Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)
1908-02-23 / 48. szám
ruffapent, vaetertap PESTI NAPLÓ. '48. szart* 19 1908. február 23. FŐVÁROS. Törvény a poloskáról. Wippchen mondja, hogy ha a poloska úgy tudna énekelni, mint a pacsirta, akkor még sokkalta kellemetlenebb állat lenne, mint amilyen. A német vicccsinálónak alighanem igaza van, de haWippchen ismerné a budapesti poloskát, akkor nem viccelne vele, mert a budapesti poloskánál (bár sem énekelni, sem zongorázni nem tud) nincsen kellemetlenebb, förtelmesebb háziállatja a budapesti palotáknak. Hogy milyen fontos járuléka a budapesti palotáknak a poloska az bizonyítja legjobban, hogy most törvényt csinálnak róla a városházán. A poloskának külön hely, külön paragrafus jut az új lakásbérleti szabályzatban. Az lakásbérleti szabályzat-tervezetet ezelőtt hat esztendővel, főügyész korában készítette Fülepp Kálmán főpolgármester. Azóta tizenhárom tervezet van az új lakásbérleti szabályzatról, de a poloska-kérdésben még mindig nem tudtak véglegesen megállapodni a városházi urak. Fülepp Kálmán úgy kontemplálta a dolgot, hogy a lakó azonnal fölmondhatja a lakást és rögtön kiköltözködhetik, ha a beköltözés után az első nyolc napban poloskát talál. Ma, hét évvel az első tervezet után úgy áll a poloska-ügy, hogy a lakó kiköltözködhetik, kivéve persze azt az esetet, ha a háziúr be tudja bizonyítani, hogy a nevezett poloskát maga az új lakó hozta be a lakásba. A háziúrnak egyúttal joga van beperölni és kártérítésre kötelezni a régi lakót, ha be tudja bizonyítani, hogy a poloskát a régi lakó felejtette benn a lakásban. Az új lakásbérleti szabályzat szerint tehát, a régi lakónak nagyon kell vigyáznia, hogy a kiköltözködéskor valamennyi poloskáját elvigye, mert különben a régi háziúr még hónapok múlva is az orra alá dörgölheti ezt a kellemetlen szagú állatot. Amint igen helyesen sejtik, a poloska probléma meglehetősen komplikált probléma, amely sok dolgot fog adni az ügyvédeknek. Ha a prakszis kialakul, lesznek majd az ügyvédek között poloska-specialisták, mint ahogy vannak ügyvédspecialistái a válásnak és a csődöknek. Ezt a kérdést helyesen csak úgy lehetne megoldani, ha a fölállítandó „lakáshivatal“-ban anyakönyvet vezetnének a poloskákról. Ebbe az anyakönyvbe bevezetnék minden egyes poloska származását, lakását. Csak így lehetne megállapítani pontosan melyik poloska hol lakott az előtt. A poloska-probléma különben sok dolgotadott a lakásbérleti szabályzatot előkészítő albizottságnak is. A bizottság háziúr-tagjai erőnek erejével be akarták bizonyítani, hogy a poloskához a háziúrnak tulajdonképpen semmi köze. A poloskát a lakó hozza, a lakó viszi, a lakó táplálja, az igaz, hogy a saját vérével. A háziúr tehát nem is lehet felelős a lakó poloskájáért. Azonban mégis jó lesz paragrafust csinálni a poloskáról az új lakásbérleti szabályzatban, — mondta egy többszörös háziúr — mert poloska ügyekben a bíróság mindig a lakóknak ad igazat. Mindjárt el is beszélt egy esetet annak az illusztrálására, hogy „jaj annak a háziúrnak, aki bíróra bízza az igazát.“ Elmondta a derék ember, hogy egy orfeumi csillag hat szobás utcai lakást bérelt egyik Andrássy-úti palotájában. — Gyönyörű volt a lakás — mondta a háziúr — palotám leggyönyörűbb lakása. A hölgy azt kivánta, hogy uj menyezetet csináltassak, hát csináltattam uj menyezetet. A hölgy beköltözködött. Néhány nap múlva aztán rám szent, hogy ő nem tartja meg a lakást, mert a lakás poloskás. Mindjárt ki is költözött a lakásból és a Bristolban bérelt irat a Dunára nyíló ablakos szobát. Persze perre került a dolog. A járásbíró elrendelte, hogy egy szakértő bizottság állapítsa meg, hogy poloskás-e a lakás, vagy sem? A szakértő bizottság megjelent a helyszínen. Uraim, soha olyan bizottságot ! Ott volt a járásbíró, a jegyzője; én, az ügyvédem, az orfeumdiva ügyvédje, a szakértő, meg a házmester. Tudják kérem ki volt a poloskaszakértő?! Egy patkányirtó. Igen, uraim, egy egészen közönséges patkányirtó. A hét tagból álló bizottság megindult. Hindenik kezében egy égő gyertyaszál. Mentünk szobáról-szobára, elől mindenütt a patkányirtó, aki gondosan megnézett minden falszögletet, minden sarkot, de sehol semmi. Olyanok voltak azok a szobák uraim, mintha üvegből lett volna a faluk.— Mikor az éléskamrába értünk, a „szakértő"* gyertyáján megperzselődött valami. — Hopp — kérdezte a bíró — mi volt az? — Ez poloska volt — mondta a szakértő pokoli nyugalommal — De bocsánatot kérek. Honnan tudja ön, hogy poloska volt, hisz már elégett? A megboldogult boltteteméből igazán nem lehet megállapítani, hogy mi volt. — Ahoz én jobban értek, csak tessék rám bízni. Én szakértő vagyok. — De kérem, honnan tudja ön, hevy poloska volt? — A sercegéséről.— De hátha csak pók volt . — A pók másképp serceg, — mondta a patkányirtó és nekem meg kellett fizetnem az orfeumos kisasszonynak nemcsak a kiköltözködés árát, de a Bristolbeli lakásokat is, így bízzák az urak magukat a bíróságra. Szólt és ennek az elbeszélésnek a Hatása alatt született meg a poloska-paragrafus. Pápaszem. * Lakásdrágaság és közigazgatási bíróság. A lakbérek utóbbi időben való rohamos emelkedésének egyik okát sokan abban látják, hogy a házakra kivetett rendkívül nagy adók és egyéb terheken kívül a főváros szabálytalanul jár el az utcák burkolási költségeinek kivetése és behajtása körül. Van ugyanis az 1904. évből egy beügyminiszterileg is helybenhagyott szabályrendelet, amely jogosítja a fővárost, hogy az újonnan kövezett utcákban nemcsak a gyalogút, hanem a kocsiút burkolási költségeinek egész összegét, az újból burkolt utcáknál pedig a régi és új burkolat költsége közti különbözetet az utcák mentén levő ingatlanok tulajdonosain behajthassa. A főváros tanácsa olyan utasítást készíttetett, melynél fogva közegei kivetik és behajtják az utcakeresztezéseken és köztereken létesített burkolások költségeit is a háztulajdonosokon és az újból való burkolásnál nem vonják le a régi burkolás költségeit. Ez az eljárás aztán a gyakori újból burkolásoknál rendkívüli terhekkel sújtja a házak bérjövedelmét, amit aztán a háztulajdonosok igyekeznek a bérlőkre áthárítani. A háztulajdonosok tömegesen szólaltak fel ez eljárás ellen és felebbezgetnek egész a közigazgatási bíróságig. A közigazgatási bíróság azonban a főváros eljárását helybenhagyta. Most az emelkedés ez egyik állítólagos okának megszüntetése iránt széleskörű mozgalom indult meg. A mozgalom vezetői a közigazgatási bíróság figyelmét szándékoznak küldöttségileg felhívni a főváros tanácsának eme eljárására és az eddig e tárgyban hozott szerintük egy-két ítélet, téves voltára. m Ankét a drágaságról. Wekerle Sándor miniszterelnök ma hosszabb leiratban elmondta, hogy a rendkívüli drágasággal szemben rendezni akarja a közélelmezési viszonyokat. Fölhívta a törvényhatóságokat és az érdekelt szaktestületeket, hogy vitassák meg a kérdést és tegyenek javaslatot. A kormány, mielőtt a fölmerült eszmék és javaslatok dolgában állást foglalna, értekezleten kívánja azokat megvitatni. Az értekezletet március harmadikén délelőtt 10 órakor tartják meg a pénzügyminisztérium bizottsági termében. Felhívja a miniszterelnök a főváros tanácsát, küldje el képviselőjét az értekezletre. * A Kossuth-szobor. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ma értesítette a polgármestert, hogy a Kossuth-szobor bírálóbizottságába Zala György és Teles Ede szobrászművészeket küldötte ki. * Wampetics vendéglője. Egy kőnyomatos híradása alapján azt írták ma az újságok, hogy a főváros február végén Wampeticset kilakoltatja az állatkerti vendéglőből. A hírre ma már megrohanták a városházát azok, akik szeretnének beülni Vampetics örökébe. Illetékes helyről annak a közlésére kértek meg bennünket, hogy a kőnyomatos híradása valótlan. A főváros Vampeticsesel szemben a kilakoltató pert jogerősen megnyerte s az állatkertre felügyelő bizottság megállapodott Vampeticscsel, hogy tiz évre neki adja a vendéglőit de minden kizárólagos jog nélkül s vampetica fizet a fővárosnak tizenhatezer koronát s fedezi az épület összes közterhét, ami évenkint hatezer korona. Vagyis az évi bér huszonkétezer korona. A bizottság a megállapodást legközelebb a tanács14 viszi. Addig pedig Vampetics benn marad a helyiségben és addig is fizet bért a fővárosnak. Korlátolt beszámithatósig. — Egy modern vádbeszédből. — Tisztelt esküdt urak! Üres óráimban magam is érdekkel olvasok kriminológiai szakmunkákat. Szép tudomány, hatalmas segédeszkzei az antropológia, a crocológia. Mikor egy ilyen könyvet elolvasok, roppant okosnak érzem magamat utána. Azt htiszeli mindent tudok. . . Ez az állapot, tisztelt esküdt urak, mindaddig tart, míg hivatásom körében nem került elém egy eleven kinős. Mikor az elkezd beszélni, védekezni egyszerre csődöt mond a nagy tudományom. De különösen a korlátolt beszámíthatóság kérdésében érzem az én tudományosságom ijesztő gyarlóságát. Az ítéletem egyszerre sejtéssé, homályos sejtessézsugorodik össze. Néha felmerül lelkemben a kérdés: van-e egyáltalában korlátolt beszámíthatóság? Érdemes szóvá tenni a dolgot. Én, tisztelt esküdt urak, egyetlen egy embert sem tartok korlátlanul beszámíthatónak. Legkevesbbé azt az embert, aki bűnt követ el. Valamelyes mértékben minden bűnös ember bolond, mert őrült rizikóval dolgozik, mikor szembeszáll a rendezett, fegyverzett emberi társadatalommal. Minden chance amellett szól, hogy el fogja veszteni a csatát, hogy szabadságával, becsületével esetleg életével kell megfizetnie a kockázatos vállalatot. - Akinek értelme, logikája hibátlan, az nem bocsátkozik ilyen kockázatba. Ennélfogva csak annak a vizsgálatára szorítkozhatunk, hogy milyen mértékben fogyatékos valakinek az elméje, hogy annak arányában beszámíthatóságával a korlátoltságot megállapíthassuk. Nos, tisztelt esküdt urak, ez képtelen vállalkozás. Azt tudhatjuk, megállapíthatjuk valakiről hogy bolond, de azt, hogy mennyire nem okos, háromtizedrészben, hattizedrészben, nyolctizedrészben, arra csak sarlatán vállalkozhatik. • Ki lát az agysejtek funkcióinak titkába? Én nem. A tisztelt védő úr sem. • És ime, mégis azt óhajtja, hogy a vádlottat legalább háromnegyedrészben mondják bolondnak. Én, megvallom, félbalondnak sem tartom, ellenben a védő urat egészen okosnak. Vigyázzanak, tisztelt esküdt urak, hogy ez a két dolog ne zavarja meg impressziójukat. Ítéljék meg úgy a vádlott értelmét, mintha védője semmivel sem volna okosabb, ékesszólóbb, furfangosabb, mint mi valamennyien . . . - csak így hozhatnak igazságos verdiktet. Lucián. (§) A bíróságok köréből. Félhivatalosan jelentik: A király Prettenhoffer Ödön csurgói járásbirósági albirót az egri, dr. Schirilla Achil budapesti büntetőjárásbirósági albirót a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez, Szétesi György szegedi Ítélőtáblás tanácsjegyző albirót a kecskeméti, Soós Béla iglói járásbirósági albirót a szombathelyi és Márton Imre marosvásárhelyi ítélőtáblái tanácsjegyző albirót a kézdivásárhelyi törvényszékhez bírókká, Székely János késmárki járásbirósági albirót a zólyomi és dr. Nagy Emil Pál, kézdivásárhelyi járásbirósági albirót a csikszentmártonibirósághoz lbirákká, dr Gergics Károly pancsovai járásbirósági albirót a szegedi ügyészséghez al ügyészsé, Harsányi József letenyei járásbirósági jegyzőt a vasvári, Vágner Andor szekszárdi törvényszéki jegyzőt a tamási, Hubay Béla tornaaljai járásbírósági jegyzőt a tornaaljai járásbírósághoz, Álmos Zoltán nyíregyházi törvényszéki jegyzőt a debreceni törvényszékhez, dr. Ferencs Jakab gyulafehérvári törvényszéki jegyzőt a kőhalmi járásbírósághoz dr. Kientzl Tivadar @JBafé.