Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)
1909-03-24 / 70. szám
12 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1909. március 24. 70. szám. — Sikkasztó segédjegyző. A berettyóújfalui csendőrség táviratban értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy Erdőhelyi István berettyóújfalui segédjegyző 400 koronát elsikkasztott és Budapestre szökött A rendőrség nyomoz.— Csaló az utcán. Az utóbbi időben a főváros utcáin ismét egy csaló dolgozik, aki főleg a csomagokat hordó inasokra veti ki hálóját. Legutóbb Schumann Hermann szabó inasát, Tagány Józsefet állította meg egy 28—30 év körüli fiatalember. A fiú egy öltöny ruhát vitt haza. A fiatalember megkérdezte a Rökk Szilárd utcában: •— A huszonnégyes számú házba viszed a ruhát? Az igenlő válaszra ingerülten kiáltott az inasra: — Miért jösz ilyen későn? Már egy órája várok rád. Ezzel elvette a ruhát a fiútól és bement a házba. Később derült ki, hogy csaló volt az illető. A rendőrség nyomozza. — A külföldi sörök kiszorítása. A magyar iparvállalatok azon örvendetes törekvése, hogy a nagyközönség szükségleteit lehetőleg hazai gyártmányokkal fedezze, indította az Első magyar részvény-sörfőzödét, Budapest-Kőbánya arra, hogy „Tavaszi részvénysör“ név alatt új sört hozzon forgalomba. A legjobb hírnévnek örvendő Első magyar részvénysörfőződe ezzel a kitűnő minőségű és a bajor sörnél lényegesen olcsóbb sörfajjal fogja a küzdelmet a külföldi sörökkel, különösen pedig a müncheni Salvatorral felvenni.— A Steinhardt mulatóban csütörtökön, 25-én délután 344 órakor mérsékelt helyárak mellett kerül színre a Budapest—Nagymaros szenzációs sikerű újdonság. E hó 29-én, hétfőn lesz Gyárfás Dezsőnek, a közkedvelt kitűnő komikusnak a jutalom-estélye, mely elé városszerte a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek. A kiváló művész méltán rászolgált a közönség legőszintébb és legteljesebb elismerésére. — Háború felszerelések és egyenruhák gyorsan, Jutányoson Blum Sándornál, Budapest, Váci utca 15. , Zoltán B. gyógytárában, V., Szabadság-tér kapható a Zoltán-féle csukamájolaj üvegenkint 2 K. = Gillette biztonsági borotva főraktára: Marton Alajos és fia. Koronaherceg u. 10. = A Kriogner-féle tokaji china-vasbor valódi 5 puttonos tokaji borból készül. = Szép a bajusz Hajdúsági pedrővel. = Diana sósborszesz a leghatásosabb háziszer, mindenütt kapható 44 fillérért tarka krónika (Az őrnagy és a tartalékos. — A szűk lépcső. — A magyar Rigoletto.) Nem szabad elárulni: hol történt, kivel történt, mikor történt. A kormány rendelete értelmében. Tehát: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy őrnagy. Egy igen derék, kedves, humánus őrnagy, akit világéletében mindig nagyon szerettek a tiszttársai és aki hasonló népszerűségnek örvendett mindig a legénység körében is. Ennek az őrnagynak egyszer, amikor bizonyos oknál fogva bizonyos helyen bizonyos ezredeknek a létszámát felemelték (ami úgy szokott történni, hogy amaz ezredekhez tartozó tartalékosokat behívják szolgálattételre) az a feladat jutott osztályrészéül, hogy úgynevezett buzdító-beszédet intézzen a kaszárnya udvarán összegyűlt útrakész rezervistákhoz. A kitűnő őrnagy egyáltalán nem tartotta magát a hivatalos frázisokhoz, úgy szólott a tartalékosokhoz, mint apa a gyermekeihez és a beszéde végén körülbelül ezt mondotta: — Érezzetek együtt, fiaim, a felebbvalóitokkal. Legyetek hozzájuk bizalommal, mondjátok ki, ami a sziveteket nyomja... Most is, ha van valakinek valami kívánsága, ha valaki kérdezni akar valamit, csak bátran, őszintén ki vele! Ebben a pillanatban az első sorból egy lépést tett előre egy kis szőke szemüveges emberke. — Nos? — fordult feléje az őrnagy. A szemüveges nagyot nyelt és megkérdezte: — Kérem szépen őrnagy úr, lesz háború? Ungvármegye törvényhatósága elhatározta, hogy a nagybereznai szolgabirói hivatal és a szolgabirói lakás elhelyezésére, mintegy hetven-nyolcvanezer korona költséggel, új épületet emeltet. Miután a belügyminisztérium jóváhagyta a határozatot, a költségvetés és a terv elkészítésével megbízták az államépítészeti hivatalt. A szép és célszerű terv csakhamar elkészült és azután felküldték a ke-reskedelmi minisztériumba felülvizsgálás végett. A napokban érkezett vissza a tervrajz a minisztériumtól az államépítészeti hivatalba. Nem kis meglepetéssel néztek rá a hivatalnokok, amikor kibontották. Az igen meredekre és szűkre tervezett pincelépcső elé egy szolgálóleány volt rajzolva, nagyon kétségbeesett arckifejezéssel. Alá pedig ez volt írva: — Jézus Mária! Hogy kell itt lemenni?! * Amikor Fenhas a múlt héten elénekelte az operaházban a „Rigoletto“ címszerepét, a színészpáholyban szinte teljes számban megjelentek a mi baritonistáink, akik ezt a szerepet már majdnem mind énekelték. Persze nem voltak valami nagyon elragadtatva a vendégművész alakításától. Egyikük, egy harmadrangú baritonista, aki a régi budai előadások idején egyszer vagy kétszer énekelte már a Várszínházban Rigolettót, ki is fakadt a második felvonás után. — Érthetetlen, — mondotta dühösen — hogy miért énekeltetik ezzel a Wagner-énekessel a Rigotettót, amikor itt vagyok én, vagy legrosszabb esetben — Takács Mihály SZÍNHÁZ, művészet (*) Operaház. Erősen felemelt árak és még felcsigázottabb igényekkel, díszes közönség töltötte meg zsúfolásig az Operaház nézőterét. Théatre páré és díszelőadás külsőségei mellett várakozásteljes morajlás előzte meg az Aida nyitányának hangjait. Ezt a nagy hangulatot és a nagy jegyversengést nem igazolta mindenben a mai előadás. Ma a férfihangok diadalmaskodtak és felbillentették a Verdi opera szépen egyensúlyozott harmóniáját. A fővendég, Slezák Leó, a bécsi opera volt tenoristájának Radamese, gyönyörű alakja és megjelenése ellenére, nem elégítette ki várakozásunkat. Egyptominak színben és temperamentumban egyaránt halvány alakítása nem ért fel ahoz a nagy reklámhoz, amely Slezák nevéhez, évi százezer koronás igényével bécsi szakításához, valamint a párisi Reszké tanulmányokhoz fűződött. Azonkívül Caruso Radamese is ártott a Slezák sikerének. Tagadhatlan, hogy gyönyörű orgánuma és sok igen szép hangja van, amit különösen a Nílusparti jelenetben igazolt, amikor nyílt színen megtapsolták, de fogyatékos olaszsága és mélyebb regisztere sem engedték, hogy teljes elismerést arathasson. Hozzájárult ehez Ben ha 1 s bámulatos színművészettel és kitűnően diszponált baritonjának csillogtatásával alakított Amonaszója. Forróvérű aethiop királyi maszkban és játékban abszolút kultur-énekművészettel. Mint méltó harmadikat, örömmel említjük, kitűnő és napról-napra izmosodó bassistánkat Erdőst a főpap szerepében. Venczel1 is jó volt a király portréjában. Aidát Vasquez grófné alakította és igen érdemeset produkált, noha hangja némi indiszpozícióval küzdött. Fia 11 nő pedig a mélységben nem győzte hanggal Amneriszt, sőt maszkja és a játéka is feltűnően kiirt valőrben a többi szereplő sötétebb és bensőségesebb művészetéből. Némely kis szcénikai javítástól eltekintve nem találtunk különös megjegyezni valót, hacsak azt nem, hogy a Radames bevonulásnál a fáraók kürtösei a színpadon még mindig apró papírlapokból fújják közismert taktusaikat és hogy Benkő buzgalommal dirigálta a nyelvileg erősen olasz és kissé staggione d’inverno-szerű gálaelőadást. (*) A tavaszi tárlat. A Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatára művészeink közel ezer darabból álló anyagot küldöttek be, amelynek bírálását a kiállítási zsűri már megkezdette. A tárlat rendezését a jövő héten fejezik be s a művészek számára a vernissage április 1-én lesz. A kiállítást a sajtó képviselőinek április másodikén mutatják be és harmadikán, szombaton délután 5 órakor nyílna meg gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter jelenlétében. A vernissageon, amelynek jövedelme a művészi nyugdíjalapra szolgál, a társulat tagjai egy koronás belépődíj mellett, a közönség pedig két koronás belépőjegygyel vehet részt. A tárlat hivatalosan április 4-ikén, vasárnap nyílik meg és a tagok tagsági jegyeikkel, a közönség pedig egy koronáért nézheti meg, naponta 9-16 óráig. A tagok között szokásos nyereménysorsolást még a húsvéti ünnepek előtt megtartja a társulat. (*) A Képzőművészeti Társulat közgyűlése. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat április 4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a városligeti Műcsarnok tanácskozó termében tartja évi rendes közgyűlését. Tárgysorozat: 1. Társulati védnök választása. 2. A választmány jelentése a lefolyt évről. 3. A számvizsgáló-bizottság jelentése az 1908. évi zárószámadásokról. 4. Társulati elnök választása és a választmány alapszabályszerű kiegészítése. 6. A kiállítási zsűri megválasztása egy esztendőre. 7. A folyó évi zárószámadások megvizsgálására számvizsgáló-bizottság kiküldése. 8. Az alapszabályok értelmében esetleg bejelentett indítványok tárgyalása. (*) Új magyar darabok. A Nemzeti Színház drámabíráló-bizottsága, mint értesülünk, minap tartott ülésén három új magyar darabot ajánlott az igazgatóságnak elfogadásra. Az első, kitűnő kollégánk, Pásztor Árpád három felvonásos színműve, melynek „A harmadik“ a címe, a második Biró Lajosnak egy drámája, a harmadik pedig dr. Tóvögyi Elemér „Zsarátnok“ című színműve. (*) Az utolsó hét, Nagy Endre cabaretjában, az Andrássy-úti „Modern Színpad“-on már csak egy hétig kerülnek előadásra a márciusi műsor kis színdarabjai, paródiái és szatírái. Ezek között van „A magyar kabaré“ című művészi produkció, melyben újfajta modern magyar dalokat adnak elő kiváló poétáktól és komponistáktól Nagy Endre, Németh Juliska és Ferenczy Károly. A márciusi műsor utolsó estéin huszonöt cabaret-számon kívül előadásra kerülnek „Az apache“, a „Zsuzsi“, és a „Diogenes“ című kis operettek a „Forradalmi nász“ és „A Mienk tárlata“ című művészeti paródiák és az egész előadáson végigvonul „A Vajda a páholyban“ című Serenissimus-jelenet. (*) Zenekari hanverseny. A Fodor-féle zeneiskola hétfőn, március 29-én este a Vigadó nagytermében Berkovits Lajos tanár vezetése alatt, zenekari hangversenynyel nyitja meg ez évi hangversenyeinek sorozatát. Közreműködnek ez alkalommal a 70 tagú zenekaron kívül az intézet 120 tagból álló énekkara is. A hangverseny műsora a következő: Haydn. (Szimfónia). Weber: Zongoraverseny. Beethoven: 12 kontra-tánc (Budapesten először). Vieuxtemps: Ballada és Polonaise. Siklós: 3-ik Szvit (első előadás). Csaikovszky: Lányok haza. Jegyek az intézet igazgatósági irodájában (Liszt Ferenc-tér 4. sz.) kaphatók. TUDOMÁNY ÉS IRODAOM Thanhoffer Lajos. (1843—1909.) A magyar orvostudomány egyik kitűnősége, dr. Thanhoffer Lajos egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, tegnap este hat órakor Budapesten meghalt, hatvanhét éves korában. Hosszú szenvedéstől váltotta meg a halál. Mintegy másfél évvel ezelőtt agyszélütés érte s ugyanekkor teljesen megbénult a jobb oldala. Azóta folyton rosszabbodott az állapota s nem folytathatta többé a munkásságát, amelylyel díszére vált a magyar tudományosságnak. Ma érkezett meg az orvoskari dékanátushoz a nyugdíjazását engedélyező miniszteri akta; már ekkor koporsóban feküdt a jeles tudós, megtérve áldásos munkában eltöltött élete után az örök nyugalomba. Halála nagy vesztesége az egyetemnek. A leíró- és tájbonctant adta elő, ezt a rendkívül fontos tárgyát az orvosképzésnek. Tudományában európai hírre tett szert s különösen az szerzett számára nagy tekintélyt, hogy önálló gondolkozásu tudós volt s nem elégedett meg a régi nyomokon való kényelmes baktatással, hanem folytonosan új utakat igyekezett törni a kutatásban. Ezt tanácsolta tanítványainak is, akik valósággal rajongással vették körül. Ama tudósok közül való volt, akiknek teljesen a tudományuk művelése tölti be az életét. Örökké tanult s nagy munkásságának eredményét nemcsak az orvosképzésben értékesítette, hanem a tudományos irodalomban is. Nagy a száma a tudományos munkáinak, amelyek közül igen sokat a német szaklapok is közöltek. A tudós orvostanár holttestét ideiglenesen a Ferenc József-rakpart 18. számú halottasházban tették ravatalra. A lakásból azonban holnap, szerdán reggel nyolc órakor át fogják szállítani a holttestet az egyen.