Pesti Napló, 1909. április (60. évfolyam, 77–102. szám)

1909-04-15 / 89. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ , 1909. április 15.- 89. szám. 7 drámai hősöket, karakterszerepeket és látszotta a rabszolgátAz ember tragédiájáéban is, de nagy nép­szerűségét, közkedveltségét úgynevezett szalon­szerepei szerezték meg. Három évtizeden át ő volt a versenytárs nélkül való, egyedüli megközelíthetet­len bonvivant. Dumas, Sárdou és Pailleron elmés- ségeit ha idézték, az fi hanghordozásával idézték, a szalönokban utánozni igyekeztek mozdulatait és öl­tözködését. A közönség szemében ö volt a kifogás­talan világfi, a hóditő szalonember, az ellenállha­tatlan szerelmes. Természetesnek találták, hogy Geneviéve „A párisi“-ban és Moisand Mártha „Az egér‘‘-ben az 6 egyéniségének hatalma alá keHil. fis «int ezeket, úgy éiáz más éfajta alakot az ö meg­vesztegető égyéniségén átal látták, aminthogy ké­sőbb, mikor a Dumas-féle bölcs okoskodók irónikus hangján szólott, ezek az alakok lettek elválasztha­tatlanok a közöriség számára Náday Perenctői. És kedvencének aztán „megbocsátotta“ a publikum azt is, amikor igazi terrénumáról elportyázott más terü­letre; igy például komikus kárrikatöráit is Szívesén tapsolták. Rengeteg a száma a daraboknak, melyekben negyvénhat év alatt nagy sikerrel kreált főszerepe­két. A legnévezétesebb sikeréit ezekben a darabok­ban aratta a Nemzéti Színház színpadán; A csápo- dár, Benolton család, Szegény ifiu története, Jó bará-> tok, Kókai ház, Három testőr, Komédiások, Létért való küzdelem, Megboldogult, Nagyon szép asszony, Prancillon, Nápamasszony, Rabagas, Rosenkranz és Güldenstem, Tudós nők, Válás után, Házi béke, Egér, Váljunk el, Idegen nő, Cifra nyomorúság, A nők ba­rátja, Csalódások, Nouralom, Párisi, Pillangó-csata, Artfiány és szerelem, Agglegényék, Apósok, Arany ember, Attaché, Titok. f888. október 17-én ünnepelték némzefi síinházi fágságáhák huszonötéves Jubileumát, amikor „A pá- ri$i“-ban lépett fel, 1903. április 1-én pedig negyven- évéi Jubileuma alkalmából, amikor „A nők bárátiá“- ÍTán Ünnepelte a közönség, nevezték ki á Nemzéti Színház örökös tagjává. Ékkor kapta kitüntetésül a Pérénc Jőzsef-rendet is. Most — hir szerint — újból kitüntetésre ajánlottá á kormány, a vaskorona-rendet kellék volna megkapnia, de ezt az oromét ni'.'.- nem értíétté meg. Paulay és Festetich igazgatása alatt hosszabb ideig rendezője Is volt a Nemzeti Színháznak és az Országos Színművészeti Akadémiának is tanára volt. A Nemzeti Színházban utoljára ez év március 2-án lépett fel „A titok“ Trevoux-jának szerepében, két nappal később, március 4-én a Várszínházban Be- vallant-t játszotta a „Szegény ifjú történetéiben és ez volt utolsó színpadi szereplése. özvegye; Nádayné-Vidmár Katalin, az egykor ünnepelt operaénekesig és két gyermeke: Jes2enszkyné-Náday Ilona és Náday Béli, a Nemzeti Színház tagja, gyászolja, ök állottak ott ágyánál, amikor ma délután egy őrá után öt perecéi utolsót sóhajtott. A művész utolsó pillanatáig eszmé­letén volt, érezte, hogy élete végéhez ért s nagy megnyugvással várta a halált. Beszélni mát tegnap délután netri tudott. Estefélé jelekké! adta fddtára fiának; hogy szeretne a haldoklók Szentségében ré­szesülni. Este tizenegy órakor égy jó Öáfátfa, K rt h Latos bükkösdi Irómai katolikus lelkész, äkf bétégsé- géiiek hírére Budapestre Utazott, föladta néki az ittóHó kenetet. Agya körül álló családin tágiaiiíak olykot Szeretett vblria valarfilt itidhdán! mié. de nérti tudóit szólni, kezével integetett, de már a jelekét áém tudták rtiegétféni. A csöndes ágöhia ma délig tartott s Náday Ferenc egy órakor meghalt. Az ethdnyt művész temetését a Nemiéti Sílnház Igazgatósága rendezi. Vámház-körifti lakásától átvi­szik S régi Nemzeti Színház udvarára és ott fáva- tálozzák fel. A temetés péntekért, április 16-án dél- tftíft féfhégy órákor lesz á Némfeti 9ÜhMf Ütívárá­ftrt. A Nemzeti Színház igázgalöiágá á kdvélkéáö g^ászjéléntést ádtá ki: A Nemzéti Szihliáz igazgátökuga és hiilveíz- sTé’ntefyzéte mißt siomótiisággál tiifláijá, fldfjy Náday Fefénfc üt, a Néritíeti SzihháZ Örökös tagja és y Férepc.Józsej-rend lovagja ma déli 1 óra- kpr, életének ,69-ik évében elhuny t. A megboldogult 46 esztendőn át volt dísze és büszkesége intézetünk­nek. Is a kötelességtudó, hivatásáért lelkesedő s a Nemzeti Színház hagy céljaiért fhiffdeit éréjévél küzdő, ideálisan nagy művész példaképe. Emlékét szeretettel és hálás kegyelettel őrizzük szivünkben, s nevét a legkiválóbb magyar színművészek közt fogja emlegetni a magyar művészvilág. Temetése e hónap 16-án délután fél négy órakor lesz a régi Nemzeti Színház udvaráról a róm. kath. egyház szertartása szerint, honnan a Kerepesi-uti temetőbe helyezzük örök nyugalomra. Budapest, 1909. április 14. Áldás és béke lebegjen porai felett! Képek a turfréL I. Alagl örömök. Dunakeszen hidobolták, hogy ma Äiagon a má­sodik tavaszi meeting utolsó napja van. Nagyszerű fiuk ezek az alagiak. Tavász még nincs, de tavaszi meeting már második is van, sőt e percben annak is utolsó napja. Hogy csinálták, miképpen csinálták, gróf Szápáry Iván a megmondhatója, 6 igazítja az ilyen versenyeket, 6 csenget; amfkbr mehetnek és ő rendéli el, hogy miféle számokat Húzzanak ki a lutriból. Ellenben hogy méh’ lovak Jöjjenek be, azt a lovak döntik el, akik délben amíg gazdáik még bent a városban, a Kossuth Lajos-utcában sétálgat­nak, átszölanák az egymás rekeszébe és lónyelven különböző összeésklivéseket szőnek. Azt mondja az „Igaz legyen" nevű sárga kanca, a Jankovich lova, Rontó Pálnak, a Rohonczy Gedeon pej ménjének: — Hallod-e te Rontó Pál, te favorit leszel ma ’délután, mert a gazdádnak is nyernie kell legalább az utolsó napon és mindenki úgy gondolkozik, hogy ha a gázdád Rohonczy Gedeon akarja, niég á lo'va- Sod, báró Baich akarja, akkor győzni is fogsz. — Úgy van. — De nézd csak' k'edves Rontó Pál, akarom hicn'danl Rontó Pali, ÖrSg’á Palkó — hízelkedett a sárga hölgy (s. k.) — az emberek olyan nagyra vannak vele. mindig azt mondják, hogy csak a gaz­dától meg a lovastól függ, hogy mikor nyerjen a ló. Hát a 16 válóbán akarat nélküli állat lenne. Ne tűr­jük ezt! — Ne tűrjük ezt! — Tehát azt javaslom, kedves Palkó, maradi te csak átért iS hátrább és engedj bé éngémet él- söhek. — Es aztán? Te nagyon mohó vagy — vihogott a lökoltéganő és képét eltakarta a patájával. A megbeszélés következtében az utolsó oszlop előtt Rontó Pál süketnek tetette maiját és hiába mondta neki báró Baich, liogy „Eredj Rontó, eredj!“ Ellenben „Igaz !egyen“-t élőre éresztltte és a sárga kanca kecsesen bólintgatott az önieláldozó Pali felé. — Látód, látod — móridta később — most fnég- fnütattuk, hogy äz történik, áffiit fffl ákáftlh'k és egy­úttal szolgálatot teszünk gazdáinknak is, meft ä kö­zönség nem fogja Őkét ázzál gyáiiüS'lfahi, hőgy ők beszélnek össze. Mert. kérlek szeretettel, mi beszé­lünk ösázé (Í0:36J. A fribliii élőit t’áfö hölgyéhez fórdül egr SZöke. sápadt iíátatember: — Ez az én esetem, nagyságos ässzonyoift, — A maga eseté. Hállia, rriagárták régdél ifiég Séfrifni bája se volt, mii beszel? — De igen. Én sohasem találom el, Rdgy ntikör mehetek be, hogy senki se legyen otthon. — Majd én megmondani. Menleh Bé a tiiégfifcyélő osztályba, rtíért ttfágáiíál nincsenek otthon. ... Így kezdődött a verseny az utolsó napon Alagon és a szél fújt és hideg volt és nem fütöttek, mert április tizennegyedikén méfe a lakásokat sem igeit fütik, áiihál kévésbbé ä sZabäd férfnészetet. fcáförirabafidá áz vdit. de éz kisebb Bal lőtt Volna, á flágyöbb báj dz volt, högy Mtiz sé itl'íi Mit. Az üfttlSÖ eiét koföiiást tégiiapelött váltottak íel BSck- ben s azóta csak a kisebb pénzek, leginkább ä ti2- tilléresek vannak forgalomban. A mozgás ennélfogva a totálizatőröK köriií kis arányú volt. úgy tiógv amikor á músbdik f litániát htSghVérté RoySliy. a gróf Peiacsevlcfi lovü, fiSt az itlZgStÖ a gróftól kért kölcsön tiäfrtlirtthirfim forintot, hogv kifizethesse a toronyőrt. aki fiz fötintot tett és liárríiinchároin ío- rintnyi kvóta esett rá. Mirtdéddig, de ezután is urloväsok lovagoltak. 1 Eleinte azt lehetett hinni, hogy kabalából csinálják, mint amiképpen vidéken szombaton azért esznek az asszonyok lencsét, hogy vasárnapra szépek le­gyeitek. Később azonban mindinkább látszott, hogy következetességről és szándékosságról van szó, ugy- annyirá, hogy a kir. törvényszék jelenlevő tagjai kije­lentették, hogy Btk. 92-ik úgynevezett enyhitö pa­ragrafusát nem lehetne alkalmazni a tettek elköve­tőivel szemben. Nemcsak a Nyeretlenek handicapjé- ben és az Eladók versenyében, hanem az Igazgató- sági akadályversenyben is urak ültek a lovakra, hogy velük árkokat, folyókat, sövényeket, kő­falakat ngorjanak. Mig az urak a nyeregbe emelked­tek, azalatt a nép a helyzet magaslatára emelkedett és úgy gondolkozott, hogy veszett fejszének legalább a nyele forduljon s mielőtt a gentlemanok lefordultak a lóról, mondják meg, hogy melyik fog nyerni. Sorra szólitgátták a forintos hely korlátja mellett a lovával arrafelé haladó Czernin főhadnagyot: — Melyik nyeri, főhadnagy ur kérem? — Pandora nyeri (lovagolja Czárán Zoftán) —« felelt türelmesen egyenként minden kérdezősködőnek a főhadnagy. — Tehát Pandora? — Igen Pandora. — És a főhadnagy ur? — Én májd csák hátul leszek’. Köszönjük szépén. Az esetbe ezúttal ugylátszik a lovak is bele­egyeztek és Pandora lett az első. Mivel azonban egészen nyilvános volt, nem is adtak érte többet, mint tiz forintért tizenhárom forintot. Avagy adtak volna, de nem volt kitől kölcsönkérni s az eső is úgy hullott, hogy számosán nem is mentek a pén­zért. Még szerencse volt, hogy sokan otthagyták a pénzt, mivelhogy igy maradt annyi, hogy a Had­seregi akadályversenyben már tízre harminchárom forintot fizethettek azoknak, akik a Hanvay hadnagy Wóozlebeast nevű lovát fogadták, melyen maga a hadnagy ült katonauniformisban. (íme, sóhajtott egy. hölgy, aki az aranykoronákat a fogain hordja, az uniformis még a lovaknak is imponál.) Az uniformisos hadnagy tudniillik nem azért nyert, mintha más ló nem versenyzett volna. Hisz itt volt például megint Czernin főhadnagy, kinek íovát úgy hívják, hogy Athos. — Áthozza főhadnagy ur Athost? — kérdezték barátságosan. — Tán ö áthoz engem — felelt a főhadnagy. Athos áthozta ugyan, de a nép mégis átkozta, mért áZ utolsó sorban hozta át. Ellenben a verseny gyönyörű látvány volt. ttSfivaV a lovával már a cél felé tiz hoszszal elől járt s olyan biztos volt, hogy már a hordárok is lesíámitölták ék áz Osztfák-Mágyar Bank is lolyo- sltóft rá RSÍcsöfif, «iát a Színházak szépéi ébbő! az Athösből réridétték még a íégniább töaféttéket, már az urak kiváltották a nyereségből á zálogcédulákat is Hanvfry mégiS iszonyatosan rendkívüli buzgal­mát (elfért RÍ és u'éy ütötte a nagy tribün slőtt a lovát, mintha egy orrhoszért kellett volna küzdenie. Hanvay olyan elől volt, Hogy az utáná következő Gtflflsdhmiédét csak gükkerfei lehetet! látni és rrtégiS kitedöff, Üól&ózöft és pilfföífe á lovát. — Tiz höszszál érős küzdelefntnél élső — kaéá- gott örömében a nézőközönség és megéljenezte a hadnagyot, itiint az elővigyázát mintaképét. Hl képet íésfének róla, Itt fogják írni : — Acidig üsd a lovát, afn'g á céíkárikSt el nem éred. ÉS a másik őldalárá : — Akáttnilyen távol ván a máiodik, úgy vedd, ttilnlhá á nj-ákkdóh iiiné. És már diadallal vonult el a bírói páholy előtt, a nagy tribüntől még folyton kiabálták : — ÜsS, üsd ! Az alagi publikum tudnliflik űemcsak vészien! S2érét. fiahém ihtiláiüi Is. * II. farai néni izzad. A többi vörsenybeíl is urldvasok működték. Mirid ä Hát véMSiifBSn Elvették ä BélfSIdí ?s más zsokék keiiyérél. De ném szakád figyelmen kívül hagyni, hogy viszont a zsokék nagyobb urak, meft ők Becs­ben szerelnék babért, sőt kéhyésébB is. É percbén tettek ki a bírói emelvény aljába egy hirdetést, mely-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék