Pesti Napló, 1909. november (60. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-28 / 282. szám

S4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1909 november 28. 282. szám, Boldogtalan leány. Az ön esetében igazán nem lehet tanácsolni semmit. Különben is levele meglehe­tősen zavaros, úgy, hogy alig tudom kihámozni be­lőle a tényállást. Mindenesetre jellemtelenség attól a férfitól, hogy most, hat évi ismeretség után kezd elhidegedni ön iránt, s miután annyi éven át hite­gette, most, mikor végre abban a helyeztben van, hogy beválthatja ígéreteit és feleségül vehetné önt, egyszerre elfordul és kezd elmaradozni házuktól. De hát házasságra, szerelemre rákényszeríteni egy férfit bizony alig lehetséges, s még ha meg is tenné, nem volna semmi köszönet benne. Okosabb lenne talán, ha inkább megelőzné őt, s ha nem várva az ő megalázó szakítását, maga bontaná fel a viszonyukat. Ha az a másik férfi, akihez édesanyja szeretné hozzáadni, jóravaló, derék ember, boldog lehet még vele, ha most még nem is szereti szerelemmel, a fő az, hogy becsü­lést és igaz barátságot, vonzalmat érez iránta. • Reménytelen. Igazán sajnálom, hogy nem telje­síthetem kérését, de az ön kis magánügye annyira nem közérdekű dolog, sőt még csak nem is érdekes, hogy nem adhatom közre levelét, — csupán azért, hogy az illető is olvassa és meghatottságot érez­zen! . . . Keressen más utat-módot érzelmeit tudtára adni az illetőnek. Hogy miképpen, arra nézve iga­zán felesleges tanácsot adni egy szerelmes kis leány­nak. Ebben a tekintetben nagyobb­ hadvezérek ők a legöregebb generálisnál. •­­ Lelkibeteg. Semmiféle regényes dologra ne hagyja magát elragadtatni. Legjobb, ha teljesen visz­­szavonul attól a családtól, sem az asszonyt, sem a férfit nem fogadja többé a házánál, máshol is kerüli velük a találkozást s teljesen távol tartja magát tő­lük. Egy féltékeny asszonynyal s egy csélcsap férfi­val szemben, aki szórakozását találja az ilyenfajta mulatságokban, ez az egyetlen helyes és tapintatos eljárás. Mert mihelyt megengedné a közeledést, az asz­­szony azonnal ismét kezdene féltékenykedni s talán még csúnyább jeleneteket is rögtönözne, mint eddig. Férje se tegyen semmit, de a hivatalon kívül ő se érintkezzen velük, illetve a férfival, így hamar el fogják hallgattatni a szóbeszédet és kikerülik a to­vábbi kellemetlenséget.* Kínos helyzet. Meggondolatlan, könnyelmű cse­lekedet után későn következik a bánat. Amelyik leány oly kevésre tartja önmagát, hogy az első sze­relmi vallomás után, meg sem várva, míg a férfi feleségül kéri, önként odaadja magát,­­ az ne cso­dálkozzék azon, ha rövid idő múlva a férfi elhide­­gü­l és elfordul tőle. Hamarább kellett volna minderre gondolnia, ami felett most annyira bánkódik, s mielőtt a szülők háta mögött titkos találkákra járt volna, eszébe kel­lett volna, hogy jusson az az egyszerű, kézenfekvő igazság, hogy­ amelyik fiatal embernek tisztességes szándéka van, az nem rejtőzködik, nem titkolózik a szülők háta mögött, az nem lopózkodik az ablakon be, hanem nyíltan, emelt fővel megy be az ajtón. Persze, most már késő a bánat; amit elveszített, azt vissza nem adhatja önnek többet semmi földi hatalom. A férfit sem lehet visszakényszeríteni, sem visszakönyörögni, hagyja menni a maga útján. Ön pedig törődjön bele a maga okozta sorsába. Azért ne vonuljon se zárdába, se öngyilkos ne legyen — bármily jól hangzó, regényes frázisok is ezek — hanem rendezze be az életét úgy, amint körülmé­nyei szerint lehetséges. Találhat még olyan köteles­ségeket, amelyek teljesítéséért érdemes élnie. Egy leány. Ezt lehetetlen előre meghatározni. Ha látná azt a nagy halom levelet, amely naponta elborítja az íróasztalomat és amelyik mind válaszra — sürgős válaszra — vár, a hely pedig, amely ren­delkezésemre áll, oly kicsiny — nem csodálkozna azon, hogy néha pár hétig is késik a válasz. Nem tehetek egyebet, minthogy az érkezés sorrendje sze­rint válaszoltak. Kivételt csak ott teszek, ahol úgy látom, hogy valóban nagyon sürgős a válasz. Rossz szívű ember. Hogy lehet ilyen fura alá­írást használni? Privát levélben különben nem vá­laszolunk a hozzánk intézett kérdésekre — még ha levélbélyeget mellékelnek sem. Aki nem akarja, hogy itt, e rovatban feleljünk, az ne forduljon hoz­zánk válaszért. — Te pedig, Harapós, mintha bicegnél. — Elestem és megnyekkent a bokám, — füllentett Kópé. — Nem tudom, de úgy tartok valamitől. Mintha valami bajt szimatolnék. Talán fordul­junk vissza? — Talán bizony félsz? — gúnyolódtak a fiúcskák. De már erre kihúzta magát Farkas sógor. — No, most csak azért is! Mire a mezőre értek, már egész reggel lett. Alig hogy a farkas megpillantotta a „vasmada­rat“, nekiroh­ant, mint az őrült. Fölébredt benne a kíváncsiság. Csalafinta mester észrevétlenül a fiai mögé állott és buzdította őket, persze csak úgy suttogva: — Biztassátok, hogy üljön a madár hátára, a többit majd elvégezzük mi! — Keresztapám, de szép volna, ha ráülne ennek a vasmadárnak a hátára, — szólt Sunyi. — Talán bizony nem mer? — gúnyolódott Kópé. — Merni merek, csak nem akarok, — felelte gőgösen a farkas. — Már pedig akármit mondasz is, mégis gyáva vagy, — zengték kárörvendően a róka­fiókák. — Mit, hogy én gyáva vagyok ! — ordította a farkas. — De most már csak azért is megmu­tatom, hogy ki vagyok. Ezzel ráugrott a vasmadár hátára. De ekkor nagy diadalüvöltéssel előrohant Csalafinta mes­­üvei benőtt, gyom belepte Elhagyatott küszöbök. Látva őket, akaratlan Egy-egy bús mesét szövök. Mindegyik egy borús kérdés, Melyre választ nem lelek S szivemre úgy nehezülnék. Mint sötét, nagy fellegek. A gazdája oda hagyta: Ki mondhatná, h­ogy miért? Talán vére űzte messze. Hogy keressen hirt, babért? tér és mielőtt a farkas fölocsudhatott bámulatá­ból, megcsavarintotta a vasmadár szárnyait. A jaj,­csudák csudája, a repülőgép (mert az volt) egyet zurrogott és egyszerre csak fölemel­kedett­ a levegőbe. A farkas iszonyú jajveszékelésbe tört ki, kapálózott kézzel-lábbal, a vasmadár azonban nyugodtan röpült tovább. Csalafinta mester kár­­árvendezve kiáltozta utána: — Nesze neked, Farkas sógor, visszaadtam a kölcsönt, amiért egyszer pofonvágtál. Sunyi és Kópé kibújt a zsákból és veszett kiáltozásba tört ki. — Ismered-e még Ordaskát és Harapóst, keresztapánk? De már erre kifogyott Farkas sógor türelme. Nem törődött semmivel, hanem uccu vesd el magad, leugrott a vasmadár hátáról. Csudák­­csudája! Nem történt semmi baja, s első dolga volt Sunyit megcibálni. Csalafinta mester és Kópé a hóna alá kapta a lábát és úgy elillant mind a kettő, mint a kámfor. Sunyi pajtás két jókora porleves árán menekült meg­. Igaz, hogy a füle tán még most is zúg. Farkas sógor talán még most is üldözi a csínytevő róka családot, s a vasmadár talán még most is fenjár a leve­gőben. Csalafinta mester azonban holta napjáig se felejti, hogy mily pompásan megtréfálta régi haragosát, Farkas sógort, — a „vasmadárral.“ Gáspárné Dávid Margit. INNEN-ONNAN. Elhagyott küszöbök. Avagy apró gyermekajkak Könyörögtek: Kenyeret! És hasztalan összetéve imára kis tenyerek? Tán e forró gyermek-könnyek űzték túl a tengeren S más földrészen nem oly sivár. Nem oly gondtest a jelen? Vagy álomkép talán mindez , nyugszik rég a földbe lenn övéivel, ott, ahová Nem ér gond, köny, gyötrelem .. • Árván maradt magyar házak. Számuk mindig egyre több. Honnan búsan mered elém Gyomlepetten a küszöb. Ki átlépte utoljára. Él-e még és hol lehet? A magyar föld elfelejtve, Avagy érte könnyet ejt-e? — Válasz nincs, mely elcsititná Tépelődő lelkemet. Feleki Sándor: ’+ Garibaldi második házassága. Mint ismeretes, Garibaldi 1859-ben Como ostrománál megismerke­dett a fiatal és hőslelkü Giuseppina Raimondi márki­nővel és szépségétől meg merészségétől elragad­tatva, feleségül vette. Ez volt Garibaldi második há­zassága, amely azonban csak igen rövid ideig tar­tott. Garibaldi még a nászéjszakán elhagyta nejét és többé nem találkozott vele. Hogy milyen okok bírták rá Garibaldit arra, hogy hitvesét elhagyja, arról sem ő, sem Raimondi márkinő sohasem nyi­latkozott. Mintegy húsz évig éltek így egymástól elválva a házastársak, m­íg végül Garibaldi kivitte, hogy házasságát érvénytelennek nyilvánították. A „Corriere della sera“ egyik munkatársa nemrég beszélgetést folytatott ennek a regénynek még élő hősnőjével, aki most h­atvannyolc éves. Donna Giuseppina magas termetű, karcsú és még ma is tü­zes szemű, temperamentumos asszony. Garibaldival való házasságáról most is tartózkodással nyilatko­zik. Garibaldihoz apja kényszerítette, mert ő egy Caroli nevű lovastisztbe volt szerelmes. Caroli dél­ceg megjelenésével hódította meg a márkinőt, de nem akarta elvenni, mert — mint Mancini írja — szótára tartalmazza ugyan az „amare“ (szeretni) igét, de a „conjugare“ (elvenni) már nem fordul benne elő. A lovastiszthez való viszonyáról is csak igen óvatosan nyilatkozott a márkinő. — Ellenségeim okozták — úgymond — Garibaldi gyors elhidegü­lését: az esküvő napján különböző le­leplezésekkel szolgáltak Garibaldinak, aki erre el­hagyott. Az erre vonatkozó bizonyítékok kezeim között vannak, — mondotta az újságírónak — de hazafias okokból nem hozom azokat nyilvánosságra. Ha ötven évig tudtam hallgatni, akkor hallgatni fo­gok ezután is. + Új világrendszer. Ptolemeus a földet helyezte a mindenség középpontjába és e körül keringett szerinte valamennyi többi égitest. Ptolemeus rend­szere azután több mint ezer éven át érvényben volt, amíg Kopernikus egy új világrendszernek meg nem vetette az alapját, amely még ma is érvényben van és amelynek helyességét a tudomány azóta számta­lan esetben igazolta. Michele Pittaluga, egy olasz vitorláshajó kapitánya azonban most kétségbe vonja Kopernikus rendszerének a helyességét és maga állí­tott fel egy világrendszert. Rendszerének főbb té­telei a következők: 1. A föld nem kering a nap kö­rül, hanem csak a tengelye körül forog és egyben ingamozgást is végez, amelynek kilengése 22 és fél fok, lengési ideje pedig egy év; ezen alapszik az évszakok változása. 2. Valamennyi égitestnek van saját fénye és valamennyinek vonzó és taszító ereje, ami által különböző pályarendszerek adódnak. 3. A nap negyvennégyszer kisebb, mint a föld; ezt bi­zonyítják­ a napfogyatkozások. 4. A holdnak saját fénye van. 5. A csillagászoknak az a megfigyelése, hogy a nap a Herkules csillagcsoport felé mozog, csalódáson alapul: a nap egy helyben áll és csu­pán tengelye körül végez forgást. 6. A föld a világ obszervatóriumának tekintendő. 7. A hold olyan kö­zel van a földhöz, hogy korongjával teljesen elföd­heti és így holdfogyatkozást idézhet elő. 8. A nap­nak a földtől való óriási távolsága egyszerűen mese, hiszen megmagyarázhatatlan jelenség lenne, hogy ilyen óriási távolság mellett hogyan idézhet­­nének elő a napsugarak az egyenlítő körül 45 Cel­sius foknyi meleget, míg a sarkokon a hó és a jég sohasem olvad, hanem a napsugarak által megtett út különböző hosszúságában rejlenek ennek a ma­­gyarázata.­­ A gyász színe — fehér. Ha Európában vala­kinek hozzátartozóját elragadja a kérlelhetetlen halál, i­s hátra. jeléül fekete ruhát ölt Pedig hosszú ideig

Next