Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)
1908-02-05 / 32. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1908. február 5. 32. szám 7 lapján, amelyeket a „Daily Mail“ kapott, újabban a következőket jelentik a gyilkosságot követő jelenetekről: Amália királynét katonaság és rendőrök őrizték, mikor az arzenálba ment a holttesteket megnézni. A király és a trónörökös arca nem tükrözött vissza haláltusát. Még szombaton este a két holttest mellett nitrát állítottak fel s időről-időre udvari papok misét mondtak. A miniszterek és az udvari méltóságok közvetlenül a merénylet után megnézték a holttesteket. A bebalzsamozásnál csak orvosok lehettek jelen. Lisszabon, február 4. A király és a trónörökös holttestének be- Balzsamozásával reggel 6 órára készültek el. Minthogy a király holttestét az elkészített koporsóba nem lehetett elhelyezni, ideiglenes koporsóba helyezték. A ravatalokat holnaptól kezdve péntekig a közönség is megtekintheti. A részvét: Bécs, február 4. Az osztrák delegáció külügyi bizottságában Dzieduszicky elnökhelyettes állva meghallgatott beszédben a legélesebb elítélés hangján emlékezett meg a lisszaboni szörnyű bűntettről és felkérte a külügyminisztert, hogy a portugál követnél a bizottságnak az ifjú király és az özvegy királyné iránti részvétét tolmácsolja. Báró Aehrenthal külügyminiszter megígérte e kérelem teljesítését. Róma, február 4. A községtanácsban tegnap a lisszaboni községtanácshoz intézendő részvéttávirat fölolvasásánál viharos jelenetek folytak le. Egy köztársasági köz-ségtanácsos azt mondta, hogy a portugál király és a trónörökös halála szomorú dolog ugyan, de az okosság megköveteli, hogy a részvéttáviratban határozottan megjelöljék azokat az okokat, amelyek a katasztrófát előidézték. Madrid, február 4. A szenátus és a kamara elhatározta, hogy részvéttáviratokat intéznek a portugál királyi családhoz és a portugál nemzethez és a gyász jeléül berekesztették üléseiket. A szenátusban a külügyminiszter bélyegezte meg az aljas merényletet. Athén, február 4. A kamara a portugál király és trónörökös meggyilkolásán érzett gyász jeléül berekesztette ülését. Az udvar három heti gyászt fog tartani. Az összes hivatalos látogatásokat lemondták. A kormány Amália királynénak és a portugál kormánynak részvétét fejezte ki. A lapok a legélesebben elítélik a királygyilkosságot. London, február 4. Az alsóház tegnapi ülésén Asquith lord pénzügyi kancellár közölte, hogy a miniszterelnök ma feliratot fog a király elé terjeszteni, amely feliratban kifejezésre fog jutni a ház részvéte a szövetséges portugál király és az angol király barátja megöletése miatt. A felsőházban Papon lord közölte, hogy a mindkét ház részéről holnap a királynak előterjesztendő részvéttávirattal egyidejűleg kérni fogják a királyt, hogy Manuel királynak ,a parlament nevében tolmácsolja részvétét a portugál királyi család és a portugál nép ellen való borzalmas merénylet miatt. Cettinje, február 4. A fejedelmi pár részvéttáviratot intézett Mária Pia, Amália királynékhoz, valamint az oportói herceghez. A montenegrói kormány részvétét fejezte ki a portugál kormánynak. Bukarest, február 4. A portugál király és trónörökös halála következtében hat heti udvari gyászt rendeltek el. Róma, február 4. A portugál király és trónörökös temetésén az olasz királyt a turini gróf fogja képviselni. Pétervár, február 4. A duma mai ülésén elnök indítványára egyhangúlag elhatározta hogy részvétét fejezi ki a pétervári portugál követnek. A meggyilkolt portugál király és trónörökös emlékét felállással tisztelték meg. A külügyminiszter kijelentette, hogy a kormány csatlakozik a ház egyhangú határozatát. 7. A miniszter beszédét helyesléssel fogadták. A részvét-nyilatkozat tárgyában tartott beszédek alatt a szociáldemokraták és munkáspártiak nem voltak az ülésteremben. Brüsszel, február 4. (saját tudósítónktól.) A képviselőházban Cooremann elnök és Davignon hadügyminiszter melegen parentálták el a portugál királyt. A képviselők két szociáldemokrata kivételével a gyász jeléül felállottak. Van der Velde a szociáldemokraták nevében azt mondta, hogy pártja csatlakozik a gyász kifejezéséhez, de nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a király és a trónörökös lett áldozata annak, hogy az uralkodó szembekerült népével, hanem mások is meghaltak, mert a diktatúra, az alkotmány és a parlamenti kormány ellen harcoltak. Azzal végezte felszólalását, hogy meghajlik a holtak emléke előtt, de üdvözli az élőket. Berlin, február 4. (Birodalmi gyűlés.) Noschke védi a szociáldemokraták magatartását, akik tegnap a portugál király és trónörökös elparentálásától eltávoztak. Pártja, úgymond, minden gyilkosságot elítél, de ha előfordulnak esetek, hogy a népre lőnek, olyan eseteket is meg kell érteni, amikor az elnyomott nép visszalő. Pártja a portugál népnek rokonszenvét fejezi ki. Róma, február 4. A kamara ma újból megkezdte ülését. Elnök azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a kamara érzelmeinek vélt tolmácsa lenni, amidőn a külügyminiszter javaslata révén a portugál király özvegyének részvétét fejezte ki.(Helyeslés.) Giolitti miniszterelnök a kormány nevében csatlakozik e részvéthez és felháborodásának ad kifejezést a liszszaboni véres tett felett. Az olasz és portugál királyi család közt fennálló kötelék kétszeresen fájdalmassá teszik a szomorú esetet. (Élénk helyeslés.) Chiesa köztársasági utal arra, hogy szokás ugyan, hogy a törvényhozó testületek részvétüket fejezik ki, egy másik katasztrófa által sújtott állam parlamentjének. A jelen esetben azonban, amikor a portugál törvényhozást erőszakkal elnyomták (közbeszólások) kötelességének tartja, hogy a portugál népet pártja rokonszenvéről biztosítsa. (Közbeszólások és mozgás a centrumban.) Giolitti miniszterelnök tiltakozik az ellen, hogy más állam belpolitikájába beavatkozás történjék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök hangsúlyozza, hogy nem szabad ítéletet mondani, mert ez a történelem feladata. (Élénk helyeslés.) Petőfi-emlékek. * „A legszeretettebb atya és anya“ sírját ma holnap meg fogják bolygatni. A nagyváros terjeszkedik, s rászorul a Kerepesi-úti temető helyére. Nem kímélheti meg Petőfi Sándor szüleinek sírját sem. A Petőf-Társaság a két koporsó számára díszsírhelyet kér a fővárostól. Egész kriptára valót, hogy Petőfi feleségének és fiának tetemeit is odatemethesse. A főváros a kérést teljesíteni fogja és Petőfi Sándor családi kriptája számára méltó helyet fog adni. Magát a kriptát is méltón kell megépíteni. Nemesen és egyszerűen. A síremlékben el kell helyezni azt a kopottas vörös márványsírkövet is, amelyet Petőfi Sándor állított ,a legszeretettebb atya és anya a sírja fölé. A művészetnek érdekes föladata lesz ennek a síremléknek megalkotása. A Petőfi Társságrnek bizonyára nincs rá pénze, hogy azt a síremléket ahoz a gondolathoz méltón készíttesse el, hogy olyanoknak a sírját fogja jelezni, akiknek véréből való vér volt Petőfi Sándor, s aki az ő véréből való vér volt. De a magyar nemzetnek van pénze. Annyija van, hogy belőle sok mindenre felik. Kell, hogy erre a síremlékre is teljék. Ezt a síremléket az országnak kellene állítani, úgy gondolkozván, hogy magának Petőfi Sándornak sírját nem ismerjük, s hogy hamvairól azt valljuk, amit egyszer Jókai Mór mondott róluk: jó, hogy a szél szerteszórta őket, mert így legalább minden magyar embernek jutott belőlük egy-egy porszem. Az ő földi maradványai nyugvóhelye fölé nem építhettük az emlékezés templomát, de szülei és fia az ő vérének vére voltak, s hitvese az ő lelkének szentsége volt. Mintha egyenesen neki állítanánk síremléket, úgy kellene a Kerepesi-úli temetőben Petőn Sándor családi kriptáját megépíteni. Az ország pénzéből, a nemzet kegyeletéből, a művészet áhítatával. Talán arról el lehetne gondolkozni, hogy vájjon meg kell-e bolygatni azokat a sírokat, de a városrendezésnek gazdasági és esztétikai szempontjai vannak. Az a nagy sírdomb, amelyben Petőfi öregei porladnak, s a reája boruló fűzfa, a kopottas márványkő, s a hozzá abroncsolt deszkatábla rossz helyütt áll és nem szép. Csakis poétikus, talán még attól is, hogy a sírdombot kinőtte a fa és a gyom. A temetőt rendezni kell, dísztemetővé alakítják, s az ilyen temetőben a síroknak parádésan szépeknek kell lenniök. Petőfi Zoltán sírja a maga fehér márványkövével rideg, s ilyen Szendrey Júliáé. A sírkőnek egyetlen betűje sem emlékezik meg róla, hogy a sírban porladó Petőfi Sándor felesége volt. Arról sem, hogy férje halála után eldobta az özvegyi fátyolt. Petőfi eljött e fátyolért a síri világból, hogy letörölje vele könyeit azért, aki könnyedén elfeledő hívét, s bekötözze szivének sebeit, amelylyel még ottan is, még akkor is örökre szereti. Még ottan is, halottaiban is, örökre. Szendrey Julia az örökkévaló Petőfi örök szerelme. Hamvai Petőfi Sándor családi sírboltjába kívánkoznak. Ha a Petőfi-sírokat nem lehet megbolygattatlanul hagyni, valamennyit egyesíteni kell, ebben igaza van a Petőfi Társaságnak. Az ország, a magyar állam, az ő kegyeletes halotti kultuszát terjeszsze ki erre az egyesített sírra, amelyben minden, ami Petőfi Sándor vérének maradványa együtt pihen. Az ország kegyeletét a közönség a maga kegyeletével is megtoldhatná. Azt a mozgalmat, amelyet a Petőfi-ház dolgában indítottak, ki kellene terjeszteni azoknak a házaknak emléktáblával megjelölésére, amelyekben Petőfi Sándor lakott, s amelyekben műveit megírta. Egész sor olyan hely van, amely emléket fűz Petőfi életéhez, s nincs rajtuk egy betűnyi megemlékezés sem. Csak a budapesti Kerepesi-úti és Sip-utcai Marczibányi-házat s azt a kis dohányutcai házat említem, amelyekben Petőfi hosszabb ideig lakott. Ferenczy Zoltán vagy Endrődi Sándor, de mások is sok más helyet is megemlíthetnének, amelyeket egy-egy Petőfi-emléktáblával kellene megjelölni. A budapesti emléktábláktól a főváros bizonyára nem sajnálná a költséget. Minden egyes emlékkör, minden egyes emlékmű, amely Petőfi emlékezetét hirdeti, azt a Petőfi-kultuszt szolgálná, amely a nemzet lelkében, érzésében, gondolkozásában a Petőfi-gondolatot megrögzíti. Ez a gondolat a magyarság és kultúra, a magyarság és emberi szolidaritás, a magyarság és modernség egybevágásának gondolata. A velencei Frezzariában egy fogadóvá átalakított régi házon emléktábla azt hirdeti, hogy Goethe régesrégen, az ő híres első olaszországi útján, abban a házban lakott. S a németek kegyelete kutatva untatja azokat a helyeket, amelyekhez az ő nagyjaiknak valamilyen emléke fűződik. Egy-egy napi tartózkodás emlékét megörökítik. Az említettem házakban Petőfi életének legszebb napjait élte. Egy-egy érctábla vagy kőlap hirt adhatna róla, hogy azok a házak nemcsak bért jövedelmező bérházak, hanem emlékezetes helyek is. Dé Megyék és városok. (Makó város fizetésképtelensége.) Makói táviratok alapján jelentettük tegnap, hogy a város február elsején beszüntette fizetéseit, mert olyan pénzzavarba jutott, hogy tiszviselőinek és munkásainak díjait sem tudta előteremteni. Ezt a hírt most Makó város egyik főbb tisztviselője enyhíti, annyiban, hogy a válság szünőfélben van s nem jelentkezett akkora arányokban, mint eleinte a látszott. — Túlzás az az állítás, mondta mai nyilatkozatában az említett tisztviselő , hogy Makó fizetéseképtelen. Makó oly város, amelynek ingatlanai, részvényei, épületei után nagy vagyona, nagy jövedelmű van. Megtörtént máskor is, hogy a város pénztára kiürült, az alispán pedig a tartalékalapból való kölcsöin vételt formai okokból nem engedélyezhette, így előállott az az eset, hogy a tisztviselők és munkások február 1-én nem kaptak fizetést. Hozzájárul a bajhoz, hogy az adónegyed csak február 15-én kezdődik, amikor a földművesek fizetik be adójuk legnagyobb részét. A baj fő oka ellenben Makó város adóügyi osztályának hanyagsága az évi 27.000—80.000 koronányi pótadó behajtása körül, amely 1905. óta vehető észre. Ez ügyosztály záró-