Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)

1909-03-23 / 69. szám

S Budapest, kedd pesti Napló 1999. március 7- 69. szám.­ ­ •— A francia postássztrájk. A francia postások sztrájkja napról-napra terjed; már a vidéki városok postásai és távirótisztjei is kezdenek csatlakozni a sztrájkolókhoz. A párisi posta-, táviró- és telefon­munkások szindikátusának képviselői C­l­é­m­e­n­­­c­e­a­u miniszterelnökkel és Barthou közmunkaügyi miniszterrel folytatott tanácskozás után egyhangú­lag elhatározták, hogy a munkát holnap még nem kezdik meg és csak holnapi gyűlésükön határoznak további magatartásukról. A sztrájkolók felhívták a lakosságot, hogy a postaminisztérium előtt tiltakozó tüntetést rendezzen Simyan államtitkár ellen s erre mintegy 2000 ember gyűlt egybe a Rue du Louvre­­ben. A rendőrség visszaszorította a tüntetőket, akik később egy kávéház előtt gyűltek össze, ahol több szónok Simyan elbocsátását követelte. A rendőr­ség innen is elűzte a tüntetőket, de aztán ismét cso­portok keletkeztek. A sztrájkra vonatkozóan a kö­vetkező párisi táviratokat kaptuk: Barthou miniszter ma délelőtt a munkás-szin­dikátus küldöttségét fogadta, amely a táviró vona­lak szétvágásáért a felelősséget magától elhárította és biztosította a minisztert, hogy a munkát azonnal ismét az egész vonalon felveszik, ha Simyan al­­államtitkár lemond és senkit sem bocsátanak el, vagy büntetnek meg. A miniszter kijelentette, hogy a kormány csak a parlamenttel tárgyalhat egyik tagjának lemondása ügyében. Az egész személyzet­nek a munkát legkésőbb kedd reggelig ismét fel kell vennie, akkor majd a kormány, mely jóakarat­tal viseltetik az összes hivatalnokok iránt, képvi­selőiket fogadni fogja érdekeik megbeszélése cél­jából. A kereskedelmi és ipari unió délután tiltakozó gyűlést tartott a posta- és táviróhivatalnokok sztrájkja ellen. Ma délután a sztrájkoló postahiva­­talnokok gyűlést tartottak. A szónokok hangoztat­ták, hogy a sztrájknak, amelyet a közönség és a sajtó is támogat, meglesz a sikere és felszólították a jelenlevőket, hogy ne hagyják abba a harcot, mi­után a vidék is csatlakozik mozgalmukhoz. Egy szónok kijelentette, hogy a kormánynyal tárgyalá­sok kezdődtek és hogy az összes sztrájkolók holnap reggel megkezdenék a munkát, ha Clémenceau elégtételt adna. A megbízottak Clémenceauval tár­gyalnak. A minisztertanácsot kedd délutánig elha­lasztották. A posta-államtitkárság minden felvilágo­sítást megtagad Simyan visszalépését illetőleg. A hi­vatalos statisztika szerint a telefonszolgálat normá­lis.. A .2600 hivatalnok közül 430 hiányzik, akik köz­­ül 200 szabadságon van, vagy beteg. A telefonköz­pontban a szolgálat normális. A főtelefonhivatalban a munkát ismét nagyobb számban kezdték meg a hivatalnokok. Ez idő szerint az alkalmazott hivatal­nokok fele a helyén van. A főpostán is nagy számmal jelentkeznek a hivatalnokok, a vasúti postaszolgálat­ban azonban még sokan hiányoznak. A vidéki posta­­szolgálat normális néhány nagyobb város kivételé­vel, hol a hiányzókat katonasággal és kisegítőkkel pótolják. A sztrájk Lillében, Marseilleben és Lyon­isán változatlan. Az állami alkalmazásban levő mun­kások uniójának központi bizottsága a munkástőzs­­■dén napirendet fogadott el, amelyben a munkások kijelentik, hogy azonnal megindítják a propagandát azzal a célzattal, hogy az állami szolgálatban álló munkások összes szervezeteit bevonják a sztrájk­­mozgalomba, ha a kormány a postások kívánságát nem teljesíti. A prefektúra éjféli jelentése szerint a sztrájkoló száma pénteken 6296, szombaton 6822 volt. Clémenceau miniszterelnök a posta-, táviró- és te­lefonhivatalnokok szindikátusának képviselői előtt kijelentette, nem engedheti­ meg, hogy Simyan ál­lamtitkár elbocsátását követeljék és felszólította a személyzetet, hogy a munkát ismét kezdje meg. Eddig a kormány egyetlen hivatalnokot sem bocsá­tott el, a miniszterelnök azonban nem hajlandó meg­ígérni, hogy nem fog szigorú intézkedéseket tenni, bár a kormány a hivatalnokok iránt nem viseltetik ellenszenvvel és igyekezni fog érdekeiket az álta­lános érdekkel összhangzásba hozni. Párisból táv­iratozzék.­ Dole és Belfort között tizenöt táv­író póznát szétfűrészeltek. A táviró-összeköttetést azonban újból helyreállították. — Berlin! orvostanárok botránya. Berlinből táv­iratozzák, hogy egy b­ecsületsértési per során, ame­lyet a schöneberg-k­isvá­rosi Schöffen-bíróság előtt tárgyaltak le, olyan adatok kerültek felszínre, ame­lyek mélyen kompromittálják a berlini orvostanárokat és különös világításban tüntetik fel a tudománynak e jeleseit. Kiderült ugyanis, hogy egyes orvosi ki­válóságok valóságos felhajtó ügynökségekkel állot­tak és állanak összeköttetésben és ezek az ügynöksé­gek, jó provízió ellenében, ezeknek­ a tudó­soknak várószobáiba teríték a betegeket. A botrány­­ügybe kompromittálóan vannak belekeverve olyan autoritások is, mint Leyden, Ewald, Posener és Se­nator profeszorok, mint akik legbusásabban honorál­ták felhajtó ágenseik munkáját . Elhunyt orosz herceg. Szentpétervári táv­irat jelenti, hogy Chilkov Mihály herceg, volt orosz vasutügyi miniszter tegnap hirtelen meghalt. Chilkov, aki hetvenöt éves kort ért el, mint katona­tiszt kezdte pályafutását, utóbb diplomáciai pályára lépett át, de erről is lemondott és akkor Amerikába ment tanulmányútra. Minthogy időközben vagyonát veszítette, Amerikában egyszerű vasúti munkásnak csapott fel és részt vett a transatlanti vasút építésé­ben. Liverpoolban lakatos mesterséget tanult, majd utóbb visszatért hazájába, ahol mozdonyvezető lett, későbben pedig vasúti felügyelő. Bulgáriában is ki­tüntette magát, ahol mint a közmunkák igazgatója, sokat tett az ifjú fejedelemségért. Oroszországba való visszatérte után az orosz vasutak főfelügyelőjévé nevezték ki. 1895-ben vasutügyi miniszter lett és ezt a tárcát kapta a Witte első alkotmányos kabinetjé­ben is. Már a Deremykin-kabinetben, mint túlságo­san liberális gondolkozású, nem jutott tárcához. — A szabómunkások és mestereik. A budapesti férfiszabó-ipartestület hosszú vita után hozzájárult a munkabéreknek és a külön munkák árainak tíz száza­lékkal való felemeléséhez. A megegyezést a munká­sokkal és kisiparosokal való tárgyalásra kiküldött tizenkettes bizottság készítette elő. Negyvennyolc órán át tartó tárgyalás után a bizottság elhatározta, hogy az 1907. évi március 22-én létesített árszabály munkabéreinek és a különmunkák árainak nyolc százalékai való felemelését ajánlja az ipartestület Vasárnapra hirdetett közgyűlésének. A munkások és kisiparosok ezt keveselték s további magatartásukat a közgyűlés határozatától tették függővé. A köz­gyűlés vasárnap délután három órakor volt az ipar­­testület reáltanoda­ utcai helyiségében C­s­e­r­n­a La­jos elnök és Farkas Istán titkár vezetésével. Az izgatott lefolyású gyűlés végre is beleegyezett a tízszázalékos munkabéremelésbe.­­ A szabómeste­rek akadékoskodnak és nem akarják megadni mun­kásaiknak a tízszázalékos béremelést. Ezért ma este a szabómunkások a Thököly­ út 56. szám alatti ven­déglőben gyűlést tartottak s határozati javaslatot fogadtak el, amely szerint kitartanak a tízszázalékos béremelés és a tízórai munkaidő követelése mellett. Amelyik mester ezt nem fogja megadni, annak a mun­kásai sztrájkba lépnek s a többiek bojkottálják őket. — Az udvarmesterek doyenje elhunyt. Az ud­varmesterek doyenje: gróf Perponcher Fri­gyest illette meg ez a cim, néhai I. Vilmos német császár marsallját, aki minden marsallok közül a legidősebb volt. Mint most Berlinből írják, gróf Perponcher tegnap, nyolcvannyolc éves korában el­hunyt, nagy gyászára a merev udvari etikettnek, amelynek nem volt konokabb védője, mint az öreg marsall. Erre a konzervativizmusára jellemző az az anekdota, amely a grófnak Bismarckkal való kon­fliktusának emlékét őrzi. A konfliktus akkor támadt, amikor III. Sándor cár utolján Berlinben járt. Az ud­vari ebéd rendezése közben az udvarmester a régi porosz királyi udvar etikettje szerint úgy intézke­dett, hogy a kancellár az ebéd alatt a császárral ne szemben üljön, hanem valamivel lejebb. Bismarck sértőnek találta ezt az intézkedést és nem akart beletörődni. Végül is az ő akarata szerint történt: az udvarnagynak meg kellett hátrálnia. Az incidenst különben Bismarck nem vette zokon, mert tisztelte a marsallban azt, hogy ilyen makacs őre a régi meg­szokásoknak. — Építőiparosok közgyűlése. Szentesről táv­iratozzák. Az építőiparosok országos szövetsége szentesi csoportja vasárnap kerületi ülést rendezett Szentesen. Az ülésen megjelent dr.­­ N­a­g­y Emil or­szággyűlési képviselő is. Hangsúlyozta, hogy a mun­kaadóknak elsősorban a nemzeti termelés fokozása érdekében kell szövetkeznek, hogy a nemzetközi szo­cialisták terrorizmusának, mindenkor ellenállni tudja­nak. A munkaadók is hívei a munkások szövetkezé­seinek, de e szövetkezéseknek az egyedül megenged­hető módja csak a társadalmi szövetkezés lehet, amelynek keretében, a pártpolitika teljes kizárásával tisztességes eszközökkel kell és szabad dolgozniok. A képviselő beszédét lelkes éljenzéssel és tetszéssel fogadták. Ezután Farkas Elek,­ az Országos Építő Iparosok Szövetségének főtitkára szólalt fel, aki be­szédében rámutatott azokra a visszaélésekre és ba­jokra, amelyek a betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár körül előfordultak. Kiemelte, hogy ezek meg­akadályozása elsősorban a szövetkezésnek köszön­hető. A szövetség munkájának eredménye az is, hogy a törvényhozás maga fogja kezébe venni ezt az ügyet és orvosolni akarja az intézmény bajait. B­u­­day János, a szentesi csoport elnöke, megköszönte a vendégeknek, hogy részvételükkel megtisztelték a gyűlést és buzdította a rendkívül nagy számban meg­jelent közönséget, hogy a szövetség ügyét lelkesen karolják fel. A Szövetség délben a vendégek tiszte­letére díszebédet adott, este pedig válogatott mű­sorral hangversenyt rendeztek, amelyet tánc követett. — Botrány egy mulatóban. Szombatról vasár­napra virradó éjszaka nagy botrány volt a Révay­­utcai „Casino de Paris“ című mulatóhelyen. Az egyik asztalnál ült egy Rónay László nevű fiatalember, nagy társaságban s jókedvében pezsgővel végigön­­tött egy leányt, aki a szomszédos asztalnál egy fiatalemberre­l mulatott. A két fiatalember között már-már tettlegességre került a sor, amikor oda­rohant a mulató üzletvezetője, Lantos Adolf, s meg akarta akadályozni a botrányt. Rónay ekkor Lantosnak esett és inzultálta. Lantos felkapott egy pezsgősüveget s akkorát ütött vele a Rónay fejére, hogy az üveg nyaka eltörött. Ekkor már a mulató alkalmazottai is nekiestek Rónaynak, de a fiatal­ember erősen védekezett s nagy munkába került, míg végre le tudták fogni. A botránycsináló fiatal­embert bekísérték a kerületi kapitányságra, ahonnét kihallgatása után szabadon bocsátották, de az eljá­rást megindítják ellene. Ez a botrány nem az első, amely most a Casino de Parisban, máskor más mu­latóban játszódik le. Nem múlik el egy hét sem, hogy valami incidens ne történnék a mulatóhelyen s hogy valami botrány ne zavarná meg a békésen szórako­­zókat. Gyakran megtörténik, hogy becsípett önkén­tesek kivont karddal szaladnak végig a mulatóhelyen és senki sincsen, aki föltartóztatná őket. Éppen a minap írtunk az esetről, amikor egy katonatiszt a mulatóból jövet kivont karddal támadt rá egy An­­drássy-úton haladó kocsira s az önkéntesek, akikkel már a mulatóhelyen is rémízgette a közönséget, kész­séggel segédkeztek neki. Nem bántotta őket egy lé­lek sem. A Casino de Paris-ban pedig minden éj­szaka ott ül egy rendőrtisztviselő és ott ül egy de­tektív. Több ízben tanúi voltunk már a mulatóbeli botrányoknak és egyszer sem láttuk, hogy a rendőr­tisztviselő vagy detektív teljesítették volna köteles­ségüket. Láttuk a részeg önkénteseket kivont kard­dal végigszáguldani a zsúfolt termen és láttuk az in­­spekciós rendőrtisztviselőt is, amikor félrefordította a fejét s láttuk később intézkedni is,­­ amikor már­ megvolt a botrány. A rendőrtisztviselő azért van ott, hogy megakadályozza, hogy részeg emberek italt kaphassanak s hogy elejét vegye a készülő botrány­nak, nem pedig azért, hogy igyék és mulasson, mint a közönség. A közönség szórakozik, a rendőrtiszt­­viselő pedig szolgálatban van, legalább így kellene, hogy legyen s talán a főkapitány azt is hiszi, hogy, így van. A valóságban pedig folyton botrányok tör­ténnek, mert az inspekciós rendőrtisztviselő nem tö­rődik vele, akármi is készül a mulatóhelyen. Csakis a rendőrtisztviselők lanyhasága, nemtörődömsége az oka annak, hogy bizonyos mulatókban olyan gya­kori a botrány, mert az inspekciós tisztviselők vagy, nem mernek, vagy nem akarnak erélyesen rendet csinálni. S ha a főkapitánynak feltűnik az a valósá­gos botrány­sorozat, elsősorban a tisztviselőit okozza azért, hogy Budapesten még a tisztességesen szóra­­kozók nyugalma sem biztos éjszaka. — Almássy Géza halála. Zsadányi és törökszent­miklósi Al­m­á­s­y Géza cs. és kir. kamarás, Jász­­nagykunszolnok vármegye nyugalmazott főispánja Budapesten hatvan éves korában meghalt Temetése holnap, kedden délután négy órakor lesz a Kere­­pesi-uti temető halottasházából. Almásy Géza a köz­­igazgatásnál kezdte meg pályáját s 1887-ben a ká­polnai kerület megválasztotta őt képviselőjévé. A­ szabadelvű párt tagja volt. A kilencvenes évek ele­jén Jásznagykunszolnok vármegye főispánjává ne­vezték ki. Heves ellenfele volt gróf A­p­p­o­n­y­i Al­­bertnek s nagy feltűnést keltett amikor Jászbe­rényben ellenjelöltet állított ellene Erdélyi Sán­dor, a későbbi igazságügyminiszter személyében. Két nap és két éjjel tartott a választási küzdelem, mely végre Apponyi győzelmével végződött. A fú­zió alkalmából Almássy megkisérlette az Apponyival való kibékülést, de ez nem sikerült neki. Apponyi nem tudta megbocsátani, hogy meg akarta őt buk­tatni Jászberényben. Nyugalomba vonulása után gazdaságának szentelte az idejét Almássy. Hosszabb idő óta érelmeszesedésben szenvedett s néhány nap­pal ezelőtt ágyba döntötte a betegsége. Orvosai már nem segíthettek rajta. Holttestét vasárnap kiszállí­tották a Kerepesi-úti temető halottasházába. A Tengerbe esett iskolaigazgató. Fiuméból je­lentik: A Magyar-Horvát Hajóstársaság „Tstriano“ nevű gőzöséről tegnap délelőtt az abbáziai kikötő be­járatánál Witt József budapesti iskolaigazgató a tengerbe esett ,Witt a hajókorlátra támaszkodott

Next