Pesti Napló, 1909. december (60. évfolyam, 284-309. szám)

1909-12-15 / 296. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1909 december le. 296. szám. 13 . r- ■ a , CPrijedor tiltakozik.) Az elnök jelenti, hogy Prijedorból a következő táviratot kapta: Friedjung brosúrájában azt írja, hogy a Szlovenszki Jug ötszáz koronát küldött Drnjedori egyesületeknek. Mi alulírottak, a prijedori összes szerb egyesületek elnökei tiltakozunk ez ellen a gyanúsítás ellen és a leghatározottabban kijelentjük, hogy egyetlen prijedori egyesület sem kapott semmiféle összeget a Szlovenszki Jugtól. Friedjung urat ebben a speciális esetben megtévesztették. Kondics Riszto, Radovics Jován, Radesics Sztoján, Vukics Manjolo. (A tanok.) Ezután hosszabb vita kezdődött arról, hogy a bíróság kiket hallgasson ki mint tanukat. A bíróság hosszabb tanácskozás után elhatározta, hogy megidézi Zagorácot, Zenkot és dr. Sachsot, akik közül Zagorác arról fog vallani, valjon igaz-e, hogy Spalajkovics határozottan azt mondta neki, hogy Szerbiának Ausztria és Magyarország szerbjeivel való összeköttetése csakugyan megvan és hogy ez az összeköttetés a szerbek javára van. Laginja, Biankini és Spincsics tanuk megidézését elutasította a bíróság, mzert ezeket a tanúkat a fiumei határozatból, a koalíció létrejöveteléről, Ausztriához és Magyarországhoz való viszonyáról és Nagyszerbia megalapításának tervéről kellene megkérdezni. Mindezekről, a dolgokról a vádiratban szó sincsen és Friedjung cikkei a fiumei határozatot egyáltalában meg nem említik. Igaz ugyan, hogy Funder cikkének egyik inkriminált passzusa így szól: A Belgrád—Kossuth— Supiló csoport trifóliumnak gyümölcse a hírhedt fiumei határozat, de erre vonatkozólag csak Supiló, Pribicsevics és Lukinics tettek vádat. Ha tehát ezek a tanúk arról vallanak, hogy nem igaz, hogy Supiló, illetőleg az ő csoportja helyreállította az összeköttetést Budapest és Horvátország között, akkor a bíróság megengedné az ő megidézésüket, de oly általános dolgokra, amelyeket Supiló szóba akar hozni, nem hallgathatják ki őket Markovics Boldizsár, Davidovics Ljubomir, Slavanosics Koszta, Györgyevics Bozsidár, Stafanovics Milán, a Szlovenszki Jog titkára, dr. Stefanovics, Pasicsnak sógora, Jovánovics Ljubomir, Odavics Riszta, Jovanovics Mihály, Pavlovics Mile, Petkovics Tivadar, Godjevác Mihály, Bozovics Markó, Spalajkovics Miroszláv, Stefanovics tábornok, Tomics József és Pinterovics tanuk kihallgatását illetőleg a törvényszék a következő határozatot hozta: Nem beszélve arról, hogy a bíróságnak nem áll módjában ezeket az embereket megjelenésre kényszeríteni, az előttünk lévő okiratok szerint a magánvádlók egy részét azzal vádolják, hogy külföldi állammal Ausztria és Magyarország kárára összeköttetésben voltak. Ez a büntetőtörvény 38. szakasza szerint a felségárulás büntette. És ha egy külföldi felségárulás szándékával osztrák alattvalóval összeköttetésbe lép, akkor ezzel a külföldivel az osztrák büntetőtörvény szerint kell elbánni s ezért kétségtelen, hogy ha bebizonyosodik, hogy ilyen felségáruló összeköttetés közöttük fönnállóit, akkor mihelyt e büntetőtörvény érvényességének területére lépnek, akkor felelősségre is fogják őket vonni. Nem járja tehát, hogy a bíróság ezeket az embereket megidézéssel ily helyzetbe hozza. Van azonban még egy másik ok is, amely miatt ezeket az embereket nem lehet megidézni, mert állampolgári kötelességükre és hivatalnoki esküjükre való tekintettel oly kényszerhelyzetbe jutnának, amely a tanúzási kötelességgel ellentétben van. Minthogy azonban mind a két fél hozzájárult ezeknek a tanuknak kihallgatásához, ennélfogva a bíróság elhatározta, hogy ezeket a tanukat, ha szombat délelőtt kilenc, óráig önként jelentkeznek, ki fogja hallgatni. A bíróság elhatározta továbbá, hogy Damjánovics Hadsi Riszta és dr. Gavrilla tanukat nem idézi meg, mert vallomásuk még abban az esetben sem volna fontos, ha Spalajkovics Miroszláv nem jelennék meg. A bíróság elhatározta továbbá gróf Pejacsevich Tivadar magán rádiónak tanúként való kihallgatását. Elhatározta továbbá Jerovác tanú megidézését, akit arról fog kikérdezni, vájjon igaz-e, hogy Pribicsevics Szvetczárnak az ő házában és az ő jelenlétében pénzt adtak. A bíróság megtagadja Medjanovics Lyubomir tanú megidézését, aki csak negatív dolgokról tudna vallani, ellenben elhatározta, Dekanics Mihály tanúnak megidézését. Massaryk tanár megidézéséről a bíróság még nem határozott, mert ez a tanú csak arról tudna vallani, hogy szerbiai átázásán milyen benyomásokat nyert. Meg fogja idézni a bíróság Tomacsics József dalmátországi helytartósági alelnököt és gróf Szapáry Lászlót, akik a Supiló által felhozott körülményekről fognak vallani. Harpner panaszosi képviselő kéri mind ama prijedori lakosok kihallgatását, akik a törvényszékhez intézett táviratot aláírták, kéri továbbá, hogy keressék meg a szentpétervári nagykövetséget az iránt,idézze meg Miljukov dumaképviselőt és hallgassa ki ama nyilatkozatára nézve, amelyben tagadja, hogy 2000 rubelt küldött Szerbiába, hogy fegyvereket és ólomgolyókat vásároljanak Ausztria ellen. Dr. Rode, aki Supiló képviseletét magára vállalta, indítványozza N arde 11 helytartó és Cingria polgármester megidézését Raguzából, továbbá kéri gróf Pejacsevich és Bahr Herman író megidézését is, kik valamennyien báró Chlumetzky politikai és magánhelyzetéről fognak vallomást tenni. Dr. Benedikt védő ellenzi Rode indítványait, valamint Harpnerét A tanácskozás rövid félbeszakítása után közli az elnök, hogy bizonyítékként fogadja el a törvényszék a Benedikt védő által benyújtott könyvet, de elvetette azt az indítványt, hogy a prijedori távirat aláíróit megidézzék és Miljukovot a pétervári nagykövetség útján kihallgassák. Benedikt védő kérdi Friedjungtól, hogy miképpen jutott az okiratokhoz és fényképekhez. (Friedjung bizonyítékai.) Friedjung kifejti, hogy 1907. év elején találkozott egy személy, aki fölajánlkozott, hogy szállítja a Szlovenszki Jug jegyzőkönyveit Ajánlkozását az illetékes faktorok elfogadták, de értésére adták az ajánlkozónak, hogy se másolatokat, se az eredetin kívül egyéb formában szállított okiratokat nem fogadnak el és nem honorálnak. Az illető személy elhozta az eredetieket igen rövid idővel a Szlovenszki Jug jegyzőkönyveinek elkészülte után. Ezeket a szükséghez képest lefordították és lefotografálták és visszajuttatták azokhoz a személyekhez, akik a Szlovenszki Jog levéltárában ismét elhelyezték. Ez az eljárás 1909. év február hónapjáig folyt Politikusok megvesztegetésének kérdése az illetők előtt mellékes volt Azt az ajánlatot, hogy nevével födezze e közleményeket, Friedjung szívesen elfogadta, de az illető faktor por esetére bizonyító anyagot bocsátott rendelkezésére. Harpner kijelenti, hogy még mindig nem említett neveket és nem szolgáltatott bizonyítékokat. Kérdi Friedjungot, ki volt az, aki a jegyzőkönyveket neki elhozta. Friedjung azt feleli, hogy tudja az illetőnek nevét, de nem fogja kiszolgáltatni. Ismétli, hogy dr. Harpner kérdését nevetségesnek tekinti, hogy nevezze meg azt, aki elárulta neki az okiratokat és megjegyzi, hogy abból, a panaszosok legilletékesebbjei egy jegyzőkönyvet valódinak ismertek el, arra lehet következtetni, hogy a többi brit jegyzőkönyvek is valódiak. (Egy tanú ellen.) Harpner és Friedjung között ebből támadt kontraverzió után az elnök Markovics Bozót, a Szlovenszki Jug központi elnökét és belgrádi egyetemi tanárt akarja kihallgatni. Egy esküdt azt kérdi a tanútól, hogy ismeri-e Stefanovics Nikodém tábornokot? A tanú kijelenti, hogy bár ismeri, azonban személyesen nem. Markovics tanú a Szlovenszki Jug történetét mondja el bőven, amely diákegyletként alakult és 1906 március óta mint polgári klub működik nyilvános olvasóteremmel. A kormány részéről ő soha sem részesült támogatásban és összeesküvésszerű irányzatról ott szó sem lehet. Markovics kijelenti ezután, hogy 1907. június óta a Szlovenszki Jug elnöke. Ezután a tanú a különböző okmányokkal foglalkozik, amelyek a Friedjung röpiratában felhasználtattak és azokra azt mondja, hogy hamisítások. Konstatálja továbbá, hogy Pasicset személyesen csak ezelőtt két hónappal ismerte meg és azelőtt soha vele nem beszélgetett A Szlovenszki Jugnár központi vezetőség vagy központi igazgatás soha sem volt. Oly ülések, aminekről a jegyzőkönyvek szólnak, soha sem folytak le. A jegyzőkönyvekben közölt határozatokat soha sem hozták meg. Titkos ülések sem voltak soha sem. Továbbá a különböző funkcionáriusokként említett személyek részben nem léteznek, részben nem töltik be a mondott állásokat. Az elnök kérdezi a tanút, várjon, feltéve, hogy az okmányok tartalma igaz, mint a szerb kormány hivatalnoka, mint szerb és mint a vádlók falrokona, megerősíthetné-e, hogy a vádak tárgyát képező cselekmények megtörténtek-e. Tanú: Ha mindez igaz volna, tudva az esetleges következményeket, nem jöttem volna ide. A pénztári utalványokat továbbá apokrifeknek mondja és a többi között konstatálja, hogy dr. Stefanovics a külügyminisztériumban nincs, csupán egy dramaturgot ismer, akinek neve Riszta Odavics, hogy soha sem volt Szalonikiben és hogy abban az időben (október 21— november 3.), amely alatt a jegyzőkönyv szerint állítólag az egyik ülésen elnökölt, Berlinben tartózkodott. Pontosan megmondja, hogy mikor utazott el Belgrádból, mikor tartózkodott Budapesten, Berlinben és a visszautazásnál Bécsben, elmondja, hogy Berlinben kikkel érintkezett, megemlíti a különböző szállókat. Szintúgy semmit sem tud bandafelszerelési bizottságról. Tanút most keresztkérdéseknek vetik alá. Benedikt a többi között kérdezi, vájjon lehetséges-e, hogy az osztrák-magyar katonai attasét az inturrekciós bizottság létezéséről hamisan informálták, amit a tanú lehetségesnek tart. A Szlovenszki Jug jegyzőjének mondott Stefanovics Milánt tanú egyáltalában nem ismeri és az eléje nyújtott jegyzőkönyvek kézírását sem tudja agnoszkálni. Obersberger szakértő konstatálja, hogy az összes kézírások egy és ugyanazon kéztől valók. Kiemböck védő kérdezi, vájjon a tanú jogosultnak tartja-e a királygyilkosságot (Felháborodás a közönség soraiban.) Csak tudni akarom, mondja a védő, vájjon a tanú politikai bűnt egyáltalában jogosultnak tart-e. A tanú megtagadja a választ Erre Friedjung több kérdést intéz a tanúhoz, aki arra a kérdésre, várjon ismer-e egy Stefanovics nevű embert akinek keresztneve Dr.-vel kezdődik, ezt mondja: Igen, Stefanovics Dragomir. A védő erre elébe tartja a tanúnak, hogy kétértelműen vall, mert azt állította, hogy egy Stefanovics Dr. . . . nevű embert nem ismer. Octavics Riszta személyét illetőleg is élénk vita támadt, mert a tanú a keresztkérdések folyamán azt mondja, hogy ez az ember gimnáziumi tanár. Friedjung most azt kérdezi, hogy a vádlók közül a tanú, melyiket ismeri. A tanú azt válaszolja, hogy a vádlók listájának felolvasása alapján Pribicsevics és Budiszavljevics vádlókat ismeri. Az előbbivel mintegy tíz év előtt ismerkedett meg és utoljára is körülbelül ebben az időben látta, az utóbbival a Dnevni Liszt szerkesztőségében ismerkedett meg, melynek tanú munkatársa. Hosszabb ideig tartó keresztkérdések után kitűnik, hogy nem a vádló Budiszavlyevicsra, hanem a védő dr. Budiszavlyevicsra gondol tanú. Friedjung azon kérdésére, hogy Markovics mint hazafi és buzgó politikus, hogyan hagyhatta el Belgrádot éppen a legrosszabb időben, hogy mindenekelőtt egyetemi tanár és a politika mellékes előtte. Azt mondja, hogy egyáltalában nem tud arról, hogy a Szlovenszki Jug olvasótermében bombák lettek volna. Friedjung: Ismeri ön Pribicsevics Milánt? Emlékszik, hogy Pribicsevics bevallotta Budiszavljevics előtt, hogy egy bizonyos Vlasztics bombákat mutatott elő? Tanú nem ismeri az esetet. Friedjung: Írt ön egy brosúrát Ausztria ellen? Tanú: Nem Ausztria ellen írtam, hanem egy tudományos tanulmányt, fejtegetve a szerb fölfogást a boszniai kérdésben. Benedikt védő javasolja a Friedjung által a zágrábi hazaárulási per ítéletéből említett részletek fölolvasását. Dr. Harpner javasolja, hogy a budapesti főkapitányság útján tudják meg, hogy 1909 október havának mely napján lakott Markovics a József főherceg szállóban, valamint a berlini rendőrfőnökségtől, hogy Markovics, mikor lakott ott és kikkel érintkezett. A tárgyalást erre délután fél 4 órakor megszakítják és holnap délelőtt 9 órára tűzik ki. (A szerb tanuk.) Belgrád, december 14. A bécsi szerb követ hosszú állami táviratot küldött ide, amelyben figyelmezteti a kormányt, hogy ne küldjön szerb tanukat a bécsi végtárgyalásra, mert a tárgyalóteremben való letartóztatásuk nagyon valószínű. Ama bosnyák tanuknak megidézéséből, akik Spalajkovicscsal egyetemben felségáruló terveket szőttek és Zagorác megidézéséből azt kell következtetni, hogy Bécsben azzal a tervvel foglalkoznak, hogy Spalajkovicsot, Jovanovicsot és Markovicsot hamis eskü és felségárulás gyanúja miatt letartóztassák. (A Friedjung-fizy a szkupstmában.) Belgrád, december 14. Jozsimovics ifjú radikális kérdésére a külügyminiszter kijelenti, hogy a szerb kormány a Kolasanin-ügybe nem avatkozhatott, mert az Montenegró belügye volt. Egyben sajnálkozásának ad kifejezést a miniszter a montenegrói kormány ellen december 2-án Belgrádban rendezett tüntetés miatt Usanovics a radikális kérdésére Milovanovics azt válaszolja, hogy úgy a szerb kormányra, valamint a JS^ovepzjei^Jugra .gyilatkozólag a Friedjung-per-