után eldobta az özvegyi fátyolt. Petőfi eljött e fátyolért a síri vi­lágból, hogy letörölje vele könyeit azért, aki könnyedén elfeledő hívét, s bekötözze szivé­nek sebeit, amelylyel még ottan is, még akkor is örökre szereti. Még ottan is, halottaiban is, örökre. Szendrey Julia az örökkévaló Petőfi örök szerelme. Hamvai Petőfi Sándor családi sírboltjába kívánkoznak. Ha a Petőfi-sírokat nem lehet megbolygattatlanul hagyni, vala­mennyit egyesíteni kell, ebben igaza van a Petőfi­ Társaságnak. Az ország, a magyar ál­lam, az ő kegyeletes halotti­ kultuszát terjesz­­sze ki erre az egyesített sírra, amelyben min­den, ami Petőfi Sándor vérének maradványa együtt pihen. Az ország kegyeletét a közönség a maga kegyeletével is megtoldhatná. Azt a mozgal­mat, amelyet a Petőfi-ház dolgában indítot­tak, ki kellene terjeszteni azoknak a házak­nak emléktáblával megjelölésére, amelyek­ben Petőfi Sándor lakott, s amelyekben mű­veit megírta. Egész sor olyan hely van, amely emléket fűz Petőfi életéhez, s nincs rajtuk egy betűnyi megemlékezés sem. Csak a budapesti Kerepesi-úti és Sip-utcai Marczi­­bányi-házat s azt a kis dohányutcai házat említem, amelyekben Petőfi hosszabb ideig lakott. Ferenczy Zoltán vagy Endrődi Sán­dor, de mások is sok más helyet is megem­líthetnének, amelyeket egy-egy Petőfi-emlék­­táblával kellene megjelölni. A budapesti em­léktábláktól a főváros bizonyára nem saj­nálná a költséget. Minden egyes emlékkör, minden egyes emlékmű, amely Petőfi emléke­zetét hirdeti, azt a Petőfi-kultuszt szolgálná, amely a nemzet lelkében, érzésében, gondol­kozásában a Petőfi-gondolatot megrögzíti. Ez a gondolat a magyarság és kultúra, a ma­gyarság és emberi szolidaritás, a magyarság és modernség egybevágásának gondolata.­ A velencei Frezzariában egy fogadóvá át­alakított régi házon emléktábla azt hirdeti, hogy Goethe régesrégen, az ő híres első olasz­országi útján, abban a házban lakott. S a németek kegyelete kutatva untatja azokat a helyeket, amelyekhez az ő nagyjaik­nak vala­milyen emléke fűződik. Egy-egy napi tartóz­kodás emlékét megörökítik. Az említettem házakban Petőfi életének legszebb napjait élte. Egy-egy érctábla vagy kőlap hirt ad­hatna róla, hogy azok a házak nemcsak bért jövedelmező bérházak, hanem emlékezetes he­lyek is. Dé­ Megyék és városok.­ ­ (Makó város fizetésképtelensége.) Makói táviratok alapján jelentettük tegnap, hogy a város február elsején beszüntette fizetéseit, mert olyan pénzzavarba jutott, hogy tiszviselőinek és munká­sainak díjait sem tudta előteremteni. Ezt a hírt most Makó város egyik főbb tisztviselője enyhíti, annyiban, hogy a válság szünőfélben van s nem je­lentkezett akkora arányokban, mint elein­te a lát­s­zott. — Túlzás az az állítás, mondta mai nyilatkoza­tában az említett tisztviselő , hogy Makó fizetése­képtelen. Makó oly város, amelynek ingatlanai, részvényei, épületei után nagy vagyona, nagy jöve­delmű van. Megtörtént máskor is, hogy a város pénz­tára kiürült, az alispán pedig a tartalékalapból való kölcsöin vételt formai okokból nem engedélyez­hette, így előállott az az eset, hogy a tisztviselők és munkások február 1-én nem kaptak fizetést. Hoz­­zájárul a bajhoz, hogy az adónegyed csak február 15-én kezdődik, amikor a földművesek fizetik be adójuk legnagyobb részét. A baj fő oka ellenben Makó város adóügyi osztályának hanyagsága az évi 27.000—80.000 koronányi pótadó behajtása körül, amely 1905. óta vehető észre. Ez ügyosztály záró-

Next