Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)
1909-03-23 / 69. szám
S Budapest, kedd pesti Napló 1999. március 7- 69. szám. •— A francia postássztrájk. A francia postások sztrájkja napról-napra terjed; már a vidéki városok postásai és távirótisztjei is kezdenek csatlakozni a sztrájkolókhoz. A párisi posta-, táviró- és telefonmunkások szindikátusának képviselői Clémenceau miniszterelnökkel és Barthou közmunkaügyi miniszterrel folytatott tanácskozás után egyhangúlag elhatározták, hogy a munkát holnap még nem kezdik meg és csak holnapi gyűlésükön határoznak további magatartásukról. A sztrájkolók felhívták a lakosságot, hogy a postaminisztérium előtt tiltakozó tüntetést rendezzen Simyan államtitkár ellen s erre mintegy 2000 ember gyűlt egybe a Rue du Louvreben. A rendőrség visszaszorította a tüntetőket, akik később egy kávéház előtt gyűltek össze, ahol több szónok Simyan elbocsátását követelte. A rendőrség innen is elűzte a tüntetőket, de aztán ismét csoportok keletkeztek. A sztrájkra vonatkozóan a következő párisi táviratokat kaptuk: Barthou miniszter ma délelőtt a munkás-szindikátus küldöttségét fogadta, amely a táviró vonalak szétvágásáért a felelősséget magától elhárította és biztosította a minisztert, hogy a munkát azonnal ismét az egész vonalon felveszik, ha Simyan alállamtitkár lemond és senkit sem bocsátanak el, vagy büntetnek meg. A miniszter kijelentette, hogy a kormány csak a parlamenttel tárgyalhat egyik tagjának lemondása ügyében. Az egész személyzetnek a munkát legkésőbb kedd reggelig ismét fel kell vennie, akkor majd a kormány, mely jóakarattal viseltetik az összes hivatalnokok iránt, képviselőiket fogadni fogja érdekeik megbeszélése céljából. A kereskedelmi és ipari unió délután tiltakozó gyűlést tartott a posta- és táviróhivatalnokok sztrájkja ellen. Ma délután a sztrájkoló postahivatalnokok gyűlést tartottak. A szónokok hangoztatták, hogy a sztrájknak, amelyet a közönség és a sajtó is támogat, meglesz a sikere és felszólították a jelenlevőket, hogy ne hagyják abba a harcot, miután a vidék is csatlakozik mozgalmukhoz. Egy szónok kijelentette, hogy a kormánynyal tárgyalások kezdődtek és hogy az összes sztrájkolók holnap reggel megkezdenék a munkát, ha Clémenceau elégtételt adna. A megbízottak Clémenceauval tárgyalnak. A minisztertanácsot kedd délutánig elhalasztották. A posta-államtitkárság minden felvilágosítást megtagad Simyan visszalépését illetőleg. A hivatalos statisztika szerint a telefonszolgálat normális.. A .2600 hivatalnok közül 430 hiányzik, akik közül 200 szabadságon van, vagy beteg. A telefonközpontban a szolgálat normális. A főtelefonhivatalban a munkát ismét nagyobb számban kezdték meg a hivatalnokok. Ez idő szerint az alkalmazott hivatalnokok fele a helyén van. A főpostán is nagy számmal jelentkeznek a hivatalnokok, a vasúti postaszolgálatban azonban még sokan hiányoznak. A vidéki postaszolgálat normális néhány nagyobb város kivételével, hol a hiányzókat katonasággal és kisegítőkkel pótolják. A sztrájk Lillében, Marseilleben és Lyonisán változatlan. Az állami alkalmazásban levő munkások uniójának központi bizottsága a munkástőzs■dén napirendet fogadott el, amelyben a munkások kijelentik, hogy azonnal megindítják a propagandát azzal a célzattal, hogy az állami szolgálatban álló munkások összes szervezeteit bevonják a sztrájkmozgalomba, ha a kormány a postások kívánságát nem teljesíti. A prefektúra éjféli jelentése szerint a sztrájkoló száma pénteken 6296, szombaton 6822 volt. Clémenceau miniszterelnök a posta-, táviró- és telefonhivatalnokok szindikátusának képviselői előtt kijelentette, nem engedheti meg, hogy Simyan államtitkár elbocsátását követeljék és felszólította a személyzetet, hogy a munkát ismét kezdje meg. Eddig a kormány egyetlen hivatalnokot sem bocsátott el, a miniszterelnök azonban nem hajlandó megígérni, hogy nem fog szigorú intézkedéseket tenni, bár a kormány a hivatalnokok iránt nem viseltetik ellenszenvvel és igyekezni fog érdekeiket az általános érdekkel összhangzásba hozni. Párisból táviratozzék. Dole és Belfort között tizenöt távíró póznát szétfűrészeltek. A táviró-összeköttetést azonban újból helyreállították. — Berlin! orvostanárok botránya. Berlinből táviratozzák, hogy egy becsületsértési per során, amelyet a schöneberg-kisvárosi Schöffen-bíróság előtt tárgyaltak le, olyan adatok kerültek felszínre, amelyek mélyen kompromittálják a berlini orvostanárokat és különös világításban tüntetik fel a tudománynak e jeleseit. Kiderült ugyanis, hogy egyes orvosi kiválóságok valóságos felhajtó ügynökségekkel állottak és állanak összeköttetésben és ezek az ügynökségek, jó provízió ellenében, ezeknek a tudósoknak várószobáiba teríték a betegeket. A botrányügybe kompromittálóan vannak belekeverve olyan autoritások is, mint Leyden, Ewald, Posener és Senator profeszorok, mint akik legbusásabban honorálták felhajtó ágenseik munkáját . Elhunyt orosz herceg. Szentpétervári távirat jelenti, hogy Chilkov Mihály herceg, volt orosz vasutügyi miniszter tegnap hirtelen meghalt. Chilkov, aki hetvenöt éves kort ért el, mint katonatiszt kezdte pályafutását, utóbb diplomáciai pályára lépett át, de erről is lemondott és akkor Amerikába ment tanulmányútra. Minthogy időközben vagyonát veszítette, Amerikában egyszerű vasúti munkásnak csapott fel és részt vett a transatlanti vasút építésében. Liverpoolban lakatos mesterséget tanult, majd utóbb visszatért hazájába, ahol mozdonyvezető lett, későbben pedig vasúti felügyelő. Bulgáriában is kitüntette magát, ahol mint a közmunkák igazgatója, sokat tett az ifjú fejedelemségért. Oroszországba való visszatérte után az orosz vasutak főfelügyelőjévé nevezték ki. 1895-ben vasutügyi miniszter lett és ezt a tárcát kapta a Witte első alkotmányos kabinetjében is. Már a Deremykin-kabinetben, mint túlságosan liberális gondolkozású, nem jutott tárcához. — A szabómunkások és mestereik. A budapesti férfiszabó-ipartestület hosszú vita után hozzájárult a munkabéreknek és a külön munkák árainak tíz százalékkal való felemeléséhez. A megegyezést a munkásokkal és kisiparosokal való tárgyalásra kiküldött tizenkettes bizottság készítette elő. Negyvennyolc órán át tartó tárgyalás után a bizottság elhatározta, hogy az 1907. évi március 22-én létesített árszabály munkabéreinek és a különmunkák árainak nyolc százalékai való felemelését ajánlja az ipartestület Vasárnapra hirdetett közgyűlésének. A munkások és kisiparosok ezt keveselték s további magatartásukat a közgyűlés határozatától tették függővé. A közgyűlés vasárnap délután három órakor volt az ipartestület reáltanoda utcai helyiségében Cserna Lajos elnök és Farkas Istán titkár vezetésével. Az izgatott lefolyású gyűlés végre is beleegyezett a tízszázalékos munkabéremelésbe. A szabómesterek akadékoskodnak és nem akarják megadni munkásaiknak a tízszázalékos béremelést. Ezért ma este a szabómunkások a Thököly út 56. szám alatti vendéglőben gyűlést tartottak s határozati javaslatot fogadtak el, amely szerint kitartanak a tízszázalékos béremelés és a tízórai munkaidő követelése mellett. Amelyik mester ezt nem fogja megadni, annak a munkásai sztrájkba lépnek s a többiek bojkottálják őket. — Az udvarmesterek doyenje elhunyt. Az udvarmesterek doyenje: gróf Perponcher Frigyest illette meg ez a cim, néhai I. Vilmos német császár marsallját, aki minden marsallok közül a legidősebb volt. Mint most Berlinből írják, gróf Perponcher tegnap, nyolcvannyolc éves korában elhunyt, nagy gyászára a merev udvari etikettnek, amelynek nem volt konokabb védője, mint az öreg marsall. Erre a konzervativizmusára jellemző az az anekdota, amely a grófnak Bismarckkal való konfliktusának emlékét őrzi. A konfliktus akkor támadt, amikor III. Sándor cár utolján Berlinben járt. Az udvari ebéd rendezése közben az udvarmester a régi porosz királyi udvar etikettje szerint úgy intézkedett, hogy a kancellár az ebéd alatt a császárral ne szemben üljön, hanem valamivel lejebb. Bismarck sértőnek találta ezt az intézkedést és nem akart beletörődni. Végül is az ő akarata szerint történt: az udvarnagynak meg kellett hátrálnia. Az incidenst különben Bismarck nem vette zokon, mert tisztelte a marsallban azt, hogy ilyen makacs őre a régi megszokásoknak. — Építőiparosok közgyűlése. Szentesről táviratozzák. Az építőiparosok országos szövetsége szentesi csoportja vasárnap kerületi ülést rendezett Szentesen. Az ülésen megjelent dr. Nagy Emil országgyűlési képviselő is. Hangsúlyozta, hogy a munkaadóknak elsősorban a nemzeti termelés fokozása érdekében kell szövetkeznek, hogy a nemzetközi szocialisták terrorizmusának, mindenkor ellenállni tudjanak. A munkaadók is hívei a munkások szövetkezéseinek, de e szövetkezéseknek az egyedül megengedhető módja csak a társadalmi szövetkezés lehet, amelynek keretében, a pártpolitika teljes kizárásával tisztességes eszközökkel kell és szabad dolgozniok. A képviselő beszédét lelkes éljenzéssel és tetszéssel fogadták. Ezután Farkas Elek, az Országos Építő Iparosok Szövetségének főtitkára szólalt fel, aki beszédében rámutatott azokra a visszaélésekre és bajokra, amelyek a betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár körül előfordultak. Kiemelte, hogy ezek megakadályozása elsősorban a szövetkezésnek köszönhető. A szövetség munkájának eredménye az is, hogy a törvényhozás maga fogja kezébe venni ezt az ügyet és orvosolni akarja az intézmény bajait. Buday János, a szentesi csoport elnöke, megköszönte a vendégeknek, hogy részvételükkel megtisztelték a gyűlést és buzdította a rendkívül nagy számban megjelent közönséget, hogy a szövetség ügyét lelkesen karolják fel. A Szövetség délben a vendégek tiszteletére díszebédet adott, este pedig válogatott műsorral hangversenyt rendeztek, amelyet tánc követett. — Botrány egy mulatóban. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka nagy botrány volt a Révayutcai „Casino de Paris“ című mulatóhelyen. Az egyik asztalnál ült egy Rónay László nevű fiatalember, nagy társaságban s jókedvében pezsgővel végigöntött egy leányt, aki a szomszédos asztalnál egy fiatalemberrel mulatott. A két fiatalember között már-már tettlegességre került a sor, amikor odarohant a mulató üzletvezetője, Lantos Adolf, s meg akarta akadályozni a botrányt. Rónay ekkor Lantosnak esett és inzultálta. Lantos felkapott egy pezsgősüveget s akkorát ütött vele a Rónay fejére, hogy az üveg nyaka eltörött. Ekkor már a mulató alkalmazottai is nekiestek Rónaynak, de a fiatalember erősen védekezett s nagy munkába került, míg végre le tudták fogni. A botránycsináló fiatalembert bekísérték a kerületi kapitányságra, ahonnét kihallgatása után szabadon bocsátották, de az eljárást megindítják ellene. Ez a botrány nem az első, amely most a Casino de Parisban, máskor más mulatóban játszódik le. Nem múlik el egy hét sem, hogy valami incidens ne történnék a mulatóhelyen s hogy valami botrány ne zavarná meg a békésen szórakozókat. Gyakran megtörténik, hogy becsípett önkéntesek kivont karddal szaladnak végig a mulatóhelyen és senki sincsen, aki föltartóztatná őket. Éppen a minap írtunk az esetről, amikor egy katonatiszt a mulatóból jövet kivont karddal támadt rá egy Andrássy-úton haladó kocsira s az önkéntesek, akikkel már a mulatóhelyen is rémízgette a közönséget, készséggel segédkeztek neki. Nem bántotta őket egy lélek sem. A Casino de Paris-ban pedig minden éjszaka ott ül egy rendőrtisztviselő és ott ül egy detektív. Több ízben tanúi voltunk már a mulatóbeli botrányoknak és egyszer sem láttuk, hogy a rendőrtisztviselő vagy detektív teljesítették volna kötelességüket. Láttuk a részeg önkénteseket kivont karddal végigszáguldani a zsúfolt termen és láttuk az inspekciós rendőrtisztviselőt is, amikor félrefordította a fejét s láttuk később intézkedni is, amikor már megvolt a botrány. A rendőrtisztviselő azért van ott, hogy megakadályozza, hogy részeg emberek italt kaphassanak s hogy elejét vegye a készülő botránynak, nem pedig azért, hogy igyék és mulasson, mint a közönség. A közönség szórakozik, a rendőrtisztviselő pedig szolgálatban van, legalább így kellene, hogy legyen s talán a főkapitány azt is hiszi, hogy, így van. A valóságban pedig folyton botrányok történnek, mert az inspekciós rendőrtisztviselő nem törődik vele, akármi is készül a mulatóhelyen. Csakis a rendőrtisztviselők lanyhasága, nemtörődömsége az oka annak, hogy bizonyos mulatókban olyan gyakori a botrány, mert az inspekciós tisztviselők vagy, nem mernek, vagy nem akarnak erélyesen rendet csinálni. S ha a főkapitánynak feltűnik az a valóságos botránysorozat, elsősorban a tisztviselőit okozza azért, hogy Budapesten még a tisztességesen szórakozók nyugalma sem biztos éjszaka. — Almássy Géza halála. Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza cs. és kir. kamarás, Jásznagykunszolnok vármegye nyugalmazott főispánja Budapesten hatvan éves korában meghalt Temetése holnap, kedden délután négy órakor lesz a Kerepesi-uti temető halottasházából. Almásy Géza a közigazgatásnál kezdte meg pályáját s 1887-ben a kápolnai kerület megválasztotta őt képviselőjévé. A szabadelvű párt tagja volt. A kilencvenes évek elején Jásznagykunszolnok vármegye főispánjává nevezték ki. Heves ellenfele volt gróf Apponyi Albertnek s nagy feltűnést keltett amikor Jászberényben ellenjelöltet állított ellene Erdélyi Sándor, a későbbi igazságügyminiszter személyében. Két nap és két éjjel tartott a választási küzdelem, mely végre Apponyi győzelmével végződött. A fúzió alkalmából Almássy megkisérlette az Apponyival való kibékülést, de ez nem sikerült neki. Apponyi nem tudta megbocsátani, hogy meg akarta őt buktatni Jászberényben. Nyugalomba vonulása után gazdaságának szentelte az idejét Almássy. Hosszabb idő óta érelmeszesedésben szenvedett s néhány nappal ezelőtt ágyba döntötte a betegsége. Orvosai már nem segíthettek rajta. Holttestét vasárnap kiszállították a Kerepesi-úti temető halottasházába. A Tengerbe esett iskolaigazgató. Fiuméból jelentik: A Magyar-Horvát Hajóstársaság „Tstriano“ nevű gőzöséről tegnap délelőtt az abbáziai kikötő bejáratánál Witt József budapesti iskolaigazgató a tengerbe esett ,Witt a hajókorlátra támaszkodott